Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
2008.12.27, 20:05                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Ki és mi jöhet (még) Gyurcsány után?

A Gyurcsány Ferenc által kiépített rendszer nem demokrácia.

Magyarországon ma nem igazságszolgáltatás fo­­lyik, hanem csak jogszolgáltatás, ami történelmi­leg be­­szűkült demokrácia-értel­me­zés; az állampolgár nem va­ló­di polgári szabadságjogokkal, csak kvá­zi egy „liberalizált pro­le­tár” ké­tes ér­tékű jogaival ren­del­kezik.

Mi­vel a rendszerváltás alapjait a PAK­TUM rakta le, nem csodál­kozhatunk, hogy egyfelől érvény­ben ma­radt a diktatú­ra éveiben szü­letett megannyi jogszabály (pl. az AL­­KOT­MÁNY szövegének je­len­tós hányada is), másfelől az azóta hozott új jogszabályok sem a korlátlan nép­felség elve jegyében születtek, ha­nem a rendszervál­tó elit-gondolkodásmód szerint, amely­nek to­vább­ra is a tiltás és a korlátozás a lényege, csak sokkal bonyolul­tabban, áttételesebben, mint a rendszerváltás előtt.

Mire gondolok itt például? Arra, hogy a nép egyszerű fiai két okból még ma sem juthattak-juthatnak tisztes megél­hetést biztosító, azt lehetővé tévő polgári tulajdonhoz. Mert egyik oldal­ról az állami tu­laj­don­ból semmizték ki, amikor a rendszerváltók a társadalmi tu­lajdont - a nemzeti termelő tőkét – lényegileg mind szét­osz­tották a multinacionális privatizátorok között, a felvett ál­la­­mi kölcsönök kvá­zi jelzálog-követelése fejében; természetesen a komp­rádor bur­zso­áziát „megillető” busás jutalék „elkülönítése” u­tán (vö. „spon­tán” privatizáció). Olyan – privatizációs és más – tör­vényeket hoz­tak, amelyek hosszabb távon is csupán a rendszer­vál­tó elit tagjait hoz­ták tulajdonosi helyzetbe, az egyszerű embereket még potenci­á­lisan sem. Sem népi részvény konstrukció, sem va­lódi munka­vál­­la­lói tulajdonlás megvalósítására nem került sor. (Ki és hol hal­lott már olyan rendszerváltásról, demokratikus kapitalizmusról, a­melyben a dolgozók társadalmi tulajdonát egyszerűen ellopják, vagy elkótyavetyélik; ám a titokban felvett államkölcsönök összes kamatterhét utóbb rájuk terhelik? Ki és hol hallott már olyan „e­re­deti tőkefelhalmozásról”, amelyben a közüzemi szolgáltatók – pl. csatorna, földgáz, telefon, stb. hálózatok első kiépítése – működő tőkéjét az új fogyasztók adják össze, akikkel azután a fogyasztói árakban megfizettetik az eszközarányos profitot, amelynek induló tőkeösszegét ők, maguk fizették be? Mi, csakis itt, Magyarorszá­gon.) Eközben a kivételezett reform-kommunista körök tagjai – tit­kos megállapodások és elvtelen, azóta elégetett (vö. ÁVÜ) „szerző­dések” alap­ján, vagy anélkül - százmilliárdokat hordtak szét, akár az Állami Vagyonügynökség asszisztálásával, akár a csődbe ment állami kereskedelmi bankok csődportfolióinak „konszolidációja”, vagy a mindmáig büntetlenül vég­hezvitt effektív bűncselekmények révén. Más oldalról olyan jogszabályokat „alkottak és alkot­nak” még ma is, amelyek kifejezet­ten korlátozzák a polgárokat vállal­ko­zási szabadságuk megvalósí­­tásában. A vállalkozásalapítás és mű­ködtetés olyan terhekkel jár, amelyeket az átlagember (az átlagos vállalkozás) képtelen teljesíte­ni. Az állam minden lehetséges esz­kö­zével – sőt, az állampolgárok befizetett adóiból is! - a nagybe­fek­tető multi­nacionális cégeket tá­mo­­gatja, így a „piaci versenyben” be­hozhatatlan előnyökhöz juttatja őket; - miközben a belföldi tu­laj­donú kis-és középvállalkozások üzletvitelét o­lyan adó-és szám­vi­teli jogszabályokkal „engedélyezi” (inkább bünteti) csak, amelyek eleve lehetetlenné teszik a rentábilis működést. A posztkom­mu­nis­ta állam ma is olyan mértékű adókkal és járulékokkal sújt­­ja a kisvállalko­zásokat, amelyeket azok képtelenek kitermelni; a bank­hitelek is olyan drágák, hogy képtelenség kamatostul visszafizet­ni azokat. Az USA meggazdagodását annak idején épp’ az tette le­he­tővé, hogy az államalapítók szinte korlátlanul – minden más kö­ve­telménynél erő­teljesebben - érvényesítették a vállalkozás szabad­sá­gát. Magyarországon rendszerváltáskor a rendszerváltó jogalko­tó­kat mintha az vezette volna, hogy minden új vállalkozást – lehe­tőleg már alakulásakor – megfojtsanak; szabad teret biztosítva ez­zel a karvalytőke és a korrupció privatizációs, kereskedelmi (pro­fit) és spekulációs (pénzügyi) szabadrablásának. Ennyit a polgári megélhetés szabályozási oldaláról. Ami már pedig a „jogszolgálta­tás” szubjektív oldalát illeti; egyszer megkérdeztem gyakorló ügy­véd ismerősömet: milyen a mai bírói tanácsok személyi összeté­tele? Mutatóban van már „néhány jobboldali” is – válaszolta. Ha ez igaz; ez a tény is a PAKTUMRA – az intézményesre és a titkosra – hajaz. Vagyis arra, hogy a szimpla jogszolgáltatássá aljasult egy­kori igazságszolgáltatás ma is ugyanazok kezében van, akikében a rendszerváltás előtt volt. Legfeljebb elbizonytalanodtak kicsit. A szemléletesebb megvilágítás érdekében elmondok még egy hason­latot, annak illusztrálására, hogy e tekintetben sem egyedi jelen­ség­gel, hanem általános tendenciával állunk szemben. Mert mit is jelent, hogy az igazságszolgáltatás puszta jogszolgáltatássá alja­sult? Ugyanazt, amit az állami egészségügy privatizálása, profitá­bilissé tétele jelent. Azt, hogy az egészségügy egyszerű „biztosítói szolgáltatássá” silányul. Azt, hogy a bírói, ügyvédi, orvosi eskük, a sokezer éves erkölcsi normák, lelkiismereti szabályok nem számí­ta­nak többé. Az egyetlen szabály: pénz beszél, kutya ugat.

