Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Ellentámadás önvédelemből
2008.11.08, 11:04                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Ellentámadás önvédelemből

Genetikus átok

Miután a dinozauruszok valami rejtélyes csillagközi katasztrófa, ál­lí­tólag egy viszonylag „közeli” szupernóva-robbanás következtében ki­haltak; a kétéltűek hódították meg a szárazföldet, amelyek – legaláb­bis a törzsfejlődés időrendjét és irányát tekintve – a madarak és az el­ső em­lősök (s vele a méhlepényesek) közvetlen elődeinek tekinthe­tők. Ősi elődünk – hiszen ez a lény a ma élő valamennyi emlős, te­hát az ember ge­ne­tikai elődje is! – úgy 200 millió évvel ezelőtt, az ún. felső triász korban alakult ki, egy erősen „patkányszerű” rág­csá­ló volt; nyúlnagyságú, tehát némileg termetesebb a mai vándor, föl­di, illetve leg­egyszerűbben szólva házi vagy csatorna patkányoknál.

Tehát „patkányoktól” származunk; s nem csupán az ügynökök…

Kezdeti illúziók

Egy magyar fiatalember mezőgazdasági tel­ket örö­költ, és mivel a foga túlzottan amúgy sem fűlt a banktiszt­vi­selői élet­hez – inkább vala­mi hasz­nos, érték­alkotó tevékenységre vágyott -, elha­tá­roz­ta, hogy gaz­dál­kod­ni fog. Legottan hát összegyűjtötte minden meg­ta­­ka­rított pén­zecs­­­kéjét, az ingóságait pénzzé tette, és korábbi életét fel­számolva, egymaga kiköltözött a dúsan termő vidékre. Szerszámokat vásárolt, rendbehozta a düledező viskót, tenyészállatokat, vetőmag­vakat, ker­ti kisgépeket vett, beszerzett a mezőgazdálkodáshoz szük­séges minden eszközt, anyagot.

A „kánaáni” időszakot rövidre fognám, amúgy sem tartott sokáig.

Eleinte rendben ment minden – a fák, bokrok, egyéb haszon-és dísz­növények dúsan virágoztak, a kert tavasztól őszig egyetlen illatfelhő­be burkolózott. A cseresznye és meggyfák roskadoztak a sok ízletes gyümölcstől; a szorgalmas ifjú gazda alig győzte a piacra hordani a dúslevű termést. Fiatal kajszi-és nektarinfái minden évben meg­két­szerezték hozamukat – a sok üveg jóféle lekvár mellett jutott az asz­tali gyümölcsöskosárba is bőven. A föld amolyan hamísítatlan „bio­kertészetként" termett mindenfajta primőr zöldséget – paprikát, pa­radicsomot, hagymákat, levesbe valót – és számtalan gyönyörű virá­got; az első néhány évben a permetezés szükségessége fel sem me­rült, mert kártevők szinte egyáltalán nem jelentkeztek. Az állatok is szépen szaporodtak: a kisnyulakból, csirkékből, tojásból szintén bő­ven jutott a közeli kisváros piacára is, a napi friss húsétel bizto­sí­tá­sa mel­lett. Sőt, a gazdi skótjuhász szukája 9 szebbnél-szebb kölyköt ellett egy meleg áprilisi napon…

Parazita silánygazdaság

Aztán egyszer csak - mintha varázsütésre – összeomlott minden.

