Hogy mennyire légies az ideiglenes északi határunk azt a múlt héten bebizonyították a szlovákok. Ez amolyan válasz is lehet arra, hogy az árulót a haszon élvező nem becsüli, és nem hálás a Duna elterelésénél serényen ügyködő Solyom Lászlónak.

Részben, a szlovákoknak igaza is volt. A szervezők politikai tapintatlanságrol tettek tanúbizonyságot, amikor tudtommal, a szlovák politikusokat, és szervezeteket nem hívták meg a szobor avatásra. És ha a szervezők nem érték fel ésszel, hogy ebből lehet a javunkra, és a közös érdekekért valami jót kovácsolni, akkor a Sólyom Lászlónak kellett volna erre felhívni a szervezezők figyelmét.

Mondhatnák, hogy úgysem fogadták volna el a meghívást. Ez lehetséges, de az a számukra lett volna negatívum. Viszont van a szlovák parlamentben olyan képviselő is, aki ilyen élrtelemben nyilatkozott is, hogy ha nem lett volna Szent István, akkor ma a szlovákok sem léteznének. Ő biztosan elment volna.

Külpolitikáról meg nem is beszélhetünk, mert nincs, ezt bizonyítják az ideiglenesen megszállt területeinken elkövetett magyarverések, a magyar ellenesség szítása, az elűzetés, a nyelvtörvény, az iskolák bezárása,a bírósági döntések részrehajlása.

Az álszent magyar külpolitika már az átkosban is nagyon vigyázott a szomszédaink / megszállóink túlérzékenységére, és az eredmény annyi, hogy mégjobban nem becsülnek bennünket, nem viszonozzák a gesztusainkat, egyre merészebben pimaszok, és arrogánsak országos szinten és a magyarjainkkal szemben.

Sajnos jó politikusaink soha nem voltak, de ami most van az teljesen kritikán aluli.

Vinczer S. Péter