Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
2016.02.15, 17:51                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK

gondolatok Vona Gábor pártelnök úr évértékelő beszéde kapcsán

Bevezetés

Régen publikáltam utoljára.

Már legalább 10-15 éve…

Egyszerűen semmi értelmét nem láttam, hogy tovább írjak.

Harminc megírt (ebből 13 megjelent) könyvemben és kb. 800 különféle – főként politikai - publicisztikámban lényegében minden mondanivalómat megjelentettem, így a gondolataimból semmi nem maradt kiadatlan. Az interneten néhány tízezren folyamatosan olvasnak, ezen kívül írásaimnak sokkal több haszna nem lett. Legalábbis nem látszik…

Ámde most sorsfordulóhoz érkezett a Világ, és benne Magyarország, ami óhatatlanul is arra kényszerít, hogy - a megfelelő apropó kapcsán – új mondanivalómmal, ismételten hallassam a hangomat, kifejezzem aggodalmas tiltakozásomat, mert ami majd most történik, az végleges, helyrehozhatatlan katasztrófát sejtet.

Sorban végigmegyünk mindazon, amit Vona Gábor mondott. Minden lényeges megállapításánál kifejtem személyes véleményemet.

  1. Magyarország nagy bajban van

Ki tudná, ki akarná ezt az állítást megcáfolni?! Leginkább azért nem lehet megcáfolni, mert Magyarország nagyjából 1526. óta folyamatosan „nagy bajban” van. Egyik bajból kecmereg ki a másik után, hogy mikor már révbe érne, beleessen egy még mélyebb verembe. Drámai nemzetközi változásokat élünk; Magyarország pedig elfáradt, hogy sikerrel abszolválja ezeket a változásokat. Miben fáradt el? A belső hideg polgárháborúban, ami már negyed-évszázada folyik a Fidesz és az MSZP között. A magyar társadalom ettől az értelmetlen és láthatóan „sikerrel megvívhatatlan” hideg polgárháborútól fáradt el, mert az ellenfelek egyike sem tud vagy akar győzni, nem is ezért harcolnak, hanem csakis a hatalom kizárólagosságáért az egész társadalom felett. Egymást feltételezik, nem is igen tudnának meglenni egymás nélkül; a nemzet erőforrásait pedig az öncélú harc közben rendre kimerítik, elapasztják. (Aki még emlékszik rá, volt egyszer egy 70:30 – mondta Dávid Ibolya…)

  1. A történelem újra beindult

Francis Fukuyama, ismert amerikai történész szerint az emberi társadalom fejlődésének legfelsőbb foka a liberális demokrácia, amit már el is értünk; persze nyilván, Amerikában. A fejlődés ugyanis – az állítás szerint - ezen a ponton meg is torpan, hiszen a liberális demokráciánál anyagi, pénzügyi, morális-filozófiai és szellemi értelemben sem létezhet magasabb lépcsőfok. Az emberiség technológiája soha nem látott csúcsokat döntöget, a tömegtermelés bármit előállít, ami szem-szájnak ingere, a kereskedelemben minden azonnal, s a legjobb minőségben kapható; az egyén szellemi és erkölcsi vonatkozásban is a végtelenbe nyújtózkodhat, nincs olyan, mit el ne érhetne, nyitva áll előtte a tudás és a karrier minden lehetősége, így az egyén és a társadalom – az emberek összessége – is szükségszerűen egyre boldogabb. Nincs, és nem is lehetséges olyan társadalmi berendezkedés, ami az emberi léleknek jobban megfelelne, vagyis „a tökéletes motiváció” mindenkiből a legjobbat hozza ki; ennek megfelelően a tudás, a technológia, a fogyasztás, a gazdagodás, a kollektív világlélek fejlődése is töretlen és exponenciális. Vona Gábor „belecsap a lecsóba”, mert nem csak, hogy ellentmond Fukuyamának, hanem egyenesen azt állítja, hogy az emberi társadalom fejődése újra beindult! Beszédéből azt ugyan nem tudjuk meg, hogy merre, milyen irányba, mi felé – elég lesz majd menet közben kitalálni (?!), fő az, hogy ismét mozog a Föld.

  1. A Kárpát-medence a mi földi paradicsomunk

A hegy-koszorúval övezett medence már földrajzilag is szinte kínálja magát „a politikai bezárkózásra”, amire mi magyarok, lelkületünket tekintve, amúgy is hajlamosak vagyunk. Ragaszkodunk a hazánkhoz; a földterületünkhöz, „amint azt az Úristen kimérte”. Mi nem akarjuk elvenni a területét senkitől, mi nem akarunk más államokat meghódítani, nem építünk gyarmatbirodalmat – mi a szabadságot szeretjük, és nem a hódítást! (Lásd: Amikor Mátyás, szakrális királyunk megállította fekete seregét Bécsnél, pedig ha akarja, akár nyugat-római császár is lehetett volna.) Mi, magyarok, csak azt szeretnénk, hogy mindenki hagyjon minket békén; békében, önállóan boldogulni a saját földterületünkön. És akkor mi is békén hagyunk mindenkit… (De szép is lenne! – álmodik a nyomor…)

