Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Az özvegy fia
2008.12.17, 19:33                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Az özvegy fia

Habsburgok

Szeretni kell ezt a népet, bármily’ gyarlóságokat is produkál.

Nem a magyarság – egyébként kétségtelenül meglévő – lelki kü­löncségei­vel, tutyimutyiságával, élhetetlenségével, „állami gondos­ko­dási szük­ségletével”, stb. van a legnagyobb prob­léma. Aki csak ilyen­nek látja a nemzetet, az egyéb aljasságra is képes. A magyar né­pet - alkati hibáival együtt is - csak még inkább szeretni kell, a maga kétségtelen együgyűségében és felelőtlenségében is. Először is­: ez a nép mindig ilyen volt. Csakhát 1526 előtt még voltak szak­rális királyai, többnyire érdemtelen, mégis felelős nemessége, har­cos elitje; - ám amikortól a Habsburgok „eluralkodtak” Magyaror­szá­gon, a nemzet összezavarodott, színtelen „rabszolga-masszává” vált; s mivel a ve­zetői lepaktáltak a bécsi udvarral és „megélhetési nemesekké” vál­tak, korrumpálódtak, lealjasodtak: a magyar nép - vezetők, vezető elit és „nem­zeti el­i­ga­zítás” nélkül, magára maradt.

A Monarchia „éléskamrája” lettünk, a polgárosodás esélye nélkül.

Szerencsétlenség

Az igazi, végső szerencsétlenség azonban - sajnos – még csak nem is a Habsburg-uralomban gyökerezett. Az ország a Monarchiában ugyanis jól-rosszul betago­zó­dott a nemzetközi munka­megosztás­ba, ezál­tal a magyar nép – mint jobbára kivételes mezőgazdasági teljesítményéből élő, feudális közösség – viszonylag „eredményesen konszolidált” gaz­da­sági és társadalmi viszonyok között élhetett. A szerencsétlenség abban állt, ami a Habsburgok után jött. A tradi­cionális életközösségek, struktúrák gazdasági és morális válsága, a hagyományos társadalmi és nemzetközi munkamegosztás széte­sése, a gátlástalanul libertariánus, új, individualista/egoista élet­fel­fogás gyors térhódítása, a futótűz­ként globálissá te­rebélyesedő össztársa­dal­mi ká­osz. A ha­gyományos emberi értékrend teljes fel­borulása. A voltairei-luciferi (= a „Fényhozó”) „megvilágosodás”, az illuminizáció lényege nagy vona­lak­ban, hogy az em­beri értékek helyébe a profitszerzés, a vagyonosodás; a hit helyébe az elképzelt „tu­dásalapú társadalom” bűvölete, Isten helyébe a pénzfé­tis, mint általános bál­vány egyezményes imádása lépett. (Megjegyzésem: lé­nyegében min­d­ezt együtt nevezzük „polgárosodás”-nak.) A tra­gé­di­a szellemi magva a nemzetközi szabadkőműves eszmék, és a poli­tikai összees­kü­vés gyors, szinte ellenállás nélküli térhódítá­sa volt; ami – a kőművesek ter­veihez „méltón” - alap­ja­i­ban rázta, s változtatta meg a félfeudális világot (vö. Kommunista Kiáltvány), min­­de­nek­előtt Európát, azon be­lül is legfőképp’ a Kárpát-me­den­­cét. Amely ma is Euró­pa szí­ve, politikai, üzleti és kulturális köz­pont­ja lehetne, ha a szerves önfejlődés révén kialakult természe­tes isteni rendet nem borítják fel világfelforgató, térképátrajzoló anar­chis­ta szabadgon­dol­kodók, akiknek minden csak széj­jel­zúzva, fel­ap­róz­va, atomizáltan megosztva, legyengítve és ellehetetlenítve jó. Akik fixa ideája, sőt, beteges mániája, hogy „építési tervrajzaikkal” folyamatosan szétzilálják a társadalmat; emberidegen, torz struk­tú­rá­kat hozva létre - lényegében Lucifer tollbamondása alap­ján.

