Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Népi demokráciából részvényköztársaság
2009.01.06, 19:14                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Tiborc panaszbeadványa az Alkotmánybírósághoz

Népi demokráciából részvényköztársaság

Tisztelettel előre jelzem, hogy az alant következő halmazati panaszaim gyökerei igen mélyre nyúlnak; részint a magyarság balsorsú történelmébe, részint az egyetemes emberi történelem azon konszolidált, boldog korszakába, amikor még a szeretet-jog, az isteni erkölcs, illetőleg a mózesi kőtáblák, mi több: a krisztusi tanítások szabályozták a társadalom életét, s nem a balliberális hagymáz.

Valamikor nagyon régen elveszítettem a fonalat, és sehogyan sem vagyok képes újra felvenni, pedig egy cseppet sem vagyok már koppány.

Problémáim lényege a legitimitás körül forog, különös összefüggésben azzal az ősi elvvel, amit - mint a mindenható Isten akaratát követő második legfontosabb jogforrást - a népfelség elvének szoktunk nevezni.

Nem vagyok született lázadó, sőt, önnön magatehetetlenségem, vagy értetlenségem minden ódiumát sem kívánom e legmagasabb államjogi fórum nyakába varrni! Mégsem értem azonban, hogy pontosan hol, és mikor lett az összes kutyából nagy hirtelen szalonna, holott gyakorlatilag semmi nem változott, azon kívül, hogy a mozdítható dolgok szőrén-szálán mind eltűntek. Számomra bizony makacsul úgy tűnik, mintha 1990. tájékán észrevétlenül áttértünk volna egyfajta társadalmi Möbius-szalag jogi fonákjára, jóllehet mi magunk sem irányt, sem oldalt, sem lépést, sem rendszert nem váltottunk. Vagy lehetséges lenne, hogy a Föld fordult meg alattunk?!

Kérem, nézzék el esendőségemet, de nekem mint földhözragadt, gyarló embernek szükségem van valamiféle támpontra, jogi fogódzóra, ami kézenfogva átvezet engem és sorstársaimat az elterelt magyar Rubicon túlsó partjára, mielőtt végleg polgári jobblétre szenderülné(n)k! Okvetlenül tudnunk kell válaszolni gyermekeink faggatódzó kérdéseire, miszerint: (1) Dolgozzunk, vagy tőzsdézzünk? (2) Lakásra gyűjtsünk, vagy részvényekre? (3) Értékeket, családot alkossunk, vagy legyünk inkább mások egy portyázó falkában? (4) Fizessünk adót, tébét, nyugdíjjárulékot, vagy éljünk fel mindent, most/azonnal? (5) Mit is tekintsünk ‘létminimum’-nak? (6) Kiből lehet ‘polgár’? (7) Szimplán hülyének néz minket az államunk, így nézzük mi is annak, vagy ez az egész csak egy rossz álom?

Tisztában vagyok azzal, hogy jelenleg "A mezei poloskák védetté nyilvánításáról", valamint "Az imádkozó sáska vallásszabadságának biztosításáról" szóló rendkívül fontos és időszerű, eurokompatibilis törvények előzetes jogharmonizációját, illetőleg előzetes normakontrollját végzik, ám mégis tisztelettel kérem, hogy amennyiben drága idejük megengedi, válaszolják meg a következő legitimációs/jogfolytonossági kérdéseimet!

Személyes okokból is érdekelt vagyok a kért válaszokban, ugyanis az elmúlt napokban országos jelentőségű ügyben, fontos (very important) személyiség megbízásából meghallgatásért folyamodtam a kancelláriához. Részletesen, kb. nyolcszor félórában körvonalazott kérésemet mindig azzal utasították el furcsa hangnemben, hogy Magyarország mégsem egy banánköztársaság, ahol valaki, nemzeti fontosságú ügyben, csak úgy felhívja a Miniszterelnöki Hivatalt.

Lenyűgöző Magyarország államformájának XX. századi fejlődése!

Monarchiából tanácsköztársaság, német gyarmatból népköztársaság, szovjet gyarmatból köztársaság, nemzetállamból multinacionális banánköztársaság...

