A Pálos-rejtély mozaikkockái

A Pálos-rejtély mozaikkockái

Nem lehet a pálosok és a középkori magyar királyok, egyúttal magyar õstörténetünk összefonódását a pálosokkal meg nem történtté tenni! Az idén 700 esztendõs Pálos Rendrõl való emlékezések közül éppen ez a tény kap elenyészõ helyet, ha egyáltalán megemlítõdik.

Igaz, rejtélyes, a megszokottól eltérõ rend a pálosoké, legalábbis a ma még teljes feltáratlan múltjuk miatt is. Sorsuk, küldetésük – miként Szántai Lajos írja - a „párosság” jegyében telik, ezért nem egy, hanem páros életutat futnak végig. A Pilis oldalában felépített templomuk a Szent Kereszt feltalálásának tiszteletére épült, így a pálosokról, mint a Szent Kereszt Remetéirõl is megemlékezik az egyháztörténet.
A rend alapítója, Özséb, volt esztergomi kanonok a Csévi szirtek oldalában nyíló hármas barlangban gyûjtötte össze a tatárjárás (1241) után a Pilis remetéit, akikkel 1250 táján a Szent Kereszt tiszteletére templomot emelt és kolostort létesített. Ez lett a pálosok elsõ központja. Özséb 1270-ben meghal (tehát nem érhette meg a pápai az 1308-as pápai jóváhagyást, amelynek 700. évfordulóját idén ünnepeljük), de nem hagyható szó nélkül az a tény, hiszen éppen az említett párosságra utal, hogy, éppen IV. Béla király halála évében történik ez, aki éppen a Szent Kereszt feltalálásának a napján hal meg. Özsébet a generálisi székben Benedek követi, aki 1290-ben hal meg. Ebben az évben pedig IV. László királyunk is meghal. III. András 1301-ben meghal, és a pálos generális, István is ugyanakkor hal meg!

Az Árpád-ház kihalása után, az Anjouk bejövetelével, 1304-ben, a Szent Kereszt tiszteletére épített pálos fõkolostor megszûnik. Az új központ Buda fölött, Budaszentlõrincen épül, és itt õrzik Thébai Remete Szent Pál holttestét is, amely késõbb külföldre kerül.

Thébai Szent Pál remete volt, a thébai sivatagban remetéskedett 60 teljes éven keresztül, és ez idõ alatt emberrel sem találkozott. Egy pálmafákból álló ligetben egy sziklabarlang rejtekén éli életét. A ruhája pálmafából készült és étele a pálmafa gyümölcse.

„Szent Antal tehát nem messze tõle remetéskedik, és büszkén arra gondol, hogy õ a világ legnagyobb remetéje, de álmában a Teremtõ meginti: Antal, nem te vagy a legnagyobb remete a földkerekségen. Menj el, itt van tõled nem messze Pál, õ a legnagyobb remete, keresd õt fel, mert meg fog halni!” Ezért Antal elindul, és Pált felkeresi.
Az Anjou legendárium 4 miniatúrában örökíti meg Thébai Szent Pál életét, az egyiken azt a pillanatot láthatjuk, amikor felülrõl, az égbõl egy fekete holló(Mátyás király „logo”-ja a holló) hoz egy fényes égi testet. Ez a mennyei kenyér. A remeték kezében egy-egy könyv van. Kifelé mutatják a könyveket, tehát olyan könyveket, amely nem számukra, hanem nekünk fontos. „A könyvek felnyitódnak és felénk fordulnak, de: ismerjük-e ezeket a könyveket és soraikat tudjuk-e olvasni?”

Ez az, ami a legizgalmasabb ebben a történetben. Honnan valók, mi van bennük, mirõl szólnak? Milyen kapcsolat lehet a egyiptomi korai keresztények és a magyar kereszténység eredete között? Tudhatott-e ezekrõl, az ebben lévõkrõl Báthory László pálos remete, aki (a ma is látható „Bátori barlang”-nak nevezett helyen, a volt budaszentlõrinci pálos központ közelében) a Bibliát magyar nyelvre fordította. Legendás bibliafordítása, amelyet Mátyás király felvett a kódexei közé, a hivatalos verzió szerint: elveszett. Tudjuk azonban, hogy a Mátyás-kori kódexek körül kriminális eladások, elajándékozások történtek…

Fogy az idõ és egyre kevesebb a remény becses emlékeink megtalálására.

