Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Alkotmányellenes privatizáció
2008.12.07, 13:03                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Alkotmányellenes privatizáció

A rendszervált(oz)ás - 1989/1990. - előtti legutolsó (reform)kommunista miniszterelnök, Németh Miklós, röviddel az első szabad országgyűlési válasz-tások kiírása előtt két kis színdarabot is eljátszott:

· „Felfedezte”, majd felfedte, hogy a magyar állam bruttó külföldi adóssága 20 milliárd $ (akkoriban 1 USD nagyjából 100 HUF-nak felelt meg).

· Bejelentette, hogy egy személye ellen készülő merényletet lepleztek le, illetve hiúsítottak meg (ez utóbbi nem tartozik jelen írásom témakörébe).

Elemzésemben, amit mindenekelőtt igazságszeretetem, oknyomozó szenvedélyem és ösztönös jogérzékem íratott velem (és csak másodsorban a közgazdasági tudásom!), - bebizonyítom, hogy a magyar nemzetet nagyon csúnyán, és többszörösen is becsapta saját állama a privatizáció fedőnevű intézményes/monumentális sikkasztással, 1988. és 1996. között.

Jelen írásom egyrészt nem újabb publicisztikai kesergő a magánosítás megannyi felettébb gyanús körülményéről, epizódjairól, - másrészt nem is közgazdasági elemzés a tárgykörben, ami már nagyrészt lerágott csont.

Amiről írok - egészen más. Ugyanakkor mégsem hagyhatom figyelmen kívül a tényt, hogy gondolatmenetem, következtetéseim csak úgy válhatnak egészen közérthetővé, amennyiben: (1) Felfedem a grandiózus csalássorozat megvalósítását lehetővé tévő álságos csúsztatások összefüggő hazugság-szövevényét; (2) Mondandómat némi összegszerűségekkel is illusztrálom.

Kétséges a hatalom legitimitása!

Mintegy tíz évre visszatekintve, az ese-mények történetisége nyilvánvalóan bizonyítja, hogy sajnos kapitális politikai hasbaakasztás történt! Valamely ország (nemzetállam) elvileg kétféle úton-módon juthat el történelme „A”-pontjából (állapotából) egy tetszőleges „B”-pontba (állapotba): (1) Jogfolytonos szerves fejlődés útján; (2) Forradalom, vagyis népfelkelés révén. Minden más eset bizony szemfényvesztés.

Namármost Magyarország 1989/1990-ben mintegy észrevétlenül átsiklott a szocializmusból a kapitalizmusba, mégpedig anélkül, hogy erről az alapvető változtatásról a népet bárki megkérdezte, „megnépszavaztatta” volna!

Ilyenformán a változás (az átsiklás) sem nem szerves fejlődés, sem nem forradalom eredménye. Sem evolúció, sem revolúció, hanem valami más...

A magyar népnek a leghalványabb fogalma sem volt arról, ami majd 1990. után elkövetkezett, senki sem világosította fel a változás várható következ-ményeiről - összes előnyeiről és hátrányairól -, így nem tudhatta, mi vár rá. Az 1990. évi úgynevezett első szabad választás nem arról szólt, hogy mivé alakul majd át a népi demokrácia, a társadalmi tulajdon; de nem is arról, hogy katonai tömböt váltunk, vagy hogy mivé tesz bennünket a globalizáció, a kamatrabszolgaság, a vad rohanás a NATO és az Európa Únió felé!

A választás csupán arról szólt, hogy a nép a szegfűt lengető MSZP helyett az ún. rendszerváltó pártok melyikére szavaz: az MDF-re, az SZDSZ-re, a FIDESZ-re, vagy netán valamely másikra. A nép nem tud(hat)ta, hogy mik ezek a pártok, kik vezetik (meg) őket, mik a valódi (hátsó) szándékaik, - és vajon mennyire az MSZMP utódügynök-pártjai, és/vagy mennyire a Világállam szálláscsinálói?! Utóbb kiderült, hogy a népet közösen csőbe húzták.

Bárkire is szavazott: mindháromszor a multik, a globalizátorok jöttek csak.