  1. Nem fognak minket ezután sem békén hagyni

Ocsúdik fel a hirtelen jött és nyomban el is szállt álomból Vona Gábor. Mert nem elég, hogy a török után az osztrák jött, az osztrák után a német, a német után az orosz, az orosz után pedig már a Globalizált Világállam – most ehhez még megjelent a modernkori népvándorlás is; megjelentek a Merkel kancellár asszony által behívott, szír menekülteknek álcázott mindenféle iszlám betolakodók. Ámde mindez csupán látszat, ami mintegy elfedi a katasztrofális valóságot: mi, magyarok a világ-összeütközés metszéspontjában állunk! De van egy ennél még nagyobb baj is: mint nemzetállamot alkotó nemzet, egy cseppet sem vagyunk a védekezésre felkészült, alkalmas állapotban! Vezető politikai erőink, a jobboldal és a baloldal, a Fidesz és az MSZP csak a saját eszement, képtelen háborújukkal vannak elfoglalva, miközben a valódi tét a magyar fennmaradás, a túlélés a készülődő történelmi viharban, mint már annyiszor… (Ahogy a dalban visítja a női énekes: „… s nem kapunk ki egy nagyobb vihart!” De bizony kikapjuk, most is…) Mert mi is a magyar nemzet belső politikai célja? Hogy a belpolitika is békén hagyja őket. De a belpolitika nem hagyja! Vagy az egyik félhez kell tartozni, vagy a másikhoz. Aki nem tartozik egyikhez sem, az nem számíthat semmi jóra, már emberszámba sem veszik; - munkája, egzisztenciája, családi megélhetése, felemelkedése, karrierje, társadalmi megbecsülése merő illúzió, csak a Holdon valósulhat meg… A magyart az különbözteti meg a tucat-népektől, hogy a magyar nem tömeget, lakosságot alkot, hanem a magyar ember egy közösség, a magyar nemzet megbecsült tagja, része (szeretne lenni). Szinte már-már megmosolyogtató a Fidesz és az MSZP, mint a mesében a róka meg a holló, amint folyton a sajton veszekednek, amit pedig egyikük sem szeret…

  1. A tét: az USA világuralma

Két háború – és az abban való aktív részvétel! – fenyegető veszélye is lóg a fejünk felett: Az iraki-szíriai háború az ISIS ellen, és az „ukrán háború”. Vona Gábor nagyon helyesen megállapítja, hogy miközben a betolakodók még ma is hosszú, tömött sorokban menetelnek befelé, az EU szívébe, Németországba - és ki tudja, mi vár ránk is, megint, majd ha kitavaszodik! -; miközben lassan körvonalazódik az említett két, látszólag különböző háború eszkalálódása, aközben a Fidesz és az MSZP láthatóan csak az egymás elleni ádáz háborúval van elfoglalva, mintha a magyar nemzet legfőbb stratégiai-önvédelmi problémája az lenne, hogy rövidebb-hosszabb távon éppen melyik „nagypárt” nyúlja le a 70-et, és melyik a 30-at. (E számok a nemzeti vagyon, a költségvetés és az EU-s támogatások százalékaként értelmezendők.) Vona Gábor azt is bátran megfogalmazza, kimondja, hogy nagyon résen kell lennünk, hiszen az imént jelzett háborús fenyegetések valójában abból fakadnak, hogy az USA világuralma; egyeduralma, hegemóniája a valós tét, mind gazdasági, pénzügyi, politikai és katonai értelemben egyaránt. Mindezeknek a hátterét, a kevert arcvonalak álságos természetét azonban nem fejti ki kellő részletességgel, így ez most „tőlem” következik, a szükséges konzekvenciák levonásával együtt.

  1. A harmadik világháború terve és réme

A „beavatottak, a vájt-fülűek”, stb. előtt már régóta ismeretes az a hivatalos - ám velejéig hamis - történelemoktatásból hogy, hogy nem teljességgel kifelejtett tény, miszerint a rettenetes 20. évszázad második felétől a világszínpad pénzügyi, gazdasági, politikai és katonai eseményei nem spontán, másképpen mondva, nem „hirtelen felindulásból” születnek, sőt, legkevésbé sem valószínűségek vagy a vak-véletlen hatásai szerint, hanem az extrém, a jövőt meghatározó események mögött olyan rejtélyes (talán okkult?) háttérerők állnak, melyek fejlődéstörténete nagyjából az 1700-as évek végétől körvonalazódik, és mind a mai napig folytatódik, sőt, oly mértékben erősödik is, hogy ez mára már világméretű trenddé vált. Alapvetően ugyanis az a helyzet, hogy a világhatalom folyamatosan koncentrálódik és centralizálódik (vagyis egyre kevesebb ember kezében, egyre nagyobb hatalom összpontosul), mert a világ „történelmileg” kialakult erőviszonyai, a fennálló hatalmi status quo – „a leosztás” - másképpen már nem tartható fenn, csak növekvő erőszakkal. Az amerikai „demokrácia-felfogás” erőszakos exportjával, pénzügyi zsarolással; ha kell, katonai fenyegetéssel, a kettő kombinációjával; és ha már egyik sem működik, akkor helyi „forradalmak” (pl. „az arab tavasz”) gerjesztésével, mi több, az USA szempontjainak végképp meg nem felelő országok – vö. Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria – effektív szétbombázásával. Mindez természetesen szorosan és szervesen összefügg az egész menekült-kérdéssel, hisz’ a bevándorlók százezrei (majd még milliói) pontosan azokból az országokból érkeznek, amelyekben a hagyományos társadalmi-politikai berendezkedést az USA bombái szétdúlták, miáltal az ottani lakosok életkörülményei abszolút elviselhetetlenné váltak…

A világtörténelem legalább is 1950 óta konvergens, tántoríthatatlanul halad a saját végzetéhez vezető úton, a következők szerint.

  1. Adam Weishaupt, Albert Pike és a Rothschildok

Kísért a múlt. A győztesek hamis történelme, a máig feldolgozatlan és szándékosan eltitkolt történelmi valóság. Az, hogy a világtörténelem nem osztályharcok (vö. Marx) története, hanem összeesküvések folyamatosan szövődő és fejlődő láncolata. Persze, most jönnek majd a kétkedő, sunyi szövegek, hogy „ezek összeesküvés-elméletek”, hogy a világ nagy befolyású pénzemberei és vezető politikusai „nem akarnak mást, csak jól élni”, stb. Ellenérvek, ellen-tények nincsenek, csak álszent hazudozás. A valóság rég’ az, hogy aki fizet, az rendeli a zenét.

Tapasztalt már valaki ezzel ellentéteset?

Szóljon, megvitatjuk…!

