Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A bolsevik semmi halott üressége
2008.12.04, 11:36                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A bolsevik semmi halott üressége

Ez a világ, a természeti, és még inkább a társadalmi környezetünk – pedig még eredetileg államinak alapított alapítvánnyal is ren­del­kezünk, melynek a neve (nomen est omen) Természet-és Kör­nye­zetbarát Társadalmi Fejlődésért Közalapítvány, vezetője Elek István; dehát úgy látszik: a társadalmi súlyuk még-már nem felel meg az általuk képviselt szociológiai cél valós társadalmi jelentősé­gének – egyre nyilvánvalóbban egy szellem-és érzelemnélküli, kies pusztasághoz kezd hasonlítani. Ez egy olyan liberális kommunista szellemi vákuum-világ, melyben csak az illuminizmus csalogatóan ha­mis fénye pislákol, csak a „megvilágosodás” szurkos-büdös fák­lyái „világítanak”, hogy senki ne ismerje fel az abszolút igazságot, s hogy a teremtő Istent zavartalanul száműzhessék ebből a rémes, tönkretett, lepusztított, kifosztott és reménytelen árnyékvilágból, mely csak látszólag a tudomány temploma, csak falból „tudásala­pú” társadalom: valójában Lucifer a Sátán emberirtó projektje.

Több idézettel kezdem; aztán majd előjön a lényegi mondanivaló.

John Lennon soha nem lépett be a szabadkőművességbe, pedig ha em­lékszünk rá: az angol királynő a ’60-as években még lo­­vag­­gá is ütötte a Beatles tagjait; e nemes gesz­tus­sal mintegy dek­la­rálva, hogy ily’ tehetséges, népszerű emberek nem maradhatnak az egy­szerű köznép tagjai. A lovagság ugyan nem áll túlságosan messze az angol szabad­kőművességtől, sőt, annak direkt az előszobája, - ám mégis csak e­gészen más, minőségileg több, minthogy­ha valaki mondjuk történetesen a magyar Grand Orient, a Rotary Club, a Temp­lo­mos Lo­vag­rend vagy a (fá­bi­ánus) Magyar Szocialis­ta Párt társadalmilag mégoly’ megbecsült tagja. Lennon, a rock­ze­ne egyik ősatyja megmaradt ösztönös, magányos anarchista for­ra­dalmárnak, renitens szabadgondolkodónak, afféle privát vako­ló­nak; aki ugyan korántsem volt istenhívő, mégsem kötött ki az illu­minátus oldalon, annak ellenére, hogy tudta: a világ egysége­sü­lé­sét, a globalizációt már nem tartóztathatja fel semmi. „And the world will be as one”, majd az utolsó versszakban már „the world will live as one” – énekelte leghíresebb dalában, az „Imagine”-ben. Szóval: lovag létére nem lett szabadkőműves – nem lett kábító­sze­res-tömegkábító illuminátus -, mint örök riválisai, a Rolling Sto­nes marihuánás, kokainos, heroinos, sátánista (vö.: brown sugar, sweet cocaine, sympathy for devil, demon in me, wild horses, stb. című dalaikkal) frontemberei: Mick Jagger és Keith Richards.

Lennon egy másfajta egy­séges világról álmodott, de szerencsétlen­sé­gére – ő is - Isten kizárásával. Népszerűbbnek hitte önmagát Jé­zus Krisz­tusnál, mert soha nem értette meg, s önhittségében nem tehette magáévá a gondolatot, a hitet, hogy Krisztus Isten Egy­­szülött Fia, ki érettünk meghalt a keresztfán, s harmad­nap­ra ha­lot­­taiból feltámadott, - így senki, aki csak ember fia, soha nem válhat „népszerűbbé” Őnála. Majd - már érett férfikorában - az illuminátus USÁ-ba költözött, ahol soha­­ nem tudott igazán be­il­leszkedni a tár­sadalmi életbe: haláláig megmaradt családszerető, pogány-álmodozó magányos-infantilis „forradalmár”-nak, világpol­gár-pukkasztónak, mindaddig, amíg a halálos lövések le nem terí­tették, saját otthona előtt. Sosem tudjuk meg: „Isten büntetése”, vagy csak az illuminátus bosszú végzett-e vele (netán „mind­ket­tő”), vagy Isten csupán egyszerűen ma­­­gához szó­lította nagyformá­tumú, ámde tékozló gyermekét, mondván: „Johnny fiam, elég volt az istenkáromlásból, ideje hazatérned…”.

John Lennon írt és elénekelt egy olyan szörnyeteg-gyönyörű dalt, mely kétségbeejtő szépség­gel mutatja be és meg jobb sorsra érde­mes szerzője minden lelki magányát és szerencsétlenségét. Címe: „I don’t believe”. A dal ördögi monotóniával, de drámaian felépí­tett szerkezetben, egyre fokozódó feszültséggel, és egyre vadabbul, líraian kiabálva adja tudtunkra, hogy alkotója mi mindenben nem hisz. Többek között – nem hisz: a csodában, Bábelben, a tarot-(okkult kártyák)-ban, Hitlerben, Jézusban, a Kennedy-ekben, Buddhában, a mantrában, a júdaizmusban, a királyokban, Elvis Presley-ben, sőt, a Beatles-ben sem. Csak „egyvalakiben”, illetve „kétvalakiben” – egy eszményi párosban - hisz: önmagá­ban; önmagában és Yokóban, a feleségében.

