Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Liberális problémáim
2008.12.10, 17:53                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Liberális problémáim

Mindenek előtt meghatároznám, hogy számomra mit jelent a szó: liberális.

Magam is a klasszikus értelmezés híve vagyok; miszerint a liberális gondolkodás és életvitel alapvetően azt jelenti, hogy az ember szabadelvűen elemez, mérlegel, dönt és cselekszik; vagyis hogy befogadó képes és nyitott minden eszme, illetőleg új, eddig ismeretlen viselkedés, tudás és módszer iránt, tehát megpróbál minden újat beilleszteni saját (egyébként gömbölyű) életfilozófiájába, - mindaddig, amíg az új, ‘kísérleti elemről, tényezőről’ ki nem derül, hogy haszontalan, netán káros.

Jó előre kijelenteném, hogy számomra a liberális ‘mentalitás’ a legkevésbé sem keverhető, pláne keverendő össze valamiféle agresszív, önérvényesítő, egoista, a törvényeknek és az erkölcsi normáknak fittyet hányó, gátlástalan libertariánus (szabados, mindent megengedő) magatartással, melynek jól leplezett, egyetlen célja ‘a földi karrier sikeres befutása’; tűzön-vizen, mások holttestén keresztül is.

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy magam milyen elveket vallok, illetve mit tartok a gondolatvilágomról, a világnézetemről, eszmei hovatartozásomról; azt szoktam mondani, hogy liberális gondolkodású, konzervatív eszmerendszerű, keresztény magyar ember vagyok; s szociáldemokrata, csak a szó krisztusi értelmében...!

Előre bocsátom még, hogy hat (6), ma már felnőtt gyermekemet szintén liberális szellemben neveltem, bár természetesen az igazi, konzervatív értékek tiszteletére. Meggyőződésem ugyanis; hogy értékek csupán klasszikusak, ‘konzervatívak’ léteznek, - úgy mint: istenhit (kereszténység), nemzet, család, becsület, munka, erkölcs, szorgalom, hűség, igazság, tisztaság, önzetlenség, áldozat és szeretet. No meg ide kívánkozik még talán a hála; hogy tudjuk, kinek s mivel tartozunk!

Baloldal nagyjából azóta létezik, mióta Lucifer és Belzebub, a főördögök - vagy még sokan mások is! - szembeszálltak az őket is teremtő Urukkal-Istenükkel, és ki-, illetve feltalálták, ‘hogyan lehetne’ paradicsomi életet varázsolni Isten nélkül; pontosabban a teremtő Isten személyének, művének és szeretetének tagadásával. Magyarán: a ‘baloldal’ a kezdetektől fogva az értéktelenség ‘érték-hordozója’, - másként ‘a selejt’ világuralomra törekvése, illuzionista trükkökkel felcicomázva. Hangsúlyozom, hogy a baloldaliság önmagában nem rendelkezik semmiféle saját értékrendszerrel; a legnyilvánvalóbb önazonossága az értékek makacs tagadása.

Külön kötetet lehetne írni arról, hogy ilyenformán a baloldaliságnak egyáltalán mi köze van, mi köze lehet a klasszikus értelemben vett liberalizmushoz, vagy a szociáldemokráciához, hiszen egyikük sem önálló értékrend; a szabadelvűség egyfajta módszer csupán, az új gondolatok szabad szárnyalását és befogadásukat jelenti, - a szociáldemokrácia pedig a szegények szociális védelmére szerződött, a gazdagokkal, a harácsoló és önző, élv-és profithajhász tőkésekkel szemben, mely felfogás legalább 2000 éves, hisz’ eredendően Jézus Krisztustól származik.

