Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Kényszerpályák, tévutak
2010.06.30, 16:31                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László könyvajánló kritikája

Dr. Szabadi Béla:

Kényszerpályák, tévutak

(Dr. Szabadi BT, Budapest, 2010.)

című könyvéről

Teljesen újszerű, hiánypótló könyv ez!

Dr. Szabadi Béla - aki 1998-2002. között az Orbán-kormány Föld­művelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumának politikai állam­titkára volt -, úgy döntött, hogy két megelőző könyve („A háló” és „Bilincs és póráz”) után átfogóbb, immáron nem kvázi naplószerű, hanem „kő­keményen közgazdasági” könyvet ír. A könyv a magyar gazdaság valós állapotát mutatja be, végigvezet bennünket azon a nemzeti tragédiába hajló úton, amely történetileg elvezetett a mai Magyarországhoz, amelynek nemzeti vagyona nagyobb részben el­ve­szett, a maradék hányadát pedig hitelezői jelzálog terheli. Amíg az állam adóssága 1990. óta a többszörösére nőtt, addig a profitot termelő nemzeti tőke – az ipar, a kereskedelem, s a mezőgazdaság jó része, a szolgáltatások, a bankrendszer, stb. - szinte teljes egé­szében külföldi (jórészt multinacionális) kézbe került. Legnagyobb bajunk, hogy magyar kézben már alig maradt olyan profittermelő portfolió, amelynek gazdálkodási nyereségéből (összegzett adóbefi­zetéseiből) törleszteni lehetne az államadósságot. Ráadásul az ál­lamadósság a GDP visszaesése és stagnálása mellett (is) rohamo­san nő, ami az ikerdeficit „auto­ma­ti­kus” következménye. Magya­rország így nem tud eleget tenni az EU-s maastrichti követelmé­nyeknek, nem teheti nemzeti valutájává, belföldi fizetőeszközévé is az eurót, ami azt is jelenti, hogy az árfolyam-ingadozások minden hasznát spekulánsok fölözik le, akik az államkötvény-vásárláson és nyíltpiaci műveleteken keresztül nagyrészt „forró kész­pénztőké­vel” is finanszírozzák a magyar állam aktuális de­vizaadós­ságát. Ez egyrészt nemzeti teljesítményeink, értékeink folyamatos leértéke­lé­sét, a gazdaság külön pénzügyi „megcsapolását” is jelenti – ami egyfajta „extra cserearányromlás” -, másrészt a forint észrevétlen, belső, tartalmi elértéktele­ní­tésével az államadósság növekedését közvetve is gerjeszti. Az állami költségvetésünk ma már 30-40 %-ban az adósságszolgálatot finanszírozza; - hol vagyunk már attól a kvázi ”idilli” állapottól, amikor néhány éve Orbán Viktor még azzal „fenyegetett”, hogy hovatovább az APEH által beszedett személyi jö­vedelemadónk egészében „elmegy” az államadósság ka­mat­szol­gá­latára. A pénzügyi helyzetünk ma már az akkor előrebecsültnél lényegesen sanyarúbb. A hamis – Szabadi Béla szerint „a be nem fe­je­zett” – rendszerváltás következtében (óta) Magyarország mint nem­­zetállam a csőd legszélére jutott, a tényleges csődtől csak az EU és az IMF közös hitelcsomagja mentette meg, a lakosság na­gyobb része az állam­hoz hasonló mértékben eladósodott, felvett hi­telei jelentős ré­szé­nek valamikori visszafizethetősége is bizonyta­lanná vált, hazánk az ötmillió koldus országa lett, az életszínvonal az 1966-1969-es szintre esett vissza, miközben már a hivatalosan elismert munkanélküliség is meghaladja a 12 %-ot.

Szabadi Béla nem kevesebbre vállalkozott, minthogy – államtitkári ismereteinek messzemenő felhasználásával, bizonyító és szemlél­te­tő gazdasági adatok, gra­fikonok, tények bemutatásával – átfogó látleletet pró­bál adni a 20 éves mélyrepülésről, amit a magyar gaz­daság a „rendszerváltás” óta produkált, és amelynek „eredménye­ként" hazánk az EU újonnan felvett tagországainak eminenséből azok sereghajtója lett. Az író azt is megmutatja, mik azok az okok, amelyek sajátos – kizárólagosan „magyar” - szintézisként a jelzett összképet, sőt, kórképet eredményezték.

