Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A múlt hamis, a jövő bizonytalan
2008.11.10, 20:37                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A múlt hamis, a jövő bizonytalan

Hosszú éveken át nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy a mai – már csak egyes elemeiben marxista - történelem-tanítás vajon mi­ért szorítkozik kizárólag csak a látszólagos „tények” (civilizáci­ók egymásutánja, technikai és kulturális emlékek, esemé­nyek és sze­mélyek, csaták, békék, évszámok, stb.) bemutatására. Hi­szen általánosan ismert meghatározás, hogy egy „ismeret­hal­maz” csak akkor tesz eleget a tudományosság követelményeinek, vizsgáló­dá­sa, alkalmazott rendszere és módszere csakis akkor te­kint­hető tu­dománynak, ha progresszív használhatósággal is bír, ami azt je­len­ti, hogy felfedezéseinek eredményeiből, az általa feltárt összefüggésekből – legalábbis az adott szakterületre vonat­koz­tat­va, de más tudományágak aktuális szintű, verifikált isme­re­te­i­vel összhangban – kikövetkeztethető, kirajzolódik a jövő.

A tudományosság fenti kritériumának – noha a mai napig érezteti befolyását szinte minden tudományágban - nem felelhetett meg a marxista tör­ténetírás sem. Az osztályharc-elmélet prekoncep­ci­ó­já­val él­ve – és mint „általános rendezőelvet”, a valós törté­nelem té­nyeire visszamenőleg ráerősza­kol­va -, a legkevésbé sem az ob­jek­­tív valóság, induktív megközelítéssel is igazolt-igazolható összefüggéseiből alkotott kvázi tudományos, kon­zisztens rend­szert, el­mé­letet. Ügyesen tudományos rendszer­nek álcázott, ámde kizárólago­san (vi­lág)ha­­tal­mi meg­fonto­lá­sok­tól vezérelt, szubjektív de­dukcióval megalkotott fantaz­ma­góriáját erőltette, erősza­kol­ta rá a tör­ténelmi múltra, s a politikai jelenre, hogy a kizárólagos világuralomra törekvő kommunista hatalom által megvalósítani vágyott globális jövőt paranoid-skizofrén kényszerképzeteiből vezethesse le, s mint „egyedül tudományos világnézetnek” rendelje alá.

Nos, mára a világkommunizmus elmélete és gyakorlata – látszólag – egy­­aránt kimúlt. Ám azért mégse nagyon bízzuk el magunkat! Hétköznapi életünk minden pillanatát ma is áthatja az egykori tör­ténelmi materializmus, amit mindjárt be is bizonyítok. Jellemző, hogy a mai, posztkommunista társadalmi tudat a közelmúlt ért­he­tetlen és értelmezhetetlen, látszólag oly „értelmetlen” történelmi ese­ménye­i­nek (értsd: a renaissance, Galilei, Giordano Bruno, á la Leonardo da Vinci és Michelangelo; az angol par­lamenti demokrá­cia, á la Oliver Cromwell; a francia felvilágosodás, á la Voltaire, Ro­us­seau, Diderot és a többi enciklopédisták; az amerikai függet­lenségi háború, á la La­Fa­yette és George Washington; a francia for­rada­lom, á la Robespierre, Danton és Marat; Bonapar­te Napóle­on tündöklése és bukása, á la Rothschild és Wellington (Szent Ilo­na és Water­loo); a ’48-as forradal­mak, á la Mazzini és Gari­baldi; a Kommunista Kiált­vány, á la Karl Marx; a párizsi kom­mün; az első világ­há­ború, és vele a Monarchia szétesése, majd Trianon; a szov­jet-orosz bolsevik diktatúra, á la Lenin, Trockij és Sztálin; a német reváns, a má­so­dik világ­háború és a zsidó holocaust, á la Hitler, Sztá­lin, Roosevelt és Churchill; a fél világot már elnyelt kom­mu­niz­mus hirtelen és békés összeomlása; aztán váratlanul 2001. szep­tember 11.) hatására teljesen összezavarodott: immár semmilyen tudományos történelem-szemléletre nem törekszik, beéri az egyre váratla­nabb „spontán események” passzív rezisztens regisztrálá­sá­val. Ez innen kezdve már a liberalizmus, konkrétebben a liberá­lis anar­­chiz­­­mus közvetlen világromboló hatása. A tu­domány mar­xista kalandja kudarcának beforratlan sebei még erő­sen sajog­nak; az átlagember „történelemoktatás” címén már beéri a puszta évszámok bebifláz(tat)ásával is. A konfliktusok elkerülése céljából – á la „political correct” -: összefüggések márpedig nincsenek!

