Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Álnevek és gúnynevek
2008.11.08, 19:17                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Álnevek és gúnynevek

A nevem: Jezowski Krisztián. Kettős kereszt.

Nem valódi, hanem felvett név, afféle művésznév.

Úgy alakult ki, hogy 8-10 éve észrevettem: Gyurkovics Ti­bor egyes írásaiban önmagát rejti a Jezovics szereplői ál­név mögé, úgy, hogy a Gyurko helyett Jezo-t ír, ami Jézus nevének szótöve. Erre úgy döntöttem, én meg a jugoszláv név mintájára képezek egy lengyel névváltozatot…

Gyerekes ostobaság volt, de akkor jó ötletnek tűnt.

Álnév, mint Cliff Richard, Ringo Starr vagy Peter Sheldon.

Boldogult serdülőkoromban, amikor amatőr rock-zenész (éne­kes) is voltam, az Antoine Sunshine művésznevet „e­ről­tettem”, de mivel továbbra is mindenki Lacinak hívott, idővel letettem róla. Álnévnek az ember ösztönösen jókat választ, hogy jobb színben tüntethesse fel magát. A Nap­su­gár a legjobb dolog. Például álnév volt Sonny Bono is – Nap és Jó(ság). Később kiderült, hogy Sonny egy szadista férj volt, s gyakran eltángálta Chert, a gyönyörű cherokee lányt, mint ahogy a kisebbségi komplexusos Ike (Ákos) is sűrűn, előszeretettel sózott oda neje, Tina Turner feszes hátsó felére. Ami ugyebár nem jó és nem lovagias dolog…

Írni is álnéven kezdtem: az R. L. monogram hol Robin of Locksley-t, hol Ritchie Lionheart-ot jelentette és engem ta­kart. De írtam az édesanyám leánykori nevén, Bakó Lász­ló-ként is, 2-szer. Mai véleményem szerint ezek kamaszos „szárnypróbálgatások” voltak, 1-2 évnyi „kísérletezgetés” után – 1998-tól – már csak a saját, eredeti nevemen írok.

Nos, álnév a hétköznapi nevek kb. 80, s a nagy művészek ne­veinek 100 %-a. Az „álnevek” óriási többsége németből fordítás magyarra – pl. grósz = nagy, klein = kiss, apró; roth = veress, piros; grün = zöld, schwarz = fekete, weisz = fehér, (grün)wald = erdő, (grün)feld = mezei, deutsch = német, berger = hegyi, goldberger = aranyhegyi, bürger = polgár, müller = molnár, hofer = udvaros, wasserburger = vízváry, winter­man­tel = té­likabát. A sze­mélyi nevek másik nagy több­sége pedig úgy született, hogy az eredetileg ide­gen, és/­­vagy idegen hang­zású nevet nagyhirtelen „magya­ros” hangzásúra változtat­ták, például: deutsch = daucsó, káin = kaján, nickelfinger = nemeskéri, donnerwetter = domonkos, münchhausen = monostori, stb. Persze gya­ko­ri volt a „magyarosítás”-nak az a praktikusan szellemes módszere is, mikor a családfő becsukott szem­mel, egy­sze­rűen rá­bökött körzőjével a térkép előre kivá­lasz­tott olda­lá­ra, s amelyik városhoz, helységhez a legkö­zelebb esett a bökés, az lett a család új neve. A választott oldal az ese­tek nagy többségében Erdély volt, ami ugye „nagyon” ma­gyar, nagyon magyaros. Sok ilyen nevű embert ismerek.

A leírt példák persze fiktívek, kitalált személyek nevei.

Persze felmerül a kérdés, mi az, hogy eredeti név?

