Siklósi András

A pusztulástól a magyar újjászületésig

(A 2008-as SZVT zárónyilatkozata)

Mottó: Jobb egy borzalmas vég, mint egy vég nélküli borzalom. (közmondás)

A Szittya Világtalálkozó nem csupán politikai fórum, hiszen előadásainkban legalább ekkora teret szenteltünk őstörténetünknek, kultúránknak és hagyományvilágunknak. Zárásként az utóbbiak nem túl szívderítő állapotáról is értekezhetnénk; ám ha valamilyen fontossági sorrendet próbálunk fölállítani, akkor azt kell mondanunk, hogy a leglényegesebb kérdés most a puszta létünk, megmaradásunk biztosítása, s az elhúzódó, mély válságból való kilábalásunk elősegítése. Ezért tehát a Zárónyilatkozatban is erre kell koncentrálnunk, mert a kisebb problémák a legnagyobb bajok mellett szinte fél kézzel orvosolhatók, mintegy maguktól is megoldódnak, ha egyébként sikerül a helyes útra lépnünk.

Ősi honunkban, a Kárpát-medencében mindenütt katasztrofális helyzetbe sodródott népünk, s már-már ott tartunk, hogy tiszta lelkiismerettel nem is nevezhetjük magunkat nemzetnek. Ennek egyik fő oka a trianoni barbárság következtében folyamatosan ránk telepedő nyomasztó csonkaság és bénultság érzése; ugyanakkor legalább ennyit nyom a latban napjaink gazdasági-politikai eszközökkel elkövetett kegyetlen népirtása, s maradék országunk következetes megszállása, idegen gyarmatosítása, mely egy tervszerű, ördögien gonosz forgatókönyv szerint zajlik. 40 évnyi kommunista rémuralom után sem tudtunk ténylegesen fölszabadulni, s a korábbi terheinket megtetézve nyakunkba sózott áldemokrácia, álliberalizmus és neoko(h)nzervativizmus örve alatt, a módszerváltás éveiben, külső és belső ellenségeinknek, árulóinknak sikerült teljesen kifosztani, tönkretenni, testileg-lelkileg legyengíteni az egyébként mindig életerős, kitartó, küzdőképes magyarságot. A szomorú, csőd közeli valóság immár messze meghaladja az összes borúlátó elképzelést és tragikus jóslatot is. Ennek igazolására soroljunk fel néhányat legégetőbb gondjaink közül.

A Világbank, a Nemzetközi Valutaalap, a multináci ipari-kereskedelmi monopóliumok és pénzügyi maffiák behatolása révén hazánk gazdasága leépült, piacainkat elvesztettük, természeti és egyéb javaink zömét fillérekért kiárusították, államadósságunk mégis az egeket verdesi. Havonta 90 ezer Ft/fő (azaz évi 1,1 millió Ft/fő) megy el kamattörlesztésre, 110 billió Ft a teljes hiteltartozásunk (ami 5 évi bruttó nemzeti jövedelmünkkel egyenlő!); az évente kiáramló tőke 11 billió Ft; eddig „elprivatizáltak" 90 billió Ft össznépi értéket, s maradt még kb. 10 billió Ft-nyi vagyon a kezünkben, amihez lényegében semmi közünk sincsen. Közben fondorlatos csellel beléptettek bennünket a NATO-ba, majd az EU-ba, s az országunkat új cionista központnak kiszemelő világhódítók érdekeinek megfelelően éppen most veszítjük el szabadságunk és függetlenségünk utolsó morzsáit. Ezzel párhuzamosan rohamosan fogy a népességünk, s a még valamilyen szinten vegetáló lakosságunkat megfosztják munkahelyétől, szerzett jogaitól, szociális, egészségügyi és művelődési lehetőségeitől stb. Az alacsony bérek, a kibírhatatlanul magas árak, az adóprés, a támogatások elvonása, a közbiztonság szétrombolása, az iskolák, kórházak, kultúrházak, posták, vasutak és egyéb alapvető intézmények megszüntetése, az igazságszolgáltatás s a rendőrség prostituálása, az oktatás s a keresztény egyházak lezüllesztése, a tömegtájékoztatás csalárd, butító szellemisége, ill. az utódállamokba kényszerített véreink jogfosztása, állandó erőszakos támadása mind-mind világosan mutatják, hogy fajtánkat halálra szánták, s elpusztításunkat, „globális lenullázásunkat" nem bízzák a véletlen szerencsére. Ilyen alvilági összeesküvés, ily förtelmes genocídium még sohasem folyt ellenünk sok ezer esztendős fönnállásunk alatt. S ebben a totális káoszban, ebben az elviselhetetlen apokalipszisben tán az a legszörnyűbb, hogy érdemi segítséget sehonnan se várhatunk, legföljebb a Magyarok Istenétől s Boldogasszony Anyánktól.

