Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Magyarország globalizációja
2008.12.12, 16:20                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Magyarország globalizációja

A világtörténelem lényegében az ember színre lépése óta meghatározott; az ősközösségtől a globális világállamig. Ez azt jelenti, hogy amióta a nemzetállamok az újkor kezdetétől (1642.) kialakultak; magukban hordják “eljövendő végzetüket”: a túlnépesedő Föld, az emberi civilizáció vagy a totális világkatasztrófa, vagy a totális egységesülés (globális világállam) felé tart. A kérdés még nem dőlt el végleg, de az igen, hogy a globalizáció visszafordíthatatlan folyamat, amely lépésről lépésre korlátozza az önálló, szuverén nemzetállamok szabadságát, mozgásterét.

Tudomásul kell vennünk, hogy Magyarország független, belső nemzeti életét is egyre közvetlenebbül megszabják a multinacionális és szupra-nacionális tényezők, erők, - miáltal (pl. jogharmonizációval) fokozatosan alkalmazkodnunk kell az egységes világállamhoz, amelyben pár évtized elteltével mindnyájan élni fogunk. Ez - szükségszerű! Vannak azonban negatív “velejáró következmények” is, amiket célszerű lenne, és elvileg lehetséges is elkerülnünk...

A világtörténelmet nagyjából 1950-ig, látszólag közvetlenül a katonák (hadvezérek, militáns elnökök, népvezetők, stb.) alakították, ami egyre pusztítóbb (világ)háborúkhoz, egyre képtelenebb és igazság-talanabb békekötésekhez vezetett. A II. világháború befejeztével a nagyhatalmak “eldöntötték” - ilyesmi többé nem fordulhat elő. Az USA és a Szovjetúnió már atomfegyverekkel, hidrogénbombával, rakétaelhárító rakéta-rendszerekkel, csillagháborús fegyverkezéssel fenyegették egy-mást; a hidegháború a kölcsönös megsemmisítés rémlátomását vetítette előre, ami “erőegyensúlyt” teremtett. Mivel az elektronikus háború víziója gombnyomogatássá silányította a hagyományos katonai stratégiát és taktikát, már lehetségessé vált a szimpla katonai gondolkodás végleges száműzése a világpolitikából. A gombnyomogatás joga “értelmiségiek” kezébe került. Amikor az 1980-as években a Szovjetúnió elveszítette a fegyverkezési versenyt, - a Varsói Szerződés, a KGST és a Szovjetúnió összeomlásával a világ végérvényesen egypólusúvá vált, s ezzel az utolsó akadály is elhárult a világállam “bevezetése”, színre lépése elől. Talán éppen ezért történt az egész...!

A középkort és az újkort egyformán az angol és a francia nemzet világ-méretű rivalizálása jellemezte. Anglia a brit korona égisze alatt előbb uralma alá hajtotta a szigeteket, s létrehozta Nagy-Britanniát (az írekkel máig hadiállapotban van!); majd a legkülönbözőbb tőkés gyarmatosító társaságai (pl. Brit Kereskedelmi és Tengerhajózási Hivatal, Brit Kelet-Indiai Társaság, stb.) révén erős, hatalmas gyarmatbirodalmat épített fel. Kanadát pl. az angolok “a franciákkal együtt” gyarmatosították, ami újabb konfliktusok sorozatát hozta a két történelmi nemzet között...

Franciaország is jelentős hódításokat mondhatott a magáénak, de ezek meg sem közelítették “az angol mértéket”; másrészt nem bizonyultak tartósnak: a “birodalom” korán szétesett. Anglia a katonai megszállást mindig pénzügyi “kolonizálással” kombinálta, miáltal gazdasági és politikai befolyása a katonák távozása után is fennmaradt - mind a mai napig...

