Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
2008.12.27, 20:05                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Ki és mi jöhet (még) Gyurcsány után?

A Gyurcsány Ferenc által kiépített rendszer nem demokrácia.

Magyarországon ma nem igazságszolgáltatás fo­­lyik, hanem csak jogszolgáltatás, ami történelmi­leg be­­szűkült demokrácia-értel­me­zés; az állampolgár nem va­ló­di polgári szabadságjogokkal, csak kvá­zi egy „liberalizált pro­le­tár” ké­tes ér­tékű jogaival ren­del­kezik.

Mi­vel a rendszerváltás alapjait a PAK­TUM rakta le, nem csodál­kozhatunk, hogy egyfelől érvény­ben ma­radt a diktatú­ra éveiben szü­letett megannyi jogszabály (pl. az AL­­KOT­MÁNY szövegének je­len­tós hányada is), másfelől az azóta hozott új jogszabályok sem a korlátlan nép­felség elve jegyében születtek, ha­nem a rendszervál­tó elit-gondolkodásmód szerint, amely­nek to­vább­ra is a tiltás és a korlátozás a lényege, csak sokkal bonyolul­tabban, áttételesebben, mint a rendszerváltás előtt.

Mire gondolok itt például? Arra, hogy a nép egyszerű fiai két okból még ma sem juthattak-juthatnak tisztes megél­hetést biztosító, azt lehetővé tévő polgári tulajdonhoz. Mert egyik oldal­ról az állami tu­laj­don­ból semmizték ki, amikor a rendszerváltók a társadalmi tu­lajdont - a nemzeti termelő tőkét – lényegileg mind szét­osz­tották a multinacionális privatizátorok között, a felvett ál­la­­mi kölcsönök kvá­zi jelzálog-követelése fejében; természetesen a komp­rádor bur­zso­áziát „megillető” busás jutalék „elkülönítése” u­tán (vö. „spon­tán” privatizáció). Olyan – privatizációs és más – tör­vényeket hoz­tak, amelyek hosszabb távon is csupán a rendszer­vál­tó elit tagjait hoz­ták tulajdonosi helyzetbe, az egyszerű embereket még potenci­á­lisan sem. Sem népi részvény konstrukció, sem va­lódi munka­vál­­la­lói tulajdonlás megvalósítására nem került sor. (Ki és hol hal­lott már olyan rendszerváltásról, demokratikus kapitalizmusról, a­melyben a dolgozók társadalmi tulajdonát egyszerűen ellopják, vagy elkótyavetyélik; ám a titokban felvett államkölcsönök összes kamatterhét utóbb rájuk terhelik? Ki és hol hallott már olyan „e­re­deti tőkefelhalmozásról”, amelyben a közüzemi szolgáltatók – pl. csatorna, földgáz, telefon, stb. hálózatok első kiépítése – működő tőkéjét az új fogyasztók adják össze, akikkel azután a fogyasztói árakban megfizettetik az eszközarányos profitot, amelynek induló tőkeösszegét ők, maguk fizették be? Mi, csakis itt, Magyarorszá­gon.) Eközben a kivételezett reform-kommunista körök tagjai – tit­kos megállapodások és elvtelen, azóta elégetett (vö. ÁVÜ) „szerző­dések” alap­ján, vagy anélkül - százmilliárdokat hordtak szét, akár az Állami Vagyonügynökség asszisztálásával, akár a csődbe ment állami kereskedelmi bankok csődportfolióinak „konszolidációja”, vagy a mindmáig büntetlenül vég­hezvitt effektív bűncselekmények révén. Más oldalról olyan jogszabályokat „alkottak és alkot­nak” még ma is, amelyek kifejezet­ten korlátozzák a polgárokat vállal­ko­zási szabadságuk megvalósí­­tásában. A vállalkozásalapítás és mű­ködtetés olyan terhekkel jár, amelyeket az átlagember (az átlagos vállalkozás) képtelen teljesíte­ni. Az állam minden lehetséges esz­kö­zével – sőt, az állampolgárok befizetett adóiból is! - a nagybe­fek­tető multi­nacionális cégeket tá­mo­­gatja, így a „piaci versenyben” be­hozhatatlan előnyökhöz juttatja őket; - miközben a belföldi tu­laj­donú kis-és középvállalkozások üzletvitelét o­lyan adó-és szám­vi­teli jogszabályokkal „engedélyezi” (inkább bünteti) csak, amelyek eleve lehetetlenné teszik a rentábilis működést. A posztkom­mu­nis­ta állam ma is olyan mértékű adókkal és járulékokkal sújt­­ja a kisvállalko­zásokat, amelyeket azok képtelenek kitermelni; a bank­hitelek is olyan drágák, hogy képtelenség kamatostul visszafizet­ni azokat. Az USA meggazdagodását annak idején épp’ az tette le­he­tővé, hogy az államalapítók szinte korlátlanul – minden más kö­ve­telménynél erő­teljesebben - érvényesítették a vállalkozás szabad­sá­gát. Magyarországon rendszerváltáskor a rendszerváltó jogalko­tó­kat mintha az vezette volna, hogy minden új vállalkozást – lehe­tőleg már alakulásakor – megfojtsanak; szabad teret biztosítva ez­zel a karvalytőke és a korrupció privatizációs, kereskedelmi (pro­fit) és spekulációs (pénzügyi) szabadrablásának. Ennyit a polgári megélhetés szabályozási oldaláról. Ami már pedig a „jogszolgálta­tás” szubjektív oldalát illeti; egyszer megkérdeztem gyakorló ügy­véd ismerősömet: milyen a mai bírói tanácsok személyi összeté­tele? Mutatóban van már „néhány jobboldali” is – válaszolta. Ha ez igaz; ez a tény is a PAKTUMRA – az intézményesre és a titkosra – hajaz. Vagyis arra, hogy a szimpla jogszolgáltatássá aljasult egy­kori igazságszolgáltatás ma is ugyanazok kezében van, akikében a rendszerváltás előtt volt. Legfeljebb elbizonytalanodtak kicsit. A szemléletesebb megvilágítás érdekében elmondok még egy hason­latot, annak illusztrálására, hogy e tekintetben sem egyedi jelen­ség­gel, hanem általános tendenciával állunk szemben. Mert mit is jelent, hogy az igazságszolgáltatás puszta jogszolgáltatássá alja­sult? Ugyanazt, amit az állami egészségügy privatizálása, profitá­bilissé tétele jelent. Azt, hogy az egészségügy egyszerű „biztosítói szolgáltatássá” silányul. Azt, hogy a bírói, ügyvédi, orvosi eskük, a sokezer éves erkölcsi normák, lelkiismereti szabályok nem számí­ta­nak többé. Az egyetlen szabály: pénz beszél, kutya ugat.

