Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Magyarország újrafelosztása
2008.11.10, 23:07                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Magyarország újrafelosztása

Előre bocsátom, hogy most „kapitális baromságokat” fogok leírni.

Hogy miért? Egyrészt, mert ha már az ország (és persze a glo­bali­zált világ) mindenkori-mai ve­zetőinek „van joguk” reggeltől estig, (mi több, éjjel is!) kapitális baromságokat mondani, nyilatkozni, s főleg cselekedni, akkor miért ne lenne nekem, egyszerű – amúgyis a közélet szinte minden területén deklaráltan fe­lesleges – közál­lam­pol­gárnak is jogom ugyan­ezt tenni? Bőven van kiket majmol­nom! Másrészt pedig alapvető, íratlan, megelőző egészség-védelmi szabály, hogy ami az emberből hirtelen kikívánkozik, nos, azt bi­zony célszerű mielőbb kiengedni, mert a tartós visszatartás sú­lyos következményekkel – pl. felfúvódás, bélcsavarodás – is járhat.

A „fáradt gőzt” tehát ki kell engedni.

Dél van.

Hallgatom valamelyik kereskedelmi rádiót, amelyik éppen azt ma­gyarázza - szerintem nagyjából 2 éve -: miért is kell min­den­áron megakadályoznunk, hogy a bécsi OMV felvásárolja a pesti MOL-t. Beszél a keleteurópai piac egyensúlyának megbomlásáról, nemkí­vánatos monopolhelyzet kialakulásának veszélyéről, osztrák biro­dalomépítő hátsó szándékokról – édes Istenem, mintha nem ez len­ne a (nemzetközi, globalizált, spekulatív, derivált, damned, mi több, fucking tőke szerves természete! -, s közgazdasági érvekről, no­ta bene csak arról nem, mikor lesz olcsóbb az a rohadt benzin. Hogy a MOL a mi kis (nagy) legféltettebb nemzeti kincsünk, ezért szent, hazafias kötelességünk az OMV ellenséges kivásárló hajla­mát „leépítenünk”, s megakadályoznunk, hogy a MOL részvényei az osztrák cég tulajdonába kerüljenek. Mert az OMV: ellenségünk!

Nem akarunk több(é) osztrák naftát tankolni, inkább a halál!

Töprengek nagyon, mi a franc lehet emögött a már-már paranoiás rettegés mögött? A labancok most a mi benzinünket, olajunkat is le akarják nyúlni, hogy aztán Habsburg Ottó révén újra a (túl)élés­kamrájukká aljasítsák hazánkat és a hátunkra kapaszkodva újra­-szervezzék, visszaállítsák az EU romjaiból a szent Monarchiát?

Sejtik ezt vajon: Blair, Putyin, Rasmussen, és a többiek?

Megvallom őszintén azt is – lehet, hogy ez már egyenesen polgár­puk­kasztás! -, hogy ez a hülye molrészvény-ügy (ami nyilván át­lát­szó, os­toba ürügyként csak arra való, hogy a megtéveszthetők­nek szájába rágja: Gyurcsány Ferenc mélyen nemzeti érzelmű, sőt, nagyformátumú európai, globális közgazdasági gondolkodó, netán filozófus, akinek egyaránt szívügye a liberális demokrata Európa, s benne a kis Magyarország, a Harmadik Köztársaság, hisz’ meg­őrzi magyarnak a „nemzeti” MOL-t!) számomra is csak ürügy…

Ürügy, hogy allegorizálhassak egy magasabb célért.

Hogy kitere­bé­lyesedhessék a nagy nemzeti persziflázs, de persze a­nélkül, hogy magasabb érdekek ütközőpontjává, homokzsákjává válnánk, amelyet először felpofoznak, aztán kidobnak valamelyik gárda szemétdombjára.

Nem mindegy-e, hogy a MOL Rt. „magyar nemzeti” részvénytársa­ság­­ként, vagy szupranacionális multiként hízik-e vastagra a mi i­gencsak vé­kony büdzsénk és bukszánk terhére? Nem mindegy-e, hogy a Kék Áramlat, vagy a Nabucco felsteigerolt árain érkező olaj derivatíváit milyen zászló alatt égetik szmoggá a „magyar” légtér­ben Trabantok és Gripenek? Árpádsávosok vagy kékcsillagosok?

A globális világállam uniformisos vagy uniformizált katonái?

Helikopterszemlélettel közelítve a kérdést – tök mindegy.

Osszuk fel az egész kócerájt, legitimálva a tényeket.