A két nagy nemzet közötti világbirodalmi konkurencia szellemi szinten a nemzeti civil társaságok szabadkőműves háttérműhelyeiben, az Angol Nagypáholyban és a francia Grand Orient-ben folyt, - merőben ellentétes mentalitás és szisztéma szerint. Anglia globális hatalma már a közép-korban létező valóság volt; a brit koronához való feltétlen hűség alapján. Franciaország nem ismerte el Anglia fölényét, épp ezért a Grand Orient “kifejlesztette a forradalmi technológiát”, amelyet első ízben 1774-től az amerikai függetlenségi háborúban, majd 1789-ben a honi Nagy Francia Forradalomban próbáltak ki. A siker meglehetősen kétes eredményeket hozott. Hiába hirdették meg a “Szabadság, egyenlőség, testvériség!” maszonista jelszavait; a revolúció általános vérfürdőbe és totális káoszba torkollott, majd nem sokkal később Napóleon császárságához vezetett. Ezt a történelmi tételt a történetírás mind a mai napig nem volt képes megfejteni, s afféle spontán visszalépésként értékeli. A valóságban - ami a társadalmi káosz “előállítását” illeti - igen jól vizsgázott a Grand Orient forradalmi technológiája, megérett a további exportra. Napóleon tábornok, majd császár hódító hadjárata a francia eszmék globális kiterjesztését szolgálta: előbb Európára, azután lehetőség szerint az egész világra. Az angolok nem nézhették tétlenül “a francia reváns” kísérletét, amelynek végül Wellington herceg vetett véget Waterloo-nál... De a Grand Orient nem adta fel a harcot; főszerepet vállalt az 1848-as forradalmi hullám - amely az Osztrák-Magyar Monarchia térdre kényszerítését készítette elő - szervezésében (Garibaldi, Martinovich, stb.). Marx pedig megfogalmazta a Kommunista Kiáltványt, ami már alapvetően Anglia és a brit világ-birodalom, az angol kapitalizmus felbomlasztását célozta meg, belülről.

De sikeres volt - a Francia Forradalmat közvetlenül megelőző - észak-amerikai függetlenségi háború előszervezése is, ebben szintén a francia Grand Orient páholy vitte a prímet. Hosszú évekig Észak-Amerikában és Kanadában is angol és francia (vö. pl.: La Fayette tábornok) reguláris alakulatok harcoltak egymással váltakozó sikerrel; végül Washington (szintén páholytag) seregei legyőzték az angolokat, s megalakulhatott az Egyesült Államok. (Néhány évtized múltán a levert magyar szabadság-harc vezére, Kossuth Lajos is az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, s lett szintén a páholy tagja.)

Csak mindezek után jött a Grand Orient addig legbaloldalibb szervezése, a Párizsi Kommün, - 1871-ben...

Az eddigiekből is jól látható a két nagy európai nemzet háttérből irányító “agytrösztjeinek” eltérő történelmi szerepe, egymással engesztelhetetlenül szembenálló harcmodora: amíg a globális jobboldal “elődje”, az Angol Nagypáholy a korona szakrális uralmát, a brit világbirodalmat szervezte, - addig a Grand Orient, a felvilágosodott francia eszmék (a liberalizmus, majd később a szociáldemokrácia) letéteményese, “igyekezett felszedni” az angol világbirodalom alapjait; tekintve, hogy a francia érdekeket (mindenki más is, de) leginkább az angol terjeszkedés veszélyeztette. A Grand Orient, mint a globális baloldal “elődje” - miután átlátta, semmi esélye arra, hogy az Új Világrendet formálisan francia alapokra helyezze - tehát a tagadás gyakorlatára rendezkedett be: amit az angolok organizáltak, megpróbálta azonnal dezorganizálni. Így alakult ki az alapvető történelmi kettősség: az Angol Nagypáholy a birodalomépítésben, a francia Grand Orient a forradalomszervezésben vált igazi nagymesterré.

