Vörös bűntenger: 2006. október 23.


Tisztelt Dr. Gaudi-Nagy Tamás!

Láttam a Szentkorona Rádió oldalán a mindhárom riport felvételét.
http://www.szentkoronaradio.com/belfold/2012_09_21_gaudi-nagy-tamas-es-morvai-krisztina-sajtotajekoztatoja

Egy nagyon fontosnak vélt, nyilvánosságot látott bizonyítékot szeretnék a tisztelt Jogvédők, illetve Önnek figyelmükbe ajánlani 2006 őszével kapcsolatban.

Emlékeztetni szeretnék a 2008. szeptember 20-án történt tüntetésre.
Azon a napon a budapesti Szabadság téren a rendőrnek látszó egyedek CRC-t, harcigázt használtak tömegoszlatásra. A mentők és bőrgyógyászok erről regényeket tudnának mondani, milyen hatása van ennek a gáznak.
Akkor a fegyveresek összeterelték-szorították az embereket, hogy nem volt más kiút, mint a Hazatérés Templomába menekülni.
Itt nem felejtsünk el, máig hálával gondolni azokra a Magyar Gárda tagokra, akik akkor elállták a templom bejáratát. A parancsnokuk azt mondta, hogy Isten házába csak a testükön keresztül jutnak be az embervadászatot folytató beszélő szénvegyületek. Egy órán át tartó blokádot követően kotródtak el onnan a rendőrbűnözők, ami blokád alatt a templomban gyermekek, nők, és idős emberek százai szenvedték el, hogy tébolyult röhögéssel kísérve oda is befújták a harcigázt. Ismétlem, a rendőrbűnözők által megerősítve CRC-t használtak, amiről azt állították, hogy az emberi egészséget nem veszélyezteti jobban, mint a törvényesen rendszerbe állított hasonló gázok. Ebben is valótlant állítottak! Annak is érdemes volna utánajárni, honnan importálták, és milyen bejegyzésű a gyártó! Az sokat elárulhat erről.

Ezt az eseményt azért hoztam fel Önnek, mert néhány nappal ezelőtt látott napvilágot, hogy a magyar honvédségtől kértek és kaptak a rendőrnek látszó lények olyan eszközöket, amiket 2006. október 23-án a békés tüntetők ellen tömegesen bevetettek.
Itt elsősorban említeni kell a nagy tömeg sérelmére, akarati, és szervezeti egységben végrehajtott gáztámadást, ami miatt a megemlékezők közül magyar emberek ezrei, sőt inkább tízezrei pánikszerű menekülésre kényszerültek.

Kérem, nézzék meg a magyar honvédségtől a rendőrség egységei által átadott eszközök listáját! Amennyiben ott találnak olyan harcigázról szóló írásos utalást, abban az esetben az akkori honvédségi vezetők is eljárás alá vonhatók.
Azért vonhatók eljárás alá, mert a magyar honvédség operatív tevékenységre nem vonható be cselekvő részesként a határon belüli cselekményekbe a magyar állampolgárok ellen. Márpedig pusztán az eszközök átadása annak minősül. Az eseményeket figyelve tudatában kellett lennie az akkori honvédségi vezetésnek, hogy a rendőrbűnözők - valószínűleg az akkor a miniszterelnöki széket bitorló kérésére, vagy parancsára - milyen célra kérik ezeket az eszközöket.

De rövidre zárva ezt a vonatkozást, önmagában az a tény, hogy a magyar honvédség tömegoszlatásra szánt eszközöket bocsájtott rendelkezésre a magyar rendőrség számára a saját állampolgárok elleni tömeges terrorcselekmény kivitelezésére, igazolja egy - esetleg újabb - feljelentés kiegészítés elkerülhetetlen szükségességét.
Szervezeti és akarati egységben, hivatali hatalmukkal visszaélve, nagy tömegek kárára aljas indokból elkövetett, elsősorban a szabad, demokratikus, és békés vélemény nyilvánítási szándék letörésére, megfélemlítési szándékkal végrehajtott háborús bűncselekmény-sorozat valósult meg.

Mint Ön is megfogalmazta, a háborús bűncselekmények nem évülnek el. Ezért a televízióban is elhangzott öt éves elévülés semmissé válik, és az ügyészségre cselekvési kötelezettséget ró azáltal, hogy kiemelt ügyként lesz köteles kezelni ezt az egész történetet.

Említette, hogy a Balsai-jelentés nagyjából fél évig Orbán Viktor fiókjában volt.
Magyarország minden közalkalmazottjára érvényes a 30 munkanapon belüli válaszadási, és vagy cselekvési kötelezettség. Így ez rá nézve is kötelező erővel bír.
Orbán Viktor tudatában volt annak, hogy tettével egy olyan mértékű büntető eljárási folyamatot próbál akadályozni, ami Magyarország történetében példa nélküli lehetne. Ilyen országos, hovatovább katonai bűncselekmény esetében az akadályozás kísérlete is önmagában büntethető, amitől nem védi a miniszterelnöki szék! Ez a büntetőeljárási sorozat mindörökre jogalapot adhat a békésen véleményt nyilvánító tömegeknek arra, hogy az ellenük cselekvő országvezetéssel szemben törvényes, békés eszközökkel felléphessenek. Ettől retteg a 2006-ban cselekvési helyzetben volt politikai réteg!!!
Noha Gyurcsány, Gergényi, Bene és a többiek nem rombolták Budapestet, ám a rendőrnek látszó egyedek, törvénytelen helyzetben (az ország vezetésének bitorolt gyakorlata idején), törvénytelen eszközök alkalmazásával demokratikus jogaik gyakorlásától elrettentették az embereket.
Hosszú időre sajnos többé-kevésbé sikerült.