A történelmi események mögött láncszerűen egymásra épülő, ok-okozati kapcsolatokat, komplex „folyamatokat”, pláne összefüg­gé­sek szövétnekét sejteni „összeesküvés-elmélet”; a para­no­id-ski­zof­rén emberiség – ki tudja, miért? – ragaszkodik ahhoz, hogy a tör­té­nelem csak az atomizált emberi szereplők spontán cselek­vé­seinek vélet­lenszerű halmaza. A letűnt – ámde azóta sem he­lyet­tesített! – marxizmus (az ún. „történelmi materializmus”) egyik sarkalatos té­­tele volt, miszerint a történelmi folyamatokat nem a vezetők s a kiemelkedő történelmi személyiségek generál­ják, vezénylik, vezér­lik vagy legalábbis stimulálják, manipu­lálják – nem, ők csak kvá­zi végrehajtják, amit „a történelmi szükségszerűség”, a tö­me­gek akarata személyes kötelezett­ség­ként reájuk rótt. Va­gyis a történelmet a tömegek alakít­ják, illetve a véletlenek so­rozatán keresztül az ún. „történel­mi szükségszerűség”. - „A sza­­badság a felismert szükségszerű­ség.” – hirdette Hegel nyomán Friedrich Engels. Az elavult társa­dalmi rendszer leváltását a tech­nikai fejlődés, a termelőeszközök spontán, robbanásszerű tökéle­te­se­dése (vö.: ipari forradalom) ké­szí­ti elő, amennyiben haladóbb termelési és elosztási viszonyok, egy korszerűbb termelési mód kialakulását, kifejlődését és hatalomátvételét teszi szükség­szerűvé, mi több, kényszeríti ki, ún. „társadalmi forradalom” út­ján. A forradalmak mindig spon­tán robbannak ki; akkor, amikor az elnyomott társadalmi rétegek már nem tudnak, és nem akarnak a régi módon élni, az uralkodó osztályok pedig már nem képesek a régi módon uralkodni és kor­mányozni. A felnövekvő új osztály – mint pl. a kapitalizmust ki­kény­szerítő polgárság – áll a változások élére, hogy mint­egy tudat­ta­lan sorsszerűségként termelje ki önmagából mind­azokat a veze­tő személyiségeket, akik majd a forradalmat szervezni és vezetni hi­vatottak. Mint pl. Vlagyimir Iljics Lenint, aki a kommunista for­radalmat szervezte és vezette az elmaradott, cári Oroszországban, mint ugyebár a munkásosztály élharcosa…

Nos, ezzel a marxista történelemszemlélettel a mai tudomány sem vitatkozik. Igaz, nem is kérkedik marxista történelmi materialista szellemiségével, - ámde mégis, minden ízében marxista. Elmélete ugyan nincsen, csak a liberális anarchizmus, amely hosszútávon mindenfajta rend, a nemzetállamok, a vallás, sőt, a szociáldemok­rácia „esküdt” ellensége -, de mindennapos gyakorlatában ugyan­az a „lényeg”: a „demokrácia” alaptételében, a „többség dönt” el­vében ugyanaz a sunyi marxista, sőt kifejezett bolsevik fel­fo­gás érvényesül, miszerint 51 %-os „többséggel” le lehet ta­gadni a csillagokat az égről, a hazugságot, a lopást, az is­ten­tagadást és a bűnt (profit, hatalmi mámor, manipulált ki­választás, oktatás, kultúra, elosztás, fogyasztás, politika, „szabad választások”, stb.) a társadalom fő szervező erejévé lehet tenni, tartósan meg lehet hamisítani az állami költ­ség­vetést és működésképtelenné lehet bénítani a nemzetálla­mot, sőt, bármilyen ürüggyel hódító háborút lehet indítani tet­szőleges, éppen nem tetsző országok ellen.

