Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Egy őrült napblogja
2008.11.08, 10:09 (11.08, 10:19)                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Egy őrült napblogja

1.

A 3T és az EGY törvény

A múlt évben 214 millió 376 ezer 412 forintot kerestem.

Jövedelmem túlnyomó hányadát az „üzletrész-tulajdonaimtól” fel­vett osztalék, kis hányadát pedig szakértői és tiszteletdíjak teszik ki. A cégeim egy része anyagi termeléssel, másik része (in­gat­lan)­közvetítő és bróker tevékenységgel foglalkozik.

Gondolom, mon­da­nom sem kell – a fő profittermelők az utóbbiak; a termelő cégeim sajnos „nullaszaldósak”, sőt, nem ritkaság egy-egy vesz­teséges év sem. Bár az utóbbi időben látványosan fel­len­dült a kaszakőgyártásunk, kádkövet néhány milliárdos kivételével nem vásárol szinte senki… Nem csoda, recesszió van. Lényegében a kaszakőgyártás titkát sem tudom megfejteni; de tény, hogy idén már 9 hónap alatt többet adtunk el, mint 2007-ben, pedig már az a mennyiség is jóval meghaladta a 2006. évi értékesítést, amely viszont szeptembertől már szintén hatalmas növekedést mutatott. A feleségem szerint – szellemes asszony! – ez azzal függhet össze, hogy 2006. óta a parasztok növekvő számban fenik ránk a kaszá­jukat, de én ezt nem hiszem. Szerintem az életük az úniós belépés óta egyre javul – nagy a jólét! -, gyarapodik az állat­­állomány is, a fű is sokkal gyorsabban nő, ezért többször és többet kell kaszálni.

A már említett - személyre szóló – szakértői-és tiszteletdíjakat egy­részt egyfajta pozitívan értelmezett „emberi hiúságból”, másrészt csak azért veszem fel, mert nem akarom megsérteni „tudós ér­zé­kenységükben” azokat a kollégáimat, ismerőseimet, akik jobbára tudományos tevékenységgel szerzett, az enyémhez képest szerény jövedelmükből élnek. Semmi szükségem ezekre az összegekre…

Érdekes, hogy sokirányú szakértelmemet, szakértői munkámat és tudományos aktivitásomat belföldön és külföldön is – anyagi érte­lemben is -– igen nagyra értékelik. Nem dicsekvésből említem, de például, amikor az Atlanti Tanács tagjai előtt előadást tartottam Magyarország - a jövőben követendő - keleti stratégiájáról, akkor egyfe­lől dörgő tapsviharral, másrészt 2 millió forinttal „jutalmaz­ták” gondolataimat. A díj összegét a NATO Központ finanszírozta. Az is igaz, hogy az eddigi legmagasabb tiszteletdíjamat – érdekes módon – nem nyugatról, hanem keletről kaptam. Mégpedig azért, mert személyesen is részt vettem a Kék Áramlat projekt konkrét előkészítésében, és mert jelentős tudományos tevékenységet fej­tettem ki a Nabucco projekttel történt – szigorúan tudományos és titkos - összehasonlító elemzésben. A Gazprom munkámért, erő­feszítéseimért összesen 50 ezer dollárt fizetett, amire büsz­ke is va­gyok. Hej, ha már a végleges nyomvonalat mérhetnénk…!

Majd még meg kell kérdeznem Anyósomat – a legokosabb nő a vi­lá­gon! -, mit csináljunk a pár ezer tüntetővel, ha ezúttal mégsem mennek haza?

Még mindig idegesít ez az ostoba fasiszta támadás a fiam ellen!

Majdnem megbuktatták a történelem érettségin, pedig igazán na­gyon jó ebből a tárgyból. Arról nem tehet, hogy mi – én, feleségem és Anyósom – egészen más történelmet tanítottunk neki, mint az a szalon-hazudozó gimnázium. Mi az igazat mondtuk el neki, nem azt az agyon-kozmetikázott antiszemita álpolgári halandzsát, ami – ki tudja, miért? – ma kötelező egyenszöveg. Mi bizony ma is, ott­hon is, büsz­kén ki­álltunk a dicsőséges Tanácsköztársaság hősies 133 nap­ja mellett, amely ennek az országnak máig a legszebb idő­sza­ka volt. Elég szomorúnak tartjuk, hogy az akkori történelmi elit leszármazottai közül többen is álneveken kénytelenek élni. Ha például Európa egyik legtekintélyesebb, legelismertebb bankárára – aki ma is egyike a Bilderberg négy, úgynevezett helytartójának –, és a leghozzáértőbb egészségpolitikusunkra gondolok, nos, akkor a legke­vés­bé sem ér­tem, mi­ért kellett még a IX. kerületi utca ne­vét is olyan nagyhirtelen megváltoztatni? Csak nem azért, hogy a Kohn Béci le­származottja vígan hinthesse az álpolgári derűt a leg­szélsőjobboldalibb televízióban? Hülyét kapok már ettől a kurva országtól! (Azért a hivatalos blogomban nem írnék ilyeneket.)