Miből állt volna 2006. október 23-án Orbán Viktor részéről egy szót kimondani, hogy: utánam!? Ma bizonyosan nem itt tartanánk!!!
Nem tette! Ennek ellenére elismerésre méltó propaganda hatására a tömegek mégis bizalmat adtak neki. Most, amikor mindezek az új fejlemények köztudottá váltak, lehet-e méltó vezetője Magyarországnak???

A jelenlegi politikai helyzetben viszont felmerül a felelősség Orbán Viktor részéről. Ugye a római mondás szerint kinek az érdeke?
Ugyan miért pihentette Orbán Viktor a Balsai-jelentést, amikor őt sem fél év, hanem 30 munkanapnyi válaszolási és vagy cselekvési kötelezettség terheli?
Véleményem szerint a bécsi út másik végétől nyugatra egy ilyen pihentetés nyilvánosságra kerülése után az érintett állami vezető szokás szerint lemond, és végleg eltűnik a közéletből.

De érdemes tovább is gondolni a tények közötti összefüggéseket!
Ugyanis attól a perctől, hogy a katonai összefüggések nyilvánosságra jutottak 2006. október 23-ával kapcsolatban, az ügy katonai bűncselekménnyé vált.
Mint katonai bűncselekmény, a Köztársasági Elnök, mint a magyar haderő mindenkori főparancsnoka, feladatai között szerepel az ilyen esetekkel kapcsolatban haladéktalanul cselekedni. A köztársasági elnök nem cselekedett.
Kinek az érdeke mindez?

Összegezve elmondható, hogy az akkor magyar honvédségi vezetők felelőssége éppen úgy látókörbe kerül, mint a jelenlegi miniszterelnök eléggé el nem ítélhető halogatása.
Amennyiben beigazolódhatna, hogy a honvédség harcigázt, vagy bármilyen eszközt adott át a rendőri erőknek, akkor konkrétan letartóztatási kötelezettség áll fenn a Legfőbb Ügyésznek az elkövetőkkel szemben. Tény, hogy ő sem cselekedett. Hivatali hatalmából adódó bizonyíték-vizsgálati kötelezettsége sosem rendelhető politikai szempont alá! A látszat szerint ő mégis vélhető politikai taktikának engedelmeskedett.
Márpedig a halogatás ebben a történetben olyan egyéneket bújtat az igazságszolgáltatás elől, ami nem megengedhető. Aki halogat, takargat, bújtat, vagy elrejtőzésben segítséget nyújt, maga is bűnös.


Ferencváros, 2012. szeptember 22.

Lengyel Károly

Adjon az Isten szebb jövőt!


********


HAZATÉRÉS

2008. szeptember 20. emlékére


Emléktolulás, ha összeszövi a jelent,
s múltunkra méltón emlékezni sem enged,
ott feltámad a lyukas zászló lobogása,
minden magyar kitódul a gázos utcára.
Kövek alól lánctalpak visszavigyorognak.
menedékül nekünk a templomok maradnak
oda is beröfög gőg erején táncot lejt
vérgőzös páncélos horda bontja a jelent.
Orgonaszó hallik rácsok felett kint és bent.
Harang is belesajdul a hívásba, úgy eseng!
És nem jön senki, és áll a sorfal, mint cövek.
Egyedül az ima, a szó, és az énekek,
ez jelzi hitünket középső kereszt tövében.
Körülvette Istent minden nyögő Nagypéntek.
A pajzsok, és a lámpák villanása hasít
a pesti éjben, hogy el ne felejtsd árnyait,
mert döglődő hatalom rugdal utolsókat.
Semmi sem szent, új keresztet ácsolnak,
kezünk-lábunk új szegek alá húzzák-vonják
ott a fán a helye, úgy hívják Magyarország.
Kulcsold hát tört ujjaid utolsó fohászra,
lépj fel magad az idők-utáni Golgotára!
De meg is fordulj onnan, akár ha a szélvész
közelít, s zúdulj mind nyakába kelevéz!
Isten malmai markodban erővé válnak.
Nem adhatod semmiért megszentelt Hazánkat.
Hanem ha alkonypírban társaid keresed
megannyi kín között, ki az ki ma elveszett,
állj meg térdeden, borulj a kereszt tövéhez!
hálát mondj, hogy szabadon élhet az Élet!
Új ezer esztendő akkor kezdődik ismét,
felmutatjuk Árpádnak fiak fiaiért.


Budapest, 2008. szeptember 21.

Lengyel Károly