Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
2009.01.07, 14:07                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Kísért a múlt.

Talán érdemes elolvasni.

Tíz év óta nem sok minden változott...

Czike László


Szakértői jelentés Domokos László úrnak II.


Összefoglaló szakvélemény
az 1998. évi állami költségvetés végrehajtásáról
(a T/1506. számú törvényjavaslatról)

Bevezetés, történeti előzmények
Előre bocsátom, hogy a megelőző években (1996-1998.) a Fidesz gazdasági kabinetfőnöke, Varga Mihály úr megbízásából már végeztem hasonló elemzést: összefoglaló szakvéleményt készítettem számára az 1995. évi zárszámadásról, az 1997. évi állami költségvetés tervezetéről, továbbá az államadósság alakulásáról (ÁSZ, 1997. december), illetve az MNB havi jelentéseiről, - mindezekről a megfelelő KSH-statisztikák adatainak összevetésével.
Meg kell jegyeznem, hogy a helyzet azóta jelentősen tovább romlott.
Az áttanulmányozandó adathalmaz (7 kötetben, mintegy 3000 oldal!) terjedelme nőttön nő, áttekinthetősége azonban egyre reménytelenebb. Ennek oka, hogy rengeteg a kvázi-felesleges információ, a használhatatlan, vagy semmitmondó részadat, - ám eközben a lényeges összefüggések csak külön kigyűjtésekkel, cél-orientált kimutatások készítésével, mélyreható elemzéssel hozhatók felszínre.
Lehetséges, hogy pl. az általános és részletes indokolás és mellékleteinek szerkezete megfelel az európaúniós elvárásoknak, jogharmonizációnak; - viszont az elmélyült, lényeges összefüggéseket feltárni akaró vizsgálódás céljára alkalmatlan.
A zárszámadás szerkezetét át kell alakítani; olyanná, hogy a belföldi politikai és költségvetési gazdálkodási érdekek (átláthatóság) prioritása érvényesülhessen.
Erősődött a gazdaság általános helyzetét rózsaszínre festő szöveges igyekezet is.

A rendszerváltozás óta már a harmadik ciklusban vagyunk, ám az ország állami költségvetése sem szerkezetében, sem tartalmában nem változott. Megmerevedett posztszocialista struktúrát tükröz, a rendszer belső tehetetlensége lényegében végtelen, - szinte kizárólag az előterjesztő pénzügyminiszter személye más. Bármily' szomorú, már itt, a bevezetőben meg kell állapítanom: óriási csodának kellene történnie ahhoz, hogy még e ciklusban "újtipusú" költségvetés szülessék.
Csodák pedig a gazdaságban, a politikában - sajnos! - nincsenek.
Némi absztrakcióval (képzelőerővel) az alábbi "törvényszerűség" bontakozik ki:
O. év: Nagyívű választási ígéretek hangzanak el az állami költségvetés "átstruktúrálására", szerkezetváltoztatására; értékelemző/érdemi, gyökeres átalakítására.
1. év: Ez még az előző kormány költségvetése! - nyilatkoztatja ki az új kormány.
2. év: Nem volt még idő az örökölt, elavult szerkezetű rendszer újragondolására.
3. év: Az ellenfél-lobbyk kiegyeznek, paktumot kötnek. Jobb a békesség!
4. év: Készülődés a választásokra, pénzeszközök biztosítása a kampányra.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a "szocialisták" sohasem ígérték a költségvetés átalakítását, hiszen érdekeiknek éppen a viszonyok konzerválása felel meg. A Fidesz-kormány azonban már gyakorlatilag éppúgy lemondott a változtatás lehetőségéről, mint 8 évvel ezelőtt az MDF-kormány. Emögött az a tragikus tévedés húzódik meg, miszerint a költségvetés "jóságfokát", hatékonyságát a birtokos kormány határozza meg, illetve garantálja, s nem pedig a szerkezet! Nem így van. A Fidesz-kormány egyszerűen kényelmesen beköltözött/berendezkedett a szocialista költségvetés "házába(n)", ahelyett, hogy ígéretéhez híven merőben újat épített volna. Az elavult "költségvetési ház" szobáiban, rubrikáiban pedig a Kormány idegenül mozog; labirintusában csak az MSZP-lobbyk vannak otthon.
Éppen napjainkban veszítjük el véglegesen a költségvetés újjáépítésének esélyét. A O. év = 1997. volt. Az 1. év = 1998., - jelenleg a 2. évet = 1999-et írjuk.
A Fidesz-kormány éppen "mostanában hiteti el saját magával", hogy semmilyen generális változtatásra nincs szükség. Ugyanaz a feltörhetetlen pénzügyi-lobby irányítja a banki-, jegybanki-, államadósságkezelési-, hitelezési és költségvetési folyamatokat ma is, mint 1989-ben, a rendszerváltozás előtt.
 Németh Miklós közgazdász miniszterelnök 1990-ben kvázi rácsodálkozott, amikor tudomására hozták az ország 20 Mrd dolláros külső adósságát.
 Antall József történész miniszterelnök felelőssége e tekintetben óriási, noha nem feltétlenül személyes. Nem lévén közgazdász, tanácsadóra támaszkodott. Gazdasági tanácsadója Schamschula György közgazdász, későbbi miniszter volt. Az államadósság "átvállalásának történetét" 1997-ben virágnyelven meg is írta saját, kétoldalas cikkében, - a Demokratában. Végkicsengése, utólagos magyarázata ugyanaz, mint az MDF-SZDSZ paktumé: mindkét esetben Magyarország - "külső és belső" - működőképességének biztosítása volt a tét!
 Horn Gyula rosztovi üzemgazdász miniszterelnöksége idején folytatódott (is-mét erősödött) az eladósodás, majd "kompenzációként megkaptuk" a Bokros csomagját. Az államadósságot úgy csökkentették bruttó 4 Mrd dollárral, hogy eladták a komplett energiaszektort. További, 1,5 Mrd dollárnyi "csökkentést" is produkáltak, amikor a ciklus végén Surányi javaslatára "belföldivé forintosították" (2000 Mrd forint) a Nemzeti Bank adóssága egyrészét, jelentős ka-mattal is megterhelve ezáltal az állami költségvetést. Egyfajta egyoldalú forint-"konvertibilitás" jogszabályi és technikai megteremtésével az államadósság kategóriáját képlékennyé és egzakt módon meghatározhatatlanná tették, mert az többé nem egyezik a nemzetgazdaság egészének adósságával, ami annál nagyobb. Így a pénzfolyamatok globális összegzése is lehetetlenné vált.