Szabadi Béla, a kérlelhetetlen, aprólékos pontosságú elemző nem­csak a valós gaz­da­sági helyzetünket ábrázolja – térben és időben egyaránt – ab­szo­lút hitelesen, de az ok-okozati összefüggéseket is feltárja, összhangban a sorsunkat, gazdasági „fejlődésünket” meg­ha­tározó nemzetközi tényezőkkel, tendenciákkal. Megfellebbez­he­tetlenül mutatja be, hogy Magyarorszá­got nem a nép, a nemzet „lus­tasága”, élhetetlensége, vállalkozni nem képes tutyimutyisága; nem „gyengülő” munkakészsége/képessége vitte 20 év alatt a lejtő legaljára, de nem is a „pénzügyi háttér­hata­lom”, fekete kámzsák rejtekében bújkáló okkult figuráinak, sza­badkőműveseinek (lásd és vesd össze: Dr. Bogár László és Dr. Drábik János tárgyi „sze­mélytelenül megfoghatatlan” rémlátomásaival, „pénzszivattyú”-és egyéb összeesküvés-elméleteivel!) mesterkedései, hanem egy „me­rőben új”, specifikus ténye­ző – ki gondolta volna! -: az ún. „rend­szer­váltó”, reformkommunistából komprádor burzsoá­zi­­á­vá vedlett, zsákmányszerző magyar politikai és pénzü­gyi elit.

Itt és most álljunk meg egy pillanatra!

Bogár László az Orbán-kormány Miniszterelnöki Hivatalának poli­tikai államtitkára volt -, tehát éppúgy a Kormány politikai állam­titkára volt, mint az éppen elemzett könyv szerzője, Szabadi Béla. Most megint csak egy Orbán-kormány van uralmon, és a személyi összetételét tekintve is nagyjából ugyanaz az establishment ural­ko­dik, mint 1998 és 2002 között, vagyis 8 évvel ezelőtt. Az szerin­tem mégis csak sok, hogy politikai-ideológiai értelemben az előző Orbán-kormány két államtitkára is „dezertált”; vagyis egyértelmű­en megtagadták azt a „rendszerváltó szellemiséget”, amit pedig az Orbán-kormány – Antall József örököse – magáénak vallott, illetve szavakban ma is vall. Nem tudjuk igazán, mi is ez a „szellemiség”, de azt sejtjük, nem olyasmi, ami nekünk, magyaroknak a „közjó” ígérete, pláne garanciája. Nem! Bogár és Szabadi éppen arra jött rá, hogy az antallizmus szellemisége voltaképpen hazaárulás, az érdekszövetségben együttműködő (vö. „rózsadombi paktum” ) reformkommunista és „rendszerváltó” paktumos elit „egy gyéké­nyen fogant” hazaárulása, mert a magyar gazdaságot, a magyar po­litikát, a magyar népet szíre-szóra kiszolgáltatja a nemzetközi bankár-pénzvilág, a multinacionális vállalatok (vö. a D. C. Korten, „Tőkés társaságok világuralma” című könyvében foglaltakkal), a nemzetek feletti politikai erők, szövetségi rendszerek specifikus ér­­dekeinek. Hazaárulás, amiért az értelmiségi elit jutalékot kap új gazdáitól, amelyet a tál lencséért lenyúlt népvagyonból fizetnek ki.

Két volt politikai államtitkár sok, mert ennél valószínűleg még többen vannak, csak a többiek nem „grafománok”: élményeikről és a leszűrt konzekvenciákról nem írnak, nem írtak könyvet. Ha az „antalli örökségtől” való elfordulás ennyire „tömeges”, akkor a „rendszerváltás” minden tekintetben, tényleg a rossz fa rothadó gyü­mölcse. Nagyon érdekes, hogy a két volt politikai államtitkár nem azonos módon ítéli meg a „rendszerváltás”-t és annak követ­kezményeit, noha mind a ketten közgazdász végzettségűek, bár véleményem szerint a Magyarok Szövetsége egyik szellemi vezére, Bogár László, a könyveiben foglalt megközelítései alapján inkább – persze kiváló – szociológus, mint közgazdász. A vérbeli közgazdász – Szabadi Béla, aki könyörtelen precizitással, hiteles kalkulációk kifejtésével méri fel, s mutatja ki, milyen veszteségeket szenvedett és szenved el Magyarország, és milyen generális/globális és/vagy egyedi kiváltó okok következményeként, immár 20 év óta.

Mondom, hiánypótló könyvet tartunk a kezünkben, hiszen ehhez hasonló könyvet eleddig még nem írt senki fia, pedig a széles nép­tömegek hiteles tájékoztatása – mi, és miért, kiknek a bűnéből tör­tént az országgal; mi történt velünk, magyarokkal? – e nélkül nem valósulhat, nem is valósult meg. A magyar nép „a rendszerváltás gazdaságtörténetét” szinte kizárólag spontán rögtönzött napi/ope­ra­tív média­hazugságok mindent elöntő szófolyamaként ismeri. Ez abból áll, hogy hazug politikusok nagyjából 20 éve magyarázzák a megmagyarázhatatlant, minden televízióban: Miként lehetséges, hogy Magyarország – miután 1990-ben „spontán” leváltotta a gazdasági és politikai értelemben egyaránt megbukott „át­kos" kommunista rendszert -, rövid úton elkótyavetyélte tel­jes nemzeti vagyonát, többszörösen eladósodott, GDP-je és az életszínvonal évtizedekkel zuhant vissza; a nemzetgazda­ság így a csőd szélére jutott, amitől csak az (1996 utáni) újabb IMF-hitel menthette meg. Hogyan lehetséges, hogy a teljesítő­képességünk a rekapitalizáció során nemhogy ugrásszerűen megjavult volna, hanem e helyett a korábbinál is mélyebbre süllyedt? Hogyan lehetséges, hogy szinte egyetlen értékünk a termőföld maradt, melyet szintén a privatizáció fenyeget?

