Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A Magyar Televízió köszolgálatisága
2009.01.06, 16:48                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A Magyar Televízió közszolgálatisága

Peták István elnök A nemzeti közszolgálati televízió létrehozásával kapcsolatos tézisek (1998.) mottójául a következő - ma is kísértetiesen aktuális - mondatot választotta: "A Magyar Televízió lerombolásában össze tudott sok erő fogni, s most itt állunk a nagy kérdés előtt: a nemzeti közszolgálati televízió létre-hozásában, fölépítésében lesz-e egységes akarat, hogy a nemzet ismét vissza-nyerje a természetes és egészséges kommunikációhoz való jogát önmaga létezése érdekében?!" Peták "szellemi templomot építve" játszik a fogalmakkal:

"Communio - nem más, mint közösség. Kommunikáció - ezek szerint közösség-teremtés? Mi a közösség? Talán az azonos kultúrát teremtő és éltető egyének egysége? Ezek szerint a közösségek önazonosságát kultúrájuk öntörvényűsége adja? A kultúrát emberi közösségek teremtik, a kultúra emberi közösséget teremt? Minden közösség kialakítja a saját kultúráját? Kultúra nélkül nincs emberi közösség? A kultúra egy közösség létfeltétele? A közösség tagjai közötti kultúrális közösséget a kommunikáció teremti meg? Ezek szerint kommunikáció nélkül nincs kultúra, ami nélkül meg nincs közösség? Azaz: kommunikáció nélkül nincs közösség?! A kommunikáció térben és időben biztosítja a kultúra életét? Aki megbontja a közösség kommunikációját, az a közösség kultúráját, azaz magát a közösséget veszélyezteti?" Költői kérdések! Ámde idézzük tovább:

"És mi van az egyénnel? Az egyén a közösség öntörvényű tagja, az adott kultúra hordozója, ami nélkül nincs élet. Az egyén feloldódhat a közösségben, de attól el is távolodhat. Ami nem lehetséges: a közösségek által létrehozott kultúra nélküli egyéni létezés, sem a mindennapokban, sem a történelmi időkben.”

Volt főnököm, barátom bizony téved, amikor abszolutizálja a közösségi kultúra fontosságát. Tetejébe: a templomot (a kultúrát) összekeveri Istennel (az élettel)! Isten a legfőbb, az egyetlen önmagától létező lény, minden kultúra letéteményese. Egyéni kultúra tehát a "közösségi kultúra nélkül is" létezhet (és létezik is!), - az olyan egyének kultúrája, akik a megbízatásukat, a küldetésüket, a lelküket (= a kultúrájukat) közvetlenül a teremtő Istentől kapták. Márpedig lelkünket, szabad akaratunkat, életünket valamennyien közvetlenül Istentől kaptuk, - nem az emberi kultúrától, és nem is egymástól. Az egyén kultúrája közvetlenül Istentől ered, mivelhogy minden ember legfontosabb kommunikációs kapcsolata: Isten. Ha ez a kapcsolat megszakad - az ember elkárhozik. Az istenhit nem az emberi kultúra része (pláne nem: a terméke!), hanem éppen hogy a legfőbb kultúra-teremtő erő...

Peták "antropomorfizált" templomából tévedésből kirekeszti az összes: remetét, prófétát, papot - de lényegében valamennyi egyént, sőt, magát az Istent is. Az őserdőben, a farkasok között felnövekvő Maugli Peták szerint soha nem válhat emberré, nem üdvözülhet, amennyiben nem találkozik a közösség kultúrájával. A templomos Rudyard Kipling csodálatos művében, a Dzsungel könyvében remek „csúsztatással” oldja meg a problémát: a felnőtt Maugli "kinő" az őserdőből, és érintkezésbe kerül az emberi kultúrával, amely "visszafogadja" elveszett fiát.

