Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
2009.01.06, 18:07                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben

Hol volt, hol nem volt, túl az elterelt, áradó Kollektív Szennyvízcsatornán, túl az Oxalát-Vesekőhegyeken, Közép-Kelet Danúbiában, jobbára a félig kész Dunazaurusztól minden irányban délfelé, ahol a szivárványszínű kaméleon hülyéskedik: volt egy nagy, sötét, kerek erdő, és az Erdőben a vadállatok valószínűtlen sokfélesége élt.

Sajátos közösség volt az Erdő; a más, környező erdőkből erre vetődő idegen nem is értette: miből élnek, és egyáltalán, hogyan élhetnek ilyen agyonszabályozott összevisszaságban?!

Az Erdő állatainak életét furcsa, szinte tudathasadásos kettősség jellemezte. Látszólagos szelídségben éltek, Istenként tisztelve egy ábrándos eszmét, mely szerint minden értéket, amiért élni és küzdeni érdemes, a célszerű tevékenység, az állati munka hoz létre. Ugyanakkor az Erdőben gyakorlatilag nagyon kevés célszerű tevékenység folyt. Nem mintha az állatok nem igyekeztek volna! Csak valahogy nem váltak be soha az eredeti elképzelések... Egy ízben például az Erdő királya, a Kopasz Oroszlán parancsot adott az ő alattvalóinak: fordítsák meg az Erdő közepén keresztülfolyó patak folyását, folyjék a patak ezentúl lentről felfelé.

Ezt ugyan többéves megfeszített munkával sem sikerült megvalósítani, annyit viszont elértek, hogy az Erdő kellős közepén egy hatalmas, zavaros vizű tó keletkezett. Mementóként Környezetvédelmi Zagytónak nevezték el. Az elöntött területen elkorhadtak és kidőltek a fák, minek következtében a majmok kénytelenek voltak a fákról lemászni a földre. Az Erdőben azonban az intelligencia összmennyisége ettől sem növekedett meg.

A közállatok rendkívül sokat és szorgalmasan dolgoztak, talán ezért jutottak el még a szomszédos erdőkbe is csak oly ritkán! Szelíd, jó szándékú törvényeket alkottak, a gyermekeiket csupa harmatos eszme jegyében nevelték, közösségi szellemre tanították. Csak mint furcsaságot említem meg, hogy a törvényalkotást érdekes, fordított megközelítés jellemezte: nem arra alkottak törvényt, hogy mit nem szabad, hanem arra, hogy mit szabad cselekedni. Ennek következtében - mivel azért elég sok dolgot szabad volt megtenni - a törvények egyre-másra születtek; se szeri, se száma nem volt az írott szabályoknak: a papírgyártás félelmetes méreteket öltött. Időnként előfordultak ugyan kósza híresztelések arról, hogy a törvényalkotás a szomszédos erdőkben éppen ellentétes logika szerint folyik, de hát ezt igazából senki sem vette komolyan... Más kérdés, hogy az ily módon alkotott végtelen számú törvényt sem nyilvántartani, sem ismerni, ennek folytán betartani sem tudta senki, - még szerencse, hogy az Erdő vezetése sem vette mindezt olyan szigorúan. Születtek is ellentétes ítéletek gyakran! Törvény írta elő például a vaddisznók számára, hogy minden összegyűjtött 100 makkszemből 40 darabot be kell szolgáltatni az Erdő vezetésének. Köztudomású azonban, hogy az éhes disznó makkal álmodik, s a vadakra ez még sokkal inkább jellemző! A törvényt a különböző jellemű disznók különbözőképpen értelmezték, és ennek megfelelően eltérően viselkedtek. Volt disznó, aki egész egyszerűen nem vette tudomásul a Törvényt! Ezeket a disznókat vállalkozóknak nevezték el, és kirekesztették a kollektívából. Mások a kötelező beszolgáltatási hányad felett érzett dühükben egyáltalán nem voltak hajlandók makkot gyűjteni; ha megéheztek, egyszerűen ellopták más disznók makkját. Vagy megbüntették őket, vagy nem. A disznók élelmesebb képviselői eltagadták a gyűjtött makkmennyiség döntő hányadát, például 100 makkszemből csak 20-at vallottak be: így 40 szem helyett csak 8-at kellett leadniuk a vezetésnek. Ezek a disznók meggazdagodtak! Megint más disznóknak fogalmuk sem volt arról, hogyan kell makkot gyűjteni, belőlük lettek például az Oroszlán talpnyalói is. A vaddisznók túlnyomó többsége azonban becsületesen betartotta a Törvényt. Ezek lassan elszegényedtek. Ők lettek a vaddisznó-társadalom befolyás és hatalom nélküli, egyszerű köznépe.

