Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A múlt hamis, a jövő bizonytalan
2008.11.10, 20:37                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A múlt hamis, a jövő bizonytalan

Hosszú éveken át nagyon sokat gondolkoztam azon, hogy a mai – már csak egyes elemeiben marxista - történelem-tanítás vajon mi­ért szorítkozik kizárólag csak a látszólagos „tények” (civilizáci­ók egymásutánja, technikai és kulturális emlékek, esemé­nyek és sze­mélyek, csaták, békék, évszámok, stb.) bemutatására. Hi­szen általánosan ismert meghatározás, hogy egy „ismeret­hal­maz” csak akkor tesz eleget a tudományosság követelményeinek, vizsgáló­dá­sa, alkalmazott rendszere és módszere csakis akkor te­kint­hető tu­dománynak, ha progresszív használhatósággal is bír, ami azt je­len­ti, hogy felfedezéseinek eredményeiből, az általa feltárt összefüggésekből – legalábbis az adott szakterületre vonat­koz­tat­va, de más tudományágak aktuális szintű, verifikált isme­re­te­i­vel összhangban – kikövetkeztethető, kirajzolódik a jövő.

A tudományosság fenti kritériumának – noha a mai napig érezteti befolyását szinte minden tudományágban - nem felelhetett meg a marxista tör­ténetírás sem. Az osztályharc-elmélet prekoncep­ci­ó­já­val él­ve – és mint „általános rendezőelvet”, a valós törté­nelem té­nyeire visszamenőleg ráerősza­kol­va -, a legkevésbé sem az ob­jek­­tív valóság, induktív megközelítéssel is igazolt-igazolható összefüggéseiből alkotott kvázi tudományos, kon­zisztens rend­szert, el­mé­letet. Ügyesen tudományos rendszer­nek álcázott, ámde kizárólago­san (vi­lág)ha­­tal­mi meg­fonto­lá­sok­tól vezérelt, szubjektív de­dukcióval megalkotott fantaz­ma­góriáját erőltette, erősza­kol­ta rá a tör­ténelmi múltra, s a politikai jelenre, hogy a kizárólagos világuralomra törekvő kommunista hatalom által megvalósítani vágyott globális jövőt paranoid-skizofrén kényszerképzeteiből vezethesse le, s mint „egyedül tudományos világnézetnek” rendelje alá.

Nos, mára a világkommunizmus elmélete és gyakorlata – látszólag – egy­­aránt kimúlt. Ám azért mégse nagyon bízzuk el magunkat! Hétköznapi életünk minden pillanatát ma is áthatja az egykori tör­ténelmi materializmus, amit mindjárt be is bizonyítok. Jellemző, hogy a mai, posztkommunista társadalmi tudat a közelmúlt ért­he­tetlen és értelmezhetetlen, látszólag oly „értelmetlen” történelmi ese­ménye­i­nek (értsd: a renaissance, Galilei, Giordano Bruno, á la Leonardo da Vinci és Michelangelo; az angol par­lamenti demokrá­cia, á la Oliver Cromwell; a francia felvilágosodás, á la Voltaire, Ro­us­seau, Diderot és a többi enciklopédisták; az amerikai függet­lenségi háború, á la La­Fa­yette és George Washington; a francia for­rada­lom, á la Robespierre, Danton és Marat; Bonapar­te Napóle­on tündöklése és bukása, á la Rothschild és Wellington (Szent Ilo­na és Water­loo); a ’48-as forradal­mak, á la Mazzini és Gari­baldi; a Kommunista Kiált­vány, á la Karl Marx; a párizsi kom­mün; az első világ­há­ború, és vele a Monarchia szétesése, majd Trianon; a szov­jet-orosz bolsevik diktatúra, á la Lenin, Trockij és Sztálin; a német reváns, a má­so­dik világ­háború és a zsidó holocaust, á la Hitler, Sztá­lin, Roosevelt és Churchill; a fél világot már elnyelt kom­mu­niz­mus hirtelen és békés összeomlása; aztán váratlanul 2001. szep­tember 11.) hatására teljesen összezavarodott: immár semmilyen tudományos történelem-szemléletre nem törekszik, beéri az egyre váratla­nabb „spontán események” passzív rezisztens regisztrálá­sá­val. Ez innen kezdve már a liberalizmus, konkrétebben a liberá­lis anar­­chiz­­­mus közvetlen világromboló hatása. A tu­domány mar­xista kalandja kudarcának beforratlan sebei még erő­sen sajog­nak; az átlagember „történelemoktatás” címén már beéri a puszta évszámok bebifláz(tat)ásával is. A konfliktusok elkerülése céljából – á la „political correct” -: összefüggések márpedig nincsenek!

