Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
2009.01.07, 14:15                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Kortörténeti esszé-gyűjtemény

időrendi sorban elbeszélve

A POKOL LEGMÉLYEBB BUGYRA

A MAGYAR KÖZSZOLGÁLATI TELEVÍZIÓ

Peták István elnök főtanácsadója voltam, 1997-ben

Írta:

Czike László

Vácon, 1999. nyarán


A J Á N L Á S O K

Rövid nyolchónapos munkaviszonyom során tudatosan, Peták István tévéelnök által hivatalosan is deklarált munkaköri kötelességemként szálltam szembe az állami közpénzek gátlástalan herdálóival, - a gazdasági tisztánlátás érdekében. A Peták István leváltása utáni gyors eltávolításom nyilvánvalóan a média-lobbyk nyomására történt, amely érdekcsoportok mozgása mögött a nagypolitika áll.

Munkaviszonyom jogellenes megszüntetését követően már „kívülről” küzdöttem tovább a mindenfajta kirekesztők ellen, s a Magyar Közszolgálati Televízió megteremtéséért, - a bölcs tanítómtól „örökölt” védekező harcmodor szerint.

Kedves Olvasóm a tárgykörben folyamatosan megjelent híradásokból, újság-cikkekből, publicisztikákból folyamatosan megismerhette a Magyar Televízió körüli aktuális "kultúrpolitikai bonyodalmakat", amelyek irodalma egyrészt kortörténeti, másrészt kórtörténeti dokumentációnak is tekinthető.

Kérem, hogy könyvem tartalmát gondolatban könyörtelenül vesse össze egyéb tárgyi ismereteivel, és így mondjon ítéletet következtetéseim hitelességéről.

Könyvemet ajánlom:

· szerzőtársamnak, türelmes és kritikus feleségemnek, Piroskának, aki legfőbb élő tanúm, hiszen minden fontos eseményt egyidejűleg, velem együtt élt át.

· 1997. végén elhúnyt ószövetségi próféta barátomnak, Sándor Andrásnak, akitől a "BUGYOR" szakkifejezés származik, éppen a tárgyi összefüggésben.

· a kötet-ötletet adó humoralista barátomnak, Sándor Györgynek, akiben talán még több a misztikum iránti vonzalom, mint bennem, mégis életrevalóbb.


E L Ő S Z Ó,

amely „megmagyarázza” az azóta eltelt 3 évet is

Minden írott szó, minden egyes gondolat, amit szerzője világos aggyal és tiszta szívvel fogalmazott meg - eredendően szent és sérthetetlen. Ez a sajtószabadság lényege. Ámde négyféle szörnyűség is előfordulhat írásoddal:

· Megjelenik; de senki nem olvassa el, vagy csak jelentéktelenül kevesen.

· Sokan elolvassák; de senki nem érti, hogy miről is szól valójában.

· Számosan megértik, de a lényeget félelemből mélyre temetik magukban.

· A legrosszabb persze, ha a soraid meg sem jelenhetnek.

A cenzúra a regnáló hatalom létező legnagyobb pimaszsága, amelynek súlya korunk információs társadalmában hatványozottan felértékelődik. A „levajazott” fejű hatalom elemi érdeke, hogy tudatosan és kalákában elkövetett gazságai ne váljanak napi szóbeszéd tárgyává az írott sajtóban, tehát lehetőség szerint késve se derülhessen ki soha semmi. Az igazság futó illatként illan a laza semmibe. A cenzúra lényege az az elképesztő pökhendiség, amikor a hatalom önkényesen eldönti, hogy uralmának fenntartása érdekében exkluzíve és diszkréten bármit megtehet, viszont cselekményeinek valódi indítékairól, összefüggéseiről, okairól és következményeiről senki emberfiának nem szabad még elmélkednie sem, - írni ezekről pedig szigorúan tilos. A hatalom ezért árgus szemekkel figyel minden olyan oknyomozó történetkutatásra vagy publicisztikára, amelynek célja a múlt törvényszerűségeiből kikövetkeztetett tendenciák révén feltárni a jövőt, hiszen az ilyen írások a történelemíró napi politika szaftos hálószobatitkait kutatják...

E kezdeményezéseket a cenzúra csírájában elfojtja, nehogy megszaporodjanak.