Az 1998. évi állami költségvetés zárszámadásának elemzése eredményeként a következő megállapításokra jutottam:

I. Általános észrevételeim
Néhány globális, generális adattal/összefüggéssel kezdem, majd az ezekből levont konklúziókkal folytatom:
 A fizetési mérleg hiánya 1998-ban: 2,3 Mrd USD volt.
 A fizetési mérleg hiánya 1999. első 7 hónapjában: 1,3 Mrd USD, növekvő.
 A magyar állam belső adóssága 6.166 Mrd forint. Külső adóssága bruttó 23,2 Mrd USD, amit napjainkig a regnáló kormányok + az MNB hozott "sikeresen" össze, és ami a GDP 50 %-ának felel meg. Ha - némi fantáziával - belátjuk, hogy az állami költségvetés teljességgel kiszolgáltatott az MNB-nek és a teljes kétszin(t)ű bankrendszernek, amely az államkötvényeken keresztül a túlköltekező államot finanszírozza; a bankrendszer pedig a nemzetközi kapcsolatokon keresztül ugyanilyen kiszolgáltatott az őt finanszírozó külföldi hitelezőknek, - akkor már könnyen átláthatjuk a következő összefüggéseket: (1) A külföldi tőke azért fektet be Magyarországon, mert hazai reálbérünk alig 1/5-e a nyugateurópainak, - így a bérköltség különbsége neki extraprofit. (2) A magyar gazdasági növekedés (3-4 %/év) 80 %-át a multinacionális nagytőke hazai vállalkozásai produkálják. (3) Fizetési mérlegünk folyamatosan deficites, a cserearányok meg nem szűnő romlása következtében. Termelésünk importja mindig drágább az exportnál, amit a forint meg nem szűnő leértékelése is biztosít, valamint kifejez. (4) Államadósságunkat így igazából teljes egészében dollárban célszerű kifejeznünk, ami összességében 48,7 Mrd USD. A trükk az, hogy az egész forintban ( = 11.785 Mrd forint, nagyjából az éves GDP!) inflálódik, miáltal az egész adósság automatikusan, állandóan nő, munkánk pedig leértékelődik. Hozzáteszem még, hogy amióta nemzetgazdaságunk más szereplői is gyakorlatilag korlátlanul, ellenőrizhetetlenül, és legfőképpen kimutathatatlanul/összesíthetetlenül juthatnak külföldi hitelek-hez, azóta az eladósodásunk valós mértéke ismeretlen; a következményei viszont (be)láthatók, illetve (be)láthatatlanok.
 A rendszerváltozás - "szocializmus"-ból kapitalizmus - lényegét kifejező tranzakciósorozat, az ún. "privatizáció" eredményeként a korábban társadalmi (és nem állami!) tulajdonban lévő nemzeti működőtőke-érték (cca. 6000 Mrd forint) 80 %-a multinacionális tulajdonba került; azzal a felkiáltással, hogy a vagyonértékesítés bevételéből törlesztjük majd a külföldi hiteleket. Csakhogy: a fent említett, összesen (külső + belső) 48,7 Mrd USD államadósság 1990-es árfolyamon számítva már 100 milliárd dollár nagyságrendű lenne, a forint árfolyamromlása következtében. Mindennek az árát háromszorosan fizettük/fizetjük meg.