Elöljáróban utalok arra, hogy egyfajta felosztás már a Rózsadombi Paktum szövegében – a legfontosabb pontjaiban – felismerhető. Az egyszeri magyar – akár eredetiben olvashatta, akár a KAPU-ban – mindjárt azt gondolta: na itten szokás szerint kiegyeztek egy­más­sal a nép feje felett a külföldi titkosszolgálatok és a bel­földi ügynökvezérek, az igazhitű s nem igazhitű egyházak, a sza­badkőművesség és az ÁVH maradványának képviselői, egy bi­zonyos Jóska bácsi szállásadó jelenlétében, aki valószínűleg a vi­lágegyetemes Jóisten, más szóval a Nagy Építőmester rezidense lehetett, már így retrospektív megközelítéssel. Akkor nem tudtuk.

Nehogy baj legyen a nagy rendszerváltozásból…

Nos, hát ugye, a nevezetes paktum nemcsak azért született, hogy Boross Pé­ter és Pető Iván (a Nagy Kelet és a Kárpitosok Szövet­sé­ge) örök kényszer-frigy­re lépjenek egymással - amely köte­lezettség most Orbánra és Fodorra látszik, mintha (looks like) szakrális békegalamb lenne alá­­szállni -, hanem elsősorban távlati, stratégi­ai nemzetközi érdekből kifolyólag. Mármint, hogy jóelőre le kellett va­jazni, mi legyen itten perspektivikusan a társadalmi tulajdon­nal (ma nemzeti működő tőkének hívnák, ha szőrén-szálán nem tűnt volna el), az állammal, a szövetségi rendszerekkel, az át­örökölt „jog­foly­to­nos” és újkeletű adós­ságfizetéssel a vörös cégérnek és különböző nevű, de közös gyökerű bankjainak, a liberális demokratává átvedlett régi/új elittel, a politikával.

Mivel a Szabad Kezdeményezések Hálózatának írásban terjesztett félrevezető tézisei többek között a svájci típusú semlegesség meg­valósítását is célul tűzték ki – ’56 eszméihez akartak, ki tudja, mi­ért, hűnek lát­sza­ni? -, kellett egy minden fontos kérdést össze­fogóan ren­dező paktum, mely egyszer s mindenkorra lefogja az ál­modozók kezét (később a szemét is), nehogy valaki azt higgye, el­jött végre a szavak és a tettek egységének várva várt aranykora.

Mert nem jött el. ’48 és ’56 pusztába kiáltott sóhaj maradt.

Köztársasági jelkép, induló - béna-kacsa államfőknek…

A kollaboráns elitnek beavatás a „lovagrendek”-ben.

A népnek meg tisztavatás a televízióban.

Emlékeznek még szépemlékű John Lennon evergreen dalára?

„Power to the people! – Hatalmat a népnek!” – volt a címe.

Hát Magyarországon a legkevésbé sem erről volt szó…

1. A bukott rendszer vezetői volt politikai hatalmukat a rendszer­váltással gazdasági hatalomra, pénzre és portfolióra váltják. Párt­vezetőkből közép-és nagytőkések, a multik szálláscsinálói lesznek. Majd 12 év elteltével a teljes politikai végrehajtást is visszakapták.

2. A társadalmi tulajdonból a népet kisemmizik, és a profittermelő nemzeti vagyont fillérekért átadják a multinacionális tőkének, pro forma, az előző rendszerben rekonstruálhatatlan körülmények kö­zött felhalmozott „államadósság” fejében. Menetközben ez a tézis – evés közben jön meg az étvágy! – megváltozott. A vagyon eltűnt, az adósság pedig fennmaradt, mi több megtízszereződött.

3. A törvényhozás, a pénzügyek, a jogalkalmazás és a rendészet mindvégig (reform)kommunista kézben marad. (Mert nem volt elég Nathan Rothschild híres mondását: „Adjátok nekem egy ország pénz­ügyeit, s nem érdekel, kik hozzák a törvényeket!” meg­valósítani, biztos, ami biztos, a törvényhozás is kellett.)

4. A nagypolitika irányultsága orosz, a piac és az üzlet amerikai hitbizomány – minden ellenkező, vagy kombinált látszat ellenére.

Minden paktumos tudta: az Európai Unió csak gittegylet.

Az első leosztás alapján kialakult status quo egyfajta nemzetközi bazár „plurális” jellegét mutatja, amelyben minden valamirevaló ná­ció megtalálta a számításait; épp’ csak a bennszülöttek lógnak ki az egyébként harmonikus, konszolidált és békés összképből.