Most arról írnék egy kicsit, merre jártam a múlt hónapban!

Hej, a hétszázát! Ezek a szerencsétlenek itt, akik Kiskunmo­cso­ládon vagy Bivaly­basznádon kívül még életükben sehol nem jár­tak, azt hiszik, hogy ez a picsányi kis ország, ez itten „valami Má­ria országa”, vagy mi. Megint más kérdés, hogy egy egyszerű gali­le­ai asszonyt tisztelnek Nagyboldogasszonyukként, miközben mini­mum látens antiszemiták, de mindegy. Szóval – azt hiszik, hogy ez a tetves Magyarország a Mária országa. Dehogyis az! Hej, ha tud­nák, ha képesek lennének megérteni, hogy a való világban már a modern vallás a sikk – olyanok, mint a szcientológiai egyház, a druidizmus, a szabadkőművesség, az illuminizmus, a lucife­rizmus, a prána-hit és egyéb újdonságok! Az sem volt épp’ sem­mi, amikor úgy négy évvel ezelőtt, másodszor jártam Ras­mus­sen­nél, aki lazán közölte velem, hogy én leszek a következő… Hiába mondtam, nem vagyok én erre „méltó” (még elszólom magam), vá­lasszák megint azt a kis Habsburg-basztardot, csak nevetett – „Te kellesz most nekünk, a kétoldali segédmunkás szüléiddel! A nép, az istenverte nép, most az egyszerű nép fiára vágyik; senki nem tudja, hogy az eredeti ne­ved Schicklgruber...!" Mondta még, hogy a Habsburgok – hiába hiszik rendületlenül, hogy nemsokára újból eljön a Halászkirályok ideje! – dicsősége felett már rég eljárt az idő vas­foga; most újra azok jönnek, akik anno elfoglalták a Bastille-t! Ó, soká élj, te dicső, harmadik köztársaság, lelkem a tiéd!

Apró-pó! Meg kell kérdeznem Anyósomat, mit is csináljunk a ma letartóztatott másként gondolkodókkal, tüntetőkkel! Elég, ha jól összeverjük őket az óberhén vagy alkalmazzunk kínzóeszközöket?

Szóval az sem volt semmi, amit a Rasmussennél láttam – ezek az illuminátusok kurvára tudnak élni! -, de amit most átéltem, azt el sem tudnátok képzelni. Először is: betegszabadságra kellett men­­nem, amit elég körülményes volt beadnom aprócska családomnak – de végül is mindenki elhitte, még egy IMF-meghívást is lemond­tam érte. Két hét szabadság, egyszerűen fenomenális volt! Csak az Ágit vihettem magammal, őt is tökéletes inkognitóban, nehogy va­laki gyanút fogjon. (Ági rendkívül intelligens asszony.) Másodszor: egy szörnyű esküt kellett tennem, amit itt nem kívánok egészében megismételni, illusztrációul mindenesetre legyen elég a szöveg leg­vége: „…vágják el a gégémet, tépjék ki a nyelvemet, döfjék át a szívemet, és hasamat felmetszvén, szaggassák ki beleimet; megcsonkított testemet dobják a tenger fövenyére, ahol hu­szon­négy óra alatt kétszer is söpörjön végig rajta a dagály meg az apály, testem vérző tetemeit pedig égessék meg, s bo­csássák szélnek a hamvaimat, hogy még az emlékem se’ ma­radjon fenn, nemcsak a szabadkőművesek és más becsületes emberek között, de általában a föld színén se’! Isten engem úgy segéljen!” Elképzelhetik, mennyire nehezemre esett az esküt elskandálni, hiszen a hitszegés ilyen borzalmas következmé­nye­­i­nek előrevetítése nyilván valami okkult működést takart – amiről már Rasmussennél is esett szó, ködös célzások formájában! -, de a legszörnyűbb hányingert keltette bennem az Istenre való szemé­lyes hivatkozás, mivel közismert, hogy abszolút ateista lévén csak a Mammon egyeduralmát ismerem el (magam felett), ami a pénz, a Párt és a Köztársaság – mint pragmatikus „szentháromság” – tisz­teletére alapul. Nos, végül is elutaztunk Monterioba; - tyű, a hét­százát, de be voltam szarva! -, méghozzá egy lopakodóval, hogy láthatatlanok legyünk a radarernyőn is, akárcsak egyes UFÓ-k…

