Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Távol a medanszétól
2008.12.19, 22:35                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Távol a medanszétól

Előre bocsátom, nem gondo­­lom, hogy a „medence” francia szó, a­mit ráadásul fonetikusan – lásd még például: „bijonszé - „kell” ír­ni. Csu­pán a rózsaszín pár­duc – Peter Sellers – „nyelvén” nevezem nevén a víztárolót, melyet most megint váladékokkal szennyeznek. Csak hogy nyelvileg jelezzem, mennyire herótom van az egésztől.

Ez a medanszé azt a közszolgálati „vizes edényt” jelképezi, amely­be honfitársaink egy része nem tisztálkodni, vagy éppen testi-lelki felüdülés céljából – pl. úszni – megy vagy pláne jár, hanem azért, hogy a száján és egyéb testnyílásain spontán kikívánkozó váladé­kait „a közösbe” ürítse. Nos, tehát méregtelenítési céllal, ürítkezni járulnak a tiszta vízzel teli medanszéhoz, hogy salakanyagaikat is megosszák velünk, a közzel, hiszen számunkra, a köz számára e neves személyiségek­nek még a kiválasztott salakanyagai is kitün­tetett jelentőséggel bírnak. Mindenesetre ők így gondolják…

Most újból teleizélték a közmedanszénket – verbálisan párhó­­­­­na­­­pos periodi­citással ürítenek -, hogy megelőzve a gyűlölettörvény ha­­tályba lépését, kihasználják a ma még nyitott lehetőséget. Arra ugyan nem gondolnak, hogy épp a köpkölődésük okán készülnek azok a törvénytervezetek, melyek a „gyűlöletbeszédet” betiltanák…

Rajtuk keresztül, miattuk az egész társadalmat büntetik.

Noshát, nevezzük nevükön e gyermekeket!

Kik is azok, akiknek a belső öntisztulása kívánnivalókat hagy ma­ga után, amiért a közös medanszénkba kénytelenek belebocsátani mindazt, aminek elhordására már a sumérok csatornát építettek? Aminek a kultúrált kezelésére például a papírzsebkendő szolgál?

Ezek az emberek, honfitársaink, olyan szemiták és antiszemiták, a­kik egyrészt piszkosul gyűlölik egymást, másrészt a szilárd meg­győződésük, hogy az egymás elleni ádáz fenekedésük közügy, ami az egész társadalom halaszthatatlanul „megoldandó” problémája. Mindkét oldalon találunk igen neves szószaporítókat, kiknek szin­te már kifinomult mestersége az egymás orra alá ürítés; mondhat­juk, jórészben abból élnek, hogy a gyűlölet parazsát élőn tartsák.

Nem egyszerűen „hivatalból” gyűlölködnek tehát, hanem ez az ősi, atavisztikus, mi több szakrális ürítkezés egyrészt közösségi életük mindennapos megnyilvánulása, másrészt megélhetésük forrása is egyben. Nyilván lehetnek-vannak olyan ürítő-begyűjtő központok, ahon­nan kvázi megrendelik a közszolgálati méregtelenítést, ami­­nek több oka is lehet. Azt gondolják például, hogy ezzel a rituális, egymással szembeni, közös ürítéssel nemcsak a fellépő aktor, de az egész társadalom megkönnyebbül, hogy azután újult erővel lát­hasson neki a GDP szakadatlan növeléséhez. Vagy azt, hogy még mindig jobb egy magányos (vagy páros), hivatalosan megengedett, tervszerű szembeszellentés – habár: ki szelet vet, vihart arathat! -, mint a spontán hurrikán. Fizetett „ürítőművészeket” alkalmaznak verbális szelepekként a „fáradt gőz” kiengedésére, nehogy a ka­­zán felrobbanjon a túlnyomástól, amelyet éppen ők idéznek elő.

Ám a legrosszabb eshetőség, hogyha tényleg vannak gyűlölet­köz­pontok, amelyeket direkt a passzát szél gerjesztésére hívtak é­let­re. S valakik fenntartják, pénzelik őket, pusztán azért, hogy az e­gyébként teljesen alaptalan gyűlöletet szítsák, s időnként – tettle­ges há­borúság formájában – ki is robbantsák. Ebből a szemszög­ből a medanszé időleges telefikázása csak olyasmi, mint mi­kor rá-rá­do­bunk egy-egy hasábot a tűzre, preventív céllal, csak hogy ki ne aludjék. Mert egyszer az igazi, nagy tűzre is szükség lehet...

A rendszerváltás óta figyelem a magyar sajtót.

Láthatólag már hosszú évek óta egész kiadványok, komplett peri­o­di­­kák készülnek, íród­nak ezzel a sorok közül kilógó lólábbal. Mi­ért adják egyébként értelmes, felnőtt emberek szinte az egész éle­tü­ket arra, hogy ápolják a közös medanszé állandó szennyezését? Hogy fenntartsák az össztársadalmi gyűlölködés látszatát, ami pe­dig nincs, és önmagától sohasem is volt? Miért szegődnek egyéb­ként intelligens, jó szervező és alkotó készségű emberek a rontás szolgálatába? Miféle kudarcélmény, frusztráció készteti őket erre?

A medanszéban – mely hasznos közcélokat is szolgálhatna – min­dig újra felkavartan, ott kavarog a rengeteg verbális szenny, csak hogy elfedje a lényeget: valahol, valakik ebből igen jól profitálnak. Mi, a nép, a jóakaratú emberek hatalmas, népes tábora, kívül ál­lunk mindezen. Dolgozunk, gürizünk, senyvedünk, élünk - közel-távol a medanszétól -, és nem értjük, mire jó ez az egész? Minket a­karnak beszennyezni, vagy önálló show-műsort mutatnak be, ki­nek­ a szórakoztatására? Néha reánk fröccsen ugyan a medanszé szutykos vize, de egyébként semmi közünk nincs ehhez az önkie­légítő perverzitáshoz. Hogy ki köpött először vissza? Mi jelentősége van, lehet ennek? Meredten csodálkozunk rá a távoli medanszé­ban ügyködő „művészekre”, s nem értjük, kinek szól az előadás.

Keményen dolgoznunk kell, nem érünk rá efféle úri hun­cutságra, meg aztán érdektelen is. Mi a szépirodalmat jobban szeretjük…

A medanszéjukat belőlünk tartják fenn, nem érettünk.

Nem felesleges luxus ez?

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Balczó András: Végjáték a Dunánál
Kurultaj 2008. 08. hó. magyar - madgar törzsi találkozó lovasvágta
Sóvidéki táncok
Legfrissebb írások:
Devizahitelesek helyzetének végleges megoldási lehetőségei
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014