Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Fekszem az ágyon
2012.01.10, 21:22                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László


Fekszem az ágyon

Fekszem az ágyon, és gondolkodom.

Tehát még vagyok.

Magyarország tönkremegy.

Más szóval: „Bele, a levesbe”.

Az IMF-EU feneketlen fekete levesébe.

Ez a megállapításom némi magyarázatra szorul.

Leírom, ami eszembe jut.

Jól emlékszem – 1982-ben az akkori főnököm egy III/III-as elvtárs volt. Minden héten jött hozzá egy belügyes őrnagy, akivel néhány óra leforgása alatt kivégeztek egy üveg konyakot. Nos, ez a főnö­köm irtó akkurátus ember volt, ráadásul – mint teljhatalmú veze­tő – jogi végzettsége (?) ellenére közgazdasági béljóslással is foglal­kozott. Ebben hasonlított kései „utódjára”, a mai miniszterelnö­künk­re, aki „elődjéhez” hasonlóan azt hiszi, hogy természetes jo­gászi észjárással (?) – egyébként külön munkaráfordítás nélkül - is spontán átlátható minden gazdasági vagy pénzügyi folyamat. Pe­dig szerintem a Matolcsy nélkül semmi nem látható át, maxi­mum a vakablak, de ebbe még ne menjünk bele, idejekorán.

Nos, ez a hajdani főnököm 1982-ben – az IMF-be történt belépé­sünk (D 209) évében, de ezt csak jóval később, a gengszterváltás után hoz­ták a mi tudtunkra! – nem átallotta azt béljósolni, hogy idézem: „Ez az év még nehéz lesz, de 1983-tól megkezdődik a las­sú fellendülés.”. Kénytelen vagyok idézni az ismert kabarétréfát, amely szerint azóta „minden évünk rosszabb, mint a megelőző volt; de jobb, mint a rákövetkező lesz”.

Ez a nagy büdös igazság.

Én nem akarok olyasmiket sem felhánytorgatni, hogy miután ez a csodálatos magyar vadkapitalizmus megvalósult, azóta egyre több a hiánycikk, pedig az emberfia azt gondolná, hogy a kereslet-kíná­lat piaci törvényszerűségei minden problémát spontán beszabá­lyoz­­nak; és ami hiánycikk, nos, a tőke rögvest odaviharzik, befek­tet, és akkor mindjárt megszűnik a sok hiánycikk, sőt, bővül a kí­ná­lat, és a verseny még az árakat is leszorítja. Kérem, lehetséges,

hogy Magyarországon nemcsak a keynes-i (stop and go, stb.), sem a maastricht-i, de egyéb kapitalista-piaci „törvényszerűségek” sem érvényesülnek, mint ahogy semmi nem emlékeztet „a józan észre” sem. Lehetséges. De ez senkit nem jogosít fel arra, hogy össze­visz­sza hazudozzon! Mint például az infláció mértéke. Állítom, hogy minálunk minimum annyi az infláció valóságos – tapasztalható – mértéke, mint amennyi a svájci frank és az euró árfolyam­e­mel­­ke­dése, illetve a benzinárak begyűrűző növekedése, de az is meglehet, hogy az igazság a kettő szorzata. Vagy a multiplikatív édesanyjuk exponenciális deriváltjának az integratív kvadrátja.

Igen, ez a legjobb, tudományos, parlamenti meghatározás.

De ilyen pitiáner részletekig most ne alacsonyodjunk.

Nem vagyunk mi holmi politológusok, állami pénzen fizetett kóbor béljósok, akik hallatlan odaadással elemzik a Paprikajancsi és a Kiskanász minden szösszenetét vagy szellentését. Hát mégha üdí­tő oxi­gén bugyburékolna e két országrontó zseni bélgázaiból…

Miközben rohamosan megy tönkre Magyarország.

A leminősítő sztenderd fitchkók államkötvény-bóvlija.

Fekszem az ágyon.

Magyarország nincs többé, csak a mindent beborító bóvli van.

Mondom, írom a Teddy Mackónak, hátha „feltenné” egyik aktuális írásomat. Nem lehet! – mondja. Nem vagyok én párt-szócső! Va­lami­képpen szóbakerül az alaptörvény is. Vélelmezem, mire lenne való. Erre büszkén előadja – nem addig van az! -, hogy „a hülye li­berálisok nem vették észre, úgy szövegeztük, hogy a számukra to­tál ész­re­vehetetlenül helyreálljon a történelmi alkotmány jogfoly­to­nossága”. Hozzáteszi még – büszke arra, hogy résztvett a norma szövegezésében. Mit tehettem – gratuláltam neki. Kapjon érte ki­tün­tetést akár a Gulyás Gergőtől.

John Lennon egyik abszurd novellája jut az eszembe. Idézem: „… el­indult, hogy hosszút álljon az éjszaka lányain, akiktől a három­ke­resztes (fisz-moll) kórt kapta.”. Merthogy a hülyeség „ragadós”, mint a háromkeresztes fisz-moll kór. Az is bolond, aki elhiszi, azt képzeli, hogy kies kis hazánkban helyreállt a történelmi jogfolyto­nosság, a parlamentáris úton soha hatályon kívül nem helyezett történelmi alkotmányunk, más néven a Szentkorona-tan. Nem be­szélve arról, hogy a történelmi alkotmányunkat nem ellentmondá­sos, önmagukban is (szókép-) zavaros, hátsó szándékú kör­mon­da­tokban kellene (kellett volna) a jogaiba visszaállítani, hanem di­rektben, őszintén, teljes mellszélességgel, büszkén felvállalva. Aki suttyomban akarja helyreállítani a történelmi jogfolytonosságot, az ennél nagyobb jellemtelenségekre is képes. Netán egész hátra­lévő „nemzeti” és egyéni életünkben szégyenlősen szemlesütve, a fal mellett vagy a szőnyeg alatt fogunk közlekedni, nehogy már az éber liberálisok kiszúrják, hogy mi csak vacak kis magyarok va­gyunk? Nehogy már eluralkodjon rajtunk a keresztény Szentkoro­na-tan helyett a neokonzervatív „civilkaszinós”, vagy egyenesen az álke­resztény-cionista megalkuvó „nézetrendszer”, vagy még annál is in­kább a Talmud, a Kabbala vagy – ha már lúd, legyen kövér – a Cisztercita (kései templomos) Bölcsek Jegyzőkönyve! Az új Alap­törvény nagy leleményességgel igyekszik megvalósítani azt a tart­hatatlan, eddig még soha valós eredményt nem hozó, képtelen tö­rekvést, miszerint hamvasnak, érintetlennek akar látszani, tébo­lyult szexorgiái közepette. Aki szelet vet, vihart arat. A magyarból sem jancsibohócot – sem szalonnát, sem kutyát - nem lehet csi­nál­ni, mert esetleg a fagylalt visszanyal, ha értik, mire gondolok.