Melyik név eredeti és melyik „felvett”? Jómagam erről – min­den mélyebb megkülönböztetési szándéktól mentesen - azt gondolom, hogy eredeti név az, ami többszáz-éves, fel­vett pedig az, amely maximum néhány évtizedre tekint­het vissza. A jelentését, a tartalmát tekintve pedig felvett név­nek tekinthető mindazon vezetéknév, amely a név vi­se­lő­­jé­­nek az eredeti tulaj­donságait, a valódi származását, nem­­ze­ti­ségét kívánja célzatosan megváltoztatni, mi több, el­fed­ni. A személynév ugyanis meghatároz: eredetileg tör­té­netiségében akként, azzal a céllal alakult ki, hogy vise­lő­jét valós ismérvek alapján különböztesse meg társaitól, tehát semmiképpen nem a rejtőzködés, a dezinformálás, a félrevezetés volt a célja. Eredetileg például a "Hosszú” név nyil­ván azt jelentette, hogy a tulajdonosa ki­véte­les testmagasságot ért el – igencsak furcsa lett volna, ha ezt a ne­vet egy törpe viseli. Mint ahogy az „Erőss” nevet sem viselhette hitelesen egy vasággyal együtt 30 kilós nyápic. Ugyanilyen értelmetlenség lett volna az is, ha egy Tatáról származó család hirtelen felindultságból, de nagy elszánt­sággal fel­veszi a Félegyházy nevet… Eredetileg, az eredeti, társadalmi szinten egyezményes információtartalom pont abban állt, hogyha egy embert, egy családot pl. Egri-nek hívtak, akkor embertársai bízvást gondolhatták, sőt, tud­hat­ták, hogy a név gazdája olyasvalaki, aki Eger városá­ból jött. Mára a családnevek eredeti információtartalma is el­ve­szett, illetve megbízhatatlan. A nevekhez kapcsolódó „e­lőítélet”-eknek épp’ az a fő okuk, hogy nem tudhatjuk biztosan, kit is tisztelhetünk valamilyen kifejező név mö­gött, illetve nem tudhatjuk, hogy az egykori névválasz­tás­ban mennyi­re játszott szerepet, és milyen indíttatásból az esetleges rejtőzködő szándék. Itt jegyzem meg: hogy anyai nagya­pá­mat – szerencsétlenül - Bakó-nak hívták, nyilván nem je­len­theti közvetlenül, hogy a foglalkozása hóhér lett vol­na, minda­zon­­által nem lehetetlen, hogy valamelyik tá­voli őse tényleg az volt, s ezért szabták rá a nevét. Csak remélni tudom, hogy nem. Ez a kötelező önirónia helye…

Semmi rosszat nem gondolok azokról az embertársaimról, akik nem „ere­deti” nevet hordanak, de annyit mindenkép­pen gondolok róluk, hogy vagy a személy/név azonossá­gá­nak, vagy a nevük információs tar­talmának nem tulaj­donítanak különösebb jelentőséget. Pedig a név igen fon­tos megkülönböztető jegyünk lehet, mi több, néha ómen, vagy­is „baljós előjel”. „Megkülönböztetek, te­hát tanítok.” – okta­tott engem is 1997-ben elhunyt író ba­rátom, Sándor And­rás, akinek a neve mellesleg szintén „felvett” név volt. Linné a növényeket, Darwin és Brehm az állatokat éppen asze­rint „rendszerezte”, hogy különböző, egyes, csak rá­juk jellemző sajátosságaikat jól kifejező neveket adott nekik. Például milyen kifejező a vérehulló fecskefű, a par­lagi vipera, az aranyos bábrabló, a kék nünüke, a törpe víziló, a nappali pávaszem, a vetési bagolypille, a szibériai tigris, az alaszkai malamut, vagy a jávai előember jelzős szerkezet, amely az adott élőlénynek a rendszertanban el­fog­lalt helyét, származási és szerves egyedi tulajdonságait is jól megmutatja. Ezek a nevek alkalmasak arra, hogy elő­re el­igazítsák a velük kapcsolatba lépőket az élőlény is­mert, szokásos tulajdonságairól, típusjegyeiről, „elvárha­tó” visel­kedéséről. Nagyon érdekes e tekintetben az in­diá­nok névválasztása, hiszen közismert az indián népek egy­szerű, ártatlan őszintesége; nem véletlen, hogy a rézbőrű­ek a „fehér” embereket sápadt arcúaknak és „kétnyelvű­ek”-nek (a kígyó nyelve kétágú!) nevezték, tartották, vagy­is olyanoknak, akik hol így, hol úgy beszélnek, érdekeik szerint. Az indiánoknak eredetileg nem voltak hátsó szán­dékaik, a sunyi lelkiséget a hódító telepesektől „les­ték el”, fennmaradási kényszerből. Ám éppen eredeti ártatlansá­guk tette őket sebezhetővé, sőt, kipusztíthatóvá. Az indiá­noknál az Ülő Bika név olyan férfit jelölt, aki ereje, fölénye tudatában általában nyugodtan ül. (Az ülés a váratlan tá­madás elhárítása szempontjából hátrányos testhelyzet.) A Bölcs Bivaly olyan főnök neve volt, akit az élettapasztalat és az erő egyaránt jellemez. A Hosszú Puska név arra u­talt, hogy a viselője leginkább kivételesen hosszú csövű, ha­lálos biztonsággal célba találó puskájáról (vö. karabély) híres, illetve közismert. Fürge Szarvas, az ifjú mohikán a rendkívüli fürgeségéről kapta a nevét. Ravasz Róka, az irokéz főnök immár elsajátította a fehérek kétnyelvűségét, stb. A név a differenciálás legfontosabb alapja, a megkü­lönböztetés pedig a tudásé, hiszen a tu­do­mány éppen ab­ban áll, az a legfontosabb szerepe, hogy kikutatja, felfedi, leírja a jelenségek közötti valóságos azo­nosságokat vagy ha­son­ló­ságokat, különbségeket és össze­füg­géseket, hogy mi­­nél többet megismerhessünk a minket kö­rülvevő világ­ból. Az emberek személynevei ma már saj­nos nem követik a tudományos normákat, inkább elfed­nek, mint informál­nak. Pedig a tudás, az ismeret – nem előítélet. Éppen az „előítéletes”, aki nem ismeri el, hogy minden tudás alapja a megkülönböztetés. Minél több el­térő, megkülönböztető jegyet ismerek, annál többet tudok a világról. S mi más dol­gunk lehet a Földön, mint a valós tudás megszerzése, a hit és a szeretet elmélyítése és gya­korlása jegyében? Bi­zony jó lenne olyan világban él­nünk, amelyben egy­részt mindenki az lehet, aki lenni sze­retne, vagy aki ténylege­sen, másrészt mindenkinek a neve azt fejezné ki, aki va­lójában. Olyan világban, melyben mindenki büszke le­­het­ne önmagára, és a nevére, ami azonos a személyiségével. Az maga lenne a mennyei demokrácia, amelyben senki­nek nem kellene „mimikri név” alatt rejtőzködnie, s min­denki büszkén felvállalhatná, hogy azonos is azzal, amit a neve sugall és kifejez.