A hatalom önhittsége határtalan, majdnem tökéletes gondolatmenete az alábbi logikai pilléreken, multiplikatív valószínű(tlen)ségeken nyugszik:

· A történések valódi indítékait senki/soha ki nem kutathatja, át nem láthatja.

· Ha mégis, akkor többnyire régen késő, - ellencselekvésre már nincs mód.

· Az egyidejű, vagy a jövendőmondó felfedezéseket úgysem hiszi el senki.

· A valóság, az igazság mindazonáltal egyébként is teljességgel hihetetlen.

· A nagy "leleplezők" többsége gyáva, ismereteiket nem merik publikálni.

· A tendenciózus igazmondók írásait végső megoldásként el kell hallgat(tat)ni.

Amennyiben vállaljuk a kockázatot, hogy megértsük a hatalom működésének algoritmusát, hogy átlássuk a "küldetéses személyiségek" egyéni és együttes cselekvését, felmérjük azok eredőit, - úgy viszonylag csekély hibaszázalékkal "megismerhetjük" a várható eseményeket, feltárulkozik előttünk a jövő.

Isaac Asimov és Sándor András jól tudták ezt, és alkalmazták is tudásukat.

Előbbi a tudományos fantasztikumba, utóbbi fantasztikusan vitriolos politikai publicisztikájába rejtette próféciáit.

Valakik valamikor szörnyű terhet raktak a vállaimra, sokáig nehezen viseltem.

Azután lassanként megtanultam együtt élni vele - ma már direkt hiányozna.

Évekig úgy éreztem, terhére vagyok a világnak; az érzés ma már fordított.

A kormányok és a katonák bizony semennyit sem látnak előre, mai baklövéseiket tegnapi hazugságaik holnapi magyarázgatásaival próbálják ötletszerűen eltitkolni, elfogadtatni, vagy éppen "jóvátenni". Legfőbb eszközük az elektronikus média.

Sokat gondolkoztam rajta, sehogyan sem tudtam eldönteni: szakkönyvet írjak, vagy inkább bestsellert? Jó üzletnek szánjam-e művemet, avagy transzcendens missziót teljesítsek? Könyvem felvilágosítás, vagy leleplezés legyen-e?

Végül eldöntöttem: ez is, az is, - mindegyik lesz, ám ugyanakkor egyik sem.

Ezt a könyvet egy máig túlélő írja, a teljes leleplezés tehát ezúttal (is) elmarad.

A Magyar Televízió Rt. legbelső magja nem holmi amatőrök hitgyülekezete, amelynek rejtélyes ügyeiről, titkairól minden/bármi bízvást kinyomtatható! Nem! Leleplezésről tehát szó sem lehet, elvégre is mártír legyen inkább más!

Nagyon óvatosnak kell lennünk minden szóval, mert lehetséges, hogy a kemény mag egyenesen a Világ Urához, az angolszász atyaúristenhez (Royal Society) van on line bekötve. Akivel interaktív kommunikáció ugyebár nem folytatható...

Lehet, hogy az MTV Rt. elnökét ma már Londonban, vagy Párizsban jelölik.

Talán nem egészen hihető ezekután, mégis igaz: ezt a könyvemet pár nap alatt jó alaposan átdolgoztam. Egyrészt azért, hogy közérthető legyen, - másrészt minden „olyasmit” kihagytam, kihúztam belőle, ami miatt négy éven át a kiadók hallani sem akartak a megjelentetéséről. Ötvenkét éves korára az ember - ha másképp nem, hát a hallgatási kényszer hatására - megérti, hogy nem harcolhat egyszerre a világ minden ostobasága ellen, mert akkor „körkörös védelemre” szorul, ami a lassú öngyilkosság szinonimája. Megengedve, de nem elfogadva, hogy ez a mai kétpólusú világ könyörtelenül megköveteli a vagy ide, vagy oda tartozást, - kis fegyverszünetet kötöttem, és könyvemből módszeresen kiirtottam az összes olyan gondolatot vagy megfogalmazást, amely mind a két ismert hatalom, vagy pláne egy ismeretlen harmadik eszmevilágában inkompatibilisnek számít.

Aki olvasta a vágatlan, nyers kéziratomat; az tudja, miről beszélek!