Mert hiába a gyümölcsfák megszokott pompázó virágtengere; április vé­gén hirtelen 30 fokos afrikai hőség tört az alig elvirágzott kertre és rendkívüli szárazság. A kipattanó levélbimbóknak megszűnt a nedv-utánpótlása, a frissen harsanó, élettel teli gallyak azonnal lekókad­­tak. Az ágak barnán leszáradtak, a fák törzseit szürke csomós üszök lepte be. Ezen a tavaszon nem nyíltak a nárciszok, jácintok, minden tulipán bennszorult a rengeteg esőtől lucskosra ázott földben. A ró­zsabokrok sem hajtottak bimbós ágakat, zsenge száraik barnán le­száradtak. A gyümölcsfa-törzseken iszamós, undorító barna gumók, al­kalmi rákos daganatok nőttek, és nyomásra kipukkadva, spórákat szórtak szerteszét. A gazda a zöldségekkel sem járt különbül. A pa-lánták ugyan most is gyorsan szárba szökkentek, de néhány nap el­múltán érthetetlen okból hanyatt dőltek, és többé semmilyen módon nem lehetett lábra állítani őket. Amelyik paradicsombokor zöld ter­mést hozott, azzal sem büszkélkedhetett… Bepirulás helyett keddről szerdára megfeketedett a paradicsom-fejek napfelőli oldala, megenni nem lehetett.

Globális rákfene

Az éghajlat, az időjárás teljesen megváltozott.

Azelőtt – ha nem is óramű pontossággal, de – egymástól jól elkülö­nü­lő évsza­kok váltották egymást. Most a kiszámíthatóság egycsa­pás­ra megszűnt. A hőmérséklet elkezdett összevissza ugrálni – nem volt ritka, hogy egy-két napon belül 15-20 fokot liftezett a hőmérő hi­ganyszála. Forróság és özönvíz váltakozott. A palánták vagy kiég­tek a tikkasztó ibolyán­túli su­gár­­zásban, vagy elrohadtak a 20 centis belvíz és sár alatt. A na­­pon szinte azonnal megégett a gazda háta, vagy megfőtt a tarkója – az árnyék­ban pedig nem lehetett megma­rad­ni a rengeteg szúnyog, bö­göly és a döglegyek miatt. Soha nem látott mennyiségű és eleddig ismeretlen fajgazdagságú, repülő s má­szó rovarinvázió fenyegetett. Hangyákból csak 15-20 fajta, külön­bö­ző nagyságú jött elő a sem­mi­ből… A hetekig tartó monszun jellegű időjárás hatására a növé­nye­ken fürtökben lógtak a különböző színű, formájú és nagyságú hernyók és kukacok – a fák törzsét és a talajt be­lepte valami hófehér penész. A kert megtelt üres madárfészkekkel, a föld kikeletlen tojásokkal, majd több tucat, repülni még nem tudó kis rigóval, melyeket éjszaka levadásztak a szintén szaporodó macs­kák. A bőven kiszórt fűmagot szinte azonnal felcsipegették a verebek százai; ami meg kikelt, az be­fulladt az ingoványosra ázott földben. Mintha a természet egyszerre fellázadt volna az ember ellen.

Nem volt magyarázat…

Elgázosított gyümölcskert

Hiába a piacgazdaság – a piacon is felborult a korábbi egyensúly.

Hirtelen minden mérhetetlenül megdrágult, és újra felszaporodott a hiánycikkek listája, ami egyaránt érintette az eszközök, az anyagok és a termények legkülönbözőbb csoportjait. Például: amíg korábban voltak évek, hogy alig lehetett eladni a cseresznye és meggytermést, mert mindenkinek olyan sok termett – most szinte egyik évről a má­sikra el­tűnt mindkettő; a növénynek-állatnak-embernek egya­ránt el­vi­selhetetlenül nedvesre változott éghajlattal/időjárással fel­lépő mo­ní­li­a­-járvány és a tűzelhalás majd’ minden fát elpusztított.