Két, “hagyományosan diktatórikus hajlamú”, erősen katonai európai nagyhatalom - Németország és Oroszország - soha nem fért bele abba a dualisztikus világpolitikai képbe, amelyet a klasszikus angol-francia párbaj erőltetett rá a világra. Mind a kettő amolyan “rejtőzködő, nevető harmadik várományosként”, próbálkozott csak beleszólni a világuralmi leosztásba; s a sors fintora, hogy ezt mindig külön-külön tették (egészen a II. világ-háborút megelőző titkos Molotov-Riebentrop paktumig!), hiszen egyesült erővel boríthatták volna a kialakult status quo-t. Úgy is mondhatjuk, hogy ez az a két jelentős ország, amelyet az I. világháborúig sem az Angol Nagypáholy, sem a francia Grand Orient nem volt képes a saját befolyási övezetébe vonni (bár az orosz arisztokráciát már közel másfél évszázada sikeresen “fertőzték” a francia eszmék!); vagyis a puszta létük fenyegető kockázatot jelentett mindkét fél számára... A háttérhatalom szempontjából az Amerikai Egyesült Államok mindig is grandorient-“felségterületnek” számított; Nyugat-Európában Franciaország “ellensúlyozta” az angolok világbirodalomra támaszkodó gazdasági és katonai erőfölényét. A két szembenálló fél “jól kiegészítette” - mint a rossz pénzt, ismerték már - egymást, de az idilli alaphelyzetet megkeserítette a potenciális orosz és porosz veszély; mindamellett a Monarchia is zavaró “szeplő” volt csak Európa térképén... Meg is született a “zseniális” terv: 1914-ben (Gavrilo Princip meggyilkolta a trónörökös Ferenc Ferdinándot) kiprovokálták az I. világháborút, melyet azután a világtörténelem legaljasabb (trianoni) béke-szerződésével zártak le, - feloszlatva az Osztrák-Magyar Monarchiát, szétdarabolva és megcsonkítva Magyarországot, vesztesnek nyilvánítva Németországot. A baljós emlékű XX. századot egyrészt az angolszász világbirodalmi törekvések kiteljesedése, másrészt az önmagát kizárólag a kapitalizmussal szemben ellentételezni képes “forradalmi eszme”, a munkás-és népfelkelések, a nemzeti (vagy annak álcázott) szabadság-harcok uralták egészen 1950-ig, az alábbiak szerint:

n Az I. világháború és következményeinek kiprovokálása.

n A Nagy Októberi Forradalom megszervezése - külföldről.

n Hitler hatalomra juttatása Németországban.

n A német fasizmus és az orosz bolsevizmus tervszerű konfliktusa.

Az I. világháború lezárása, a trianoni békekötés után a háború azonnal folytatódott tovább, csak más eszközökkel. Létrejött az újabb “zseniális” terv, ami monumentális kísérleti műhellyé változtatta a már addig is oly sokat szenvedett Oroszországot, Kelet-Európát, - majd később lángba borította egész Európát, s vele a fél világot. A háttérhatalom által (főként Amerikából) pénzelt Lenin “bolsevik” terroristái 1917-ben megdöntötték a cár hatalmát, kommunista diktatúrát szerveztek: megalakult a Szovjet-únió. Hamarosan kiderült azonban: a kommunizmus eszmerendszere egyáltalán nem az osztálynélküli társadalmat, de még nem is a munkás-osztály globális uralmát alapozza meg, hanem egy negatív (istentagadó töltésű), materialista és centralizált hatalom (értsd: “demokratikus centralizmus”) egyeduralkodó világbirodalommá fejlesztését...

Nem alaptalanul fogalmazta meg a XX. század 80-as éveiben Reagan amerikai elnök, hogy a Szovjetúnió “a Gonosz birodalma”...

Amennyire igaz, hogy a Szovjetúnió az izmosodó nemzetközi háttér-hatalom által létrehozott mesterséges, kísérleti rezsim volt; annál nyilván-valóbb, hogy a kísérlet balul ütött ki: az orosz gólem függetlenítette magát, s új globális kockázattá vált, amelyet fel kellett számolni...