A pálosok életében is fontos szerepet kap az idõ, ez az, ami talán a legfontosabb.

Ezért hangsúlyozzák a pálos szentek legendáiban, hogy az atyák az élet minden percét kihasználták. Soha egyetlenegy felesleges lépést nem tettek, életük folyamán betöltötték az idõt. És „ez azért fontos, mert a magyar történelem legkritikusabb idõszakában, nem lesz idõ, el fog fogyni az idõ.”
(Most is, napjainkban is, mintha idõhúzásra játszana a politika. Az embernek olyan érzése támad, mintha nagy erõvel és akarattal tennék a semmit, iszonyatosan nagy semmi hajhászásban telne az idõ, amelyik fogy és fogy. Miként a nemzet, ahogyan rohamosan csökken lélekszámunk.)

„A Szent Koronán látható Pál képe a felsõ korona részen, legfelül található. Az, amit a király, mondjuk Nagy Lajos Thébai Remete Szent Pál okán fontosnak tart, az a nemzet életében a koronánkon mutatkozik meg.”
Hunyadi Mátyást a pálosok következetesen hollósnak nevezik, Mátyás pedig a pálosokat szintén hollósnak nevezi.

Pálnak is ez a holló volt fontos, mert az égbõl jött, a Teremtõ küldte és ételt hozott a csõrében, és 60 éven keresztül, amikor a magányban élt, a holló minden délben egy fél cipót hozott.

Mátyás király halála után elõször Ulászló kerül a trónra, majd egy fiatal király, II. Lajos.

„Így érkezünk el 1526-hoz. Ekkorra már a török elfoglalja Magyarországon a Királyi Központ területeit, Budát épségben hagyják, a királyi várat a török nem pusztítja el. Amit elpusztít, az a Budaszentlõrinci pálos kolostor. Ezt a földdel teszik egyenlõvé. A pilisi pálos kolostorokat a földig rombolják. A török a fõ csapást nem is Buda felé méri, hanem Budaszentlõrincre, a Szent Kereszt kolostorra, és a sokat emlegetett Klastrompusztai rom együttesre.”
És íme a Csele-patak: megtalálják a király holttestét, egy cseh kard által átütött sebeket találnak rajta, tehát három élû kard ütötte át a testét: meggyilkolták. (A csatát megelõzõen a király Prágából visszahozza Thébai Szent Pál ereklyéjét, amelyet nem akarnak visszaadni, majd végül mégis kénytelenek erre... Így összeilleszthetik a fejet, a korábban, az 1381-ben, Lajos király velencei hadigyõzelmét követõen egyik békefeltételeként visszakapott szent testtel.)

„Madár, madár szálljál Csele-patak fölé, szárnyaddal csapd ketté a vizet és hozd fel a Magyarok Királyát, ha lehet!” Már nem Lajosról, hanem a Magyarok Királyáról van szó. Az idõpont: 1526.
Ettõl a történelmi pillanattól kezdve, a magyaroknak nincs királya.

De itt vannak a megsárgult könyvlapok. Olykor eltûnik, de elõtûnik a kor apró töredékeibõl a múlt.
„Levelet küld a múlt nekünk, / s mint jelbeszédet, fényeket. / Kutatja múlt idõk vizét, /s a jövõt is a képzelet…”

Könyvek megsárgult lapjai, fölbõl kibukkanó kövek, kopott, málló falfestmények, szobrok, fafaragások, dalok.

Egy hatalmas ugrás térben és idõben: az idõpont 2008.

A 8-as úton, a Somló-hegyen túl, nyugatra haladva, a „Csülök, pacal, velõ” vendégcsalogató feliratok után, a tüskeváriak õsi helyére, a vasúti megálló közelébe érünk. Innen települtek át a török veszedelem után, a mostani helyre, a hajdani pálos kolostor közelébe.

A Veszprém megyei Tüskeváron vagyunk. A 13. században érkeztek a pálos szerzetesek a Somló-vidékre. A mai tüskevári Barát-réten építettek kolostort és templomot. (A ma is látható csatkai templom behúzott támpilléres rendszerû épületéhez hasonló volt a tüskevári pálos templom.) 1321-ben Miklós gyõri püspök birtokadománnyal segítette itteni tevékenységüket.