Mielőtt belekezdenék az 1998. évi költségvetési zárszámadás mélyebb taglalásába; szükségesnek tartottam rögzíteni a kiinduló kondíciókat, amelyek a mai pénzügyi helyzet történetileg kialakult fundamentumát jelentik. Jelenünk az el-múlt 10 év eseményei alapján abszolút meghatározott. Az állami költségvetés konzervált posztkommunista rendszerének működési elve - beépített akceleratív hatásmechanizmusok révén - a folyamatosan gyorsuló eladósodás: a holnap, a jövő gátlástalan felélése - a kamatgazdaság.

Az 1998. évi állami költségvetés, a büdzsé cash-flowjának tényleges teljesítése elképesztően torz arányokat mutat:

 Bevétel = 2.636,4 milliárd forint.
 Kiadás = 3.176,6 milliárd forint.
 Deficit = 540,2 milliárd forint.

Ezek az összegek nem tartalmazzák az adósságtörlesztési kiadásokat, illetve a hitelfelvételeket. A törlesztések összege explicit módon kiderül: 493 milliárd forint. A hitelfelvételek összege csak tételes értelmezés, kigyűjtés és összesítés alapján állapítható meg; megítélésem szerint: 585 milliárd forint. Következik ebből, hogy egyrészt hitelfelvételből (államkötvényértékesítés, kincstárjegykibocsátás) fedezték a hiányt, másrészt további, pótlólagos "hiteleket" is felvettek. Íme, - a növekvő hiány öngerjesztő mechanizmusa!
Elemzést végeztem arra nézve, hogy az állami költségvetés a pénzügyi forrásait milyen bevételekből, mely szférákból nyerte; és kiadásait mire, milyen szférákra költötte. Furcsa következtetések adódnak ebből. Az állami funkciók értékelése révén megállapítható, hogy az állam: túlköltekező, drága és nem hatékony.
A bevételek belső összetétele a származás forrása szerint az alábbi:
 Általános forgalmi adó (ÁFA) = 30 %
 Személyi jövedelemadó (SZJA) = 18 %
 Fogyasztási adó = 12 %
 Illeték-befizetések = 2 %,

vagyis a fogyasztást terhelő adókból származik összességében a költségvetés bevételeinek mintegy 62 %-a. Ez a fogyasztás legnagyobb részben a lakosság személyes fogyasztása. (Az adókhoz hozzászámíthatnánk még a társadalombiztosítási járulékot is, ami ma már lényegében a legjelentősebb "fogyasztási" adó.)

 Társasági adó = 8 %
 Vám-és import befizetések = 6 %,

vagyis a termelést, a gazdálkodó szervezeteket terhelő adókból a költségve-tési bevételek alig 14 %-a származik.
A fennmaradó 24 % az állami (költségvetési) szervek befizetéseiből ered, amely bevételek jelentős hányada szintén lakossági befizetésekből táplálkozik.
A kiadások belső összetétele a ráfordítások helye/célja szerint az alábbi:
 Közvetlenül állami funkciókra = 44 %
 Bankoknak (kamatokra) = 24 %
 Önkormányzatoknak = 14 %
 Külföldnek = 4 %,
vagyis az állam önfenntartási, működési céljaira fordítódik a költségvetés kiadásainak 86 %-a!

