Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Távol a medanszétól
2008.12.19, 22:35                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Távol a medanszétól

Előre bocsátom, nem gondo­­lom, hogy a „medence” francia szó, a­mit ráadásul fonetikusan – lásd még például: „bijonszé - „kell” ír­ni. Csu­pán a rózsaszín pár­duc – Peter Sellers – „nyelvén” nevezem nevén a víztárolót, melyet most megint váladékokkal szennyeznek. Csak hogy nyelvileg jelezzem, mennyire herótom van az egésztől.

Ez a medanszé azt a közszolgálati „vizes edényt” jelképezi, amely­be honfitársaink egy része nem tisztálkodni, vagy éppen testi-lelki felüdülés céljából – pl. úszni – megy vagy pláne jár, hanem azért, hogy a száján és egyéb testnyílásain spontán kikívánkozó váladé­kait „a közösbe” ürítse. Nos, tehát méregtelenítési céllal, ürítkezni járulnak a tiszta vízzel teli medanszéhoz, hogy salakanyagaikat is megosszák velünk, a közzel, hiszen számunkra, a köz számára e neves személyiségek­nek még a kiválasztott salakanyagai is kitün­tetett jelentőséggel bírnak. Mindenesetre ők így gondolják…

Most újból teleizélték a közmedanszénket – verbálisan párhó­­­­­na­­­pos periodi­citással ürítenek -, hogy megelőzve a gyűlölettörvény ha­­tályba lépését, kihasználják a ma még nyitott lehetőséget. Arra ugyan nem gondolnak, hogy épp a köpkölődésük okán készülnek azok a törvénytervezetek, melyek a „gyűlöletbeszédet” betiltanák…

Rajtuk keresztül, miattuk az egész társadalmat büntetik.

Noshát, nevezzük nevükön e gyermekeket!

Kik is azok, akiknek a belső öntisztulása kívánnivalókat hagy ma­ga után, amiért a közös medanszénkba kénytelenek belebocsátani mindazt, aminek elhordására már a sumérok csatornát építettek? Aminek a kultúrált kezelésére például a papírzsebkendő szolgál?

Ezek az emberek, honfitársaink, olyan szemiták és antiszemiták, a­kik egyrészt piszkosul gyűlölik egymást, másrészt a szilárd meg­győződésük, hogy az egymás elleni ádáz fenekedésük közügy, ami az egész társadalom halaszthatatlanul „megoldandó” problémája. Mindkét oldalon találunk igen neves szószaporítókat, kiknek szin­te már kifinomult mestersége az egymás orra alá ürítés; mondhat­juk, jórészben abból élnek, hogy a gyűlölet parazsát élőn tartsák.

Nem egyszerűen „hivatalból” gyűlölködnek tehát, hanem ez az ősi, atavisztikus, mi több szakrális ürítkezés egyrészt közösségi életük mindennapos megnyilvánulása, másrészt megélhetésük forrása is egyben. Nyilván lehetnek-vannak olyan ürítő-begyűjtő központok, ahon­nan kvázi megrendelik a közszolgálati méregtelenítést, ami­­nek több oka is lehet. Azt gondolják például, hogy ezzel a rituális, egymással szembeni, közös ürítéssel nemcsak a fellépő aktor, de az egész társadalom megkönnyebbül, hogy azután újult erővel lát­hasson neki a GDP szakadatlan növeléséhez. Vagy azt, hogy még mindig jobb egy magányos (vagy páros), hivatalosan megengedett, tervszerű szembeszellentés – habár: ki szelet vet, vihart arathat! -, mint a spontán hurrikán. Fizetett „ürítőművészeket” alkalmaznak verbális szelepekként a „fáradt gőz” kiengedésére, nehogy a ka­­zán felrobbanjon a túlnyomástól, amelyet éppen ők idéznek elő.

Ám a legrosszabb eshetőség, hogyha tényleg vannak gyűlölet­köz­pontok, amelyeket direkt a passzát szél gerjesztésére hívtak é­let­re. S valakik fenntartják, pénzelik őket, pusztán azért, hogy az e­gyébként teljesen alaptalan gyűlöletet szítsák, s időnként – tettle­ges há­borúság formájában – ki is robbantsák. Ebből a szemszög­ből a medanszé időleges telefikázása csak olyasmi, mint mi­kor rá-rá­do­bunk egy-egy hasábot a tűzre, preventív céllal, csak hogy ki ne aludjék. Mert egyszer az igazi, nagy tűzre is szükség lehet...

A rendszerváltás óta figyelem a magyar sajtót.

Láthatólag már hosszú évek óta egész kiadványok, komplett peri­o­di­­kák készülnek, íród­nak ezzel a sorok közül kilógó lólábbal. Mi­ért adják egyébként értelmes, felnőtt emberek szinte az egész éle­tü­ket arra, hogy ápolják a közös medanszé állandó szennyezését? Hogy fenntartsák az össztársadalmi gyűlölködés látszatát, ami pe­dig nincs, és önmagától sohasem is volt? Miért szegődnek egyéb­ként intelligens, jó szervező és alkotó készségű emberek a rontás szolgálatába? Miféle kudarcélmény, frusztráció készteti őket erre?

A medanszéban – mely hasznos közcélokat is szolgálhatna – min­dig újra felkavartan, ott kavarog a rengeteg verbális szenny, csak hogy elfedje a lényeget: valahol, valakik ebből igen jól profitálnak. Mi, a nép, a jóakaratú emberek hatalmas, népes tábora, kívül ál­lunk mindezen. Dolgozunk, gürizünk, senyvedünk, élünk - közel-távol a medanszétól -, és nem értjük, mire jó ez az egész? Minket a­karnak beszennyezni, vagy önálló show-műsort mutatnak be, ki­nek­ a szórakoztatására? Néha reánk fröccsen ugyan a medanszé szutykos vize, de egyébként semmi közünk nincs ehhez az önkie­légítő perverzitáshoz. Hogy ki köpött először vissza? Mi jelentősége van, lehet ennek? Meredten csodálkozunk rá a távoli medanszé­ban ügyködő „művészekre”, s nem értjük, kinek szól az előadás.

Keményen dolgoznunk kell, nem érünk rá efféle úri hun­cutságra, meg aztán érdektelen is. Mi a szépirodalmat jobban szeretjük…

A medanszéjukat belőlünk tartják fenn, nem érettünk.

Nem felesleges luxus ez?

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Esküszünk
Cionizmus elleni beszéd 2.
Piros, fehér, zöld
Legfrissebb írások:
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Szent László Király Alapítvány 2016. évi beszámolója
BG: Álljunk végre egymás mellé…
Emberi Jogok Intézetének kérelme
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014