Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Az Apokalipszis lovasai
2008.12.13, 09:47                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Az Apokalipszis lovasai

Manapság sok embernek gyakran vannak rémálmai. Aztán a spontán rémálmaik fokozatosan a nappalaikra is átterjednek; így az életük folytonos és egybefüggő, állandó rémlátomássá szomorodik. Mások túl sokat gondolkoznak Nostradamus és a Jelenések Könyve világvége-jóslatain, s megpróbálják beazonosítani: vajon kik is, mik is lehetnek az Apokalipszis lovasai, akik a végromlást ránk hozzák?!

Rengeteg a beazonosíthatatlan jel, a riasztó vészjelzés. Ki ne emlékeznék arra az ijesztő ördögpofára (az RTL-en többször is leadták), amely 2001. szeptember 11-ikén a WTC-tornyok egyikének a robbanástól füstbe borult falán, ha egyetlen tizedmásodpercnyi időtartamra is, de mégis félremagyarázhatatlanul megjelent?

Azt is sokan találgatják, ki lehet az a rejtélyes, Mabus nevű személy, akinek oly’ félelmetes szerepet szán világvége-jövendöléseiben Nostradamus?! Mint tudjuk, a jelen apokalipszis-hangulat alapja egyrészt a már elhagyott ezredforduló, - újabb ‘adalékként’ pedig az iszlám terrorizmus ellen meghirdetett angolszász keresztes-háború. A világ-terrorizmus kétségbevonhatatlan kulcsfigurája - helyesen írva a nevét -: Usama bin Laden, a multimilliárdos szaúdarábiai sejk-dinasztia renitens sarja; aki már stratégiai okokból évekkel ezelőtt közhírré tett veseelégtelensége, továbbá az őt az afganisztáni sziklabarlangjából kifüstölni akaró szőnyeg és/vagy neutronbombázások ellenére köszöni, jól van, és egyre fenyegetőbb üzeneteket küldözget, javuló kép-és hangminőséggel a katari Al Dzsazira televízió által... Ne csodálkozzunk: akinek a családja a világ-vezető távközlési és informatikai cégek részvényeinek (pl. Motorola) jelentős résztulajdonosa, annak ez nem probléma!

Nostradamus szerint a Mabus név egy anagramma, amelynek a megfejtése talán a következő, az Usama előnévből kifejtve. Az utolsó tag előrekerül, tehát: Ma... Az első tag hátulra, vagyis: us... Az anagramma-képzés és fejtés szabályai szerint a középső felesleges ‘a’ az ábécé következő betűjére, ‘b’-re cserélhető, - ennek alapján összeolvasva: Ma-b-us, tehát a Mabus név adódik, olvasható ki. Sokan vannak persze, akik Mabus-ban csak egyszerűen George W. Bush-t, az amerikai elnököt látják, aki egy másik olvasatban a ‘Skull and Bones’ Rend tagja...

Igazán nagyon furcsa időket élünk.

Téved aki azt gondolja, hogy a legrosszabb, ami az emberrel megtörténhet, az a test fizikai halála. Azok a keresztények, akik hisznek a halhatatlan lélek létében, az örök életben, a feltámadásban, az üdvözülésben és a mennyországban, - azok jól tudják, hogy az emberre leselkedő legnagyobb veszély nem a halál, amelyen egyszer amúgy is mindenkinek túl kell esnie, hiszen tréfásan szólva még senkisem élte túl a saját halálát... A legnagyobb veszély nem a halál, hanem a kárhozat.

Jézus Krisztus nem félt a haláltól - tudta, hogy eljön érte; de azt is, hogy üdvözült testtel harmadnapra fel fog támadni -; s amikor a kivégzői keresztre feszítették, így szólt: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek!” (Lk. 23, 33-34.) A mondat három alapvető dologra hívja fel a figyelmünket: (1) Krisztus az ellenségei iránt is szeretetet érez (vagyis aszerint is cselekszik, ahogy nekünk prédikálta), mert utolsó gondolatai egyikével is gondoskodik róluk. (2) Mivel Ő Isten-ember, vagyis ‘félig’ hozzánk hasonló esendő, gyarló ember; az Atyaistent, atyját kéri a megbocsátásra, - tekintve, hogy a megbocsátás joga egyedül Istené. (3) Meg is indokolja a bocsánat kérését: „mert nem tudják, mit tesznek”. Mint sok naív Biblia-magyarázó azt szentül hiszi: az indoklással Krisztus nem a saját isteni mivoltára céloz (márminthogy a gyilkosok nem tudták, hogy Isten Fiát ölték meg), hanem a halhatatlan lelkére, mely (hasonlóan a miénkhez) nem ölhető meg. Vagyis hát a gyilkosoknak Isten csak azért bocsáthat meg, mert kvázi ha tudtak volna a lélek halhatatlanságáról, nem próbálkoznak meg a test megölésével sem. A legszörnyűbb bűn, ha valaki tudva és akarva Isten ellen támad; és az emberi lelkek eltérítésére, örök kárhozatra juttatására, vagyis ‘megölésére’ szövetkezik...