A tragikus e­semé­nyek a következőképp halmozódtak egymásra:

Szabadságharc

Az 1848-as európai forradalmi láz, a felvilágosult szabadkőműves ragály, ami az amerikai függetlenségi há­bo­rú és a francia forrada­lom győzelmét követően, Mazzini és Garibaldi révén hamar el­ter­jedt Magyar­országon is. El is borította a köznemesség, a „reform­ér­­tel­mi­ség” nagyobb hányadának az agyát, amikor Magyarország még messze nem állt készen a polgári átala­ku­lásra. Heckenast és Lan­derer segítségével (nyomda) „elárasztot­ták” a nemességet is a francia és olasz (carbonari) sza­badkőműves eszmékkel, így a meg­ha­tározó magyar elit derékhada összeesküvővé (vö. a „marti­nis­ta” Martinovics) szabad­kő­mű­vessé, „forradalmárrá vált”. A forra­dalommal vérbe borult az ország, majd a megtorlással (Haynau) valósággal – akár egy „elitnyíró guillotinnal” - lefejezték a renitens magyar nemzeti elitet. (Vegyük is észre: a magyar „forradalmakat” rendre „lefejezés” követi, ami a szabadkőműves anarchista tervek szerves része. „Forradalmat” vetnek, hogy azután elitet arathassa­nak.) A maradék nemes­ség (az elit) 1867-ben kényszerű „nagyko­alíciót” kötött a Habsburgokkal, ezzel gyakorlatilag átadta a pol­gá­rosodás, az iparosodás irányítását a sza­badkőműveseknek és egyéb beszivárgóknak. Groteszk módon a ravasz Habsburgok még idejében beléptek – II. József nyomdo­kain - a szabadkőművesség­be, így sikerült elkerülniük a kiirtásu­kat. (Nem úgy, mint később a cári Romanov-dinasztia, mely a végső­kig ellenállt a szabad­kő­mű­vességnek.) Mivel a „trónfosztásu­kat” nem sikerült elkerülni­ük, saját monarchiájuk önfelszámolá­sá­nak „az élére” álltak, sőt, u­tóbb ők lettek a birodalom romjain éledő páneurópai mozga­lom front­emberei, illetve azok ma is, a már meg­valósult Európai Úni­ó­ban. Időközben – nagyjá­ból 1850-től - a nemzeti szabad­kőmű­ves páholyok (a Grand Orient) felett végképp át­vet­te az irányítást az internacionalista Illuminátusok Rend­je, amely Myron Fagan velős meghatározásában a Sátán Zsi­nagógája (Jelenések 2.9).