 Gazdálkodó szervezeteknek = 9 %
 Lakossági célokra = 5 %,

vagyis a termelő szféra és a személyes fogyasztás együttes támogatására a költségvetési jövedelemkoncentráció/újraelosztás mindössze 14 %-a jut!
Az adósságtörlesztésre fordított (külön) összeg - 493 Mrd forint - egyébként 27 %-kal haladta meg a törvényi módosított előirányzatot.
A hitelfelvételek sorában (155. oldal) semmilyen számot nem találunk, pedig a törvényjavaslat 4. és 5. §-ában (3-4. oldal) foglaltak szerint a hiány - 540 Mrd forint - finanszírozása érdekében államkötvény-értékesítés (398 Mrd forint), kincstárjegy-kibocsátás (131 Mrd forint); sőt, külföldi devizahitel-felvétel (56 Mrd forint) is történt.
Külön említést érdemel, hogy az 1998. évi állami költségvetés összességében 787 Mrd forintot költött bankkamat-kifizetésekre, ami a büdzsé 25 %-a, és kb. másfélszer-annyi, mint a hiány (540 Mrd forint)! Az állam a korábban felvett hitelek adósságszolgálatára, kamatköltségének fedezésére (értsd: a hiányra!) vesz fel egyre újabb hiteleket, amelyek a folyó kamatkiadásokat még tovább növelik, miáltal a hiány öngerjesztő módon felhalmozódik. Íme: újabb szép példa az eladósodás akceleratív mechanizmusára!
A költségvetés rendkívüli kiadásai:
 A Postabank és Takarékpénztár Rt. tőkeemelés-fedezete = 132 Mrd forint.
 Az ÁPV Rt. privatizációs tartalékának feltöltése = 50 Mrd forint.
 A Magyar Fejlesztési Bank tőkeemelésének fedezete = 38 Mrd forint.
-------------------------------------------------------------------------------------------
Az ÁPV Rt. a privatizációs bevételeiből (112 Mrd forint) mindössze 12 Mrd fo-rintot fizetett az állami költségvetésbe, miközben működési költségei összesen 76 Mrd forintot tettek ki (147. oldal). A privatizációs és vagyonkezelési ráfordítás 43,6 Mrd forintot, a K&H részvények vételára 15,3 Mrd forintot, a Postabank tőkeemelése 20 Mrd forintot, a reorganizációk költsége 13,5 Mrd forintot tett ki. Csupa-csupa technikai ráfordítás! Tartalékalapját 89 Mrd forinttal feltöltötték, amelyből 79 Mrd forintot már fel is használt. Az ÁPV Rt. kezelésében lévő portfolió pedig mindeközben folyamatosan elértéktelenedik.
Fel kellene számolni az ÁPV Rt.-t, hiszen "történelmi küldetését" teljesítette.

"A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodása és költségvetési kapcsolata" fejezet (192. oldal) kapcsán említem meg, hogy az MNB szerteágazó tevékenységének elszámolásai már csak azért sem illeszthetők az állami költségvetés rendszerébe, mert a jegybank "kvázi-részvénytársaságként" (saját tőkéje 60 Mrd forint), zárt egységként csak gazdálkodása eredményével (osztalék-megosztás) kapcsolódik a költségvetéshez, - a hatályos Jegybank-, és Számviteli Törvény szerint. Emiatt egyes pénzügyi elszámolások kölcsönös megfeleltethetősége csak plusz/mínusz 1 év eltolódással lehetséges (193. oldal). Ez mesterséges számviteli korlát!
Az MNB-nek az állammal kapcsolatos elszámolásait közvetlenül az állami költségvetés kompatibilis (szerves) részévé kellene tenni, - mint ahogy egy normális gazdálkodó szervezet sem helyezi a (hitel/adósság)könyvelését a cégen kívülre.

