Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Rózsalevél és búzakenyér
2008.12.04, 11:33                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Rózsalevél és búzakenyér

Természetesen sokat gondolkodtam rajta, - mi az, amitől a karácsony a leginkább karácsony; mi az, ami a karácsonyt a leghívebben kifejezi, ami a legmélyebben szimbolizálja? Mi több: mi a Karácsony legbensőbb lényege?

Nem is olyan könnyű ezt megmondani, meghatározni!

A hívő keresztények számára a dolog egyszerű, magától értetődő, hisz’ vallásuk, egész életszemléletük ezen alapszik: mintegy 2000 évvel ezelőtt Betlehemben megszületett Jézus Krisztus, Isten Fia, aki érettünk kereszthalált halt, s a világ megváltója lett. Ez eddig még „rendben” is volna...!

De mit is jelenthet a karácsony a nem keresztények, a hitetlenek, a kommunisták, a liberálisok; a több milliárdnyi kínai, hindu, koreai, japán, maláj, ausztrál és afrikai fekete, és az egész arab világ, a muzulmánok számára?!

S mit jelenthet azok számára, akik keresztények ugyan (van keresztlevelük, talán templomba is járnak), - de mint bizalmas körben mondani szokták önmagukról - nem annyira...!? Ők az elbitangolt tékozló fiúk és lányok, akiket végtelen nagy szeretetével vissza és haza vár az Isten?

Mert: „Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.” - mondotta Jézus Krisztus...

A számukra mi a karácsony: egy ünnep a sok közül, egymás megajándékozása (adok - kapok!), mint rituális fogyasztói szertartás, a Télapó (Dedmaróz), vagy a fenyőfa kultikus ünnepe; vagy ahogy mondani szokás mai „pogány-keresztényül”: a „Szeretet” ünnepe?! De kinek-minek a szeretet-ünnepe; egy konkrét személyé, vagy a szereteté (?), egy elvont fogalomé, csak úgy, általában?

Végül is: mi a szeretet-vallás? Jámbor elmélet, vagy mindennapos gyakorlat? Egy elvont kategória csak, vagy a napi életvitelünk szerves része, netán vezérfonala?

Vagy netán afféle „érzelmi szent tehén”, melynek tömegesen áldozunk minden év végén, de évente mindig csak egyszer, egyetlen kivételes alkalommal?

Mi is a szeretet-ünnep: csak nem a lelkifurdalásunk atavisztikus kompenzációja?!

Sokat gondolkoztam még azon is, mi az, amit minden ember egyformán elismer és „szeret”, aminek a tiszteletében nincsenek politikai és világnézeti különbségek, állandó nézeteltérések? Egyetlen ilyen gyűjtőfogalmat találtam, amely bizony elég tág és triviális „közös nevező”, s ez pedig maga az Élet, a halál ellentéte...!

Élni ugyanis minden ember egyaránt „szeret”; ám nagy részük csak ezt a földhöz-ragadt földi kérészéletét „szereti” - márpedig Krisztus megmondotta nekik is: „Én vagyok a feltámadás és az élet!” -, s csak kisebbik részük vágyik, illetőleg készül az örök életre. No mármost, aki csak a kérésznyi földi életének hódol, az egész életében - még ha ez nem is tudatosul benne! - a halálra készül, vagy attól retteg, ami minden tevékenységét megkeseríti; még az önzetlen cselekedeteiből is „kilóg a lóláb”. Aki nem hisz a test feltámadásában és az örök életben, azt egész életében a gyarlóság, a halál és a pusztulás önző szolgálata kísérti; az ilyen ember nem teremt örökkévaló dolgokat, csak fogyaszt, - nem épít maradandó templomot a másik emberben, csak el és felhasználja a másikat, saját önző, kérészéletű céljai elérése érdekében.

„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!” - mondja az Úr, és ez a földi életünk alapvető parancsolata, mely valamilyen misztikus módon és céllal ellenségeinkre is vonatkozik. A kifejtése és a megfejtése talán egy látszólag másik parancs: „Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”, ami lényegében azt jelenti, hogy az vesse a megtévedt, a férjét megcsaló asszonyra az első követ, aki maga még soha nem vétkezett. Aki eljutott a tisztánlátásnak és az önkritikának ama legmagasabb fokára, hogy előbb látja meg a szálkát a saját szemében, mint a gerendát a másikéban, az már elmondhatja magáról: a legjobb úton halad, hogy megszeresse embertársait...