A rendszerváltó pártok félrevezették és elárulták a népet, ezért a hatalmuk nem legitim, nem jogfolytonos hatalom, - uralkodásuk nem demokrácia.

Rendszerváltás, vagy rendszerváltozás?

Egyáltalán nem mindegy! Az utóbbi, egyre gyakrabban használatos, „békülékenyebb” kifejezés a lényeg sunyi elkenése, valódi jelentéstartalom nélkül. Ám egyik sem szerencsés!

A „váltás” szóhasználat afféle ösztönös, kötelező, automatikus cselekvésre utal, mint például: kormányváltás, őrségváltás, nadrágváltás, pénzváltás, jegyváltás, stb., ami a jelen esetben - értsd: rendszerváltás! - erőteljesen bagatellizáló felhangot, szándékot takar. A „változás” kifejezés - ha lehet! - még sokkal irritálóbb, hiszen olyan magától értetődő, természetes, véletlenszerű, öntörvényű, kvázi-spontán, szinte fatális történést sugall, hogy az ember például: a változás korára, a klimaxra asszociál, mintha a szocialista társadalom nőnemű lény lett volna, aki/amely egyszercsak megérett a változásra! Kétségtelen, hogy a valóságos folyamatra - az egészet elszenvedő nép szempontjából - a tudatlanság és a tudattalanság egyaránt jellemző.

Magyarország hipp-hopp, rendszert váltott, - államformája népköztársaságról köztársaságra változott; a nemzet jószerivel az egészet átaludta.

Váltás, vagy változás?! Egyik sem, - hanem globalizációs hódító trükk.

A rendszerváltást/rendszerváltoztatást a magyar nép nem szavazta meg.

A szocializmus nem volt államkapitalizmus!

Mert itt van a kutya elásva! Mert amennyiben csupán az államkapitalizmus alakult volna át 1990-ben szabadversenyes kapitalizmussá, úgy - ebben az értelemben - indokolt le-hetne rendszerváltozásról beszélni, hiszen mindkettő kapitalizmus! Most nem időzöm hosszabban annál a jelentős problémánál, hogy a mai magyar kapitalizmus egyáltalán nem szabadversenyes, hanem vérbeli monopolkapi-talizmus, mégpedig olyan különleges fajta, amelyben minden egyes üzleti monopóliumon a harácsoló állam osztozik multinacionális társaságokkal.

Ez egy másik problémakör, amely esetleg egy másik írás tárgya lehet.

Napjaink kapitalizmusa tehát sajátos állammonopol-kapitalizmus, amely lényege szerint a globalizátor multinacionális cégekkel kollaborál, a nemzet pedig egyszerre nyögi: a kamatrabszolgaság, az adóprés és a drágaság; a hitelezők, az állam és a nemzetközi nagytőke profitja, eltartása terheit.

A felváltott vagy leváltott, „megváltoztatott” rendszer, a szocializmus viszont sem deklarált elveiben, sem tényleges gyakorlatában, - soha nem volt kapitalizmus: sem állami, sem szabadversenyes értelemben! A szocializmus az alapvető termelőeszközök, a nemzeti működőtőke és a föld társadalmi, össznépi tulajdonára épült. Tekintettel arra, hogy a nép (és minden egyes tagja) magától értetődően ténylegesen nem gyakorolhatta generális tulajdonjogát minden egyes termelőeszköz vonatkozásában, - azok kezelésének jogát kizárólag praktikus okokból a szocialista államra bízta. Ez a kezelési jog azonban a legkevésbé sem azonos a tulajdonjoggal! A vagyon társadalmi tulajdona nem egyenlő annak állami tulajdonlásával, mint ahogy a társadalom sem azonos az állammal! A „rendszerváltó állam” így nem sajátíthatja ki magának önkényesen sem a nemzeti működőtőke társadalmi tulajdonjogát, sem magát a társadalmi tulajdont, ami az egész magyar népé. A nemzet soha nem ruházta fel az államot a társadalmi tulajdonlás jogával.

A társadalmi tulajdon nem privatizálható.

