Gavallér János

Terror-provokációk


Baj van, nagyon nagy baj a világgal, azért a világgal, mert az egyén mind a fejlődő országokban (Afganisztán), mind a legfejlettebb országokban (Norvégia), elégedetlenségének azon elfogadhatatlan módját választja, ami a közösség elleni terror-provokációban nyilvánul meg, mert, az egyén megítélése szerint, nincs más módja a véleménynyilvánításnak.

Baj van tehát, nem csak a gazdasággal, hanem talán az egész emberi jogok gyakorlati alkalmazásával. Mert a szegény, úgy gondolja, hogy neki is joga van az emberhez méltó konszolidált élethez, ugyanakkor a gazdag, úgy gondolja neki, pedig joga van a jóléti vívmányok megőrzéséhez és ebből a jólétből, nem enged. A baj, hogy elgondolásaik megvalósítására olyan, a társadalom által elfogadhatatlan eszközökhöz nyúlnak, ami a terrorizmus kategóriáját is túllépi: Sok-sok ártatlan életet oltanak ki! És ez a mentalitás nem csak a közvetlen cselekedetekre vonatkozik, hanem a közvetett, azaz a gazdasági ellehetetlenítés eszközével élő spekulációs hatalomgyakorlásra is.

A jog nem az egyén, nem az egyszerű ember nyelvén íródott, így az útvesztőinek labirintusában, csak a pénz tud eligazodni, vagy inkább érvényt szerezni a jogosultsági igény megvalósítására. Mert a jog egyre jobban elveszíti az igazsághoz fűződő viszonyát. Minden baj gyökere onnan eredeztethető, ahol az ember elveszíti a belévetett hitét, azaz nem bízik elvárásai megvalósulásában. Nos, azok az emberek, akik a terrorizmus eszközével jeleznek a világnak, hogy életrealizmusuk zsákutcában van, azok oly módon kívánnak üzenni, hogy cselekedetük a jövő figyelmét az ő problémájukra irányítja.

A problémákra a reakciók, mint általában, hazánkban is, felületes. Miért is kavarom a nemzetközi helyzetbe Magyarországot, azért a nem elhanyagolható valóságért, ami mind a médiában, mind a politikában, nem kap kellő hangsúlyt. Tudni illik, hogy a rendszerváltásnak titulált gazdasági puccs, megengedhetetlen öngyilkosságokhoz vezetett és a kilakoltatások jelenleg is öngyilkosságokkal jelzik a jog igazságtalanságait.

Baj van, nagy baj, mert a világgyarmatosító eszmék – legyen az, bal, jobb, vagy bármilyen ideológia alapú-, nem képesek harmóniát biztosítani az egyénnek. A harmónia a természettel, az igazsággal és a szeretettel csak akkor működőképes, ha az egyénben felépített remény, ugyanolyan harmóniában van a valósággal. A végső megoldást választó egyén, kétséget kizárólag, eljut egy olyan szintre, ahol a társadalmi normák emészthetetlensége kicsapja a biztosítékot. Az igazi probléma tehát, akkor veszi kezdetét, amikor az öntelt oligarchikus egzisztenciák megfeledkeznek az ember lelkivilágának ápolásáról, vagyis a gyakorlat nem találkozik az elmélettel, legalább is az egyénben nem tudatosul az a harmónia, amit a hatalmasságok elképzelnek.

Tulajdonképpen egy olyan világban élünk –és ez halmozottan érvényes hazánkra-, ahol a törvények csak a sokaságot hivatottak kordában tartani, míg a kiváltságosok kasztja, mivel rendelkezik megfelelő érdekérvényesítő erővel, vagyis pénzzel, nem vesz tudomást a hétköznapi megélhetési problémákról. Az adósságspirál pont egy ilyen pökhendi, öntelt politikára enged következtetni, hisz mindenki tudja, hogy egy hiperinfláció előtt áll a világ, ha ez tovább így folytatódik: Aztán egy még nagyobb terrorizmussal találja magát szembe a társadalom, a gazdasági kényszer emberáldozataival. Amennyiben nem veszünk tudomást a környezetünk segélykiáltásairól, úgy egyre gyorsuló tempóban rohanunk a végső kétségbeesés terror-provokációi felé.

Nem folytatható az a politikai magatartás – mivel az országok olyan összetett rendszerekkel kapcsolódnak egymáshoz-, amely az elmúlt időkben még működőképesnek bizonyultak, hogy tudni illik „amíg nekem jó addig nem érdekel a más problémája”, nyugati mentalitás és a keleti filozofikus, de diktatórikus vezetési stílus, mert míg az elitünk, bármely társadalmi berendezkedés bekövetkeztekor is elit marad, addig a már-már gépiesített átlag, eltűnik. (Nem beszélve a három millió eladósodott, ellehetetlenült embertársainkról). Az elit felelőtlensége éppen olyan magatartás, amely a kilátástalanság depressziójába süllyeszti az egyént, a depresszióba süllyedt egyén viszont képtelen koordinálni normarendszer-cselekedetét. Magyarul, a felületes hatalomgyakorlás, -az emberi jogszükségletek igazságszolgáltatáson, ( és nem anyagiakon!), alapuló gyakorlatának figyelmen kívül hagyása-, előidézi, megszüli, előbb-utóbb hazánkban is, a terror-provokátorokat.

2011. 08. 02.