Nem várható törvényes hata­lom­­átadás 2010-ben sem.

A módszerek ismertek, illúzióink ne legyenek.

A néhai pártállam reinkar­nációja most „polgárháborút” vív a saját országa, népe Ez a polgárháború azonban már nem egyszerűen „csak” gazdasági, mert a nagyobb nemzeti ünnepek alkalmával a ha­talom tervszerűen pro­vokálja a társadalmat – hogy kőkemé­nyen „visszaüthessen”. Sőt, visszaüt mindenre, ami él és mozog; azokra is, akik nem dőlnek be a folyamatos provokációnak. De ez csak a felszín, bár az is be­szédes. A (gazdasági) háború a mélyben a legintenzívebb; az állam egész törvényalkotó és jogalkalmazó te­vékenysége állandó „izgatás”, mert nem az élet rendjét szolgálja.

A politikai hatalom képviselői nem vállalnak fel semmit.

Semmi olyat, ami a napi túlélést „veszélyeztetné”, így volt ez a 20 évvel ezelőtti „rendszerváltás” előtt is. Csak akkor nem volt „forra­dalmi helyzet”. Immár van, de ez a forradalom már elkésett, ezért sem a kormánypárti képviselők puccsát, sem a nép forradalmát nem valószínűsítem. Ugyanaz fog történni, ami ilyenkor „szokott”.

Nem lesz nagykoalíció, de nem lesz forradalom sem.

Ezúttal is elmarad a remélt megtisztulás; a posztkommunista elit ezt a ma­ga te­remtette csődöt is túl­­éli. Nem adják át „önként” a ha­­­talmat most sem senkinek, de nem is veszi el tőlük senki.

Most is, megint csak átvernek bennünket – nem kicsit, nagyon.

Mikor orvosilag is indokolttá válik; a tomboló vezért beáldozás he­lyett beutalják a Gazprom fekete-tengeri gyógyklinikájára, a párt a saját áprilisi bolondjának tekinti. Másnap 9-ike után 10-ike lesz, a mókuskerék pörög tovább. A szekér helyett a táj fog haladni.

Sziliből sem lesz miniszterelnök; legalábbis ezen a létsíkon nem.

Jön Kiss Péter, s majd újra fellángol a Xénia-láz, felmegy 39%-ra.

Mert már nem érik be azzal, hogy „mi” éhen haljunk.

A remény végső halálát is akarják.

Ez a legnagyobb veszély.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Életvíz
Vigyázz rám
Nemzeti dal
Legfrissebb írások:
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Szent László Király Alapítvány 2016. évi beszámolója
BG: Álljunk végre egymás mellé…
Emberi Jogok Intézetének kérelme
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014