Mármost, ha így van – márpedig így van! -, akkor hát miért is kell, miért is kellene elkendőznünk, takargatnunk az igazságot, mintha mindenáron ragaszkodnánk a paranoid-skizo­frén, hazug, álszent életmódhoz, amelyben a szavak mind eredeti jelentésük ellen­kező­jét, vagy már azt sem jelentik, amelyben a közbeszéd csak oda­vissza kódolt-dekódolt hamisságok és nonszenszek cifra formájá­ban „működik”, pusztán azért, hogy minden eredeti és saját bűn fedett maradhasson, míg csak parlagfű nő a Kárpát­-medencében? Azért, hogy egyetlen kóbor csirkefogó önérzetén se eshessék, még a legapróbb csorba – innuendo? – sem. Számomra rendkívül fur­­csa, hogy még az ügynök-rendszerváltás egyetlen – és önmagában rendkívül ké­tes értékű! – „vívmányát” sem engedjük maradékta­la­nul érvényre jutni; nevezetesen, hogy ha már úgyis elment minden hajó, hát legalább őszintén kimondhassuk, megbeszélhessük, mi is történt velünk a szólás-és cselekvésszabadság ígért kivívása he­lyett. Hogy hová lett a pénz, az igazság, a szabadság, s a becsület.

Mert mindez eltűnt, mintha csak leradírozták volna a térképről.

A tényeken úgysem változtatna, ha legalább megbeszélhetnénk!

Anélkül, hogy báránynak látszó farkasok (3) fenyegethetnének.

Adjunk oda mindent annak, azoknak, akié-akiké – amúgy is.

Hiszen Jézus is ezt tanította: oszd szét minden vagyonodat.

Kezdjük a 4 pontban foglalt posztulátumok legvégén.

A nagypolitikai hatalmat

Én az oroszoknak adnám, hiszen ma is olyan jól bánnak vele.

Mert úgyis az övék, hiszen Kelet-Európa mindig is az oroszok be­­folyási övezete volt, s ezen nem változtatott semmit, sem a NATO-ba, sem az Európai Unióba történt kényszerű beléptetésünk. Az előbbit soványka 49,12 %-os részvétellel – a törvény az év végéig még minimum 50 %-ot írt elő! - sikerült abszolválnunk, utóbbit pe­­dig afféle csordaeffektusnak is tekinthetjük, hisz’ az úniós jog­sza­bályokat, normákat sem ismeri egyetlen közma­gyar sem, nem­hogy az inkriminált lisszaboni szerződést. Nem beszélve az Atlanti Paktum, az Atlanti Szövet­ség, az Atlanti Tanács – the truth, my fri­end, is blowin’ in the wind – valós nemzetközi szerepéről, amely messze túlmutat az úniós, sőt, a globális „demokratikus” határo­kon is. Szóval, hiába ragasztotta ki az MDF 1990-ben szinte min­denhova, hogy „továriscsi konyec”, valójában semminek nem lett konyec, csak a nemzeti vagyonunknak, a létbiztonságunknak és az egészségbiztosításunknak. Mellesleg az orosz megszálló csapa­tok is itt maradtak, még jó 1 évig, miután lezajlottak az első „sza­bad” választások, amelyen az MDF-SZDSZ paktum, az illuminált globális hatalom kettős janus-arca fényes győzelmet aratott Ma­gyarország és a józan ész felett. Gondoljuk csak meg: Oroszország is deklaráltan a NATO-ba igyekszik, miközben paranoiásan retteg az amerikaiak rakétaelfogó rakétarendszer és radarállomás telepí­téseitől, közvetlenül a határai előtt, mellesleg Európa szívében. A szeretet és a gyűlölet néha rokon érzelmek, mint tudjuk. Nos, úgy látom, sokkal inkább szemfényvesztés ez az egész. A csak későn, vagy soha ki nem derülő titkos paktu­mok – vö. pl. a máltaival - jellemzik az egész világ­politikát, akkor hát miért csodálkozunk, ha a belpolitikánkat is áthatja? „A világ a titok által létezik.” (Zóhár)

A politikusok csak bohócok, nem a történelem producerei.

De van még egy megfellebbezhetetlen, specifikus érvem is az oro­szok mellett. Rö­viden: Gyurcsány Ferenc és aprócska, de hatékony klánja. Cáfoljon meg valaki, ha tud. Hisz’ még Orbán, Antall örö­kö­se is csak szeretet­csoma­gokért megy választások előtt nyugatra meg délre; az olajat ő is Keletről hozatja, illetve önti a tűzre…

Oroszország európai és hazai befolyása újra növekszik.