Engels - akinek nevéhez fűződik az a fantasztikus (vö.: „sci-fi”) fel­fedezés is, miszerint „az embert a munka tette emberré” – te­hát előszeretettel tett kvázi „végső kinyilatkoztatásokat” a külön­böző termé­szettudományok terén. Az élet keletkezésének, lényegé­nek tömör meghatározása sem jelentett különösebb problémát a számára. „Az élet a fehérjetestek létezési módja.” – mondotta, igen nagy bölcsességről téve tanúbizonyságot. Erre az áltudomá­nyos sületlenségre épült azután a „szintén zenész” Charles Dar­win ún. „természetes kiválasztódási” elmélete, amely ugyebár el­mé­­letileg akár a mai globális irányító pénzügyi és szakrális világ-elit „természetes kivá­lasztódását” is megalapozhatta. Mindezt úgy kell érteni, hogy a marxisták szerint – és ugyanez a világ­né­ze­te a mai világszervező és világuralkodó liberális elitnek is – az élet, a szerves fejlődés, a differenciált növény-és állatvi­lág, az ember, az egyéni tudat (a személyiség!) és az emberi civilizáció kifejlődése, mai technikai-tudati szintje kizáróla­go­san a természetes kiválasztódás, a szelekció (vö.: verseny!) ered­ménye. A szelekciós elmélet nyilvánvalóan hamis, tarthatat­lan, hisz’ a feltételezett ős-koacervátum cseppekből nem fejlőd­he­tett ki a ma élő fajok mérhetetlenül differenciált sokasága, - még ak­kor sem, ha történetesen milliárd évek álltak „az evolúciós fo­lya­mat” rendelkezésére. Ilyen mértékű minőségi változás, differen­ciáló­dás és „specializálódás” egyszerűen nem spontán, tudattalan sze­lekció, hanem tudatos tervezés és teremtés tárgya, kérdése.

Mathias Bröckers, német író - „Összeesküvések, összeesküvés-el­mé­letek és szep­tember 11. titkai” című könyvében igen szel­­le­me­sen bizonyítja, hogy a földi élet több milliárd éves evolúciójára alapvetően egy­ál­talán nem a spontán szelekció, de sokkal in­kább a kons­piráció, az együttműködés a jellemző, hiszen az élet kezdetleges formái éppen csak úgy, és azért maradhattak fenn, mert alapegységei (nevezzük ezeket protosejteknek, majd sej­­teknek) együttműködtek az ellenséges környezettel, illetve a kon­kurens szerveződésekkel szemben, hogy soksejtűekké fejlődhes­se­nek. Az élet titka tehát elsősorban az élet­ben maradás technológi­á­jának, az anyagcsere sikerességének, az önvédelemnek az exklu­zi­vitásában keresendő. Így – némileg „Engels-parafrázisként” is – el­mondhatjuk, hogy: az összeesküvés (értsd: az ős-sejtek kons­pi­­rá­ció­ja) az élet lényege, a fehérjetestek létezési módja.

De vajon „csak” a fehérje-testeké, a sejteké?

A történelmi múlt, jelen és jövő időfo­lyamában csak a MÚLT tényei „ismerhetők” meg, s a MÚLT is csak a jövőépítők által kozmetikázott, átírt vál­to­zatban; a jelen és a jövő adatai pe­dig szigorúan titkosak. Félhomályban tapogatódzunk, ha mégis meg akarjuk ismerni az aktuális tényeket, a ferdítetlen igazságot. Egyetlen fogódzónk lehet ebben az árnyékvilágban, amely gon­dol­ko­­­dá­si útmutatónk is egyben.

Jézus Krisztus tanítása:

„Gyümölcséről ismeritek fel a fát.”

Ki ne emlékezne - ha máshonnan nem, hát középiskolai tanulmá­nyaiból - a római triumvirátusokra (kettő is volt), amelyeket jellem­zően két hadvezér és egy pénzember (a korabeli bankár, a szpon­zor!) kötött a hatalom megszerzése és megosztott gyakorlása érde­ké­ben? A hadvezérek aztán néhány nyertes csata megvívásával a hátuk mögött - ‘ejtették’ a pénzembert, hogy a teljhatalom birtok­lá­sának egyszemélyi jogát végül is egymás között döntsék el...