Íme a felsorolás utolsó sora angolul:

„I just believe in me…, Yoko and me.”

Gyurcsány Ferenc – alias: „Fletó” -, a mi matt múltú és fényes jö­vőjű mi­niszterelnö­künk nem sokkal miniszterelnöki székfoglalóját követően, egy különösen mélyfilozófiai ihletésű interjújában a kö­vetkező állítást találta kimondani: „Nincs más, csak érdek. Aki mást állít, az hazudik.” Igen, ez tiszta beszéd. Jó időben, jó he­lyen kell lenni, és akkor az (anyagi) érdekek érvényesíthetők. (Ezt is ő mondta.) Minden más – „csupán könyveléstechnikai” kérdés. Nyilván tetteinket is aszerint különböztethetjük meg, hogy a „házi lelki könyvelőnk” – a lelkiismeretünk – a tartozik, vagy a követel rovatba könyvelte-e el, amire persze szintén mi adunk neki megfe­lelő utasítást, hisz’ a könyvelő és a lelkiismeret kevéske jó szóval „meg­nyugtatható”. Igen, így gondolkozik egy igazi, virtigli – matt múltú és fényes jövőjű – eurobolsevik, aki éppen a megfelelő he­lyen volt, amikor dadogós elődjének kitelt a (titkos)szolgálati ideje, s miután átmenetileg újra „alvó státuszba” helyezték, vissza kel­lett térnie a nemzetközi bankügyekhez.

Adva van tehát néhány tucat kormány létszámát kitevő volt KISZ-es, meg mindenféle egyéb volt szervezetet vezetett férfi és nő, akik jó időben mindig jó helyen (oldalon) vannak; - 1919-től 1945-ön és 1956-on, sőt, 1990-en át egészen napjainkig. Minden időben – ha feldobják őket (vagy egymást), ha nem – talpra esnek, és mivel az érdekeik is „egybe” esnek, könyörtelenül érvényesítik is azokat. 70 -80 éve szakadatlanul a Kominternacionálét éneklik kórusban, némi önkritikával, de töretlen optimizmussal tekintenek a jövőbe: „A múltat végképp eltöröljük … A Föld fog sarkából kitörni … Semmik vagyunk, s minden leszünk … Ez a harc lesz a végső … És nemzetközivé lesz holnapra a világ.”.

Ugye, hasonlít ez a szöveg a John Lennon-éra: „… és a világ (hol­napra) eggyé válik ... S a világ (holnap) egyként fog élni … ? Azzal a – nem kevés! – különbséggel, hogy John Lennon legalább a zene területén (szövegírásban már kevésbé) irgalmatlanul tehet­séges volt! Ezek a mieink azonban csak (el)privatizálni tudnak, azt is csak rendkívül alacsony hatásfokkal. A 100 %-os értékű társa­dal­mi tulajdont előbb alkotmány-ellenesen „visszaállamosítják”, il­letve maguknak szocializálják (kommunizálják), majd mi­után levet­ték belőle a jogellenes kitulajdonítás minimum 10 %-os üzletszer­zé­si jutalé­kát – amelyen 70:30 arányban megosztoznak -; a maradé­kot az államkölcsönök kamatos kamata fejében kiszolgáltatják a külföldi bankokkal karvaly-konzorciumot képező, békés befektetők­nek álcázott vamzereknek és ügynököknek. Persze, vannak akik a betevő portfoliójukról már jóelőre gondoskodtak: s már akkor egy nagyot húztak a léből, amikor a KISZ előbb DEMISZ lett, majd az összes KISZ-és pártvagyon seperc alatt – volt, nincs – elpárolgott.

Hogy mindezeknek – az említett mélyfilozófiai és dzsungelerkölcsi elveken túl­me­­nő­en – mi az ideológiai alapja? Hogy „nincs” Isten… A minap Gyurcsány – alias: „Fletó” – Ferenc, a mi matt múltú és fényes jövőjű miniszterelnökünk, az önmagában mélyen hívő (rövi­den s tömören: szintén önhitt) Havas Henrik riporternek megnyílt, és svarc auf veisz megvallotta konkrét, nem túl bonyolult világ­né­zetét. Havas a TV2 „Mokka” című reggeli műsorában arról igye­ke­zett faggatni őt, miért is nem tesz semmilyen vallási megnyilvá­nu­­lást: miért nem vesz részt legalább tiszteletnyilvánításból – ba­ráti gesztusból, protokoll-célzattal – egyházi, vallásos rendezvé­nye­ken, körmeneten vagy szentmisén? „Azért, mert egyenes ember­ként én nem vagyok kapható semmilyen álságos szerepre – nem hazudok! Nem vagyok istenhívő, ezért!” – felelte Gyurcsány…