Nehéz történelmi időkben az írók és a költők gyakran alkalmazzák az allegória, a metafora, a pamflet, a science-fiction, a szatíra, az állatmese, az irónia, - vagyis a szimbólikus (közvetett) kifejezésmód, illetve írói stílus legkülönbözőbb formáit, annak érdekében, hogy a közvetlenül ki nem mondott, ki nem mondható igazságaik mégis, vagy méginkább rezonanciát keltsenek a vájtfülű olvasóban.

Én is ezt teszem, - hiszen végülis a legizgalmasabb feladat: megírni tudni azt, ami megírhatatlan. Szerencsém, hogy bizonyos negatív jelenségek - „egyetemesek”.

Ezért most egy nagyívű allegória következik, - ízlelgessük a televízió hamisságát!


E L Ő J Á T É K

Háromszor négynullás holtverseny

A Forma 1. futamain a versenyzők edzésidőit - a maximális pontosság érdekében ma már - ezredmásodpercre (háromtizedes precizitással) mérik.

Az 1997. évi tizenhetedik, utolsó (spanyol) GP napjáig - október 25-ikéig - némi „versenybírósági közreműködéssel” a kétszeres világbajnok német Schumacher 1 ponttal vezetett egyetlen vetélytársa, az amerikai IndyCar-világbajnok kanadai Jacques Villeneuve előtt.

A szombati időmérő edzésen a rajtsorrend olyan időeredményekkel született meg, ami kizárólag csak az elektronikus időmérés agyonkomputerizált világában, mint a lehetetlen lidérces manifesztációja fordulhat elő.

Az első három helyen végzett pilóta ezredre azonos köridőt (1.21,072) futott, Villeneuve, Schumacher és Frentzen köridőinek egymáshoz viszonyított különb-sége rendre 0,000 másodperc volt. Háromszor-négynullás holtverseny.

A negyedik versenyző, a tavalyi világbajnok Damon Hill legjobb köridejének ehhez mért különbsége is csupán 0,057 másodperc. Igazán furcsa torlódás!

Elektronizált, számítógépes igen-nem technológiájú, hatalmilag egypólusúvá (USA-System) egyszerűsödött világunkban a verseny egyre fokozódik: a pénz és a hatalom koncentrációjának mértéke minden képzeletet felülmúl. A tisztesség, az erkölcs viszont - fordított arányosság szerint - szinte teljesen kivesző félben van. Bizony nagyon várjuk már Jézus Krisztust, hogy kizavarja a kufárokat Isten templomából, rendet tegyen a piactéren, és szétverje az Aranyborjút, imádóival együtt. A kapitalizmus látszólagos szabadversenye minden ízében tökéletesen manipulált. A tőke és a hatalom nem engedhet immár semekkora teret a játékos véletlennek, - bizonyos szint felett már semmilyen történés nem véletlen.

Az elmúlt évtized során két ízben is előfordult, hogy különböző utólagos és vitatható, „szezonzáró” versenybírósági döntések áldásos következményeként a két legesélyesebb autóversenyző között év végére olyan szoros csata alakult ki, hogy a pontverseny végső eldöntése az év utolsó egy-két futamára maradt. Izgalom = pénz. Sok izgalom = sok pénz. A véletlen előre tervezhető.

A világbajnoki cím sorsát eldöntő utolsó összecsapás mindkét említett esetben emlékezetes, azonos erkölcsi tanulságot hozott.

Az 1997. október 25-iki időmérő edzést közvetítő tévériporter, Dávid Sándor - igazán meglepő gondolattársítás velem! - szintén megemlítette e két esetet: ám nemcsupán szombaton, hanem a verseny közvetítésekor, vasárnap is. Jóelőre hangsúlyozta, hogy az alaphelyzet nagyon hasonlít a korábbi években ténylegesen megtörtént ominózus két eset alaphelyzetéhez. Nyilván nem véletlenül! A "jóslat" annyira kikívánkozott Dávidból, hogy lényegében el is szólta magát. Elfeledkezett arról, hogy a szóbanforgó két eset akkori történéseit - tökéletes "semlegességgel", szinte a fogadott vaksághoz hasonló érthetetlen közömbösséggel! - ugyanő kommentálta. Méghozzá úgy, mint aki egyszerűen nem vesz tudomást arról a nyilvánvaló tényről, ami a képernyőn sokmillió néző szeme láttára egyértelműen megtörtént. (Mint tudjuk: UFO-k sincsenek.) Dávid Sándor ennyi év után, csak most mond(hat)ta el valódi véleményét a múltról, amelynek egyértelműsége pedig bárki számára, akkor, mind a kétszer, egyidejűleg is, azonnal szembeszökő volt!