Vagyis (biankó) vérszerződést köt az ördöggel!

Az alábbi újszövetségi idézetek (Krisztus szavai) mind azt támasztják alá, hogy nem annyira a gyilkosoktól, a test megölőitől kell igazán félnünk, hanem sokkal inkább a megtévesztő, a tömegeket manipuláló hamis prófétáktól, akik cifra jelmezekbe öltözve, sima szájjal különböző (szektás) Krisztus-paródiákat, imitációkat adnak elő, Lucifer és Belzebub vérszerződésével a zsebükben!

Akik legfőbb titkos célja, hogy a lelkünket megvezetve elválasszanak Istentől.

Mert az ember igazi és végleges halála: Istentől kapott lelkének kárhozata...

„Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket, meg a testet is pokolba taszíthatja!” (Mt.10, 28-29.) Óvakodjatok a képmutatástól! Máskor pedig Jézus így tanította őket: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket, szívesen foglalják el az első székeket a zsinagógákban és a főhelyeken a lakomákon. Fölélik az özvegyek házát és színleg nagyokat imádkoznak. Ezért súlyosabb ítélet vár rájuk.” (Mk.12, 38-40.) Jövendölés a világvégéről. Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben és azt mondják: Én Vagyok. Sok embert megtévesztenek. Amikor pedig háborúról és háborús hírekről hallotok, ne rémüldözzetek. Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Földrengés lesz itt is, ott is, meg éhínség, de ez csak a gyötrelmek kezdete.” (Mk.13, 5-8.) Előképe: Jeruzsálem pusztulása. „Akkor, ha valaki azt mondja: Nézd, itt a Krisztus, vagy amott! - ne higgyétek. Föllépnek ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, jeleket és csodákat művelnek, hogy még a kiválasztottakat is tévedésbe ejtsék, ha lehetséges. Vigyázzatok, előre megmondtam mindent.” (Mk.13, 21-23.) Hamis próféták. „Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Bárány-bőrben jönnek hozzátok, belül azonban ragadozó farkasok. Gyümölcsükről ismeritek föl őket. Szednek-e tövisekről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét? Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely jó gyümölcsöt nem terem. Tehát gyümölcsükről ismeritek fel őket.” (Mt.7, 15-20.) A hamis tanítók sorsa. „Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, aminthogy közöttetek is lesznek tévtanítók, akik, kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urukat megtagadják s gyors pusztulást zúdítanak majd önmagukra. Számosan szegődnek társukul a ki-csapongásban, miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el.” (2 Pét.2,1-3.)

Óvakodjatok hamis prófétáktól! „Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek! Vizsgáljátok meg a lelkeket, vajon Istentől valók-e, mert sok hamis próféta lépett föl a világban. Az Istentől való lélek erről ismerhető föl: Minden lélek, amely vallja, hogy Jézus Krisztus testben jött el, Istentől van. Minden olyan lélek viszont, amely nem vallja Jézust, nem Istentől való. Ez az antikrisztus szelleme, akiről hallottátok, hogy eljön, sőt már a világban is van. Ti Istentől vagytok, gyermekeim, és győzedelmeskedtetek azon. Hiszen, ha bennetek van, hatalmasabb, mint az, aki a világban van. Azok e világból valók, azért is beszélnek e világról, és a világ hallgat rájuk. Mi Istentől vagyunk. Aki ismeri Istent, hallgat ránk. Aki viszont nem az Istentől való, nem hallgat ránk. Így különböztetjük meg az igazság szellemét a hamisság szellemétől.” (1 Jn.4,1-6.)