Mert én nem.

Fekszem csak az ágyon, tovább gondolkodom.

A ’80-as évek vége felé mondta koszorús költőnk, Bródy János, aki a templomos kőmívesség helyett a vadliberalizmust választotta, a­mikor a legendás szerzőpár szellemi útja kettévált - idézem: „Ma­gyar­­or­szág egy olyan zártosztály, ahol a bolondok az ápolók.” U­gye­bár tehát nem azt állítja, hogy az ápolók bolondok, hanem azt, hogy a bolondok az ápolók. (Mellesleg: az OPNI-t szcientológus nyomásra megszüntették. Azóta az őrültek effektíve is közöttünk tén­feregnek.) Ami implicite azt is jelenti, hogy az egyébként nor­málisak állnak „kezelés alatt”, vagyis a bolondok ke­ze­lése alatt, ami egy igen súlyos megállapítás. Mert ez a mondani­való­ja rejtett lényege. Tudniillik az, hogy Magyarországon mindig minden meg­for­­dít­va van. Vagyis: a fekete fehér, a hülye okos, a ronda szép, a hamisság igazság, az ördög az isten, a démon angyal, a gazember filantróp, a gengszterváltás rendszerváltás, a szabadkőműves hit­hű keresztény, az idegen szép és jó, az ávósfajzat a magyarok jó­tevője, a pénz a kivagyiság hű kifejezője (Lázár: „akinek nincs, az annyit is ér”), a cenzúra szépirodalmi szerkesztés, a tolvaj karita­tív, a beszédíró buzgó lelkész, a parlament az ország háza, a kép­viselő a nép szószólója, a bank modern imaház, a magyar nép – nota bene – kollektív antiszemita. Ma ez a Bródy-féle mondás, ez a gondolat hatványozottan érvényes, tekintve, hogy az állam, a ha­tóság, a hivatalos hatalom menthetetlenül végképp bedilizett. Bró­dy ezzel a mondásával örökre beírta magát az én szívemben a legnagyobb magyar költők sorába, nem úgy mint az István király szájába adott rockopera-záró sora blaszfém kijelentésével: „Veled, Uram, de nélküled.” Bródy János ez utóbbi mondatát most csak azért idé­zem, mert muszáj végre tisztán látnunk. Amit a Fi­desz ál­keresztény-áldemokrata kormányzása ma megvalósít, az pont ez. (1) Vadul kefélni, a szüzesség látszatát keltve. (2) Hazudni reggel-délben meg éjjel, az igazság látszatát keltve. (3) Diktatúrát, sőt, sze­mélyi kultuszt építeni, a demokrácia leple alatt. (4) Sátán-kul­tuszt (akárhány államilag támogatott blaszfém „kisegyház”, stb.) támogatni, buzgón rorátéra járogatva. (5) Békés „EUtanáziának sem ál­­cázni a modernkori népirtást. (6) Alkotmánynak elnevezni egy siralmas jogtákolmányt. (7) „Arányos adórendszer”-nek titu­lál­ni a gaz­dagok kedvezményezését. (8) Államadósság-törlesz­tés­nek csú­fol­ni Magyarország gyorsuló ütemű kifosztását. (9) Sza­badság­harc­nak beállítani egy szánalmas fülkeforradalmat. (10) Munkahelyteremtésnek álcázni Magyarország végrehajtását, majd felszámolását és a magyarok kilakoltatását a saját otthonaikból. (11) Gazdasági növekedésnek bemutatni a reménytelen recessziót, fel­len­dülésnek hazudni a növekvő inflációt. (12) Elszámoltatásnak keresztelni a rablóknak, gyilkosoknak, országkifosztóknak, szem­kilövetőknek, a Paprikajancsi tömörülő híveinek adott ál­ta­lá­nos am­nesztiát. (13) Kormányozni: „Veled, Uram, de nélküled.”

Mindez istenkísértés – mi több, istenkáromlás.

Fekszem az ágyon, mert még van ágyam.

Magyarország megy a levesbe – mindegy, hogy az atlantiba, vagy a kínaiba. Ha az IMF-től nem sikerül – őket elkergetve, de vissza­fo­gadva, majd megint csak elkergetve – igénybe venni a nem kívánt, de mégis oly fontos (?) hitelt (háromszor annyit, mint amennyit a Paprikajancsiék vettek fel, és amit még vissza sem fizettünk! – va­lami 15 milliárd eurót), hát akkor majd adnak a kínaiak. A bibliai, apokaliptikus sárga veszedelem. Nekünk ők nem is „veszedelem”, hiszen ők fognak minket – Orbán neokonzervatív nemzetiliberális (értsd: lekváros tökfőzelék) nézetrendszere alapján – megmenteni a fülkeforradalom végső győzelmeként az atlantista antikrisztus (az IMF-EU) polipszerű csápjainak örökös fogságából. Féljen az EU! Meg az IMF! Néhai László András, Co-Nexus főnök – aki azóta sem tisztázható, illetve tisztázott „ki-mindenkinek” volt eladósod­va – annak idején gyakran mondogatta, amikor álmainak hábo­rí­tat­lansága felől érdeklődtek a liberális paparazzik: „Én nagyon jól alszom, hánykolódjanak álmatlanul a bankárok, no meg az állam, akiknek már milliárdokkal tartozom! Hogy viszontlátják-e valaha!”.

Magyarország tönkre megy.

Pontosabban: rohamosan megy tönkre.

Amióta a Kiskanász országrontó ámokfutása – gyengébbek kedvé­ért: fülkeforradalom – tart, azóta nem látok jókedvű embert. A mi országunk a 10 millió szerencsétlen, búvalbélelt tanácstalan pária országa lett. Ma már szó szerint igaz – amit korábban csak amúgy ismételgettünk - ha kedden(ként) nem érkezik meg az újabb külföl­di állam­köl­csön, úgy szerdán(ként) nem lesz nyugdíjfizetés. Lehet, januártól így se lesz – de lehet, hogy azért, mert IMF-hitel se lesz.

Gyűjtöttem egy kicsi erőt, több kitartást, hogy mindezt kibírjam.

Csak úgy fekszem az ágyamon, merthogy most az ECHO-t nézem.