Dávid megjegyezte azt is, hogy a középkori lovagi tornákhoz ma leginkább a Forma 1-es autóversenyzők heroikus küzdelme hasonlítható. A középkorban is lehetett ármánnyal tornát nyerni, mert már akkor is működött az előre „levajazás” spontán technikája. Önkéntelenül is Walter Scott halhatatlan regénye (Ivanhoe) templomos lovagjának, a normann Front de Boeuf-nek a harcmodora jut az eszünkbe...!

Mi is történt valójában a szóbanforgó esetekben? A szabályok szerint - szemben a közúti közlekedéssel - a versenyben jobbról is szabad előzni. Ebből azonban az is következik, hogy a bizalmi elv a versenyben kvázi megfordul! Ha a hátulról jövő versenyző például egy jobb kanyarban belülről próbál előzni, akkor bedugja autója orrát az előtte haladó autó farának jobb oldala mellett támadt résbe, és folyamatosan tágítani igyekezvén azt, megpróbál a rövidebb, a belső íven elébe kerülni, bízva abban, hogy riválisa nem szorítja le a pályáról, nem csukja rá az ajtót, mert az mindkettejükre nézve beláthatatlan következményekkel járhat. Előzni ugyanis szabad, - egymás életét veszélyeztetni azonban nem.

A néhai Ayrton Senna, a háromszoros világbajnok híres volt arról, hogy minden picinyke lyukba, keskeny résbe bátran bebújt, bízva versenytársai önuralmában, becsületességében; abban, hogy nem akadályozzák meg a gyorsabb autót, vagyis őt, az előzés veszélytelen végrehajtásában, befejezésében. Tudnunk kell, hogy az előzést akadályozni egyébként a versenyben és a közúton is egyaránt tilos. A versenyszabályok annyiban "szigorúbbak", hogy kifejezetten kötelezővé teszik a gyorsabb autó kvázi elengedését. Ez a gyakorlatban egyértelműen azt jelenti, hogy amennyiben az előzést megkezdő versenyautó "már félig" az előtte haladó autó mellé ért, akkor el kell engedni, mert gyorsabb. Nincs más megoldás, legalábbis ésszerű és erkölcsös nincs. A bátraknak, a nemesszívűeknek tudniok kell veszíteni is, mert ellenkező esetben könnyen (ön)gyilkosokká válhatnak.

1989-ben a mindent eldöntő suzuka-i futamon Senna a jobbkanyarban beérte Prost-ot, aki azonban gondolkodás nélkül ráhúzta a kormányt, miáltal kerekeik összeakadtak és mindketten megállni kényszerültek. Senna tovább tudott menni, Prost viszont nem. Senna 40 másodpercnyi hátrányát ledolgozva (az ütközés miatt első terelőszárnyat kellett cserélnie), öldöklő csatában megelőzte Nanninit, és de facto megnyerte a futamot, vele a világbajnokságot. Ám a versenybíróság nem így látta: Sennát diszkvalifikálták, s Prost lett a világbajnok. Mintha Káin és Ábel története elevenedne meg! A sunyi Prost ma négyszeres világbajnok, egyre ígéretesebb saját csapattal is rendelkezik (Prost-Peugeot), - Senna, a háromszoros világbajnok pedig halott. A túlvékonyított kormányrúd ölte meg. 1994-ben a mindent eldöntő adelaide-i futamon Schumacher a verseny kétharmada táján súlyos vezetői hibát követett el, elveszítette uralmát autója felett, és a jobb oldalon a betonfalnak csapódott. Az ütés olyan kemény volt, hogy átlósan, még mindig nagy sebességgel átvágódott a pálya baloldalára, újból neki a betonfalnak. Innen csak vánszorogva folytatta útját a mindkét oldalról összelapított futóművű Benetton-autó, majd - immár jelentősen lelassulva - az újabb jobb-kanyarban éppen a második helyen száguldó, szintén világbajnok-aspiráns Hill elé érkezett! Hill - minthacsak Sennát másolná - azonnal bebújt a résbe, hogy diadalmasan maga mögé utasítsa az immár harcképtelenné vált Schumacher-t. Öröme azonban korai volt. Schumacher gondolkodás nélkül ráhúzta a kormányt a jobbról mellé érő Hill-re, - kivédhetetlen karambolt idézve elő manőverével. A Hill autójától kapott ütés olyan erős volt, hogy Schumacher ismét az út baloldalán találta magát, és kipenderült a fűre. Hill a végzetesen megsérült Williams-ben kacsázva haladt tova, amint utóbb kiderült: összetört kerékfelfüggesztéssel.