Nem kezdjük Ádám-Évánál, és ne is aggódjon senki, nem akarok Vona Gábor ország-értékelő beszéde ürügyén most alapfokú oktatást tartani sem mágiából, sem okkultizmusból, sem a világpolitika valós mibenlétéről. (Bár az itt említettek mind rokon-értelmű fogalmak.) Még 1776-ban Adam Weishaupt, aki kikeresztelkedett zsidó, a németországi ingolstadti egyetem jezsuita kánonjog-professzora, a Rothschildok megbízásából kilépett a jezsuita rendből, hogy megalapítsa az Illuminátus Rendet. Munkáját épp’ május 1-jén fejezte be, alapvetéseit ekkor tette „közzé”, a világ kommunistái ettől kezdve a Munka Ünnepét ünneplik minden év május elsején. (Megjegyzés: a kommunizmus, a nemzetiszocializmus, a cionizmus, a nácizmus, a kapitalizmus, a szocializmus, az imperializmus, a globalizmus, sőt a liberális demokrácia egyaránt mind illuminátus találmányok, de erről majd még később is.)

Mindezek után az Illuminátusok frissen hozzákezdtek a Weishaupt-tézisekkel megalapozott program végrehajtásához. Tudták, hogy készen áll egy okkult-intellektuális világ-mozgalom, amelyet céljaikra okosan felhasználva, nekikezdhetnek a világuralom megszerzéséhez. Mert az Illuminátus Rend végső célja a Világállam létrehozása (volt). Amiről most beszélünk, az tehát a mai világrend, a New World Order hiteles előtörténete. Elsőként tehát beszivárogtak a világ összes szabadkőműves páholyába, ahol fokozatosan átvették az irányítást. Valós gyakorlati-politikai célokat adtak egy lényegében „szinte csak” az egyén személyiségfejlesztésével és mindenféle okkult „titkok” őrzésével foglalkozó – ám korántsem ártalmatlan! -, a világ minden országára kiterjedő, illegális nemzetközi hálózatnak. Rövid erőgyűjtés és erőfelmérés után neki is kezdtek az egyházat és a nemzetállamokat felbomlasztó terveik megvalósításához, amelynek első fejezete a királyi uralkodó dinasztiák megbuktatásáról, az egyház és az állam különválasztásáról, a kapitalizmus megalapozásáról, a világon egyeduralkodóvá válásáról és a köztársasági államforma kizárólagossá tételéről szólt. A legagresszívebb végrehajtó szervezetük a Franciaországban megalakult Grand Orient – Nagy Kelet - páholy lett, amely azóta is az Illuminátusok zászlóshajója. Legfontosabb „projektjeik” professzionális, abszolút sikeres végrehajtásával alapjaiban változtatták meg a világot. Miután – a nemzetközi tőkés bankárok pénzén – kikiáltották és bevezették, megszervezték a köztársaságot, s vele a liberális parlamenti demokráciát, azóta 51 %-os többséggel hivatalosan és abszolút jogerősen le lehet tagadni az égről, akár a csillagokat is. Istent, a tízparancsolatot vagy a népet is le lehet szavazni, le lehet váltani, amenynyiben a szavazás eredményét előre jól megszervezik. Ne csodálkozzunk, uralmuk fokozatos megvalósulása óta pontosan ez is történik, nagyjából a Föld minden „szabad” országában! (Ahol az amerikai típusú szabadság még nem érte el a szükséges illuminált szintet, azokat az országokat módszeresen lebombázzák.) A Nagy Kelet mindenütt egyrészt módszeres kegyetlenségéről, másrészt megátalkodott Isten-tagadásáról vált „hírhedtté”. Legfontosabb projektjeik a következők voltak: az amerikai függetlenségi háború, melynek győzelmes befejeztével megalakították a világ első szabadkőműves államát, az USÁ-t; a dicsőséges Nagy Francia Forradalom, amelynek az elején Robespierre és magas társadalmi rangú jakobinus társai mesterséges élelmiszerhiányt idéztek elő, majd „bankár-pénzből” fizetett martalócaikkal megrohamozták a Bastille-t, és kiszabadítottak onnan egy tucatnyi effektíve félkegyelmű szerencsétlent, aztán a nagy szabadkőműves találmánnyal, a guillotine-nal előbb lefejezték Európa legfelvilágosultabb, szociálisan legérzékenyebb uralkodó párját, végül pedig egymást is (a baloldali „köztársaságpártiak” máig is a világtörténelem csúcs-fénypontjának tekintik ezeket a rettenetes napokat, melyek során a francia népet szinte a halálba kergette, lemészárolta a tébolyult felvilágosultak mocskos bandája, mintha csak ezek az istentelen jakobinusok a magyargyűlölő Kun Béla és Szamuelly Tibor történelmi előfutárai lettek volna…); a szintén jakobinus (Garibaldi, Mazzini, stb.) indíttatású ’48-as nemzeti forradalmak menedzselése, a Karl Marx-féle Kommunista Kiáltvány, az I. Világháború kirobbantása, a Szovjetúnió, a világ első kommunista államának létrehozása (a svájci, német és amerikai bankárok által finanszírozott Lenin és bandája vezetésével); az orosz cári dinasztia maradéktalan kiirtása (óh, csak tudnám feledni az ítéletvégrehajtó keretlegények arcát megörökítő fotón az örök mementóul bekarikázott fejet!!!); a hazánkat nyomorék országgá csonkító trianoni békekötés; s hogy aztán egy nagyot ugorjunk az időben, egészen a közelmúltunkig. Mert a magyarországi Grand Orient szervezte meg, nemzetközi utasításra az 1990-es rendszerváltásunkat is… (A Hóbagoly volt az eredeti Nagymester, mai aktuális tagjai pedig például Gyurcsány Ferenc és Mesterházy Attila, akik a köztársaság-eszme és az Európai Egyesült Államok létrehozásának elkötelezett hívei. És vajon hogy hívták még néhány éve a Gyurcsány vezette MSZP gazdasági tanácsadó cégét? Nem hiszik el: Grand Orient Kft. Szerepeltek a Magyar Televízióban is.) Még hogy semmi értelme nincsen a baloldali és jobboldali megkülönböztetésnek! Hát persze, hogy nincsen! Azonos gazdi eteti mind a kettőt, a nemzetközi szabadkőművesség! (Aztán „jött még” a romániai műforradalom…) Mellesleg: nyilvánvalóan Grand Orient irományok a Cion Bölcseinek jegyzőkönyve, vagy a mi Rózsadombi Paktumunk is... (Ennyit polgárpukkasztásként.)