Vagyis: nincs Isten! Tehát a mi „Fletónk” is azok közé az önámító pogányok közé tartozik, akik „hiszik-remélik”, hogy a mindenség a szerves és gondolkodó, személytelen véletlen hatására alakult ki; a tengerből magától ősleves lett, tele önreprodukáló koacervátum-cseppekkel, melyek utódai végül „kimásztak” a szárazföldre, növé­nyekké fejlődve létrehozták a metán-légkörből az ózon-pajzsot, és miután a légkör – legalábbis a mindmáig aláíratlan Kyotó-i egyez­ményig – átmenetileg belélegezhetővé vált, szárazföldi állatokká is átalakultak. Az ősünk – Darwin és Engels írásai hatására – lejött a fáról, és miután a szimpla munkából megélni képtelen majmokat mind agyonütötte, az állandó tőzsdézés és a spekuláció hatására emberré vált, hogy megérdemelten élvezhesse a pénz derivatíváit. Nyilvánvaló: „Fletónk” minden igyekezetét kitöltötte, hogy jó idő­ben mindig jó helyen legyen, ezért nem volt ideje egyszerű világné­zetét kísérletileg is ellenőrizni (verifikálni), ellenkező esetben lehet, hogy már régen megtért volna. Arra gondolok, hogy „a tudásalapú társadalom” legnagyobb koponyái (tudósai) már régen rájöttek: a fizikai világban sem történik semmi véletlenül, és semmiből nem lesz semmi. Azt képzelni, hogy az anyag, a szellem, az élet és az em­ber, a mai világ csupán spontán, tudattalan fej­lődés, tervező és tervezés nélküli „véletlen konstrukció” eredménye; kb. annyi, mint­ha valaki teleszedne egy zsákot különböző rádióalkatrészekkel, és addig rázná, ameddig spontán össze nem áll a zsákban egy rá­dió-vevőkészülék. A világ célszerűen működik: ez a teremtés lényege s alapvető bizonyítéka.

Gyurcsány nem lehet annyira ostoba – nem is az -, hogy ne lenne mindezzel nagyon is tisztában. Más, sokkal gyakorlatiasabb okok késztetnek egyes embereket arra, hogy józan eszük birtokában is megtagadják Istent, tagadják létezését. Az igazi, a valós ok az er­kölcsi normákban, azok különbözőségében rejlik. Isten színe előtt bűnnek minősül mindazon cselekedet, amellyel valaki tudva és akarva ­szegi meg Isten törvényeit, a tízparancsolat erköl­csi útmutatásait. Az emberi „igazságszolgáltatás” nem terjed ki a cselekedetek isteni erkölcs szerinti szigorú elemző értékelésére, s így inkább jogszolgáltatásnak, mintsem igazságszolgáltatásnak te­kinthető. „Bűn az, amit a törvény büntetni rendel.” – mondja a pol­gári büntetőjog, amelynek törvényi rendelkezéseit nem istenhívők hozzák. Ha valaki éhségében ellop egy kiló kenyeret, s el is szalad ve­le, azt enyhébb esetben lecsukják, balszerencsés esetben fején találja a jogszerű és szakszerű fegyverhasználat pisztolygolyója. A milliárdokat zsákmányoló privatizátorok viszont nemcsak, hogy megúsznak minden felelősségre vonást, hanem beülnek az ország házába, hogy megújuló ciklusokban hozzanak újabb „istentelen törvényeket” a szegények, sőt, a nincstelenek ellen.

Mert ha nincs Isten, nincs értelme, létjoga semmilyen erkölcsnek.

Jó időben jó helyen – a KISZ-ben és parlamentben – kell lenni; a pénz (a bank) és a privatizáció (ÁVÜ, MSZP, stb.) templomában.

Miért is kellett szétválasztani a vallást és az államot?

Csak, hogy létrejöhessen az istentelen rémállam (nácizmus, kom­munizmus, stb.), hogy aztán liberális okkal-joggal lehessen széjjel verni mindenfajta (jog)államot és államrendet.

Hogy a privatizátorok a zavarosban halászhassanak, és a nemzeti vagyon után privatizálhassák az állami költségvetést és a jogot is.

Hogy a szemünkbe röhögve vágják a pofánkba Lucifer törvényeit.

Mindezekhez képest az anarchizmust életműveként kutató Soros-politológus kultu­rális miniszter – vö.: mint állandó főszereplő a Ma­gyar Nem­zet címoldalán – tevékenysége eltörpülő, ócska bohózat.

Legfeljebb Hóman Bálint és Klebelsberg Kunó forog a sírjában…

Ki figyel oda?

Vác, 2006. január 28.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
János vitéz - Kék tó, tiszta tó
Föl a Szent Háborúra!
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014