Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A Magyar Televízió köszolgálatisága
2009.01.06, 16:48                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A Magyar Televízió közszolgálatisága

Peták István elnök A nemzeti közszolgálati televízió létrehozásával kapcsolatos tézisek (1998.) mottójául a következő - ma is kísértetiesen aktuális - mondatot választotta: "A Magyar Televízió lerombolásában össze tudott sok erő fogni, s most itt állunk a nagy kérdés előtt: a nemzeti közszolgálati televízió létre-hozásában, fölépítésében lesz-e egységes akarat, hogy a nemzet ismét vissza-nyerje a természetes és egészséges kommunikációhoz való jogát önmaga létezése érdekében?!" Peták "szellemi templomot építve" játszik a fogalmakkal:

"Communio - nem más, mint közösség. Kommunikáció - ezek szerint közösség-teremtés? Mi a közösség? Talán az azonos kultúrát teremtő és éltető egyének egysége? Ezek szerint a közösségek önazonosságát kultúrájuk öntörvényűsége adja? A kultúrát emberi közösségek teremtik, a kultúra emberi közösséget teremt? Minden közösség kialakítja a saját kultúráját? Kultúra nélkül nincs emberi közösség? A kultúra egy közösség létfeltétele? A közösség tagjai közötti kultúrális közösséget a kommunikáció teremti meg? Ezek szerint kommunikáció nélkül nincs kultúra, ami nélkül meg nincs közösség? Azaz: kommunikáció nélkül nincs közösség?! A kommunikáció térben és időben biztosítja a kultúra életét? Aki megbontja a közösség kommunikációját, az a közösség kultúráját, azaz magát a közösséget veszélyezteti?" Költői kérdések! Ámde idézzük tovább:

"És mi van az egyénnel? Az egyén a közösség öntörvényű tagja, az adott kultúra hordozója, ami nélkül nincs élet. Az egyén feloldódhat a közösségben, de attól el is távolodhat. Ami nem lehetséges: a közösségek által létrehozott kultúra nélküli egyéni létezés, sem a mindennapokban, sem a történelmi időkben.”

Volt főnököm, barátom bizony téved, amikor abszolutizálja a közösségi kultúra fontosságát. Tetejébe: a templomot (a kultúrát) összekeveri Istennel (az élettel)! Isten a legfőbb, az egyetlen önmagától létező lény, minden kultúra letéteményese. Egyéni kultúra tehát a "közösségi kultúra nélkül is" létezhet (és létezik is!), - az olyan egyének kultúrája, akik a megbízatásukat, a küldetésüket, a lelküket (= a kultúrájukat) közvetlenül a teremtő Istentől kapták. Márpedig lelkünket, szabad akaratunkat, életünket valamennyien közvetlenül Istentől kaptuk, - nem az emberi kultúrától, és nem is egymástól. Az egyén kultúrája közvetlenül Istentől ered, mivelhogy minden ember legfontosabb kommunikációs kapcsolata: Isten. Ha ez a kapcsolat megszakad - az ember elkárhozik. Az istenhit nem az emberi kultúra része (pláne nem: a terméke!), hanem éppen hogy a legfőbb kultúra-teremtő erő...

Peták "antropomorfizált" templomából tévedésből kirekeszti az összes: remetét, prófétát, papot - de lényegében valamennyi egyént, sőt, magát az Istent is. Az őserdőben, a farkasok között felnövekvő Maugli Peták szerint soha nem válhat emberré, nem üdvözülhet, amennyiben nem találkozik a közösség kultúrájával. A templomos Rudyard Kipling csodálatos művében, a Dzsungel könyvében remek „csúsztatással” oldja meg a problémát: a felnőtt Maugli "kinő" az őserdőből, és érintkezésbe kerül az emberi kultúrával, amely "visszafogadja" elveszett fiát.