  1. A politikai cionizmus és az iszlám egymás általi megsemmisítése

Adam Weishaupt halála előtt utódjává – és az Illuminátus Rend vezetőjévé - Albert Pike amerikai tábornokot tette meg. Albert Pike örökre beírta magát az emberiség sötét oldalának történelmébe, amikor – a világuralom és a világállam konkrét, gyakorlati megszervezése érdekében - felállította híres mestertervét a jövőbeli három világháborúról. Az Illuminátus mesterkedés lényege kezdetektől fogva az, hogy a történelmet, a fontos nemzetközi hatású politikai eseményeket mindig úgy alakítják az érdekeik, terveik szerint kijelölt iránynak megfelelően, hogy nagy előrelátással és hibátlan szervezéssel egymással látszólag ellentétes politikai szerveződéseket (indulatokat) gerjesztenek, amelynek mindkét oldala mögött ők állnak, hiszen az egész projektet, a mesterségesen felállított ellenerőkkel együtt kizárólagosan ők finanszírozzák. (Emlékezzünk: akinél a pénz, az rendeli a zenét…) Megjegyzem itt, hogy ez a titkos „pénzügyi” háttérhatalom, amiről Drábik János is beszél, és amelyet Bogár László csak „megnevezhetetlennek” nevez Bayer Zsolt Echo-tévé műsoraiban, ez a hatalom a Rothschild és egyéb történelmi bankár-dinasztiák által finanszírozott Illuminátus Rend. A rövid magyarázat után visszatérve a főcsapásra, a három világháború terve a következő volt. I. Világháború: Az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése és a Szovjetúnió létrehozása, a Habsburg-és a Romanov-dinasztiák kiiktatása. (Előbbi kapitulált, utóbbit kiirtották.) II. Világháború: a nemzetiszocializmus és a kommunizmus egymással történő háborús (katonai) megsemmisíttetése. (Utóbbi nagyrészt máig fennmaradt, mert ami belőle a világállamhoz „használható” volt, az fedőneveken, de ma is működik. (Ez a fő oka annak a kettős mércének, mely szerint a nemzetiszocializmus „kollektív” bűnei megbocsáthatatlanok, a kommunisták viszont ma is mindenütt a hatalom birtokosai (vö. „eurokommunizmus”). III. Világháború: a politikai cionizmus és az iszlám egymással történő effektív, végső megsemmisíttetése. Ez az, ami ma, napjainkban valójában zajlik. Minden fontosabb nemzetközi folyamat ennek a „szent cél”-nak van alárendelve. Mike Evans – USA elnöki tanácsadó - „Jeruzsálem elárulása” című könyve e tárgyban minden érdeklődő számára mértékadó „kötelező olvasmány”. Evans az ó-és újszövetségi (főként Dániel próféta és a Jelenések Könyve) bibliai jövendöléseket veti össze az utolsó időkre vonatkozó egyéb „előrejelzésekkel”, illetőleg a mai politikai eseményekből igyekszik kihámozni, mit hoz a jövő, lesz-e egyáltalán. Kimutatja, hogy a „rejtett háttérhatalom” egyáltalán nem etnikai természetű (ugye, milyen tapintatos voltam?), sőt, pl. az ENSZ, amely világszervezet pedig az okkult háttérhatalom egyik alapvető bástyája, Evans szerint valójában titkon Izrael egyik legfőbb politikai ellensége (elárulója). Bonyolult dolog ez a világpolitika. (Ezt a bonyolultságot, jellemtelen sokarcúságot még jobban érzékelhetjük a bevándorlás okainak és várható következményeinek számbavételekor…Törökország, Görögország?)

Ha nyitott szemmel körbenézünk a világpolitikai térképen és megpróbáljuk mozaikszerűen összerakni a leglényegesebb szereplők különféle aktivitásait, akkor világosan látszik: Albert Pike ördögi mesterterve szerint száguld a meseszekér. Ha a „qui prodest?” elve alapján értékeljük is az aktuális történéseket, a háborúkat és azok következményeit, akkor egyértelmű: a III. Világháború javában zajlik. Mégpedig két dimenzióban: USA kontra Oroszország – cionizmus kontra iszlám.

Meg fogják egymást semmisíteni. Kérdés, melyikből mennyi marad…

Nagy kérdés, hogy belőlünk mi marad…

  1. Az iraki-szíriai és az ukrán háború

Vona Gábor nagyon jól látja, itt van a nyakunkon mind a két háború.