Óvakodjatok az antikrisztustól! „Gyermekeim, itt az utolsó óra! Amint azt hallottátok, eljön az antikrisztus. Már eddig is sok antikrisztus támadt. Ebből tudjuk, hogy itt az utolsó óra. Közülünk kerültek ki, de nem tartoztak közénk. Ha közénk tartoztak volna, köztünk is maradtak volna. Rajtuk kellett nyilván-valóvá lennie, hogy nem mindnyájan tartoznak közénk. Ti azonban a Szent kenetét kaptátok, s mindent tudtok. Nem is azért írtam nektek, mintha nem ismernétek az igazságot. Ti ismeritek, s azt is tudjátok, hogy semmi hazugság sem származik az igazságból. Ki a hazug, ha nem az, aki tagadja, hogy Jézus a Messiás? Ez az antikrisztus: tagadja az Atyát és a Fiút. Mindaz ugyanis, aki tagadja a Fiút, nem ismeri el az Atyát sem. Aki megvallja a Fiút, elismeri az Atyát is. Maradjon meg bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok. Ha meg-marad bennetek, amit kezdettől fogva hallottatok, ti is megmaradtok a Fiúban és az Atyában. Az ígéret pedig, amelyet ehhez fűzött, az örök élet. Ezeket akartam írni nektek azok miatt, akik félrevezetnek. Ami titeket illet, maradjon meg bennetek a tőle kapott kenet. Más tanítóra nincs szükségetek: bármire is tanítson az ő kenete, az igaz s nem hazugság. Maradjatok tehát őbenne, amint tanította. Igen, gyermekeim, maradjatok őbenne, hogy amikor majd meg-jelenik, bizalommal töltsön el, és eljövetelekor meg ne szégyenüljünk. (1 Jn.2, 18-28.)

Igen, jól olvastuk: az Antikrisztus, - aki Nostradamusnál: Mabus!

Az Antikrisztus - miután ‘több változatban is’ felütötte fejét a történelemben - a legkülönbözőbb fondorlatokkal igyekszik meggátolni Jézus Krisztus tervének, a megváltásnak (amely az egész emberiség egyesítésének, visszatalálásának nagy esélye Istenben és Istenhez) a megvalósulását. Minden eszközzel arra törekszik, hogy a lelkünket eltántorítsa, örökre elvegye Krisztustól; amelynek a ‘legkézen-fekvőbb’ módja, ha színészként ‘új Krisztust alakítva’, kilöki belőlünk az igazit. Krisztus ellehetetlenítésére előszeretettel alkalmazza a következő megoldásokat:

· Jézus Krisztus személye ‘kitaláció’; valójában soha nem létezett.

· Jézus Krisztus a zsidók földi királya volt; nem pedig Isten Fia, a Megváltó.

· Jézus Krisztus ‘megváltó’ volt ugyan, de a szentírásbeli szavai hamisítások.

· Jézus Krisztus megváltó volt (a Szentírás szövege hiteles), - de magyar.

A továbbiakban részletesen kifejtem ezeket, a ‘fejlődésükben’ egyre rafináltabb nézet-rendszereket, amelyek mindegyike természetesen jól köthető korunk híres-hírhedt Krisztus-tagadó szellemi áramlataihoz, vallási és más, legális vagy titkos szervezeteihez, illetve szektáihoz. Tekintve, hogy jómagam sem szervezetekkel, sem személyekkel nem kívánok semmilyen konfliktusba keveredni - vitázni csak az általuk képviselt eszmével és/vagy annak politikai tartalmával kívánok! -; meg-nevezni egyiküket sem fogom, figyelmes olvasóm úgyis rájön, kikről van szó...

Krisztus nem létezett. Az istentagadásnak ez a legegyszerűbb; egyszersmind a legblődebb és a legpimaszabb ‘eszmei’ megnyilvánulási formája. Nem véletlen persze, hogy intézményesen előszeretettel a kommunista állam ‘vezette be’, illetve alkalmazta; általánosan például a minden szintű közoktatásban. A szovjet ideológia számára Jézus Krisztus életműve nem jelentett ‘filozófiai problémát’, - a tankönyvek még arra sem tartották érdemesnek, hogy megemlítsék: ‘szerintük’ nem is létezett, nem volt valóságos történelmi személy... Az 1960-as években pl. a szovjetúnióbeli I. A. Kriveljov komplett könyvet írt Krisztus ‘nemlétezésének’ kvázi-történetírói (!) bizonyítására, ami már csupán azért sem lebecsülendő írói teljesítmény, hiszen Jézus Krisztus életútjáról nemcsak az Újszövetség emlékezik meg, hanem korabeli római történetírók is, mint Tacitus, továbbá a ‘rómaiasított’ nevű, zsidó származású történetíró: Josephus Flavius.

