Rovat: Szakács Gábor
Cikkek száma: 4
 
Tartalom:
2010.06.07  Az Irgalom rendje
2009.01.21  Torma Zsófia, egy asszony a magyar régészet szolgálatában
2008.12.29  Kitalált középkor
2008.11.18  Az erkölcs hiánya

Az Irgalom rendje
2010.06.07, 12:10                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Az Irgalom rendje

(Beszélgetés Bulányi György atyával)

Földi világunk nem tökéletes. Ha azonban jobbító szándékkal a világi igaz­ságtalanságokat tesszük szóvá, akkor onnan kapjuk a pofonokat, amennyi­ben az egyház vitatható alaptételein igyek­szünk változtatni, attól kapunk a fejünkre. Miközben az elmúlt évezredekben egyikük sem valósította meg az emberiség hőn áhí­tott felemelkedését, mindkét fél meggyőződéssel állítja, hogy az ő véleménye a szent és sérthetetlen. Legrosszabbul az jár, aki a kettő ötvözéséből egy harmadik utat választ, mert azt két oldalról páholják, ahogyan Bulányi György atyával történt.

Kérem, foglalja össze pár szóval, miért tartóztatták le 1952-ben? Mi volt a bűne?

A magántulajdonra épülő társadalmi rend számára jelentős segítség, ha a vallá­sok azt tanítják, hogy maga a jó Isten akarja, hogy legye­nek gazdagok és szegé­nyek. Mivel a kommunista rendszer úgy érezte, hogy még a jámbor katolikus nénik rózsafűzért imádkozása is veszélyes reá nézve, hozzálátott az egyház megsemmisítéséhez. A Vatikán pedig ez ellen úgy próbált védekezni, hogy kö­vete útján titkon megüzente, hogy a ’föld alá’ kell mennünk, azaz államilag ille­gális kisközösségeket kell létrehoznunk, mert a templomok jövője bizonytalan. Persze az állam sem maradt tétlen. Letartóztatta Mindszenty bíborost, a püspö­köket, s legalább kétezer papot meghurcolt. Volt, akit agyon is vertek. Magamat, mert elindítottam a kisközösségek építését, a később Bokornak nevezett moz­galmat, csak életfogytiglani börtönre ítélt, bár az ügyész halált kért rám.

Szabadulása után, börtönviselt emberként nehezen boldogulha­tott.

1956 után lassan-lassan puhult a diktatúra, s 1961-re amnesztiával szabadul­tunk, akik ’56-ban nem mentünk külföldre. Ezt követően tíz évig a Tempó vál­lalatnál voltam szállítómunkás. Puha diktatúra ide puhadiktatúra oda, senki sem mert alkalmazni. Tróger is csak azért lehettem, mert mondtam a munkaügyi mi­niszternek, hogy ha senki sem alkalmaz, letartóztatnak, mint munkakerülőt.

Aztán valami megváltozott, amikor Hruscsov - 80. születésnapja alkalmából köszöntötte XXIII. János pápát: 1964 szeptemberében a Vatikán részleges megállapodást kö­thetett pártunkkal és kormányunkkal. Aki e dátumig a papok közt jó gyerek volt a Vatikán szemében, abból lett a rossz. Aki eddig jó gyerek volt, abból lesz a rossz, aki eddig hősnek számított, az lett az engedetlen. Felvir­radt azoknak, akik eddig is próbálkoztak megértőnek lenni a hatalom iránt. Las­san-lassan kiheverve az elmúlt évtized megpróbáltatásait belekezdtem Jé­zus szavainak-tanításának tüzetes vizsgálatába. Meg akartam tudni, hogy kinek a katonája vagyok is én. Egy hét évig tartó munka eredményeképpen teljes bizo­nyosságra jutottam: értem, hogy mit akart Jézus. S ennek nyomán az is világos­ság lett előttem, hogy az elmúlt kétezer esztendő alatt el­mentünk a jézusi szán­dékok mellett. Sikerült rávilágítanom az egész jézusi gondolatvilág tengelyére, amit hat vastag szamizdat kötetben foglal­tam össze. Csak 1990-ben tudtam ki­adni Keressétek az Isten országát! címmel. Addig áldozatos gépelők munkája folytán másolatban terjedtek. Azt hiszem forgott az országban 100-150 sorozat belőle.

