Pohárnok Pál: Van, akinek mindent szabad?!

Az a szomorú tény, hogy az EU tagjai lettünk megszüntette a magyar állam szuverenitását, de nem vezette be az EU tagállamainak a belsõ gazdasági védelmi rendszerét. Így például nemcsak óriási és szinte elviselhetetlen külsõ piacvesztésünk keletkezett, amely már jóval a csatlakozás elõtt megindult, hanem a kis és középváûllalkozóink is lassan áldozatává válnak annak a belpolitikának, amely nem képes a védelmükre, de még az egyenlõ esély megteremtésére sem. Európai Unió Kisvállalkozói Chartajának „második esélyre” vonatkozó ajánlása nem is ismert Magyarországon, s ez álláspontom szerint a mindenkori kormányok bûne! Hozzáteszem, hogy a magyar vállalkozások többnyire önhiba nélkül megy csõdbe, s ez nem is csoda, hiszen a magyar gazdasági környezetben hátrányban vannak, s így ellehetetlenülnek a kiscégek, amelyek tisztességesen mûködnek. Az állam sokszor közvetlenül, vagy közvetve, de hozzájárul a hazai vállalkozások csõdjéhez, pedig elsõsorban a magyar állam kötelessége lenne a vállalkozások mûködési környezetéhez megfelelõ jogi hátteret biztosítani. Egy szomorú példáról szóló írást teszek most közzé, hátha leszûrik a tanúságokat az olvasok, s esetleg eljuttatják a megfelelõ állami szervekhez, politikai döntéshozókhoz! BG

Van, akinek mindent szabad?!

Az alábbi történet arról szól, mennyit ér egy nemzetközi hírû cég becsülete

(szerzõdésben vállalt kötelezettsége), és arról, hogy miként lehet a joggal való

visszaéléssel kisemmizni egy magyar vállalkozást.

A Magyar Vektor Rt. Gyõr a McCormick traktorgyárral valamint a Laverda kombájngyárral

2002.01.02-vel kötött öt éves exclusív disztribútori szerzõdését a tulajdonos ARGO

Konszern, Olaszország tulajdonosainak utasítására mind a McCormick, mind a LAVERDA

indoklás nélkül jogszerûtlenül azonnali hatállyal felmondta 2004 január 2-val.

Magyarországon az addig itt ismeretlen McCormick és LAVERDA termékeket a Vektor

vezette be, és azok sikerei mögött Vektor nagy energia és anyagi befektetéssel végzett

marketing- és értékesítési munkája áll.

Következésképp a Vektor Rt., amely a piacot mindkét megbízónak két év alatt sikeresen

felépítette, ellehetetlenült. A Vektor Rt. elvesztette sikeresen kiépített piacait,

alkalmazotti gárdájának 85%-át, és hitelképességét is és ezek miatt kénytelen volt a

vállalkozást végelszámolni és tevékenységét jelenleg is szüneteltetni.

A társaság tulajdonosai 8 éve harcolnak igazukért, ez idáig kevés eredménnyel, de bízva

az igazság mielõbbi érvényesítésében. Nem adjuk fel!

Miután a McCormick-al, és HUNTRACO-val minden erõfeszítés ellenére sem sikerült egy

ésszerû együttmûködésrõl megállapodni, sõt egyértelmûen ellenséges lépéseket tettek,

Vektor kénytelen volt tisztességtelen piaci magatartásuk miatt egy másik pert indítani.

Mindkét per 2004. január óta Magyar Bíróságokon folyamatban van.

A folyamatban lévõ és a jogalap vonatkozásában Vektor által jogerõsen megnyert

McCormick perrel kapcsolatban néhány információ:

A per kapcsán már 2004 májusában közbensõ döntéssel a Bíróság Vektort visszahelyezte

a szerzõdésbe.