Az autójából eközben kiszállt Schumacher a korlátnál diadalmas káini mosollyal tekintett a szerencsétlen Hill után, aki önhibáján kívül elveszítette első világ-bajnokságát, mert egy pillanatra megbízott a nyilvánvaló vesztesben. Schumacher képernyőn kimerevített arckifejezéséből csak úgy áradt a tudatos szándékosság.

Egyáltalán nem adok igazat Dávid Sándornak, mert ez az eset a legkevésbé sem lovagias bajvíváshoz hasonlított, sokkal inkább hű másolata volt egy kétezer évvel ezelőtti kocsiversenynek, amikoris a hatalmi mámorban szenvedő Messala a kocsitengelyére felszerelt "fűrésszel" igyekezett menetközben egyenként kitörni az őt már-már megelőző Ben Hur kerék-küllőit, mintegy eleve halálra ítélve őt!

Dávid Sándor jóslatai beváltak, ám egészen meglepő, váratlan fordulattal: az isteni gondviselés teljesen nyilvánvaló segítségével 1997. október 26-ikán Ábel könnyed és fölényes győzelmet aratott a gyilkos Káin felett. Az egyre gyorsuló Villeneuve már legalább harmadszor érte utól a gépiesen-tökéletesen vezető Schumacher Ferrari-ját, amikor döntő lépésre szánta el magát. A jobbkanyarban Schumacher nagyot hibázott, belülről nyitva hagyta az ajtót, amelyen Villeneuve azonnal be is lépett. Autójának orra már túlhaladt a Ferrari hosszának a felén, amikor Schumacher vérfagyasztó kíméletlenséggel és hidegvérrel hirtelen jobbra rántotta a kormányt. A Ferrari jobb első kereke keményen nekiütközött a Williams kocsiszekrénye baloldalának, szerencsére anélkül, hogy akár az első, akár a hátsó kereket jelentősen megütötte volna. Villeneuve autója csak annyira sérült meg, hogy körönként 1,5 másodpercet lassult, vagy lassítani volt kénytelen. Schumacher azonban ismét csak az út baloldalán, a fűben landolt, összetört futóművel. Érdekes volt megfigyelni sátáni arckifejezését, - ám Káin arcáról ezúttal gyorsan lehervadt a gonosz mosoly. A győztesen tovaszáguldó Ábelt Káin keselyűröptű szemmelverése már nem érhette utól. A világbajnokságot az ifjú Villeneuve nyerte, elégtételt téve így halott apja (Gil) emlékének is.

E történetnek a számunkra átvitt értelme, példabeszéd-értéke is lehet. Miért?! Mert nagyon rosszat álmodtam! Az 1998. évi országgyűlési képviselőválasztások Magyarországon (álmomban) bizony meglepő eredményt hoztak. Háromszor-négynullás holtverseny alakult ki az MSZP, a FIDESZ és az FKgP között. A szavazatok számítógépes összeszámlálása alapján mind a három párt ezred-százalékra azonos eredményt ért el: azonosan 21,072 százalékot! A különbség tehát rendre 0,000 százalék.

Az MSZP csupán csak azért lett első, mert (edzés)eredményét elsőként mondta be a magyar közszolgálati televízió.

Vigyázzunk, mert szép új világunk koncepcióját schumákerek gondolják ki, és számítógépes úton schumacher-ekkel hajtatják végre. Vigyázzunk!!!

Megjelent: az Új Magyarország napilapban, 1997. november 10-ikén.


Első fejezet

Érkezik a faltörő kos

Mielőtt „megérkeznék” a Magyar Televízióba; elmesélnék három kis történetet, melyekből kitűnik: írásaimat korábban is nem egy esetben vastagon félreértették!