Monterio másik neve Bohemian Grove, ami szó szerinti fordítás­ban Cseh Erdő, vagy Cseh Liget. Az álcázott repülőtéren William Cavinton és lepcses szájú felesége, Mellory Cavinton fogadtak, Ágit feleségemként üdvözölték. Tévedésüket rájuk hagytam, mert egyébként sem tűntek beszámíthatónak. Billy a kezében szaxofont tartott, és újra meg újra belefújt, mintha szilveszteri bulin lenne. Mellory szélesre tárt ajkai – békaszájú lepke -, ragyogó fogsora kö­zött simán befértem volna, s valami peyote nevezetű itallal kínált bennünket, amiből egy-két kortytól mi is „épp olyan” illumi­nál­takká vál­tunk, mint vendéglátóink. Ettől kezdve tudatosan sem­mi­re nem emlékszem, csupán csak úgy, mint hogyha éberen ál­modtam volna. A Cseh Erdő állítólag attól „cseh”, hogy itt avatták fel – illetve be – félrevezetésül Alexander Dubcek-et, pár héttel a szakrális kivég­zése előtt. „Emlékszem”, hogy a ligetben tett sétán csatlakozott hozzánk a két „Farkasfiú” – nem a mieink! -, Wol­fowitz és Wolfensohn, meg valami Greenspan nevezetű úr, akit Ágival, határtalan jókedvünkben, magunk között csak „Mr. Grün­span”-nak neveztünk, mert az arcszíne, mintha pl. mohikán vagy cseroki lett volna, az otthoni réz-evőeszközeink bevonatára utalt…

A hivatalos program okkult szertartásokból, „szakmai” előadások­ból és kötetlen, önfeledt szórakozásból állt, amely utóbbiban fon­tos szerepet kapott az aktív tudatmódosítás, a kábítószerek élvezete és a perverz szex minden formája. Őszintén szólva nem szeretnék most részletesen beszámolni a kicsapongások tucatnyi rafinált módozatáról – és nemcsak Ági miatt! -; legyen elég annyi, hogy aki a ’80-as években magas rangú meghívottként résztvett a szokásosnál bennfentesebb, exkluzívabb KISZ és DEMISZ-bu­lik egynémelyikén, az nagyjából valós képet alkothat „Grove”-ról.

A ligeti út mentén olyasmiket is „láttunk”, amik számunkra máig is értelmezhetetlenek. Mintha mégis csak hallucináltunk volna. A séta legelején, mindjárt az út mellett, egy földön fekvő, jajgató férfi hívta fel magára a figyelmünket. A négy végtagja a puszta földhöz volt szögezve, s a szögek körül bő vér áztatta a gyepet. A fájdalom­tól eltorzult arcával felénk fordult, és magyarul kiáltotta: „Mind így végzitek, kiket Monterioba rendelt Lucifer parancsa!” Ve­zetőnk, Grünspan, pillantásra sem méltatta a szerencsétlent. „Ki volt ez?” – kérdeztük. „Egy magyar, aki az útunkba állt.” - felelte.

Alkonyatkor egy az erdő mértani közepén felépített színpadhoz ér­keztünk. A színpad baloldalán egy változóan amorf alakú, füstbe burkolózó démon éppen csecsemő-áldoza­tot mutatott be; nyársra húzva a lángoló tűzbe mártogatta a visító kisdedet. A sikongó jaj­ga­tás sehogyan sem akart véget érni. Grünspan oktatólag magya­rázta, hogy ez az örök görög tűz, ami magyar csecsemők sorsa…

A színpadon széles, tágranyitott fekete köpenyében feltűnt egy óri­ás termetű, félelmetes figura, és teli torokból kántálva, elénekelte, - mintha csak együvé tartoznának -: a Marseillaiset, a Nemzeti dalt, majd az Internacionálét. A színpad előtt felízzott egy tűz­­vörös felirat: Cincinnati Lodge. Kossuth Lajos vagyok!” – kiál­totta a rémes alak, és egy vakítóan villódzó koponyát tartott a feje fölé. „Kezemben Kádár János koponyája! – süvöltötte – Imre, te mit tennél a helyemben?” – én hallgattam, mint a sír, ami beleegyezés.