Hát épp’, az Aszpirin Zsolti vezényletével, arról értekeznek a Tücs­köm-Bogaram, meg a Boross – nem az álláshalmozó, aki a Grand O­ri­ent nagymestere is volt, és akihez koholt pártutasításra anno verse­ket is kellett írnom! -, hanem aki még az átkosban a Nemzeti Bankban ügyeske­dett. Nyilván az jóval „bocsánatosabb” lehetett, mintha mondjuk, ma tenné ezt az offshore-os Simor helytartó és a kommunikációs fullajtárja, az egykori Fidesz-alapító (és egyéb) Braun Róbert nyolc (vagy hány) barna oszlopos (?) lógó égisze a­latt. Szóval nagy kedélyesen ar­ról diskurálnak, hogy a nemzetközi pénzhatalom, meg a világpusztító erő, meg a háttérhatalom, vagy a világhatalom (???) egy szabályos kis média és kommunikációs há­bo­rút visel Magyarország ellen, legfőképpen a mi Kiskanászunk el­len, aki a Nyugat szemében annyira elkanászodott, hogy immár aki él, mozog és számít – az mindenki írt neki minimum egy intő-figyelmeztető levelet, hogy legyen végre jó kisfiú, és térjen vissza a helyes, Barroso által is mutatott útra, mert hogyha visszatér, hát azonnal helyreáll a svájcisapka meg az ameró koholt és fiktív, de valóságosan kamatnövelő abszurd árfolyama, továbbá még az is lehet, hogy ezek után elfogadják a nonkonzervítív-nonkonform adó-és egyéb politikáját is, mindenesetre akkor talán a lovát (Inci­ta­tus) is kinevezheti majd (pro)konzullá; nem baj, ha neki sincs e­gyetemi végzettsége, mint a Deutsch Tominak se volt.

Hosszú lett ez a mondat, de akinek nem tetszik, hát ne olvassa.

Fekszem az ágyon.

Úgy értem, még nem ugrottam fel, orvosért hadonászva.

Hát hogy a jó francba – bocsáss meg, Szárközi! – lehetséges, hogy e­zek itt hárman hónapok-évek óta játsszák nekünk, meg a széles­mo­solyú főnöküknek az echte sváb mélymagyart, nyakig szerel­me­sek a Kiskanász Viksibe, némelyikük ugyebár még Fidesz-ala­pító-tag is volt, illetve piros-pozsgás személyi titkár, majd egy ki­csit ké­sőbb a Fidesz politikai államtitkára, ám azt mégsem tanul­ták meg, ennyi év alatt, hogy nevükön kell nevezni a dolgokat? Hogy a búbánatba lehet az, hogy őket, akik soha senkit nem ne­veznek a nevén, tenyerükön hordja a jobboldal „média-elitje”, en­gem meg, aki világéletemben mindent-mindenkit a valódi nevén ne­veztem, kezdettől fogva elhallgatott-elhallgattatott a (nemzeti-) liberális áljobboldali álkeresztény (vö: JEL) média? Lehet, hogy ez lenne a megoldás kulcsa? Ez a követendő trendi? Mi az, hogy: nem­zetközi bankárhatalom? Mi az, hogy: A BIRODALOM? Mi ez az egész, modern csillagok háborúja? Ezen túl én is hívjam pl. a Barroso-t Darth Vader-nek, az eszkimókat sith-eknek, az IL­LUMINÁTUS ATLANTI VILÁGÁLLAM-ot szimplán csak világ­pusz­tító erő-nek, attól majd minden jobb lesz? Attól majd már én is kiadhatóvá, szalonképessé válok? Akit érdekel, valójában ki kicso­da, olvassa el pl. a Rendszerváltó szabadkőművesek című, 2 éve ki­adatlan könyvemet, vagy Vona Gáborhoz írott legutóbbi, nyílt le­velemet. Az „Utólag”-ban ne keressétek, ott az ilyesmi nem szalon­képes, mert nem konform a világrengető fülkeforradalmunkkal és az új, január 1-étől hatályba lépő Nemzeti Tákolmányunkkal.

Fekszem az ágyon.

Eszembe jut, a díszpintyőke Hillary Clinton.

Aki aztán, úgy lett külügyminiszter, hogy előzőleg még az Óh’ Bla­ma nem egészen fair ellenfele volt. Aztán a PUSZTÍTÓ VILÁGERŐ parancsára összeölelkeztek, mint elnök és külügyminisztere.

Vagy mint álnok és egy másik álnok ülnök felesége.

Elnök, álnok, ülnök – egyre megy.

Az biz meglehet, hogy a szintén egy Cecil Rhodes rókatanfolyamon mes­ter­tervszerűen elnök­ké kép­zett bóvli-mosolyú Bill Clinton, aki állítólag balkézről a PUSZ­TÍ­TÓ VILÁGERŐ-t részben vezénylő Da­vid Rockefeller (vagy ki) tekintélyes zabigyereke (lásd még: Hitler, Haynau, stb. valódi származását); ma már nem szaxofonoztatja olyan sű­rűn az Oroszlánszívű Mónit (alias: Monica Lewinsky) a fe­hér székes­egyház (katedrális?) orális termében, de azért ideküldte a szintén bóvli-mosolyú feleségét a Tom Lantos think-tank intézet alapító ünnepségére, meg aztán még arra is rávette, figyelmeztes­se levélben a Kiskanászt, rövid már a követési távolság a falig, a­melyről majd visszapattan, akár egy világpusztító suszterbogár.

Fekszem az ágyon, mert egyébként tehetetlen vagyok.

Odakint a januári szél ugyan nem süvít, de a farkasok üvöltése jól hal­lik, minden irányból. Mert nemcsakhogy nálunk már fél éve (!) nem hullott szinte semennyi csapadék, semmilyen halmazállapot­ban – bezzeg 2010-ben, félméteres vízben álltunk, egész évben! -, de az időjárás most igazán kegyes (volt) hozzánk; majdnem egész októberig száraz nyár volt, azóta pedig szinte egyfolytában tavasz van, persze megint csak csapadék nélkül. Valami változás előszele ez is. Mármint az időjárásunk újabb gyökeres megváltozása. Jön a mi keresztény hitünk – Szűz Mária és Jézus intelmei - szerinti Nagy Figyelmeztetés, amikor is a Földön pár percre megáll majd az élet – nem lesz villanyáram, televízió-műsor, sőt, még mobilte­le­fon­­szolgál­ta­tás sem -, és minden ember lelki szemei előtt leját­szó­dik az eddigi élete filmje, életének sarkalatos eseményeivel, a válaszutakon meghozott jó vagy rossz döntéseivel. Node nem ám a sa­ját, önmagáról alkotott elképzelései szerint, hanem úgy, ahogy cselekedeteit, életútját a teremtő Isten látja. Nos, ismerve em­bertársaim önkritikai képességeit, komolyan elhiszem Szűz Mária in­tel­mét, mely szerint a Nagy Figyelmeztetést, a lelki szemeik előtt lejátszódó isteni „előítélet-filmet”, ember-milliók nem fogják túl­élni. Akkora lesz a kontraszt az önmaguk által önmaguk élettelje­sítményéről alkotott „kép” és az isteni előítélkezés között, amelybe sokmillió ember effektíve bele fog halni. Nem élik túl az Isten-íté­le­tet. A Nagy Figyelmeztetésre a Nagyboldogasszony közlése sze­rint pár hónapon belül sor kerül. Sokan belehalnak, még többen megtérnek majd. Kinek-kinek lelki habitusa, transzcendens beál­lí­tott­sá­ga, életteljesítménye – szuverén ízlése szerint. Mint tudjuk, Isten szabad akaratot adott a saját képére és hasonlatosságára al­kotott embernek, tehát „emberi szabadságjog” az elkárhozáshoz va­ló jog is. Végső soron senki nem kerülheti el a végzetét.

