Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Mancika keresztje
2008.12.12, 09:02                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Mancika keresztje

(mai történet)

1.

Mancika adminisztrátor Magyarország egyik legnagyobb és legjövedelmezőbb nagyvállalatánál. Munkahelyén senki nem tudna róla rosszat mondani, - mindig és mindenkivel nagyon kedves, a munkája pontos és megbízható. Ennek ellenére is akad olyan kolléganője, aki a legszívesebben elemésztené egy kanál vízben...

Talán az lehet a ‘titok’ magyarázata, hogy Mancikát nagyon szeretik az égiek; - mintha közvetlen ‘on line’ kapcsolatban állna az összes szentekkel! Ő nagy-nagy bizalommal csak vakon ‘rájuk’ bízza magát, a szentek pedig lelkes szorgalommal egyengetik mindennapi tevékenységeiben, gondjai és feladatai megoldásában. Ez a gondviselő szerencse, az égi gondoskodás nyilvánvaló jelei válthatják ki némely munkatársnőiből az atavisztikus féltékenységet, mellyel a szentek kegyeltjeit földi irigyei sújtani szokták...

Pedig Mancika elmúlt harmincnyolc. Nagyon szerette volna, ha az Úr őt is meg-ajándékozza egy gyönyörű leány vagy fiú gyermekkel, amint valamennyi munka-társnőjét, de ez minden igyekezete dacára sem következett be. Házasságát sajnos tizenöt év alatt sem koronázta meg gyermekáldás. Ám szomorú gyermektelensége mégsem tette ‘vénlányszerűvé’, gonosszá vagy iriggyé Mancikát; - cseppet sem keseredett el, nem savanyodott be, hanem mindenki felé tovább sugározta szerető figyelmességét, mintha mi sem történt volna...

Mancikát a jótét lelke ellenére már annyi igaztalan bántás érte, hogy bizony a döntő lépésre is elszánta magát, és véget akart vetni a mindennapos munkahelyi feszültségnek. Elhatározta, hogy kilép vagyis beadja a felmondását. Pénteken úgy érezte, hogy jobb, ha megmásíthatatlan döntésének bejelentését a következő hétre halasztja. Pedig aznap sem történt semmi bíztató, de legalább eljött a hétvége.

Szombat éjszaka Mancika álmodott egy megfejthetetlen, gyönyörű álmot.

Egy nálánál sokkal hatalmasabb keresztet ölelt át olyan helyen, ahol nagyon sok ember volt összezsúfolódva és erős, viharos szél fújt. Ő boldogan ölelte magához a keresztet és egész bensője megtelt örömmel, s valami földöntúli melegséggel. A borzongó fázása is elmúlt, pedig a metsző szél amúgy kezdett ‘elviselhetetlenné’ válni. Hívta a többieket is, hogy jöjjenek Jézus keresztjéhez, hogy azok is éppúgy elteljenek örömmel; de nem értették, csak hajladoztak jobbra-balra, ahogy a szél fújt...

Mancika továbbra is igen erősen ölelte, szorította a nagy keresztet két karjával, és hirtelen meglátta a sok emberi alak közt JÉZUS arcát. Felkiáltott: „Hiszen itt van köztünk Jézus, itt van velünk!” A többiek azonban nem láttak semmit. Majd azután észrevette Jézus mögött a Szűzanyát is, és újra felkiáltott: „Nézzétek, itt van a Szűzanya is!” De a többiek úgy néztek rá, mint egy hibbantra, mintha az egészből nem látnának, nem értenének semmit. Mancika továbbra is állt szilárdan s magához szorította a keresztet, ami szinte felemelte őt, fel a magasba, a többiek feje fölé... Ekkor azonban felébredt.

Hétfőn Mancika bement a munkahelyére, éppen úgy, mint azelőtt bármikor. Ám mégis, mintha kicserélték volna, olyan magabiztos lett! „Mi történt veled, csak nem lettél terhes?” - kérdezték tőle a gonosz kolléganői, hogy rögvest letörjék a ‘frissen szerzett’ önbizalmát. Mancika mosolyogva-könnyezve elmesélte nekik az álmát, majd sírva kérdezte tőlük, miért neki adta Isten ezt a csodálatos álmot, hiszen „ő nem is érdemli meg”! Ennyire alázatos maradt, végtelen örömében is!

2.

Mancika letett eredeti szándékáról, s nem adta be a felmondását. Ettől a naptól kezdve nem ült fel semmilyen rossz szándékú ugratásnak, és korábbi konfliktusai teljesen megszűntek. Munkatársnői valami babonás tisztelettel vették körül, mert Mancika szemlátomást olyasvalamit hordozott a szívében, amit senkisem hordott, még ‘a szíve alatt’ sem. Lassanként mindenki megszokta az új helyzetet; ezután Mancikát többé már nem bántotta senki...

