Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Önvallomás és tanúságtétel
2008.12.02, 13:12                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

„Negyedóra a legszentebb oltáriszentség előtt”

Önvallomás és tanúságtétel

(Szent Claret Antal - Mária buzdítása nyomán)

P. Claret /1807-1870/, később Kuba püspöke, a Mária Szep­lő­telen Szíve Fiai missziós társaság alapítója /Claretinu­sok/. Az alant következő szöveget a szent munkáiból válo­gatta és kiadta a bécsi érsekség lelkészi hivatala 1988-ban. P. Claret személyes formát alkalmaz, minthacsak Jézus ma­ga be­szél­ne minden egyes lélekhez. (Ez keret: egy gondolat­kísér­let­hez. A lélek, aki válaszol: a Szerző.)

Jézus: Nem kell sokat tudnod ahhoz, hogy Nekem tessél, e­lég, ha nagyon szeretsz engem. Beszélgess hát Velem egész egy­szerűen, mint ahogy a legmeghittebb barátoddal teszed!

Kell-e kérned valamit Tőlem, bárki részére?

Nevezd meg őt, s mondd mit szeretnél, hogy tegyek érte? Kérj sokat, ne tétovázz kérni! Szólj egyszerűen a szegényekről, akiket meg akarsz vigasztalni, a betegekről akiket szenvedni látsz, a té­vely­gőkről, akiket vágyódva kívánsz a helyes útra. Mindegyikük­ről legalább egy szót szólj!

Szerző: Nehéz lesz, Uram, úgy beszélgetnem Veled, mint a leg­meghittebb barátommal, mert már régen elhagytak a baráta­im... Amióta csak Téged követlek; se éjjelem, se nappalom - nem is alszom rendesen. Nem bánt senki, csak a magány. Nem tudok sokat, Uram, de azt tudom, hogy nagyon szeretlek; igazából csak Téged szeretlek teljes szívemből, senki mást. Amióta a békémet csak Tenálad keresem - nincs békém az emberekkel, amióta az é­le­temet Teveled képzelem -, lassan elfogy a földi életem...

Igen, Uram, szeretnék kérni valamit, valaki részére, de nem tudom, hogyan kezdjem el... Igen, sokat fogok kérni, nagyon so­kat. Talán szerénytelenül is sokat! Azt mondod a szent evangéli­umodban, Uram, hogy: „Boldogok a szegények, mert övék a meny­nyek országa.” Nos, én Uram, egynémely felebarátaim, szeretteim és ellenségeim igencsak „szegények”, sajnálatodra méltók, mert fagyos szívükben oly’ kevés a szeretet, és nemcsak egymás iránt, de Irántad is... Nyisd fel, kérlek, a szemüket, Uram, melegítsd fel a szívüket, hogy lássanak, érezzenek Téged, amint én érezlek, a Te tökéletes valóságodban! A nagyvilág összes szegényeit, összes kicsiny­hitűit, lelki betegeit mind szeretném megvigasztalni, mert tudom, övék lehet a Mennyország minden gazdagsága, mert gaz­dag oda nem jut be, vagy csak a tű fokán át... Kérlek, gyó­gyítsd meg a sivár lelkűeket, Uram, mert a vakgyűlölet emészti, bénítja fagyos szíveiket, s így holttá dermesztik a világot. Igazítsd meg a céltalanul tántorgókat, a tévhitekben tévelygőket is, Uram, mert az abszolút igazságot még keresők bizony közelebb állnak Hoz­zád, mint azok, akik már csak egy csalóka földi délibáb rabjai...

Jézus: Saját részedre van-e szükséged valamilyen kegye­lemre?

Mondd meg nyíltan, ha talán büszke, önző, állhatatlan, ha­nyag, ... vagy. Kérj Engem, jöjjek a segítségedre, a kevés vagy több erőfeszítésedben, melyeket ezektől való szabadulásodért vi­szel végbe. Ne szégyenkezz! Sok igaz és szent van a Mennyor­szág­ban, akiknek pont ezek voltak a hibái, de alázatosan imádkoztak, ... s egymás után meg is szabadultak tőlük. Ne habozz egészsége­dért, munkádért, üzleted eredményességéért imádkozni. Mindezt megadhatom, s meg is adom neked, ha nem akadályozzák üdvös­séged elérését, illetve, ha azt elősegítik. Mit kívánsz éppen ma? Mit tehetek érted? Ó, ha tudnád, mennyire szeretnék rajtad segí­te­ni!

