Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Gondolatok a Gondolából
2008.12.13, 09:52                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Gondolatok a Gondolából

Nyíri János 2006. augusztus 28. 00:00-kor írja a Gondolában (az egyes pontok és bekezdések után zárójelben rövid kommentárjaim):

„Augusztus 20-a üzenete – avagy ez még csak a kezdet volt

Annak az esélye, hogy pont akkor és pont ott fog bekövetkezni vala­mely természeti jelenség, ahol és amikor - amúgy igen ritkán szo­kott -, valóban minimális.

Hogy augusztus 20-án, a tűzijáték kezdetekor orkán törjön rá a bu­dai Várhegyre és a lábánál összegyűlt tömegre, annak az esélye elv­ben minimális.

Ilyesmire nem lehet számítani. (Ha az embernek nincsen hite és nincsen előrelátó felelősségtudata – akkor minden „vakvéletlen”.)

Azonban mégis megtörtént.

Az MSZP és kormánya – mint minden hasonló esetben! – előbb na­pokig hallgatott (például amikor ’98-ban Orbán bejelentette, hogy fi­deszes vezetőket hallgattak le, vagy amikor 2003-ban kipattant a Kul­csár-botrány), majd elkezdődött a szerecsenmosdatás.

A felelősség elhárítására több érvet vonultattak fel, a cikkünket indí­tó csak az egyik. Szerepeltek még a következő érvek:

2-szor: A tömegben pánik tört volna ki, ha lefújják a tűzijátékot, és arra biztatják őket, hogy menjenek haza. (Éppen hogy így tört ki. Megjegyzem: egy-két vakmerő közgazdász-publicista kivételével pél­dá­­ul az államadósságról sem tájékoztatta soha senki fele­lősen, elő­re­lá­­tó­an a magyar népet – a derült égből villámcsapásként most reá zúduló ún. megszorító intézkedéseket szintén pánikkal, netán valódi spontán – vö.: dialektikus és történelmi materializmus! – for­radalommal fogja honorálni.)

3-szor: a politikai vezetésben senki sem értesült a közelgő vihar­ról (persze ezekhez a tájékozatlanokhoz csatlakozott Demszky Gá­bor főpolgár­­(nagy-)mes­ter is).

4-szer: nem a kormányzat tehet a viharról. (Hanem az égi erők.)

5-ször: ők szorgosan keresik a felelősöket. (De nem találják.)

6-szor: aljas az ellenzék, hogy a tragédiából politikai hasznot akar húzni.

Sorolhatnánk még a segédhadak érveit, de nincs sok értelme.

Mérlegeljük hát inkább ezeket az érveket!

Kezdjük a legfontosabbal, amelyet kiemeltünk.

A véletlen a buták istene – tartja a szólás, és milyen igaza van. Akik úgy vélik, hogy a tűzijáték alatti katasztrófára nem lehetett vol­na előre fel­­­készülni, azoknak kellene először elgondolkozniuk azon, hogyha egyszer ilyen minimális volt az esélye ennek, akkor vajon mi­ért ép­­pen most jött be az „ötös lottó”?

Az 1755-ös lisszaboni földrengés óta megválaszolatlan kérdésre, hogy vajon véletlenek-e a természeti katasztrófák, annyi válasz­fé­lét azért csak megengedhetünk magunknak, hogy legalábbis alkalmat kí­­nálnak az őszinte szembenézésre önmagunkkal. Hogy ne mond­juk: a Szent Lajos király hídja című regényt is el szabad olvasni.

Ezzel elérkeztünk a lényeghez. A föntebb 2-6. pontok alatt fölsorolt ér­vek – nem érvek. Nem is szolgálnak mást, mint a hatalom (ostoba-döly­fös) önvédelmét, hogy a nép ne kérje számon a központi intéz­ke­dé­sek hiányát. (Megnyugtatásul: ezt/ezért még nem fogja…)

Tényleg: hiányoztak-e központi intézkedések?

A válasz: igen. Senki sem azt kéri számon a kormányon, hogy miért volt vihar, hanem azt, hogy miért nem volt elhárítási kísérlet.

Magyarán: a katasztrófaveszély ismert volt, ám a felelős vezetés nem tett semmit sem a kár megelőzésére, illetve csökkentésére.

A felelős vezetés pedig nem más, mint a kormány, és a főváros vá­lasztott vezetői, akiknek igenis van joghatóságuk a saját területükön

intézkedni.