Voltak az Erdőben teljesen érthetetlen törvények is. Az még hagyján, hogy a tóban és a patakban tilos volt halászni. A halevő állatok többsége viszonylag hamar rájött, hogy éjjel nyugodtan halászhat, nem füleli le senki. Bár, akit netán rajtakaptak, azzal sem történt semmi. Még az is viszonylag elviselhető volt, hogy törvény tiltotta a rőzse összegyűjtését, miáltal télen az Erdő vadállatainak nagy része állandóan influenzától szenvedett. Pedig a törvénynek semmi értelme nem volt, a lehullott gallyak ott korhadtak szét a földön, nem vitte el őket senki. De mit is lehetett kezdeni az olyan öncélú törvényekkel, mint az, hogy: „Fűre lépni tilos!”? Ez a törvény rengeteg gyakorlati problémát okozott, mivel lényegében mozgásképtelenné bénította az Erdő - nem fán lakó - szárazföldi lakosságát. Szárnyakat, s kopoltyúkat kellett volna növeszteni; ennek azonban gátat szabott a patak forráshiánya.

Az Erdő állatai állandó lázas tevékenységben éltek, hiszen a lopás, a csalás, a korrupció, az eltitkolás, a talpnyalás, az értelmetlen törvények szüntelen kijátszása, a temérdek törvény megalkotása, a mérhetetlen papírgyártás, a patak természetes folyásirányával folytatott kilátástalan és kimerítő küzdelem a szorgos munka látszatát keltette. Az avatatlan szemlélő nem is értette: az ilyen szorgalmas, dolgos nép miért is nem képes ötről a hatra jutni?!

Az Erdő társadalmi vezetése maximálisan elégedett volt a gazdasági élet menetével. A lázas munka ellenére időről időre hol húsból, hol halból, hol fűből-szénából, hol gyümölcsből és magvakból, hol pedig konzervnyitóból mutatkozott hiány; annak ellenére, hogy az Erdő kedvező adottságokkal rendelkezett akár kétszer akkora állatnépesség eltartására is. Ilyenkor fel-felmerültek olyan homályos, teljes részletességgel ki nem dolgozott javaslatok is, mint például, hogy a talpnyalók, törvényalkotók, értelmezők, funkcionáriusok, filozófusok, írók, stb. álljanak be legalább addig gyűjtögetni, halászni, vadászni, amíg az átmeneti hiányt felszámolják. Ez azonban minden esetben járhatatlan útnak bizonyult. A megoldást kivétel nélkül mindig az jelentette, hogy a Kopasz Oroszlán elment kölcsönkérni valamelyik szomszédos erdő vezetőségéhez. (Érdekes, hogy a szomszédos erdők társadalmait az Erdő vezetése rendre ellenségként állította be saját erdejének lakossága előtt. Azok viszont mégis mindig adtak kölcsönt!) A kölcsönt, a hitelbe szerzett javakat azután szétosztották a lakosság között, mint a közösen végzett eredményes munka ellenértékét, - a hitelfelvételt viszont gondosan eltitkolták.

Telt-múlt az idő. Az Erdő élete szinte idilli volt, nem háborgatta sem háború, sem belső elégedetlenség. Történt egyszer mégis, hogy az Erdő vezetése szembekerült önmagával. A szomszédos erdők vezetői egyidejűleg kérték a korábban általuk nyújtott élelmiszerkölcsönök visszafizetésének azonnali megkezdését. Nem volt miből, hiszen az Erdő lakossága mindig minden élelmiszertartalékát - a kölcsönöket is - azonnal felélte!

A vészhelyzet sürgős változásokat kényszerített ki. A Kopasz Oroszlánt a vezetés élén felváltotta a Pöttyös Párduc. Rögtön elhatárolta magát az Oroszlántól minden vonatkozásban, és sietett leszögezni, hogy ő valójában reformpárduc, a pöttyös bőre is csupán atavisztikus örökség. A Párduc köré gyűlt farkasok mindegyike rögtön kijelentette, hogy ő voltaképpen ordasbőrbe bújt bárány. A jaguárt, a gepárdot és a kafferbivalyt - korábban élvonalbeli vezetőket - tüstént a második vonalba helyezték. Volt, aki a harmadik vonalba került, de az is változatlan javadalmazással.

