Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Kényszerpályák, tévutak
2010.06.30, 16:31                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László könyvajánló kritikája

Dr. Szabadi Béla:

Kényszerpályák, tévutak

(Dr. Szabadi BT, Budapest, 2010.)

című könyvéről

Teljesen újszerű, hiánypótló könyv ez!

Dr. Szabadi Béla - aki 1998-2002. között az Orbán-kormány Föld­művelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumának politikai állam­titkára volt -, úgy döntött, hogy két megelőző könyve („A háló” és „Bilincs és póráz”) után átfogóbb, immáron nem kvázi naplószerű, hanem „kő­keményen közgazdasági” könyvet ír. A könyv a magyar gazdaság valós állapotát mutatja be, végigvezet bennünket azon a nemzeti tragédiába hajló úton, amely történetileg elvezetett a mai Magyarországhoz, amelynek nemzeti vagyona nagyobb részben el­ve­szett, a maradék hányadát pedig hitelezői jelzálog terheli. Amíg az állam adóssága 1990. óta a többszörösére nőtt, addig a profitot termelő nemzeti tőke – az ipar, a kereskedelem, s a mezőgazdaság jó része, a szolgáltatások, a bankrendszer, stb. - szinte teljes egé­szében külföldi (jórészt multinacionális) kézbe került. Legnagyobb bajunk, hogy magyar kézben már alig maradt olyan profittermelő portfolió, amelynek gazdálkodási nyereségéből (összegzett adóbefi­zetéseiből) törleszteni lehetne az államadósságot. Ráadásul az ál­lamadósság a GDP visszaesése és stagnálása mellett (is) rohamo­san nő, ami az ikerdeficit „auto­ma­ti­kus” következménye. Magya­rország így nem tud eleget tenni az EU-s maastrichti követelmé­nyeknek, nem teheti nemzeti valutájává, belföldi fizetőeszközévé is az eurót, ami azt is jelenti, hogy az árfolyam-ingadozások minden hasznát spekulánsok fölözik le, akik az államkötvény-vásárláson és nyíltpiaci műveleteken keresztül nagyrészt „forró kész­pénztőké­vel” is finanszírozzák a magyar állam aktuális de­vizaadós­ságát. Ez egyrészt nemzeti teljesítményeink, értékeink folyamatos leértéke­lé­sét, a gazdaság külön pénzügyi „megcsapolását” is jelenti – ami egyfajta „extra cserearányromlás” -, másrészt a forint észrevétlen, belső, tartalmi elértéktele­ní­tésével az államadósság növekedését közvetve is gerjeszti. Az állami költségvetésünk ma már 30-40 %-ban az adósságszolgálatot finanszírozza; - hol vagyunk már attól a kvázi ”idilli” állapottól, amikor néhány éve Orbán Viktor még azzal „fenyegetett”, hogy hovatovább az APEH által beszedett személyi jö­vedelemadónk egészében „elmegy” az államadósság ka­mat­szol­gá­latára. A pénzügyi helyzetünk ma már az akkor előrebecsültnél lényegesen sanyarúbb. A hamis – Szabadi Béla szerint „a be nem fe­je­zett” – rendszerváltás következtében (óta) Magyarország mint nem­­zetállam a csőd legszélére jutott, a tényleges csődtől csak az EU és az IMF közös hitelcsomagja mentette meg, a lakosság na­gyobb része az állam­hoz hasonló mértékben eladósodott, felvett hi­telei jelentős ré­szé­nek valamikori visszafizethetősége is bizonyta­lanná vált, hazánk az ötmillió koldus országa lett, az életszínvonal az 1966-1969-es szintre esett vissza, miközben már a hivatalosan elismert munkanélküliség is meghaladja a 12 %-ot.

Szabadi Béla nem kevesebbre vállalkozott, minthogy – államtitkári ismereteinek messzemenő felhasználásával, bizonyító és szemlél­te­tő gazdasági adatok, gra­fikonok, tények bemutatásával – átfogó látleletet pró­bál adni a 20 éves mélyrepülésről, amit a magyar gaz­daság a „rendszerváltás” óta produkált, és amelynek „eredménye­ként" hazánk az EU újonnan felvett tagországainak eminenséből azok sereghajtója lett. Az író azt is megmutatja, mik azok az okok, amelyek sajátos – kizárólagosan „magyar” - szintézisként a jelzett összképet, sőt, kórképet eredményezték.