******

Ezek után lássuk, mit is lehet csinálni nevekkel, nevekből – és most nem feltétlenül a history-fictionben újabban di­va­tos anagramma-„gyártásra” gondolok -; hisz’ az em­ber időnként rendkívül találó „átalakításokra” is ráhibáz, me­lyek „szinte önként”, maguktól következnek, kínálkoznak a névhordozó személy jelleméből, tulajdonságaiból, vagy a társadalmi aktivitásaiból. Sőt, esetenként valóságos törté­net-fűzért lehet(ne) összefűzni a név átformálásából eredő nyelvi vonzatok felhasználásával. Kinek a - tisztának nem mondható - fantáziáját ne csi­gázná fel manapság például, ha azt mondjuk: „A szar­keverők társasága elintézte, hogy a frakció mostantól alulról szagolhatja az ibolyát?” Vagy: „A hóbagoly bort iszik és vizet prédikál – ezután majd pár­tok­tól függetlenül." Vagy ez: „A képviselő úr sorsa almássá vált, de nem is almásderesen fog távozni a Parlamentből.” Ugye, hogy izgalmas játék a névszó-játék?

Kezdjük a játékot a „legpatinásabb” nevekkel!

Gyurcsány. Szerintem a máig legtalálóbb gúnyneve, hogy Furcsaferkó. Mert „ez a mi Ferkónk” valóban igen furcsa! Furcsa a pattogó, fülsértően karcos, feszes/­fe­szült, és fe­szült­­séget is keltő, érthetetlenül hadaró beszéde, erősza­kos és erőszakolt hanghordozása, neurotikus testbeszéde – nyegle vonaglása, rángatózása -, groteszk arcmimi­ká­ja, az egyes kijelentéseivel és hivatkozá­sai­val szöges ellentét­ben ál­ló abszolút és kritikátlan, szánalmasan nevetséges anyag­elvűsége, anyagiassága, gátlástalanul ellentmondá­sos hazudozása, „köztársaságpártisága”, mindene. Ahogy halálos és halált megvető „biztonsággal” ül háttal előre a lovon, ahogy a lepcses szája – a magyar békaszájú lepke – ezerrel szórja szanaszét a semmitmondó kapitális barom­ságokat, ahogy rendületlenül hiszi, hogy az élet egy ócska hazárdjáték, melyben csak az olcsó sikerek utólagos (ön)­igazolása számít, a pillanatnyi „győzelem”, és semmi más. Furcsa, mert mindez mélyen termé­­szetellenes. Furcsafer­kó nem egyszerűen ellenszenves, hanem a teremtés finto­ra. Seggrázó, férfiatlan férfi, aki nem nőies, nem feminin, csak szimplán férfiatlan. Furcsán férfiatlan, hiteltelen, azt sem tudni, hogy valójában ki-mi szeretne lenni, nemhogy azt, hogy mi-ki valójában. De van rá egy tán még találóbb gúnynév, amely oly’ velősen fejezi ki a vele kapcsolatos ké­telyeinket, sőt megrázó „bizonyosságainkat”, hogy külö­nösképpen magyarázni sem érdemes. Gyurcsány = Diur­ceanu. Mondjuk ki a „teljes” nevén: Fleto Diurceanu.