Szemben a felelős kormánnyal (és a szintén felelős fővárosi veze­tés­sel), Szé­kesfehérvár szo­cialista és Kaposvár fideszes vezetése lefújta a tűzijátékot. Tudatták a néppel, hogy viharveszély van, és a székes­fehérvári, meg a kaposvári emberek pánik nélkül szépen hazamen­tek. Ki tudja, miért - a kormánynak meggyőződése, hogy Budapes­ten hülyébbek járnak tűzijátékot nézni, mint vidéken.

A kormány a szokott náci-kommunista reflexekkel hazudik. Keresi a felelősöket, ami azt jelenti, hogy elítéli azokat, akik nem tehetnek a bajról. (Emlékezzünk: a K & H botrány esetében is első­ként 17 pénztárost tartóztattak csak le; a főbűnösök pedig máig sza­­bad­­­­lá­bon ötölnek-hatolnak, ökögnek-makognak - az igaz tör­­té­netet könyvben megíró Tom Kennedy pedig halott.) Továb­bá it­ten már ötödik éve minden bajnak az ellenzék az oka, a jó kormány sem­miről sem tehet. Ez egy ilyen kormány…

(Birka népnek ordas far­kas a kormánya.)

Ha arra keressük a választ, hogy egy ilyen felelőtlen koalíció miért is maradhatott a helyén a választások után, nos, akkor föltettük a leg­fon­tosabb kérdést, á la Lisszabon. (Kennedy könyve a „Pénzrengés” beszédes címet viselte – ezeknek mostmár földrengés kell, hogy végre eltaka­rod­­janak.)

Lehet, hogy a magyar választók többsége nem szereti, ha a felelősség kérdését piszkálják? Elvégre, ha azt nézzük, mi folyik kies kis ha­zánkban, akkor meg kell állapítanunk, hogy az augusztus 20-ai vi­har csupán a kisebb bajok közé sorolható. (Lesz vihar – másmilyen.)

Rövidesen benyújtják a konvergencia-programot. (Ami valójában „távolodási program”, hisz a Veres János elvtárs által a minap a köz­szolgálati televízióban elmondottak szerint „nem az euro-övezethez való csatlakozásunk, de nem is az eredeti maastrichti követelmények maradéktalan teljesítése a célja, hanem – mindössze – az államadós­ság további növekedésének a megállítása”, mert a következő évek­ben minden „költségvetési takarékosság” és megszorítás, illetve min­den adó-és áremelés ellenére meredeken tovább fog nőni mind a költségvetési hiány, mind az államadósság. Ezzel a végtelen tá­volába tűnt el az Európai Unióhoz csatlakozásunk remélt egyetlen va­ló­di elő­nye, hiszen ameddig a forint szándékosan gerjesztett árfo­lyam-ingadozásait, s a folyamatos valuta-leértékelődés valamennyi hasznát kíméletlenül és maradéktalanul a karvaly nemzetközi – vö.: „pénz-oligarchia” – spekulatív tőke aratja le, addig a magyar munka értéke, a bér, az életszínvonal és az életminőség nemhogy közeledne az úniós átlaghoz, de egyre távolodik attól. Az 1970-es évek „cse­re­arány­­romlás”-ától ím’ hát eljutottunk a többé már soha véget nem érő „valuta­paritás-rom­­lás”-ig, vagyis a munkánk minden gyümölcsét ezentúl is kivi­szik az országból. Érdemes volt ezért feladni a füg­getlenségünket, megtartva és eltartva egy akkora posztkom­mu­nista állam-vízfejet, amely még a Trianon előtti területű és lakosságú Magya­rország irá­nyításához, közigazgatásához is túl nagy és költséges len­ne?) Brüsszel türelme véges, és ha zava­ros és elképzelés nélküli ez a program (mert az!), akkor kézenfekvő nekik velünk statuálni pél­dát, mert azért ők sem olyan bátrak, hogy Németországon kezdjék az oroszlánkörmeik próbálgatását.

Akkor pedig a nagyívű fejlesztési terveknek annyi. (Mert nem kap­juk meg a beígért – megpályázott - fejlesztési támogatások tört részét sem. Előny: így viszont legalább nem is tudják lenyúlni, mert ellenkező esetben azt is nekünk kellene kamatos kamatostul meg-, sőt, visszafizetnünk, akárcsak a ’82 óta számolatlanul felvett dollár­hitel-milliár­do­kat.) Igaz, az sem zavar senkit, hogyha a sztráda-áta­dá­sok többségét hónapokkal-évekkel későbbre halasztják. Elég a vá­lasztóknak, hogyha beígérik az építést, kit érdekel az átadás?