Bogár és Szabadi eltérő válaszokat adnak.

Szabadi Béla fő érdeme, hogy Magyarország gazdasági, politikai, men­tális és morális tönkremenetelének okait, okozóit nem az or­szághatárokon kívüli, ismeretlen és személytelen „erőkben” véli meg­találni, mint például Bogár László vagy Drábik János. Szabadi bátran felvállalja és meggyőzően bemutatja, sőt, bizonyítja, hogy a mai magyar helyzet az ún. „rendszerváltó elit”, az ÚJ NÓMEN­KLA­TÚRA egységessé szerveződésének és összességében nemzet­ron­tó, kártékony-egoista, harácsoló-(ki)zsákmányoló természeté­nek, tevékenységének közvetlen következménye. Vagyis hogy mai ál­datlan állapotainkért nem „a külföld”, hanem egy immanens, nagyon is belföldi tényező, az „új értelmiségi elitünk” a felelős.

Az új nómenklatúra összefonódásai, konspirációja és korrupciója felelős mindazon bajainkért, amelyek miatt a magyar teljesítmény ma messze elmarad az európai úniós követelményektől, illetve sa­ját lehetőségeinktől. Szabadi Béla ezt a következőképpen fejti ki:

1. A legkárosabb gazdaságirányítási (gazdaságpolitikai) rögesz­me, hogy a megszorításoknak, a restrikciónak, a kon­cep­ciótlan kézivezérléses „húzd meg, ereszd meg” gya­kor­latnak 20 éve nincs alternatívája, mert a reformkom­munista emlőkön nevel­­ke­dett új nómenklatúra önnön pozíci­óinak zavartalan őrzése érde­kében kényszerpályának hir­deti a tévutakat (lásd: a könyv cí­mét!), vagyis kőbe vési, kvázi dogmaként írja elő, hogy monolit, belterjes gaz­daság­po­litikájának nincs, és nem is lehet semmilyen alternatívája. Egyetlen „megoldást” ismernek és erőltetnek rá min­den (bár­milyen) problémára: az érvágást, a pénzszűkítést.

2. A kormányzásban öncélú hatalomkoncentráció valósul meg.

3. Összeférhetetlenségek – mindenütt.

4. Mindenütt hiányzik az átláthatóság.

5. Az állami beruházások (pl. autópályák, metró) mind kor­rupciós összefonódásokkal, pa­zar­ló­an, ala­csony hatékony­sággal valósulnak meg. A közbeszerzés agyon-bürokratizált.

6. Az EU-s fejlesztési pénzek kihasználatlan lehetőségek; a pá­lyázati pénzek eltűnnek, nem valósul meg szinte sem­milyen maradandó, profittermelő új használati érték.

7. A Főváros – Budapest – a gazdálkodás állatorvosi lova; vagy­is az ország gazdaságát illetően „fejtől bűzlik a hal”.

Összefoglalóan: Szabadi Béla a köznapi tömegtájékoztatásból nyerhető „ismeretekhez” képest merőben újszerű képet, diag­nó­z­ist mutat be a magyar nemzetgazdaság súlyosan beteg álla­po­tairól, és a jelenlegi helyzet abszolút hiteles kritikáját adja. Az egyes tényezők bemutatása során megadja a terápia lehető­sé­geit is, amelyek jó részét már államtitkári funkciója ellátása so­rán is előterjesztette, ám a javaslatait rendre figyelmen kívül hagyták, nem valósították meg, sőt, végül őt magát is ellehetet­lenítették, és hamis vádakkal perbe is fogták. Némi cinizmussal azt lehet mondani, hogy Magyarországon ma ez – mármint a ki­rekesztés, az elhallgattatás, a mellőzés, az elítélés – a más­ként gondolkodó közgazdász elkerülhetetlen, „szükségszerű” sor­­sa, függetlenül attól, hogy éppen milyen színű kormány van hatal­mon. Mindez morálisan elszomorító, a gazdaságunk jövőjét te­kintve pedig kétségbeejtő.

Aki fel meri vállalni a gazdasági, politikai és erkölcsi tisztán­látás összes felelősségét, feltétlenül olvassa el a könyvet!

Vác, 2010. június 14.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Élo adás: minden nap 18:00-tól
Nekünk adatik a mennyek koronája
Székely Miatyánk
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014