A "Tarzan, a majmok ura" írója ennél is tovább megy a kételkedésben. Tarzan, aki eredetileg (tudtán kívül) Lord Greystoke-nak, tehát arisztokratának született, görcsös kísérletet tesz a visszatérésre a majmok közül az emberi társadalomba, ám igyekezete csődöt mond: az őserdő felnőtt majmot nevelt a csemetéből, aki elit származása (génjei) ellenére sem válhat már emberré, így kénytelen vissza-menekülni a dzsungelbe. „Bebizonyosodik”, hogy mindörökre állat marad az, aki nem az emberi kultúra pótolhatatlan emlőin nevelkedett fel. Más kérdés, hogy az író szellemes allegóriája éppen az emberi kultúra hű karikatúráját adja. Ugyanis: az emberekben végképpen csalódott Tarzan mindörökre visszatér a majmok "kultúrájába".

E tárgyban a legkeményebb szatíra: "A majmok bolygója" film. Cselekményének a lényege, hogy a Földön egy végzetes atomháború teljesen elpusztítja az emberi civilizációt, s egy másodlagos törzsfejlődés révén az addig alárendelt (szőrös) majmok kultúrája alakul ki, a tudattalan (csupasz) "emberek" pedig az "ember-szabású" majmokat képviselik, és makogva ugrabugrálnak a mezőn. A "kultúrált majmok" kegyetlenek: állatokként bánnak a beszélni nem tudó "emberekkel"...

A lényeg: az időgép-űrhajójával az ismeretlen jövőbe érkező Charlton Heston beleszeret egy csupasz "emberlányba", aki így érintkezésbe kerülve az emberi kultúrával, "majom-génjei" ellenére meglepően gyorsan megtanul beszélni, miáltal "igazolódik" az eredetileg Friedrich Engels-től származó klasszikus tétel: az embert a munka, a munka kultúrája tette/tehette majomból emberré. Ezek a ravasz mesterkedések szintén kizárólag Isten kiiktatását/kirekesztését szolgálják a templomból, amit az emberek eredetileg a Mindenható nevének a dicséretére emeltek. Nem a templomépítő kultúra a végcélunk, hanem az egyéni üdvözülés, a teremtő Isten közelségének, szeretetének újra-elérése, egy sikeres/küzdelmes földi/emberi élet eredményeként, amelyet persze az emberi kultúrában élhetünk csak meg. Ez a kultúra sajnos nevelő és romboló, szerető és gonosz - egyszerre.

A földi élet kérészéletűen rövid próbatétel, ami a konkrét történéseiben gyorsan múlandó, ám következményeiben transzcendens. Rövid a kultúra, de örök lehet az üdvösség. A Földön azonban a templomkert bokraiban - a Sátán bóklászik...

Az emberi kultúra fejlődése (a civilizáció) nagyon ellentmondásos folyamat. A jó és a rossz fokozatosan, egyidejűleg, egymás ellen terebélyesedik ki benne. A jó sokszor nem azonosítja a rosszat, a rossz jónak hiszi/mutatja magát, kölcsönösen áthatják egymást, át is alakulhatnak egymássá. A "kultúra" gyakran nem egyéb egyfajta kollektív/intellektuális szemétdombnál, úgy is mint: szocialista kultúra, szubkultúra, multikultúra, kultúrpolitika, kultúrforradalom, kultúrharc, stb.

A kultúra önmagában az istentelen ember kétségbeesett kísérlete az önfejlődésre, önmaga üdvözítésére Isten kirekesztésével, - ami az Antikrisztus gőgös projektje.

A kultúra persze elvezethetne Istenhez is, de nélküle - az Antikrisztushoz vezet. Elengedett kézzel egyensúlyozunk a Sátán bilijén, aki ránk borítja az egészet...