Szerző: Közelítünk az igazi problémáimhoz, Uram. Önző, áll­ha­tatlan, hanyag nem vagyok, még talán vétkesen büszke sem. Még ragaszkodom valami formális ‘emberi’ méltósághoz, vagy an­nak halovány, kegyes látszatához, de kizárólag csak emberekkel, embertársaimmal szemben, akik nap mint nap vérig aláznak ‘a lé­tezés konkurencia-harcában’. Nemcsak tőkés - nemzeti vagy nem­zetek feletti - függőség, kizsákmányolás, kamatrabszolgaság léte­zik, hanem minden ember egymás általi, ‘hétköznapi’ anyagi és lelki szipolyozása, amivel az egyik romlásba dönti, halálba kül­di a másikat. Mindezt különösebb látványos támadások nélkül te­szik, pusztán csak kihasználva a ‘közerkölcsök’, gya­kor­lati lehe­tősége­it, konvencióit, szokásjogát. A „sikeresek” eltapossák, kiközö­sí­tik ‘az élhetetlent’, aki nem hajlandó aktívan, profittermelően venni részt az egymás életét és a Földet apránként tönkretevő tár­sadal­mi munkamegosztásban. Legnagyobb fogyatékosságom ta­lán: ön­nön ártalmatlanságom, ártatlanságom büszkesége, szelíd gőgje, Uram. A munkám - kizárólag anyagi mércével mérve – egy­re ered­ménytelenebb. Az örökkévalóságnak dolgozom, nem a földi karri­er­ért, s ennek megfelelően ‘a pénz csörgésével’ fizetnek ki a megbízóim. Ha érvényesülni akarnék, részt kellene vennem a má­sik ember becsapásában, kirablásában; csupa olyasmiben, ami el­len dolgozom. A becsületes, hasznos szellemi munkának ma már nincsen „piaci” értéke, Uram; már csupán zanzásított víz­fejek dolgoznak nemzetközi franchise és multilevel-system shop­ping hálózatokban, vagy üzleti piramisokban. A tiszta szóra, mint hűs forrásra mindenki szomjazik, de kevesen fizetnek érte, Uram. Az emberek - még a jó akaratúak is - inkább úgy gondolják, hogy az igazmondókat, az Aranykor prófétáit helyettük majd Te fizeted meg, Uram... A szentek közé szeretnék jutni magam is, de nem az ‘üzletem sikere, profitja’ révén, hanem munkám szerény ellenér­té­kéből élve, addig, amíg a kegyelmed éltet, Uram. Ma már nem nagyon van olyan ‘üzlet’, sajnos, amely az ember üdvösségét egy­ál­talán ne veszélyeztetné. Ha óvatlanul beállsz az isteni törvények megszegői közé, mindig önzőbb öncsalásra kényszerítenek a ban­kok, a fedezetlen, hamis papírpénzek kibocsátói, az ‘üzlet’ és a mun­ka kamatoskamat-vámszedői. A lejtőn aztán nincs megállás. Ha nem szállsz be a ‘bulijukba’, kirekesztenek még az életből is... Köszönöm érdeklődésedet, Uram, az egészségem épp’ ennek az állapotnak megfelelő - van is, nincs is, mikor hogyan - akár a ke­nyér: egyszer ‘hopp’, de többnyire kopp... Különösebb panaszom nincsen, illetve ami van, azt szelíd alázattal elviselem. Biztosan kérni fogom a segítségedet imádsággal is, Uram, hogyha már mű­tét­re lesz szükségem, nehogy ‘bent felejtse’ a sebben a szikét va­lami gyakorló sebész, s így műhiba folytán kerüljek az egyébként várhatónál kicsit korábban az ítélőszéked elé. Vannak, akik szí­ve­sen elhalasztanák ‘a számla kifizetésének’ időpontját, én ezt nem kérem Tőled, Uram; - így igazából ‘az egészségemért’ nem imádkozom. Nem vallom az „ép testben ép lélek” elvet. ‘A kicsat­tanó egészség’ épp úgy elbizakodottá teheti a lelkünket, mint a hir­telen üzleti siker, a karrier, a gazdagság vagy a vagyon. Vala­mennyi ‘egészséges’ szenvedésre mindig szükségünk van, külön­ben az ember elbízná magát. Csak annyi erőt adj nekem, Uram, a­mennyi feltétlenül szükséges, hogy teljesítsem a reám rótt szol­gálatot...

