Gavallér János

Tükörfátyol


Elveszejt a köd, a pára,
a hiába kiáltott szó,
a kitalált való mára,
a valóságot utánzó
illuzionista doboz,
a hazugság, -arcon fátyol-,
a mosolygó fosztogatók,
elveszejt az álságos jog.
Az igazság csak egy álom,
falni tanít a bankvilág,
szabadság őrzi a titkot:
Ki, mint gyűjtötte vagyonát
úgy él, Dominique Strauss-Kahn,
vagy Bajnai, netán Gyurcsány,
az élettől kapott jogán
lóg a társadalom nyakán.

S elveszejt minket is a jog,
elveszejt a mókuskerék,
mert lábunk már térdig kopott,
térden imádkozunk: Isten,
életmorzsákat hord a szél,
s markunkból folyik az élet,
kifosztott lelkünk, s nincs remény,
nincs szeretet, néma a lét,
némán tátog az igazság,
süketek a fülek, imám
nem nyújt se erőt, se vigaszt:
Foncsortükörben szívgrimasz!
A valóság ennyi: Silány-
magába zár, métely-sátán!
Elveszejt minket is a jog,
a félelem-tükörfátyol!

2011. 05. 21-