Konkrét jogi, illetőleg legitimációs dilemmáim, kérdéseim a következők:

Németh Miklós, az utolsó előtti kommunista miniszterelnök leköszönése előtt felfedezte, hogy 20 milliárd USD adósság terheli a reformok súlya alatt összeroskadt proletárdiktatúra államkasszájának büdzséjét. Ezt az adósságot, illetve annak szolgálatát Antall József rendszerváltó miniszterelnök minden hercehurca nélkül átvette. Meg sem kérdezte, miből is származott az. A nemzet adóssága azóta minimum megkétszereződött (eközben a forint 12 év alatt háromszor gyengébb lett a dollárnál!), egykori nemzeti működőtőkénk (cca. 60 Mrd USD) viszont teljes egészében eltűnt az ún. privatizáció során. A polgári jólét alapja azonban nem a liberális szóbeszéd, hanem a stabil pénzügyi, jövedelmi és vagyoni helyzet. Na, éppen ez tűnt el! A hiteleket nem mi vettük fel és költöttük el, hanem a kommunista diktatúra, amely ugyebár nem volt szabad demokratikus rendszer. A szocialista állam adósságát azonban az ún. rendszerváltás és az első szabad választások (1990.) után mégis maradéktalanul ránk terhelték. A privatizáció során eladott nemzeti vagyon bevételéből egy rézpeták erejéig sem részesültünk, az állam azt állítólag adósság-törlesztésre költötte. Matematikailag sem stimmel az egész! Miképpen vehettük át egy illegitim rendszer összes adósságterheit? Hová tűnt el az állami vagyon, illetve annak privatizációs bevétele? Ki, mikor, és kit fog mindezért felelősségre vonni, és/vagy elszámoltatni?

Külön jogi probléma számomra, hogy az ominózus 60 Mrd USD becsült értékű nemzeti működőtőke 1989-ig a ‘társadalmi tulajdon’ patetikus névre hallgatott, stílszerűen kifejezve azt a közismert tényt, miszerint azért kaptunk évtizedeken át mindannyian rendkívül alacsony béreket, hogy társadalmi (össznépi) tulajdonunk volumenét gyorsított ütemben gyarapíthassuk, mihamarébb utol érendő az élenjáró kapitalista országokat. Utol ugyan sosem érthettük őket, viszont sajnos a rendszerváltás során komprádor/kollaboráns burzsoáziánkkal együttműködésben gyakorlatilag mindenünket ellopták. A tanácsadó cégek adták a tanácsot az államnak: ki, mit, mennyiért vihessen el. A probléma lényege a következő:

(1) A T.T. 1989-ig minden magyar dolgozó kollektív tulajdona volt. (2) Mikor, milyen jogszabály alapján lett a T.T. állami tulajdonná, mikor államosították? (3) Miként válhatott a népköztársaság társadalmi tulajdona a köztársaság állami tulajdonává? (4) Ha társadalmi tulajdonunk államosításáról törvény nem rendelkezett, akkor milyen jogon értékesítette azt az új magyar állam? (5) Ha jogtalanul, akkor nem a külföldiek lopták el a kollektív tulajdonunkat, hanem a magyar állam, aki csak úgy átvedlett szocialistából kapitalistává. De kiévé?! Legitim-e, ha a rendszerváltó állam egy tollvonás nélkül megfosztja népét minden jogos tulajdonától? Sőt, még elszámolni sem tartozik a privatizációval?! A vagyonunkat elvették, a hiteleiket ránk terhelték. Jogszerű-e mindez? Miért nincs egyikről sem hiteles, mérlegszerű elszámolás? A privatizáció miért a költségvetés-, az államadósság miért a Nemzeti Bank ügye volt; a kettő miért nem kapcsolódott össze közvetlenül, mérlegszerűen egymással? Miért nem foglalkozott soha ezekkel a kérdésekkel a magyar parlament?

Az előzőek szerint a társadalmi tulajdon = az állami tulajdonnal, hiszen nem történt külön államosítás. A formális logika szabályai szerint (amire mellesleg az egész jogrendszer épül!) ez esetben a társadalom = az állammal, sőt, a népköztársaság = a köztársasággal! Előbbi állítás jogi nonszensz, hiszen az állam a társadalom erőszak-szervezete, nem maga a társadalom. Csakhogy pontosan ez történt! Az állam erőszakot tett a társadalmon, elvéve annak tulajdonát. Utóbbi állítás viszont döbbenetes következtetésre vezet: látszat-rendszerváltás történt, Szűrös Mátyás kikiáltása merő humbug; a népet váltotta le, nem a rendszert. Amennyiben ugyanis az egyenlőség, a teljes jogfolytonosság fennáll a régi és az új állam(forma) között, akkor vagy az előző nem volt népköztársaság, vagy az utóbbi (a mai) nem polgári köztársaság. Valamit deklarálni kellene! Egymásét csak akkor vehetik át jogfolytonosan, ha lényegében azonosak. És láss csodát: alkotmányunk ma is a régi, ugyanaz!