Jézus, a zsidók királya. Vagyis szimplán ‘földi király’, tehát nem Isten Fia, nem is Megváltó. Ne higgyük, hogy ez ‘a földhözragadt’ krisztus-szemlélet ritka, vagy hogy közvetlenül, direkt állítás formájában van jelen a mindennapos közéletben, a közgondolkodásban, vagy éppenséggel ‘a tudomány’, vagy a művészet világában. Ráadásul; aki ezt így kerek-perec kijelentené, - számolnia kellene a katolikus egyház, a római pápa általi azonnali kiközösítéssel. Ezért Krisztus ‘leszállítása a földre’ jóval összetettebben, áttételesen, szimbolikusan és rafináltabban történik. Maga, ‘a világi szemlélet’ lényegesen gyakoribb, általánosabb, mint gondolnánk; sőt olyannyira, hogy mai modern korunkban gyakorlatilag egy titkos reformációs folyamat megy végbe, búvópatakként, amelynek célja és küldetése: Krisztust megfosztani égi trónjától, vagyis ‘két legyet’ ütni egy csapásra, - lerombolni a valódi istenhitet, a kereszténység alapjait, az anyaszentegyházat, és egy füst alatt szimbolikusan a világi hatalom, a világállam hatalmi céljaira zászlóként tűzni ki, s felhasználni Krisztus nagy tömegvonzású személyiségét, életútját és áldozatát, illetve a mindezekhez fűződő összes tudati és rituális energiát. Ez a roppantul alamuszi, szívós és hatékony törekvés belülről bomlasztja a keresztény vallást ezernyi vékonyka szálra, melyek lassanként a hitünk minden mozzanatáról merőben mást, sőt ellentéteset hirdetnek, hogy aztán soha többé ne találkozzanak. Különösen veszélyesek azok az áramlatok, amelyek a felületes szemlélő számára még kereszténynek tűnnek ugyan, de már ‘koránt sem annyira’. Vigyázzunk, mert a furcsa, szokatlanul ‘újszerű’ szóhasználatok, megfogalmazások - mint például: kereszt helyett kínzócölöp, keresztény helyett keresztyén; Krisztus, mint ‘főpap’ ül az Atyaisten jobbja felől, stb., stb. - többnyire vaskos eretnekséget takarnak. Ebbe a tárgykörbe tartoznak mindazok a rendkívüli tudatossággal szerkesztett és terjesztett évezredes legendák is, amelyek modern formában újra és újra felszínre kerülnek, mint például: a gnózis misztériuma, Arimateai József szerepe, a Szent Grál legendája, Leonardo da Vinci ‘beavatottsága’ és az ‘Utolsó vacsora’ című festményének ‘titkai’, hogy állítólag két Jézus (egyik égi, másik földi király) élt volna, a kumráni tekercsek kapcsolódó ‘rejtélyei’, legenda a Dávid-vérű Jézus és Mária-Magdaléna ‘közös’ gyermekéről, a Meroving-dinasztiáról, a férfiről, aki London mellett nevelkedik, s majd a Világállam trónjára ül, stb., stb. Ezek a törekvések egyrészt az Ószövetség s az Újszövetség ószövetségi célzatú egybe-mosására, másrészt az égnek a földdel való evilági összekapcsolására irányulnak. Egyfelől azt sugallják, hogy az egyszer Messiásként már a Földön járt Krisztus nem Megváltóként jön el másodszor, ítélni eleveneket és holtakat, hanem földi királyként, a választott nép élén és égisze alatt megszervezni a Világállamot, - másfelől pedig azt, hogy a Paradicsom, az Édenkert itt a Földön, emberi erőből, Isten nélkül is megvalósítható, tehát együnk csak nyugodtan a Tudás Fájáról...