Mint látjuk, a dologban az a félelmetes, hogy egy pusztán gondolkodási módszer, a liberalizmus, szabadelvűségből libertariánizmussá, gátlástalansággá fejlődve, önmagát az egyetlen létjogosult (élet)filozófiai ‘rendszerré’ kiáltotta ki, miközben az egyedüli ‘rendszerszerű alapgondolata’ a személyiség (és jogainak) minden határon túli hangsúlyozása, főként Istennel szemben, a szelídek kárára. Éppen ilyen ‘érthetetlen’ a szociáldemokrácia önálló eszmerendszerré magasztosulása, ugyanis önmagát kizárólag a még fennálló társadalmi renddel (a kapitalizmussal) szemben ellentételezi. Jól értsük meg: a liberalizmus (mely nagyjából Voltaire-rel kezdődött) istentelensége nem abban áll, hogy Istent nemlétezőnek tekinti, vagy ha el is fogadja a létezését, fütyül rá, - hanem abban, hogy tudva és akarva megtagadja az Istent, az Ő törvényeit s az azokból származtatott erkölcsi normákat, mert ezek fölébe az ember független személyiségét és szabad akaratát helyezi. Az ún. ‘szociáldemokrácia’ koncepcionális alapjai ennél jóval primitívebbek, hiszen Isten, s Jézus Krisztus létezését is ‘tagadják’, tehát nem szembeszállnak vele, ha-nem egyszerűen nemlétezőnek tekintik. Gondoljuk csak meg: adva van egy új, önmagát modernnek tekintő világnézeti rendszer, sőt politikai tömegerő, melynek ‘filozófiai alapelve’ az istentagadás, - gyakorlati politikai célja, alapvetése pedig a szociális demokrácia földi megvalósítása, ami fából vaskarika, mert 2000 éve tudjuk az Újszövetségből, hogy csak a Mennyországban lehetséges, amely pedig nem a földi világról való! Liberálisaink és szociáldemokratáink taktikai összefogása ráadásul maga a megtestesült széthúzás is egyben, mert nagyjából az istentelenség az egyetlen dolog, amiben egyetértenek. A liberálisok ugyanis liberális demokráciát, a szociáldemokraták pedig szociális demokráciát akarnak - persze csak papíron! - felépíteni; márpedig a kettő egymás szöges ellentéte. Gondoljunk csak arra, hogy a liberálisok a szabadpiac mindenhatóságát hirdetik, miközben teljességgel elutasítják a szociális piacgazdaságot, a szociális hálót, és az állam mindenfajta szociális indíttatású beavatkozását a szabadpiaci mechanizmusokba. A szociáldemokrácia alapelvei - persze csak papíron! - ezzel éppen ellentétesek...

Annak, hogy hazai liberálisaink és szociáldemokratáink immár másodszor is oly’ jól megférnek egy közös, alapvetően népnyúzó kormánykoalícióban; kizárólag az a magyarázata, hogy a magukat liberálisként aposztrofálók libertariánusok, - a magukat szocialistaként meghatározók valójában demagóg nagytőkések, vagy még inkább köpönyeget fordított és a privatizációs szabadrablásból kövérre hízott (amerikanizált) moszkovita-brüsszelita kriptokommunisták; vagyis hát a koalíció egyik tagja sem az, aminek deklarálja önmagát. Gátlástalan istentagadók!

Istenhívő liberálisok és kommunisták (szocialisták) ugyanis nincsenek; kizárólag csak ellentmondásosan gondolkodó, vagy tudatosan képmutató zavart egyének...

Szívesen ragoznám még országunk szomorú valóságát; ám ez az írás nem erről szól. Ígérem, hogy soraimat a továbbiakban csakis a liberalizmusnak szentelem.

Említettem már, hogy a liberalizmus valójában libertariánizmus, ami szabados és kvázi gátlástalan gondolkodást, viselkedést, életmódot és - uralkodást jelent. De mivel liberálisaink liberálisnak tartják és nevezik magukat - legyenek liberálisok!

A továbbiakban tehát bemutatom (részletezem) legfőbb liberális problémáimat...

Az első és legfontosabb: az istentelenség. A nagyszerű, független személyiséggel rendelkező, szabad akaratú lángelme ‘kitalálta’ a világnézetek ‘egyenrangúságát’. A liberalizmus kihirdette - s akinek ez nem tetszik, keressen magának egy másik földgolyót! -, hogy az istentelenség éppoly’ pozitív eszme, mint az istenhit. Tehát a valami, és a valaminek a teljes hiánya - egymással egyenértékűek. Ma is ebben élünk! Az istentelenség - mint egyenrangúságot nyert eszme - igencsak gyakorlati problémákat okoz. Akár bevallják ezt a liberálisok, akár nem; ha nincs Isten, úgy teljesen feleslegessé és értelmetlenné válik mindenfajta erkölcsi norma, s annak betartása, a betartás erőltetése, vagy a reá való mindenfajta hivatkozás. Ezt híven tükrözi a mai - egyébként komolytalanul működésképtelen! - polgári igazságszolgáltatás, hiszen a büntető törvénykönyv szabályai szerint: „Bűncselekmény az, amit a törvény büntetni rendel.” Istenről, erkölcsi normákról - szó sem esik. Ha a törvény rossz, vagy ne adj’ Isten direkt a bűnözőket támogatja; akkor egyes bűncselekményeket semmilyen törvény nem büntet. Ugyanez az eset, ha a bűnöző vagy az ügyvédje olyan ügyes, hogy kibújik a büntető szankciók teljesülése alól. A rendszer nem egyszerűen csak lyukas, hanem az edény egész alja hiányzik; ily módon ad absurdum előfordulhat, hogy bűnözők ítélkeznek ártatlanok felett...