De nemcsak a Nagy Figyelmeztetés vár ránk ebben az évben, ha­nem a többezer-éves maja jóslatok "beteljesülése” is, ami valami­lyen hatalmas természeti katasztrófa lesz, és egy azt követő glo­bális tár­sa­dalmi kataklizma közeledtét is előrevetíti, melynek „kö­vetkeztében” véget ér az a kozmikus méretű és jelentőségű ciklus – mialatt a naprendszerünk megkerüli a Tejútrendszer magvát (amely vélhetőleg egy gigantikus méretű fekete lyuk) – ami 25.920 naptári (földi) évig tart, a maja és a sumér csillagászok ko­rabeli szá­mításai alapján. Felmerül persze a kérdés, hogyan láthattak e­lőre a maják és a sumérok olyan ciklusokat, hogyan mérhették meg lezajlásuk pontos időtartamát egy olyan civilizáció képviselői, csillagászai, amely civilizációk egyike sem tartott tovább – mai is­mereteink szerint – 2000 évnél? A dologban az a leginkább döbbe­netes, hogy ekkora léptékekben a mi atlanti civilizációnk sem lát e­lőre – mi több, ha a helyzetet némi iróniával, ám mégis pontosan kívánjuk jellemezni, nos, akkor azt kell mondanunk, hogy a mai civilizációnk nem lát tovább és előbbre az orra hegyénél, csak min­dig újabb ra­ké­tákat és rakétaelhárító rakétarendszereket, ami hát vall­juk be őszin­tén, nem egy nagy ható- vagy látótávolság…

Fekszem az ágyon, ameddig a közelgő kataklizma ezt megengedi.

Mert másra is „várunk”; nevezetesen a maja jóslatok csillagászati folyományaként valami gigantikus, kozmikus jelentőségű törté­nés­­re, ami majd a Petőfi Sándor óta annyira és hiába várt világ­for­radalom helyett, helyettünk is „megoldja” az idő kerekének vissza­zökkentését. Ha másképp nem, hát úgy, hogy valami természeti ka­tasztrófa „kivédhetetlen” következményeként fizikailag is tönk­re­teszi, lerombolja ezt a velejéig romlott, sátáni, a Biblia által is végpusztulásra ítélt szodomista világot, melyben a New Age hi­tük­vesztett álpapjai nappal eléneklik a prefációt, majd elmondják az át­változtatást – a Makovecz démonista templomaiban elszorult to­rokkal -, hogy éjjel átváltozzanak a farkasokkal együtt üvöltő far­kas­emberré, hogy a druida és kabbalista démonokkal együtt, kva­terkázzanak, mondjuk, az Operaház pogány bálványimádó, tákol­mányi ünnepségén. (Ugye, milyen szép, s tartalmas ez a mondat?)

Nos, amit még a svájci frank és az euró üdítő kipukkanása előtti megtévesztő szárnyalásán kívül „elvárhatunk”, az a végső szociá­lis kataklizmát önmagában is előidéző globális természeti kataszt­rófa, a távoli Androméda-köd lakóinak kései, kissé durva üzenete, a Nibiru. Most nem arra a weblapra – állítólag Vida, volt kisgazda országgyűlési képviselő üzemeltette – gondolok, amelynek a neve szintén Nibiru, és amelyen több, titkos nemzetközi szerződés is ol­vasható (volt). Nem, én az óriásbolygóra gondolok, amelyik majd a szamizdatos internet-hírek szerint (mert valós híradások már ré­gen nincsenek; a CNN, a BBC vagy az Aljazeera ugyanazokat az egyen-hazugságokat közvetíti, mint pl. a mi Hírtévénk), úgy ez év decembere tájt – hirtelen/váratlanul – becsapódik a Földbe. Jön, száguldva közeledik, valami messzi csillagközi feneketlen fekete lyukból, hogy legott véget vessen ennek az atlanti poliészter civili­záci­ónak. A tömege jó nagy, nagyjából Hold méretű lehet – lesz itt piszok nagy durranás – ezúttal Leslie Nielsen vagy Eddie Murphy nélkül. Nos, vázoljuk fel, csak úgy, kedvtelésből a várható esetle­ges eseményeket. A világtelevíziók előre persze, nem mondanak be sem­mit, mert ugye – minek is. A sátán tornyainak – utólag a füst­ben, az RTL leadta!, ott bámult ránk a szarvaival, a falon – ledön­té­sekor ugyan, néhány perccel előtte, lejátszották a zsebképernyő­jén, ami történni fog, mintha már megtörtént volna, de a Skull & Bones (gyengébbek kedvéért: Yale) neveltetésű, 80-as IQ-jú elnök ledermedt, és azt valami téves sci-fi adásnak híve, visszasétált az osztályterembe. Pár perccel később ténylegesen, jelenidőben is le­dőlt Jákin és Boáz két oszlopa… Tegyük fel, ekkoriban Magyar­országon már végjáték zajlik, a személyes hatalomért végső sakk­partiját vívja a két daliás magyar vitéz, a Paprikajancsi és a Kis­kanász. A Kiskanász ugyan a cirokseprűjével már úgy-ahogy ki­ta­­­ka­rította a disznóólat, a bűz mégis egyre nő. Ő ugyan, oldalán a hű Matolcsyjával, patyolat‑fehérnek látja, ám szemlátomást az e­gész disznóólat mégis belepi – no nem a vörösiszap, de a barna. (Akár névrokona, az egyik korai Fidesz-alapító Robika, a Nemzeti Bankban). Nos, a végső harc közepette a Paprikajancsi a vezető demokratát alakítja, a Hősök terén – we don’t need another heros, énekli a hangszórókból Tina Turner -, anarchista hívei pedig teli to­rokból üvöltik az Internacionálét, változatosságként a Mar­se­il­les-t, és legott elindulnak, hogy kiszabadítsák az újra megnyitott OPNI-ból az oda bezárt szcientológusokat. A Kiskanász ad­digra már bevezette a királyságot – az új Tákolmány ezt lehetővé teszi -, és épp’ készül magát királlyá ko­ronáztatni, csak még a Habs­bur­gok és az új pápa, II. (Erdei) Péter írásos jóvá­hagyása hiányzik. A Paprikajancsi szimpatizáns-tábora naponta 100 ezerrel nő, a Kál­mán Olga (Hitgyüli Televízió) behívott közvélemény-kutató vendé­ge szerint tegnap elérte a 3 milliós bűvös határt. Rögeszméjük a Köztársaság visszaállítása, Köztársaság téri székhellyel. Nos, ezek a magyarországi körülmények, amikor teljesen váratlanul becsa­pó­dik a Nibiru, a kissé nagyméretű kisbolygó. (Ez a váratlanság azért erősen relatívan értelmezendő. 2012 december 21-én ugyan­is befejeződött két olyan jelentős építkezés is, amelyek időzítése nem feltétlenül csak véletlen egybeesés. (1) Az Al-Aksza mecset he­lyén felépült a Sala­mon temploma. (2) A City of London felett felépült egy gömbalakú atombiztos védernyő, amely hermetikusan elzárja, elkülöníti az uralkodó világ-elitet a 7 milliárdos plebstől, végszük­ség esetére. Afféle globális óvóhely, Rothschild-aranyból.