Krisztus újszövetsége hamisítvány. Közismert, hogy a Bibliát évszázadokon át ‘írták, szerkesztették’, időnként (200-300 évenként a zsinatokon) kanonizálták (beillesztették a ‘jogrendjükbe’); ilyenkor rendesen össze is vesztek az akkori fő-méltóságok, hogy belemehet-e a ‘javasolt’ szövegrész a Bibliába avagy sem... Ki tudja, hogy 1500-1700 évvel ezelőtt élt főpapjaink milyen megfontolások alapján, és miért döntöttek arról, hogy éppen mi kerüljön be, és mi nem az Újszövetségbe. Ez azonban távolról sem elégséges indok arra, hogy Jézus Krisztus bármelyik példabeszédét, evangéliumi szavait - akár csak részlegesen is! - önkényesen kvázi hamisítványnak minősítsük. Ezért jó az Újszövetségben, hogy négy evangélista (és ez informatikailag nagyon fontos!) van, akik ugyan másképp és másképp írták le a Szenvedéstörténetet, de összevetve az írásokat esetenként szó szerint is meg-győző információt adnak Krisztus utolsó napjairól, az elhangzott párbeszédekről. Azért meggyőző informatikai szempontból, mert négyen, egymástól függetlenül írták le elvileg ugyanazokat a történéseket, és a szövegek ‘mégis’ - bizonyos, valószínűleg legendaszerű, kvázi-stilisztikai részletektől eltekintve - lényegében tökéletesen egyeznek. Ám Jézus Krisztus szavainak hitelességére más, közvetett bizonyítékaink is vannak! Ha olvasóm figyelmesen olvassa a jelen írásomban, de a korábbi Biblia-magyarázó írásaimban is kiemelt evangéliumi idézeteket; igen hamar beláthatja, hogy Krisztus szavaiban semmilyen korbeli hatalmi ‘cenzúra’ kezenyoma nem érződik! Lehetséges, hogy a végül is kanonizált szövegeken túl ‘előfordultak’ keményebbek is, amelyeket - ilyen, vagy olyan okból - kihagytak. Ámde ami ‘bentmaradt’, arról sem állítható, hogy bármilyen intézményes vagy titkos földi hatalom apológiája lenne! Ellenkezőleg: Krisztus példabeszédeinek, evangéliumi szövegeinek túlnyomó része szegénypárti, hatalom-és gazdagság-ellenes; de ugyanakkor mértéktartó is: soha nem uszít erőszakra, forradalomra vagy felkelésre a fennálló hatalom ellen. Magyarán: sem a regnáló hatalomnak, sem a hatalom ellenzékének, vagy pláne valamilyen háttér-hatalomnak soha nem ‘parírozott’; sőt, mondanivalójának a lényege rendre irritáló bármilyen földi erő szemszögéből nézve. Emellett: (1) Krisztus szavainak adott történésbeli és örök bölcsessége felülmúlhatatlan. (2) Okfejtése igen gyakran rejtett (kettős) értelmű, prófétikus, s mély bölcsessége sokszor csak hosszabb távon, vagyis előre nem látható események lezajlása után válik világossá. (3) Lényegre törekvése, szelíd igazságossága, judíciuma, kifejezésmódja annyira egyedi, hogyha nem (ilyen) lenne, akkor ki kellene találni. (4) Időt állóbb, aktuálisabb erkölcsi útmutatás az emberiség történelmében nem ismeretes. (5) Egyszerű földi ember ilyet írni, vagy pláne a mindennapok történéseiben ‘rögtönözni’ nem lehet képes. (6) Gondolatai tisztasága csak ‘szent’ jelzővel jellemezhető; ami nyilván még a cenzori hajlamú kanonizálókat is visszarettentette bármilyen célzatos szöveg-módosítástól...

De Krisztus szavai abszolút hitelességét legfőképpen az mutatja meg, amikor is bárki földi halandó hevesen protestál ellenük. Azonnal megtapintható az e világi, földhözragadt kényelmi szempont, az anyagias életvitel érdeke, az a mentalitás, amelynek révén valaki a két ellentétes (földi és égi) karriert egyaránt sikerrel kívánja, próbálja, erőszakolja befutni. Pedig hát nem lehet egyszerre szolgálni Krisztusnak és a Mammonnak; könnyebb a tevének átmennie a tű fokán, mint a gazdagnak bejutnia a Mennyországba... A probléma nem Krisztus szavaiban van.

