Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A bolsevik semmi halott üressége
2008.12.04, 11:36                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A bolsevik semmi halott üressége

Ez a világ, a természeti, és még inkább a társadalmi környezetünk – pedig még eredetileg államinak alapított alapítvánnyal is ren­del­kezünk, melynek a neve (nomen est omen) Természet-és Kör­nye­zetbarát Társadalmi Fejlődésért Közalapítvány, vezetője Elek István; dehát úgy látszik: a társadalmi súlyuk még-már nem felel meg az általuk képviselt szociológiai cél valós társadalmi jelentősé­gének – egyre nyilvánvalóbban egy szellem-és érzelemnélküli, kies pusztasághoz kezd hasonlítani. Ez egy olyan liberális kommunista szellemi vákuum-világ, melyben csak az illuminizmus csalogatóan ha­mis fénye pislákol, csak a „megvilágosodás” szurkos-büdös fák­lyái „világítanak”, hogy senki ne ismerje fel az abszolút igazságot, s hogy a teremtő Istent zavartalanul száműzhessék ebből a rémes, tönkretett, lepusztított, kifosztott és reménytelen árnyékvilágból, mely csak látszólag a tudomány temploma, csak falból „tudásala­pú” társadalom: valójában Lucifer a Sátán emberirtó projektje.

Több idézettel kezdem; aztán majd előjön a lényegi mondanivaló.

John Lennon soha nem lépett be a szabadkőművességbe, pedig ha em­lékszünk rá: az angol királynő a ’60-as években még lo­­vag­­gá is ütötte a Beatles tagjait; e nemes gesz­tus­sal mintegy dek­la­rálva, hogy ily’ tehetséges, népszerű emberek nem maradhatnak az egy­szerű köznép tagjai. A lovagság ugyan nem áll túlságosan messze az angol szabad­kőművességtől, sőt, annak direkt az előszobája, - ám mégis csak e­gészen más, minőségileg több, minthogy­ha valaki mondjuk történetesen a magyar Grand Orient, a Rotary Club, a Temp­lo­mos Lo­vag­rend vagy a (fá­bi­ánus) Magyar Szocialis­ta Párt társadalmilag mégoly’ megbecsült tagja. Lennon, a rock­ze­ne egyik ősatyja megmaradt ösztönös, magányos anarchista for­ra­dalmárnak, renitens szabadgondolkodónak, afféle privát vako­ló­nak; aki ugyan korántsem volt istenhívő, mégsem kötött ki az illu­minátus oldalon, annak ellenére, hogy tudta: a világ egysége­sü­lé­sét, a globalizációt már nem tartóztathatja fel semmi. „And the world will be as one”, majd az utolsó versszakban már „the world will live as one” – énekelte leghíresebb dalában, az „Imagine”-ben. Szóval: lovag létére nem lett szabadkőműves – nem lett kábító­sze­res-tömegkábító illuminátus -, mint örök riválisai, a Rolling Sto­nes marihuánás, kokainos, heroinos, sátánista (vö.: brown sugar, sweet cocaine, sympathy for devil, demon in me, wild horses, stb. című dalaikkal) frontemberei: Mick Jagger és Keith Richards.

Lennon egy másfajta egy­séges világról álmodott, de szerencsétlen­sé­gére – ő is - Isten kizárásával. Népszerűbbnek hitte önmagát Jé­zus Krisz­tusnál, mert soha nem értette meg, s önhittségében nem tehette magáévá a gondolatot, a hitet, hogy Krisztus Isten Egy­­szülött Fia, ki érettünk meghalt a keresztfán, s harmad­nap­ra ha­lot­­taiból feltámadott, - így senki, aki csak ember fia, soha nem válhat „népszerűbbé” Őnála. Majd - már érett férfikorában - az illuminátus USÁ-ba költözött, ahol soha­­ nem tudott igazán be­il­leszkedni a tár­sadalmi életbe: haláláig megmaradt családszerető, pogány-álmodozó magányos-infantilis „forradalmár”-nak, világpol­gár-pukkasztónak, mindaddig, amíg a halálos lövések le nem terí­tették, saját otthona előtt. Sosem tudjuk meg: „Isten büntetése”, vagy csak az illuminátus bosszú végzett-e vele (netán „mind­ket­tő”), vagy Isten csupán egyszerűen ma­­­gához szó­lította nagyformá­tumú, ámde tékozló gyermekét, mondván: „Johnny fiam, elég volt az istenkáromlásból, ideje hazatérned…”.

John Lennon írt és elénekelt egy olyan szörnyeteg-gyönyörű dalt, mely kétségbeejtő szépség­gel mutatja be és meg jobb sorsra érde­mes szerzője minden lelki magányát és szerencsétlenségét. Címe: „I don’t believe”. A dal ördögi monotóniával, de drámaian felépí­tett szerkezetben, egyre fokozódó feszültséggel, és egyre vadabbul, líraian kiabálva adja tudtunkra, hogy alkotója mi mindenben nem hisz. Többek között – nem hisz: a csodában, Bábelben, a tarot-(okkult kártyák)-ban, Hitlerben, Jézusban, a Kennedy-ekben, Buddhában, a mantrában, a júdaizmusban, a királyokban, Elvis Presley-ben, sőt, a Beatles-ben sem. Csak „egyvalakiben”, illetve „kétvalakiben” – egy eszményi párosban - hisz: önmagá­ban; önmagában és Yokóban, a feleségében.

