Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Az igazság az államadósság keletkezéséről
2008.12.09, 00:25                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Az igazság az államadósság

keletkezéséről

A kommunisták, a neoliberálisok és a neokonzervatívok – akik a ma Magyarországán gazdasági, pénzügyi, politikai, val­lási, jogi és kulturális értelemben uralkodnak, legye­nek bár kül­ső hódítók, janicsár vagy kollaboráns ma­gya­rok; valamennyien e három, világállamépítő kategóriába tartoznak – mind, kivétel nélkül hazudnak, mert jutalé­kos és egyéb egzisztenciális érdekeik révén erő­sebb szá­lakkal kötődnek a Magyarországot csellel és ármánnyal gyar­matosító megszállókhoz, mint a magyar néphez.

Hazudnak reggel, este, meg éjjel; és hazugságaik alfája és ómegája a magyar államadósság keletkezése, oka, tör­té­nete, fenntartása, sőt, minden határon túlmenő gát­lás­talan és esztelen növelése. Aki egyszer aláírt az ördögnek, az soha többé nem szabadulhat meg tőle. Ez az az ere­dendő politikai ősbűn, amely a magyar baloldalt és a ma­gát szemérmetlenül „jobb” oldalnak nevező, „plurálisan” a szivárvány minden színében pompázó ripacs színtársu­la­tot egyaránt jellemzi, talán a „Jobbik” kivételével, bár már az ő oldalukon is feltűntek a sanda tekintetű renegátok, a­kik a kádári rezsimet ugyan már sietősen elárulták, de a „jobboldalt” is ámítják, folyamatos egy-gyékényen ha­zaá­rulásukkal, az államadósság körüli ködgerjesztéssel.

Nagy az írástudók felelőssége, kivételesen nagy.

Mert dolgoznak ugyan Magyarországon globális pénzügyi szakértők, akik többé-kevésbé tudják, értik, mi az igazság az államadósság körül, ám ezek a szakértők kivé­tel nél­kül a szupranacionális világcégek, világbankok ke­nye­rét eszik, reformkommunistából lett liberálisok, márpedig a kutya általában nem mar abba a kézbe, ame­lyikből eszik, és ez igaz a „kommunista” kutyára is, mely­ből soha nem lesz pl. szamaritánus szalonna. A ragadozó megmarad ragadozónak akkor is, hogyha egy növényevő álruháját ölti magára. Ráadásul, aki egyszer megízlelte a ragadozás pogány örömeit, annak Saulból Paullá kel­le­ne válnia a Damaszkuszi úton, ami eléggé ritka csoda­ként történik meg ebben a Bibliától elrugaszkodott pénz­bálvány-imádó pocsék világban. Tudunk néhány „cso­dá­ról” – az egyik inkább, a másik kevésbé hiteles – a ne­vei­ket is felsorolhatnám, de nem sorolom fel, mert ilyen ko­moly, hazafias ügyekben nem ízléses dolog a spontán sze­mélyeskedés. Akinek a látása nem elhomályosult, az úgy­is tudja, kikre is gondolok. Szóval nagyon nagy az írás­tu­dók felelőssége. Mert él, működik ugyan Magyarországon egy-két tucat becsületes politikus – remélem, ez a becslé­sem nem vall túlzott jóhiszeműségre -, de ezek túlnyomó többségének halvány fogalma sincs az államadósság máig elhazudott tényeiről, urambocsá’, még volt pénzügymi­nisz­ter, netán bankelnök is akad közöttük. Tetejébe, ha találunk is néhány hozzáértő politikust, az – pechünkre – „nem írástudó”. (Mert ugyebár: valaki vagy rendre téved – nem ért hozzá -, vagy rendre hazudik. Harmadik kibúvó nincs.) De olyan valódi szakértőt találni, aki szabadúszó (tehát nem a kozmopoliták tenyeréből eszik), nem re­formkommunista, nem liberális, nem neokonzervatív és még írástudó is, hozzá még nem téved, nem hazu­dik, s még él, nem halt éhen, vagy nem ütötte el az autó (!!!), nos ilyet találni csak nagyítóval lehet, akit találunk, az pedig vagy többé, vagy kevésbé hite­les…

Így állunk ma szakértőkből, 2008. Magyarországán.

Nagy az írástudó, hiteles szakértők felelőssége.

Mert rajtuk múlik, mi válik majd történelemmé.