A történelmi események mögött láncszerűen egymásra épülő, ok-okozati kapcsolatokat, komplex „folyamatokat”, pláne összefüg­gé­sek szövétnekét sejteni „összeesküvés-elmélet”; a para­no­id-ski­zof­rén emberiség – ki tudja, miért? – ragaszkodik ahhoz, hogy a tör­té­nelem csak az atomizált emberi szereplők spontán cselek­vé­seinek vélet­lenszerű halmaza. A letűnt – ámde azóta sem he­lyet­tesített! – marxizmus (az ún. „történelmi materializmus”) egyik sarkalatos té­­tele volt, miszerint a történelmi folyamatokat nem a vezetők s a kiemelkedő történelmi személyiségek generál­ják, vezénylik, vezér­lik vagy legalábbis stimulálják, manipu­lálják – nem, ők csak kvá­zi végrehajtják, amit „a történelmi szükségszerűség”, a tö­me­gek akarata személyes kötelezett­ség­ként reájuk rótt. Va­gyis a történelmet a tömegek alakít­ják, illetve a véletlenek so­rozatán keresztül az ún. „történel­mi szükségszerűség”. - „A sza­­badság a felismert szükségszerű­ség.” – hirdette Hegel nyomán Friedrich Engels. Az elavult társa­dalmi rendszer leváltását a tech­nikai fejlődés, a termelőeszközök spontán, robbanásszerű tökéle­te­se­dése (vö.: ipari forradalom) ké­szí­ti elő, amennyiben haladóbb termelési és elosztási viszonyok, egy korszerűbb termelési mód kialakulását, kifejlődését és hatalomátvételét teszi szükség­szerűvé, mi több, kényszeríti ki, ún. „társadalmi forradalom” út­ján. A forradalmak mindig spon­tán robbannak ki; akkor, amikor az elnyomott társadalmi rétegek már nem tudnak, és nem akarnak a régi módon élni, az uralkodó osztályok pedig már nem képesek a régi módon uralkodni és kor­mányozni. A felnövekvő új osztály – mint pl. a kapitalizmust ki­kény­szerítő polgárság – áll a változások élére, hogy mint­egy tudat­ta­lan sorsszerűségként termelje ki önmagából mind­azokat a veze­tő személyiségeket, akik majd a forradalmat szervezni és vezetni hi­vatottak. Mint pl. Vlagyimir Iljics Lenint, aki a kommunista for­radalmat szervezte és vezette az elmaradott, cári Oroszországban, mint ugyebár a munkásosztály élharcosa…

Nos, ezzel a marxista történelemszemlélettel a mai tudomány sem vitatkozik. Igaz, nem is kérkedik marxista történelmi materialista szellemiségével, - ámde mégis, minden ízében marxista. Elmélete ugyan nincsen, csak a liberális anarchizmus, amely hosszútávon mindenfajta rend, a nemzetállamok, a vallás, sőt, a szociáldemok­rácia „esküdt” ellensége -, de mindennapos gyakorlatában ugyan­az a „lényeg”: a „demokrácia” alaptételében, a „többség dönt” el­vében ugyanaz a sunyi marxista, sőt kifejezett bolsevik fel­fo­gás érvényesül, miszerint 51 %-os „többséggel” le lehet ta­gadni a csillagokat az égről, a hazugságot, a lopást, az is­ten­tagadást és a bűnt (profit, hatalmi mámor, manipulált ki­választás, oktatás, kultúra, elosztás, fogyasztás, politika, „szabad választások”, stb.) a társadalom fő szervező erejévé lehet tenni, tartósan meg lehet hamisítani az állami költ­ség­vetést és működésképtelenné lehet bénítani a nemzetálla­mot, sőt, bármilyen ürüggyel hódító háborút lehet indítani tet­szőleges, éppen nem tetsző országok ellen.

