Gyurcsány pálfordulást játszik?

Gyurcsány pálfordulást játszik?

Bár január 25.-a pálforduló napja, már tegnap 180 fokosra fordult a támogatandó gazdaságpolitika.

Példátlan és megdöbbentõ!

Az eddig vitathatatlannak gondolt elvekkel való szakítás (a piac automatikus, önszabályzó képessége, a szektor semleges, kicsi és gyenge állam, a szinte kizárólagosan a külföldi tõkére támaszkodó tömeges munkahelyteremtés) fontosságát fejtegette többek között Gyurcsány Ferenc január 24.-én, szombaton az MSZP Országos Választmányának évadnyitó ülésén. Egy ide tévedõ ufó számára, aki azért többé-kevésbé járatos az emeszpés vezér eddigi gazdasági-politikai koncepciójában - ez legalábbis példátlan és megdöbbentõ. Nem úgy hazai közvéleményünk elõtt.

Ezek az egymásnak ellentmondani látszó, és a valóban szöges ellentétben álló kinyilatkoztatások már-már megszokottá váltak. Az ember olykor elkábul, és úgy véli, olyan labirintusba tévedt, amelynek kijárata a bejárat. Miután felébred, elsõ kérdése: most valóban ez a cél, vagy más? Vagy éppen az ellenkezõje lesz holnap?

Mert nem akármilyen, eleddig érinthetetlen ügyek ezek.

A piac mindenhatóságáról, szabályzó képességérõl, mint az egyik legfontosabb liberális gazdasági elvrõl, és a mennyei mammonként, a külföldi befektetõktõl való munkahelyteremtést, gazdaságélénkítést váró gazdaságpolitikáról van szó, amelyek eddigi csaknem 20 esztendeje tartó gazdaságunkat érintik. Egy szándékról lenne szó, amely az eddigieket a talpáról a fejére állítaná, állítja.

Felsorolni szinte lehetetlen, mi kárt okoztak ezen régi elvek és az ezek hatása alapján megvalósult, mára kialakult helyzet.

A piac mindenhatósága, irányítása a külföld kezében van. A hajdani munkahelyteremtõ külföldi befektetõk, pedig egyre-másra küldik el a magyar munkavállalókat. Hazai ipar alig van, vagy nincs. Romokból fejleszteni most? Mibõl?

Teljes félreértés, hogy amirõl most szó van, az költségvetési kérdés, pár tízmilliárd átrendezése. Aki csak ennyit ért meg, semmit sem ért – hangsúlyozta a kormányfõ.

Pedig megértünk, megértettünk és nem értettünk meg sok mindent, csak most az a kérdés: mit kell még megérnünk ahhoz, hogy végre az ország vezetõi is megértsék: nem vagyunk másodosztályú polgárai Európának.

Úgy tûnik: Gyurcsány Morvai Krisztinát olvas és ezek a józan, orzságértékelõ sorok inspirálják ötleteit: (...) A magyar vállalkozónak joga van ahhoz, hogy az adójából fenntartott állam ne bûnözõként kezelje, hanem megteremtse számára azokat a feltételeket, hogy tisztességes versenyben, tisztességes megélhetést biztosítson magának, és családjának.
Véget kell vetni annak az igazságtalan neokonzervatív, neoliberális rendszernek, amelynek semmi köze a tisztességes versenyhez és a valódi piacgazdasághoz, mivel a kedvezményezettjei nem tesznek mást, mint a hasznot privatizálják, a költségeket és a kárt pedig államosítják, azaz a kisemberekkel, az õ adóikból és ,,nadrágszíj-húzogatásaikból" fizettetik meg.

Az öszödi rém, most beszéde után csaknem három esztendõvel azt mondja: "Magyarország eddig követett politikája, uralkodó modellje van válságban,"

De: kihez kötõdik ez a modell és ez a politika? Saját magához és társulatához.
A világválság (amelynek magyarországi vetülete kétséges), még el sem ért ide, IMF segélyt vettek fel. Tehát az ország már a világválság elõtt válságban volt. Most pedig kihasználva a világválság árnyékát, saját kormánya miatti hazai válság ellen küzd, mint élharcos. Ezúttal saját politikája és modellje ellen szólítja maga mögé összefogásra az embereket.
Támogassuk-e saját gazdaságpolitikája és modellje ellen? Csak ez kell?

Magam részérõl ezt a támogatást: vállalom!

2009. január. 25. Wéber Tünde