Világháború

Az egyre erősödő illuminátus (vö. Adam Weishaupt mesterter­vé­vel és Albert Pike világháborús terveivel) szabad­kőmű­vesség, mi­u­tán ki­pro­vo­kál­ta az I. Világháborút: szétverte az Osztrák-Magyar Monarchiát, megsemmisítette az orosz cárizmust, likvidálta a cá­ri családot, a „renitens” Romanov-dinasztiát. Kelet-és Közép-Európa népeinek hagyományos ál­lamrendje, természetes, és a kölcsönös elő­­nyö­­kön nyugvó munkamegosz­tá­­sa, kereske­del­mi hálózata, stb. szétesett; a trianoni békeszerződés pedig „mindörökre” bebetonoz­ta a térség álla­ma­inak, nemzeteinek – oszd meg és uralkodj! – ato­mi­zálását, de legfőképpen a történelmi Magyarország megfosztá­sát területi integritásától, a leggazdagabb földterületeitől, legszebb tájaitól, tengerétől, földje és lakossága kétharmadától; sőt, Tria­non perspektívikusan visszavonhatatlanul „a víz alá nyom­ta” a megcsonkított maradék anyaországot. A „békével” ek­ként szét­vert egy­kori Nagy-Magyarország térsége, népessége mindenfajta zava­ros internacionalista – kommunista, szabadkőműves, illuminátus, páneurópai, stb. - eszméktől fertőződött, a népek feje feletti közös, láthatatlan „di­nasz­tikus védőernyők” szertefoszlottak, és nem állt he­lyettük készen semmilyen, szerves társadalmi fejlődéssel létre­jö­vő adekvát, új önvédelem. Majd Károlyi Mihály, a bolond vörös gróf – „Nem akarok többé katonát látni!” (mondta Linder Béla, Ká­rolyi hadügyminisztere, a honvédségünket nemrégiben „meg­szün­tető” SZDSZ – „… legfeljebb Afganisztánban és Irakban” - szellemi előfutára) - effektíve átadta, átját­szotta a hatalmat a moszkovita szabadkőműves klikk­nek, Kun Béláéknak, Szamuelly Tibo­rék­­nak… Magyarázat: Senki nem állítja, hogy a nevezett hóhérok az elkövetett magyar-gyilkosságokon túlmenően egyéb okkult ritu­á­lis (pl. druida) szertartásokon is részt vettek volna, vagy hogy tit­kos magányukban a két szabadkőműves oszlop – Jákin és Boáz – előtt „térdelve” imádták volna az egydolláros aranyborjút, vagy ép­pen a Világegyetem Nagy Építőmesterét. Azonban nyilván­való, hogy Vlagyimir Iljics Lenint nemzetközi bankárpénzen az illuminátusok küldték Oroszországba, a cárizmus megdöntésére, és a Szovjetúnió megszervezésére. Kun Bélát és Szamuelly Tibort márpedig maga Lenin küldte Magyarországra. Utóbbi pl. repülő­gép­pel jött, és e­gyenesen a nagy Lenin üzenetét hozta. Ágról ágra szálltak az illuminátus „békegalambok”: így exportálták a bolsevik „vi­lág­for­ra­dal­mat”. Il­lu­minátus fa minden gyümölcse illuminátus.

„Gyümölcséről ismeritek meg a fát!” – mondta Jézus Krisztus.

Tanácsköztársaság

Aztán az illuminátus szabadkőművesség létre is hozta új államát, a Szovjetúniót. Nálunk meg bevezették 133 napra a bolsevik dik­ta­túrát… Ne higgyük, hogy ez a mai, nem 1919-ben gyökerezik. A karvalyarcú Szamuelly legényei elrettentésül az ártatlan emberek – zömmel parasztok – százait ló­gatták fel a fákra, miután előbb vá­lo­gatottan aljas, szadista kínzásoknak vetette alá őket. Ám azok a kín­szenvedések mégsem tartottak néhány óránál tovább. Vajon mily’ hosszú kínszenvedés, éhezés, nyomor, családi tragédia vár a magyar nép mai zselléreire, nincstelenjeire, hajléktalanjaira, sors­talan millióira, mie­lőtt a Jóisten magához nem veszi kisgyermeke­it, hogy megváltsa őket az „újmagyar” illuminátusok vadállatias, res­taurált tanácsköztársaságának „felzárkóztató” programjaitól?

Polgárosodás

Magyarországon nem a nemzet önerejéből zajlott le az – egyébként is kései - polgároso­dás, miként Európa más, fejlettebb vagy éppen kevés­bé fejlett országaiban. Nálunk magyar vállalkozók által vég­­re­haj­tott eredeti tőkefelhalmozás szinte egyáltalán nem ment vég­be, az iparosodás/iparosítás tőkeszükségletét kereskedők vonták ki a mezőgazdaságból. Nálunk – a szervesen ma­gyar polgároso­dás he­lyett – egyfajta bevándorlóktól „importált”, alapvetően az 1867-es „Kiegye­zés”-től kezd­ve tömegesen beköltöző zsidók által finan­szí­rozott és véghezvitt kapitalizálódás folyt le, melyben sem a ma­gyar nemesség, sem a magyar nép szervesen nem vett részt. En­nek megfelelően a szerveződő, erősödő polgárság nem a nemes­ség, nem a „nemzeti értelmiség” vagy a parasztság, hanem túlnyo­mórészt a bevándorlók köreiből alakult ki. Mintha a kapitalizmus eredendően sem lenne kompatibilis a magyar lélekkel…