Mint a terrorizmus ellenes nemzetközi koalíció tagja, Magyarország is előbb-utóbb rákényszerül, hogy ne csak „eszközöket”, támogatást, pénzt, stb., tehát „afféle langyos passzívákat” mozgósítson az ISIS elleni háborúhoz, hanem potenciálisan magyar katonák vérét is kockáztassa, kontingenst is bocsásson rendelkezésre a harcokhoz, persze majd csak a szárazföldi hadműveletekhez, amelyek minden kétséget kizáróan meg fognak indulni. Leginkább az sürgeti az atlanti-koalíciót, nehogy Oroszország „ideiglenesen” megszállja pl. Szíriát, vagy még egyéb országokat is. Magyarország komolyabb szerepvállalása nemcsak azért indokolt, mert a NATO-költségvetésünk „nem túl magas”, hanem főként azért, mert Magyarország jól elkerítette magát a bevándorló muszlim tömegektől, amellyel önmagát megvédve, mintegy kivonta magát az EU öngyilkos agóniájából, ennél fogva ferde szemmel néz ránk, minimum az alapító 12 ország. Hiánypótló céllal előbb-utóbb belekergetnek bennünket valamibe, ahonnan nincs visszatérés. Nagyjából ugyanez igaz az ún. „ukrán-háborúra” is. Hiszen előbb –utóbb választanunk kell! Magyarország nem folytathatja örökké az eddigi „kétkulacsos hintapolitikáját”; nem csinálhat úgy a végtelenségig, mintha Schultz-nak és Putyinnak egyaránt a kedvében akarna járni. Ez a kettő együtt nem megy. Az USA „rátolja” az EU-t az ukrán báb-kormányra, folyamatosan együtt szítják a feszültséget az EU és Oroszország között, ami apránként mintha valamiféle katonai konfliktus felé is fejlődne. De zárul a harapófogó másik szára is, mert Törökországot is egyre erőteljesebben uszítják rá Oroszországra, hogy erői mindkét oldalon maximálisan le legyenek kötve. Putyin minden erejével az ISIS ellen harcol Szíriában, aminek egyelőre csak óriási pusztítás az eredménye, meg az, hogy egyre újabb százezrek indulnak el Törökország és az EU felé, amely százezrek feltartóztatása sem Törökország, sem Görögország részéről egyáltalán nem sikeres – megkockáztatom: igazából meg sem próbálják -, viszont mindez a folyamatos tönkremenés egyre újabb euró-milliárdokba kerül Merkelnek és az egész EU-nak. Tehát a pénzünk mind elfolyik, eredmény meg nincs. Oroszország mintha nem venné észre, hogy hiába vállal főszerepet az ISIS „eltakarításában”, attól még nem lesz olyan „jó fiú” ellenfelei előtt, amitől az említett harapófogó kíméletlenül ne zárulna össze.

Vona Gábor tehát tisztán látja, hogy a tét az USA egyeduralma. Nem csupán az említett kritikus térségekben, hanem a világ minden térségében. A számunkra végső soron mindkét háború arról szól, hajlandók vagyunk-e elkötelezni magunkat minden téren, maximális hűséggel az USA erőszakkal exportált hegemóniája mellett, vagy sem. Mert ha nem, akkor Putyin oltalmát kell választanunk, ami pedig beláthatatlan következményekkel járhat. Felmerül az aktuális kérdés. Ki is itt az orosz kém? A Jobbik vagy esetleg suttyomban a Fidesz? A Rothschildok ez ügyben alaposan beleköptek a levesbe… Hogy mivel? Hát azzal, hogy az ATV általános elképedésére – és az én elképedésemre, mert az ATV-t néztem, és ők is jól tudták, milyen fontos hír ez! – fény derült arra, az azóta mély hallgatásba burkolózott tényre, hogy a Paks II. atomerőmű megépítésére vonatkozó magyar-orosz szerződéskötést szakmailag megalapozó tanulmányt, több százmillió forintért egy Rothschild-csoport nevű alakulat készítette. Olyant nem ismerek, sohase hallottam, hogy Rothschild-csoport. (Attól még lehet.) De azt tudom, mi a Rothschild-bankház, mi a Rothschild-dinasztia. Pénzügyileg a világ ura. A Rothschildok a világ leggazdagabb emberei; összesített vagyonuk – Dr. Drábik János becslése – már meghaladhatja a 150 trillió dollárt. Ma már többször is említettem: aki látott már olyat, hogy egy csárdában nem annak játsszák a zenét, aki fizet, az keressen meg, megvitatjuk… Most azért vessünk össze néhány nyilvánvaló - ámde egymásnak legalábbis ellentmondó – tényt.

  1. Ki kit támogat, ki kivel van, ki kit győz le, mi a teendő?

Ezek után már végképp nem tudható. Ugyebár a rendszerváltás (vagy mi) előtt Orbán Viktor – rövid KISZ-titkárság után – a jogi egyetemi padból egyenesen egy ízig-vérig liberális párt, az SZDSZ kisöccse, a Fidesz élére állt, azóta is ott van. (Mellesleg: Orbán Soros-ösztöndíjas volt, még az is lehet, hogy az Aczél Györggyel „együttműködő” Sorosék választották ki őt, későbbi lehetséges miniszterelnök-jelöltnek is.) A Fidesz 1998-at megelőző – győztes! – kampányát Soros György, amerikai milliárdos óriási összeggel támogatta, meg is lett az eredménye. Soros a „nyitott társadalom” megrögzött híve, sokat is tett azért, hogy alapítványai kellőképpen előkészítsék a „gengszterváltásnak” is csúfolt barba-trükköt, vagyis a kapitalizmus térhódítását, a globalizációt és a privatizációt, és Kelet-Európa minden országában fellazítsák „a társadalmi fejlődés” előtt akadályként tornyosuló „diktatúrákat”, illetve konkréten a társadalmi tulajdont. Miután győzött, Orbán nagyhirtelen meggyőződéses keresztény-demokrata lett. (Itt volt „üresedés”.) Azóta lényegében selfmade megformázta „Csaba királyfi”, illetőleg a nemzeti népvezér robosztus alakját. Soros – aki mellesleg II. Erzsébet angol királynő pénzügyi tanácsadója is, „mellékállásban” – merőben más utat járt be. Továbbra is a „nyitott társadalom” híve, olyannyira, hogy szerinte az EU köteles beengedni minden bevándorlót, sőt, ahelyett, hogy útilaput kötne minden ál-szírnek a talpára, még pénzügyileg is jól ki akarná stafírozni őket, persze a nemzetállamok pénzéből. Orbán – mint nemzeti liberális népvezér – természetesen szembehelyezkedett Soros álláspontjával, sőt, a Kormány média-szócsövei a szélrózsa minden irányában szétkürtölték a nagyvilágba, hogy a békés bevándorlónak álcázott ál-szíreket egyenesen Soros György látja el pénzzel, mi több, információs füzetecskével is, ami útba igazítja őket népvándorlásuk közben, megadva nekik azt is, kitől kell szükség esetén segítséget kérni. No mármost… Az ember fia eddig azt hitte volna, hogy az ATV, Soros György, a Rothschildok egyaránt liberálisok, vagyis egy húron pendülnek, amit az is jól mutatna, hogy – legalábbis az első kettő – szemben áll Orbán unortodox diktatúrájával, mi több, azt is gondolnánk, hogy mind a hárman szemben állnak „az orosz-magyar közeledéssel”, ami praktikusan a Paks II. szerződésben testesül meg. De látható, hogy mindez nem így van. Csak az ördög tudja, hogy van. Még az is lehet, hogy a Paks II. szerződés nyílt támogatásával a „Rothschild-csoport” újra keblére öleli elbitangolt, „tékozló fiúját”. Speciel nem lennék meglepve, ha egyszer kiderülne, hogy aki a zenét megrendeli, az nem mindig homogén kottából „rendel”, hanem cikk-cakkos, pepita, avantgard, underground, esetleg unortodox kottából is; mikor, mi az aktuális érdeke. De az is lehet, hogy a történelmi társadalom-fejlődés útjai „nem egyenesek”, mint az illuminátus szabadkőművesek által a glóbusz térképén időnkint teljesen önkényesen huzigált új államhatárok, hanem spontán görbék. Lehet, hogy a történelmi jövendöléseket beteljesítő személyek is nemcsak nem tudják kicsodák, vagy kik lesznek, de azt sem, hogy végül milyen színekben lesznek befutók. Hiszen a történelemben könnyedén lesznek Saulokból Szent Pálok, jezsuita kánonjog-professzorokból illuminátus nagymesterek, magyar jezsuita KALOT-vezetőkből argentin szabadkőművesek, liberálisokból kereszténydemokraták vagy vice versa. Csak mi maradunk mindig és véglegesen hülyék…