Jézus: Van-e valamilyen terved önmagaddal kapcsolat­ban? Meséld el Nekem! Mi foglalkoztat? Mire gondolsz? Mit óhaj­tasz? Mit tehetek testvéreidért? Barátaidért? Családodért? Elöljá­ró­idért? Mit kívánsz értük tenni? S ami Engem illet: kívánod-e di­csőítésemet? Szeretnél-e valami jót tenni barátaiddal, akiket ta­lán nagyon szeretsz, de akik mégis úgy élnek, hogy nem gondol­nak Rám? Mondd el, mi foglalkoztat ma különösképp? Mire vá­gyódsz? Milyen módszerekkel kívánod elérni ezeket? Mondd el Ne­kem, ha valamilyen terved nem sikerült, és Én meg fogom ne­vezni sikerte­lenséged okait. Nem kívánsz-e megnyerni Engem az ügyeidnek?

Szerző: Szeretnék erősebb, és talán magabiztosabb is lenni, Uram. Az emberek skizofrén lények: furcsa módon szinte csak a nyers erő, a váratlan meglepetésszerű, pimasz támadás; a diver­zi­ó, az offenzíva és az erőszak vált ki ‘elismerést’ belőlük. Ugyan­akkor nyilvánvaló: még a legnemesebb célok sem ‘szentesíthetik’ a nem­te­len eszközöket. Ahogy növekszik a világ kilátástalansága, bűnös magatehetetlensége; úgy növekszik a jámbor várakozás a Te máso­dik eljöveteledre, Uram. Minél inkább nő látszólag a Go­nosz Hata­lom ereje, befolyása, hatásterülete, követőinek létszá­ma, annál kö­zelebb a szabadulás. Az emberek, sajnos, többnyire csak a leg­nagyobb kínszenvedések, a kimérhető legszörnyűbb büntetések hatására kezdenek hinni; annak egyszerű ‘kilátásba helyezésére’ - még nem. Nem kétséges, sőt, bizonyos: az utolsó ítélet nem ke­rülhető el. Amikor eljössz ítélni eleveneket és holta­kat, Uram. Vi­szont a legkevésbé sem lehet mindegy, hogy az em­be­reket milyen arány­ban érinti az ilyen vagy olyan ítéleted; hisz’ megjöven­döl­ted: ott is aratsz majd, ahol nem is vetettél. Meg hogy Atyád­tól azt a feladatot kaptad, egyet se veszíts el a teremtett lelkek kö­zül, s azért jöttél/jössz, hogy megmentsd, ami elveszett. Szeret­nék aktívan részt venni az utolsó időbeli harcod­ban, amit a lel­kek megmentéséért, összegyűjtéséért folytatsz. Kü­lönös tekintettel a­zokra, akik a legközelebbi szeretteim, rokona­im és ismerőseim; mind­azokra, akik nélkül az örök üdvösséget nem­igen tudom el­kép­zelni. Tanítottad szent evangéliumodban: aki nem képes (nem hajlandó) elhagyni a szüleit, családját, gyermeke­it is, az ne vállal­kozzék a Téged követő szolgálatra, mert nem bé­kes­séget hoztál a Földre, hanem kardot, vagyis háborút hir­detsz a bűn el­len. Mondtad azt is, Uram, hogy aki nem veszi fel a keresztjét, nem méltó Hozzád, és a Te családod azokból áll, akik teljesítik mennyei Atyád akaratát. A legfájdalmasabb próféciáid egyike, hogy: a legkisebb a próféta becsülete ‘saját hazájában és sa­ját házában’. De jövendöléseidben szóltál a Mennyország viszo­nyairól, a házasságról is, vagyis hogy az embe­rek a feltámadás után nem nősülnek, és férjhez sem men­nek, hanem ‘úgy él­nek, mint az Isten angyalai a Mennyben’. Ám azt is mondtad, hogy amit itt a Földön egybekötünk, az össze fog tartozni a Mennyben is... Szeretném, ha minden bű­nünket megbocsátanád, és együtt imádhatnánk az Atyát és Téged a Mennyben is, mivel az irgalmas Isten minden szeretet ősforrása. Kérdezték Tőled apos­tolaid: ki üdvözül? Azt felelted: ‘embernek ez lehetetlen, de Is­tennek minden lehetséges’. Igen, a ‘terveim’ bizony nem sike­rül­nek, legkevésbé a saját hazámban, házam­ban, Uram, de be­látom: ‘ember tervez, Isten végez’. Válassz le min­ket a bűneinkről, de ne válassz el minket egymástól, kérlek, Uram...! Ennek kíván­lak megnyerni Téged!