Kormányzóság

Mindezen paradox adottságok szinte szükségszerűen vezettek el a Hort­hy-rend­szer­hez, amelynek a látszólag konszolidált működése eltakarta azokat az ellentmondásokat, amelyek végül is – a német re­vansizmussal „összeházasodva” – a II. Világháborús katasztrófá­hoz, és benne a zsidó holokauszthoz vezettek.

Ávósdiktatúra

A háború után átestünk – mi több, a párizsi békeszerződéssel át­lök­tek bennünket – „az illuminátus ló” másik oldalára. Ausztria sza­bad ország lett, Magyarország Sztálin provinciája, ideiglenesen 45 évre. A Rákosi-kor­szak létrehozta a „nemzeti ávós-diktatúrát”, egyfajta nacionalista mázzal álcázta a szabadkőművesség or­das in­ternacionalizmusát (vö. „népiek” – pl. Illyés Gyula). Sztá­lin – a korábbi urali posta-vagy bankrabló – ugyan bizonyíthatóan nem volt szabadkőműves (pontosabban az nem bizonyítható, hogy az lett volna), viszont a közvetlen környe­zete éppen úgy hétpróbás va­kolókból (pl. Berija) állt, mint korábban a Leniné. Felvetődik u­gyebár a „szimbiózis”, az érdek-összefonó­dás gya­núja. A diktátor-jelöltet szabadkőművesek avatják diktá­tor­rá (vö. „királycsinálók”), akire azért van szük­ségük, hogy a kijelölt piszkos munkát – az il­luminátus mestertervet – vele hajtassák végre, hogy a ke­zük tisz­ta maradjon, köz­vetlenül sose szennyeződjék be (vö. Pilátus: „I wash my hands.”). A mesterterv végrehajtására „felépített” diktátornak szüksége van a beépített „vakolókra”, mint ta­nácsadókra, vagy re­szort-felelősökre, mert a „szaktudásuk”, konkrét mesterterv-isme­retük nélkül nem tudna kormányozni. Valahogy így volt/le­hetett „apánkkal”, Rákosi Mátyással is. Ő maga hivatalosan betil­totta u­gyan a (nemzeti) szabadkőművességet – hogy ne legyen, ne lehes­sen „intézményes” konkurenciája -, de a végrehajtó appará­tu­s túl­­nyomórészt magasrangú illuminátus szabadkőművesekből (Gerő, Far­kas, Péter, Ká­dár, stb.) állt. Ne feledjük: ha egy hatalom isten­telen, akkor istentelenül nagy bűnöket követ el. Az istentelen ha­ta­lom csúcsán pedig mindig meg­találjuk az okkultizmust, mert a gonoszság is „erőt” merít valahonnan. Az égbekiáltó bűnök mindig közvetlenül Lucifertől erednek. Egy tiszta lélek tömeggyilkosságra so­ha nem veteme­dik, ehhez már megszállottnak, elvetemültnek, meg­á­tal­­ko­dottnak kell lenni (vö. Adolf Hitler okkultizmusával). A­múgy viszont nem árt (érdemes) némi történelmi párhuzamot von­ni, hogy lássuk, milyen irányba „fejlődik” a világ. Rákosi „apánk” kifejezetten nemzeti programot hirdetett – és meg is valósította! – a­mikor a szénbányák és acélkohók, a nehézipar, s a gépipar or­szágává „fejlesztette” Ma­gyarországot, és emellett a kora­be­li híra­dós filmfelvételeken aranyló búzaszemeket morzsolt a markában a búzaföldeken, miközben „nem felejtett el” az a­rany­hajú kislányokra is rámosolyogni. A vén ravasz kopasz­ban még vol­tak emberi érzések is, a kétségtelenül „uralkodó” vad­állati ösztönök mellett, amely érzéseket nem lehet kizárólag korai „píár-fogásnak” minősíteni. A mai vezető politikusok már a nem­zet mos­­to­ha­apái­­nak sem minősíthetők. Önző, egoista, élvhajhász, szemfor­ga­tó, kont­raszelektált, tehetségtelen, kisstílű, kicsinyhitű, népbu­tí­tó sen­kiháziak, szinte kivétel nélkül, egytől-egyig. Nincs is program­alkotó képességük, nincsenek is programjaik, és az akár­hány vicik-vacak pontjaikból sem valósítanak meg soha semmit. Már a búzaszemeket sem tekintik értéknek, csak a mocskos pénz bűzlő – igen, a hamis pénznek van szaga: büdös! – derivátumait, amelyekből öncélú szadista hatalmukat építgetik. És ezek az em­be­ri torzók, lélektelen hasonmások – nem csoda – már mosolyogni is képtelenek. Sunyi úniós bájvigyor ül festett papundekli álarca­ikon. Az Illuminátusok ugyanis tetten érhetők. „Gyü­mölcséről is­meritek fel a fát!” – mondotta Jézus Krisztus. Az illuminátus fát a bűzlő „gyümölcseiről”. Előttem nem is kétséges, hogy az ÁVH – a kádári és a mai, „atlanti típusú” titkosszolgálatok „proto­ügynök­sé­ge” - egy titkos társaság, alkalmasint egy „magyargyűlölő” illu­mi­­ná­tus-szabadkőműves páholy lehetett, ha nem is a szó jelenté­sé­nek ha­gyományos értelmében. Klán, hunta vagy páholy – egyre­megy. El sem képzelhetjük, milyen leleményes a Sátán, amikor a pokol különböző szintjeit, színhelyeit tervezi.