Íme a felsorolás utolsó sora angolul:

„I just believe in me…, Yoko and me.”

Gyurcsány Ferenc – alias: „Fletó” -, a mi matt múltú és fényes jö­vőjű mi­niszterelnö­künk nem sokkal miniszterelnöki székfoglalóját követően, egy különösen mélyfilozófiai ihletésű interjújában a kö­vetkező állítást találta kimondani: „Nincs más, csak érdek. Aki mást állít, az hazudik.” Igen, ez tiszta beszéd. Jó időben, jó he­lyen kell lenni, és akkor az (anyagi) érdekek érvényesíthetők. (Ezt is ő mondta.) Minden más – „csupán könyveléstechnikai” kérdés. Nyilván tetteinket is aszerint különböztethetjük meg, hogy a „házi lelki könyvelőnk” – a lelkiismeretünk – a tartozik, vagy a követel rovatba könyvelte-e el, amire persze szintén mi adunk neki megfe­lelő utasítást, hisz’ a könyvelő és a lelkiismeret kevéske jó szóval „meg­nyugtatható”. Igen, így gondolkozik egy igazi, virtigli – matt múltú és fényes jövőjű – eurobolsevik, aki éppen a megfelelő he­lyen volt, amikor dadogós elődjének kitelt a (titkos)szolgálati ideje, s miután átmenetileg újra „alvó státuszba” helyezték, vissza kel­lett térnie a nemzetközi bankügyekhez.

Adva van tehát néhány tucat kormány létszámát kitevő volt KISZ-es, meg mindenféle egyéb volt szervezetet vezetett férfi és nő, akik jó időben mindig jó helyen (oldalon) vannak; - 1919-től 1945-ön és 1956-on, sőt, 1990-en át egészen napjainkig. Minden időben – ha feldobják őket (vagy egymást), ha nem – talpra esnek, és mivel az érdekeik is „egybe” esnek, könyörtelenül érvényesítik is azokat. 70 -80 éve szakadatlanul a Kominternacionálét éneklik kórusban, némi önkritikával, de töretlen optimizmussal tekintenek a jövőbe: „A múltat végképp eltöröljük … A Föld fog sarkából kitörni … Semmik vagyunk, s minden leszünk … Ez a harc lesz a végső … És nemzetközivé lesz holnapra a világ.”.

Ugye, hasonlít ez a szöveg a John Lennon-éra: „… és a világ (hol­napra) eggyé válik ... S a világ (holnap) egyként fog élni … ? Azzal a – nem kevés! – különbséggel, hogy John Lennon legalább a zene területén (szövegírásban már kevésbé) irgalmatlanul tehet­séges volt! Ezek a mieink azonban csak (el)privatizálni tudnak, azt is csak rendkívül alacsony hatásfokkal. A 100 %-os értékű társa­dal­mi tulajdont előbb alkotmány-ellenesen „visszaállamosítják”, il­letve maguknak szocializálják (kommunizálják), majd mi­után levet­ték belőle a jogellenes kitulajdonítás minimum 10 %-os üzletszer­zé­si jutalé­kát – amelyen 70:30 arányban megosztoznak -; a maradé­kot az államkölcsönök kamatos kamata fejében kiszolgáltatják a külföldi bankokkal karvaly-konzorciumot képező, békés befektetők­nek álcázott vamzereknek és ügynököknek. Persze, vannak akik a betevő portfoliójukról már jóelőre gondoskodtak: s már akkor egy nagyot húztak a léből, amikor a KISZ előbb DEMISZ lett, majd az összes KISZ-és pártvagyon seperc alatt – volt, nincs – elpárolgott.

Hogy mindezeknek – az említett mélyfilozófiai és dzsungelerkölcsi elveken túl­me­­nő­en – mi az ideológiai alapja? Hogy „nincs” Isten… A minap Gyurcsány – alias: „Fletó” – Ferenc, a mi matt múltú és fényes jövőjű miniszterelnökünk, az önmagában mélyen hívő (rövi­den s tömören: szintén önhitt) Havas Henrik riporternek megnyílt, és svarc auf veisz megvallotta konkrét, nem túl bonyolult világ­né­zetét. Havas a TV2 „Mokka” című reggeli műsorában arról igye­ke­zett faggatni őt, miért is nem tesz semmilyen vallási megnyilvá­nu­­lást: miért nem vesz részt legalább tiszteletnyilvánításból – ba­ráti gesztusból, protokoll-célzattal – egyházi, vallásos rendezvé­nye­ken, körmeneten vagy szentmisén? „Azért, mert egyenes ember­ként én nem vagyok kapható semmilyen álságos szerepre – nem hazudok! Nem vagyok istenhívő, ezért!” – felelte Gyurcsány…