A „jogfolytonos” hazudozás, vagy az igazság.

Vajh’ hányan vannak, lehetnek ilyenek?!

Jelen esetben most nem elsősorban valami tételes pénzü­gyi elem­zést, egzakt, zárt, számszerű levezetést kívánnék ír­ni – mint ahogy ezt az elmúlt években már számta­lan­szor megtettem (lásd: www.czl.gportal.hu) -, hanem végső hazafias elkeseredésemben úgy döntöttem, hogy mon­dan­­dómat ezúttal azokra a történelmi sarokpontokra fóku­szá­­lom, amely pontokon valami nagy hazugság, össz­tár­sa­dalmi átverés áldozatai lettünk. Tudjátok, mi az úgyne­vezett „co-nexus”-típusú pénzügyi-gazdálkodási doktrína lényege? Boldogult Dr. László Andrásnak, a Co-Nexus Rt. egy­kori elnök-vezérigazgatójának vállalat-irányítási „stra­té­­giá­ja” (1990-1995) az alábbi posztulátumokra épült:

1. Adósságaid növekedése miatt sose’ aggódj, aggódjon az a bankár, akitől a kölcsönöket kapod.

2. Ha növekednek a költségeid, hát növeld a bevéte­le­i­det a költségnövekedésnél is gyorsabban.

3. Ne felejtsd, a legjobb és legostobább fejőstehén az ál­lam; a külföldi (bank)kapcsolatok szisztematikus fel­használásával még akkor is adhat tejet, amikor már a tőgyeiben egy csepp sincs.

4. Ha az államtól kapott megrendeléseid, privatizációs tranzakcióid, portfoliószerzéseid következményeként a büd­­­­zsé, s az állami piacod már beszűkülni látszik, privatizáld előbb az állam egyes kiszervezhető funk­cióit, majd magát az állami költségvetést, s végül az egész államot „gebinesítsd”.

5. A legjobb, legjövedelmezőbb, legkockázatmentesebb üzleti stratégia, gazdálkodási módszer az állami kor­rup­ció, amelynek segítségével végül magadévá tehe­ted az államot is.

Az utolsó két pont az állam elhalásának le­nini jóslatát i­gyekezett/igyekszik beteljesíteni, rock-nyelven „a ba­rátok kis segítségével”. A mai politikai térbe áthelyezve, úgy is mondhatnánk, hogy ez a modell a nemzetállam felszá­mo­­lá­sának privatizációs szocialistapárti módja, míg pl. a sza­baddemokraták az államot „szalámi-technikával” szüntet­nék meg, míg helyét és nélkülözhetetlen funk­cióit szerin­tük a glo­bális ál­lam és a globális „szabad” piac venné át.

Néhai Dr. László András az utolsó két pont tartalmát már nem volt képes megvalósítani, mert 1996-ban elkezdte őt „ül­­dözni” az állami rendőrség, majd néhány évig tartó ke­ser­ves menekülés, bújdokolás és hosszas szenvedés után máig tisztázatlan körülmények között belehalt üldözte­té­sé­be, ám felhalmozott társasági és személyes adósságából egy fillért sem fizetett vissza. László András volt az úttörő. Co-Nexusos környezete ezután zömmel állami szolgálatba állt, hogy immár újult erővel és tapasztalatokkal felvér­tezve valósítsa meg néhai vezére üzleti ars poeticájának 4. és 5. pontját. Be – illetve vissza is - épültek az államba, hogy csontig rágva testét, annak halálát idézzék elő. Aki kíváncsi a volt effektív Co-Nexusos és a holdudvari, majd később az állam legkülönbözőbb területein vezető beosz­tást betöltő „menedzserek” névsorára, azoknak kérésre ma­gánlevélben kipostázom.

A mai magyar – posztszocialista – állam maga a megvaló­sult grandiózus, az államot sikeresen privatizált, tönkre­tett, leépített, kisgömböcként bekebelezett Co-Nexus. Az egykori vezér „becsületére” legyen mondva, hogy ő minde­nét, az életét kockáztatta – bele is halt – fantazmagóriája megvalósításáért, míg a maiak, Gyurcsányék semmit nem kockáztattak. Más kérdés, hogy a fát – az államot – ugyan elfűrészelték maguk alatt, s miközben a korhadt fa kidől, a férgek is otthon nélkül maradnak; de ez cseppet sem ví­gasz senki számára, aki a nemzetállam békés, gyanútlan, szorgalmas lakója volt. Nézzük meg, mik is azok a nyíl­ván­való bizonyítékok, melyek alapján az analógia fennáll?