Az egyház aligha azt várta Öntől, hogy új ötletekkel álljon elő.

Amíg Mindszenty József hercegprímás élt, az egyházi hatóságok csak finoman hozták tudomásomra (nem alkalmaztak, fordításból éltem, miután otthagytam a Tempo vállalatot), hogy nem kellek nekik. A hercegprímás halála után a pápa Lékai Lászlót, ezt az ÁVO-tól megnyomorított szerencsétlen embert beültette az esztergomi érseki székbe, és élesre fordult egyházi helyzetünk. Kezembe ke­rült Bai Lászlónak, az Állami Egyházügyi Hivatal Katolikus Osztálya fő­igaz­gatójának 1976. szeptemberi keltű levele, amelyben megmagyarázza Lékainak: Bulányi nem annyira a Párt, mint inkább az egyház ellensége, s részletesen el­mondja neki, hogy miként kell eljárnia lényegében az egész földalatti egyházzal, a kisközösségekkel. Nehéz dolga volt velünk szegény Lékainak, hiszen min­denki tudta és ő is, hogy az egyházért dolgoztunk és kockázatokat is vállaltunk érte. Végül is mi magunk segítettünk Lékainak azzal, hogy fiataljaink elkezdték visszaadni katonakönyvüket. Ennek oka pedig az volt, hogy előbb-utóbb a kö­zösségeinkbe járók számára teljesen nyilvánvaló lett a jézusi ellenségszeretet, a senkit semmi körülmények között nem bántás parancsa. A katonai eskü pedig éppen az ellenség megsemmisítésére hívja fel a mundért magukra öltők figyel­mét. Mivel tömeges mértékben erre a katolikus egyházban még nem volt példa, Miklós Imre ijedtében megígérte a Szentszék utazó nagykövetének, hogy min­den kisközösségi munkára áldását adja, ha ezt a mozgalmat abbahagyjuk. Mi persze nem hagytuk abba, mire a hatalom fiainkat három év börtönre ítélte, a püspöki kar pedig a papjainkat büntette meg, mint fölbujtókat. Ennek során ke­rülhettem Lékai inkvizíciója elé 1982-ben - a tárgyalás jegyzője Erdő Péter, a jelenlegi bíboros volt -, ahol azzal vádoltak, hogy nem az Egyház előírásai sze­rint tanítok. Addig is, amíg ügyemben Róma kimondta a végső szót, megtiltották számomra a nyilvános papi működést.

Ez a végső szó Ratzinger bíborostól érkezett.

Róma öt évig foglalkozott ügyemmel (húzta, halasztotta a döntést), míg aztán 1987-ben helybenhagyta a magyar püspöki kar döntését. Noha a rendszerváltás után az Antal kormány azonnal bocsánatot kért, rendezte a nyugdíjamat, az egyházam szemében továbbra is ’lázadó ellenség’ maradtam. Aranymisémet is csak a volt pártfőiskolán mondhattam, mert templomba csupán jámbor katoli­kusként mehettem be, miséző papként nem. 1996-ban aztán levelet írtam a Vatikán Hittani Kongregációja vezetőjének, a katolikus egyház második embe­rének, Ratzinger bíborosnak: az én hazámban 15 év után az apagyilkosnak is megbocsátanak. Hatott a levél: majd ő maga szól a magyar püspököknek - üzente a piarista generálison keresztül Így is lett. A püspöki kar meg fél évig gyötrő­dött, hogy mit tegyen velem? Végül azt találta ki – aligha a Vatikán meg­kérdezése nélkül ­- hogy a korlátozó intézkedéseket megszűntetheti nyugodtan, hiszen nincs templomom, s az a plébános hív meg, amelyik akar. Amivel persze rossz pontot szerez be magának püspökénél.

Ebben az a legszomorúbb, hogy olyan főpásztorok ítélkeztek Ön felett, akik annak a kommunista rendszernek a békepapjai voltak, akik Mindszenty becsületének visszaállítása helyett Kádárral kö­töttek egyezséget. Ennek ismeretében álságosnak tűnik a Vatikán politikája.