Nem várható törvényes hata­lom­­átadás 2010-ben sem.

A módszerek ismertek, illúzióink ne legyenek.

A néhai pártállam reinkar­nációja most „polgárháborút” vív a saját országa, népe Ez a polgárháború azonban már nem egyszerűen „csak” gazdasági, mert a nagyobb nemzeti ünnepek alkalmával a ha­talom tervszerűen pro­vokálja a társadalmat – hogy kőkemé­nyen „visszaüthessen”. Sőt, visszaüt mindenre, ami él és mozog; azokra is, akik nem dőlnek be a folyamatos provokációnak. De ez csak a felszín, bár az is be­szédes. A (gazdasági) háború a mélyben a legintenzívebb; az állam egész törvényalkotó és jogalkalmazó te­vékenysége állandó „izgatás”, mert nem az élet rendjét szolgálja.

A politikai hatalom képviselői nem vállalnak fel semmit.

Semmi olyat, ami a napi túlélést „veszélyeztetné”, így volt ez a 20 évvel ezelőtti „rendszerváltás” előtt is. Csak akkor nem volt „forra­dalmi helyzet”. Immár van, de ez a forradalom már elkésett, ezért sem a kormánypárti képviselők puccsát, sem a nép forradalmát nem valószínűsítem. Ugyanaz fog történni, ami ilyenkor „szokott”.

Nem lesz nagykoalíció, de nem lesz forradalom sem.

Ezúttal is elmarad a remélt megtisztulás; a posztkommunista elit ezt a ma­ga te­remtette csődöt is túl­­éli. Nem adják át „önként” a ha­­­talmat most sem senkinek, de nem is veszi el tőlük senki.

Most is, megint csak átvernek bennünket – nem kicsit, nagyon.

Mikor orvosilag is indokolttá válik; a tomboló vezért beáldozás he­lyett beutalják a Gazprom fekete-tengeri gyógyklinikájára, a párt a saját áprilisi bolondjának tekinti. Másnap 9-ike után 10-ike lesz, a mókuskerék pörög tovább. A szekér helyett a táj fog haladni.

Sziliből sem lesz miniszterelnök; legalábbis ezen a létsíkon nem.

Jön Kiss Péter, s majd újra fellángol a Xénia-láz, felmegy 39%-ra.

Mert már nem érik be azzal, hogy „mi” éhen haljunk.

A remény végső halálát is akarják.

Ez a legnagyobb veszély.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Dobogóko 3.
2008.11.07.-i adás (www.arpadhir.tv)
Czike László és Drábik János
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014