De mégis: lehetséges lenne szeretnünk azt is, aki gyűlöl minket; csak saját magát „szereti”, míg bennünket egyszerűen csak ki és felhasznál?! Talán lehetséges, ha az ember megérti, hogy nem annyit ér, amennyi halált kalandor lelkületében nagy szerencsével és az Úr irgalmából maga elkerül, hanem annyit, amennyi ostoba és értelmetlen halált megbocsátó szeretetével megakadályoz, s elhárít maga körül...

Talán a legfontosabb adalékul szolgálhat, ha megértjük: Isten grandiózus tervének a megvalósításában, a Teremtésben segítünk Neki, ha szeretjük ellenségeinket is!

Sokat gondolkoztam rajta, mik lehetnének azok a legszebb sorok, amelyek révén a Karácsony hangulata, valós üzenete hűen vissza és átadható, mígnem rájöttem: a zene, a legszebb karácsonyi dal az, ami az ember lelkéhez leginkább szól:

„Óh, gyönyörű-szép titokzatos éj!

Égszemű gyermek, csepp rózsalevél, -

Kisdedként az édes Úr, jászolában megsimul

Szent Karácsony éjjel, Szent Karácsony éjjel!

Óh, fogyhatatlan csodálatos éj!

Hópehely ostya, csepp búzakenyér, -

Benne lásd: az édes Úr Téged szomjaz, Rád borul -

Egy világgal ér fel, egy világgal ér fel!”

Drága atyai nagymamám, aki magyar nyelv és irodalom, valamint történelem-szakos tanárnő és költő volt - Czike Gáborné Lovich Ilona - írta ezt a gyönyörű-szép dal-verset, amelyet minden évben egyszer elénekel az egész ország...

A szépséget nem lehet, nem szabad, és nem is kell elemezni; hiszen szép az, ami önmagától, érdekmentesen tetszik. Ám mégiscsak engedtessék meg nekem, hogy néhány keresetlen szót szóljak az egyszerűség és a tömörség ürügyén! A versben ugyanis minden benne van, amit a Karácsonyról és Jézusról eszünkkel tudni, és a szívünkkel érezni kell. (1) Jézus egyszerű jászolában, szerényen megsimul. (2) A kisded rózsalevél és búzakenyér egy személyben. (3) Értünk született; szeretete egy világgal ér fel...! - Alig hiszem, hogy lehet olyan kisebbség, akit ez sérthet!

Senki; senki nincs, akinek tanítása, küldetése a Megváltóéhoz mérhető lenne!

A rövid költői kitérő után egy kicsit még hadd térjek vissza a tékozló fiúkhoz és lányokhoz, akiknek a jó útra térítése Jézus Krisztus, és az Ő emberiséggel kötött Új Szövetségének egyik legfontosabb küldetése, hogy tudniillik megvalósulhasson a bűnbánat, és érvényesülhessen a bűnbocsánat szentsége. Különösen fontosnak tartom megemlíteni, hogy voltaképpen Krisztus-hitünknek, a kereszténységnek ez a tétel a sarkalatos pontja! A saját bűneink belátása és megvallása ugyanis az a kritikus pont, ahol a tiszta búza elválik az ocsútól, - ahol a farizeus „szalon-kereszténység”-ről lehull a lepel, s kiderül, kik nem tudnak megszabadulni önnön kevélységüktől...! Ameddig csak keresztet-vetésről, Biblia-magyarázatokról, a hit külsőségeinek megvallásáról, netán a Mennyországról s az üdvözülésről esik szó, vagyis „szól a történet”, addig szinte mindenki a klasszikus „zsidó-keresztény” kultúrkör lelkes tagja, - ám amint felmerül, hogy a feltámadásnak, és az örök élet elnyerésének alapfeltétele a bűnbánat, s az isteni bocsánat: a többség megfordul, visszakozik, s csendben elpárolog; mondván, hogyha a keresztény Isten ennyire autoriter és rigorózus (egyébként: nem hiszik, hogy ilyen!), akkor ők nem kérnek belőle. A kevély ember képtelen szembenézni önmagával; tévedéseivel, hibáival és bűneivel, - s legfőképpen képtelen őszintén megvallani azokat. Mérhetetlen gőgjében felháborodik: „ki az az Isten”, aki számon kérheti tőle a cselekedeteit...

A bűnbánatra képtelen keresztényeket „protestálóknak”, tiltakozóknak nevezzük.