Forradalom

Az ávósdiktatúra újból a pokol tornácára vetette a magyar népet.

1956. újabb rettenetes nemzeti tragédia volt, s nem egyszerűen az effektív vérveszteség (vö. a nemzeti értelmiségi elit újabb lefejezé­se) vagy az illúzióromboló, a lelki depressziós hatás miatt. Arról szólt, hogy a Kom­mu­nista Párt két szárnya – a népiek és a gyö­kértelen „kozmopoliták”, valójában a „nemzeti” szabadkőművesek és a liberális illuminátusok – nem bírt egymással, kirúgták a ház oldalát, s ezt a gyermeteg (infantilis) és hamis illúziókra hajlamos (sőt, fogékony) népet, megint csak belevitték egy véres, önpusztító forradalmi lázadásba, mint amilyen az 1848-as volt. A következ­mény ugyanaz lett. Ismét csak az orosz ármádia volt az, mely „egy időre” ismét véget vetett a magyar függetlenségi mítosznak. Spon­tán forradalmak nincsenek, soha nem is voltak; a spontán forra­dalmak hamis mítoszát – igen eredményesen, hiszen ez a mí­tosz az akadémikus történelem-szemléletben, a konvencio­ná­lis társadalom-szociológiában mind a mai napig fennmaradt – a mar­xista-leninista „történelmi materializmus” terjesztet­te el az egész világon. Ennek hamis tanítása szerint, amikor a nép már nem tud a régi módon élni, s a hatalom már nem tud a régi módon kormányozni – vagyis gazdasági, politikai, társadalmi válság alakul ki -, akkor, miszerint a mennyiségi változások úgy­mond az élettelen és az élő világban is egyaránt minőségi változást idéz­nek elő, a spontán szerveződő forradalom egy új, maga­sabb ren­dű termelési módra való erőszakos „áttérést” való­sít meg, amennyiben a régi urakat elkergeti, majd újakat ültet a helyükbe. A világtörténelemben egyrészt nem voltak mindig forra­dalmak, másrészt mostanában kétségtelenül megritkultak. (Fran­cis Fukuyama hírhedt elmélete szerint az egész vi­lá­gon megvaló­su­ló liberális demokrácia a lehetséges legtö­ké­letesebb társadalmi rendszer, ilyenformán forradalmakra töb­bé nincsen szükség.) En­nek azonban éppen az ún. liberális demokrácia „tökéletlensége” a magyarázata, ugyanis ez a világrendszer a legkevésbé sem demok­ratikus. Sokkal inkább arról van szó, hogy a világ társadalmait sokszáz éve eredményesen manipuláló szabadkőművesség, de leg­inkább az egységes világállam létrehozásán immár 230 éve munkálkodó Illuminátus Rend, akik eddig az összes je­len­tő­sebb for­radalom (1789., 1848., 1917. stb.) megszervezé­sé­ben oroszlánrészt vállaltak, mostanra olyan szintre