Mindez akár véletlen is lehet, a tudásalapú társadalom diadala.

A galaktikus erők azonban hatalmasabbnak bizonyulnak.

Amikor az explózió spontán bekövetkezik, Hillary Clinton éppen az aggasztó magyar helyzetről tesz jelentést Óh’ Blamának, javasolja, hogy az elnök ne hallgasson pénzügyi tanácsadójára, és ne vegyen több magyar államkincstár-jegyet, még akkor sem, ha a Kiska­nász végső kétségbeesésében felemeli a kötvények államilag ga­rantált hozamát, az akkor érvényes 30 %-ról 40-re. Hillary sze­rint egy Irán elleni háború sokkal jövedelmezőbb lenne, éppen erről i­gyek­szik meggyőzni a tanácstalan – nála talán magyarab(b) – Bla­mát. A Nibiru a becsapódást megelőző pillanatokban kettéválik, s a két hatalmas darab két különböző földrajzi ponton éri el a Föl­det. A nagyobbik tömb az óceánba zuhanva gigantikus szökőárat ger­jeszt, ami másodperceken belül eltemeti egész Manhattant és ma­gát, New Yorkot. A kisebbik darab telibe találja a Pentagont. A sós tengervíz „befröccsen” a Fehér Ház nyitott ablakán, az orális te­rem­be, nya­­kon öntve az éppen felmosó vödrét cipelő Kornyica Lum­­pensky, eredetileg lengyel származású fehérházi takarítónőt.

Hillary érveit elmossa a fukushimától szennyezett szökőár.

A Földnek annyi.

Fekszem az ágyon, mert jobb dolgom nincs.

A jobb dolgokat már 15 éve elvette/elvitte az uralkodó elit.

Hol jobbról, hol balról – de végül mindent elvettek, elloptak.

Miközben az államadósság beborította Magyarországot, és észre­vétlenül egész Európát, sőt, Amerikát is -– a sok pénz, nomeg az arany mind a Rothschild trezorokba vándorolt. A pannon puma megdöglött, a „túl magas jólétünknek”, az egészségünknek végleg be­fellegzett. A John Kenneth Galbraith (’70-es évek) féle jóléti ál­lam­nak már Svédországban is befellegzett, de már a jó öreg John Maynard Keynes is forog a sírjában. A Kiskanász rátette a man­csát minden magán-nyugdíjpénztárra, hogy a privát tolvajlást újra felválthassa az állami. De törvényt hozott még arról is, hogy az ál­lam­­adós­­ságot növelő állami költségvetést bűncselekmény lenne el­fogadni, ezért az adósságot mindaddig csökkenteni kell, amed­dig el nem éri a GDP 50 %-át, mintha az egy üdvözítő állapot len­ne. Egy tévéműsoromban már nyáron felhívtam a figyelmet arra, hogy ezzel a Kiskanász csak saját tehetetlenségét keríti be, de ezt nem látta (közülük) senki. Mit tesz Isten – a Paprikajancsiéktól az államadósságot 79 %-kal vették át, no ez most újból meghaladja a 82 %-ot. Minden „erőfeszítésük” ellenére, ezzel az adósság vissza­állt az 1995-ös „horni” szintre. Emiatt gyorsan elhalasztották az ön­kor­lá­tozó törvényük hatályát 2016-ra, amikor feltehetőleg már újra a Paprikajancsi fogja kormányozni a királyságból köztársaság térivé visszavedlő demokráciánkat. Nehogy saját magukat kell­jen, a saját ostoba törvényük érvényre juttatása alapján börtönbe zár­ni­uk. Hanem majd a Paprikajancsit, úgyis „ő idézte elő” a teljes eladósodásunkat. (Már úgy értem, hogy a GDP 50-80 %-a közötti, 30 %-pontnyi hányadot.) Bár az a gyanúm, hogy minden egészen másként fog történni. A Paprikajancsi megússza az egykori (neve: Paprikajancsi-i) K & H botrány­hoz hasonlóan a Joav Blum-féle te­lek­cserés kaszinó-korrupciót, de megússza a vörösiszapkataszt­ró­fa kártérítését, meg azt is, hogy konkrét parancsokat adhatott a gü­lüszemű gólemnek, hó-ártatlan fide­szisták ujjainak eltörésére, szemkilövetésére, képviselők (Máriusz) és jezsuiták (ő nem jut az eszembe) tettleges bántalmazására. Eze­ket mind megússza, amint azt is, hogyan szerezte szerényke portfolióját, évi százmilliós jöve­delemmel, a svájci bankbetétjét, mert ezeket éppúgy nem firtatja senki, mint azt, hová lett a 30-40 milliárd dollárnyi pótlólagos ál­lamadósság. Mint ezt a Paprikajancsitól „tudjuk”: „az adósság a nyug­díjakban és az autópályákban van.” Igen – az EU-s támo­gatás, meg a pályázati pénzek pedig a Bajnai Gordonka laptopján. Szóval mindezt megússza, és már megint ő a fődemokrata, akivel már az LMP is szövetkezik a gaz Kiskanász leváltására, aki nem átallott visszafeleselni a hős Barroso-nak és a még hősnőbb Hilla­rynak. (Bár az LMP jobban tenné, ha megmaradna a Véd-és Dac­egylet, a Sólyomot is államfőnek ajánló páholyának kompetencia-körében, mielőtt még teljesen bezöldülnének, hasonlóan a templo­mosokkal suttyomban együttlakó Soros Alapítvány grünwald vagy Greenpeace, vagy micsoda álszekciójához.) Nem, a Paprikajancsit (Eu­rovízióm: puppet on a string – Sandie Shaw) nem a belzebubi főbűnei miatt fogják néhány napra lecsukni a SpeedCar utcában, hanem lejárt parkolócédulák miatt, amiket az Operaház előtti jár­dán talált valamelyik seggnyaló őrzővédő titkosszolgálat. Aztán a harmadik napon úgyis kiszabadítják és piedesztálra emelik hívei, a hűséges munkásőrök és szamuelly-keretlegények, tovább rontva a Kiskanász jövőt illető bárminémű esélyeit.