Krisztus Megváltó volt, de magyar. Magam 53 éves leszek; természetszerűleg csak könyvekből ismerhetem mindazt, ami Magyarországon a születésem (1950.) előtt történt. Már saját tapasztalataim alapján határozottan állíthatom, hogy igen sok rosszat el lehet mondani a létező szocializmus (a Kádár-korszak) ‘szellemi áramlatairól’, kultúrájáról és politikai gyakorlatáról - megjegyzem: a negatív örökségek döntő hányada ma is tovább működik! -, de egyet bizonyosan nem: az ún. szocializmus időszakában Magyarországon valamilyen rejtélyes oknál fogva teljesen ismeretlen volt az antiszemitizmus minden formája. Ugyanakkor ez már messze nem mondható el a rendszerváltás után, 1990. óta eltelt 13 évről. Ennek a korszaknak egyfajta sajátosan negatív terméke a magyarságtudatnak egy olyan, abszolút téves irányban történő kibontakoztatása bizonyos körök által, amelynek a lényege az a ‘szellemi betegségként’ (hungarológia - hungarizmus?) terjedő, és a burkolt antiszemitizmus ideológiai alapjául is szolgáló nézet-rendszer, miszerint Jézus Krisztus születésének és a magyarság ‘küldetés-tudatának’ közös titka, ha tetszik misztériuma, hogy Jézus nem Dávid véréből való zsidó, hanem parthus (sőt, szkíta - vagyis magyar!) herceg volt. (Csupán érdekes analógiaként említem, hogy Petőfi Sándor, a valaha élt legnagyobb magyar költő sírjának a szibériai Barguzinban való ‘megtalálása’ - ugyanerről a rejtélyes tőről fakad...) Szilárd meggyőződésem, hogy ez nem ‘alapbetegségként’ kezelendő ragályos pszichózis, hanem a magyarság szándékos félrevezetése, ‘rossz útra’, egyfajta önelpusztító tudati csapdába terelése; de erről majd máskor. Itt és most Jézus Krisztus élete, életműve, áldozata, és az egész emberi történelem irányát meghatározó megváltó terve, s annak megvalósulása a tét, illetve a témánk. Miért is állíthatom abszolút meggyőződéssel, hogy Jézus - természetesen - zsidónak született?! Azért, mert a történelemnek visszamenőleg és előre tekintve is csak így van, lehet értelme. Ha határozottan valljuk, hogy: (1) A világot Isten teremtette. (2) A ‘választott nép’ fogalma nem a zsidóság ‘kiválasztottságát’, hanem Isten által szabott történelmi küldetését jelöli. (3) Jézus Krisztus Isten Fiaként született a Földre, hogy bűneitől megváltsa, megszabadítsa az emberiséget. (4) Isten a származásától függetlenül minden embert egyformán szeret, ezért a saját Fiát ‘áldozta fel’, hogy minden, az eredeti bűntől már megszabadított ember egyenlő eséllyel ‘pályázhasson’ az örök életre, lelke üdvözülésére. (5) A krisztusi terv: az emberiség egyesítése Istenben.

Ha mindezeket elfogadjuk, és határozottan hisszük, akkor nyilvánvalóvá válik a számunkra, hogy az Ószövetség és az Újszövetség a két korszakra osztható, ám mégis egységes emberi történelem isteni kerete, amelyben minden népnek - zsidónak is, magyarnak is, stb. - megvan a speciális küldetése; de úgy, hogy a megváltás krisztusi tervében minden nép és minden ember egyenlő. Éppen abban rejlik a Terv zseniális dialektikája, a terv megvalósulását elősegítő, megerősítő áldozatok konvergenciája és célszerűsége, hogy Jézus Krisztus a választott nép fiaként váltotta meg bűneitől az egész emberiséget, és az Ő személyes áldozata az egész zsidó nép áldozataként terebélyesedett ki. A népek között Isten előtt nincsen semmilyen rangsor. Zsidó és magyar nemhogy nem ellenségek, riválisok, hanem testvérek, - térben és időben egyaránt. Amennyiben áldozatok, úgy a bűn, az emberi kevélység, az istentelenség és a bálványimádás közös áldozatai, - bár eltérő történelmi mélységben. Éppen hogy Jézus zsidó származása, ami Istenben egyesítheti az egész emberiséget, - minden más ‘megoldás’ a gyűlöletet erősíti...

Az emberiség közös nevezője az isteni megváltás és a megbocsátó szeretet.

Vác, 2003. február 24.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Ide születtem
Korszellem 1.
Magyarország katonái
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014