A megelőző évtizedek fejlett nyugati országainak gyakorlatából madártávlatból is megismerhettük, hogy a szabadversenyes-, illetve a monopolkapitalizmus egyaránt alkalmazza az állami szektor, mint tőketulajdonos kategóriáját, különös előszeretettel például a nagy tőkeigényű, lassú megtérülésű befektetések (pl. útépítés, infrastruktúra, stb.), vagy a közszolgáltatások területén, - annak ellenére, hogy az állam közismerten rossz vagyonkezelő és rossz tőketulajdonos. Csak- hát bizonyos nagyságrendet meghaladó beruházási összegeket már csak az állam képes, vagy hajlandó folyósítani. Az állam tehát invesztál, majd a működő nagyvállalkozást privatizálja. Gyakran előfordul a folyamat ellenkezője is: amennyiben az állam elégedetlen a privatizált közszolgáltatás minőségével, - esetenként visszaállamosítja a vállalkozást. Épp ez a lényeg!

A nyugati kapitalista gyakorlatban (amely rendszerben egyébként a ter-melőeszközök magántulajdona az általános!) privatizáció és államosítás egymást feltételező ellentétpár, állami tranzakció(k), amelynek oda-vissza tudatos alkalmazása annak az össztársadalmi célnak alárendelve történik, hogy tudniillik a nemzeti tőkevagyon kihasználtsága, hatékonysága legyen mindig maximális. A szocialista társadalmi tulajdon azonban nem magántulajdon, hanem annak - 45 éven át hivatalosan deklaráltan! - éppenhogy az ellenkezője! Kollektív tulajdonforma, amelynek mindenki egyaránt részese, és nem a részvényese. A társadalmi tulajdon konkrét, természetes tárgyi tulajdon, mert konkrét tárgyi eszközökre vonatkozik. A részvénytulajdon absztrakt, egyetemes értéket fejez ki, amely értékpapírokban testesül meg. A szocialista állam kezelői joga konkrét objektumokra, tárgyakra (gyárakra, üzemekre, ingatlanokra, gépekre, stb.) irányult, - a kapitalista állami szektor „ideiglenes magántulajdona” viszont részvényekre. A szocialista állam az össztársadalmi tulajdonú objektumokat, termelőeszközöket nem privatizálhatta, mert azok felett csak kezelői joggal rendelkezett. Az „újtipusú” (rendszert váltott) államnak is csupán állami tulajdonú részvényeket állha-tott (volna) jogában privatizálni, ám ehhez a korábbi társadalmi tulajdont teljes egészében (állami) részvénytulajdonná kellett átalakítani, ezért alkották meg 1988-ban a hírhedt „Átalakulási Törvényt”. Ebben a „jogalkotó” Sárközy Tamás zseniális agytrösztje - minden népszavazás nélkül! - egyetlen tollvonással megszüntette a tárgyi társadalmi tulajdont, és egyetemes állami részvénytulajdonná alakította azt át, ugyanis határidőkkel előírta az átalaku-lás kötelezettségét minden állami vállalat számára! A leváltott szocialista állam kezelői joga így vált - egyetlen tollvonásra - az újdonsült kapitalista állam újsütetű tulajdonjogává, miközben a lóvátett népet észrevétlen kisemmizték. Nálunk boldogabb országokban (pl. Csehország) a társadalmi részvény intézményét vezették be, - igaz, ez sem hozott igazságos újraelosztást.

Az átalakulás csúsztatásokkal történt!

Márpedig a polgári jogból is köz-ismert a semmisség kategóriája, miszerint minden olyan jogi tranzakció (pl. szerződés) semmisnek minősül, amelyet rosszhiszeműen, a másik fél félrevezetésével, félretájékoztatásával kötöttek, vagy hajtottak végre. Az említett Átalakulási Törvény illegitim, mert a magyar országgyűlésnek nem állt jogában olyan törvényt alkotni, amelynek célja a nemzet becsapása, kiakolbólítása a saját társadalmi tulajdonából! Ráadásul ezt a törvényt (1989.) még az előző, kommunista országgyűlés szavazta meg, amelyik a tárgyi konverzió - társadalmi tulajdonból állami részvénytulajdon - vonatkozásában nemhogy jogfolytonossággal (legitimitással) nem rendelkezhetett, de kifejezett összeférhetetlensége a nyilvánvaló. A magyar nép dolgozó polgárai önként soha nem mondtak (volna) le az évtizedek verejtékével felhalmozott társadalmi tulajdonukról; - nem mondtak le róla sem de jure, sem de facto.