A "Tarzan, a majmok ura" írója ennél is tovább megy a kételkedésben. Tarzan, aki eredetileg (tudtán kívül) Lord Greystoke-nak, tehát arisztokratának született, görcsös kísérletet tesz a visszatérésre a majmok közül az emberi társadalomba, ám igyekezete csődöt mond: az őserdő felnőtt majmot nevelt a csemetéből, aki elit származása (génjei) ellenére sem válhat már emberré, így kénytelen vissza-menekülni a dzsungelbe. „Bebizonyosodik”, hogy mindörökre állat marad az, aki nem az emberi kultúra pótolhatatlan emlőin nevelkedett fel. Más kérdés, hogy az író szellemes allegóriája éppen az emberi kultúra hű karikatúráját adja. Ugyanis: az emberekben végképpen csalódott Tarzan mindörökre visszatér a majmok "kultúrájába".

E tárgyban a legkeményebb szatíra: "A majmok bolygója" film. Cselekményének a lényege, hogy a Földön egy végzetes atomháború teljesen elpusztítja az emberi civilizációt, s egy másodlagos törzsfejlődés révén az addig alárendelt (szőrös) majmok kultúrája alakul ki, a tudattalan (csupasz) "emberek" pedig az "ember-szabású" majmokat képviselik, és makogva ugrabugrálnak a mezőn. A "kultúrált majmok" kegyetlenek: állatokként bánnak a beszélni nem tudó "emberekkel"...

A lényeg: az időgép-űrhajójával az ismeretlen jövőbe érkező Charlton Heston beleszeret egy csupasz "emberlányba", aki így érintkezésbe kerülve az emberi kultúrával, "majom-génjei" ellenére meglepően gyorsan megtanul beszélni, miáltal "igazolódik" az eredetileg Friedrich Engels-től származó klasszikus tétel: az embert a munka, a munka kultúrája tette/tehette majomból emberré. Ezek a ravasz mesterkedések szintén kizárólag Isten kiiktatását/kirekesztését szolgálják a templomból, amit az emberek eredetileg a Mindenható nevének a dicséretére emeltek. Nem a templomépítő kultúra a végcélunk, hanem az egyéni üdvözülés, a teremtő Isten közelségének, szeretetének újra-elérése, egy sikeres/küzdelmes földi/emberi élet eredményeként, amelyet persze az emberi kultúrában élhetünk csak meg. Ez a kultúra sajnos nevelő és romboló, szerető és gonosz - egyszerre.

A földi élet kérészéletűen rövid próbatétel, ami a konkrét történéseiben gyorsan múlandó, ám következményeiben transzcendens. Rövid a kultúra, de örök lehet az üdvösség. A Földön azonban a templomkert bokraiban - a Sátán bóklászik...

Az emberi kultúra fejlődése (a civilizáció) nagyon ellentmondásos folyamat. A jó és a rossz fokozatosan, egyidejűleg, egymás ellen terebélyesedik ki benne. A jó sokszor nem azonosítja a rosszat, a rossz jónak hiszi/mutatja magát, kölcsönösen áthatják egymást, át is alakulhatnak egymássá. A "kultúra" gyakran nem egyéb egyfajta kollektív/intellektuális szemétdombnál, úgy is mint: szocialista kultúra, szubkultúra, multikultúra, kultúrpolitika, kultúrforradalom, kultúrharc, stb.

A kultúra önmagában az istentelen ember kétségbeesett kísérlete az önfejlődésre, önmaga üdvözítésére Isten kirekesztésével, - ami az Antikrisztus gőgös projektje.

A kultúra persze elvezethetne Istenhez is, de nélküle - az Antikrisztushoz vezet. Elengedett kézzel egyensúlyozunk a Sátán bilijén, aki ránk borítja az egészet...