Szabadi Béla, a kérlelhetetlen, aprólékos pontosságú elemző nem­csak a valós gaz­da­sági helyzetünket ábrázolja – térben és időben egyaránt – ab­szo­lút hitelesen, de az ok-okozati összefüggéseket is feltárja, összhangban a sorsunkat, gazdasági „fejlődésünket” meg­ha­tározó nemzetközi tényezőkkel, tendenciákkal. Megfellebbez­he­tetlenül mutatja be, hogy Magyarorszá­got nem a nép, a nemzet „lus­tasága”, élhetetlensége, vállalkozni nem képes tutyimutyisága; nem „gyengülő” munkakészsége/képessége vitte 20 év alatt a lejtő legaljára, de nem is a „pénzügyi háttér­hata­lom”, fekete kámzsák rejtekében bújkáló okkult figuráinak, sza­badkőműveseinek (lásd és vesd össze: Dr. Bogár László és Dr. Drábik János tárgyi „sze­mélytelenül megfoghatatlan” rémlátomásaival, „pénzszivattyú”-és egyéb összeesküvés-elméleteivel!) mesterkedései, hanem egy „me­rőben új”, specifikus ténye­ző – ki gondolta volna! -: az ún. „rend­szer­váltó”, reformkommunistából komprádor burzsoá­zi­­á­vá vedlett, zsákmányszerző magyar politikai és pénzü­gyi elit.

Itt és most álljunk meg egy pillanatra!

Bogár László az Orbán-kormány Miniszterelnöki Hivatalának poli­tikai államtitkára volt -, tehát éppúgy a Kormány politikai állam­titkára volt, mint az éppen elemzett könyv szerzője, Szabadi Béla. Most megint csak egy Orbán-kormány van uralmon, és a személyi összetételét tekintve is nagyjából ugyanaz az establishment ural­ko­dik, mint 1998 és 2002 között, vagyis 8 évvel ezelőtt. Az szerin­tem mégis csak sok, hogy politikai-ideológiai értelemben az előző Orbán-kormány két államtitkára is „dezertált”; vagyis egyértelmű­en megtagadták azt a „rendszerváltó szellemiséget”, amit pedig az Orbán-kormány – Antall József örököse – magáénak vallott, illetve szavakban ma is vall. Nem tudjuk igazán, mi is ez a „szellemiség”, de azt sejtjük, nem olyasmi, ami nekünk, magyaroknak a „közjó” ígérete, pláne garanciája. Nem! Bogár és Szabadi éppen arra jött rá, hogy az antallizmus szellemisége voltaképpen hazaárulás, az érdekszövetségben együttműködő (vö. „rózsadombi paktum” ) reformkommunista és „rendszerváltó” paktumos elit „egy gyéké­nyen fogant” hazaárulása, mert a magyar gazdaságot, a magyar po­litikát, a magyar népet szíre-szóra kiszolgáltatja a nemzetközi bankár-pénzvilág, a multinacionális vállalatok (vö. a D. C. Korten, „Tőkés társaságok világuralma” című könyvében foglaltakkal), a nemzetek feletti politikai erők, szövetségi rendszerek specifikus ér­­dekeinek. Hazaárulás, amiért az értelmiségi elit jutalékot kap új gazdáitól, amelyet a tál lencséért lenyúlt népvagyonból fizetnek ki.

Két volt politikai államtitkár sok, mert ennél valószínűleg még többen vannak, csak a többiek nem „grafománok”: élményeikről és a leszűrt konzekvenciákról nem írnak, nem írtak könyvet. Ha az „antalli örökségtől” való elfordulás ennyire „tömeges”, akkor a „rendszerváltás” minden tekintetben, tényleg a rossz fa rothadó gyü­mölcse. Nagyon érdekes, hogy a két volt politikai államtitkár nem azonos módon ítéli meg a „rendszerváltás”-t és annak követ­kezményeit, noha mind a ketten közgazdász végzettségűek, bár véleményem szerint a Magyarok Szövetsége egyik szellemi vezére, Bogár László, a könyveiben foglalt megközelítései alapján inkább – persze kiváló – szociológus, mint közgazdász. A vérbeli közgazdász – Szabadi Béla, aki könyörtelen precizitással, hiteles kalkulációk kifejtésével méri fel, s mutatja ki, milyen veszteségeket szenvedett és szenved el Magyarország, és milyen generális/globális és/vagy egyedi kiváltó okok következményeként, immár 20 év óta.

Mondom, hiánypótló könyvet tartunk a kezünkben, hiszen ehhez hasonló könyvet eleddig még nem írt senki fia, pedig a széles nép­tömegek hiteles tájékoztatása – mi, és miért, kiknek a bűnéből tör­tént az országgal; mi történt velünk, magyarokkal? – e nélkül nem valósulhat, nem is valósult meg. A magyar nép „a rendszerváltás gazdaságtörténetét” szinte kizárólag spontán rögtönzött napi/ope­ra­tív média­hazugságok mindent elöntő szófolyamaként ismeri. Ez abból áll, hogy hazug politikusok nagyjából 20 éve magyarázzák a megmagyarázhatatlant, minden televízióban: Miként lehetséges, hogy Magyarország – miután 1990-ben „spontán” leváltotta a gazdasági és politikai értelemben egyaránt megbukott „át­kos" kommunista rendszert -, rövid úton elkótyavetyélte tel­jes nemzeti vagyonát, többszörösen eladósodott, GDP-je és az életszínvonal évtizedekkel zuhant vissza; a nemzetgazda­ság így a csőd szélére jutott, amitől csak az (1996 utáni) újabb IMF-hitel menthette meg. Hogyan lehetséges, hogy a teljesítő­képességünk a rekapitalizáció során nemhogy ugrásszerűen megjavult volna, hanem e helyett a korábbinál is mélyebbre süllyedt? Hogyan lehetséges, hogy szinte egyetlen értékünk a termőföld maradt, melyet szintén a privatizáció fenyeget?