  1. Nem kérünk az USA értékrendjéből!

Mondta Vona Gábor, teljes joggal. Az USA – a NATO által is – szembeállítja, szembe fordítja egymással a Pike-féle III. Világháború főszereplőit. Az EU-t a Közel-Keleti országokkal, az EU-t Ukrajnával. Ezek a konfliktusok úgy tűnnek fel, mintha csak helyi konfliktusok lennének, holott a valóság az, hogy a háttérben az éleződő USA kontra Oroszország konfliktus áll. Nekünk egyik háború sem érdekünk, legkevésbé, hogy a III. Világháború az EU számára eddigi jobbára hideg háborúból nagyhirtelen forróvá változzék. Ráadásul Ukrajnában még negyedmillió magyar sorsa is a tét. Meggyőződése szerint saját, önálló magyar politikát kell kialakítani, s nem pedig azt lesni, mit akar Amerika, vagy miben mesterkedik Merkel asszony. Hogy ezen mit értett, részletesen nem fejtette ki, mindenesetre kijelentette, hogy hazánk legyen semleges, mert nem akarunk részt venni a NATO és Oroszország készülődő háborújában, még a kárpátaljai magyarok besorozása által sem. ((Jómagam ezt egy kicsit „árnyaltabban” látom. Ha valaki ellenzékben van, viszonylag könnyű kvázi megfellebezhetetlen ötleteket adni. A felelősség úgyis a kormánypártoké. Határozott véleményem, hogy hasonló nehéz helyzetekre „VI. Lenin” egészen okosat javasolt: „Konkrét helyzetben konkrét ítélet.” – mondta állítólag. Nos, a konkrét helyzet az, hogy a magyarországi és az egész kelet-európai rendszerváltás lényege – már az előzetes koncepciók szintjén is – az volt, hogy az EU egyrészt új piacokhoz jusson, másrészt hogy ezek az országok, belépve az EU-ba és a NATO-ba, az orosz érdekkörből kerüljenek át az USA érdekkörébe. (Már majdnem az írtam, hogy a Gorbacsov tulajdonából kerüljenek át a Bush-ék tulajdonába… Kompország… Hol ide úszik, hol pedig odaátra.) Személyes vonatkozásban még azt is megkockáztatom, hogy a Köpcös elvtársnak lehet igaza, aki állítólag azt mondta, hogy „a Viktor már így a jégen csúszkál”.))

  1. Magyarországon közjogi és szociális válság van

Újabb kőkemény állítás. Szkeptikus vagyok e tekintetben is – már az elején is szóvá tettem -; mert Magyarország szinte állandóan válságban van, sokkal gyakrabban, mint azt egyébként a gazdaságpolitikai környezete indokolttá tenné. Válság, válság hátán - ez a magyar sors. Sosem felejtem, 1982-ben az akkori főnököm egyszer előadást tartott, olyasmiről, amihez nem értett. (Jogász volt, és a gazdaságról szónokolt. Ma is előfordulnak ilyenek, szép számmal, felelős állami beosztásokban.) Egyébként ebben az évben lettünk a Nemzetközi Valutaalap tagországa. Magánemberként tudhatta, hogy a jólét alapja a hitelképesség, és hallhatott valamit arról, hogy a Világbank majd kitöm bennünket pénzzel. No hiszen… Feltehetőleg erre alapozva azt állította, hogy még egy-két évig viszonylag nehéz lesz, aztán a magyar nemzetgazdaság elkezd meredeken felfelé ívelni, s a határ a csillagos ég… Pedig akkoriban mindenki inkább a kabarénak hitt. Ott ilyeneket mondtak: „A jövő év jó közepes lesz. Rosszabb, mint az előző, de jobb, mint a következő.” A kabarénak lett igaza. 1982 óta a következő év mindig rosszabb volt, mint az előző… Ennyit a válságokról. Meg a társadalmi haladásról. Meg a köz-jólétről. Meg a botcsinálta prófétákról. Magyarország jól teljesíti – adósságszolgálatát. Hiszen alig nő…