Az államadósságot olyan hihetetlen, visszafizethetet­len nagy­ságúra növelték, ami miatt minden hitele­zőnknek ál­matlan éjszakái vannak, ám Gyurcsányék a sikeresen el­végzett aknamunka örömével, édesde­den aluszkálnak. S lám, mit tesznek most a bankok? Újabb 25 milliárd USD hitelt nyújtanak az eddigie­ket is eltékozlóknak, ami ím’ fé­nyesen iga­zolja néhai Lász­ló András teóriájának élet­re­valóságát. Itt persze egy ki nem mondott piszkos paktum – melyekkel tele van a padlás – áll a háttérben, amelyet ők nyilván „gent­le­men's agreement”-nek hívnának, ti. hogy egy­felől a ban­kok „nem valódi” (hanem fedezetlen pénzzel, uzsora-) hitelt nyújtanak, másfelől a kölcsö­nöket rendre eltékozlók cserébe nem a saját pénzük­kel törlesz­tik kamatostul a tör­leszthetetlen hiteleket, hanem azok ren­dezését kivétel nélkül és maradékta­lanul a mit sem sej­tő népre terhelik, ami egyébként egybevág a hitelezők­nek (nemcsak) a ma­gyar­ság ki­ik­tatását célzó titkos terve­ivel, miközben a hite­lek és/vagy a törlesztő részletek je­lentős hányada – jut is, marad is – svájci és kajmánszigeti magán-bank­szám­lákon landol. A pénz tehát nem szűnik meg – csak „átalakul”, és tovább forog körben, időnként vissza-visszatérve a Wall Street, a Világbank vagy a FED „for­rásszámlái”-ra -, meg­szűn­ni csak a ma­gyar állam és a magyar nemzet szűnik meg, létezni…

Ennyit a történet elé, bevezetőül, nagy vonalakban.

Az államadósság keletkezése

A reform-kommunisták által, a kollaboráns sajtó segítsé­gével elhí­resztelt szcenárió szerint a Kádár-rendszer vé­ge felé társadalmi szinten folyamatosan egyre többet fogyasztottunk, mint amennyit a népgazdaság va­lós teljesítménye alapján elfogyaszthattunk volna. Más­részt a múlt század hetvenes éveiben bekövetkezett külkereskedelmi cserearányromlás miatt az ország kül­keres­kedelmi mérlege, ezáltal a fizetési mérlege, vagyis a gazdaság egyensúlya felborult. Ezzel szem­ben áll egyfelől, hogy Kádár mindig nyomatékosan hang­súlyozta: „Elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk!” – és ugyebár erre az alapigazságra a rendszerváltás óta még senki nem világított rá, ténylegesen pedig egyre jobban el­adósították az országot, a nemzetgazdaságot, az államot, mintha bizony mindegy lenne, mennyi hitelt veszünk fel, épp’, mint László András „tanította”… Másfelől pedig az is furcsa, hogy a negyedik (1975-1980.), de még az ötödik (1975-1980.) ötéves tervidőszakban is a nemzeti jövede­lem több, mint 25 %-át tette ki a felhalmozás (a nép­gazdasági beruházás), a még mindig keményen lefoj­tott fogyasz­­tás­sal szemben, vagyis még ekkor is az ésszerűtlenül ma­gas beruházási rátát erőltették, mi­előbb „u­tol­érendő” a magasan fejlett kapitalizmus tech­nikai színvonalát. Aztán az ötödik ötéves terv össze is omlott, egyetlen makro-előirányzata sem teljesült. Épp’ a fogyasztás rovására, túl magasan tartott felhalmozási rá­ta miatt! Ez bizony ellentmondás a javából! És most néz­zük meg mindezt a számok tükrében. Az említett két u­tolsó ötéves terv időszakában – 1973 és 1979 között – a magyar állam (amint a Drábik János írásaiban szereplő MNB-műhelytanulmányokból ezt megtudtuk) mindössze 1, az­az EGY milliárd USD valódi (világbanki) hitelt vett fel, azt is annak érdekében, hogy tarthassa a magas felhalmozási ráta által „előírt” népgazdasági beruházási tervet, ugyanis 1980 felé már kiderült, hogy az olajár­rob­banás miatti külkereskedelmi cserearány­rom­lá­sunk következtében felborult fizetési mérleg-deficit már lehetetlenné teszi a tervezett beruházások gépi berendezés importját. A valódi ok-okozati összefüggés-lánc ez­­ek után a következő:

Olajárrobbanás, melynek súlyos következményeit a ma­gyar állam nem mérte fel reálisan, a szükséges változ­ta­tásokat nem vezette át az ötéves terveken, a fogyasztást tovább­ra is alacsony szinten tartotta, erőltetve a fel­halmo­zást. Emi­att felborult a külkereskedelmi és a fi­zetési mér­leg, el­ső ízben keletkezett ha­talmas deficit – ami e­gyébként rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, az­óta is, mind­­má­ig, minden évben bekövetkezett (!) -, amit, más for­rást nem találva, világbanki hitelből finanszí­roz­tak. Csak ér­de­kességként jegyzem meg, hogy ez a szcená­rió is sántít egy kicsit, mert már a negyedik ötéves terv (1970-1975.) beruházásait is világbanki hitelből finan­szí­rozták, de ez lényegében mindegy. A lényeg, hogy az o­minózus világbanki hiteleket (1 mrd USD) nem mi fo­gyasz­tottuk el, amint a hamis reform-kommunista gaz­daságtörténet-írás állítja, hanem beruházásokra, gépi importra fordítottuk, ami meg is jelent a maga technikai-anyagi valóságában, nem úgy, mint a több százmilliárd USD hitel és kamat, amelyet 1982. óta vettünk fel, illetve fizettünk ki, mert ezeknek a hitel­felvételeknek a megvalósult össztársadalmi nyomo­rú­ságon túl és kívül semmi eredményük nincs.

Az eladósítás megkezdődik

Igen ám, de az 1 milliárd USD valódi világbanki hitelfel­vé­telért rettenetes árat, pontosabban kamatot fizettünk. A hi­telért összességében ténylegesen 11 milliárd USD ka­­­­matot fi­zet­tünk ki, vagyis a hitelt 12-szeresen fizet­tük vissza, ami gyakorlatilag pénzügyi nonszensz, ám mé­g­is megtörtént. Most jön az a döbbenetes „szakasz”, mely­ben irracionális, tudománytalan és – hogy ne mondjam – „kvázi-okkult”, rejtélyes történések veszik kezdetüket, jól teszi mindenki, ha most pl. egy kávéval felfokozza kon­centráló képességét. Őszintén szólva, én magam, már azt is igencsak nehezen tudom felfogni, hogyan lehetséges az, hogy egy állam – bármekkora legyen is a pénzéhsége (?) -, az első komolyabb, valódi világbanki hitelét 12-szeresen fizesse vissza. Ám ez mind semmi ahhoz képest, ami ezu­tán következik! Ennek az első hitelfelvételnek a „sikertör­ténete" annyira tűzbe-lázba hozza a magyar reform-kom­munista – értsd: Co-Nexusos – pénzügyi elitet, hogy elha­tározzák, eztán a nyilvánvaló pros­perálás időszaka követ­kezik a lenini úton, hiszen a nóvaja ekonomícseszkája po­lí­tyika szerint a jó kondíciójú internacionalista (világ­ban­ki) hitelfelvétel az alapja minden össznépi felvirágzásnak.

Medgyessyvel útelágazáshoz értünk

A Gondolában, Nyíri János a következőket írta 2007-ben Medgyessy Péterről, az új korszak pénzügyi prófétájáról:

„Mint az Indexből nemrégiben meg­tud­­hattuk, ebben jól jött néki egy egyetemi kapcsolat, Apró Antal leányának szerel­me. A friss diplomás Medgyessy a Pénzügyminiszté­rium­ban találta magát, és csöndesen végigjárta a szamárlétrát. Apró Piroskával nem köttetett házasság, de nem is kesere­dett meg a kapcsolat. Elannyira, hogy az Index Apró Piros­ka-életrajza szerint Medgyessy Péter életében az Apró csa­lád hosszabban játszik szerepet, mint a két saját felesé­ge. A PM-ben 1966-ban kezdett, - ’70-től osztályvezető, ’76-tól fő­osztályvezető-helyettes, ’80-tól főosztályvezető. Eközben a szorgalmas Medgyessy Péter 1978. márciusától lett a BM szigorúan titkos állományú tisztje. Két munka­szer­ző­dé­se volt, egyik a PM-mel, a másik a BM-mel. Két jó fize­tést vett föl, amelyekért bizonyára meg is dolgozott. 1982-ig volt szt-tiszt. És 1982. október 1-jétől pénzügyminiszter-helyettes. Mi történt a szigorúan titkos években? A hiva­ta­losnak tekinthető válasz szerint Magyarország belépését ké­szítette elő (bizonyára nem egyedül) a Nemzetközi Valu­ta­alapba és a Világbankba. És valóban, Magyarországot, hosszas előkészítő tárgyalások után, 1982. május 6-án föl­vet­ték a Nemzetközi Valutaalapba, júliusban pedig a Vi­lág­bankba.” Egy másik életrajz-változat szerint mindeme tör­ténésekben jelentős szerepet játszhatott Medgyessy Péter hosszantartó és bizalmas kapcsolata Fekete Jánossal, aki a Magyar Nemzeti Bank első elnökhelyettese; sokak sze­rint Medgyessy tanítómestere és pénzügyi „mentora” volt.

A hős D 209-es tehát – mindvégig veszélyes konspirá­ció­ban, életveszélyben (?), a nyomában lihegő KGB ellenében – bevezette Magyar­országot a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba, azzal a céllal, hogy könnyebb feltéte­le­kkel juthassunk nemzetközi hitelekhez mint más orszá­gok, illetve mint annak előtte. Ez amúgy nem lehetett túl nagy kunszt, hiszen mint láttuk, 1973 és 1989 között 12-szeresen fizettük vissza a felvett hitelt, ami nem tekinthe­tő igazán kedvezőnek. Mint látható, a fenti két szakasz­ban megkezdődött Magyarország tudatos eladósítása és megteremtődtek az intézményes, szerződési felté­te­lei, hogy soha többé ne is léphessünk ki az adós­ságcsapdából, amelybe „a KGB-vel szembeni konspi­rá­ció” vit­te bele hazánkat. Hogy világos legyen: az el­adóso­dásba nem a szovjetek, nem a KGST vitte Magyar­or­szá­got, hanem olyan nemzetközi erők, a nemzetközi háttér (pénz)hatalom, amely már ekkor, tervszerűen és tudato­san készítette elő, hogyan kerülnek majd „a keleti blokk egyes kiválasztott országai” észrevétlenül át, a Gorbacso­vék tulajdonából a Bushék tulajdonába. Ebből egyrészt következik, hogy a világ nem fekete-fehér – a szovjet tan­kok uralmát Magyarországon (is) felváltotta az a­me­rikai bankok uralma, erről bővebben majd később, a Rózsadombi Paktum említésekor -, másrészt az, hogy csöbörből vödörbe jutottunk. Megérte-e, legalább pénzügyi értelemben? Bizonyosan nem.

A képtelen egyenlet

Ismételjük csak meg:

Magyarország az 1973-1989 közötti 16 éves időszakban 1 (egy) milliárd USD valódi világbanki hitelt vett fel, és azt – irracionális és képtelen mértékű kamatos uzsoraka­mat­tal megterhel­ten – 12-szeresen fizette vissza.

Ezt még vissza tudta fizetni…

És akkor eljött a rendszerváltás hajnala, s a magyar nép egy emberként ujjongott fel, amikor 1989. október 23-i­kán a moszkovitából lett népi hős, Szűrös Mátyás, a par­lament erkélyéről kikiáltotta a köztársaságot. Azt hittük, hogy Magyarország annyi évtizednyi-évszázadnyi szenve­dés után, gazdasági, politikai és kulturális értele­m­ben is, végre a maga ura.

Hatalmasat tévedtünk.