A lakosság nettó adós, több millió embernek nincsen érdemi tar­ta­léka. Ehhez jön a forint értékvesztése, ami óriási törlesztőrészlet-növekedést jelent, havonta százezreknek. (Éppen ez a mocskos cél!; plusz ne feledkezzünk meg a még évekig deklaráltan rohamosan nö­vekvő államadósság exponenciálisan emelkedő kamatterhéről, amely önmagában is újból és újból fel fogja borítani „az állami költségvetés – állítólagos, sohasem létezett és immár többé soha el nem érhető – egyensúlyát”, hiszen hiába emelik gátlástalanul képtelen mértékekre és magasságokba az adó-és járu­lékterheket, nincs az az adómér­ték, amellyel ellensúlyozható lenne a fiktív és ellopott kommu­nista államkölcsönök nagyon is valóságos kamatterhe, amit minimum 1982 óta a Nemzetközi Valutaalapon, mint közvetítő ügynökségen keresztül a magyar adófizetőkkel, a néppel fizet­tetnek meg.)

Az egészségügyben most megszűnik egy sor ingyenesség (százezrek­nek-mil­lióknak, például háztartásbelieknek, őstermelőknek, családi kisgazdák­nak, kényszer-vállalkozóknak, stb. veszik el örökre a tébé-kártyáját, „nincs mögötte befizetés” - aljasul kifundált - jogcímén), ráadásul egy sor szolgáltatást pénzért sem lehet majd igénybe venni, csak a lak­helytől jóval távolabb, mert intézményeket, kórházi osz­tá­lyokat zárnak be egyre-másra. (Se tébé-kártya – se orvosi segítség…)

Az iskolakezdés most sok százezer családnál kompletten elvisz egy­havi be­vé­telt, de láthatólag ezért sincsen felelős; - mint ahogy azért sincs, hogy használhatatlan, irreálisan drága, pedagógiailag csapni­való tankönyvekért (sokuk tartalma = intézményesen terjesztett ha­zugság), munkafüzetekért, diákigazolványokért és egyéb nyomtat­vá­nyo­kért kifizet az állam a „csókosoknak” évente sok tízmilliárdot. Nem is beszélve az értelmetlen, ám a képző intézményeknek csinos ál­lami summát hozó szakképzésekről.

A köztisztviselők, közalkalmazottak csak leshetnek: ugrik a 13. havi bér (amit még Antall József kormánya vezetett be!), és ezt azzal a du­mával veszik el, hogy majd a teljesítmény szerint „differenciálnak”. Maguk a közalkalmazottak, köztisztviselők meg fizetik szépen a tag­­dí­jat a szakszervezeteknek, amelyek mindehhez csak asszisztálnak. (Mert a vezetőik kommunista állami juttatásokban részesülnek.)

A nyugdíjasok nagy többsége arra a Gyurcsány Ferencre szavazott, aki most bevezeti a nyugdíjasok adóztatását, „felülvizsgálja” a rok­kantnyugdíjakat, megnehezíti a nyugdíjba menetelt. És a nyugdíja­sok szervezetei ájultan lihegnek a gyönyörtől – egyetértenek…

Az ember már szégyelli leírni, ami a villannyal meg a gázzal történik.

(Lassan nem szabad már villanyt gyújtani – inkább gyertyafénynél, vagy petróleumlámpánál célszerűbb olvasni is, olyan drága az áram; emellett megszüntetik a kedvezményes tarifájú éjszakai áramot is, nyilvánvalóan azért, hogy akinek villanyboylere van, térjen át a szin­tén me­redeken dráguló gáz-fogyasztásra, vagy ne mosakodjék. Pedig VI. Lenin valamikor az egész ország ingyenes villamosításával kép­zel­te el a kommunizmust. Igaz, Lenin legalább kommunistának va­lódi volt.)

Romlik a forint, nőnek az adók és az árak (újból 6-8 %-os lesz a bevallott infláció; a valóságos meg 15-20) - egyre szűkülnek a mun­ka­­lehe­tő­ségek. Még tovább fog növekedni a munkanélküliek száma, hiszen egyre több kis(kényszer)vállalkozó és őstermelő megy tönkre, mert nem tudja megfizetni a növekvő adókat, költségeket, meg azért, mert nem bírja a versenyt a tőkeerős, mindent legázoló multinacio­ná­lis vállalkozásokkal. A kormánypárti sajtó fütyül ezekre a tények­re, az átlagembert meg mindez nem is érdekli.