fejlesztették a Világállamot, melynek csendőrsége (vö. USA) ma már nem­hogy a spontán éhséglázadásokat, de a sokkal tudatosabb, szervezettebb társadalmi konfliktusokat is képes csírájában elfojtani. Mivel az Illuminátusoknak – értsd: nekik, maguk­nak - eszük ágában sincs forradalmat szervezni saját egyed­uralmukkal szemben, így aztán „nincsenek is” forradalmak, sehol a világon, még csak elvétve sem. Emiatt is alakult ki a „nemzet­kö­zi terrorizmus”, jelezve, hogy a szupranacionális tő­ke globális világura­lmával szemben már nincs semmilyen kvázi „tudományos, hu­má­nus és szalonképes” lokális ellen­szer, mint az egyébként megengedhetetlen, spontán rom­bo­lás. Az osztályharcot „betiltották”, s vele a forradalmakat is. Ha valakit részletesebben is érdekelnek az 1956-os magyar forrada­lom – amely talán az utolsó volt a „klasszikus marxista-spontán for­ra­dal­mak” törté­netében – gyökerei, okai, valódi mozgatórugói, lefolyása, stb., annak javasolom, olvassa el Hernádi Tibor „igaz­­­­ságát 1956-ról, a témáról szóló könyvében.

Gulyáskommunizmus

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a Kádár-korszak minden te­kin­tet­ben üdítő időszak volt ahhoz képest, amit a magyar nép előzőleg folytatólagosan átélt. Ami a Kádárék - a nagy vadász és sakkmes­ter - talán legnagyobb bűne volt, hogy nemcsupán rájátszottak a ma­gyarok közmondásos és növekvő infantilizmusára, hanem, ha lehet, tudatosan igyekeztek még tovább erősíteni azt. Így alakult ki ez a mai, önmagáról gondos­kodni képtelen, bárgyú életfelfogás. Ezért van aztán, hogy „a kom­munizmusban a legrosszabb, ami utána jön”. A teljes foglal­koz­tatás után a teljes létbizonytalanság, az ingyenes és teljes körű társadalombiztosítás helyett a kollektív EU-tanázia, a társadalmi tulajdon helyett a felnövekvő nincstelen­ség, a cucilista „haladás és erkölcs” helyett a tökéletes, minden­irá­nyú visszafejlődés, viszonylagos béke helyett az utcai harcok. A szovjetimádó gyerekes fantazmagóriák helyett gigantikus szabad­kő­műves hazugságok. Párttag-gyűlések helyett a péntek esti pá­holy­ülések. Szabad Nép félóra helyett „hitgyülis” prédikációk. Em­beri élet­színvonal helyett minimálbér. Háztáji helyett „nemterme­lési támogatás”. A magyaros ételek helyett úniós mérgek. Tömeg­sport helyett lovagrendek. Pfúj, ebből ennyi is elég… Most hallom a Gyökértől – egyébként szép német neve van -, hogy jelenleg már jóval az 1968-as nívó alatt élünk.