Az előbbi bekezdés túl hosszúra sikeredett, és még mindig itt fek­szem az ágyon, mint akinek jobb dolga nincsen. Úgy hírlik, Ma­gyarországnak tízszer több Király-jelöltje (trónörököse) van, mint e­setleges miniszterelnök-jelöltje (pl.: Schiffer András, Németh Mik­lós, Kósa Lali, Majtényi László, Szálljel József – önmagadtól; hát er­re nem épp most lemond, és hazajön?! -, Róna Péter, Andor Lász­ló, Podgornij Zoltán, Gyurcsány Ferenc, Csányi Sándor, Dem­ján Sándor, Schobert Norbert, aki máltai lovag is, stb.). Tanult barátom szerint – ő egyszerű villanyszerelőként döbbent rá, hogy ár­pád­házi – legalább félmillióra (tehát: 500 ezerre) tehető azon, ma élő kárpát­medencei magyarok lélekszáma, akik Árpád testvérétől, a vélhetően nagytermészetű Kurszántól leszármazván, családostul méltán szin­tén „hiteles” árpádházinak tekinthetik magukat. Ezek sze­rint Ma­gyaror­szágnak nemcsak hazaszármazott fényes tekinte­tű, nemcsak 90 éves, sőt, nemcsak francia Crouy-Chanel, hanem számos honi király-jelöltje lehet/van. Tekintettel arra, hogy a már néhány napja érvényes Alap-tákolmány implicite (mit implicite – explicite!) elismeri a történelmi Alkotmány, vagyis a Szentkoro­na-­tan jogfolytonosságát – számíthatunk arra is, hogy az egyéb­ként Orbán Viktor királysága ellen foggal-körömmel küzdő Gerő András esetleg kijelöli dauphin-nek Habsburg Györgyöt, elvégre minden kormány alatt hatalmasak az érdemei, másrészt ugyebár a Gerő (történelmi név – pl. CW-Bank) mégis csak a Habsburg In­tézet igazgatója (is), vagy mi.

Fekszem hát az ágyon.

Lassan elfogy minden (lelki)erőm, hogy felálljak.

Hová?

Sürgősen beszélnünk kell még egynéhány új „törvényről”.

Ebben a sorrendben: a Médiatörvényről, az Alaptörvényről, a Jegy­banktörvényről és az Egyháztörvényről. Zuhanjunk bele.

Semmi bajom azzal, hogy az új Médiatörvény ismét csak tartalmaz egy rakás dodonai szamárságot – az 1996. évi is csupa olyan elő­í­rásból állt, amit az emberek egy része nem értett, másik része pe­dig fütyült betartani. Az sem okoz a számomra különösebb meg­rázkódtatást, hogy Szalay Annamária lett minden média teljha­talmú cárnője. Az ECHO és a Hírtévé minden nézője, ugye, elvárta vol­na tőle, hogy majd most rendet csinál, pl. megszünteti az RTL Klubot, az ATV-t, stb., de persze semmi ilyesmi nem következett be, és soha nem is fog. Nagy eredmény lenne az is, ha mondjuk a Micimackó főműsoridejében egyes adókon megszűnnének a pornó adások, de ezt sem várhatjuk el, még a közszolgálati adóktól sem. Ehelyett csak a Klubrádió szűnt meg, ahol például elveszett a már

felvett adás is a Szentkorona-tanról, ami felettébb érdekes. Tehát értük sem kár, menjenek a – levesbe. Nos, tehát az új médiacárnő személye sem zavar különösképpen; - képzeljük csak el, mi lenne, ha mondjuk Ladvánszky György lenne a média-cézár. De hál’ Is­tennek, nem ő lett. Különben is: cárnőnk mennyivel jobban néz ki, mint pl. Lendvai Ildikó, az átkos egyik főcenzornője, pedig neki még fogszabályozója sincs.

Az Alaptörvény exkluzív (értsd: a nép kizárásával történt) megün­nep­lése az Operaházban kísértetiesen emlékeztet, összes folyomá­nyával együtt arra, amikor a Gyurcsányék ünnepelték 1956-ot (?), nagyjából ugyanígy, egy bezárt „opera”-házban, persze közelebb a Köz­tár­sa­ság térhez, ami mindig a végső támpont. (A Robespierrék által illuminátus pénzen kivívott köztársaság, ami aztán guillo­tine-os patakvérbe torkollott. Ez is oda fog.) Még a tüntető tömeg, a dobálás, az utca népének spontán bekáromkodásai, az atrocitá­sok is mind erősen arra a szintén „pogány ünnepre” emlékeztet­nek. Akkor a tömeggyilkosok (jog)utódai „ünnepelték” a forradal­mat (valójában az „ellenforradalom” vérbefojtását), ma pedig a 2/3 győztesei örvendeztek és ugrálták körül, szinte indián totemoszlop­ként azt az illuminált állapotban elkövetett zavaros jogtákolmányt, amely a fejlemények tanúsága szerint még a bűn-­rossz EU-s – vö. az Európai Únió Alapokmánya, Lisszaboni Szerződés, maastrichti kö­vetelményrendszer, stb. - elvárásait sem elégíti ki. Az egész úgy fest/festett, hogy egy szemléletes hasonlatot használjak, mintha mondjuk Bill Clinton (alias: Rockefeller) egy monteriói (értsd: Bo­he­mian Grove) druida szellemidézésen – két pohár peyote (ősi ma­ja vagy inka varázsital) hatása alatt – spontán elüvöltené magát: „Lewy, Lewy, de jó volt Veled! – aztán mélán tovább ballagna, a cédrustermetű fődémon, az erdei főszínpad irányába, mintha csak magában dünnyögött volna egy „cifrát”. A fődémon pedig – mintha a szer­tartásgyalázó közjá­tékból mit sem vett volna észre – tovább skandálja: „Nyár­közép (midsummer) démona, szabadíts meg ben­nünket!”. Keresztény ember hogyan rendezhet ünnepet egy szimp­la sajt­papírnak? Ami ráadásul önként és dalolva, vastagon alá­húz­za Magyarország gyarmati státuszát! Amit is különös gonddal 200 ügyvéd fogalmazott hónapokon át, úgy, hogy végül senki ne vegye észre a (szent) tehénen, hogy vemhes, pedig mindkét olda­lán, horizontálisan és vertikálisan is majd’ szét durran, és kilóg belőle egy fél ló?! Hogy mindenki lássa, egy szűz tehén lovat ellik?