Majd Gyurcsányé is, a Gazprom révén.

Távlatban létrejöhet egy Párizs-Berlin-Moszkva tengely.

A tengely a későbbiekben kibővülhet Kína, India, Pakisztán, a két Korea, Malajzia (a Kis Tigrisek), Japán és az arab világ részvé­te­lé­vel. Csak így jöhet létre az a globális ellenerő, mely potenciá­li­san meg­tör­he­­ti az USA világhatalmi (pénzügyi és katonai) monopóliu­mát, a judeo-angol­szász üzleti, kulturális, vallási és lifestyle vi­lág­hegemóniát. A monopóliumot, mely egyrészt a világpénz, a dol­lár­fétis, a Mammon-aranyborjú pogány imádatára, másrészt viszont egy olyan „Messiás”-ra vár, aki itt, a Földön teremtené meg a kiválasztottak mennyei királyságát. A hegemóniát, amely az USA­-dollárra, a politikai neokonzervativizmusra - ami a keresztény cio­niz­mus szinonimája -, vallási tekintetben pedig a szabadkőműves „egyenvallásra”, az Antikrisztus felemelkedésének várására épül.

Aki talán Tony Blair lehet, az Európai Unió „királyaként”.

Reá épülhet az a perszonálunió, amely az egykor volt császárság késői utánérzése lehet. És akkor a földi hatalomhoz megszerezheti a pápai trónt is, hogy beteljesítse Nostradamus szörnyű jóslatát.

Meg kellene vizsgálni e tekintetben a Meroving vérvonalat…

Vajon Blair nem Sinclair-e, vagy maga, Simon Templar?!

De az is lehet, hogy Tony Blair „csak” a megelőző próféta szállás­csináló (királycsináló) szere­pét tölti majd be, így a Szakrális Király egy „reinkarnált Dávid” lehet, például Viktor révén a Vörös Cégér egyik legifjabb hajtása.

Az üzleti és a mindenfajta piacot

Az amerikaiaknak adnám, hiszen ők „értenek” hozzá a legjobban; és hát egyébként is ”az övék” a globalizált pénz-és kereskedelmi vi­lágpiac. A világpiac, a­hol ma sem euróval, hanem dollárral hite­leznek és fizetnek. Ha pénteken nem küldenek nekünk fiktív, vir­tu­ális, ám nagyon is valóságosan visszafizetendő elekt­ronikus dol­lárhitelt, akkor még hétfőn sem lesz nyugdíjfizetés.

Európa is csak az egyesült Rothschild-Rockefeller dinasztia, illet­ve vi­lág­konszern provinciális-perifériális leányvállalata. Hiába is ál­­modozik a mi Sándorgyurink arról, hogy egyszer majd ő itt mond valamit, és az majd ott, Amerikában valósul meg. Az utasítások és az ajánlások iránya éppen fordított – más kérdés, hogy ilyen távol­ság­ból a dollár az egyetlen „ellenszer” az orosz medve lihegésével szemben. Egyszer csak fúj egyet, s a kis hamis dollárkötegeket el­fújja a semmiből hirtelen támadt orosz forgószél…

Az ingatlan és pénzpiacot, a bankokat, a médiát, a kultúrát és a belbiztonsági szolgálatot - mivel ők értenek a legjobban hozzá - a zsidóknak adnám, persze szerves egységben a glo­ba­li­zált vi­lágpiac minden más területével, és természetesen az an­gol­szász bi­rodalmi törekvésekkel, hiszen egyszerre pendül, ugyan­az a (Ben) húr. Mivel Ariel Sharon, Izrael minisz­terelnöke több íz­ben és összefüggésben is leszögezte már, kik is i­rányítják az ame­ri­kai Kongresszust; mi több, nemrégiben Simon Perez államfő oly’ nagy gazdagságról, tehetősségről beszélt, ami lehetővé teszi, hogy népe – nemzete, állama, mit tudom én, mije, stb. – cashből megvásárol­hassa Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. El lehetne gondolkozni rajta, mi a fenének vesz meg valaki valamit, ami már régen az övé, de mindegy – ez még mindig jobb, hogy fizetnek érte, értünk, hiszen annak idején a tatárok, a törökök, az osztrákok, a németek és az oroszok egyszerűen elvették, ami kellett nekik, még a lányaink szüzességét, asszonyaink becsületét is, fizetség nélkül.