A perben igazságügyi szakértõi- illetve nemzetközi könyvvizsgálói jegyzõkönyv alapján

Vektor tõkekövetelése eléri a 4 millió Euro-t. Ez a kárösszeg tartalmazza a

veszteségeket, a ki nem fizetett és el nem bírált garanciális követeléseket, s jó néhány

más tételt.

Vállalkozásunk mely 70 munkatársat foglalkoztatott (akik elvesztették munkahelyüket)

rövid idõ alatt tönkrement, családom gyermekeim, akik szintén a vállalkozásban

dolgoztak, egzisztenciális szempontból vészhelyzetbe kerültek.

Nyolcadik éve eredménytelenül harcolunk igazunkért, kártalanításunkért, teljesen

magunkra maradva, eredménytelenül, de miért? Vetõdik fel a kérdés.

Erre próbálok magyarázatot találni, elmondom véleményem-álláspontom az okokról!

1. Az Állami Követeléskezelõ Zrt szerepe:

Az állam által mûködtetett független Magyar Bíróság nem képes 8 éven keresztül sem

pozitív sem negatív eredményt felmutatni!

Az alperes hosszú évekre elhúzza a pereket, s a bíróság képtelen talán nem is akar

igazán eredményesen fellépni ezzel a gyakorlattal szemben. Jól mûködõ adófizetõ

vállalkozások nem tudnak a jogszolgáltatással összefüggésben hosszútávon

eredményt elérni, a jogviták hatékony és gyors lezárását illetõen.

Jól érzékelhetõen ez sem az államot, sem a társadalmat igazán érdemben nem

érdekli, tettenérhetõ az érdektelenség, összefogás hiánya.

Jól mûködõ vállalkozások mennek tönkre, akik több száz ember egzisztenciáját

biztosították, csak azért mert nincs mûködõ jogszolgáltatás !

Megalakult az

Állami Követelés Kezelõ Zrt.

Felvetõdik a kérdés, miért nem

vásárolja meg az állam azon követeléseket, melyek esetében képtelen amúgy a

jogszolgáltatás keretein belül helytállni a felperesek felé.

Erkölcstelen és megengedhetetlen helyzet, hogy vállalkozások pert indítanak

gazdasági „bûnözõkkel” szemben, ezért még súlyos összegeket fizetnek, (bírósági

illetékek, ügyvédi költségek, szakértõi díjak és egyéb járulékos költségek, nemzetközi

perekben, kiemelten magas költségekkel, például a mi esetünk az eddigi összköltség

mintegy 40 mio Ft-ot tett ki a nyolc év alatt, és ennek ellenére nem történt semmi!

Úgy gondolom egy ilyen fizetett szolgáltatásért, elvárhat a megbízó (ebben

az esetben a felperes) egy hatékony, eredményes mûködést! De sajnos nem

ez történik, a semmiért fizetünk óriási költségeket, és közben tönkremegy

vállalkozásunk, családunk!

Ezért gondolom azt, hogy az

Állami Követelés Kezelõ Zrt. megvásárolhatná

ezen követeléseket, és akkor talán megkövetelné a Bíróságok gyors és

hatékony mûködését.

2. Bíróságok felkészültsége szerepe:

Egyértelmûvé vált számunkra, hogy a Magyar Bíróság nem tud bonyolultabb

nemzetközi perekben helytállni.

Nincs az ehhez szükséges nyelvtudás és ismeretek,

tudás birtokában! Eleve

nem is lehet, ha pl. a Bíró nem rendelkezik angol nyelvtudással, eleve nem tud direkt

módon információkhoz jutni, minden szükséges információt csak áttételesen dupla

vagy háromszoros idõfelhasználással tud csak megszerezni a megfelelõ döntések

meghozatala érdekében.

Nem tud, vagy nem akar a közbensõ döntéseknek érvényt szerezni

. Hiába

hozott a Bíróság számunkra pozitív közbensõ döntést már 2004 májusában hiába

helyezett vissza minket a szerzõdéses státuszunkba, ennek nem tudott, ill. tudtunk

érvényt szerezni.