Legitim-e, ha a diktatúra észrevétlenül megy át demokráciába? Vállalhat-e effajta "jogfolytonosságot" a polgári demokratikus jogállam? Átveheti-e a demokrácia a diktatúra alkotmányát?

Ismereteim szerint a polgári társadalom alapja a szabad és független polgárok jog-és esélyegyenlősége. De vajon lehet-e valaha is szabad és független polgár a társadalom azon tagja, akinek az állam elvette mindenét, a ‘társadalmi tulajdonát’? A magyar polgári állam éppen a polgári fejlődés anyagi lehetőségétől és esélyétől fosztotta meg saját állampolgárait. De nem csak ez történt. Az állam a diktatúra által elherdált államkölcsönök összes terheit is ‘a polgárok’ vállaira rakta, miáltal még a nincstelen földönfutónál is alacsonyabb szintre, a brazíliai őserdők gumicsapolóinak rabszolga-szintjére süllyesztette polgárait! A magyar ‘polgár’ óriási hendikeppel indul(t), - minél inkább vállalkozik, annál mélyebbre süllyed a kamatrabszolgaság mocsarába: tartozásai egyre nőnek.

Milyen jogai vannak a nincstelen magyar rabszolga-polgárnak, akinek a tulajdonát elvették, vagyona nincs, állása bizonytalan, jövedelme éhbér, ám közteherviselési kötelezettségei egyre elviselhetetlenebbek? Milyen fedezetre vállalkozzék a magyar polgár, ha egyszer semmije sincs? Ki ad hitelt a magyar vállalkozónak fedezet hiányában? Hogyan áll esélyegyenlőség dolgában a hitel-képtelen polgár? Miből gyűjtsön vállalkozási tőkét a nincstelen, éhbérből élő ember? Mik az esélyei a magyar állampolgárnak nincstelen európaúniós polgárként?

Régi vesszőparipám a földtulajdon kérdése. A múlt század végén, de főként a huszadik században több szépreményű, ám végkimenetelében egyaránt sikertelen kísérlet is történt a magyar polgári középosztály megteremtésére. A politikusok/történészek utólagosan többnyire külső okokra hivatkozva magyarázták meg a kudarcot. A lényegi, a belső történelmi/társadalmi ok azonban mindmáig rejtve maradt. Az tudniillik, hogy a magyar paraszt, a magyar mezőgazdasági kistermelő sohasem válhatott vállalkozó polgárrá, mert ehhez nem kapta meg a földet. A magyar parasztság munkájának gyümölcsét, értéktöbbletét, profitját mindig a rajta élősködők élvezték, vették tőle el. A paraszt megmaradt nincstelen bérmunkásnak a ‘szocializmus’-ban is, hiszen földjével bekényszerítették a TSZ-be. Márpedig a föld azé legyen, aki megműveli. Most eljött az igazi végveszély, hiszen legkésőbb az európaúniós csatlakozás véglegesen kihúzza a magyar paraszt lába alól a talajt. Amennyiben multinacionális vállalkozók fogják felvásárolni, birtokolni és megműveltetni a magyar termőföldet, úgy semmi esély nincsen a parasztok kisvállalkozóvá fejlődésére, polgárosodására. Akkor a magyar paraszt, a nemzet túlélési génjeinek legvégső hordozója örökre betagozódik az új világrend jellegtelen kamatrabszolga millióinak szürke masszájába. Lehetséges-e a parasztság polgárosodása földtulajdon nélkül? Hihető-e a kormány polgárosítási törekvése, ha a termőföld tulajdonjogát éppúgy megvonja művelőitől, mint ahogy a rendszerváltó kormány elvette a társadalmi tulajdont az egész társadalomtól? Mi lesz a nincstelen parasztok sorsa?

Magyarország 1988-tól, mint igyekvő, stréber tanuló, nagy sietve, és sajnos kritika nélkül átvette a nyugateurópai kapitalista adórendszert (ÁFA, SZJA, stb.), valamint kidolgozta és bevezette az egyetemes/nemzetközi társasági tulajdon megvalósítására irányuló átalakulási és társasági törvényeket, anélkül, hogy mindezt hozzákapcsolta volna a magyar társadalom polgárosodásának követelményeihez. A polgárosodás szükségessége, megvalósításának szempontjai egész egyszerűen kimaradtak a rendszerváltás ‘koncepció’-jából. Az alkotók nyilván úgy gondolták, hogy a magyar nemzet tulajdon nélkül, tetemes adóssággal a hátán is képes lesz sikeres vállalkozóként önerőből polgárosodni, illetve svéd adórendszerrel és albán bérekkel, mint éhbérmunkás-polgárság (!?) vonul majd vígan be az Európai Únió közös karámjába.