A történelem az erőviszonyok megjelenési formája. Még Jézus előtt történt, hogy Mózes feltartott kézzel imádkozott Istenéhez, a hadve­zér Józsué pedig ezzel az isteni segítséggel tudta leverni a filiszteusokat. Jézus a történelem eme vonulatát akarta megtörni; azt, hogy a többet birtokolni akarásunknak Isten le­gyen az igazolója. Az első századokban a keresztények ebből fel is fogtak va­lamit és még csak egy tömjénszemet sem ejtettek a császári istenségének oltá­rára. Oroszlánok elé az istentelenekkel! - hangzott az ítélet. Aztán a 4. század elején Konstantin rájött, hogy jönnek ám a bar­bárok és az újplatonikusokra, a misztérium vallásokra, a gnoszti­kusokra nem igen számíthatott. A társadalom­ban csupán egyetlen szilárd erő létezett, éppen az, amelyet az állam által isten­teleneknek tartott ke­resztények képviseltek. A keresztények pedig örömükben összecsapták kezüket: a császár végre a barátunk lesz! S ezzel létrejött a trón és oltár ugyanazon szövetsége, amit Mózes és Józsué történeténél már emlí­tettem. Ezen gondolkodás értelmében Nagy Károlyt csá­szárrá koronázza a pápa, az egyház pedig teljes működési szabadságot kap. Nagy Károly 18 csatában lever­heti a lázadó szász törzseket, három év­századdal később hasonló megfontolásból Szent István egyik unokatestvérét, Koppányt felné­gyelteti, a másikat Vazult megvakíttatja és ezzel nálunk is megvalósul, immár keresztény alapon, a trón és oltár szövetsége a korábbi a fejedelem és a táltos közötti szövetség nyomába. Ennek keresztény változata nálunk már ezer éve egyfolytában tart, csupán húsz esztendeig, 1945-1964-ig, Mindszenty alatt szünetel. 1964-ben ismét helyre áll az ezer éves rend, a trón és oltár szövetsége, amelynek fenntartása értelmében az egyháznak azt kell mondania, hogy milyen szép is a katonaélet, és mennyire rendjén való, hogy vannak gazdagok, főleg ha a papok is a gazdagok közé tar­tozhatnak. És ez nem azért volt, mert a Vatikán vagy a magyar püspöki kar csúnya. Egy­szerűen ezt kívánja meg a trón és oltár szövetségének teljesen jé­zustalan eszme-rendszere. Kemény milliárdokat tejel ebből az egyház, mert ab­ból él az egyik, hogy én támogatom őt, a másik meg abból, hogy ő támogat en­gem.

Van-e lehetőség kitörni ebből az ördögi körből?

Ez a szent kísérlet. Ezt csinálta Jézus, ezt Szent Ferenc, ezt próbálja a Bokor is. Jézust hamar elintézte saját vallásának főpapja. Ferenc tanítványait is hamar beleszoktatta a megszokott történelemi rendbe az idő… már pár évvel Szent Ferenc halála után gyilkosságok árán is. A Bokornak is van két vértanúja és számtalan börtönt viselt hitvallója, s az elmúlt félszázadban alul érvényesülésre ítélt embere. A Bokorral szemben az egyházi vezetés azért tehetetlen, mert lai­kus mozgalom vagyunk. A mi ve­zetőink nagymamák és, nagypapák. Be sem vagyunk jegyezve. Magamnak van vagy 10 kö­zösségem. Eljárok közéjük, ahogy 87 évemben erőm engedi. És írok, írok,,,

Mennyire lehetett igaza János Pál pápának, amikor zsidó-keresz­ténynek nevezte a római katolikusokat? Tímár György, zsidó származású ügyvéd is azt írta, hogy, aki szégyelli a zsidóságát, az keresztelkedjen ki.

