Dezinformáció = BLÖFF A KÖBÖN!

(A hazugság szendvicse: két dezinformáció közé rejtett összezsugorított, átkent, valaha volt, valódi tény.)

Dezinformáció = BLÖFF A KÖBÖN!

Szándékosan téves és megtévesztõ információk egymásra épülõ zárt rendszere: a hazug társadalmi rendszer. Minél rosszabb a kormányzat, vagy a pénzzel rendelkezõ háttérhatalom, annál több a hazugság a közéletben, a rendszerben. Régebben cenzúra volt, amely az információt egyszerûen eltiltotta és elhallgatta, azután jött az öncenzúra, ez semmivel sem különbözött az elõzõtõl. Ma mindez a lapgazda igényei szerint történik, aki a valódi hatalom felé húz. Tehát – tévedés ne essék – olykor nem is a választott, a ténylegesen mûködõ, hanem valamilyen valódi, ha úgy tetszik: háttér hatalom felé húz. Ez a valódi hatalom lehet például külföldrõl irányított nemzetközi csoportok elvárása. De mindenképpen a pénz rángatja a sajtót. A pénz pedig ott van, ahol a valódi hatalom van. Ez a hazugság elõtörténete, amely hazugság a társadalom tagjai többségét, realitásérzékük hiányába kapaszkodva - az orruknál fogva vezeti. Csak kellõképpen áthangolt információk kerülhetnek nyilvánosságra. Az idõjárás jelentés, a tõzsdeindex, az éppen aktuális tüntetésen megjelentek száma, sem lehet többé egyszerû adatközlés, hanem annak a pénzzel rendelkezõ hatalomra, diktatúra esetén a kormányzatra nézve kedvezõ dezinformációt kell tartalmaznia. Hovatovább már csak a naptár és a menetrend információi megbízhatóak, de talán már azok sem.

Az így szárba („á” helyett: „a” is mondható) szökkenõ hazugság mélyre, a vágyak, álmok birodalmába kapaszkodik, és loncként kúszik felfelé, mindent behálóz. Olykor a demokratikus szocializmus, nemzeti egység a mézes madzag, amely nyomban elszakad, ha a megvalósítás mikéntjérõl kerül szó. A hazug társadalom teljes kiépítésének módszere és teljes betetõzése államformától, tértõl, idõtõl függetlenül bárhol megtalálható, leleplezése legalább annyira bonyolult, mint megtelepedésének, szaporodásának kikutatása. Addig is, amíg ez megtörténik: rombol, megoszt, és kifoszt. Egyúttal állandó és rendszeres bizonyítási kényszerrel küzd, hogy önmaga hazugságait kibírja. Zárt rendszerét és az igazság megismerését megakadályozandó: zavart kelt, olykor-olykor igazat is mond. A hazugság azonban elsõsorban dezinformáció. Minden külsõ feltétellel rendelkezhet ahhoz, hogy hiteles értesülésnek lehessen tekinteni, és a valódinak tûnõ hazugság ezzel rendelkezik is. Pontos, rövid, tömör, átfogó és kimerítõ.

Csak éppen nem igaz. Ami, vagy aki informál: transzformál, átalakít. Az információ a valóság, a dezinformáció a megtévesztés. A hiteles információ úgy alakít át, hogy a valóságról több, a hazugság pedig úgy, hogy arról kevesebb tudható meg. A hallgatás is dezinformáció, az igazság elhalogatása, egy szót sem szól. Olykor pedig olyan zajt csap, hogy a valóságot, az igazságot ne lehessen meghallani. Ám ez sem elég. Hallgatással, zajjal, ami történt, nem lehet a dolgot véglegesen meg nem történtté tenni. Kénytelen mondani valamit. Lármázik. Ha a valóságos tényt sehogyan sem tudja eltüntetni, kénytelen álértesülést nyújtani. A hazugság szendvicse: két dezinformáció közé rejtett összezsugorított, átkent, valaha volt, valódi tény.

A hazug rendszer fokozatai: elõször sima és behízelgõ, pasztellszínû, hízelgõ, vonzó, bódító, mindenekelõtt lódító. Amikor egy ember, egy párt vagy egy egész társadalmi rendszer hazudik, mindig kedves. Kedvesebb, mint amilyen egy ember, egy párt, egy társadalmi rendszer egyáltalán lehet. Olyan, mint egy színes, trükkös, az akciós árúk tömegét kínáló vevõcsalogató prospektus. Úgy érzed, prosperál, holott életeddel operál, egy nap arra ébredsz, nem vagy más, csak a hazug, parazita rendszert életben tartó: gazdaállat.

Ekkor jött el az idõ, lépésváltásra, úgy is mondhatjuk: rendszert vált. Amikor parazitasága, és a társadalom többsége, az átlag állampolgároknak nevezettek gazdaállattá való idomítási készsége megalapozott és bebiztosított, beindul a második fokozat. Pimasz, szókimondó, brutális tettei igazolják valódi lényét, amikor megkérdezi: miért hitted el? Most már tiéd a feketeleves, edd meg, ha kihánytad, fájni fog. A hiány is fájni fog. Sõt, a fájdalom is fájni fog, mert olyannyira megszoktad, hogy fájjon! Tájékozó képességed végleg elveszítve, házad, hazád kifosztva. Így élsz évek, évtizedek hosszú sora óta és még örülhetsz, hogy élsz, mert a szerencsétlenebbek számára az élet már a kórházi, mûtéti várólistán bevégeztetett. Így élünk a hazug társadalmi rendszerek és rendszerváltások folyamatos behízelgõ (demokratikus), és brutális (diktatórikus) és kettõ elegye (demokratúra) körforgásában.

Kétségtelen azonban hogy bármilyen dezinformácó és félremagyarázás ellenére: a tény, tény. Tény van. Ha keresztényként megértjük és megérjük, az igazság = Jézus egyenlet valódi értelmét, egyértelmû a következtetés: hazudni nem szabad még akkor sem, ha mondván: az egész nép java foroghat kockán ettõl. Abban az esetben azonban, ha (például Nietzsche szerint) tény nincs, csak annak látszata van, az elmélet felborul, és az ember levegõ után kapkod. Az igazság, a valódi tény után kapkod. Ez elõbb-utóbb minden emberrel megtörténhet, megtörténik. Az ember azonban nem attól válik emberré, hogy hasonló a másikkal, vagy azonos vele, hanem, hogy nincs belõle kettõ. És attól sem, hogy vele minden gazságnak meg kell történnie. Az ember is, miként a gazság: ugyanabban a formában megismételhetetlen. Ez a megismételhetetlenség teszi az embert közösségi lénnyé, a gazságot pedig leleplezõvé. Minden megismételhetetlen módon elmúlik, és mindannyian megismételhetetlenek vagyunk. És úgy vagyunk megismételhetetlenek, hogy együvé passzoljunk. Ez az együvé tétel voltaképpen együvé érés. Az együvé érés tehát nem együgyûvé tétel, ahogyan azt a velejéig romlott és megújulásra megért hazug társadalmak vezetõi és hivatásos dezinformátorai szeretnék elérni a társadalom tagjaival. Ehhez mestervizsga kell, amely nem más, mint az utód felnevelésére való alkalmasság. Hogy elkezdõdhessen és továbbra is haladjon generációkon át, illõ körforgásban a társadalmi együvé érés.

2009. október. 12. Wéber Tünde