„Éljen a Köztársaság tér! Szabadság, egyenlőség, testvériség!”

Majd pisztolylövés hallatszott, s Kossuth holtan esett össze.

A mellettünk sertepertélő Cavinton-házaspártól megtudtuk, hogy egy ősi druida rituáélé előkelő résztvevői vagyunk, melynek ok­kult forgatókönyvét maga Sir Winston Churchill írta, állítólag a nagy varázsló, Merlin közvetítésével, Arthur király sugallatára, s amely történet kötete hamarosan megjelenik a könyvesboltokban, Harry Potter, the Knight of Monterio címmel. Csak ámultunk.

A druida szertartás fénypontját a szakmai előadások jelentették.

Tudtuk, olyan útravalót kapunk, hogy a magyarok mind megem­le­getik. Három programpontba sűrítették „a globalizációs” monda­ni­­va­lót. Mind a három velőtrázóan érdekes volt, s mintegy választ adott az „Imréhez” kapcsolódó fohászokra is. Megtudtuk, hogy az annak idején Adam Weishaupt utódjául választott Albert Pike tábornok „három világháború” mestertervének végrehajtása be­­fe­jezésére az idő már kevés. Azt a szigorúan bizalmas tájékoztatást kaptuk, hogy a Mossad és a CIA kiderítették: Jézus Krisztus jó­val előbb tér vissza a Földre, ítélni eleveneket és holtakat, mint ezt az ó­szövetségi próféták megjö­vendölték. Az UTOLSÓ ÍTÉLET és következményeinek elhárí­tá­sára­ Lucifer mobilon utasította az Illuminátusok Rendjét, s általa a Sion Rend, a Grand Orient és különösen a „Halálfejes Rend” nagymestereit, hogy idő előtt rombolják le az Al Aksza mecsetet, rohammunkában építsék fel a jeruzsálemi Salamon Templomát, hozzák nyilvánosságra a pápai trón (a Vatikán) és az Európai Únió fúzióját Európai Perszonálúnió néven, Viktor Antikrisztus uralkodása alatt, aki jogot formál a tény­leges Jeruzsálem Királya címre is. Mindezen intézkedések végre­haj­tására – 2012-ig - már csak 24-36 hónap maradt…

A végcél pedig a Föld lakosságának „megtizedelése”, vagyis annak meg­valósítása, hogy a ma élő emberiségből csak mintegy 700 mil­lióan maradjanak életben, mire Jézus Krisztus újra eljön. Ép­pen ezért o­lyan globálisan érvényesítendő intézkedéseket kell fo­gana­tosítani a már működő titkos világkormány révén, melyek egy­részt általá­nos KÁOSZ-t idéznek elő, másrészt felgyorsítják a népesség­fo­gyást; közelebb hozzák az ARMAGEDDON-t, a végső, leg­­hatal­masabb világháborút, amely az UTOLSÓ ÍTÉLET-et még megelőzi.

A KÁOSZ – Lucifer, a Fényhozó lételeme.

Amschel Nickelfinger, a Lucy Trust nagymestere elmagyarázta, hogy a mostani „pénzügyi válság” nem magától, véletlenszerűen keletkezett - amint például ezt a természeti kataklizmákról (föld­ren­gések, vulkánkitörések, tsunamik, hurrikánok, stb.) terjesztik „a tudásalapú társadalom” hamis prófétái -, hanem a Világállam Nagy Építőmesterei szándékosan gerjesztették azt, az emberiség meg­tizedelésére kidolgozott globális mesterterv szerves része­ként, az Utolsó Nagy Szociális Katak­lizma tervszerű előidézése cél­jából. A mostani „pénzügyi világcsőd” egyszerűen azért keletkezett, mert a Világpénz Nagy Kibocsátói a - Gelbspanok és Grünsellerek által többségben tulajdonolt, vezényelt és most látszólag „leültetett” – vi­lág­bankrend­szerből egy tollvonással kivonták az amúgyis fede­zet nélkül kibo­csátott és működtetett (fiktív) készpénztőke pont ak­kora hányadát, amekkora éppen a kívánt mértékű pénz-és „hitel­hiány”-t, „válsá­got”, „csődöt” és pánikot idézi/idézte elő a világ ál­nemzeti kormá­nyaiban, álnemzeti bankjaiban, tőzsdéin s törvény­hozásában. A dolog lényege az általános káosz és pánik, amely szükségszerűen neurotikus, átgondolatlan, rövidtávú és rövidlátó, ostoba politikai döntéseket involvál, ami a válságot és a pánikot még tovább mélyíti. Mi­vel a forgalomból, a bankrendszerből, a vi­lágpiacról most „kivont" pénz­eszközöket a Világbank és a Nemzet­közi Va­lu­taalap által felügyelt szervezetekbe és területekre kon­centrálták, vonták össze – napnál világosabb, hogy az önkényesen begyűjtött összegeket újra ki fog­ják kölcsönözni az arra „rászo­ru­lóknak” (hogy ki, s mennyire rászo­ruló, azt is ők döntik el!), még­pedig az eddigieknél is szigorúbb hi­telfeltételekkel, ami a „rászo­rulók” eladósodását csak tovább gyorsít­ja.