Mi a francnak kellett akkor „rend­szert” váltani?

Gengszterváltás

Aztán amikor ez a szerencsétlen nép már úgy-ahogy megvalósított egy – ha hazug is, de - viszonylag működőképes nemzeti gazdasá­got, egy hamis eszmékre alapozott, de mégis életképes társadalmi konvenciót; jött az újabb Grand Orient csapás, a hamis rend­szer­váltás, amely megint csak szétzúzott minden működő struktúrát, s egy totálisan hazaáruló komprádor politikai elitet ültetett az or­szág nyakára, olyant, amelyet azóta sem sikerült elzavarni, mert mindenki újabb véres, anarchisztikus következményektől retteg. A világállamhoz való eltéphetetlen kötődés jogi és szervezeti fun­da­mentuma, hálózati kapcsolatrendszere volt az első és a leg­fontosabb felépítmény (vö. „demokratikus intézményrendszer”), amit a rendszerváltó elitünk – önmaga hatalmának, egzisztenciá­jának, leválthatatlanságának bebetonozása mellett - sürgősen tető alá hozott. Mégpedig négy, külön-külön is egyformán fontos, a jö­vőkép szempontjából „párhuzamos” (vö. Jákin, Boáz, stb.) alap­pil­lérre építve:

· A beton alapzatot a Komintern adta: az MSZMP, majd MSZP.

· A változás „mozgalmát”: a Grand Orient, a kvázi ‘48-as MDF.

· A folyamatba épített ‘gondolatkontrollt’ a Libintern: az SZDSZ.

· A Szép Új Világrend, a jövő csíráit a világállami elit: a Fidesz.

A „bilderbergi főbizalmiról” Sándor András író, „próféta”, 1997. jú­nius 1-jei le­velében ezt írta nekem: "Orbán Viktort a bilderbergi ‘kerekasztalnál’ kijelölték számunkra, és már javában prog­ramoznak is minket, hogy jövőre őt válasszuk meg Antall és Horn után harmadiknak, és azt higgyük, hogy ez a mi aka­ra­tunk. Megvan ennek a technikája. Rutinkérdés ez. A ba­rom­figyár leghorn-tyúkjai is azt hiszik, hogy a Teremtő ket­recbe teremtette őket, automata etetővel... Nem mintha Or­bán Viktor nem lehetne szabad körülmények között is alkal­mas a magas tisztségre. Lehet, hogy alkalmas lenne, lehet, hogy nem. Világért sem bántjuk őt. Abban azért mégis van némi különbség, hogy egy nemzet a saját életműködése so­rán termel ki a maga számára egy kormányfőt, vagy pedig valahol előírják a számára. Ám ha történetesen Kossuth La­jost előírták volna valahol kormányzó-elnöknek, minden bi­zonnyal nem lenne ott a képe ma a szobám falán. Vagyis hát a bunda ismeretében nem olyan auguri művészet tudni, ki lesz a bajnok. A Pető megtette a kötelességét, a Pető mehet. A Horn megtette a kötelességét, a Horn mehet. Orbán Viktor! - Parancs! - Hozzám! - Parancs! - Jövőre maga lesz a főbizalmi! - Értettem!"

Testvéreim!

Segítsetek az özvegy fián!

*****

Szerintem semminek nincs vége.

A tánc igazán csak most kezdődik.

Nagyon messze van még a lejtő alja.

Magyar a magyarnak farkasa lesz…

Rokon a rokonát adja majd fel és el.