Vona Gábor párhuzamot vont a „két korrupt brigádfőnök”, Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc között – 2006. és 2014. között. Szerinte hasonló a kudarc, és hasonlók a kudarc okai is. A kétharmados többség megszűnt, a kormányzás megroggyant. Nem Orbánt vagy Gyurcsányt – hanem Magyarország elmúlt 25 évét kell leváltani! Mert Orbán = Gyurcsány; csak együtt tudnak létezni, egymás nélkül nem. Vona Gábor tehát megkérdőjelezi, sőt le akarja váltani a rendszerváltást, nem csupán – láttuk! – külpolitikai, de belpolitikai értelemben is. Nem hisz a liberális demokráciában. Türannoszok uralkodnak, a liberális demokrácia leple alatt. A „Demokratikus Kerekasztal” egy dekát sem ér. (Újabb DK?) Magyarország iránya rossz, „ezek” meg fokozzák a tempót, holott lehet, vissza kéne fordulnunk, oda, ahol valamely téves döntésünkkel rossz irányt vettünk. A rendszer, a rendszerváltás rendszere megbukott – de mi fogja ezt követni? Új rendszer körvonalazódik, egy emberi rendszer! Szociális válság van – brüsszeli árak, tiranai (majdnem azt írtam: trianoni…) bérek. Százezrek menekülnek külföldre, a puszta megélhetésért. Megismételte: ami most folyik, az a Fidesz és az MSZP hideg, kilátástalan polgárháborúja.

  1. Országos aláírásgyűjtés

Vona Gábor bejelentette, hogy a Fideszt a saját fegyverével kell legyőzni, ezért mostantól valódi nemzeti konzultációt kezdeményeznek az eddigi hamisak helyett; házról házra végig fogják járni az országot.

A Jobbik a következő 4 kérdésben szervez országos aláírásgyűjtést:

  • a férfiak 40 évnyi munkaviszonnyal mehessenek nyugdíjba

  • legyen ingyenes, és az egész országban elérhető az internet

  • ne fogadjunk be egyetlen bevándorlót sem

  • semlegesség Ukrajnával.

Nem tudom, mit mondjak minderre… Egyrészt ezek nagyjából parciális, pitiáner felvetések a főcsapáshoz mérve, másrészt ez egy inhomogén vegyes-felvágott. Előre megmondom: eredménytelen lesz. Ha az ember tényleg le akar dönteni egy akadályt - egy kerítést vagy egy falat -, akkor menjen neki, lehetőleg nagy erővel, szemből. Ezek a kérdés-felvetések csak afféle „elsunnyogás” a lényegi problémák elől. A harmadik és a negyedik kérdés valóban lényegbevágó, de súlyosan érinthet jogilag erősebb nemzetközi szerződéseket. (EU-alapszerződés, Lisszaboni szerződés, magyar–ukrán szerződés, NATO-tagság, stb.) Ezért jobbára megvalósíthatatlan. Az rendben van, hogy a bevándorlókat tartsuk távol Magyarországtól, bár tartok tőle, hogy a jelenlegi kerítés és a Brüsszelnek való állandó nemet mondogatás tavasztól már nem lesz elég a jelenlegi status quo megőrzéséhez sem.

  1. Vona nem áll Szanyi mellé a tábortűznél

A Fidesz orosz-barát – az MSZP USA-barát. De a Jobbik a Fidesz álláspontja szerint az EU ellen kémkedő, potenciálisan az oroszok által kitartott, idegen érdekeket képviselő párt. (Szépen vagyunk…) A Fidesz és az MSZP lényeges kérdésekben tökéletesen egyetért: támogatja az USA-EU között tervezett szabadkereskedelmi megállapodást és ugyanúgy olvasatlanul fogja aláírni, mint egykor a lisszaboni szerződést. Az ukrajnai háború miatt Oroszország ellen rendszeresített EU-szankciókat is mind a két párt támogatja. A társadalom elfáradt, fel kell emelni! De a túléléshez békére van szükség. Ha a Jobbik kormánypárt lesz, többé nem lesznek pártharcok, de a hamis béke sem jó. „Békekötés” címén „nem fogok Szanyi mellett állni a közös tábortűznél” – mondta Vona Gábor. A társadalom problémáit gyökér-kezelni kell! Az a politikai kommunikáció, amit ma a kormánypártok és a „baloldal” művel – nettó hazugság, mondta ezután. A magyar politika tudatosan hazudik az embereknek, amikor a társadalmat jobb és bal oldalakra osztja. Ez hamis törésvonal! A politikusok a mai Magyarországon csak önmagukat és a pártjaikat képviselik, nem az embereket.

  1. Valós kérdések, melyekre nincs jó válasz

A legfontosabb tudnivalók: (1) A pártom nem engem képvisel. (2) A másik pártra szavazó ember nem az ellenségem. (3) Akkor mindannyiunkat jól átvertek! Vagy fideszes vagy, vagy MSZP-s, ha egyik sem, úgy nem tekintenek embernek. Pedig nem ez a fő törésvonal, hiszen a társadalom számára a legfontosabb, legégetőbb aktuális kérdéseket egyik párt sem válaszolja meg. A fő törésvonal a nemzet megmaradása szempontjából legfontosabb kérdésekre adott válasz mentén húzódik. Úgy, mint: (1) Maradjon a mai pártokrácia, vagy legyen inkább kétkamarás parlament? (2) Maradjon a jelenlegi éjjeliőr, erőszakos állam, vagy legyen valami más? (3) Magyarországnak legyen-e újra saját ipara, vagy legyünk az EU összeszerelő csarnoka? (4) Aláírjuk-e a tervezett USA-EU szabadkereskedelmi egyezményt? (5) Lesznek-e végre családi gazdaságok, vagy folytatódik a föld-spekuláció? (6) Mi legyen a Budapest és Brüsszel között elharapódzott ellentétek reális megoldása? Az igazi törésvonalak ott húzódnak, hogy függetlenség-párti vagy-e, vagy unionista; emberközpontú világot akarsz-e magad körül, vagy profitközpontút, a multik és az oligarchák híve vagy-e, vagy a magyar nemzeté?