Jézus: Szomorú vagy-e, vagy talán rossz a hangulatod? Mondj el Nekem mindent, ami elszomorít téged! Ki bántott meg? Ki sértette meg önszeretetedet? Ki nézett le? Ossz meg mindent Ve­lem! Hamarosan túl leszel mindezen, és azt tudod majd mon­da­ni Nekem, hogy a példámat követve megbocsátasz és mindent el­felejtesz. Jutalmul elnyered vigasztaló áldásomat.

Szerző: Persze, hogy szomorú vagyok, Uram, de ez csak amo­lyan ‘múló földi’ szomorúság. De nem magam miatt vagyok szo­mo­rú, ezen már évek óta túl vagyok. Sőt, már azt is értem, hogy azelőtt azért voltam ‘önmagamért’ szomorú, mert akkor még nem értettem a teremtett világ folyását, úgy, ahogy ma már átlátom... Nem én vagyok fontos, Uram, hanem a Te megváltó küldetésed. Az, hogy ahogyan gyorsul a pogány bálványimádó világ vad roha­ná­sa a végső természeti és társadalmi krízis, az általános kataszt­rófa felé; úgy közeledik a Te második, ítélkező eljöveteled idő-pontja, amikor eljössz begyűjteni ‘a termést’, hogy ott is arass, ahol nem is vetettél. A széteső, egyre kaotikusabbá váló világ u­rai, „elit” vezetői egyre kilátástalanabbnak érzik uralmuk fenntar­tását, de - skizofrén módon - mégis görcsösen ragaszkodnak a ha­talmukhoz, amelynek elbizonytalanodását látván csak az üldö­zé­si mániájuk nő... Mindenki csak ‘miattad’ bánt és sért, Uram, és én ezt csak ‘éretted’, irántad érzett szeretetemben: boldogan válla­lom. A szeretteim nagy többsége nem ért, nem ismer, nem ismer el, nem szeret Téged, mert szerintük Te megosztasz minket, Te ‘viszályt és békétlenséget’ szí­tasz a családban, amiért példá­ul a karácsonyfa és a drága aján­dékok helyett önmagadat, a meg­születésedet helyezed a világ és a csa­lád ‘szeretetünnepének’ a kö­zép­pontjába... Kértél, Uram, beszélgessek Veled úgy, mintha a legmeghittebb barátommal tenném. Még legjobb barátommal sem beszélhetek Rólad bizalmasan, mert azt mondja: ‘túl sok Krisz­tus, túl sok Jézus’ van az írásaimban, ‘minek ennyi?’; ehelyett imádkoznék inkább egy templomban, magányosan... Már annyi­szor említelek – így korholt -, akár egy neofita... Másik barátom - pedig nem szabadkőműves - amolyan ‘szent bolondságnak’ tartja az én Beléd helyezett nagy bizodalmamat, mert igazából csak az egy Istenben hisz, Tebenned nem. Az ő hite leginkább önmagában erős; azt gondolja, hogy a világot, önmagát csak minden ember saját ma­ga válthatja meg, nincs hát szükség megváltóra. Szerinte az ember ‘önmaga megváltója’ vagy elkárhoztatója, és ‘a siker’ e­gyetlen záloga az önbizalom. Magunk lehetünk önmagunk istenei, ha felvállaljuk. (Ezt sokan, túl sokan vallják körülöttem, Uram...) A harmadik ‘barátom’ - aki inkább csak fennmaradt, ifjúkori em­lék - dühösen azt mondja, hogy éntőlem kizárólag evilági kér­désekre várna megfelelő, hiteles választ, és már el sem olvas­sa ‘a krisztusos’ írásaimat, mert csak ‘felidegesíti magát’. (Ő is csak önmagában hisz, ‘önmaga Istenének’ képzeli magát, éppúgy, mint egy ifjú hölgy, aki a szívemnek oly’ kedves.) A levelező part­ne­remnek írtam: amikor majd másodszor eljössz, szeretnék Elé­bed rohanni, hogy a lábaid elé leboruljak. Azt válaszolta, menjek sűrűbben templomba, boruljak térdre az Oltári-szentség előtt, mert Te ott is jelen vagy. (Ezt egyszer a keresztapám is javasolta.) Ó mondd, Uram, miért tartanak, miért félnek Tőled az embe­rek, még a legjobbak is? Most itt állok, itt térdepelek az Oltári­szentséged előtt, és kérdezlek: miért félnek a Veled való ‘sze­mélyesebb’ találkozástól annyira, hogy ‘csak’ a komor kőfa­lak között ke­resnek Téged?! (Vajon nem vagy-e személyesen je­len a természetben, és az egész világban? S vajon nem maga az em­ber-e, Uram, a Te legszemélyesebb, valódi templomod?) Talán azért, amiért Szent Malakiás próféta egyik apokaliptikus jóslatá­ban „szörnyű Ítésznek” nevez Téged, mikor majd eljössz „ítélni eleveneket és holtakat”? Én mindenkinek mindent megbocsá­tok, Uram; annál is inkább, mert hiszem, hogyha én megbocsá­tot­tam, úgy könnyebben lesz azonképpen a Mennyben, miként a Földön is, vagyis könnyebben megbocsátasz az ellenem vétke­zők­nek, ha már egyszer én is megbocsátottam nekik... De mondd, óh, Uram, miért kellene Tőled félnie bárkinek, akinek tiszta a szí­ve, és tiszta szívéből a legjobban szeret Téged? Miért vannak oly kevesen a kiválasztottak?! Uram, nem vagyok méltó, hogy haj­lé­komba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én lelkem...!