Hát hová süllyedtünk? Nem elég, hogy az államadósság újból az 1995-ös szinten is emelkedik, nem elég, hogy a magyar forint és a magyar állam kötvényei ócska bóvlik lettek, nem elég, hogy gön­dör brókerek oktatják nekünk a katekizmust, nem elég, hogy a tákolmányt Alkotmánynak nevezzük, nem elég hogy egy Johann he­lyett egy johannita a Király, nem elég, hogy esetleg nem mi, a zártosztály lépünk ki a az EU-ból meg az IMF-ből, hanem esetleg görög mintára, minket is szégyenszemre prakkerrel fognak a Bi­rodalomból (vö. „Pusztító világerő”) elkergetni, nem elég, hogy min­denki újból hazudik (nekünk) reggel, délben meg éjjel, nem e­lég, hogy néhai Antall Józsefre, mint nemzeti hősre kell tekinte­nünk, nem elég, hogy „rendszerváltás”-nak nevezzük az elmúlt év­század leg­nagyobb politikai (állami) szélhámosságát – hanem még azt is tehetetlenül végig kell néznünk, hogy egy ártatlan tehén tró­jai falovat (= „Incitatus”) ellik? Hogy egy szép napon még a jo­han­nita álkirályunkat is hipp-hopp kicserélik egy nemzetközi ban­kár­ra, ahogy ez mostanság szokásba jött?

A jegybank-törvényről csak egy pár szót vesztegessünk.

A mi johannita Kiskanászunk Oxfordban nyilvánvalóan kitanulta,

hogyan kell egy posztkommunista disznóólat kitakarítani, de azt már nem, hogyan kell(ene) Európai Úniós tagországnak berendez­ni egy disznóólat, ami még rendesen nincs is kitakarítva. Vele az a nagy baj, hogy: (1) Dr. Bibó – Isten nyugosztalja -, meg a Soros Alapítvány kurzusait, sőt, az oxfordi rózsakeresztes teozófusokat is hallgatva, elhitte a DEMOKRÁCIA című churchilli – Sir Wins­ton Churchill 33. fokozatú szabadkőműves, druida vallású, ket­tős iden­titású, nagy demokrata és nagy világpusztító volt – masz­lagot, és még ma is szilárdan hiszi, hogy megvalósítható és fenn­tartható, továbbá az egyetlen „üdvözítő” rendszer a demokrácia. Az már csak hab a tortán, hogy azt is hiszi, hogy amit épít, annak bármi köze van/lehetne ahhoz a demokráciához, amit angol tan­köny­vekből tanult. Köszönő viszonyban sincsenek egymással. Ami pedig a klasszikus görög demokráciát illeti, hát ahhoz leginkább az hasonlít, ami most Görögországban történik és történni fog. (2) A mi Kiskanászunk az EU és az Atlanti Világállam szemében fiók­diktátorrá vált, vagyis önállósította magát. Úgy gondolja, hogy jól megtanulta a leckét, s most majd elkezdi önállóan, tanárai ellené­ben megvalósítani. De a tanárok, a tanfelügyelők ezt észrevették. Sztálin, Rákosi és a többiek lefülelése nem történt meg idejében, a PÁHOLY nem tudott idejében ellene tenni az észrevétlenül be­in­dult önerősítő folyamatoknak, emiatt élünk ma mélyen Ausztria lehetőségei, adottságai alatt. A Kiskanász identitási zavarában – a gazdi meghasonlott, „elment nyaralni” - összetévesztette a szezont a fazonnal, és rátámadt a bankokra. Mint aki nem tudja, hogy ez a világ-bankrendszer valójában a GAZDI nemzetközi pénzbegyűjtő hálózata. Mint Magyarország kétharmados kiskirálya, rá is akarja tenni a kezét a Magyar Nemzeti Bankra, a forint jegykibocsátási monopóliumára, a valutatartalékra, és hogy mindezt megtehesse, természetesen le kell váltania az offshore-os jegybank-elnököt. Azt gondolja, hogy erre a megfelelő „eljárás” a klasszikus átszervezési trükk. Az átkosban, meg később is, ha valakit ki akartak rúgni, de másként az nem volt lehetséges, akkor átszervezés címén meg­szün­tették a szervezeti egységét, és kész. 1998-ban engem is így távolítottak el a Magyar Televízióból. A Pusztító Világerő észre­vet­te, hogy a kiskakas önállósítani készül magát, meg az országát.

És ezért bekeményített. Mi meg szívhatjuk a demokráciánkat…

Magyarország megy tönkre.

Nemcsak pénzügyileg, gazdaságilag, hanem elsősorban erkölcsi és men­tális értelemben. Erre a legjobb példa – az Egyháztörvény em­lí­tése kapcsán – a Karácsony. Annak idején Sándor András író ba­rátom – akiről néhány éve Ungváry Zsolték kiderítették, hogy vala­milyen "tiszai” (?) fedőnéven III./III.-as ügynök volt! - vö. „így hull­ta­nak el legjobb­jaink” – egyik fergeteges publicisztikájában megír­ta, hogy a Karácsony pogány bevásárlási „ünneppé” aljasodott, és már említés sem esik Jézus Krisztusról, akinek a születését való­jában ünnepeljük, már aki hisz Őbenne. Egyesek a Karácsonyt a Fenyőfa, mások a Szeretet ünnepének tekintik; - a buddhisták azt csinálnak, ami eszükbe jut. A pogány bálványimádásra nem érde­mes szót vesztegetni. Mit lehet ünnepelni egy fenyőfán? Ugyanazt, amit a Tákolmányon. Pogány önmagunk „nagyszerűségét”. Akik a „szeretetet” ünneplik, kicsit bonyolultabb bálványimádók. Olyan érzést, olyan (ritka és néha kihunyó) emberi képességet akarnak megünnepelni, ami önmagában nem létezik. Az embert Isten vég­telen szeretete teremtette, és a Gondviselés révén Isten "tartja el”. Az Isten és hit nélküli ember-önimádó „tudásalapú” civilizáció és társadalom „építése” merő önámítás – „amit ember épít, az össze­dől” – mondja Jézus az Evangéliumban, arra utalva, hogy ne itt a Földön építsünk ma­gunknak agyaglábakra házat, hanem inkább a Menny­ben, az örökkévalóságnak. A „szeretet”-tel megint csak az a helyzet, hogy Isten nélkül nem létezik. Filozófiai értelemben nem egy „ding an sich” fogalom. Önmagában, Isten nélkül a szereteten nincs mit ünnepelni, hiszen az ember szeretet-képessége éppúgy Istentől származik, mint saját maga. Isten-hit nélkül tehát az „ön­magában való” szeretet „ünneplése” is modern bálványimádás. Az a sokak által – Sándor András által is – megírt bevásárlási láz az elmúlt decemberben is lejátszódott, de sokkal kisebb intenzitás­sal, és állítólag az emberek, a vásárlók külön kölcsönt már nem vet­tek fel azért, hogy szeretteiket, azok gyerekeit, rokonságát mű­anyag-bóvlik, elektrotechnikai cikkek szaporításával elégítsék ki. Az ő „karácsonyuk” így sokkalta „szomorúbbra” keseredett. Csak nézték egymást, megették, megitták a szokásosat, de valami most elmaradt. Elmaradt a bálványimádás lényege, a bóvlik tengernyi ajándékozása. A műanyagjáték-áradat. Ez remélhetőleg egy nagy figyel­meztetés volt. A Nagy Figyelmeztetés előjátéka.