Még az első szabad országgyűlési képviselőválasztások e­lőtt néhány hónappal, Németh Miklós, az utolsó reform-kom­munista kormányfő, olyan „pénzügyi felfedezést” tett, mely akkor még észrevétlen maradt – pedig nyilván szer­ves összhangban állt a Rózsadombi Paktummal! -, ám a magyarok, Magyarország sorsát nagyjából végleg megpe­csé­telte. Aki akkoriban olvasott újságot, tudja, miről be­szélek. Jött egy személyi hír, amely arról tudósított, hogy merénylet készült Németh Miklós kormányfő ellen, amit a biztonsági erők meghiúsítottak. Az időszak másik fontos híre gazdasági természetű volt. Németh Miklós, aki már nyilván a választások utáni hatalom-átadásra készült, fel­fedte, hogy az „előtalált” – őt, magát is meglepő - pénzügyi adatok szerint Magyarország külső, deviza államadóssága 20,5 milliárd USD (az összeget később 22 milliárd USD-re módosították). Így alakult ki az 1973-1990. közötti i­dő­szak­ra vonatkoztatva a hírhedt Drábik-egyenlőt­len­ség, mely szerint: 1 - 12 = 22, ahol a pozitív számok hi­telfel­vételt, illetve államadósságot, a negatív szám (- 12) vissza­fi­zetést jelent, értelemszerűen milliárd ame­ri­kai dol­lárban. Tehát a - most 1 évvel (1990.) megtoldott – 17 éves idő­szak­ban (1973-1990.) felvettünk 1, azaz egy milliárd USD valódi világbanki hitelt, amelyet valódi, pro­duk­tív (gépi) be­ruházásokra fordítottunk. Visszafizettünk 12 milliárd USD-t, majd jött a pénzügyi szempontból baljós 1990-es rendszerváltó év, melynek a végeredményeként kiderült – vö. Németh Miklós -, hogy még mindig tartozunk 22 mil­li­árd-USD-vel, csak ennek a felfedéséhez egy búcsúzó mi­nisz­terelnök árgus szemeire, szinte látnoki képességeire volt szükség. Gondolom, egy reggel egyeztetés céljából be­ment az addig ővele szemben is konspiratív Magyar Nem­zeti Bankba – hisz’ elődje-utód­ja, Medgyessy Péter is kon­s­pirált a Pénzügyminiszté­rium­ban, csak ő nem a néppel, hanem a KGB-vel szemben! - ahol szokás szerint bekötöt­ték a szemét, viszont ő ezúttal bekötött szemmel is rámu­tatott az egyik bezárt fiókra, s e­mí­gyen szóla: „Ott, abban van az eddig észre nem vett, figyelmen kívül hagyott 20,5 milliárd dollárnyi államadósság! Azt a paran­csot kaptam az IMF-től, hogy még idejében jelentsem be!” S miután együtt elővették – sic! -, be is jelentette…

Senki, sohasem látta azt a levezetést, vagy bizonylati alá­támasztást, amely hitelt érdemlően megmagyarázta, bizo­nyította volna: miből keletkezett a + 22 milliárd USD adósság, egyetlen év alatt – közvetlenül az első sza­bad választások előtt, 1990-ben? Hiszen 1973-1989. kö­zött mindössze 1 mrd USD kölcsönt vettünk fel, a­me­lyet 12-szeresen vissza is fizettünk. Mit takar ez a 22 mrd USD, utólag előtalált „adósság”, melyet azu­tán a rendszerváltó Antall-kormány készségesen, te­ketória és verifikálás nélkül, maradéktalanul átvál­lalt, noha erre a tanúk szerint senki nem kötelezte? Egyáltalán: miféle demokrácia s független jogállam az, amelynek KORMÁNYA, „NEMZETI” BANKJA úgy és akkor vesz fel az országgyűlés megkérdezése nélkül bármekkora hiteleket, s vállal át illegitim elődjétől, bármekkora államadósságot, ahogy és amikor csak akar? Aztán eladja a nemzeti termelő tőkét, ugyanígy…

Szerintem hazudtak: valójában ez az „államadósság” soha nem is létezett. Kitaláció az egész, mint nagyjából minden glo­bális elmélet és gyakorlat, ami ennek a hazug, nemzet­áruló „reformkommunista” pénzelitnek a nevéhez fűződik. Az IMF-fel és a Világbankkal összefogva és összefonódva, szisz­tematikusan eladósították Magyarországot, hogy az­u­tán potom áron, mindenestül kiárusíthassák a nemzet évtizedek alatt felépített összes termelőerejét, vagyonát.

Ameddig Magyarországon ez a külföldi, szuprana­cio­ná­lis hódítókkal, jutalékért (rózsadombi-) paktumot kö­tött janicsár-klikk uralkodik, addig soha nem lesz itt sem béke, sem jólét.

Vác, 2008. december 8.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Országhódítók ellen 1.
Mindent vissza
Erkel Ferenc - Hunyadi László
Legfrissebb írások:
Devizahitelesek helyzetének végleges megoldási lehetőségei
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014