A törvényjavaslat általános (I.) kötete izgalmas lehetőséget nyújt a magyar állam vagyonának egyfajta mérlegszerű összesítésére, az alábbiak szerint:
 A Magyar Nemzeti Bank vagyona (192. oldal) = 60 Mrd Ft
 Az ÁPV Rt. hozzárendelt vagyona (590. oldal) = 724 Mrd Ft
 A helyi önkormányzatok vagyona (244. oldal) - (2.025-44)= 1.981 Mrd Ft
 A központi költségvetési szervek vagyona (584. oldal) = 1.735 Mrd Ft
 Az elkülönített állami pénzalapok vagyona (585. oldal) = - 25 Mrd Ft
 A társadalombiztosítás vagyona (587. oldal) = 165 Mrd Ft
 A Kincstári Vagyoni Igazgatóság vagyona (589. oldal) = 395 Mrd Ft
----------------------------------------------------------------------------------------------
Magyar állami vagyon mindösszesen = 5.035 Mrd Ft
----------------------------------------------------------------------------------------------
Államadósság (belső + külső) összesen = 11.785 Mrd Ft.
----------------------------------------------------------------------------------------------

Az ún. elkülönített alapok 1998. évi összesített kiadásai:
 Útalap = 96 Mrd Ft
 Vízügyi alap = 5 Mrd Ft
 Munkaerőpiaci alap = 143 Mrd Ft
 Nemzeti kultúrális alap = 3 Mrd Ft
 Környezetvédelmi alap = 22 Mrd Ft
 Központi nukleáris pénzügyi alap = 4 Mrd Ft
 Társadalombiztosítási alapok = 1.433 Mrd Ft
----------------------------------------------------------------------------------------------
Elkülönített állami alapok kiadásai mindösszesen = 1.706 Mrd Ft,
----------------------------------------------------------------------------------------------
ami (átfedésekkel) nagyjából még egy fél állami költségvetésnek felel meg.
De vajon jók-e, megfelelőek-e, - optimálisak-e a tényleges összegek arányai?! Mert a nemzeti stratégia, a kormányzati koncepció (netán akarat!), az Ország-gyűlés parlamenti költségvetési vitája - különösen ilyen szűkös időkben! - pont arról kellene, hogy szóljon: "Ennyi pénzünk van; mire, mennyit költsünk?" Ehelyett nagy fontoskodással kötött rubrikák fiskális kitöltögetése folyik; minden ötlet, koncepció és kreativitás nélkül, ám annál nagyobb háttér-mohósággal.
A kultúra hazánkban fiskáliséknál egyenértékű a vízüggyel, illetve a nukleáris alap-szükséglettel, - ki tudja, milyen tudományos megfontolások alapján?
Miért éppen ilyen alapok vannak, miért éppen ilyen összegekkel?
Úgy gondolom, hogy a kialakult arányokban semmilyen tudatos döntés nem ját-szik szerepet! A költségvetést évről-évre önnön tehetetlensége, a kötött rubrikák összegeiben kifejeződő folyamatos lobby-érdekek lökik, viszik: "előre".
Mintegy összegezve az eddig elmondottakat:
 A költségvetés restriktív/öncélú, jövedelemújraelosztó funkciója nem a termelést és nem a fogyasztást támogatja: szinte csak az államot finanszírozza.
 A költségvetés öngerjesztően eladósodó; negyedrésze effektív kamatköltség.
 A költségvetés túlköltekező; a hiány növekvő adósságban halmozódik.
 A költségvetést államkölcsönökkel bankok finanszírozzák, mert ez a "legbiztosabb" befektetés. A bankok sem a termelést, sem a fogyasztást, sem a vállalkozást nem hitelezik; a klasszikus bankfunkciók elsorvadnak.
 A költségvetés a tönkremenő bankokat ciklikusan konszolidálja.
 A költségvetés adóbevételei önkényesek; az adórendszer figyelmen kívül hagyja a polgári lakosság adóteherbíró képességét, hatáselemzések nincsenek.
 A költségvetés posztszocialista szerkezetű; a pénzügymninisztériumi lobby merev rubrikarendszerben gondolkodik, - összegeit bázis + infláció alapon képzi, miáltal konzerválja az egyszer "kialkudott" (egyezményes) elosztást.
 A költségvetés értékelemző felülvizsgálata (funkció/költség) elmarad(t).
 A költségvetés inflációgerjesztő és konjunktúra-visszafogó is egyszerre.
 Az olcsó, hatékony állam megteremtése továbbra is távoli, csalóka álom.
 A költségvetés túlzottan jövedelemkoncentráló; hiánya mégis növekvő.
 A költségvetés tele van felesleges, oda nem illő, önkényes tételekkel is.

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Induló - Jászkun
Magyar himnusz 3. - Pataki Attila
Legyetek jók, ha tudtok
Legfrissebb írások:
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
A "demokratikus” kényszerítés nem megoldás
Bene Gábor: NE AGGÓDJUK?
"... egy nép azt mondta, elég volt!"
Magyar az, akinek fáj Trianon!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014