Időnként akkora esőzés zúdult a kertre, hogy az enyhén lejtős oldal kerítése mellett valóságos alkalmi patak hömpölygött a kapun át, be a kertbe. A páratartalom alig esett 100 % alá, ami persze ked­ve­zett min­den, a levegőn át terjedő fertőzés kialakulásának is. De a le­ve­gő­vel valami más baj is volt. A gazda időnként furcsa szagot érzett, és a nyálkahártyái is begyulladtak valami rejtélyes „gáz” hatására, ami meghatározatlan, szabálytalan időközökben, de leggyakrabban este 7 óra után lepte el a kert légterét, majd félóra elteltével – előzmények nélkül, ahogy jött, ugyanolyan észrevétlenül – nyomtalanul eltűnt. Amíg tartott a havária, a kutyák elbújtak a vackukban és keserve­sen vonítottak, mint egy vezérét veszített farkas-falka. A mérgezés egyre erősödött és egyre gyakrabban jelentkezett; elvonulta után sok elpusztult lepke és bogár teteme borította a földfelszínt. Különösen a páva­szemek, atalanták és a szarvasbogarak sínylették meg – bénul­tan hevertek, szárnyaik és lábaik görcsökben rángatóztak kimúlásu­kig. A kerti tóban az aranyhalakat is valami ismeretlen kór támadta meg: a testükön „vattaszerű” bevonat keletkezett, ami behatolt mé­lyen a testszövetekbe, s a szerencsétlen – még táplálkozó állatokról – élve rothadt le az izomszövet, a nyers hús, amíg el nem fogytak. De a fiatal gazda egészsége is kezdett megromlani – krónikus légcsőhu­rut és orrmelléküreg-gyulladás kínozta, melyeket semmilyen kezelés nem tudott elmulasztani, de még enyhíteni sem.

Mérgező hőerőmű

Beszélték, hogy a légvonalban alig néhányszáz méterre működő hő­erő­mű az olaj-és pakurafűtésről profitnövelés céljából részben áttért veszélyes hulladékok (pl. az ipari zagytavakból származó savgyanta, gu­miabroncsok, műanyagok, stb.) é­getésé­re, ami a szűrők tisztítása­kor dioxin és egyéb, súlyosan mérgező anyagok kibocsátásával járt, de a helyi önkormányzat mindenkit megvett vagy megfélemlített, aki ezt terjeszteni próbálta, merészelte. A közeli kisváros kórházában és rendelő intézeteiben ugrásszerűen a többszörösére nőtt a felső légúti panaszok, megbetegedések gyakorisága, ám e statisztikák közlését a városvezetés egy idő után betiltotta. Épp’, mint a csernobili atomka­tasztrófa idején, 1986-ban, az átkos kommunizmus uralma alatt…

Dezinformáló tömegtájékoztatás

Ami mármost a megmagyarázhatatlan, hirtelen éghajlat-változást il­le­ti – a koráb­ban dú­­san termő vidék egyszerre alkalmatlanná vált a mezőgazdasági termelésre -; hivatalos magyarázat vagy tájékoztatás híján, a legkülönbözőbb találgatások keltek szárnyra. Beszélték pél­dá­ul, hogy vala­mi üvegházhatás következtében globális felmelegedés zajlik, ami állítólag felborította volna a Glóbusz atmoszférájának sta­bil egyensúlyát; levegőjének, csapa­dé­kának és vizeinek körforgá­sát, az alapvető szélirányokat, stb., és emiatt fordult volna szélsőségesre az időjárás, de mivel ezeket a híreket semmilyen tájékoztatás nem e­rősítette meg, az igazság csak puszta szóbeszéd, híresztelés maradt.

Váratlan hangulatváltozás

A megelőző években a környéken vidám gazdaélet folyt.

A szomszédos gyümölcs-és zöldségtermelők a kerítésnél beszélgetve, egymást es­tén­ként meg-meglátogatva, kicserélték híreiket, tapaszta­la­taikat, meg­kóstol­ták egymás pálinkáját, könnyítettek mások gond­­ja­in – egyszóval valóságos közösségi életet éltek, miközben mindenki megőrizte teljes önállóságát. A vidéken csend, nyugalom és béke ho­nolt, cívódás vagy pláne veszekedés, erőszakos cselekmény sohasem fordult elő. Mígnem egyszerre jött a szörnyű hír: az egyik távolabbi szomszéd verekedés közben kiszúrta a másik mindkét szemét. Majd – merthogy kiengedték – a rákövetkező évben késsel leszúrta a fele­sé­gét. Egy évre rá - gyors egymásutánban – még hárman meg­hal­tak; egyikük tisztáz(hat)atlan körülmények között. Lassanként elnép­tele­ne­dett a környék, mintha átok telepedett volna az egykor oly’ ottho­nos kis völgyre. Körös-körül lakatlan, egyre romló állagú tanyák ma­rad­tak csak; 3-4 év elteltével pedig minden szomszéd elköltözött.