Németország mindig is “beékelődött”, kényelmetlen, veszélyes hatalmi tényezőt jelentett Anglia és Franciaország között. Növelte a probléma nagyságát, hogy a német gazdasági fejlődés a XX. században felgyorsult; Németország - nem volt gyarmatbirodalma - egyre “türelmetlenebbül” követelte a világ újrafelosztását, s abból “az őt megillető” részt. Ráadásul a vesztes I. világháború revansista vágyakat, militarista hajlamokat is ébresztett a németekben, amit ügyes taktikával a kívánatos irányba lehetett terelni. Ez már az Angol Nagypáholy és a Grand Orient bimbózó együttműködésének első kísérlete; a németországi fasizmust a nemzet-közi háttérerők már eleve azzal a titkos céllal segítették hatalomra (ma úgy mondanánk: szponzorálták!), hogy ellensúlyozza, s ha úgy adódik, - katonailag verje szét a Szovjetúniót. A Molotov-Riebentrop paktum (mint megnemtámadási szerződés) azt a hamis biztonságérzetet keltette az oroszokban, ami kellett a meglepetésszerű támadáshoz... De Hitler sem pont úgy viselkedett, ahogy előre eltervezték; jóval a Szovjet-únió megtámadása (1941.) előtt Franciaországot is lerohanta. Az ismét csak “zseniálisnak” nevezhető terv szerint: Németország megtámadja és megsemmisíti a szovjet hatalmat, praktikusan a Szovjetúniót, - a meg-támadott Szovjetúniót viszont állig fel kellett fegyverezni, hogy “a róka fogta csuka, csuka fogta róka” csapda bezáruljon; fasizmus és bolsevizmus egymást semmisítsék meg. Mint a történelmi tényekből jól tudjuk: “túllőttek” a célon. A felfegyverzés (amerikai segítséggel) olyan jól sikerült, hogy a szovjetek meg sem álltak Berlinig; a német fasizmust leverték, de a Szovjetúnió megerősödve, egyszer’s mind kelet-európai birodalom “tulajdonosaként” került ki a II. világháborúból. Kialakult a két-pólusú világrend, megkezdődött a fegyverkezési hajsza, a hidegháború korszaka a két atomhatalom, a két világrendszer között. Kényszerpályára lépett a világ! Mert az egyiknek végül pusztulnia kellett...

A történelem két meghatározó és egyben szemben is álló háttér-hatalma: az Angol Nagypáholy és a francia Grand Orient (volt), - az előbbi az évszázadok során megszervezte (és stabilizálta) a brit világbirodalmat, amire az utóbbi forradalmak szításával válaszolt.

A központi világhatalom évszázadok óta szerveződik, és ebben semmi “összeesküvés-elmélet” nincs; egyszerűen csak ez a hatalom immanens természete. Kizárólag csak azért nem lépett eddig a nagy nyilvánosság elé, mert komolyan tart attól, hogy pánik (emlékezzünk csak az USA-ban az Orson Welles rádiójáték miatti tömegpszichózisra!), hisztéria és világ-forradalom törne ki, amennyiben 6 milliárd ember egyszerre döbbenne rá a valóságra. Tudnunk kell, hogy: (1) A Föld abszolút és relatív értelemben is egyformán túlnépesedett. (2) A pénzügyi és az ökológiai rendszerek gyakorlatilag a közvetlen összeomlás előtt állnak. (3) A világ szegénysége felszámolhatatlan problémát jelent, mert a világ-elit nem enged az elért életminőségéből. (4) Politikai és katonai szemmel a Föld időzített bomba.

Ha mindezt belátjuk, érthetővé válik, miért is törekszik a háttér-hatalom (a szellemi agytröszt) a teljes koncentrációra: vagy a totális hatalom, - vagy a totális káosz; ez itt a kérdés!

Az egységes világállam liberális önfejlődés útján, önmagától soha nem jönne létre, vagy ha igen, nincs már elég idő “kivárni”; ezért létre kell hozni, - a világtársadalom (minden ország társadalmának) befolyásolása, manipulációja útján. Minden országban egységes pénzügyi, gazdasági, jogi, politikai és egyéb szabályokat kell bevezetni, s olyan kormányzatot kell a “hatalomba segíteni”, amelyet beavatottak vezetnek, akik értik az új idők (New Age) hívó szavát, egyetértenek a világállam koncepciójával és képesek is a kívánatos irányba vezetni a saját társadalmukat, népüket.

Ne higgyük, hogy a világállam elképzelése a kezdetektől fogva egységes volt; az egység ugyan folyamatosan alakul, de még nem teremtődött meg a mai napig! Az eddig ismert(etett) két legfontosabb (legalábbis 1950-ig szembenálló) háttér-hatalom mellé ugyanis - szintén nagyjából 1950. óta - felzárkózott egy harmadik, mely jóval erősebbnek tűnik az előző kettőnél. Már nem kell “mintegy szemérmesen” takargatnia farizeusi hitetlenségét, már nem is invitálják gúnyosan a Megváltót, hogy: “Gyere le, Krisztus, a keresztről, ha tudsz, és igyál velünk egy jó kupa vörösbort!” Az Illuminátusok Rendje, a féktelen libertariánizmus már nem keres pót-cselekvéseket, - abszolút pragmatikusan minden hit helyébe a pénzfétis (az aranyborjú) bálványimádatát illeszti, s olyan egységes világvallás és politikai világrend felállítására törekszik, melyben “a hit” csak közös elmélkedés, választani csak egyazon hatalom “két pártja” között lehet, az élet pedig munka és fogyasztás, semmi több. Az új rend olyan erős, hogy 1950-től több lépcsőben “megszelídítette” az Angol Nagypáholyt és a Grand Orientet is, - külön-külön...