Érthetetlen módon nem él a Bíróság a jog adta felhatalmazással és

lehetõségekkel -

a megbízó felperes érdekeit is figyelmen kívül hagyva - a

vagyonbefagyasztás intézményével.

Kifejezett álláspontom és véleményem a több mint 7 éves tapasztalatom alapján,

hogy a Bíróság nem segíti a megbízót (természetesen nem gondolom hogy ezt

jogellenesen és elvtelenül kellene tennie), felperest, sõt hátráltatja, gátolja, –a

meggyõzõ tudás hiányában- talán feleslegesnek tartja a gyors meggyõzõ hatékony

intézkedések meghozatalát.

Az egész

Bírósági eljárásrend és gyakorlat, akarva akaratlan inkább az

alpereseket támogatja.

Ezt tapasztalom ez a meggyõzõdésem.

3. Alperesi gyakorlat érdekek:

A

legolcsóbb finanszírozás a vállalkozások számára egyértelmû, hogy a

késedelmi kamattal történõ hiteleztetés

a likviditási problémák enyhítése

érdekében.

Tipikus alperesi gyakorlat, mivel Magyarországon olcsóbb a késedelmi kamat, mint a

normál bankkamat, alperesként évekig pereskedni a Bíróságokon, ennél olcsóbb

likviditást finanszírozó megoldás ma nincs.

Az alperesek alapvetõ érdeke a Bíróságokon különbözõ taktikákkal elhúzni a per

idejét, s néhány év után felszámolni, megszüntetni a céget.

Ezt a fajta alperesi hozzáállást „támogatja” mûködési gyakorlatával ma a

Magyar Bíróság.

4. Felperesek kényszerhitelezése:

A felperesek többségükben veszteségeiket, a perköltségeket és likviditási

problémáikat kényszerhitelekbõl kell hogy finanszírozzák. Az un. „kényszerhitelek”

kamatai, járulékos költségei biztosítékok vagy azok költségei lényegesen

magasabbak, mint az alperesek által „lopott” pénzek késedelmi kamatköltsége.

Ez egy olyan paradox helyzet, melynek nem szabadna normális gazdasági és jogi

feltételek mellett elõfordulnia.

Ezek után el kell gondolkodni, hogy az állam által mûködtetett Bírósági

gyakorlat valójában kit támogat?

A válasz egyszerû az erkölcstelen bûnözõ

vállalkozásokat.

5. Helyzetértékelés:

Megállapításom az, hogy ma a teherviselõ, tényleg kockázatot vállaló és a

foglalkoztatást végzõ kis és középvállalatok teljesen magukra maradtak. Nyomát sem

látni annak, hogy az aktuális kormányzatok, parlamenti pártok a törvényhozás

változtatni akarna ezen.

Egyszerûen a mai politikusok nem élnek köztünk, nem állnak szóba velünk,

letagadtatják magukat, megaláznak bennünket, fogalmuk sincs arról melyek valós

problémáink, mi van a valóságban. Az MMV (Mozgalom a Magyar Vállalkozásokért

civil egyesület) keretében már minden fórumot megkerestünk, a nemzetközi

ügyekben kértük az EU képviselõinket járjanak el, adjanak támogatást a globális

cégek monopolhelyzetébõl adódó erõfölényükkel való visszaélések kapcsán, de

semmit nem tettek és tesznek képviselõink.

Kimondhatjuk senki, és sehol nem képvisel bennünket!

Saját magunknak kell végre megszerveznünk érdekérvényesítõ

képességünket

, az MMV kiváló lehetõség ehhez. Az MMV nem felülrõl szervezett,

úgynevezett „mindig kormányközeli” szervezet, hanem alulról szervezõdõ

érdekképviseletet gyakorol ill. szervez és érdemben teszi ezt.