Földalatti mozgolódás

A gazda azt is észrevette, hogy valami furcsa, fokozódó tevékenység folyik közvetlenül a földfelszín alatt, de mivel gyakran látott sok, kü­lönféle állatot – kígyót, mókust, nyestet, pockot, vakondot, sün­disz­nót, macs­kát – mász­kál­ni a környéken: nem tulajdonított az ügynek jelentőséget. Egyik nap például már félig oszlásnak indult sünt fede­zett fel az aranyhalas tó festett betonkáváján – hogyan került estéről reggelre oda? -, és ugyebár az is föld alatti üregekben lakó, éjszakai ál­lat… De a kutyák csak nem nyugodtak el – minden éjjel fokozódott a sűrűsödő, kétségbe esett vonítás, amit vad kergetőzés zaja kísért, hatalmas zuhálásokkal, mintha a sötétség nyughatatlan vámpírjai ro­hangásznának, egymásnak adva randevút az ereszcsatornán, meg a kennelek tete­jén. Közben némely egyedek mintha diókkal golfoztak volna a palatetőn, majd a dobálás zaját fűrészelő-nyeszetelő hangok követték, kísérték. Észbontó volt! A gazda éjjel már a legapróbb ne­szekre is fel-felriadt, és az álmai lassan fél-ébrenléti lidércnyomássá torzultak. Próbálkozott egérfogók kihelyezésével, ragasztóanyaggal is – de csak „saját magát” fogta meg, néhány kis széncinege mellett…

Csalhatatlan bizonyíték

Ám egy napon felülkerekedett a szerencséje. Észrevette, hogy egyik ku­tyája valamivel a szájában elrohan, majd nagyot nyel, és a fogai között eltűnik egy farkinca. – Egér lesz ez! – gondolta, és felújította az egérfogókkal korábban félbehagyott „kísérleteit”… Hajnaltájban fül­sértő lármára ébredt. Kapkodva felöltözött s kirohant az udvarra. A palatetőre, az esőcsatorna mellé „kihelyezett” nagyméretű egérfogó csörömpölve leesett a meggyfa elé a földre, és a földön ugrált tovább. Lecsapódott „guillotine”-ja megfellebbezhetetlenül tartotta nyakánál a testes, kövérre hízott, felnőtt vándorpatkányt. A gazda beleizzadt a hirtelen felismerésbe. – És én még mókusnak hittem a padlásról jövő furcsa zajokat, s a kicsik nyüszögését! – gondolta.

Minden mozaik a helyére került.

Nehéz nap éjszakája

Éjszaka, mikor már stabilan beállt a sötétség – fogta felspécizett lég­puskáját, és kiült egy hokedlire a nyitott verandán, patkánylesre… A nehéz nap után egy nehéz nap éjszakája következett; nem is csoda, ha a gazda szépen elbóbiskolt. És hirtelen élettel telt meg az éj. Arra riadt, hogy mindenfelé, amerre pillantása befogja a félhomályt, szor­gos kis négylábúak rohangásznak látszólag céltalan sietségben – fá­ra fel, fáról le, cirkuszi bohócként, hasmánt kúszva kültéri villany­ve­zetéken, villámhárítón, sodronykötélen, ruhaszárító spárgán –, ám a legnagyobb sürgés-forgás a ház mellett álló óriás ezüstfenyő hordó­nyi törzsén tűnt fel; tucatjával mászkáltak át a fenyőről a háztetőre, meg vissza. – Ez itt a vég, ezek itt csak esznek és rágnak, nem állhat nekik ellen senki és semmi. Patkányok ellen légpuskával? Ez maga, az apokalipszis, meneküljünk! – gondolta a gazda, és lemondóan, mint­egy önmagának legyintve, visszament a házába.