Engels - akinek nevéhez fűződik az a fantasztikus (vö.: „sci-fi”) fel­fedezés is, miszerint „az embert a munka tette emberré” – te­hát előszeretettel tett kvázi „végső kinyilatkoztatásokat” a külön­böző termé­szettudományok terén. Az élet keletkezésének, lényegé­nek tömör meghatározása sem jelentett különösebb problémát a számára. „Az élet a fehérjetestek létezési módja.” – mondotta, igen nagy bölcsességről téve tanúbizonyságot. Erre az áltudomá­nyos sületlenségre épült azután a „szintén zenész” Charles Dar­win ún. „természetes kiválasztódási” elmélete, amely ugyebár el­mé­­letileg akár a mai globális irányító pénzügyi és szakrális világ-elit „természetes kivá­lasztódását” is megalapozhatta. Mindezt úgy kell érteni, hogy a marxisták szerint – és ugyanez a világ­né­ze­te a mai világszervező és világuralkodó liberális elitnek is – az élet, a szerves fejlődés, a differenciált növény-és állatvi­lág, az ember, az egyéni tudat (a személyiség!) és az emberi civilizáció kifejlődése, mai technikai-tudati szintje kizáróla­go­san a természetes kiválasztódás, a szelekció (vö.: verseny!) ered­ménye. A szelekciós elmélet nyilvánvalóan hamis, tarthatat­lan, hisz’ a feltételezett ős-koacervátum cseppekből nem fejlőd­he­tett ki a ma élő fajok mérhetetlenül differenciált sokasága, - még ak­kor sem, ha történetesen milliárd évek álltak „az evolúciós fo­lya­mat” rendelkezésére. Ilyen mértékű minőségi változás, differen­ciáló­dás és „specializálódás” egyszerűen nem spontán, tudattalan sze­lekció, hanem tudatos tervezés és teremtés tárgya, kérdése.

Mathias Bröckers, német író - „Összeesküvések, összeesküvés-el­mé­letek és szep­tember 11. titkai” című könyvében igen szel­­le­me­sen bizonyítja, hogy a földi élet több milliárd éves evolúciójára alapvetően egy­ál­talán nem a spontán szelekció, de sokkal in­kább a kons­piráció, az együttműködés a jellemző, hiszen az élet kezdetleges formái éppen csak úgy, és azért maradhattak fenn, mert alapegységei (nevezzük ezeket protosejteknek, majd sej­­teknek) együttműködtek az ellenséges környezettel, illetve a kon­kurens szerveződésekkel szemben, hogy soksejtűekké fejlődhes­se­nek. Az élet titka tehát elsősorban az élet­ben maradás technológi­á­jának, az anyagcsere sikerességének, az önvédelemnek az exklu­zi­vitásában keresendő. Így – némileg „Engels-parafrázisként” is – el­mondhatjuk, hogy: az összeesküvés (értsd: az ős-sejtek kons­pi­­rá­ció­ja) az élet lényege, a fehérjetestek létezési módja.

De vajon „csak” a fehérje-testeké, a sejteké?

A történelmi múlt, jelen és jövő időfo­lyamában csak a MÚLT tényei „ismerhetők” meg, s a MÚLT is csak a jövőépítők által kozmetikázott, átírt vál­to­zatban; a jelen és a jövő adatai pe­dig szigorúan titkosak. Félhomályban tapogatódzunk, ha mégis meg akarjuk ismerni az aktuális tényeket, a ferdítetlen igazságot. Egyetlen fogódzónk lehet ebben az árnyékvilágban, amely gon­dol­ko­­­dá­si útmutatónk is egyben.

Jézus Krisztus tanítása:

„Gyümölcséről ismeritek fel a fát.”

Ki ne emlékezne - ha máshonnan nem, hát középiskolai tanulmá­nyaiból - a római triumvirátusokra (kettő is volt), amelyeket jellem­zően két hadvezér és egy pénzember (a korabeli bankár, a szpon­zor!) kötött a hatalom megszerzése és megosztott gyakorlása érde­ké­ben? A hadvezérek aztán néhány nyertes csata megvívásával a hátuk mögött - ‘ejtették’ a pénzembert, hogy a teljhatalom birtok­lá­sának egyszemélyi jogát végül is egymás között döntsék el...