"Az önállósult média tulajdona, felügyelete a vállalkozó tőkés birtokába került, s (...) működésének lényegévé elsődlegesen a tulajdonosnak való megfelelés lépett, azaz kommerszializálódott. A média piacosodásával, kereskedelmi alapokra helyeződésével a közösségek kiszolgáltatottá váltak, hiszen a másodkézből való információk által befolyásolhatókká, manipulálhatóvá lettek. Megbomlott a közösségek egészséges kommunikációja. A tömeghatású, elektronikus médiumok (rádió, televízió) megjelenése mindinkább nyilvánvalóvá tette, hogy a média-tulajdonosok gazdasági érdekeltsége politikai érdekeltséggel fonódhat össze, s pozícióik megtartása érdekében önálló társadalmi-politikai akaratképző pólussá, azaz negyedik hatalmi ággá válhatnak. Megszülettek a sajtótörvények, melyek az elveszett kommunikációs lehetőségekből igyekeztek a közösség számára minél több jogot visszaszerezni. A kereskedelmi médiumok történetét akár a törvényi előírások és azok kijátszásának történeteként is meg lehetne írni. (...) A kereskedelmi médium lényege: (1) tőkés, azaz magántulajdonban van, (2) a tulajdonos pénzügyi, üzleti, politikai érdekeit kell szolgálnia, (3) a szerkesztőségek felügyeletét a tulajdonos látja el, (4) a működés célja a kereskedelmi eredményesség, a profittermelés, (5) a financiális alapokat a sikeres kereskedelmi (példányszám, reklámbevétel) működés biztosítja, (6) a hirdetésből származó bevételek miatt elsősorban multinacionális-függő, (7) célzott közönsége a fizetőképes, azaz a potenciális vásárlóközönség, így a nem piacképes társadalmi rétegeket nem is kívánja elérni, (8) a célközönség optimumának elérését, ha kell, mesterséges híréhség felkeltésével biztosítja, miáltal maga válik közvetlen információtermelővé, forrássá, (9) működésének eredményességét mindenekelőtt üzleti eredményessége méri/mutatja." Viszont: "Európában a közösségek (a nemzetek), felismerve a nagyhatású elektronikus médiumban (különösen a műholdas sugárzásban!) a közösségre nézve rejlő veszélyeket, törvényt hoztak a nemzeti rádiók és a nemzeti televíziók, azaz a nemzeti kultúrák védelmében. Különösen a műholdas sugárzásban látták meg a fő veszélyét és a kockázatát a nemzeti kultúrák internacionalizálódásának, a kommerszializálódásnak, az amerikanizálódásnak. A kereskedelmi rádiók és televíziók megjelenése Európában nem járt együtt a közösségi (először állami), nemzeti médiák megszüntetésével, hanem éppen ellenkező folyamatok játszódtak le, minden vita ellenére. A kereskedelmi televíziók további tőkekoncentrációját törvényekkel akadályozták meg. A nemzeti médiák működését, védelmét törvényekkel bástyázták körül. (...) A közösségek Európában eljutottak annak felismeréséig, hogy a nemzeti közösségek egészséges működése és fennmaradása érdekében meg kell teremteni a közösséget teremtő és éltető kommunikációt biztosító nemzeti közszolgálati médiumokat. Európában ma már a nemzeti, és általában a közszolgálati médiumokat a társadalom demokratikus működését biztosító egyik alapintézménynek tekintik. Azért, hogy a közszolgálati média segítse a közösség demokratikus működését, a társadalmi, állami életet érintő, a polgárok számára elengedhetetlen hír-, információ-, tudás-és véleményhalmaz kommunikációját kell megteremteni. Így például: a törvényhozó, a kormányzati és önkormányzati munka megismerhetőségét; a polgárok helyzeti és jogi lehetőségének ismeretét; a választott képviselők, elöljárók munkájának megismerhetőségét; a polgár beavatottságának, az államéletben, általában a közösségi életben való tényleges és felelős részvételének kommunikációs feltételeit; a társadalmi életet jelentősen befolyásoló civil szervezeteknek, benne kitüntetetten a kormány-és ellenzéki pártoknak, és általában a polgároknak lehetőséget kell biztosítani a médiában a véleményük kifejtésére, ha kell, ütköztetésére, azaz a társadalmi kommunikációban való részvételre; a hírek, információk rendező elvét a közösség érdekeit szolgáló értékrend kell, hogy jelentse; a teljességre törekvés feltételeként biztosítani és garantálni kell a média gazdasági, politikai, személyi függetlenségét." Magyarországon mind-ebből az európai típusú nemzeti/védekező média-politikából nem túl sok valósult meg. 1996-ban még sikerült ugyan hatpárti konszenzussal megalkotni a már a hatálybalépésekor voluntarista/reformkommunista, ellentmondásos és konfliktus- konzerváló Média Törvényt - ám az mára ízeire esett széjjel. Napról-napra közeledünk a Média Törvénybe nagy műgonddal beépített időzített bomba, a csődtömegre alapított, azóta már gyakorlatilag tönkrement állami közszolgálati televízió, a Magyar Televízió Rt. „felrobbanásához”. A magyar elektronikus médiában az amerikai és az európai "Egyesült Államok", a multinacionális világ és a halódó nemzetállam vívja ádáz harcát egymás ellen, a tömegbefolyásolás média-monopóliumának birtoklásáért...