De volt valami a tavalyi Karácsonyban, ami meglepő és örvende­tes. Valami, ami ellene szól a Sátánnak, és annak az antikrisztusi kornak, melyben élünk. Valami rendkívüli isteni ajándék. Olyan, ami más volt, mint eddig. Ami maga a reménysugár, ami méltón megmutatta, hogy közeledik a Megváltó, megszületett, és itt van kö­zöttünk, hogy új hittel töltse el az elkérgesedett emberi szíve­ket, és eggyé forrassza az általa teremtett, de a Sátán gonoszsága folytán szétbitangolt világot. Az áldás onnan jött, ahonnan az em­ber a legkevésbé várná, várta volna. (Igaz, hogy pl. Bingeni Szent Hildegárd jóslatai - a Scivias – alapján az Antikrisztus ma­gából az Eklézsiából (az Egyházból) fog előjönni. Ki hinné? Amikor, és ahol a legna­gyobb látszólag a baj, akkor, és ott van legközelebb a re­mény.

A remény, a szeretet és a hit ezúttal onnan érkezett, ahonnan a „szabvány keresztény katolikusok”, előítéleteik miatt, a legkevésbé sem várták volna. Karácsony két estéjén a hit az ATV-ből, a Hit Gyü­lekezete televízió­jából áradt szét, egész Magyarországon, lega­láb­­bis mindazokra, akik megnézték, láthatták, hallhatták. Magam is keresztény katolikus, Jézus Krisztus feltétlen, odaadó hí­ve va­gyok, bár nem „megrögzött” templomjáró. Nem vagyok azon­ban az ATV feltétlen híve, különösen a Hit Gyü­lekezetéé nem. Averzióim viszont nem akadályoznak ab­ban, hogy egyrészt időnkint meg­néz­zem a Vidám Vasárnap című vasárnap délelőtti műsort, mi több, Kálmán Olga Egyenes Beszéd című riportműsorának is rendszeres nézője vagyok. Nem mintha egyetértenék bármelyik műsor szelle­mi­ségével, ám vitathatatlan, hogy egyfelől Németh Sándor pré­di­kációiban néha értékes mondanivalót is lehet találni, másfelől az énekelt/játszott dalok zenei élvezetet is nyújtanak. Ami meg a po­li­­tikai beszélgető műsort illeti, nos, nekem bárki bármit mondhat, határozott véleményem, hogy minden esetleges részrehajlása elle­nére, Kálmán Olga a legképzettebb, a legértelmesebb és a legte­het­sége­sebb magyar televíziós szer­kesztőnő. „Kenterbe” ver bárki mást, méghozzá utcahosszal. Nos, Karácsony két estéjén az ATV, két részben sugározta vallási-tudományos beszélgetését - úgy is mond­hat­nám: értekezését – Jézus Krisztusról. A két beszélgető partner Németh Sándor, a Hitgyülekezete – „kisegyház”? - vallási vezetője és Ung­vári Tamás, egyetemi professzor voltak. Gyönyö­rű, Krisztus-hittel teli és információban gazdag beszélgetés volt – sem teológiai, sem történelmi, sem egyéb tudományos vagy vallási szempontból vagy érzülettel senki semmi „kivetnivalót” nem talál­hatott benne. Sőt, állítom, hogy ez az összesen mintegy 2 órás té­vé­beszélgetés volt az egész magyar Karácsony legszínvonalasabb műso­ra, de lehet, hogy minden idők egyik legértékesebb műsora. Köszönet érte a beszélgetőknek és minden tévés szerkesztőnek!

Fekszem az ágyon, a tények egyre inkább lehervasztanak.

Egyrészt azon gondolkozom, hogy az EU és az IMF vezetői mitől is szemtelenedtek el ennyire, hogy már nemcsak az - egyébként í­rá­somban is említett új - törvények visszavonását, felülvizsgála­tát, plusz a Paprikajancsi „békénhagyását”, továbbá a ferdehaj­la­múak házasságának (kiktől is akarunk mi újabb kölcsönt fel­venni?) állami engedélyezését is követelik, az immáron 20 milli­árd euróra becsült, Magyarország kormánya által „puszta biz­to­sításként” felvenni kívánt újabb, ha­lá­losan komoly „játékpénz”, mint kamatoskamat-köteles hitel fel­vételéért cserébe; másrészt mi­től is kanászodott el a Kiskanász oly­annyira, hogy hétről-hétre egyre durvábbakat mar a mindennapi kosztot szervírozó Gazdi kezébe? Hiszen Magyarország államcsődben van, ezt ma már sen­ki nem vitathatja. Az első negyedév végén ismereteim szerint ki kell fizetnünk 4-5 milliárd eurót, ami a Paprikajancsiék által fel­vett (és eltűnt) IMF-hitel utolsó részlete. De nincs miből… Hogy e­gészen világos legyek – felveszünk tehát a Gazditól újabb 20 milli­árd euró kölcsönt, hogy ki tudjuk fizetni az éppen lejáró tartozás­ként ese­dékes 5-öt. És mégis vívjuk a magunk érthetetlen és ér­tel­metlen, süsü kis fülkeforradalmát, a Gazdi kezét harapdálva.

Azután egyszer csak megtalálni vélem a leginkább helyes­nek tűnő vá­laszokat. Válaszaimat nem kívánom senkire ráerőltetni, pusz­tán csak logikusan gondolkodom.

Mitől pimasz az EU és az IMF?

Mert ők a gyarmattartók, és nem engedhetik el Magyarországot.

Görögországot el fogják engedni, ámbár a szigeteiket privatizálják.

Itthon már mindenünket rég elprivatizálták, nálunk maga az or­szág kell nekik, a termőföld, a gáz és a termálvíz-kincs, per­sze minél kevesebb -– vö. Római Klub, Lugano, Bilderberg, stb. – bennszülött őslakossal. A kamatrabszolgák már nem kellenek.

És mitől oly kanász a Kiskanász?

Hát ennek csak egyetlen reális magyarázata lehet.

Egy esetben lehet ugyanis fityiszt vagy dulit mutatni a Gazdinak, ak­kor, ha csak ő, a gazdi nem tudja, hogy már nem ő a Gazdi.

Akkor, ha jön a bibliai sárga veszedelem, befektetőnek álcázva.

Ha az egész bóvlit – jó szviccs, mi? – sikerült eladni Kínának.

Lesz ezután kínai bóvlink gazdagon, s Kína – mint kés a vajba.

Bóvliért cserébe bóvlit, ez az irokézek törvénye.

Mi az alku tárgya, most is, 20 év után újra?

Édes hazánk, Magyarország.

Mi már nem számítunk.

Vác, 2012. január 10.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Csángóföldön magyar misét kérünk
Pálos rend 2.
Karácsonyi mese 2/2
Legfrissebb írások:
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Szent László Király Alapítvány 2016. évi beszámolója
BG: Álljunk végre egymás mellé…
Emberi Jogok Intézetének kérelme
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014