  1. A legfontosabb alapkérdések – saját véleményem

Vona Gábornak igaza van. Amit felvázolt, valóban azok a valódi törésvonalak. De nem tudom elhallgatni azon véleményemet, hogy – cukiság ide, cukiság oda – mindez már nem elég. Legalábbis annak, aki perspektívákban gondolkodik, annak nem lehet elég. Amíg valaki átveszi a Fidesz tematizációját, addig a Fidesz által meghatározott játéktéren mozog, és hiába mond nagy igazságokat, el fogja veszíteni a 2018-as országgyűlési képviselő-választásokat. A cukiság – igazmondás, de megengedhetetlenül hatalmas kompromisszum-készséggel – hozhat „megkerülhetetlenséget” a parlamenti döntésekben, hozhat akár 20 %-ot is, de a győzelemhez ez kevés. És akkor megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Fel kell vállalni a teljes igazság kimondását, még a cukiság esetleges feladása árán is. Azt mondta Vona Gábor, hogy „katonai válság ért el bennünket”.

Hát akkor talpra magyar!

Szerintem a módszerváltás óta a legfontosabb kérdések:

  • A társadalmi tulajdon elprivatizálását a néptől ki legitimálta?

  • Ki rendelte el, hogy szocializmus helyett kapitalizmus legyen?

  • Ki „találta ki”, hogy éppen azok a sehonnai pártok alakuljanak?

  • A módszerváltás lényege a privatizáció volt, ki legitimálta?

  • Hová lett az állami privatizációs bevétel?

  • Ki vette fel az államadósságot, és ki döntött az átvállalásáról?

  • Hogy volt lehetséges privatizáció a privatizációs törvény előtt?

  • A módszerváltás magában hordta az EU és a NATO tagságot, ki döntött és mikor ennek a megvalósításáról?

  • Ki intézte el, hogy gazdaságunk külső függése állandóan nőjön?

  • Végül: ki döntött az örökös Rothschild kamatrabszolgaságról?

Szerintem – cukiság-követelmény ide vagy oda - ezek lennének azok az alapvető sorskérdések, amelyekre senki nem tud, vagy nem akar becsületes és hiteles választ adni. Mert ezek legitimálása után itt már minden csak szükségszerű következmény… Minden le van vajazva…

  1. Független, emberközpontú, érdemelvű társadalom

A Jobbik meghirdeti a független, emberközpontú, érdemelvű társadalom eszményének a megvalósítását. Független – mert nem akarjuk, hogy országunk bármilyen vonatkozásban és mértékben függjön más országok politikájától, más hatalmaktól. Magyarország a magyaroké, és keresztény. A Sziriza a görög Jobbik, nem szélső-baloldali párt! Követeljük, hogy az ország szerezze/kapja vissza önrendelkezését a saját élelmiszer-ellátásában. Ezért az EU-hoz való csatlakozásunk feltételeit újra kell tárgyalni. Mi senkit nem akarunk elfoglalni, ezért ellenezzük a bevándorlást, és az EU vezetésének bevándorlás-párti politikáját. Ez gyarmatosítás – Európa jövője nem a bevándorlók befogadása! Ezért az EU-t meg kell újítani! Rabok többé nem leszünk! Bevándorlás-ügyben a Fidesz nem tett mást, mint hogy ellopta a Jobbik programját, és ezzel szerzett újabb szavazókat. A Fidesznek nincsen jövőképe, nincsen ország-stratégiája – amit művel, azt kizárólag kommunikációs céllal teszi, csak a jelennek illegeti magát! A Jobbik a bevándorlás-ügyet nem tekinti vallási kérdésnek – de a Jobbik rombolás-ellenes! A Charlie Hebdo az idegengyűlölő! Mi hívők, mindannyian ugyanabban az egy Istenben hiszünk. Új politikai kódrendszerre van szükség!

Az emberközpontúság azt jelenti, hogy az embert, az emberséget kell minden cselekvés középpontjába állítani, s nem a pénzt, a profitot. Új értékrendre van szükség! A cél a társadalom, a középosztály (a derékhad) felemelése. Ez a mai kormánypolitika elszakadt az emberektől, a valóságtól. Ha a Jobbik kormánypárt lesz, akkor majd nem lesz többé MSZP. (Mert az MSZP-re csak a Fidesz-hatalom kiegészítőjeként van szükség.) A Fidesz (is) lojalitás-elvű. A feltétlen párthűséget követeli meg, és a párthűség alapján „jutalmaz”. A Jobbik azoknak a pártja, akik a munkájukkal, a keresetükkel érték el, amijük van. Ez az érdem-elvű társadalom eszménye. Új politika kell – új tömlőben, új bor! A közélet = szolgálat. A Fidesz-kormányzást az önteltség és a korrupció jellemzi. Ezek nem fognak soha megjavulni!

  1. A Jobbik soha nem lesz korrupt vállalkozás

Nem lesz soha „visszaosztás” – ismét eszembe jut a 70:30! -; viszont lesz kötelező családi vagyonnyilatkozat, minden állami vezető és politikus számára. 2016. a Jobbik számára az önkéntesség éve lesz. Segítségnyújtás az elesetteknek, a hátrányos helyzetűeknek, a betegeknek. Mindenki tud valamivel segíteni. A Jobbik vár mindenkit, aki segíteni tud és akar másoknak. Képviselőik az élen akarnak járni a segítségnyújtásban. Minden hónapban lesz karitatív nap. A Jobbik képviselői minden hónapban felajánlják fizetésük 10 %-át egy szeretet-alapítványnak.

  1. Vona Gábor személyes hitvallása

Életünk során vagy követünk, vagy elkerülünk valamit.

Vona Gábor nem a sikertelenségtől fél, hanem csak attól, ha átlagos és unalmas lenne az élete! Magyarnak lenni egyszerre kín és öröm, szégyen és siker, csüggedés és fellángolás. Ezt mindenestül fel kell tudni vállalni! A magyar része egy közösségnek. Részese akar lenni a kárpát-medencei álomnak. Hogy igaz szívű, nemes magyarként éljünk, jóban és rosszban, tűzön-vízen át, békében és szeretetben!

Vác, 2016. február 15.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Ha volna két életem
Tatárlaki leletek
Erdoháti táncok
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014