A Pöttyös Párduc a legfontosabb törvényben - Átalakulási Törvénynek nevezte - előírta az Erdő valamennyi lakójának és szervezetének azonnali átalakulását, egyszemélyes társaságokká.

Így történt, hogy a kígyók kénytelenek voltak kopoltyúkat növeszteni, hogy angolnákká válhassanak. A zsiráfnak rövidebbre vágták a nyakát, hogy zebrának tűnjék. Szegény darazsak elkezdtek nagy utálattal mézet termelni, a csukákat pedig kizárólagos zöldmoszat-étrendre kötelezték. Amikor már mindenki tökéletesen másnak látszott, mint aki volt, megkezdődhetett az Erdő termelési célú és intézményi szervezeteinek gyökeres átalakítása. Bevezették a Társasági Törvényt (alkotói sár között írták, így nyakig sárosak ma is!). Ennek az volt a lényege, hogy a korábbi, kizárólag horizontálisan szervezett, idejétmúlta szervezetek tagjait módszeresen összekeverték, és vertikális részvénytársaságokká szervezték át őket. Például: a málnagyűjtő medvebrigádot, a tojásrabló kígyóegységet, a tejtermelő zebuistállót, valamint egy méhkaptárt önként összevontak, az újonnan épített közös barlang homlokzatára pedig kiírták: Málna-Fagyi Rt. Tagjai lettek: néhány medvebocs, az erdeisikló-család, két pár vén zebu és egy kaptárra való méh (pardon: darázs!). Speciel ennek az Rt.-nek a vezetője az a vérmedve lett, aki korábban a Kopasz Oroszlán személyi testőre volt. Azok a volt funkcionáriusok, akik semmiért, soha nem voltak hajlandók felelősséget vállalni, most kaptak egy-egy korlátolt felelősségű társaságot.

Történt - hogy, hogy nem -, hogy a Kopasz Oroszlán volt tájékoztatási tanácsadójának, a Lompos Hiénának (a suttogó erdőlakók egymás közt csak Cenzorként emlegették!!) nem jutott zsíros állás rögtön az első leosztásnál. Mit tehetett? Kihallgatást kért a Pöttyös Párductól.

„Ó, Pöttyös Párduc, mi lesz most velem, most, hogy mindenkinek át kellett alakulnia?! Mihez kezdhetnék, hiszen amihez értettem, arra már semmi szükség nincs!?” - kérdezte a Lompos Hiéna. „Sose búslakodj, fiam!” - mondotta a Pöttyös Párduc a Lompos Hiénának. „Te leszel az én kiadói részvénytársaságom vezetője! Minden olyan hírt, lapot, könyvet és titkot kiadsz és eladsz majd, amiről eddig beszélni sem volt szabad!”

Így is lett.

Az Átalakulási és a Társasági Törvényeket 1989-ben, már születésükkor megismertem, és alkalmaztam is a Hungarocamionnál, ahol közgazdasági főosztályvezetőként dolgoztam. Az állami vállalat felügyeleti szerve, a Közlekedési Minisztérium szelíden erőltette ugyan a mielőbbi átalakulást, a vezetésnek azonban halvány fogalma sem volt arról, hogy mivel jár majd a részvénytársasággá alakulás. Szerették volna minél tovább megőrizni a pozícióikat, ezért minden változást minden lehetséges módon késleltetni igyekeztek. Az egyik héten az átalakulásért, a következő héten pedig az átalakulás ellen kellett érvanyagot szolgáltatnom, koncepciót alkotnom.

Mindeközben közvetlen munkatársaimmal lelkesen olvastuk a rendszerváltó folyóiratokat: a HITEL-t és a KAPU-t. Amikor az MSZMP végleg kivonult a munkahelyekről, feloszlatta magát és átalakult MSZP-vé, - senki nem lépett ‘vissza’ az MSZP-be, csak a vezérigazgató és két helyettese.

Ilyen politikai és szakmai körülmények között írtam meg a fenti pamfletet. Eljuttattam néhány laphoz, de egyik sem vállalta a kiadását. El is felejtettem.

