Kegyetlen
igazság
milliárdosok háborús játékáról

2011. december 9., péntek
http://vilaghelyzete.blogspot.com/2011/12/video-usa-army-doesnt-want-you-to-see.html#comment-form

(A cikkben található videókat ajánlott ott nézni és addig, amíg el nem távolítják azok, akik fejére szól!)


The Video The USA Army a Doesn't Want You To See

A világ első számú terrorista államának háborúi és annak igaza arca. Egy videó, amit az RT készített veteránokkal és kilopott videókból Gyanítom, hogy nem sokáig marad fent YouTube-on, a CIA hamarosan törölteti úgyis.
Csak erős idegzetűek(18+) nézzék meg 4:45-től !
„Próbáltam büszke lenni a szolgálatomra, de csak szégyent érzek.
A rasszizmus többé nem takarhatja el a megszállás valóságát.
Ők is egy nép, emberi lények.
Azóta viselem a bűntudat bélyegét. Ha egy idős embert látok, mint azt, aki már járni sem tudott, rálöktük egy hordágyra és elvitettük az iraki rendőrökkel.
Bűntudatom van mikor egy anyát és gyermekeit látom, mint azt, aki kétségbeesetten kiabált és azt sikoltotta, hogy rosszabbak vagyunk, mint Szaddam mert mi tettük az utcára őket.
Bűntudatom van, ha egy fiatal lányra nézek, mint akit karon ragadtam és kirángattam az utcára.
Azt mondták, terroristák ellen harcolunk, de az igazi terrorista én voltam és az igazi terrorizmus ez a megszállás maga.
A fajgyűlölet régóta a hadsereg fontos eszköze, mellyel igazolja más országok lerombolását és megszállását.
Régóta szentesíti a gyilkosságokat, más emberek leigázását és megkínzását.
A fajgyűlölet alapvető fegyver a kormány kezében.
Fontosabb, mint egy puska, tank, bombázó gép vagy csatahajó.
Pusztítóbb, mint a tüzérségi lövedékek, bunker romboló rakéták, vagy egy Tomahawk robotrepülő.
Bár ezeket a fegyvereket a kormány hozza létre és birtokolja, mind ártalmatlanok olyan emberek nélkül, akik használni akarják őket.

Azok, akik háborúba küldenek minket, nem húzzák meg a ravaszt, nem lőnek ki gránátokat.
Nem kell megvívniuk a háborút, csupán el kell adniuk azt.
Olyan társadalomra van szükségük, akik hajlandóak a veszélybe küldeni a katonáikat.
Katonák kellenek nekik, akik ölnek vagy meghalnak kérdés nélkül.
Milliókat költenek egyetlen bombára, de az a bomba csak akkor válik fegyverré, amikor a hadsereg tisztjei készek végrehajtani az utasítást, hogy használják.
Elküldhetik az utolsó katonát is bárhová a Földön, háború csak akkor lesz, ha azok harcolni is akarnak.
Az uralkodó osztály, a milliárdosok, akik jól keresnek mások szenvedésén, akik csak a vagyonuk növelésével törődnek, meg a világgazdaság irányításával, tudják, hogy erejük azon múlik, képesek-e meggyőzni bennünket arról, hogy a háború, elnyomás és kizsákmányolás a mi érdekünket szolgálja.
Tudják, hogy gazdagságuk azon múlik, rá tudják-e venni a munkásokat, hogy meghaljanak azért, hogy ők egy másik ország gazdaságát irányíthassák.
Azzal képesek minket a gyilkosságra és halálra rávenni, hogy képesek elhitetni velünk, hogy valahogy felsőbbrendűek vagyunk.
A katonák, tengerészek, tengerészgyalogosok, pilóták semmit sem nyernek ezen a megszálláson.
Amerika lakosságának túlnyomó többsége semmit nem nyer ezen a megszálláson.
Valójában nemhogy nem nyerünk rajta, de még többet szenvedünk miatta.
Elveszítjük végtagjainkat, sérüléseket szenvedünk, feláldozzuk az életünket.
Családjainknak látni kell a zászlóval takart koporsót leereszkedni a földbe.
Milliók élnek ebben az országban egészségügyi ellátás nélkül, munka és oktatási lehetőségek nélkül és nézik, ahogy kormányunk eltékozol NAPI 450 millió dollárt erre a megszállásra.
Országunk szegény dolgozó embereit elküldik, hogy öljenek szegény dolgozó embereket egy másik országban, hogy a gazdagok tovább gazdagodhassanak.
Fajgyűlölet nélkül a katonák rájönnének, hogy jobban hasonlítanak az iraki emberekre, mint azokra a milliárdosokra, akik őket harcba küldik.
Családokat dobtam az utcára Irakban, és arra tértem haza, hogy családok kerülnek utcára a hazámban is, és ez egy tragikus és értelmetlen ingatlanpiaci válság.
Fel kell ébrednünk és megérteni, hogy valódi ellenségeink nem valami távoli országban vannak, nem olyan emberek, akiknek a nevét sem tudjuk, nem olyan kultúrák, amiket nem is értünk.
Ellenségeinket nagyon jól ismerjük akiket fel tudunk ismerni.
Ellenségünk az a rendszer, amely hadat visel, ha az hasznot hoz;
ellenségünk a vállalat vezetője, aki kirúg minket, ha az hasznot hoz;
a biztosító társaság, amely megtagadja tőlünk az ellátást, ha az hasznot hoz; a bank, ami elveszi az otthonunkat, ha az hasznot hoz.
Az ellenségünk nem ötezer mérföldre van tőlünk, hanem épp itt, saját hazánkban.
Ha összefogunk, testvéreinkkel együtt harcolunk, megállíthatjuk ezt a háborút, megállíthatjuk a kormányunkat, és létrehozhatunk egy jobb világot.”


* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *


ÁLOMIDŐ
avagy a végről nem szoktak álmokat szőni

„Van egy álmom!” („I have a dream…” - 1963) .... kezdte beszédét a jóemlékezetű Matin Luther King. Ő még halálig álmodhatott.

Nos, ma az álomidőnek vége. Ez mára napnál világosabb!

Most ismét csörgetik a fegyvereket, hiszen veszélyben a csalással alapított vagyona annak az élősködő törpe kisebbségnek, akik milliók verejtékéből és véréből hazugul gazdagodtak meg.

Koszosak ezek a fegyverek! Koszosak és büdösek! Véres, rozsdás, és aki a mostani kardcsörtetők kezébe adta ezeket a fegyvereket, nem csak a keze mocskos, hanem a lelke is. Szinte nem is ember! Mert nem is az!!! Ember ilyet nem tesz!

Az a bank, az a politikus, akik alázkodva a hatalom morzsájából könyörögnek maguknak részt, soha nem is fogják megélni azt a nyomort és kimondhatatlanul mélységes testi-lelki szenvedést, ami alávaló életvitelükből és magatartásukból a népekre fakad. Jól szólt a katona a fenti cikk filmjében! Ez így van.

Lehet-e álmunk? Nem! A végről nem szoktak álmokat szőni az emberek.

Tudomásul kell vennie az Embernek, hogy ha így folytatja tovább, a Föld nevű bolygó lerázza magáról, mint kártékony lényt. Akár a kutya a bolhát!
Tudomásul kell vennie az Embernek, hogy lehet harc nélküli, igazságos kamat nélküli világot építeni.
Tudomásul kell vennie a bankokat nyakunkba akasztóknak, hogy eddig tartott a kamathazugságuk.

A kamat hazugság! Az aljas törpe kisebbség csalásából épült pénzügyi légvárak juttatták nyomorba nemzetek sorát. Most eljött az ideje, mindezért úgy fizessenek, amint ők mértek! Ebül jött, ebül vész!
A világ nem élhet hazugságban! A világ nem akar tovább hazugságban élni.
Az igazság a bankpult innenső oldalán van!

Élni akarsz Ember? Rekeszd ki az életedből a vérszívóidat! Ne vásárolj semmit hitelre, kivéve valóban életszükségletre! Ne tarts bankban pénzt! Ha a hazug-csaló bank nem ura az életednek, magától el fog pusztulni, hamarabb, mint gondolnád. Hiszen nem nyer belőled pénz-táplálékot a kártékony fajzat kénytelen megváltozni, ahogy mi akarjuk. Ha mégsem, jöhet nekik az orosz roulette.
Engedd, hogy pusztuljon az a kevés!!!

Kezdjük elölről! Együtt, tisztességesen! Ahogy az Emberhez méltó! Csak ne úgy, mint Föníciában valaha elkezdődött!!!

Egyet soha ne felejts el! A pénznek nincs ára. Soha nem is volt. A világpusztító globális háttérhatalom pumpálta az agyadba azt a félelmet, amivel rávette a tömegeket, hogy munkájuk értékét hazugságokkal cseréljék fel.

Vásárolj! Vásárolj! Nincs pénzed? Nem vagy ember? Nem vagy ember!
Dehogynem vagy ember. Nélkülük! A kamataik nélkül. Az idők végezetéig nélkülük!!!

Akkor ők jönnek hozzánk hitelért. Mert akinek büdös a munka és másokat tönkre tesz a naplopásával, az máshoz sem ért. Amit eddig a fizetőeszközökről a világnak hazudtak, annyit nem ér, mint a húsz koszos körmükkel védett íróasztalukon az odébb rakott egy szál papírlap. Értéktelen, érted? Merjed érteni!

És ez nem álom, hanem éber önvédelemből maga a cél. Minden egyéb csak utána következik.


Ferencváros, 2011. december 10.

Lengyel Károly