Gavallér János

Aratás


Média felfujt szőrszálak
pergelt szaga, borzol mindent,
védőernyők, sötét árnyak,
paraván fantom szelleme
költözik surranó pályán
az agyba…- felháborító
mocskot spriccelve világgá-,
ártatlanokat fojtogat.

Véresre festett gondolat
a ki nem mondott szó. Hazug-
burokba fúl a nemzet-magzat!
S csend figyeli a haldoklót.

Delejt font körénk víg határ,
táncot járó rongy show biznisz,
s ropja révületben… halált
megidéző bűbáj-írisz
pillantását… fetreng nekünk.
Hozzánk költözött kaloda,
s mi boldogan belébújunk.
Derekán lóg arcunk skalpja.

Mi végre vagyunk mi? Hazám,
meddig kell tűrni? Izzó vas…
szívünk mindent elnyelő láng,
Isten büntetése e harc!
Fiaink! Előre! Bátran!
Magyar az égen a csillag…
Isten fénye ragyog ránk…
Aki árt, halált arat!

S a poklok kapui nyílnak…
elnyelik a bűnokádókat.

2009.11.28.