Hónapokkal később az utcán találkoztam ismerősömmel, Gáti Lászlóval, aki egyik barátom közeli társaságához tartozott. Megtudtam azt is, hogy dr. László András, a Co-Nexus Rt. elnök-vezérigazgatójának sajtóreferense. Gáti László kiterjedt média-kapcsolatokkal rendelkezett, tehát megkértem, hogy olvassa el írásomat, s ha arra érdemesnek tartja, adja át valamelyik lapnak megjelentetés céljából. Gáti visszajelzett, hogy: „Öregem, aki ilyet képes írni, az bármit megírhat.” Más egyebet viszont nem mondott.

Cikkem főszereplői a Kopasz Oroszlán, a Pöttyös Párduc és a Lompos Hiéna voltak; utóbbiak, akik kiárusítanak mindent, legfőképpen a titkokat, amelyekről addig beszélni sem volt szabad. Most utólag elárulhatom, hogy alakjukat az állatmesében Grósz Károlyról, Németh Miklósról és Virágh Andrásról mintáztam. Virágh András az átalakulás előtt a Tájékoztatási Hivatal főosztályvezetője, egyszerűbben kifejezve cenzor volt. A Kormány 1988-ban - előre érezve a rendszerváltást? - szélnek eresztette a Hivatal dolgozóit, ám a legfontosabb kádereit előbb még ejtőernyősként kilőtte az előre látható kapitalista jövőbe. A Reform hetilap ötlete Grósz Károly miniszterelnöktől származott, Demján Sándor Hitelbankja adta hozzá a szükséges hitelt, és Virágh András lett az Rt. vezérigazgatója. Jómagam - miután megalkottam a megbízás szerinti hitelkonstrukciót - a Reform Rt. gazdasági vezérigazgatóhelyettese lettem. Az újonnan alakult Reform Rt. első tizenhét dolgozójának Virágh amolyan ‘termelési tanácskozást’ tartott. Kihirdette (még 1988-ban!), hogy tilos szakszervezetet és pártszervezetet alakítani, majd definiálta a cég ideológiai vezérfonalát: „Cenzorként még a tények eltitkolása volt a feladatom, most viszont minden titkot eladok!”

És valóban, a Reform hetilap ‘nekilátott’ hivatása beteljesítéséhez, csupa olyasmiről szóltak a cikkek, amely témák említése azelőtt tabu volt. A lap főszerkesztője Tőke Péter lett, s ő írta az első szám 11 darab cikkét is, különböző írói álneveken. Tőke ma a Leleplező könyvújságot szerkeszti.

1990. januárjában néhány napja már új munkahelyemen dolgoztam a Co-Nexus Rt.-ben, amikor egyszer csak hivatott Dr. László András Co-Nexus-vezér, népszerű nevén a Vörös Ördög. Tekintete valósággal ízzott a dühtől, de elég jól türtőztette magát. Kivette szájából a pipáját, majd a foga közül sziszegte: "Baszd meg, miket írsz Te rólam?!" Csak mosolyogtam, - belül is, kívül is. Fogalmam sem volt, miről beszél. "???" - értetlenkedtem. Ravaszul somolyogva előhúzott egy aznap megjelent Lúdas Matyit, és komótosan felnyitotta a vezércikknél: "Átalakulás az Erdőben" - köszöntött rám az ismert cím. Gáti László tréfája igazán jól sült el: egyéves, komoly írásomat szinte ‘poszthumusz’ jelentette meg, Árkus József vicclapjában (1.800.- forint honoráriumot kaptam érte). László Andrást nagy nehezen meggyőztem, hogy nem ő a Párduc, vagy a Hiéna...

Máig nem tudom, vajon elhitte-e?!

Valamelyik szereplőben önmagára ismert.

Az állatmesém később új életre kelt, illetve kalandosan szövődött tovább. Felbuzdulva ‘a sikeren’, megírtam a folytatását is, ami azóta sem jelent meg sehol. Viszont később, már 1996-ban mindkét mesét odaadtam elolvasásra politikus barátomnak, akinek a nevében hemzseg az sch. Jó ismerőse volt a nagy horgász, a háromnevű, majdnem halott újságíró. Már 1997-ben meg is jelent humoros állatmese-gyűjteménye a rendszerváltó politikusokról.

Más állatokkal, más összefüggésekkel, de nagyon szellemesen...

Budapest, 1990. január

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Gyere, szoríts erosen
H-dur csárdás
Borszék - borvíz és gyógyvíz
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014