"Az önállósult média tulajdona, felügyelete a vállalkozó tőkés birtokába került, s (...) működésének lényegévé elsődlegesen a tulajdonosnak való megfelelés lépett, azaz kommerszializálódott. A média piacosodásával, kereskedelmi alapokra helyeződésével a közösségek kiszolgáltatottá váltak, hiszen a másodkézből való információk által befolyásolhatókká, manipulálhatóvá lettek. Megbomlott a közösségek egészséges kommunikációja. A tömeghatású, elektronikus médiumok (rádió, televízió) megjelenése mindinkább nyilvánvalóvá tette, hogy a média-tulajdonosok gazdasági érdekeltsége politikai érdekeltséggel fonódhat össze, s pozícióik megtartása érdekében önálló társadalmi-politikai akaratképző pólussá, azaz negyedik hatalmi ággá válhatnak. Megszülettek a sajtótörvények, melyek az elveszett kommunikációs lehetőségekből igyekeztek a közösség számára minél több jogot visszaszerezni. A kereskedelmi médiumok történetét akár a törvényi előírások és azok kijátszásának történeteként is meg lehetne írni. (...) A kereskedelmi médium lényege: (1) tőkés, azaz magántulajdonban van, (2) a tulajdonos pénzügyi, üzleti, politikai érdekeit kell szolgálnia, (3) a szerkesztőségek felügyeletét a tulajdonos látja el, (4) a működés célja a kereskedelmi eredményesség, a profittermelés, (5) a financiális alapokat a sikeres kereskedelmi (példányszám, reklámbevétel) működés biztosítja, (6) a hirdetésből származó bevételek miatt elsősorban multinacionális-függő, (7) célzott közönsége a fizetőképes, azaz a potenciális vásárlóközönség, így a nem piacképes társadalmi rétegeket nem is kívánja elérni, (8) a célközönség optimumának elérését, ha kell, mesterséges híréhség felkeltésével biztosítja, miáltal maga válik közvetlen információtermelővé, forrássá, (9) működésének eredményességét mindenekelőtt üzleti eredményessége méri/mutatja." Viszont: "Európában a közösségek (a nemzetek), felismerve a nagyhatású elektronikus médiumban (különösen a műholdas sugárzásban!) a közösségre nézve rejlő veszélyeket, törvényt hoztak a nemzeti rádiók és a nemzeti televíziók, azaz a nemzeti kultúrák védelmében. Különösen a műholdas sugárzásban látták meg a fő veszélyét és a kockázatát a nemzeti kultúrák internacionalizálódásának, a kommerszializálódásnak, az amerikanizálódásnak. A kereskedelmi rádiók és televíziók megjelenése Európában nem járt együtt a közösségi (először állami), nemzeti médiák megszüntetésével, hanem éppen ellenkező folyamatok játszódtak le, minden vita ellenére. A kereskedelmi televíziók további tőkekoncentrációját törvényekkel akadályozták meg. A nemzeti médiák működését, védelmét törvényekkel bástyázták körül. (...) A közösségek Európában eljutottak annak felismeréséig, hogy a nemzeti közösségek egészséges működése és fennmaradása érdekében meg kell teremteni a közösséget teremtő és éltető kommunikációt biztosító nemzeti közszolgálati médiumokat. Európában ma már a nemzeti, és általában a közszolgálati médiumokat a társadalom demokratikus működését biztosító egyik alapintézménynek tekintik. Azért, hogy a közszolgálati média segítse a közösség demokratikus működését, a társadalmi, állami életet érintő, a polgárok számára elengedhetetlen hír-, információ-, tudás-és véleményhalmaz kommunikációját kell megteremteni. Így például: a törvényhozó, a kormányzati és önkormányzati munka megismerhetőségét; a polgárok helyzeti és jogi lehetőségének ismeretét; a választott képviselők, elöljárók munkájának megismerhetőségét; a polgár beavatottságának, az államéletben, általában a közösségi életben való tényleges és felelős részvételének kommunikációs feltételeit; a társadalmi életet jelentősen befolyásoló civil szervezeteknek, benne kitüntetetten a kormány-és ellenzéki pártoknak, és általában a polgároknak lehetőséget kell biztosítani a médiában a véleményük kifejtésére, ha kell, ütköztetésére, azaz a társadalmi kommunikációban való részvételre; a hírek, információk rendező elvét a közösség érdekeit szolgáló értékrend kell, hogy jelentse; a teljességre törekvés feltételeként biztosítani és garantálni kell a média gazdasági, politikai, személyi függetlenségét." Magyarországon mind-ebből az európai típusú nemzeti/védekező média-politikából nem túl sok valósult meg. 1996-ban még sikerült ugyan hatpárti konszenzussal megalkotni a már a hatálybalépésekor voluntarista/reformkommunista, ellentmondásos és konfliktus- konzerváló Média Törvényt - ám az mára ízeire esett széjjel. Napról-napra közeledünk a Média Törvénybe nagy műgonddal beépített időzített bomba, a csődtömegre alapított, azóta már gyakorlatilag tönkrement állami közszolgálati televízió, a Magyar Televízió Rt. „felrobbanásához”. A magyar elektronikus médiában az amerikai és az európai "Egyesült Államok", a multinacionális világ és a halódó nemzetállam vívja ádáz harcát egymás ellen, a tömegbefolyásolás média-monopóliumának birtoklásáért...

