A SZABADSÁG nem hallhat meg!



Márpedig Herman Pista maga volt a SZABADSÁG. A legbecsesebb magyar érték egyik megjelenítõje, csak megtért õseihez.


Nekem voltak vele vitáim, hiszen mindketten keményfejû magyarok lévén, nem tûrtük az ellentmondást, s hirtelenek voltunk: mint kuruc õseink. De nem volt iránta harag a szívemben soha, s meg kellett emlékeznem róla október 23.-án Budapesten. Ott, ahol 2006-ban kirakta a tömeg a SZABADSÁG szót az útra. Meg kellett tennem, hiszen minden emberi hibája ellenére is nagyszerû és hûséges magyar volt, a Szent Korona igaz híve. Küzdõtársam volt, minden vitánk ellenére!


Mellbevágott a számomra hirtelen halálhíre, s a hiányozni fog õszinte keménysége, nyíltsága. Számára is a SZABADSÁG volt a legfontosabb, s neki megadatott a Gárda parancsnokság, ahol elõ kellett vennie az önfegyelmet és a bajtársi megértést, mert ezek is benne rejlettek az Õ színes egyéniségében.


Mindig hiányozni fog számomra a Kossuth téren énekelt irredenta nóták mögül a hangja, amit ezer közül is megismertem mindig. Hiányozni fog naiv jóhiszemûsége, de kemény elszántsága is. A Jóisten nem vette el tõlünk, csak SZABADSÁGRA engedte, de lelke és a jövõbe vetett hite itt maradt közöttünk, mint ahogy a küzdõszelleme is.



Nyugodj békében Pista!


Nem hagyjuk, hogy megfeledkezzen rólad a hálátlan idõ.


Hiszen örökké a bajtársaid maradunk Mi: Kossuth tériek!