Bogár és Szabadi eltérő válaszokat adnak.

Szabadi Béla fő érdeme, hogy Magyarország gazdasági, politikai, men­tális és morális tönkremenetelének okait, okozóit nem az or­szághatárokon kívüli, ismeretlen és személytelen „erőkben” véli meg­találni, mint például Bogár László vagy Drábik János. Szabadi bátran felvállalja és meggyőzően bemutatja, sőt, bizonyítja, hogy a mai magyar helyzet az ún. „rendszerváltó elit”, az ÚJ NÓMEN­KLA­TÚRA egységessé szerveződésének és összességében nemzet­ron­tó, kártékony-egoista, harácsoló-(ki)zsákmányoló természeté­nek, tevékenységének közvetlen következménye. Vagyis hogy mai ál­datlan állapotainkért nem „a külföld”, hanem egy immanens, nagyon is belföldi tényező, az „új értelmiségi elitünk” a felelős.

Az új nómenklatúra összefonódásai, konspirációja és korrupciója felelős mindazon bajainkért, amelyek miatt a magyar teljesítmény ma messze elmarad az európai úniós követelményektől, illetve sa­ját lehetőségeinktől. Szabadi Béla ezt a következőképpen fejti ki:

1. A legkárosabb gazdaságirányítási (gazdaságpolitikai) rögesz­me, hogy a megszorításoknak, a restrikciónak, a kon­cep­ciótlan kézivezérléses „húzd meg, ereszd meg” gya­kor­latnak 20 éve nincs alternatívája, mert a reformkom­munista emlőkön nevel­­ke­dett új nómenklatúra önnön pozíci­óinak zavartalan őrzése érde­kében kényszerpályának hir­deti a tévutakat (lásd: a könyv cí­mét!), vagyis kőbe vési, kvázi dogmaként írja elő, hogy monolit, belterjes gaz­daság­po­litikájának nincs, és nem is lehet semmilyen alternatívája. Egyetlen „megoldást” ismernek és erőltetnek rá min­den (bár­milyen) problémára: az érvágást, a pénzszűkítést.

2. A kormányzásban öncélú hatalomkoncentráció valósul meg.

3. Összeférhetetlenségek – mindenütt.

4. Mindenütt hiányzik az átláthatóság.

5. Az állami beruházások (pl. autópályák, metró) mind kor­rupciós összefonódásokkal, pa­zar­ló­an, ala­csony hatékony­sággal valósulnak meg. A közbeszerzés agyon-bürokratizált.

6. Az EU-s fejlesztési pénzek kihasználatlan lehetőségek; a pá­lyázati pénzek eltűnnek, nem valósul meg szinte sem­milyen maradandó, profittermelő új használati érték.

7. A Főváros – Budapest – a gazdálkodás állatorvosi lova; vagy­is az ország gazdaságát illetően „fejtől bűzlik a hal”.

Összefoglalóan: Szabadi Béla a köznapi tömegtájékoztatásból nyerhető „ismeretekhez” képest merőben újszerű képet, diag­nó­z­ist mutat be a magyar nemzetgazdaság súlyosan beteg álla­po­tairól, és a jelenlegi helyzet abszolút hiteles kritikáját adja. Az egyes tényezők bemutatása során megadja a terápia lehető­sé­geit is, amelyek jó részét már államtitkári funkciója ellátása so­rán is előterjesztette, ám a javaslatait rendre figyelmen kívül hagyták, nem valósították meg, sőt, végül őt magát is ellehetet­lenítették, és hamis vádakkal perbe is fogták. Némi cinizmussal azt lehet mondani, hogy Magyarországon ma ez – mármint a ki­rekesztés, az elhallgattatás, a mellőzés, az elítélés – a más­ként gondolkodó közgazdász elkerülhetetlen, „szükségszerű” sor­­sa, függetlenül attól, hogy éppen milyen színű kormány van hatal­mon. Mindez morálisan elszomorító, a gazdaságunk jövőjét te­kintve pedig kétségbeejtő.

Aki fel meri vállalni a gazdasági, politikai és erkölcsi tisztán­látás összes felelősségét, feltétlenül olvassa el a könyvet!

Vác, 2010. június 14.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Katonadal
Magyar vagyok
Székely verbunk, csurdöngölo
Legfrissebb írások:
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Szent László Király Alapítvány 2016. évi beszámolója
BG: Álljunk végre egymás mellé…
Emberi Jogok Intézetének kérelme
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014