Mivel Isten ‘idejét múlta, letűnt közszereplő’: felesleges hagyománnyá, egyszerű kultúrális ballaszttá válik a bűn, a lelkiismeret, a lelkifurdalás, a megbocsátás, a bűnbocsánat, a vezeklés, a gyónás és a penitencia fogalma is. Senkiről sem tudhatod, vannak-e egyáltalán önmaga számára előírt és be is tartott lelkiismereti normái, hiszen a liberalizmus szerint a lélek sem több, mint nyelvi konvenció. Az igazság az, hogy a liberálisok demokráciájában mindössze egyetlen törvényféle érvényesül: „Szemérmes koldusnak üres a tarisznyája.” Vagyis aki báránynak marad meg farkasok között, az magára vessen, ha éhen hal! Gátlástalan világ ez!

Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy a liberalizmussal kapcsolatos valamennyi problémám szegről-végről mind-mind visszavezethető az istentelenségre, mint az emberi elme legnagyobb ostobaságára, a kevélység eredeti (fő)bűnére. Mert ha nincs Isten, akkor bármit szabad! Akkor nincs bűn és eltévelyedés, csak jó hecc a szado-mazo, jöhet Szodoma és Gomorra; és jön is esténként - hadd lássák a jövő felnőttjei is! - főműsoridőben a kollektív szabadszerelem a Tv2-n s az RTL-en... Ha nincs Isten; nincs bűn, nincs bűncselekmény és nincs bűnhődés sem. Akkor nyugodtan virágozhat a mindenféle állami korrupció; a bankhitelek (v.ö.: bank-konszolidáció) és a társadalmi tulajdon privatizációs ellopása csupán jó üzlet. Az emberi élet sem drága többé, sőt kifejezetten olcsóvá válik; megelőző csapásként egész országok perzselhetők fel előbb a végtelen igazság, utóbb a tartós béke (deja vu!) jelszavára hivatkozva. A haldoklóknak jól jön majd az eutanázia. Aki meghal, annak sem kell aggódnia, mert majd segít rajta a klónozás (az sem nagy baj, ha a klón-frankenstein lélek nélkül jön majd a világra!), vagy a reinkarnáció. Könnyen lehet, hogy a klón-bébit majd két (vagy több) leszbi fogja felnevelni, - tudomásul kell vennünk ugyanis, hogy az egyneműek szerelme a legkevésbé sem természetellenes, csak egy kicsit más. Meg kell értenünk (mivel sem Isten, sem lélek nincs!), hogy az emberi tudat útjai, rejtelmei kifürkészhetetlenek; azonban teljes szabadságot kell biztosítanunk a szent, és soha el nem tévelyedő akaratnak. Egyetlen valós vezérelv létezik a liberális önmegvalósításban: pozitív gondolatok, önbizalom, sikerre orientáltság, az önérdekek gátlástalan érvényesítése, sok pénz, a vagyon mértéktelen felhalmozása, minél több élvezet felhabzsolása, a hatalom megszerzése más emberek felett, a fogyasztás és a profit szüntelen növelése, s a kultúra összes pozícióinak megszerzése egy olyan istentelen világ létrehozásáért, amely egy szűk uralkodó elit számára a földi paradicsomot valósítja meg, több milliárdnyi hiszékeny embernek, a szavazatával is önként felvállalt nyomorúsága, örökös és reménytelen kamatrabszolgasága révén.

Ha ezt a vezérelvet nem tudod magadévá tenni, vagy elfogadni, hogy azt mások gyakorolják feletted; nyúlj a lágy drogokhoz, és sodorj egy joint marihuánát...

Vác, 2003. március 4.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Árpádsáv a hétköznapokban
Íme hát megleltem hazámat
Kundalini energia
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014