Török idõk, menekülések, visszatérések, késõbb a 18. században, a II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete nyomán a kézmûvességükrõl is híres pálosok berendezési tárgyai árverés során az ország legkülönbözõbb egyházközségeibe, plébániáiba kerültek.

Érdemes ezek közül megemlíteni néhányat.

Az 1914-ben, a Szent Lõrinc tiszteletére felszentelt dabronyi templom szószéke a pálosok nagyjenõ- tüskevári ebédlõje számára készült.

Bár nem berendezési tárgy, de érdemes megjegyezni, hogy a Somló-hegy „jenei” oldalán lévõ kis dombon 230 méter magasságban lévõ karcsú tornyú Ilona (más néven Szent Kereszt) kápolnát egy 1399-es okmány már említi és valószínûsítik, hogy a tüskevári pálosok építették azon a helyen, ahol a mostani áll.

A külsõvati plébánia 1776-ban újjáépített 8 belsõ faragott padja is a tüskevári pálosoké volt.

Miként „Mária a gyermek Jézussal” címû nyárfából készült, festett, aranyozott szobra, amelyet a dunántúli régészeti ásatásokat is folytató Darnay Kálmán talált meg a kolostor romjai között. Ma a Nemzeti Galéria tulajdona. Az 1460-as, 70-es évek egyik legszebb szobra. Stílusbéli rokonait az 1460-as évek salzburgi szobrászatában találjuk meg. Ugyanebbe a körbe sorolható a dozmati templomban maradt félalakos Madonna-szobor és a jáki templom Szûz Mária szobra is, amely szintén a kolostor romjai közül került a Darnay gyûjteménybe, majd a Keszthelyi Balaton Múzeumba. (1938-ban csere útján lett a Szépmûvészeti Múzeum tulajdona.)

A somlóvásárhelyi rk. Plébániatemplom sekrestyéjében lévõ 6 méter hosszú szekrény szintén Tüskevárról származik. A fõvárosi Egyetemi templom gyönyörûen faragott mellékoltára is tüskevárról származik. Folytathatnánk a sort, de maradjunk a mai Tüskeváron. A mostani barokk templom elõterében felirat tájékoztat az épület múltjáról és a tüskevári pálosoktól maradt belsõ értékekrõl.

János pálos testvér faragó mûvészete terméke a Szentély „Vesperás szék-e”, amely templomi kóruspad volt. A Pazzi Szent Magdolna oltárkép most a mellékoltár felett van. A „Tisztítótûzben szenvedõ lelkek” címû festmény a hajdani pálos templom mellékoltára dísze volt.

A romkövek hallgatnak.

A tüskevári Sasrét-dûlõi kavicskitermelõk 1985-ben avar temetõre leltek és a sírokban talált leletek alapján sikerült imitálniuk egy avar harcost, akivel farkasszemet is nézhet a községi Helytörténeti Múzeumban a látogató. Van ott más is. Agyag korsók, edények, a tüskevári fazekasok több generációja fényképeken, van római kori kultikus kõdarab és a holló, a pálosok jelképe.

„… Remete Szent Pál / Rendje, melynek hófehér a ruhája, s lelke. / Nagy folyamok is ilyen kicsi forrásból fakadnak.”

A Pálos szerzetesrend 13. századi alapításáról írta ezt Warsányi István szerzetes, még a török idõk elõtt. Kõbe vésett verse utolsó sorait illõ idézni innen a tüskevári hajdani Pálos-kolostor helye mellõl. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend õsmonostora romjai innen légvonalban másfélszáz kilométerre a Pilis-hegységben, Klastrompuszta közelében részben a föld felszíne alatt pihennek. Nem tudjuk, hogy az eltemetett megszentelt pálos kolostori kövek hogyan viszonyulnak a másfélszáz kilométerre lévõ szintén megszentelt tüskevári kolostor köveihez. Talán úgy, ahogyan az emlékezet köti össze a múlt darabkáit. A kövek tulajdonsága, hogy a távolban is egymáshoz kapcsolódnak, ha emberi kéz összegyûjti, és együvé teszi azokat.

Wéber Tünde