Az 1980-as évek derekán Reagan és Gorbacsov Máltán mege­gyez­tek a világ újrafelosztásáról, ami arról szólt, hogy a keleti blokk hogyan megy majd át - békés körülmények közt - Gorbacsov tulajdonából a Bushékéba. Ne higgyük, hogy a nemzeti és szup­ra­nacionális titkosszolgálatok között nem létezik tökéletes együtt­mű­ködés már legalább 30 éve. A nagyfőnökök megállapodtak, - a hír­szerzők és hírvivők pedig nekiláttak a lebontott terv re­a­li­zálá­sá­hoz az egyes nemzetállamokban. Magyarországon a Rózsadombi Paktumban rögzítették ‘a megvilágosultak’, hogy a rendszervál­tás fedőnevű szemfényvesztést milyen forgatókönyv alapján fog­ják végrehajtani. Ismert két mű, melyből a paktum szövege meg­is­merhető: Hernádi Tibor: 1956. igaz története, és a ‘Leleplező’ könyv­újság egyik korábbi száma. A szöveg pontokba foglalja, mit és hogyan kell megvalósítani. A huszonvalahány feltétel mára egy-két ‘félig-kivétellel’ - teljesült.

Ha tehát a paktum nem létezne, ki kellett volna találni...

Eskü, esküvés, összeesküvés - ikertestvérek a gazdasági és a poli­ti­kai életben is. Kételkedésünk magyarázata, hogy noha egész nap az összeesküvés szinonimáit halljuk és ismételgetjük, mégsem gon­dolunk olyasmire, amit tabunak bélyegzett a nemzetközi gon­do­lat­rendőrség...

Mik is ezek a rokonértelmű szavak?

Például a kartell. Két vagy több autópálya-építő cég konzorci­u­mot alkot, majd a kormány által kiírt tenderen 18 milliárd forint­tal fel­veri a költségvetésből fizetendő autópályák felépítési árát. Azután a felvert árkülönbözeten, mint üzleti hasznon: a kormány és az ellenzék üzleti körei 70 : 30 arányban osztoznak.

De az sem lehet „semmi”, amikor Horn és Kósáné lobbiznak Ma­gyarország érdekében az EU parlamentjében! Mert ezek is szi­no­nimák: a lobby és az EU is, csak éppen különböző szinteken. Vagy: amikor a pártelnökségre pályázó Gyurcsány és Hiller páros űrrepülésre kötött vérszerződést. Hogy mit korábban Horn egy­szál-magában, egyedül; most majd ketten, egy lovon két seggel lo­va­golják meg. Egyformán szinonimák a tandem, a triumvirátus, de a páros űrrepülés szavak is. És persze: a komprádor bur­zso­ázia, a nómenklatúra, a konspiráció, a kollaboráció, a kor­rupció, meg a ‘gentlemen agreement’ is.

Ezek a megrendelt rendszerváltás ‘okkult’ vezényszavai...

A hivatalos történelem-oktatás szerint: a történelem egyetlen nagy káosz. A káoszból - mint jéghegyek csúcsai a befagyott óceánból - extrém időpontok, a merényletek, puccsok, háborúk és békeköté­sek évszámai emelkednek ki, mint magányos cédrusok a pusz­tá­ban. Ez különös okok felderítése nélkül megmagyarázhatatlan. Az előzőt felváltó új hatalom - több-kevesebb sikerrel - vissza­menő­le­gesen is ‘átírja’ a történelmet; de érdekes módon az említett káosz továbbra is fennmarad, legfeljebb ‘új elemekkel gazdagodik’. Esetleg vadonatúj összeesküvésekre, véd-és dacszövetségekre, ha­talmi manipulációkra derül fény, amelyek addig az ismeretlenség homályában rejtőztek.

Ha mélyen, higgadtan is átgondoljuk, be­láthatjuk: a káosz tör­té­nelme - hamisított történelem. Hiszen a látszólagos zűrzavart azonnal összefüggések láncolatává rendezi, ha megismerjük a va­ló­di mozgatórúgókat. A konspirációs szándékot, a romlott emberi természet legbelső sajátosságát a Paradicsomból való kiűzeté­s, és főleg Káin óta folyamatosan.

Paktum, hitszegés, árulás, merénylet, puccs, láza­dás, forradalom.

És főleg: háború, vér és szenvedés - minden mennyiségben.

Vác, 2006. december 12.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Magyar himnusz 3. - Pataki Attila
Ezt a földet választottam
Vízkereszt, Sebestyén nap, Lorinc nap, Gyümölcsoltó Boldogasszonny napja a magyar hagyományban (www.dobogommt.hu)
Legfrissebb írások:
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
A "demokratikus” kényszerítés nem megoldás
Bene Gábor: NE AGGÓDJUK?
"... egy nép azt mondta, elég volt!"
Magyar az, akinek fáj Trianon!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014