Aztán felmerül a bűnbánattal és bűnbocsánattal kapcsolatban egy másik kérdés is. Sokan azért „nem hisznek” benne, mert úgy tartják: megengedhetetlen nagy igazságtalanság lenne, ha valaki - kvázi tudatosan „erre utazva”! - egész életében maga a megtestesült gonoszság, majd halála óráján „megbánja” összes bűneit; és éppúgy vagy még könnyebben elnyerve a bűnbocsánatot üdvözül, mint azok, akik egész életükben jámbor, istenhívő életet éltek. Úgy gondolom, hogy ez az álszent féltékeny félelem könnyen megcáfolható. Mert a bűnbánat, a megbánás - s persze a megbocsátás! - a legfontosabb szentség, az Úrhoz való megtérés szentsége. És e tekintetben tökéletesen mindegy, hogy a végső igazság pillanata a bűnös ember életének mely időpontjában következik be, mert az Úr színe előtt nincs színlelés. Még annak a számára is nyitva áll a bűnbocsánat lehetősége, aki egész életében fordítva ült a lovon, - ha akár utolsó lehelete előtt is, de megvilágosodik, s tényleg megbékél önmagával és Istennel. Isten „legistenibb” tulajdonsága az irgalom, a bűnös ember végtelen szeretete, s épp arra vár, hogy az utolsó pillanatban végre megbocsáthasson. A megtérés, mikor az ész észre tér, és a szív végre az örökké-valóság ritmusára dobban, - katartikus és bepiszkíthatatlan pillanat. Az édes Úr téged szomjaz, rád borul, - s ez a számodra egy világgal, az örökkévalósággal ér fel, ha te is így akarod. De akarnod kell, - tiszta szívvel és csalhatatlan hittel!

Végezetül: embertársaink szeretetének a kötelezettsége tehát - akár akarjuk, akár nem! - azt jelenti, hogy az ellenségeinket is szeretnünk kell. Ami elsősorban is azt feltételezi, hogy mi nem gyűlöljük azokat sem, akik nyilvánvalóan gyűlölködnek velünk szemben; sőt, minél jobban gyűlölnek, annál jobban szeretjük őket! Akkor is, ha ők a mi szeretetünket is szívből utálják... Az Új Szövetség szellemisége azt sugallja, hogy - szemben a „Szemet szemért, fogat fogért!” felfogással - ne azon törjük a fejünket, hogyan lehetne bosszút állni a rajtunk elkövetett gazságokért; hanem ha bennünket „megdobnak kővel, dobjuk vissza kenyérrel”. Csakhogy ez a gondolat is mintha hamissá vált, kicsorbult volna a mai politikai gondolkodáson.

A megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel elv tisztaszívű, keresztényi követése a legkevésbé sem azt jelenti, hogy - akár szimbolikus jelentéssel is, de - mint egy közszolgálati színpadon, elkezdjük Krisztus testének a darabjait széthajigálni. A krisztusi elv lényege - ki fegyvert fog, fegyver által vész el! - szerint a mégolyan szelíd irónia is csak fegyver, amelyen „az ellenség” csak még jobban felbőszül, alkalmazása tehát semmiben nem különbözik a kővel dobálástól. A krisztusi elv éppen a mindenfajta dobálástól óv. A dobd vissza kenyérrel kitétel allegória, nem szó szerint értendő, hanem úgy: „Tűrd megadással, szó nélkül, ha bántanak!”

Néhány hónap múlva, majd tavasszal, húsvétkor ünnepeljük a már „felnőtt” Isten bárányát, aki elvette a világ bűneit, meghalt érettünk, - majd feltámadott. Aki az összes szenvedését szótlanul tűrte, és végtelen szeretetével viszonozta ellenségei vak és ostoba gyűlöletét, - s ostya-testével kínálta Júdást is, aki azután elárulta...

Most, amikor az úgynevezett keresztény világ, egyetlen nagy koalícióban, újból csak keresztes hadjáratra készül, s teszi ezt éppen nem sokkal Karácsony előtt, - feltehetjük a kérdést, miféle világ az, amelyre a Jézuska megszületni kényszerül?! Krisztus nem arra tanított bennünket, hogy neutronbombát szórjunk a potenciális kődobálókra! Az ember feletti ítélkezés joga a mindenható Isten privilégiuma...

Mert ezek után vége-hossza nem lesz a kő-zuhatagnak.

Uram! Kérünk, bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

Boldog, békés Karácsonyt mindenkinek!

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Magyar vér
Lakodalom - Széki vofély
Gyimesbükk 2008 Pünkösd vasárnap, 1000 éves határszentelés vasútállomás 2.
Legfrissebb írások:
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Szent László Király Alapítvány 2016. évi beszámolója
BG: Álljunk végre egymás mellé…
Emberi Jogok Intézetének kérelme
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014