De Mancika szívében a gyönyörű titok közben kicsírázott, szárba szökkent és igaz gyümölcsöt, új küldetést termett. Elhatározta, hogy a Szűzanya szolgálatába szegődik, és intelmeinek szorgalmas terjesztőjévé, hirdetőjévé lesz... Kigondolta, hogy a Szeplőtelen Szűz jelenéseinek, üzeneteinek közvetítésére felhasználja a világháló, az internet adta elektronikus lehetőségeket. Folyamatosan bővülő cím-listát állított össze, és munkahelye számítógépének használatával megkezdte Szűz Mária intelmeinek ‘körbeküldését’ elektronikus levelek, e-mailek formájában...

Történt egyszer, hogy Mancika egy reggelen a következő üzenetet küldte szét, - véletlenségből a Vállalat ügyfeleinek címjegyzékében szereplő címekre! „Üzenet Medjugorjéből: ‘Drága gyermekeim! Ma is arra buzdítalak benneteket, hogy szenteljétek magatokat Szívemnek és Fiam, Jézus Szívének! Csak így lesztek az enyémek minden nap egyre jobban és így buzdítjátok egymást egyre többen az életszentségre. Csak így uralja öröm a szíveteket és csak így váltok a béke és a szeretet követeivé. Köszönöm, hogy követtétek a hívásom!” Mancika nem is vette észre, mit csinált, s mint aki jól végezte dolgát - hiszen a császárnak is, de Istennek is megadta, megtette, ami jár! -, hazament...

A főnöke - bizonyos Norbert - másnap már munkakezdéskor rögtön hívatta.

„Tudja maga, hogy mit tett? Vállalati levélként elküldte összes ügyfeleinknek a maga Szűz Máriájának legújabb medjugorjei üzenetét! Tegnap óta már rajtam röhög az egész szakma! Tudja, hogy hívták ezt azelőtt? Klerikális szabotázsnak vagy minek! De ha véletlenül csinálta, akkor is megbocsáthatatlan a tévedése! Hogyan bízhatnék meg a továbbiakban a munkájában, hiszen lehet, hogy leg-közelebb már nemcsak az ostoba telefonjait és a mennyei levelezését fizetteti ki a cégünkkel, hanem esetleg még a Szűz Máriája saját gépkocsi-használatát is utalványoztatja velem! Azonnal szedje a sátorfáját, ki van rúgva!”

Mancikának persze azonnal eszébe jutott, hogy nemrég ő akart felmondani.

„Milyen különös a sors! - gondolta - Az ember nemigen lehet ura saját életének; mikor menni akartam, maradnom kellett, mikor pedig már jó lenne maradnom, - hát richtig mennem kell! De érdekes, most kevéssé izgatta fel magát, - alázatosan belenyugodott Isten akaratába, ha már úgyis direkt kezébe vette élete folyásának az irányítását. „Legyen meg az Úr akarata!” - gondolta; összepakolt s hazament.

3.

Norbert főnöknek is ‘elege lett’ aznapra a hivatalból.

Hülyébbnél is hülyébb, gonoszul gúnyolódó hívások követték egymást, amelyekre abszolút nem volt, és nem is lehetett felkészülve. „Vége a karrieremnek, vége a baráti kapcsolataimnak, vége a társadalmi és az üzleti beilleszkedésemnek, - sőt, még a barátnőm is féltékeny lesz erre a Szűz Máriára, mert azt hiszi majd, hogy én is ‘követem a hívását’, vagy a Mancikát!” Belefájdult már a feje is a lázas ‘törésbe’, hogy mitévő legyen e képtelen helyzetben, amibe az adminisztrátornője ‘fanatikus keresztény vakhite’ kergette bele...

Aznap éjjel Norbert főnök valami nagyon furcsa álmot látott.

Egy hatalmas tömeg szélén szorongott, viharos erejű, de forró és száraz szélben... Az emberek egy széles út szélén tolongtak, láthatóan azon igyekezve, nehogy le-maradjanak valamilyen, nemsokára bekövetkező világraszóló látványosságról. Ha az előtte enyhén emelkedő út nem egy hepe-hupás dűlőút lett volna, hanem tükör-sima aszfaltút, - úgy Norbertet az egész várakozó hangulat leginkább egy Forma 1-es autóverseny futamának a rajt előtti pillanataira emlékeztette volna... Bal-felé nyújtogatták ‘a nézők’ a nyakukat, tehát abból az irányból kellett majd előtűnnie s közelednie ‘valaminek’... Azután mindenki egyszerre meglátta az Emberfiát a poros úton jönni, amint a durva vezényszavakat üvöltöző, pajzsos és dárdás római katonáktól kísérve egy hatalmas keresztet vonszolt a vállán. Rogyadozó, tántorgó, bizonytalan lépésekkel cipelte rettenetes terhét, és látszott, hogy egy-két lépés még, s összeesik... Éppen Norberték elé ért a szörnyű menet, amikor a meg-kínzott férfi ereje végképp elfogyott, és lihegve megállt; még vállán tartva a nehéz