Szabad asszociációk

Erősen elgondolkodott. Mire jók ezek az állatok, mit akarnak? Mitől szaporodhattak el ennyire? Talán csak nem saját civilizációt építe­nek, egy dekadens, rágcsáló ci­vilizációt? Gondolatai egyre vadabbul csa­pongtak – nem tudott már uralkodni a kínálkozó szabad asszo­ci­á­ci­ók tenge­rén.

Globális felmelegedés és globalizáció?

De vajon kik globalizálnak?

A héják, a modern tömegpusztító fegyverek szabadkereskedői, a ha­mis próféták, a gyar­ma­tosítók, a multina­ci­onális ban­kok, a szupra­na­cionális spekulatív tőke, az őrült politi­ku­sok - akiknek mindegy, mi is történik a Földdel, az éghajlattal, az em­­berek milliárdjaival -, a nem­zetközivé aljasult elektronikus média, a közvélemény-kutatók és a politológusok, a hatalom apologetái. A nemzetközi tőke, mely va­ló­jában semmilyen használható értéket nem állít elő, de mégis ra­gasz­kodik átlagprofitja realizálásához. – Úristen, ezek mind csak rágnak és zabálnak, futkároznak, lázasan szöszmötölnek és ragadoznak, de semmilyen értéket nem alkotnak, csak elveszik, elsajátítják, fel­fal­ják, amit a kreatív emberek állítanak elő. Ezek valójában olyanok, mint a patkányok! - s amikor ezt gondolatban kimondta, egy su­nyi tekintetű, túl közelálló, szúrós szemű, sörtebajszos arc rémlett fel e­lőtte, a Szuperpatkány rémképe! A Szuperpatkányé, aki az evolú­ci­ó csúcsa lesz. Akinek nincsenek már erkölcsi gátlásai, skrupulusai, és mintegy „gyári hibásan” született: lelkiismeret nélkül. A globalizá­ció: a patkányok, a gon­do­lattalan, öncélú rágcsálók globali­zá­ciója, mert a globalizá­ció az internacionalista kommunizmus továbbfolytatása a de­mokrácia leple alatt…

„Patkányölő” Wass Albert

A gazdának most eszébe jutott, mit is olvasott Wass Albertnél.

„S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, ki­ker­gették a házból, messzire elüldözték, s azután büszkén kihir­det­ték a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak, még a virá­goknak is, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem pat­kányország, jog és törvény szerint. Azzal uralkodni is kezdtek - pat­kány­­módra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent meg­rág­tak, ami nem volt ehető, de a szemük elé került.”

Ült a cserépkályha ülőkéjén, a hátát és a veséjét melengette.

Gondolkodott, erősen törte a fejét, hogy a bajban mitévő legyen.

Mivel momentán semmi okosat nem tudott kiagyalni, pótcselekvés­ként bekapcsolta a televíziót. Valami hírműsorban egy politikusi be­széd ismétlését adták. Belehallgatott: „… el lehet menni Magyar­or­szágról, itt lehet hagyni bennünket, kérem szépen, tessék!”.

A gazdának ez az adott lelkiállapotában már több volt a soknál.

Dühös mozdulattal kikapcsolta a tévét, majd felugrott ültéből, mint a­kit a tömegoszlató rendőrök viperája mart meg.

- Hát én ezúttal nem megyek el! - kiáltotta belül. – Ezúttal nem én megyek el! Ezúttal ti mentek el, azt garantálom! – azzal kifordult a kamrába, hogy legott valami célszerű szerszám után nézzen. Amint visszatért, leült a lócára, és két kezével keményen dolgozni kezdett.

Kezében egy vadonatúj kaszakővel elkezdte élesre fenni.

Vác, 2008. június 27.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Dobogóko 1.
Mohácsi busójárás 3.
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014