Az előadók megkérdezték tőlünk, megtettük-e a szükséges intéz­ke­­dé­­se­ket, vagyis felzárkóztunk-e a Világállam akaratának érvé­nyesítésére tett globális lépések mögé, „mindent” beleértve?

Ágival együtt válaszoltuk: „Mi az, hogy – nagyonis!”

A luciferi végcélról, majd a pénzügyi káoszról szóló előadások utá­ni har­madik programpont a még most készülő, új világtörvények vár­ható tartalmáról szólt. Hogy majd ne csodálkozzunk el, sőt, mi is jóelőre felkészülhessünk addigra, amikor majd váratlanul tény­leg beve­zetik azokat. Három alapvető törvényt tártak elénk, ezek:

(1) A 3T törvény

(2) Az EGY törvénye

(3) A mikrochip törvény

(1) A 3T törvénye azt jelenti, hogy a továbbiakban – a törvény ál­ta­lános bevezetése után – a törvényhozás menete, értelme, célja, alkalmazása az eddigiekhez képest 180 fokban meg­for­dul. Aki ed­dig is figyelemmel kísérte a törvényhozás és a törvénykezés alap­ve­tő tendenciáit, annak a számára ez nem lesz különösebb újdon­ság, hiszen a világ már évtizedek óta efelé tart. Tekintettel arra, hogy az úgynevezett liberális pol­gári demokráciákban már most is sokkal több dolgot tilos, mint szabad – ezentúl már nem azt rögzítik a törvények, hogy mit tilos megtenni, hanem azt, hogy mit szabad. Át­menetileg – ideiglenes jelleggel, a megszokás és meg­szok­­tatás folyamatossá tétele érdekében – bevezetik a 3T TÖR­VÉNY-t, amelynek az eszmei alapjait annak idején George Steel, a hí­res druida vallású társadalomtudós dolgozta ki, akinek az édes­anyja állítólag magyar származású volt. (Na­gyon is! - a blogger.) A 3T = Támogatás, Tűrés, Tiltás – minden polgári emberi tevé­kenységet besorol valamelyik tör­vényi előírás alá. Értelemszerű, hogy a valamilyen okból (pl. törvényhozói feledékenység) fel nem so­rolt tevékenységek automatikusan a „tiltás” kategóriájába tar­toznak.

(2) Az EGY törvénye olyan törvényi szabályozás bevezetését je­len­ti, amely a polgári személyi tulajdonlás új, alapvető sza­bá­lyozó rendszerét, kereteit rög­zíti, s amely viszont érte­lem­szerűen nem vonatkozik a világállamra, a multinacioná­lis-szupranacioná­lis szervezetekre, a világállami bank­rend­szerre, az okkult tár­saságokra és a családi hitbi­zo­mányokra, amilyen például a Gelbspan vagy a Grünsel­ler di­nasztia, illetve ezek családi vagyona. Az EGY törvénye, mely­nek elméleti gyökereit az egykori, magasan fejlett szov­jet, és a jelenkori kínai társadalomtudomány és kultúra dol­goz­ta ki, illetve részben valósította is meg – persze leegysze­rű­sítve, illetve vulgárisan – rövi­den a következőket jelenti. Min­denki­nek csak egy munkahelye, háza, felesége, barát­nő­je, barátja, családja, kutyája, macskája, egyéb házi állata, vallása, párttagsága, okkult vagy más társasági tagsága, bank­szám­lája, stb. lehet. Akiknek a felsoroltakból jelenleg e­setleg több is van, azoknak december 31-ig dönteniük kell, melyik „EGY”-et tartják meg, mert az előírt EGY-en felüli tu­lajdont a Világállam következő év január 1-jén automati­ku­san elkobozza. Akik nem hajtják végre következetesen és ér­telemszerűen az „EGY” törvényt, azok automatikusan kizár­ják magukat a szervezett polgári-világállami társadalomból, vagyis kiátkozottakká válnak. A kiátkozott személyeket bár­mikor, bárki megölheti, mikrochipjük bemutatása egyszeri ju­talom felvételére jogosítja fel a derék igazságtevőt.