A hasonmások meg csak röhögnek.

A markukba, minden falat koncért.

S hát, ha magad nem árulod el hited,

hazád, családod; elveszik erőszakkal.

Kinek a menyasszonyát szeretik el,

kinek a feleségét, kinek a lányát, fiát,

apját tántorítják el – úgy, hogy mire

visszakapnád, már nincs több remény

s csak a Menny, ami vigasztalást ad.

Elveszik minden földi javaid, és téged

ím’ az egész világgal állítanak szembe.

S ha nem adnád oda üzleted, jószágod,

munkád; a tehetségedet és szeretteidet

ingyen és bérmentve a halvaszületettek

szórakozására, kénye-kedvére, úgy jaj

neked, mert kitaszítanak az élők közül.

Mégsem gyűlölheted a hasonmásokat,

ámbár végső titok, kiknek a klónjai ők.

Jézust, a Fiút, Isten Fiát is kitaszították,

keresztre feszítették, ám Ő nem gyűlölte

ellenségeit, s halálával megváltotta őket.

A halált csak a végtelen szeretet győzi le.

A Szeretet, aki Karácsonykor született.

Habár úgy bánnak veled is, mint tették

Jézussal - nem viselik el, hogy követed -;

megjárod a poklot, ám végül feltámadol.

Az örök világosság fényeskedjék neked.

*****

Leplező és leplezett kulcsszavak, fedőnevek:

Templom = szabadkőműves képes beszédben a páholy fedőneve

Templomosok = a titkos társaságokat koordináló fedett központ

Templomépítő = aki templom-épületeket és páholyokat is épít

Forradalom = a regnáló politikai rendszer erőszakos megdöntése

Építési tervrajz = a forradalom előkészítésére irányuló szabadkő­mű­­ves mesterterv „vakoló” fedőneve

Mesterterv = a nagymester által összeállított koncepció (vö. Pike)

Rendszerváltás = fikció, az erőszakmentes „forradalom” fedőneve

Spontán találkozó = előre szervezett találkozó, amelyen olyanok is találkoznak egymással, akik ezt egyébként sohasem tennék

Mesztic = valaki, aki nem az, aminek látszik (vö. Jelenések 2.9)

Nagykoalíció = az előre kitervelt „rendszerváltás” vége, bűvös kör

Özvegy fia = akit meg kell menteni, akit éppen támogatni kell

Hasonmás = aki valakire nagyon hasonlít – deja vu – mégsem az

Lektor = fedett (vakoló) személy, aki ma a cenzor szerepét tölti be

Tördelő szerkesztő = akit a vakolók előszeretettel megvásárolnak

Főleleplező = a legmagasabb cenzor, akit sohasem lepleznek le

Vakoló = a politikai szabadkőművesek neve a politikai szlengben

Szabadkőműves = valamilyen titkos politikai vagy pénzügyi (ban­kár-)­társa­ság tagja, akár félrevezetés céljából, akár ténylegesen

Illuminátus = olyan magas rangú szabadkőműves, aki archaikus rituálén már nem vesz részt, csak a pénz és a hatalom mozgatja

Nemzet = embercsoportok ideiglenes gyűjtőfogalma, amely csak addig áll fenn, míg a világállam, mint közös karám végleg elkészül

Nemzetállam = anakronisztikus, önámító, félrevezető kategória, amely Anglia, Franciaország és Németország kiüresedett titulusa

Világállam = a köröttünk létező objektív valóság (Marx nyomán)

Vác, 2008. december 18.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Ostitkaink 1. (www.dunatv.hu)
Dr. Horváth István - Névjegy másképp (www.utolag.com)
Holdvilágárok
Legfrissebb írások:
Áldás havának 22-ik napja a magyar diadalé!
A Nemzetegyesítő Mozgalomról mindenkinek
Levél Ausztráliától Kanadáig minden jó magyarnak
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014