De a vele szembenálló „társa” sem úszhatja meg gúnynév nél­kül. Hasonlóképpen „képezve”: Orbeanu. Esetleg még: Orbánc. Vagy – amint a nép „közszáján” anno forgott is ilyen: Orgyán és Torbán. Mindezek mintájára most al­kot­hatunk egy újabb gúny­ne­vet is: Tor­dieanu. De hogy ezeknél egy még sokkal „vadaibbat”, meghökkentőbbet is mond­jak: Paul Lendvai Katalin… Vagy: Kóka Kóla… A magyar televíziózás koronázatlan királyát például nemes egyszerűséggel hívhatjuk Fikusznak vagy Fidibusznak. Azt is elkönyvelhetjük, hogy a „Klein” névnek legalább há­rom magyar fordítása létezik: Kiss, Apró és Herényi… A falusi fuvarosból országgyűlési kép­viselővé avanzsált har­csa­sörte-bajszos úr neve pedig - az idegen szavak írásá­ban, kiejtésében és jelentésében nem túl jártas szom­szé­dom kifejezésével élve - „fanatikusan” ejtve: Tom Lantos Szacs­men.

De menjünk még ennél is tovább. Nyilvánvalóan igen ta­láló változata a Pokorni névnek, hogy … Podgornij. Talán egy anekdotával – megtörtént – tudnám megvilágítani az ő számomra ellentmondásos, szinte „kétszándékú viselke­dé­sét”. 1996-ban Orbán Viktor – a sajtótitkárával (Tátrai Eszterrel) történt előzetes egyeztetés után – teadélu­tán­ra hívott, hogy megismerkedjünk. Mindenkivel tényleg meg is ­­ismer­ked­het­tem, egyetlen embert kivéve, aki a terem balol­da­lán „ácsorgott”. Három méteres környezetében két úrral, akikkel láthatólag épp’ semmilyen megbeszélni va­ló­ja nem volt. Több­ször is próbáltam megközelíteni, ám mindannyiszor ered­ménytelenül. Amint közeledtem, a két „úr” testileg és mintegy testületileg is - hirtelen összezárt. Nem tudtam megszólítani sem. Harmad­szor­ra már eléggé értetlenül, kérdőleg nézhettem egyikükre: „???”. „Pokor­ni úr nem ér rá.” – hangzott az elutasító heti válasz, amit máig sem értek. Ámde máskor minden egészen „más­ként” történt. Egy nem sokkal későbbi Fi­desz-rendez­vé­nyen, ahol Orbán Viktor beszélt az ő hí­ve­i­hez; felesé­gem­nek és nekem már nem jutott ü­lő­hely. Zavartan néztünk körbe, s a tekintetem megakadt a falnál „ácsorgó” Pokorni Zoltá­non. Azonnal átlátta kínos helyzetünket és nyomban ho­zott nekünk két széket, a szomszédos helyiségből. Szá­momra akkor „visszaváltozott” Podgornijból Pokornivá…

Nyilván ismerik, kedves olvasóim, Passuth László író ne­vét. Nos, én már semmin sem csodálkozom, „név ügyben” sem… Így nem találtam semmi meglepőt abban, ami­kor egyszer üzleti tárgyalásra mentem Pécs városába, s a tár­gyaló asztalhoz velem szemben leülő vezetőt tör­ténetesen Pécsinek vagy Péchynek hívták. Még akkor sem lepődtem meg, amikor Miskolcra mentem megbeszélésre és tárgyaló partnerem a Miskolczi névre hallgatott. Viszont elkezdtem gyanút fogni, amikor Szegeden egy Szögedi, Debrecenben pedig egy Debreczeni nevű úrral kellett tárgyalnom. Node a java csak ezután jött, s mindjárt kiderül, miért hoztam szóba Passuth László nevét. Nem fogják elhinni, a követ­kező beszélgetésemre egy vasutassal került sor, akit úgy hívtak – nemes egyszerűséggel -, hogy Wassutha László!

Ez már előrevetítette, hogyha egyszer sikerül találkoznom Wintermantel képviselő úrral, nos, azon a találkozón mi ketten télikabátban fogunk ülni, az fix. És abszolút lehet­sé­ges az is, hogy egy asztallal odébb éppen Wastagh Pál fog beszélgetni Kossutha Lajos úrral, a forradalomról…

Kérem, vegyék figyelembe, hogy – nomen est omen - a ne­vek mindig jelentenek valamit/valakit, és különösen igaz ez Peter Sheldon új könyvének szereplőire is, akik neve­i­ket mai társadalmi életünkből kölcsönözték.

Vác, 2008. október 20.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Heart Chakra Meditation
Hiszek egy
Petofire emlékezve
Legfrissebb írások:
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
A "demokratikus” kényszerítés nem megoldás
Bene Gábor: NE AGGÓDJUK?
"... egy nép azt mondta, elég volt!"
Magyar az, akinek fáj Trianon!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014