(3) A mikrochip törvény az új világállami törvényhozás leg­fon­to­sabb törvénye, amely horribilis anyagi és egyéb megtaka­rításokat tesz lehetővé a központosított adminisztráció és a pénzellátás – egyúttal a kereskedelmi forgalom – számára, mindezek hatékony működtetése érdekében. Minden polgár jobb karjába mikrochipet kell beültetni, amely attól kezdve amolyan univerzális személyi igazolvány szerepét tölti be. A kutyák esetében ez a megoldás már évek óta maradéktala­nul bevált, sikeresen alkalmazzuk. Az emberi chip ezerszer fontosabb feladatokat vehet át, lényegében feleslegessé tesz egy sor olyan alapvető fontosságú adminisztrációt, jelzést, munkát, hivatalt, nyíl­vántartást, stb., stb., amelyek eddig a polgárok és az intézmények tevékenységének összességében 30-40 %-át tették ki. Túl azon, hogy a személyi mikrochip a személyi azonosítás minden adatát (beleértve a legfontosabb orvosi adatokat is) tartalmazza, a GPS által mindig, bárhol, tetszőleges körülmények között is meghatározhatóvá teszi a célszemély pontos tartózkodási helyét is. Emellett lehető­sé­get ad telefonbeszélgetések lebonyolítására, sőt, hamarosan lehetővé teszi hírek továbbítását, rádió vagy zene hallgatá­sát, kisképernyős televízió nézését, tehát egy komplex mul­ti­media-funkció ellátását is; mindezt a jobb karba beépített mikrochip segítségével. De ez mind semmi! A mikrochipnek lesz egy alapvető pénzügyi szolgáltatása is, nevezetesen az, hogy beleépítik az elektronikus bankszámlát is, melynek le­olvasása révén bárhol, bármilyen kifizetést eszközölhe­tünk – az áruházban éppúgy, mint a benzinkútnál vagy a postán. Magától értetődő, hogy a kiátkozott személyek mikrochipje al­vó állapotba kerül; márpedig akinek a mikrochipje ki van kapcsolva, az potenciális halott, mert sem étkezni, sem lak­ni, sem vásárolni nem képes, amíg nem legitimálja magát a hivatalos elektronikus regisztrációja mielőbbi megújításával. A mikro­chip tehát a rendőrségi, önkormányzati, orvosi és a központi nyilvántartás mellett kiküszöböli a bankjegyfor­gal­mat, a bankokat, s így magát a bankjegyet is. Végezetül a mik­rochip rendel­kezik egy igen kellemetlen „endlösung” tu­laj­donsággal, ugyanis ha valaki megpróbálná sebészi úton el­távolíttatni, azonnal egy csepp halá­los mér­­get fecskendez a gazda sze­mély vérébe. Az élet tehát „szabályosan beülte­tett és aktivált”, működőképes mikro­chip nélkül lehetet­len­né válik, miáltal automatikussá és személytelenné válik a ki­átkozott, felesleges, haszontalan, sőt, a nemkívánatos és társadalomellenes renitens személyek ki­iktatása, tehát vég­leges likvidálása is.

Este peyote-ot ittunk, az Internacionálét énekeltük, s később már csak arra emlékszem, hogy az egyik Rottenbiller-lány folyton en­gem stírölt, de nem vettem a lapot, mert hűséges típus vagyok…

Inkább egész éjjel Ágival maradtam, s nem bántam meg.

A kocka elvettetett, ez a szekér bizony elment.

Ágiból szerintem jó miniszter lenne…

Hazatérve mindjárt meg kell majd kérdeznem az Anyósomat:

Mi a fenét fogunk csinálni, mit csináljunk 10 millió hullával?

Vác, 2008. október 29.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Piros, fehér, zöld
Nem nyugszunk bele (Reményik Sándor)
Magyar Királyság - várak, templomok, muemlékek
Legfrissebb írások:
Áldás havának 22-ik napja a magyar diadalé!
A Nemzetegyesítő Mozgalomról mindenkinek
Levél Ausztráliától Kanadáig minden jó magyarnak
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014