Pünkösd a Szövetség ünnepe
http://youtu.be/m1Ky6dLIr6k
http://nemzetiegyseg.com/PunkosdaSzovetsegunnepe.pdf
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.” – mondja az Apostoli cselekedetek 2. fejezetének első verse[i].
Pünkösd tehát az emberek egységet jelenti.
„… minden magyar egy apától s egy anyától származott, hogyan mondhatnák egyiket nemesnek, másikat nem nemesnek” – vallotta a hun-szkíta magyarság, és ez „Gyeics vezér (mai nevén: Géza - HJ), Takson fia, idejéig sértetlenűl fen vala tartva” – írja Kézai Simon mester a Magyar Krónikában[ii].
Ezért nevezhette minden magyar magát „szabad magyarnak”. A szabadságot az egység biztosította. Ezért élt a magyarság Gézáig – a Quedlinburgi szerződésig[iii] – egységben.
A magyarság Gézáig - az Apostoli cselekedetek szerinti kifejezéssel - „Pünkösd napját” élte.
Azért élhettünk mi, magyarok, évezredekig a szabadságot biztosító egységben, mert kimozdíthatatlan szegletkőre épült életük. Ez a kimozdíthatatlan szegletkő az a Szövetség, amit a Teremtő kötött az emberrel és a próféta véste kőbe Ur városában – ahogyan azt Apó, a Nemzet Táltosa mondja Wass Albert Hagyatékában[iv].
„Szövetséget kötöttem veled kosi EM-BAR a Fokos erejével. A Föld ura lész mindaddig, míg hűséggel szolgálod és megtartod szövetségemet.” – olvassuk abban a Magyar Bibliában[v], amelyet a mezopotámiai Ur városában talált meg „kőbe vésve” Krámer professzor, és amelyet XXIII. János „Paralel Bibliaként”[vi] a Jézusi tanítás alapjaként határozott meg.
Ahhoz van szükség az egységre, hogy „hűséggel szolgáljuk és megtartsuk” a Teremtővel kötött Szövetségünket.
Ez az a Szövetség, amelyet a Szent Koronával adott át nekünk a Teremtő, és ez az, ami iránymutatásként határozta meg, hogy a Szövetség teljesítéseként a földi ember testében élő Lélek fénye uralja és formálja az anyagot.
A Szövetség, vagyis a szabadsággal biztosított egység alapja az erkölcs, vagyis a hűség az isteni törvényekhez[vii]. Hun-szkíta őseink az „isteni törvényeket” - a szabadsággal kettős egységben – a legnagyobb értéknek, a tetté vált isteni törvényekből kikristályosodott hagyományhoz való hűséget pedig – a szeretettel kettős egységben – a szabadság részének tekintették.
Az ember személyből énné alázódásával[viii] megszűnt hűsége az isteni törvényekhez, ezért – önigazolásként - tagadta, hogy a Teremtővel a Szövetség megkötése megtörtént, vagyis nincs mihez hűségesnek lennie. Újra fogalmazta az egység szükségességét, érdekeinek megfelelő iránymutatást hazudva Szövetségnek, az egység céljának meghamisításával. Az élet teremtődése – és ezzel a Teremtővel kötött Szövetség - természeti megjelenését őseink évezeredek óta ünnepelték, ahogyan Bálint Sándor megállapítja: „Ezek az ősi tavaszi ünnepek az európai népek megkeresztelkedésével leginkább pünkösdhöz tapadtak. Az Egyház, ha nem is tudta teljesen kiirtani, keresztény tartalommal iparkodott megtölteni őket. A tavaszi virágzásban mintegy a Szentlélek ajándékát hirdette a híveknek.”[ix] A – szentnek is mondható – Lélek nem ajándékot adott, hanem bizonyította, hogy a Szövetség – amit mi Magyar Küldetésként élünk meg – elpusztíthatatlan, és akkor is van, ha tudunk róla, akkor is, ha nem, és akkor is, ha akarjuk, akkor is, ha nem – Molnárfy Tibor szavaival.
Jézus élete is azt bizonyította, hogy a Szövetség örök és megváltoztathatatlan, mert mintát adott rajta keresztül az emberi életre, ezért lett mennybe menetele utáni első Pünkösd a Szövetség megerősítője a Teremtő és az ember között.
Ezért kellett az általa megjelenített Isten-képet összemosni annak ellentétével, ezért kellett az igaz istenképhez kötődő ősi értékeket meghamisítani, ezért kellett megkérdőjelezni messianisztikus lényét, várva arra, hogy „a pogányok teljessége bemenjen” a lelki Izraelbe – vagyis alakuljon ki egy Jahvéval kötött Szövetség érdekében létrehozott egység[x].
Akkor tudjuk a Földanya Világtörténelmi korszakában kapott Magyar Küldetést teljesíteni, ha újjászületik bennünk a Teremtővel kötött és a Szent Koronával kapott Szövetségünk hűséges szolgálata és megtartása lelkünkben, értelmünkben.
A Szent Korona Értékrend az ehhez vezető tisztulásnak az Isteni Iránymutatásból eredő rendszere. Ezzel születik újjá Édenként a Gondoskodó Magyarország, amely – Jézusi feladatot teljesítve – mintát ad az emberiségnek az emberi életre[xi].
A Lélek és értelem egységének újjászületése az első lépés mindannyiunk számára[xii], az ehhez vezető úton. (Ja, hogy ez az újjászületés Istenben és nem Jahvéban történik? Igen, kedves zsidókereszténységben élő magyarok, ezen el kell gondolkoznotok!)
Az újjászületett emberek képesek egységet alkotni azért, hogy hűséggel szolgálják és megtartsák a Teremtővel kötött Szövetséget.
Az idei Pünkösd a Földanya Világkorszakának első Szövetség-ünnepe.
Fokozott ereje van tehát az egységnek, de tudnunk kell, hogy ennek a Szent Koronával megpecsételt Szövetség újjászületése a célja.
Így olvasd és teljesítsd be tehát az apostoli üzenetet: „És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának.”
Kelt Szegeden, 2013. Pünkösd napján.
Árpád sarja, Halász József
[i] AZ APOSTOLOK CSELEKEDETEI (Károli Gáspár fordítása) cím
[ii] KÉZAI SIMON MESTER MAGYAR KRÓNIKÁJA (Fordította: Szabó Károly) cím
[iii] BOTOS LÁSZLÓ MAGYARSÁGTUDOMÁNYI ISMERETEK - A Szomorú magyar történelem teljes megismeréséhez cím
[iv] Wass Albert: A hagyaték cím (részlet – Szeleczky Zita előadásában)
[vi] Kivonat XXIII. János Pápa beszédeiből cím
[vii] Hamvas Béla: Scientia Sacra II. rész, A kereszténység cím
[ix] Bálint Sándor: KARÁCSONY, HÚSVÉT, PÜNKÖSD (A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából) cím
[x] 11,25 Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
11,26 És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
11,27 És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
PÁL APOSTOLNAK A RÓMABELIEKHEZ ÍRT LEVELE cím
[xi] Németh László tanulmányok – A minőség forradalma cím
[xii] 3,1 Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
3,2 Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
3,3 Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
3,4 Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
3,5 Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
3,6 A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
3,7 Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
3,8 A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
A JÁNOS ÍRÁSA SZERINT VALÓ SZENT EVANGYÉLIOM cím
|