Bizony sötét, eléggé reménytelen a kép. Innen fölállni és megroggyant gerincét kiegyenesíteni még egy nálunk sokkal öntudatosabb, bátrabb, egészségesebb és harcosabb népnek sem lenne könnyű, hát még egy ilyen meggyötört, szétforgácsolt, ezer sebből vérző, régi dicsőségének romjain fetrengő rabszolgahadnak, mint a magyar. Pedig nincsen más ösvény, bele kell vágnunk mielőbb, ha élni akarunk, és helyre szeretnénk állítani ősi jusson minket illető, ám ószövetségi rítus szerint „körülmetélt" életterünket. Meg kell ezt próbálnunk bármi áron, s igazunk biztos tudatában sürgősen cselekednünk kell, mert helyettünk más nem végezheti el a dolgunkat. Küzdelmes múltunkra támaszkodva először meg kell alapoznunk tartós jövendőnket. Ne törjünk mindjárt a csillagokba, legyünk szerények, vázoljunk föl egy olyan programot, ami kellő hittel és elszántsággal végrehajtható, amiben a többség egyet tud érteni, s amelynél kevesebbel semmiképpen sem szabad beérnünk.

A NEMZETI MINIMUM TERVEZETE

1.) A Szentkorona-eszmén alapuló, korszerűsített, ősi Alkotmány és jogrend helyreállítása; gyökeres rendszerváltás, 2 kamarás országgyűlés; igazságtétel (felelősségre vonás, ill. kártérítés 1945-től máig), elszámoltatás, vagyonelkobzás; szilárd közrend (a bűnözés és korrupció letörése), vagyon- és jogbiztonság, jogegyenlőség, a büntető törvények szigorítása.

2.) A szabadság, függetlenség és önrendelkezés kivívása, a magyarság határokon átívelő nemzeti egységének megteremtése; a pártok fölszámolása; a törvényhozás (országgy.), a végrehajtó hatalmi szervek (kormány, rendőrség, NBH stb.) és az igazságszolgáltatás (bíróságok, ügyészségek) szétválasztása.

3.) Kilépés a NATO-ból s az EU-ból; erős, kötelezően sorozott, önvédelemre képes (kizárólag a Kárpát-medencében bevethető!) nemzeti hadsereg fölállítása; jól felszerelt és széles jogkörű, önkéntes gárdák, nemzetőrség, polgárőrség kialakítása; határozott, éber, mindenre kiterjedő nemzetvédelem bel- és külföldön; a köztulajdon, a termőföldek, a műemlékek s a természeti kincsek garantált megőrzése.

4.) Az adósságtörlesztés megtagadása, a multik kedvezményeinek megvonása; nemzetérdekű ipar, mezőgazdaság, kereskedelem, pénz- és bankrendszer; önellátásra törekvés, vidékfejlesztés, védővámok; a munkanélküliség drasztikus csökkentése, a segélyek és juttatások közmunkához, ill. iskolába járáshoz kötése; az infláció kiküszöbölése, a jövedelmek alsó és felső határának meghúzása; adócsökkentés és fegyelmezett, progresszív, családközpontú adózás.

5.) A népességfogyás megfordítása, az idegenek befogadása helyett a honi születés szorgalmazása és támogatása; gondoskodó szociálpolitika, a hajléktalanság és elszegényedés megfékezése; ingyenes és hazafias szellemű közoktatás, az anyanyelv, a nemzeti kultúra és hagyományőrzés fölkarolása; hatékony egészség-, gyermek-, anya- és családvédelem; értékálló s államilag megalapozott TB-és nyugdíjrendszer; sajtótisztesség, az agymosó, hazug, lélekromboló médiumok betiltása.

Szittya Testvérek, Magyarok! Mondjunk nemet a nemzetgyilkosságra, a félgyarmati függésre, a globalizmus kártételeire, az idegen szellemiség és gyalázatos erkölcstelenség térhódítására. Nem törődhetünk bele a nekünk szánt végzetes sorsba, hanem széles körű összefogással szembe kell szállnunk megrontóinkkal és hóhérainkkal. Félre a közönnyel, félelemmel, kishitűséggel, pokolba az önzéssel, civakodással, széthúzással! Segítsük egymást, legyünk szolidárisak, védjük meg maradék értékeinket, s a legteljesebb mértékben szerezzünk vissza mindent, amit galádul elraboltak tőlünk. Ne adjuk föl soha a reményt, bízzunk önmagunkban és honfitársainkban! Hajtsuk végre szakrális küldetésünket, mutassuk meg a temetésünkre gyülekező dögkeselyűknek, hogy él még a magyar, nem veszett még ki a hun-szkíta virtus, s adunk mi még égi fényességet és földi örömöket az egész világnak. Isten segítse nemzetmentő harcunkat!

(Budapest, Magyarok Háza, 2008. május 25-én)

Megjegyzés: A dokumentumot a Világtalálkozó résztvevői egyhangúlag (ellenszavazat és tartózkodás nélkül) elfogadták.