Peták István állásfoglalása szerint: "a közszolgálati médiumoknak a kultúrát, mint a közösség lényegét jelentő tudást" kell értelmezniük. Ezek szerint tehát a kultúra (nemzeti, regionális, etnikai, kárpát-medencei, európai, egyetemes, stb.) egyenlő a közösség lényegét jelentő tudással, amelyet viszont: "nem sajátíthat ki semmiféle címen és módon egyetlen társadalmi csoport sem, sem az elitkultúra, sem valamely szubkultúra, sem pedig egy populista kultúra nevében." Már csak azt kellene meghatároznunk: mi is valamely említett közösség lényege, amelyet ugyebár a kultúrája testesít meg?! Mindegyik egymással egyenrangú, csak éppen az egyik kisebb, a másik pedig nagyobb? Peták ezt mondja: "A közszolgálatiság elvei a médiumokban azonosak kell, hogy legyenek; a különbözőségek, az eltérések csupán a közösség nagyságrendjéből, a médiumok műszaki, technikai különbözőségeiből adódhatnak. A közszolgálatiság értelmezése feltételezi, hogy az egyes közösségek kommunikációs rendszerei közötti átjárhatóság, nyitottság mind jogi, mind szervezeti, mind pénzügyi, mind technikai szempontból adott és lehetséges legyen. E nélkül sehol, egyik szinten sem valósítható meg a köz-szolgálatiság az elvárható szinten." A végcél tehát: a szintek átjárhatósága?!

Ámde a közszolgálatiságnak ez a „szintje” üres, istentelen és közönséges!

Üres, mert hiányzik belőle az érzelem: a szeretet, a szerelem, a boldogság - és a család. Istentelen, mert a közszolgálatiságnak ez a megfogalmazása materialista. Közönséges, mert gépies - hiányzik belőle minden, amitől az élet szép és emberi. Egyetlen természetes közösség-típus létezik: ez a családokra épülő nemzetállam. Minden más kollektíva mesterkélt, önkényes „konvenció” vagy egyenesen fikció.

Fikciókra pedig azok építkeztek, akik ki akarták fordítani a sarkából a Földet...

Peták István fixa ideája már 6-7 éve a regionális televíziózás volt. Nem értettük, miről beszél, noha ő már pontosan tudta akkor is - mert ‘előre látta’ a jövőt.

Magyarország hamarosan már csak úniós régiókból fog állni...

Vác, 2003. december 8.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szejkefürdo - Orbán Balázs sír és Székelykapuk
Mesék Mátyás királyról - Mátyás király Gömörben
Volt apám, volt anyám
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014