Legitim volt-e az egész ország ‘társaságosítása’, átalakítása, valós belső részvényvásárló-erő megteremtése nélkül? Miért nem került sor ún. ‘társadalmi részvények’ kibocsátására, miért nem lettek a volt dolgozók társadalmi tulajdonuk révén a működőtőke, az átalakult társasági tulajdon első részvényeseivé?

Miért nem került sor (kárpótlás helyett) ‘földosztás’-ra? Minek az érdekeit képviselték valójában a rendszerváltó kormányok?

A rendszerváltás villámgyorsan szétverte ‘a szocializmus’ közigazgatását, ám nem hozott létre helyette működőképes újat. Primitív, összevont formában életre hívták a megyei ‘főispáni’ (jegyzői) szisztémát, de semmilyen pénzeszközt, illetve valódi hatáskört nem biztosítottak, nem delegáltak a szervezethez, így az megszüntetéséig (1994.) holt térben mozgott. A közigazgatási rendszer földrajzi, területi tagozódása 1995. óta már a látszatot sem őrzi, gyakorlatilag nincs. Magyarország térképén önálló közigazgatású (helyhatóságú) városok ‘működnek’, megoldhatatlan feladatkörrel, valós/mobilizálható vagyon-, és főleg a szükséges likvid tőke nélkül, immár kezelhetetlen nagyságú hitelállománnyal, a végletekig eladósodva. (Budapest adósságát és titkait Demszky Gábor őrzi.)

A városok közötti területen pedig közigazgatási szempontból a senki földje helyezkedik el. A mai helyzet azonban nem csupán pénzügyileg katasztrofális (a városok vagyonát jelzálog terheli), hanem jogi/közigazgatási értelemben még inkább. A középkori Magyarország feudális közigazgatási rendszere, amely a földdel kapcsolatos minden kérdés rendezését is helyben megoldotta, szakmailag nagyságrendekkel kifinomultabb, működőképesebb és modernebb (!) volt a mainál. Áttekintve a korabeli közigazgatási-és földtörvényeket, szembetűnő az alkotók egységre törekvése, gondolkodásának jogi tisztasága, illetőleg az, hogy a jogi szabályozás mennyire megfelelt az előírni kívánt reálfolyamatok követelményeinek. A társasági törvény, a földtörvény mai formájában - különös összefüggésben a siettetett európaúniós csatlakozással - egyrészt önellentmondások valóságos tárháza, másrészt nem felel meg nemzetgazdaságunk stratégiai-, illetve polgárosodásunk valós érdekeinek. Az egyetemes/nemzetközi társaságosítási törekvések/megoldások teljesen idegenek a magyar viszonyoktól, realitásoktól. Legitim-e a mai magyar területi közigazgatás hiánya/működésképtelensége? Mi lesz az eladósodott városi önkormányzatok sorsa, - felszámolás? Miért nem állítjuk helyre a magyar föld tulajdonának ősi törvényeit? Miért szükséges a magyar termőföld egyetemes/nemzetközi társasági tulajdonná alakítása? A nemzetközi nagytőke kívánságára?

Mik a polgárosodás Kormány által elképzelt jogi/pénzügyi alapjai?

A magyarországi (politikai és gazdasági) rendszerváltás legmélyebb sajátossága az abszolút kiterveltség, a rendkívül fegyelmezett, szervezett végrehajtás volt. Az előkészítők már akkor jó előre kifundáltak minden, majd évekkel később bekövetkező ‘spontán’ történést is, amikor az egyszerű magyar emberek még stabilan megdönthetetlennek hitték a szocialista tábort, élén a nagy Szovjetúnióval, - sőt, a glasznoszty és a peresztrojka hírére új lendületet kapott az MSZMP tagtoborzása is. A színfalak mögött már javában folyt a majd megszűnő állampárt illegalitásba vonulásának, új pártokba szétrajzásának szervezése. Lázas sietséggel zajlott le az átmenet jogi/törvényi alapjainak megteremtése, a politikai nómenklatúra és az állami titkosszolgálatok személyi állományának, kapcsolatrendszerének átmentése, továbbá az ún. ‘spontán privatizáció’, a nemzeti működőtőke intézményes széthordása. Különös gondot fordítottak a tisztakezűség látszatának komplex megőrzésére, nehogy évek múltán valaki ‘realizálja’ Antall József híres mondását: "Tetszettek volna forradalmat csinálni!".