A kormány már a minimálbér kétszerese után húz adót, járulékot a jövő hónaptól, ami fikció, egy jogi nonszensz, de ez sem zavar senkit.

A miheztartás végett: 2 688 317 választó erre a kormányra sza­va­zott áprilisban. Ennyi magyar állampolgárnak éppen (vagy „ep­pen”, ahogy Dávid Ibolya szokta kiejteni) jó ez így. S az ön­­kor­mány­zati választáson, öt hét múltán ki fog derülni, hogy a vihar sújtotta Budapestnek is jó-e mindez így. Hárommillió honfitársunknak talán „eppen” elegendő politikai gyönyörforrás, ha Orbán Viktort utálja.

A magyarok egyik fele Isten (Szent István) figyelmeztetését látja az augusztus 20-ai természeti (és társadalmi!) katasztrófában. A másik fele csak tragikus véletlennek tekinti. Ám az augusztus 20-ai vihar csak a kezdet. Előszele egy új kor – a New Age? - hajnalának.”

(Forrás: a Gondolában megjelent, idézett írás – nyomán.)

*

Kedves magyar testvéreim, honfitársaim!

A cikk végén felsejlő, feltételezett-remélt "hajnal" még igen messze van; minimum 5-6 évnyire. Sokkal inkább a magyarok történelmi tragédiájának végső betetőzése zajlik - a tűzijáték során bekövet­ke­zett szörnyű esemé­nyekben magam, és a legtöbb ismerősöm, roko­nom, barátom is egyfajta felsőbb figyelmeztetést, büntetést lát/lá­tunk. Néhány évvel ezelőtt a népstadioni Rolling Stones koncerten is ugyanez történt - az első, robbanásszerű augusztusi vihar ugyanígy, percnyi pontossággal időzítve (este 9 óra 5 perckor) csapott le az ör­dög rock-bandájára. Amikor Keith Richards a marihuánától önkívü­letben a húrokba csapott, Demszky Gábor önfeledten tapsolt a dísz­páholyban - az Úr pedig kilőtte első villámait. Úgy, hogy az agyon­elektronizált színpad csak úgy szikrázott az ionizációtól. Tudva lévő, hogy Mick Jagger és Keith Richards a rockzene legmagasabb rangú, legismertebb szabadkőművesei. Isten nem kedveli azokat, akik szim­patizálnak az ördöggel -– vö.: „Sympathy for devil”, „Their satanic majesties request”, stb. -, néha mintegy jelzésképpen lesújt rájuk…

Bizony bűnös az a nép, amelyik ilyen sokáig tétlenül tűri, hogy a Sá­tán fattyai ilyen simán uralkodjanak rajta; s a nép fele még lelkesen önként meg is választja a Sátánt, hadd tobzódjék ebül szerzett javai után s mellett mostmár az egész országon. Bűnös az a nép, amelyik tétlenül tűri el a saját módszeres tönkretételét; eltűri, hogy minden javaitól, munkája összes gyümölcsétől - legitimnek álcázott, és még demok­ratikusnak is kikiáltott intézményes folyamatok keretében! - megfosszák, s végül még ősei földjét is a mobil spekulatív tőke sza­bad prédájává aljasítsák.

Isten - nem először - megbünteti a magyar népet, de az sajnos sem­miből nem tanul... Mondom, rettenetesen keserves idők jönnek, és csak az marad állva, akinek a hite minden körülmények között szik­laszilárd és töretlen. Konszolidáció, és főleg fellendülés pedig mind­addig nem lesz itt, amíg volt és lett ügynökök, ügynökből lett grál-lo­vagok, ügynökrendszer-váltó szabadkőművesek cseresznyéznek egy tálból, közösen-együtt ülve meg 1956 eszméinek végső-utolsó halotti torát.

Imádkozzunk! Imádkozzunk, hogy Isten legyen kegyelmes, és ne a gyermekeinken és az unokáinkon torolja meg mindazokat a bűnöket, amiket nagyapáink és szüléink követtek el az ország, egymás, mások és legfőképpen Isten ellen!

Uram, légy irgalmas tévelygő-tékozló magyar gyermekeidhez!

Vác, 2006. augusztus 29.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Ostitkaink 2. (www.dunatv.hu)
Csíksomyló 2006
Tatárlaki leletek
Legfrissebb írások:
Devizahitelesek helyzetének végleges megoldási lehetőségei
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014