A magyar néptől egy ügyes jogászi trükkel egész egyszerűen elvették minden jogos társadalmi tulajdonát, anélkül, hogy a tranzakció lényegéről valaha is tájékoztatták volna. A hátsó szándékú Átalakulási Törvény de jure illegitim, tehát semmis. A semmis törvény alapján végrehajtott minden átalakulás (konverzió) semmis; de semmis az összes magánosítási tranzakció is, melynek során az állam által eltulajdonított részvénytulajdont privatizáltak, hiszen valójában a magyar nép társadalmi tulajdona cserélt gazdát, anélkül, hogy az igazi tulajdonosokat megkérdezték, értesítették, vagy a bevételből részeltették volna.

Önkényes konverziók, tranzakciók történtek.

Minthacsak a Szovjetúnió és a KGST (és a Varsói Szerződés) összeomlása, szétesése következtében Magyarországot valamilyen feltartóztathatatlan áradat ragadta volna el, ami ellen nincs védekezés. Az események valami elképesztő tervszerűség-gel felépítve követték egymást; az ország népe tulajdonképpen már 1990-ben elveszítette saját felszabadulásának cselekvési vezérfonalát, - s azóta sem találja. Tekintsük át: mi, mivé is alakult át, mivé változott 1990-ben?!

· A népköztársaságból köztársaság lett.

· A szocialista állam kapitalista állammá alakult.

· Az állam kezelői jogát tulajdonjogra változtatták.

· A társadalmi tulajdon állami részvénytulajdonná vált.

· Az állam gazdaggá, az állampolgárok nincstelenné lettek.

· A nemzeti működőtőke 80 %-át (cca. 6000 milliárd forint) átlagban 20 %-os áron multinacionális részvénytulajdonná privatizálták.

· A forint konvertibilis lett, - ma 266 HUF = 1 USD.

· A nemzetgazdaság bruttó külső adóssága közel 50 milliárd USD.

· A bruttó nemzeti termék (GDP), s a reálbér az 1989. évi szinten áll.

· Magyarország lakossága egyre csökken, - már alig 10 millió fő.

· A társadalombiztosítás szétesett, már szociális és közbiztonság sincs, az árak és a bérek nincsenek köszönőviszonyban egymással, - a megélhetés napról-napra nehezebb.

· Államunk harácsoló, - 1 helyett 6 állampártot tartunk el.

· A társadalmi tulajdonunkra 1990. előtt a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vigyázott, mai megfelelője az Állami Számvevőszék. Az ÁSZ kompetenciája már csak az állami költségvetésre terjed ki.

· Külső ellenségeink barátaink, - barátaink ellenségeink lettek.

· Orosz helyett angolul tanulunk.

Teljesen mindegy, hogy 1990-ben rendszerváltás, vagy rendszerváltozás történt, - a magyar nép számára mindkettő valóságos kataklizma.

Ami itt 10 éve folyik, ahhoz még csak hasonlóra sem szavaztunk soha.

Ami érdekes: Alkotmányunk ma is ugyanaz, mint az előző rendszerben.

Vigyázhattunk volna jobban is, mindenünkre.

A mérleg súlyosan veszteséges.

Vác, 2000. március 19.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szent László király (www.dobogommt.hu)
Kurultaj 2008. 08. hó. magyar - madgar törzsi találkozó íjászok közös lövése
Induló - Erdélyi
Legfrissebb írások:
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Szent László Király Alapítvány 2016. évi beszámolója
BG: Álljunk végre egymás mellé…
Emberi Jogok Intézetének kérelme
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014