MIÉRT MERÜNK NAPONTA KICSIK LENNI?

Miért merünk naponta kicsik lenni?

Ki kell jelenteni végre, hogy ez NEM egy következmények nélküli világ és ez NEM egy következmények nélküli ország!

Vasárnap (2009. február. 8.-án hajnalban) meggyilkolnak egy kézilabdázót, (román) másik kettõt súlyosan megsebesítenek (szerb, illetve: horvát).

Kedden (2009. február. 10.-én) Izraelben választások vannak.

Még elõtte, december, januárban ezernél is több civil áldozattal járó hadmûvelet van Gázában, közülük sok gyermek. A világ hírügynökségei leadják az eseményeket. A világ országaiban tüntetések vannak. A világ elborzad a rémségek miatt.

Ugyanakkor itt, nálunk, a közel-keleti eseményektõl függetlenül, etnikai jellegû (?) feszültségek vannak.

Majd most, a magyarországi, vasárnap hajnali, külföldi illetõségû sportolókat ért gyilkosságról vezetõ helyen cikkeznek a világsajtóban.

Illesszük a körzõ tûhegyét Budapestre és a mozgó szár végpontját, tegyük Veszprémre. A mért távolsággal húzzunk körívet. A körívhez igencsak közel lévõ pontok: Sárbogárd és Enying.

Aki a fentiek között összefüggést lát, annak ez saját fantáziája, illetve az írói munkássága része. Ugyanakkor ki kell mondani, hogy miként mi, a gyermekeinkben, a történelem és a világ újból, és újból újraismétli önmagát.

Miként ez a mostani borzalmas ügy az 1914-es szarajevói „sajnálatos események” korát idézik. Kell egy ürügy. És kellenek, akik ezt összezavarják, megkavarják.

És, ha kifut a kávé, megint velünk törlik fel a padlót. Engedjük?

2009. február. 10. Wéber Tünde