Szóval – az a lényeg, hogy ha már megvesznek bennünket kilóra, a jobbikok vegyenek meg minket, és ne a rosszabbikok. Olyanok vegyenek meg, akik értenek az üzlethez, teli vannak pénzzel, ural­ják a bankrendszert, s mindezt meg is tudják zenésíteni, el is tud­ják adni az írott és az elektronikus médiában. Magyarán: akiké a tájékoztatás is. Az is nagyon fontos, hogy a megvásárolt tulajdont (benne minket!) meg is tudják védeni mindenféle ellenséges beha­tolástól, mint amilyen például az OMV mi szegény kis MOL-unkra irányu­ló fondorlatos kivásárlási szándéka. Magyarán: a Maccabi, meg az In-Kal Security, netán még az úniós keretből bevásárolt iz­raeli víz­ágyúkkal is felszerelkezve, majd megvédi Magyarországot (Gyur­­­csány szerint már amúgysem Szűz Mária országa), meg a ki­­vá­sárolt in­gatlanainkat, dunahouse-ostul bármilyen idegen térhó­dí­tástól, mielőtt még egy utántöltős Gripen meg­fordulhatna Nyír­egy­háza felett, útban Nagy­ka­nizsa felé. Ami pedig a kultúrát illeti; - már Landeszmann rabbi óta tudjuk, nem kéne a Jobbiknak meg a Gárdának a keleti kul­túra-elemek kivonására törekednie, mert ak­kor nem marad más, mint a teliszart bőgatya, meg a fütyülős pálinka, mely utóbbiról az­óta kiderült, hogy erede­tileg szintén jid­dish találmány, márminthogy a kóser változata. Kétségtelen, hogy a kultúra és a nemzeti médiumok (van ilyen?) birtoklása tekinte­té­ben lehet/lesz némi vil­longás a régi/új tulajdonosok meg a rész­tulajdonos templomosok között, dehát ilyen az élet, ezt a határvi­tát majd elin­tézik családon belül, csakúgy, amint a boldogult közép­korban is meg tudtak egyezni egymással, gondok nélkül a templo­mos és a zsidó bankárok. Meg kell értenünk, hogy csak a jó gaz­dá­tól remélhetjük, hogy a jó gazda kötelező gondosságával csatol minket a globalizált világállamhoz. Integrálódjunk a főáramlattal, és a világért se’ a periférián…!

A bel-és külkereskedelmet

én a gyors(ított) ütemben betelepülő kínaiaknak adnám, tekintve, hogy minden bóvlit képesek eladni, igen kedvező árfekvéssel, no és azt se feledjük, hogy a szólás szerint egy kínai (kereskedő) ra­va­szabb hét zsidónál - vagy hogyan is van! -, hogy az előzetes ará­nyo­­kat ne is firtassuk. Gondoljuk csak meg, micsoda hihetetlen e­lőny! Mi, bennszülött magyarok termelhetjük tovább a jól bevált bóvlijainkat, ők meg majd - kéz a kézben - méregdrágán eladják cikkeinket az Unióban, a flamandoknak meg a vallonoknak, ami­től hirtelen meglódulhat a magyar termelékenység, egyszerre kis­tig­ris­sé válunk, és legott teljesül a konvergencia program, amiről pedig már régen lemondtunk. Engels óta tudjuk, hogy „a kereske­delem intézményesített csalás”, ami tudományosan, és nem ilyen szélsőségesen kifejezve azt jelenti, hogy a haszon nem a termelés­ben, a kereskedelemben realizálódik. Termelhet az egyszeri gazda akármilyen ízletes zöldséget és gyümölcsöt, ha nem tudja jó áron eladni, úgy jár, mint a magyar gazda, legalább 30 év óta…

Majd a milliószám betelepítendő kínaiak megoldják, ezt is.

A „zöldségek”, illetve a környezetvédelem ügyében

már megvalósult egyfajta közös, ökológiai „kényszer-kézfogás” és együttműködés szinarchisták és anarchisták között, amelynek egy cseppet sem lebecsülendő eredményeként a búzaföldjeinket benőt­te a repce, s a magyar táj elkezdett szépen úniós ökotájjá átala­kul­ni. A kultúrában már jóval korábban sikerült elérni, hogy a nem­ze­ti kulturális alapból egyaránt finanszírozott génkezelt búza tar­tós szimbiózisban virágozzék együtt a konkollyal, bár ez a stabil­nak látszó, göndören burjánzó, langyos dolce vita Gyurcsány óta mintha kissé felbomlott volna, hiszen – mint tudjuk - nála semmi­lyen kultúra nem létkérdés, s a környezetvédelem pedig vala­hogy nem fért bele az általános tanulmányíratás-bevásárlás egyébként bővülő kere­teibe. Ki látott már ávóst vidáman szájharmónikázni?