Ajánlásom mások felé is, a felülrõl szervezett „gittegyletek” helyett csatlakozzon a

valóságban érdekeket képviselõ vagy képviselni akaró szervezetekhez!

Ha kell el kell jutnunk oda,

hogy érdemi, az egész országra ill. he kell EU

régióra kiterjedõ bojkottot tudjunk szervezni

a becstelen vállalkozásokkal

szolgáltatásaikkal és termékeikkel szemben.

A reális kockázat ebben az elképzelésben csak az, hogy ebben az esetben a

JOG

biztos, hogy lesújtana ránk azonnal és könyörtelenül.

Ebben az esetben szinte

biztos vagyok benne, hogy a felelõs Bíróság NEM LENNE OLYAN IMPOTENS, mint azon

esetekben, amikor kis és középvállalatok ügyeit kell tárgyalni.

A McCormick és Laverda jogszerûtlen szerzõdésbontásának következtében elvesztette

vállalkozásunk a banki készletfinanszírozását. A Banki készletfinanszírozás ca. 1 milliárd

Ft nettó gépkészlet (nagy értékû termelõeszközök finanszírozását) hitelezését jelentette.

A hitelszerzõdést a bankok a megbízók szerzõdésbontásának következtében felmondták,

és a készlet nyilvántartási értékének 30%-ért voltak hajlandók a hitel-megállapodást

következmények nélkül lezárni, úgy hogy magánvagyonunkra felvett kényszerhitelekbõl

kellett még ca. 70 mio Ft-ot készpénzben kifizetnünk.

Miért tettük ezt, felvetõdik a kérdés. Egyszerû a válasz, mert becsülettel szerettünk volna

partnereinkkel elszámolni, ezért felelõsséget éreztünk, és saját egzisztenciánkat kockára

téve álltunk helyt hitelezõink felé.

Mindazt azért tettük, mert hosszú távon gondolkodtunk, becsületünk többet ért

számunkra, mint a milliók melyekkel esetleg tartozásban maradtunk volna, s

egyértelmûen bíztunk hazánk igazság ill. jogszolgáltatásában.

Ha feltesszük kezeinket, mint jelenlegi alpereseink, és bezárjuk felszámolással

vállalkozásunkat, ma nem lenne problémánk.

Felvetõdik a kérdés? Érdemes volt a becsület útját választani, A válasz…,

Legalábbis középtávon NEM!

Jelenleg a CHF hiteleink miatt 40%-al nagyobbak hitelterheink, brutális szorításban élünk

felnõtt gyermekeinkkel és unokáinkkal, s

ezzel egyidõben alperesünk még mindig

nyugodtan élvezi tõlünk elrabolt jövedelem elõnyeit késedelmi kamatos

költségekkel, feltéve ha valamikor vége szakad az elkövetkezendõ 20 évben

perünk,

és ha még lesz lehetõség egyáltalán valakit felelõsségre vonni!

Ezek után mondja meg nekem valaki, miért kellene 3 gyermekemet és unokáinkat arra

ösztönöznöm, hogy hazájukban éljenek?

A hazában ezeddig csak keserûséget hihetetlen rossz életérzést tapasztaltak, ahol nem

érdemes becsületesnek lenni, szorgalmasan dolgozni, mert ennek kapcsán csak a

reménytelenség érzését élhetik át!

Ennyi a rövid összefoglaló, amelynek minden részletét Vektor

dokumentumokkal tudja alátámasztani, ahogyan azt is, hogy sajnos a magyar

diplomácia és jog milyen módon hagyta magára a magyar vállalkozást a nagy

multinacionális céggel vívott csatájában, milyen módon járult hozzá az ügy

elhúzódásához. Csak remélni lehet, hogy a fenti történet tanulságul szolgál, és

azt is, hogy a végén a bíróság igazságot és nem csak ítéletet hirdet.

Gyõr, 2011. 09. 20.

Pohárnok Pál, ügyvezetõ