A társadalmi rendszer egységesítése, a világ népeinek beterelése közös karámba - nem megy előzetes kísérletek lefolytatása nélkül. Az egész XX. századi történelem tulajdonképpen az útkeresés, a módszerek fokozatos tökéletesítése jegyében telt el. A kísérletezgetés borzalmas áldozatokat követelt! A Francia Forradalom orgiaszerű vérfürdője, Napóleon véres hadjáratai, a Hétéves Háború (angolok és franciák közt - Amerikában), a ‘48-as levert szabadságharcok, a Monarchia szétverése előjáték volt csak a XX. század világháborúihoz, kommunista és fasiszta diktatúráihoz, mert utóbbiak már a főpróbát jelentették...

Akik máig sem tudtak megszabadulni az ilyen vagy olyan, jobb-vagy baloldali szubjektív gyűlöleteiktől; fel fognak szisszenni a most következő mondatokban foglalt, összetett analógia olvastán! De nem lehet nem leírnom, mert az igazság mindig dialektikus. Krisztus keresztáldozata - amellyel a bűneitől akarta megszabadítani az embereket - individuális értelemben megadta az egyes embernek a bűnbánat és a bűnbocsánat (a megtisztulás) lehetőségét; kollektív értelemben azonban nem volt ilyen “hatékony”, - az egész emberiséget nem tudta megváltani...

A zsidóság kollektív áldozata, a holocaust adta a végső lökést, a kiváltó okot ahhoz, hogy létrejöjjön a Világállam.

A világ jól ezután sem működik, de legalább fennmarad még egy ideig...

Magyarország a XX. század elejétől kiváló kísérleti műhelynek bizonyult egy egész nemzetet manipuláló kísérletek céljaira, legalábbis az alábbi kedvező adottságai folytán:

· Földrajzi helyzete: kapu a Kelet és a Nyugat között.

· Centrális helyzetet foglal el Középkelet-Európában.

· Történelme világszinten egyedülállóan küzdelmes, hősies.

· Keleti gyökerű, nagy múltú nép, erős vérkeveredéssel.

· Asszimilációs és fennmaradási képessége kivételes.

· Hagyományőrző, befogadó, illúziókra hajlamos, hiszékeny keresztény nemzet, rendkívüli igazságérzettel, - de csekély szelekciós készséggel.

A “történelmi kísérletek” tárgya nem a személy, - hanem a társadalom, a tömeg, a nép, a nemzet, a milliók, akiknek a közös motivációi, az új jogszabályok, normák hatásaként kiváltott viselkedése, mint szociológiai és szociál-pszichológiai tény képezi az elemzések, a vizsgálatok tárgyát.

· Milyen időtartamú elnyomás (diktatúra) szükséges a nemzeti öntudat elhomályosításához, kiiktatásához?

· Mennyi és milyen szenvedést (lelki kompressziót) visel el egy nemzet, mielőtt forradalmi szervezkedésbe, szabadságharcba kezdene?

· Milyen mértékű, hány nemzedéknyi tiltás eredményeként irtható ki a lelkekből az istenhit maradványa is?

· Milyen szabályok bevezetésével zülleszthető szét a család?

· Mennyi kínzást bír el a nép bosszúvágy kialakulása nélkül?

· Mennyi nélkülözést bír el a nép a demokrácia égisze alatt?

· Mennyi mesterségesen támasztott szükséglet (fogyasztás) elégséges a nép igazságvágyának, judíciumának elaltatásához?

· Miként tehető általánossá “a kettős mérce”, intézményessé az állami korrupció? Stb., stb....

A fenti és hasonló más kérdésekre azért kell(ett) akármilyen áldozatok árán is megtalálni, kikísérletezni a megfelelő válaszokat, megoldásokat, hogy az eltérő társadalmi folyamatok világállami szisztéma szerinti uniformizálása még a nemzetállami keretek között, békés mód-szerekkel megvalósítható legyen, tehát elkerüljék a népfelkeléseket, a zavargásokat, a forradalmakat és a szabadságharcokat.