Azt a katolikust lehet így nevezni, akit felnőtt korában kereszteltek meg. A ki­keresztelkedett zsidóból lesz a zsidó keresztény, ahogyan a magyarból a magyar, a tótból a tót keresztény. Ha a pápa ezt mondta, akkor arra gondolhatott, hogy Jézus Krisztus zsidó volt, akárcsak 12 tanítványa is. 92-ben Jamniában a zsidók kiközösítették maguk közül a názáretieknek nevezett keresztényeket. De ettől még vallhatták magukat zsidóknak. A keresztények ma is a magukénak vallják a szidóság szent könyveit. A zsidók egy szektája vagyunk.

A katolikus egyház papjai között zsidó származásúak is vannak, erről azonban még szólni sem szabad antiszemita megbélyegzés nélkül

150 esztendő óta a zsidóságot nosztrifikáltuk, ezt követően a minden pénzét el­kártyázó dzsentri úgy oldotta meg anyagi helyzetét, hogy zsi­dónőt vett feleségül. A Habsburg időszakban hasonló szempontok alapján a magyar főket vettek feleségül. A pesti pia­rista gimnáziumban osztálytársaim közül 40% kikeresz­telkedett zsidó ősöktől származott, de ezzel akkoriban nem foglalkozott senki, a leg­jobb barátságban voltunk egymással. Itt jegyzem meg, hogy azt sem szabad mondani, hogy oláh, és tót, de ezzel nem törődöm, hiszen az anyanyelvemen beszélek. A némettől nem kérem, hogy a die Magyaren elnevezést használja die Ungarn helyett.

Hogyan vélekedik a kiválasztott nép fogalmáról? Nem arról a mesterséges történelemalakításról van-e szó, ahogy a sumér Gil­games eposz részleteit is átemelték az Ószövetségbe?

Mindenki higgye a maga crédóját, de vegye tudomásul, hogy neki is csak egy dénár jár. Anyám hét gyermeke közül egyik sem volt kivá­lasztott, mert egy em­ber, az egy ember - ez a jézusi üzenet lényege. Higgyen mindenki olyan menny­országban, melyet a vallása tanít neki. A Biblia abban a környezetben született, amelynek szemlélete szerint a zsidóság Isten választott népe, a kereszténység pedig ezt vette át. Ha Szent István királyunk nem öleti meg a táltosainkat, akkor nekünk is megmaradt volna saját, ősi katolikus hitvilágunk és akkor biztosan mi vagyunk Isten választott népe. Minden vallás eredendő bűne az ön­központúság, azaz, hogy Isten neki nyilatkozott meg és senki másnak.

A vallási önközpontúság nélküli Bokor-közösség túlélte a kommu­nista ön­kényuralmat és az egyházi kiátkozást. Ennek fenntartása lenne az Ön üze­nete a jövő nemzedéke számára?

Jelenleg az emberiségnek csupán 15%-a él jobban nálunk, s a tőkés szemlélet, a többletbirtokolás azt mondatja velünk, hogy ne legyen nálunk senki gazdagabb! Pedig el lehetne indulni egy jézusi rend, az osztozás rendje felé. És, hogy ez ne csak elmélet legyen, mondok egy nagyszerű lehetőséget. Moldovában a 300 ezer katolikusból 60 ezer még nem felejtette el anyanyelvét. Böjte Csaba és Hegyeli Attila a csángó földi magyar iskolahálózat megteremtésén dolgozik. Ha mindenki csak egy krajcárt tenne le az asztalra, akkor is meg lehetne oldani, hogy legyen magyar nyelvű oktatásuk, megvehessék a szük­séges telket, melyre majd felhúzzák az épületet. Azt üzenem, hogy kezdjük el a többet birtokolni akarás helyet az osztozás, az irgalom rendjét.

Szakács Gábor

2005. január 18.

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
1956. okt. 23. - Budapest utcáin 1.
100% magyar
Nem úgy van most, mint volt régen
Legfrissebb írások:
Vélemény a nyugdíjprémium kiszámításáról - ahogy elvárható lett volna
LENDVAY UTCA
HÍRPÓTLÓ
Dr. Balogh Sándor: Csatlós nemzet vagy áldozat nemzet vagyunk?
Nemzetegyesítő Mozgalom hívja és várja az önkénteseket, minden településen!
Lelkialkat és a konfliktus elhárítás
A JOG - szó etimológiája a 65-ik szülinapomon.
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014