Az 1980-as évek derekán Reagan és Gorbacsov Máltán mege­gyez­tek a világ újrafelosztásáról, ami arról szólt, hogy a keleti blokk hogyan megy majd át - békés körülmények közt - Gorbacsov tulajdonából a Bushékéba. Ne higgyük, hogy a nemzeti és szup­ra­nacionális titkosszolgálatok között nem létezik tökéletes együtt­mű­ködés már legalább 30 éve. A nagyfőnökök megállapodtak, - a hír­szerzők és hírvivők pedig nekiláttak a lebontott terv re­a­li­zálá­sá­hoz az egyes nemzetállamokban. Magyarországon a Rózsadombi Paktumban rögzítették ‘a megvilágosultak’, hogy a rendszervál­tás fedőnevű szemfényvesztést milyen forgatókönyv alapján fog­ják végrehajtani. Ismert két mű, melyből a paktum szövege meg­is­merhető: Hernádi Tibor: 1956. igaz története, és a ‘Leleplező’ könyv­újság egyik korábbi száma. A szöveg pontokba foglalja, mit és hogyan kell megvalósítani. A huszonvalahány feltétel mára egy-két ‘félig-kivétellel’ - teljesült.

Ha tehát a paktum nem létezne, ki kellett volna találni...

Eskü, esküvés, összeesküvés - ikertestvérek a gazdasági és a poli­ti­kai életben is. Kételkedésünk magyarázata, hogy noha egész nap az összeesküvés szinonimáit halljuk és ismételgetjük, mégsem gon­dolunk olyasmire, amit tabunak bélyegzett a nemzetközi gon­do­lat­rendőrség...

Mik is ezek a rokonértelmű szavak?

Például a kartell. Két vagy több autópálya-építő cég konzorci­u­mot alkot, majd a kormány által kiírt tenderen 18 milliárd forint­tal fel­veri a költségvetésből fizetendő autópályák felépítési árát. Azután a felvert árkülönbözeten, mint üzleti hasznon: a kormány és az ellenzék üzleti körei 70 : 30 arányban osztoznak.

De az sem lehet „semmi”, amikor Horn és Kósáné lobbiznak Ma­gyarország érdekében az EU parlamentjében! Mert ezek is szi­no­nimák: a lobby és az EU is, csak éppen különböző szinteken. Vagy: amikor a pártelnökségre pályázó Gyurcsány és Hiller páros űrrepülésre kötött vérszerződést. Hogy mit korábban Horn egy­szál-magában, egyedül; most majd ketten, egy lovon két seggel lo­va­golják meg. Egyformán szinonimák a tandem, a triumvirátus, de a páros űrrepülés szavak is. És persze: a komprádor bur­zso­ázia, a nómenklatúra, a konspiráció, a kollaboráció, a kor­rupció, meg a ‘gentlemen agreement’ is.

Ezek a megrendelt rendszerváltás ‘okkult’ vezényszavai...

A hivatalos történelem-oktatás szerint: a történelem egyetlen nagy káosz. A káoszból - mint jéghegyek csúcsai a befagyott óceánból - extrém időpontok, a merényletek, puccsok, háborúk és békeköté­sek évszámai emelkednek ki, mint magányos cédrusok a pusz­tá­ban. Ez különös okok felderítése nélkül megmagyarázhatatlan. Az előzőt felváltó új hatalom - több-kevesebb sikerrel - vissza­menő­le­gesen is ‘átírja’ a történelmet; de érdekes módon az említett káosz továbbra is fennmarad, legfeljebb ‘új elemekkel gazdagodik’. Esetleg vadonatúj összeesküvésekre, véd-és dacszövetségekre, ha­talmi manipulációkra derül fény, amelyek addig az ismeretlenség homályában rejtőztek.

Ha mélyen, higgadtan is átgondoljuk, be­láthatjuk: a káosz tör­té­nelme - hamisított történelem. Hiszen a látszólagos zűrzavart azonnal összefüggések láncolatává rendezi, ha megismerjük a va­ló­di mozgatórúgókat. A konspirációs szándékot, a romlott emberi természet legbelső sajátosságát a Paradicsomból való kiűzeté­s, és főleg Káin óta folyamatosan.

Paktum, hitszegés, árulás, merénylet, puccs, láza­dás, forradalom.

És főleg: háború, vér és szenvedés - minden mennyiségben.

Vác, 2006. december 12.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Solymosi Eszter vére
Szent Korona
Spirál elmélet
Legfrissebb írások:
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
A bátor magyar nők, nemcsak Egerben teremnek!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014