A világállam csak a világbéke jegyében, a népek és a nemzetek közös, “önkéntes” akaratából alakulhat meg, - erőszakkal soha.

A liberalizmus az egységesülés szellemi “előszele”, fellazító ideológiája. Az egységes világ, az egységes világállam centralizált irányítása nem tűr meg olyan alapvető különbözőségeket, amelyek ma a nemzetállamok polgárainak gondolkodásmódját, viselkedését jellemzik, ezért az emberek mentalitását is egységesíteni kell. A világpolgárnak intellektuálisan és érzelmileg elsősorban a világállamhoz kell kötődnie, ezért aztán minden korábbi kötődése csak szükségtelen veszélyforrás, amelyet előbb-utóbb célszerű felszámolni. A világállam teljes jogú polgára csak az lehet, aki levetkőzi “infantilis” és káros beidegződéseit. Az istenhit, a zárt családi modell és a “nacionalista” nemzeti öntudat csupa olyan idejét múlta, paternalista hagyomány, amelyet nem vihetünk magunkkal létünk új, magasabb szférájába. A globalizált világállamnak olyan talpraesett, kozmopolita világpolgárokra van szüksége, akik a világnyelvet beszélik, világszinten gondolkodnak, a világ bármelyik angolszász metropoliszában (New York, London, Budapest) otthon érzik magukat, - s az üzleti kapcsolataikon, bank-kártyáikon kívül nem kötődnek senkihez és semmihez.

Globalizáció, integráció, liberalizmus, kozmopolitizmus, multi-és szupra-nacionalizmus, multikultúra, jogharmonizáció rokonértelmű szavak; mind azt jelentik: nincs Isten, csak sok pénz, - otthonod az egész Glóbusz, családod az egész emberiség. Ne elégedetlenkedj, hanem fogyassz!

Túl a trianoni és a párizsi békeszerződéseken, melyekben a Nyugat, mint nemzetek feletti rögtönítélő bíróság hirdetett ki a fejünkre halálos ítéletet, - Magyarországon nyilvánvalóan manipulatív beavatkozások is történtek, legalábbis az alábbi esetekben:

n 1919-ben, mikor is 133 napig uralkodott a “dicsőséges” Tanács-köztársaság, - Kun Béla és Szamuely Tibor.

n 1947-ben, mikor is Rákosi, és kommunista, moszkovita klikkje került uralomra, a “kékcédulás” választás révén.

n 1956-ban, mikor is a Kommunista Párt népi szárnya népfelkelést szervezett a liberális szárny ellen; melyből keserédes szabadság-harc lett, amit végül is a szuezi csatorna helyett “tévedésből” Budapestre (a Dunához) vezényelt mongolok vertek le, a Nyugat hallgatólagos beleegyezésével.

n 1990-ben, mikor is “rendszert váltottunk”, amelynek révén (értsd: privatizáció) eltűnt a társadalmi tulajdon, de megmaradt, sőt, a többszörösére nőtt az államadósságunk. Amikor is “bátor és ifjú rendszerváltoztatók” titkos rózsadombi paktumot kötöttek, hogy kiárusítsák az országot.

A Grand Orient szellemisége legalább öt mozzanatban érhető “tetten”: (1) A magyar kultúra “elkötelezett” képviselője. (2) Legfőbb célja a nemzeti függetlenség kivívása (ezért forradalmak, népfelkelések szervezése) és megőrzése. (3) “Békésebb” időszakban a társadalmi ellentmondások, a konfliktusok fel-és megoldása. (4) Jókapcsolat a kommunistákkal, szinte kriptokommunizmus. (5) Meg nem alkuvó harc a liberalizmus ellen.

Nagyjából 1950. után megszűnt az Angol Nagypáholy és a Grand Orient hagyományos ellentéte, egymás elleni harca, - de volt utóbbinak még egy “utolsó dobása”. Ez volt a mi 1956-unk!

· A népfelkelést a Párt pártütő népi szárnya szervezte.

· A népi szárny (írók) volt a magyar nemzeti kultúra letéteményese.

· A népi szárny nem a szovjet elnyomás lerázását; csak a kommunizmus megreformálását tűzte ki célul. Csak hosszabb vívódások és békítési kísérletek után “sodródtak bele” a forradalomba.