A valódi forradalom visszamenőleg semmisnek nyilváníthatta volna a rendszerváltásnak nevezett nemzetközi ingyencirkuszt. Az MSZMP ‘hivatalos’ és titkos állománya konkrét megbízatással részben letűnt, felmelegített történelmi pártok égisze alatt, részben vadonatúj szerveződések köpönyege alá bújva, azokba beépülve, megkezdte új típusú kommunista pártok szervezését. Hamarosan létre is jött a plurálisan decentralizált bolseviki rendszer, a parlamenti hatpártokrácia.

Minden összezavarodott, 10 év alatt mindegyik párt teljesen másnak bizonyult, mint aminek eredetileg hirdette magát. Átalakultak, megszűntek, összeolvadtak.

Az egyetlen kiszámítható és logikus fejlődés eredményeként a szocialisták végre meglelték önazonosságukat, - valamennyien kapitalistává váltak. Legitimek-e a rendszerváltás pártjai? Legitim-e, ha egy párt hamis ígéretekkel félrevezeti a választóit, majd győzelme után előzetes programjával abszolút ellentétes kormányzásba kezd? Meddig terjed a politikai hazudozás jogi tűrés-határa? Legitim/nemzeti pártpolitika, illetve törvényhozás szolgálhat-e külföldi érdekeket? Legitim-e, ha a rendszerváltó pártok blokkolják a társadalmi/politikai mobilitást? Nem bolsevizmus-e a törvénykezési voluntarizmus?

Nem lenne olyan életbe vágó probléma a valódi demokrácia teljes hiánya, ha lenne igazi, működő társadalombiztosítás, lenne szociális biztonság. A nincstelenség, a nyomor, a betegség, az elesettség és a kilátástalanság sokkal nehezebben szokható meg, mint a politikai jogfosztottság. Nem polgári demokrácia az, amelyben az állampolgárok képtelenek kifizetni a villanyszámlát. A polgári fejlődés alapja a biztos munka, a stabil megélhetés, a növekvő jövedelem és a vagyoni gyarapodás. Nem európaúniós kamatrabszolga/bérmunkás világpolgárok, hanem jólétben élő, öntudatos, lélekben is gazdagodó magyar állampolgárok akarunk lenni. Döbbenetes szemfényvesztés, amit a folytatólagos kormányok a társadalombiztosítás jogcímén évtizedek óta elkövetnek a nemzet ellen. A társadalombiztosítás az egyenértékek kölcsönös cseréjén alapuló szerződéses jogviszony, s nem pedig valamiféle új típusú adó, amivé a legújabb kormány igyekszik azt tenni. Nem szívesen példálódzom mások életével, így a magam példájával élek. A magyar társadalombiztosítás a rendszerváltás óta eltelt 10 évben csak a magam személyes jövedelemtermeléséből cca. 40 millió forint tiszta bevételre tett szert, amit teljes egészében el is herdált, miközben jómagam utoljára 1985-ben voltam orvosnál. Nem beszélve arról, az egész életen át fizetett nyugdíjjárulékról, amelyből valószínűleg egy árva fillért sem fogok nyugdíjként visszakapni! Ténylegesen befizetett összegeim puszta bankkamataiból ragyogóan meg kellene élnem, egészen a halálomig.

Jogszerű-e a társadalombiztosítás (mint szerződés) adóvá silányítása? Esélyegyenlő-e az állam előtt a magánszemély és az állami nagyvállalat? Legitim-e évtizedes befizetéseink intézményes ellopása? Van-e jogalapja (!) a tébét nem fizetők felelősségre vonásának?

Legitim-e nyelvileg a társadalombiztosítás elnevezés hivatalos használata?

A hivatalos és a hétköznapi nyelvben használt szavaink mintha eredeti fogalmainktól egészen eltérő, merőben más jelentést hordoznának. Jelbeszéd az életünk, mást mondunk, mint amit gondolunk. Bábeli nyelvzavar, fogalomzavar minden mennyiségben. Tovább él bennünk - mint posztkommunizmus - az a korszak, amikor mindennek fedőneve volt. Sőt, a hazugságok még tovább is szövődnek.

Mostanában már semmin nem csodálkozom.

Szinte teljes egészében végigéltem a szovjet hadsereg ideiglenes magyarországi állomásozásának alig 45 éves időszakát, - ám távozásuk óta is folyamatosan tapasztalom, hogy a legsötétebb odúk, politikai szándékok legmélyén mindmáig ugyanazok az erők lapulnak. Talán azért, mert a bolsevikok 1917. óta folyamatosan lábbal tiporhatják a népfelség szent elvét, amit még ma sem érvényesítünk.

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Tábori posta
Butterfly Images
Lovasíjászat - Kassai Lajos bemutató 1. (www.lovasijaszat.hu)
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014