Ez nem biztos, hogy ideillő vicc volt, de jól hangzik.

Mindazonáltal nem elég a zöld selymet azonos telephelyen gombo­lyítani, többet kell tenni azért, hogy a környezetvédelem ma még éretlen, zöld területein is a szinarchia győzedelmeskedjék.

Bízzuk ezért az ökológiát a szabadkőművesekre.

Az útépítést, főleg az autópályaépítést az olaszoknak, sőt, konkrétebben az olasz maffiának adnám;

tekintve, hogy egyszer (1993-1999.) már az övék volt, másrészt sokkal olcsóbban csinálták, a technológia pedig mit sem változott. Amióta az állami autópályaépítést a szocialistának nevezett maffia uralja, a fajlagos költségeket „sikerült” minimum meg­hatszorozni, ami hovatovább – a hitelkamatokon keresztül is – a költségvetés bedőlését fogja eredményezni. A multik és a szuprák pedig majd kereszt­be-kasul, megállás nélkül, új autópályákon száguldoznak át Magyar­or­­szá­gon, nekünk meg nem marad, nem jut más, csak a kamatrabszolgaság, meg a végtelen repceföldek, ameddig a szem ellát. A gazdagodó kollaboránsoknak meg nyaralóhelyként - Eilat.

Az energiaszektort – MVM, stb. – a németeknek és a franciák­nak adnám, tekintve, hogy már úgyis az övék.

Rendkívüli értékű vízkincsünket, benne az Európai Unióban egye­dül­­állóan gazdag hőforrásainkat nem tudom, kinek lehetne „oda­adni", de valószínű, hogy horderejénél, jelentősé­génél fogva szin­tén angol-amerikai konzorciumoké – pl. az iraki Tigris és Eufrá­tesz folyókat már kisajátító Bechtelé - lesz a kitermelés és a hasz­no­sítás jo­ga, mint a Makó környéki gázmezők, gáztárolók, vagy a pécsi uránbányák esetében, mint hírlik.

„Tanulmányomat” azzal a békés és keresztény szándékkal írtam, mi­­szerint legyen béke az olajfák alatt, kapja meg mindenki szelíd egyetértésben mindazt, amire Magyarországon okkal-joggal pályá­zik. Mit is tanácsolt Jézus Krisztus az Őt kérdező ifjúnak? Miután a vagyonát szétosztotta a szegények között – kövesse őt. Mi ugyan nem „a szegényeknek” osztottuk/osztjuk/osztanánk ingyen a ma­gyar nemzeti vagyont, hanem gazdagoknak, de hát előbb megy át a teve a tű fokán…; mi, magyarok pedig inkább a mennyei, örök ér­tékekre pályázzunk, tehát a mennyben építsünk magunknak/­magunkban autópályát, hiszen látható, itt a Földön úgysem nő fű a teheneink számára. A globalizációt úgysem állíthatjuk meg, van erre egy bölcs mondás: „Amit úgysem tudsz megállítani, annak állj az élére!”. Ezt kellene tennünk, önként s dalolva, amíg nem késő, máskülönben kiirtanak. Húzzuk keresztül a gonosz számításokat, bilderbergi mesterterveket! Hajtsunk fejet egységesen a „nagyobb” erő előtt, és akkor nem fognak bántani. Talpra magyar, feküdj le!

Más már úgysem segít rajtunk, csak az önként megadás.

Egyidejűleg megvalósul a világot előbb felforgató, majd több nagy, közös karám (USA, EU, NATO, OPEC, KGST, IMF, ENSZ, stb.) fel­állításával egybeolvasztó szupranacionális anarchisták (elkop­ta­tott nevükön: kommunisták) – „szupranacionálé”, vagy milyen cím alatt dalba is költött – vágyálma: nemzetközivé lesz a világ, benne elsőként: Magyarország!

Vác, 2008. július 22.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Izrael palesztín áldozatai 2.
Ahura Mazda
Civil akadémia dec. 14: Ángyán József - Agrárium és vidékfejlesztés
Legfrissebb írások:
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
A bátor magyar nők, nemcsak Egerben teremnek!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014