· A népfelkelés (a forradalom) soha nem irányult a szocialista rendszer megdöntésére, a kapitalizmus visszaállítására. A győzelem a munkás-tanácsok győzelme volt.

· A harc a Párton belül mindvégig a liberális szárny ellen folyt, akik elárulták Nagy Imrét, s behívták a szovjet csapatokat.

Az 1956-os forradalom és népfelkelés tipikusan Grand Orient szervezés; sokban hasonlít a Francia Forradalom első, progresszív szakaszának sajátosságaihoz. Ami tipikusan magyar az az, hogy a forradalom minden liberális ármány és uszítás ellenére minimális véráldozattal győzött. A magyarság nem állt bosszút az elnyomóin, - helyette naiv, hiszékeny és ártatlan maradt. Nem lehet kizárni azt az eshetőséget, hogy a szovjet megszállás elleni öngyilkos szabadságharcba végül is a liberális szárny kergette bele a népieket - s velük együtt az egész népet...

Uralmukat veszni látva dönthettek úgy: vesszen inkább minden.

A rendszerváltás (1990.) már egészen más műfaj volt.

Mint tudjuk, - 1956. után többé már nincsenek forradalmak, nincsenek szabadságharcok. Nincs szükség rájuk, mert az emberiség, a demokrácia fejlődése eljutott a legmagasabb fokra, - amint azt Francis Fukuyama leszögezte: a történelem véget ért. A rendszerváltást rendszerváltóink az Angol Nagypáholy és a francia Grand Orient globális kiegyezésének irányelvei szerint hajtották végre, de az Illuminátus Rend felügyelete alatt:

n A rendszerváltás nem forradalom volt, inkább békés folyamat, amelyet a megszüntetve megőrzés elve (értsd: a kommunizmust!) vezérelt.

n Mint komprádor burzsoáziát, működőtőke-tulajdonhoz juttatták a volt kommunista nómenklatúrát.

n A kommunista rendszer által felvett dollárhitelek jelzálog-fedezeteként privatizálták a társadalmi tulajdont, vagyis átadták a piacokkal együtt a multinacionális cégeknek.

n Kiképeztek (pl. Oxfordban) egy “erőteljes”, fiatal, jobboldali-liberális politikai elitet, amely majd bevezeti Magyarországot a Világállamba.

n A négyévenkénti parlamenti választások alkalmával felváltva győzhet az Angol Nagypáholy, illetve a Grand Orient csapata.

Antall után Horn jött, majd Orbán után - Medgyessy.

Az angol után - a francia.

Mindketten kaptak kitüntetéseket, - francia lovagkereszteket.

Medgyessy korábban a francia Paribas tanácsadó-és bank részvény-társaság magyarországi rezidense volt.

Lovagkeresztjét a Franciaországért tett szolgálataiért kapta.

A vesztes ifjú Orbán Viktor most népmozgalmat, polgári köröket szervez, hogy mihamarébb visszaszerezze elvesztett hatalmát.

Sem Charles Windsor, sem Tony Blair nem segített rajta.

Mi, a nép, pedig most is csak statisztálunk a saját kivégzésünkhöz.

Az életben a legdöbbenetesebb élmény, amikor spontán baráti össze-jövetelen szembetalálkozol addigi ellenségeddel, aki látszólag “béke-jobbját” nyújtja. Ami összetartozik, s eddig úgy látszott, hogy össze is nő, most különválik; újból a saját útját járja az oroszlánháton parlamentbe jutott kisegér...

A történelem eljárt a történelmi páholyok felett. Az új sikk - a liberalizmus. Hiába egyezett ki az angol és francia agytröszt; az Illuminátus Rend az úr.

A Római Klub (nem Rotary Klub!) - amelynek tagjai közé például Göncz Árpádot Kapolyi László ajánlotta be - már jóval korábban “eldöntötte”: Magyarországon elég 8 millió magyar is...

Huszonkettő helyett csak húsz képviselői helyet fogunk kapni belépésünk után az Európai Parlamentben.

Vajon ez már a kívánatos létszámarány szerint értendő?!

Vác, 2002. október 14.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szent Korona Tan 3. - Szent Koronára fogadalmat tettek
Csángó himnusz 2. Nistor Ilona
Szüreti elokészületek - Nyíradony
Legfrissebb írások:
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
A bátor magyar nők, nemcsak Egerben teremnek!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014