Jézus: Félsz valamitől? Érzel-e a lelkedben valami megha­tá­roz­hatatlan búskomorságot, ami ugyan jogosulatlan, de nem a­kar szűnni, és állandóan gyötri a szívedet? Vesd Gondviselésem kar­jaiba magadat! Veled vagyok, oldaladon állok. Mindent látok, min­dent hallok, s egy pillanatig sem hagylak bajban. Érzed talán az emberek ellenszenvét, akik szerettek azelőtt, s most elfelejtet­tek, és eltávolodnak tőled, anélkül, hogy erre a legkisebb okot is adtad volna? Imádkozz értük, s Én újra visszafordítom őket a te ol­dalad­ra, hacsak nem akadályozzák megszentelődésedet.

Szerző: Nem félek, Uram, nem félek semmitől és senkitől. A Te haragodtól sem félek, bármily rettenetes lesz is a végítéletkor, mert hiszem, hogy aki teljes valójával csak Téged, Isten Egyszü­lött Fiát, az Emberfiát, a Megtestesült Igét, a Megváltót, az Élő Égi Igaz­ságot, az ABSZOLÚT IGAZSÁGOT szereti és élete végéig csak Tehozzád igyekszik, talán mégsincs miért, mitől félnie. Imád­ko­zom, Uram, kérlek, bocsáss meg a velem ‘ellenszenvezőknek’ - én nem is vagyok fontos -, és fordítsd őket vissza, a magad oldalára, hogy minél többen részesülhessünk isteni Atyád kegyelmében!

Jézus: Tudsz valami örömöt is közölni Velem? Miért nem akarod, hogy részt vegyek benne? Hisz’ a barátod vagyok! Me­séld el, legutolsó látogatásod óta mi volt, ami megvigasztalta a szívedet és mosolyra derített? Talán kellemes meglepetés ért? Talán boldo­gító híreket kaptál? Egy levelet? A szimpátia jelét? Talán legyőztél valamilyen nehézséget? Kilábaltál valami kilátástalan helyzetből? Mindez az Én művem! Egyszerűen csak ennyit mondj: „Köszö­nöm, Atyám!"

Szerző: Uram, valóban nagy öröm ért, amit szeretnék is meg­osz­tani Veled! ‘Egy igen közeli hozzátartozóm’ megtért, s az írása­im­­ból is átáradó hit hatására megkeresztelkedett! Végre hisz Te­benned, és nemcsak, hogy kigyógyult a súlyos, gyógyíthatatlan­nak tűnt nőgyógyászati betegségéből, de nemsokára férjhez ment, és gyönyörű, egészséges kislánya született. Köszönöm, Atyám!

Jézus: Megígérsz Nekem most valamit? Olvasok a szíved legmélyében. Az emberekben csalódhatsz, Istenben azonban so­ha...

Vác, 2008. december 2.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Veterán
Isten ujja megérintett
Új Medicina - Betegségek lelki háttere: A lélek - agy -és a szervek kapcsolata
Legfrissebb írások:
Mikor lép a színre párt, amely nem a pénzimpériumot akarja kiszolgálni?
EXE GÉZA: AZ OFFSHORE DIPLOMAGYÁR
Nagypénteken a templom kárpitja középen ketté hasadt.
A kormányt nem ezek fogják megdönteni, ne aggódj!
Soros kutyái
Kassai Lajosról és Kassai lajostól
BG: Hová is fejlődünk?
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014