keresztet. Mindenki lélegzetvisszafojtva figyelte, mi fog történni most! Egy római trágár szavakkal felordított, és korbácsával végigsuhintott a halálraítélt férfi vérző

hátán. Az Emberfia fél-térdre rogyott, - még mindig a vállán a kereszttel...

Norbert főnök vállát ekkor valaki hátulról lágyan megérintette.

Hirtelen oldalvást hátranézett, és tényleg egy ‘álombéli látomással’ nézett farkas-szemet! Egy felejthetetlenül gyönyörű, szenvedő asszony arcát látta maga előtt - a kisírt szemeiből most is patakzottak a könnyek. „Ő az én hőn szeretett fiam - rebegték nehezen nyíló ajkai -, most viszik keresztre feszíteni! Az egyetlen bűne, hogy Isten fiának vallotta magát és magára vette a világ bűneit. Menj, fiam, és vedd át tőle terhét, s vidd helyette legalább néhány-száz lépést, amíg erőre kap egy kicsit!” Látta, hogy Norbert tanácstalanul tétovázik, ezért fejével unszolólag biccentett még egy picit. Norbert nem értette mi történik vele. Hirtelen kiszaladt a

sorból, odarohant a kínszenvedéstől a porban önkívületben térdelő elítélthez, s le-véve a válláról a keresztet, a sajátjára emelte, majd nem törődve a katonák kínzó ütéseivel, szálfaegyenesen vinni kezdte. Boldogan ölelte magához súlyos terhét és egész bensője megtelt örömmel, valami földöntúli melegséggel. Hívta a többieket is, hogy jöjjenek Jézus keresztjéhez, hogy azok is éppúgy elteljenek örömmel; de nem értették, csak hajladoztak jobbra-balra, ahogy a szél fújt...

Norbertet ütötték-verték a rómaiak, hogy elvegyék tőle a keresztet. A korbács-ütéseik hatására ő is a földre zuhant. Félájultan még hátranézett Jézusra, majd a Szűzanyára. Fektében erősen magához szorította a keresztet, ami szinte felemelte őt, fel a magasba, fel az út porából, a nézők feje fölé... Ekkor azonban felébredt...

Első eszmélésében megérezte, hogy a személyisége gyökeresen megváltozott.

Azonnal felkelt, felöltözött, hogy rohanjon, be a munkahelyére!

Útközben még sebtében felhívta a rádiótelefonján az otthon még épphogy csak ébredező Mancikát, hogy: „Vissza az egész, kérem, ne haragudjék, jöjjön csak be dolgozni, majd bent mindent megmagyarázok!”. Mancika nem tudta hirtelen mire vélni a dolgot - semmit sem értett az egészből -, de megígérte, hogy elindul.

Norbert főnök jóval előbb ért be a Vállalathoz, mint Mancika...

Szinte senkinek nem is köszönve beviharzott az íróasztalához, hogy még idejében ‘visszacsinálja’, illetve ‘visszatartsa’ a Mancikának előző nap megírt felmondás jogkövetkezményeit. Kinyitotta az aláírókönyvét, és kereste benne a megfelelő iratokat. Ám elsőnek valami egész’ más akadt a kezébe! Egy formanyomtatvány, pontosabban egy kimutatás - saját gépkocsi vállalati célú felhasználásáról...

A tartalma ím ez volt: „Medjugorje-Budapest, Budapest-Medjugorje - összesen: 1378 kilométer. Aláírás: Mária, a Szeplőtelen Szűz.” Talán különösnek tűnhet, de Norbertünket ez a bizonylat már egyáltalán nem érte váratlanul! Kajánul még el is mosolyodott magában, mintha csak éppen valami ‘ilyesmire’ számított volna. Azután lassan, megfontoltan maga elé húzta a papírt, és szemével megkereste az ‘utalványozta’ rubrikát. Komótosan aláírta: „Norbert, a konvertita.”

Vác, 2004. május 30.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Induló - Jászkun
Vágyom egy no után
Szent Korona szer a 600 milliárd Euro-t éro makói gázmezon
Legfrissebb írások:
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Szent László Király Alapítvány 2016. évi beszámolója
BG: Álljunk végre egymás mellé…
Emberi Jogok Intézetének kérelme
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014