Vagyis: nincs Isten! Tehát a mi „Fletónk” is azok közé az önámító pogányok közé tartozik, akik „hiszik-remélik”, hogy a mindenség a szerves és gondolkodó, személytelen véletlen hatására alakult ki; a tengerből magától ősleves lett, tele önreprodukáló koacervátum-cseppekkel, melyek utódai végül „kimásztak” a szárazföldre, növé­nyekké fejlődve létrehozták a metán-légkörből az ózon-pajzsot, és miután a légkör – legalábbis a mindmáig aláíratlan Kyotó-i egyez­ményig – átmenetileg belélegezhetővé vált, szárazföldi állatokká is átalakultak. Az ősünk – Darwin és Engels írásai hatására – lejött a fáról, és miután a szimpla munkából megélni képtelen majmokat mind agyonütötte, az állandó tőzsdézés és a spekuláció hatására emberré vált, hogy megérdemelten élvezhesse a pénz derivatíváit. Nyilvánvaló: „Fletónk” minden igyekezetét kitöltötte, hogy jó idő­ben mindig jó helyen legyen, ezért nem volt ideje egyszerű világné­zetét kísérletileg is ellenőrizni (verifikálni), ellenkező esetben lehet, hogy már régen megtért volna. Arra gondolok, hogy „a tudásalapú társadalom” legnagyobb koponyái (tudósai) már régen rájöttek: a fizikai világban sem történik semmi véletlenül, és semmiből nem lesz semmi. Azt képzelni, hogy az anyag, a szellem, az élet és az em­ber, a mai világ csupán spontán, tudattalan fej­lődés, tervező és tervezés nélküli „véletlen konstrukció” eredménye; kb. annyi, mint­ha valaki teleszedne egy zsákot különböző rádióalkatrészekkel, és addig rázná, ameddig spontán össze nem áll a zsákban egy rá­dió-vevőkészülék. A világ célszerűen működik: ez a teremtés lényege s alapvető bizonyítéka.

Gyurcsány nem lehet annyira ostoba – nem is az -, hogy ne lenne mindezzel nagyon is tisztában. Más, sokkal gyakorlatiasabb okok késztetnek egyes embereket arra, hogy józan eszük birtokában is megtagadják Istent, tagadják létezését. Az igazi, a valós ok az er­kölcsi normákban, azok különbözőségében rejlik. Isten színe előtt bűnnek minősül mindazon cselekedet, amellyel valaki tudva és akarva ­szegi meg Isten törvényeit, a tízparancsolat erköl­csi útmutatásait. Az emberi „igazságszolgáltatás” nem terjed ki a cselekedetek isteni erkölcs szerinti szigorú elemző értékelésére, s így inkább jogszolgáltatásnak, mintsem igazságszolgáltatásnak te­kinthető. „Bűn az, amit a törvény büntetni rendel.” – mondja a pol­gári büntetőjog, amelynek törvényi rendelkezéseit nem istenhívők hozzák. Ha valaki éhségében ellop egy kiló kenyeret, s el is szalad ve­le, azt enyhébb esetben lecsukják, balszerencsés esetben fején találja a jogszerű és szakszerű fegyverhasználat pisztolygolyója. A milliárdokat zsákmányoló privatizátorok viszont nemcsak, hogy megúsznak minden felelősségre vonást, hanem beülnek az ország házába, hogy megújuló ciklusokban hozzanak újabb „istentelen törvényeket” a szegények, sőt, a nincstelenek ellen.

Mert ha nincs Isten, nincs értelme, létjoga semmilyen erkölcsnek.

Jó időben jó helyen – a KISZ-ben és parlamentben – kell lenni; a pénz (a bank) és a privatizáció (ÁVÜ, MSZP, stb.) templomában.

Miért is kellett szétválasztani a vallást és az államot?

Csak, hogy létrejöhessen az istentelen rémállam (nácizmus, kom­munizmus, stb.), hogy aztán liberális okkal-joggal lehessen széjjel verni mindenfajta (jog)államot és államrendet.

Hogy a privatizátorok a zavarosban halászhassanak, és a nemzeti vagyon után privatizálhassák az állami költségvetést és a jogot is.

Hogy a szemünkbe röhögve vágják a pofánkba Lucifer törvényeit.

Mindezekhez képest az anarchizmust életműveként kutató Soros-politológus kultu­rális miniszter – vö.: mint állandó főszereplő a Ma­gyar Nem­zet címoldalán – tevékenysége eltörpülő, ócska bohózat.

Legfeljebb Hóman Bálint és Klebelsberg Kunó forog a sírjában…

Ki figyel oda?

Vác, 2006. január 28.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Csángó zarándoklat tánccal Csíksomlyóra
2006. okt. 23. Barátom, mond merre vagy 1. (Ne bántsd a magyart!)
Bosnyák piramisok 3.
Legfrissebb írások:
Áldás havának 22-ik napja a magyar diadalé!
A Nemzetegyesítő Mozgalomról mindenkinek
Levél Ausztráliától Kanadáig minden jó magyarnak
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014