Peták István állásfoglalása szerint: "a közszolgálati médiumoknak a kultúrát, mint a közösség lényegét jelentő tudást" kell értelmezniük. Ezek szerint tehát a kultúra (nemzeti, regionális, etnikai, kárpát-medencei, európai, egyetemes, stb.) egyenlő a közösség lényegét jelentő tudással, amelyet viszont: "nem sajátíthat ki semmiféle címen és módon egyetlen társadalmi csoport sem, sem az elitkultúra, sem valamely szubkultúra, sem pedig egy populista kultúra nevében." Már csak azt kellene meghatároznunk: mi is valamely említett közösség lényege, amelyet ugyebár a kultúrája testesít meg?! Mindegyik egymással egyenrangú, csak éppen az egyik kisebb, a másik pedig nagyobb? Peták ezt mondja: "A közszolgálatiság elvei a médiumokban azonosak kell, hogy legyenek; a különbözőségek, az eltérések csupán a közösség nagyságrendjéből, a médiumok műszaki, technikai különbözőségeiből adódhatnak. A közszolgálatiság értelmezése feltételezi, hogy az egyes közösségek kommunikációs rendszerei közötti átjárhatóság, nyitottság mind jogi, mind szervezeti, mind pénzügyi, mind technikai szempontból adott és lehetséges legyen. E nélkül sehol, egyik szinten sem valósítható meg a köz-szolgálatiság az elvárható szinten." A végcél tehát: a szintek átjárhatósága?!

Ámde a közszolgálatiságnak ez a „szintje” üres, istentelen és közönséges!

Üres, mert hiányzik belőle az érzelem: a szeretet, a szerelem, a boldogság - és a család. Istentelen, mert a közszolgálatiságnak ez a megfogalmazása materialista. Közönséges, mert gépies - hiányzik belőle minden, amitől az élet szép és emberi. Egyetlen természetes közösség-típus létezik: ez a családokra épülő nemzetállam. Minden más kollektíva mesterkélt, önkényes „konvenció” vagy egyenesen fikció.

Fikciókra pedig azok építkeztek, akik ki akarták fordítani a sarkából a Földet...

Peták István fixa ideája már 6-7 éve a regionális televíziózás volt. Nem értettük, miről beszél, noha ő már pontosan tudta akkor is - mert ‘előre látta’ a jövőt.

Magyarország hamarosan már csak úniós régiókból fog állni...

Vác, 2003. december 8.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Csillagösvényen 2. Magyar geszták, szkíták, vagy hun
Szüreti bál 2.
Ima Magyarországért
Legfrissebb írások:
Áldás havának 22-ik napja a magyar diadalé!
A Nemzetegyesítő Mozgalomról mindenkinek
Levél Ausztráliától Kanadáig minden jó magyarnak
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014