Torma Imre, a Hungarocamion vezérigazgatója 1989 egyik tavaszi reggelén eredetileg kizárólag azért hivatott, hogy átnyújtsa közgazdasági főosztályvezetői kinevezésemet, amely beosztás elnyerése a cégnél kitüntető hagyománynak számított, - tekintettel arra, hogy elődeimből utóbb mindig vezérigazgatók lettek. Az ünnepi aktus azonban menet közben váratlan „gellert” kapott egy aznap, az "Ötlet" hetilapban megjelent újságcikk miatt, amely a "Rekviem a Forma 1-ért" hangzatos címet viselte. Írásomat a kezébe adták, mielőtt engem lehívatott volna, ám erről persze mit sem sejtettem. Torma Imre mintegy másfél órán át üvöltözött velem, virágnyelven mindennek elmondott, lehordott a sárga földig, ketrecbe zárt vad oroszlánként járkált fel 's alá, rám se nézett, csak néha meredt rá az ablakra... Nagyjából egy óra elteltével kezdtem felfogni, miről is van szó, de Torma még ekkor sem engedett szóhoz jutnom, - csak folytatta kioktatásomat, Zöld Jóska gazdasági vezérigazgatóhelyettes (közvetlen fönököm) jelenlétében. Lassanként kiderült, amit előzőleg nem tudtam, hogy akkoriban éppen ő volt a cikkemben intuitíve telibetalált Forma 1 GT. soros elnöke, 's mint ilyen magára vett minden kritikát, iróniát, amit hivatkozott publicisztikámban kifejtettem. Szekrényfiókok legmélyéről dühödten előrángatott iratokkal alátámasztva bizonygatta, hogy "ő már régen megmondta, de nem hallgattak rá", s egyébként sem tehet semmiről.

Végül egy lélegzetvételnyi szünetben sikerült közbeszúrnom: "Imre, ez a cikk nem Rólad szól, nem ellened írtam!" Torma kiáltó tekintete rám meredt, szája tátva maradt: "Tényleg nem? Hát akkor kiről?!" - "A tarthatatlan helyzetről, a puszta ügyről, személytelenül." - mondtam. "Akkor jó!" - válaszolta minden meggyőződés nélkül, és bizonytalanul sok sikert kívánt a megbízatásomhoz...

Az átalakulási és a társasági törvények szövegét épp áttanulmányozva, a spontán privatizáció néhány tényszerű gyöngyszemét már megismerve, - gondolatban felmértem a várható összes következményeket, majd a lafontaine-i állatmesék mintájára 1989-ben komolynak szánt allegóriát írtam: "Átalakulás az Erdőben" címmel. Cikkem főszereplői a Pöttyös Párduc és a Lompos Hiéna voltak, akik kiárusítanak mindent, legfőképpen a titkokat, amelyekről addig beszélni sem volt szabad. 1990-ben néhány napja új munkahelyen dolgoztam (a Co-Nexus Rt.-ben), és annak sajtófönökét, Gáti Lászlót kértem meg, hogy összeköttetései révén "intézze el" állatmesém megjelentetését. Gáti elolvasván, másnap közölte velem, hogy: "Aki így tud írni, az bármit megírhat." - és azonnal intézkedik.

Néhány napig semmi nem történt, majd egyszercsak hivatott Dr. László András Co-Nexus-vezér, - népszerű nevén a Vörös Ördög. Tekintete valósággal ízzott a dühtől, de elég jól tűrtőztette magát. Kivette szájából a pipáját, majd a foga közül sziszegte: "Baszd meg, miket írsz Te rólam?!" Csak mosolyogtam, - belül is, kívül is. Fogalmam sem volt, miről beszél. "???" - értetlenkedtem. Ravaszul somolyogva előhúzott egy aznap megjelent Lúdas Matyit, majd komótosan felnyitotta a vezércikknél: "Átalakulás az Erdőben" - nézett rám az ismert cím.

Gáti László tréfája igazán jól sült el: egyéves, komoly írásomat "poszthumusz" jelentette meg, Árkus József vicclapjában (1.800.- forint honort kaptam érte).

László Andrást nagynehezen meggyőztem, hogy nem ő a Párduc, vagy a Hiéna. (Németh Miklósra, illetve Virágh Andrásra gondoltam az állatmesében.)

Máig sem tudom, vajon elhitte-e?!

A harmadik eset minden vonatkozásában messze a legsúlyosabb. Már fél éve a Magyar Televízió Rt.-nél dolgoztam, és maroknyi csapatunk (Skultéty, Herzán, Czike) haláltmegvető bátorsággal - Herzán napi félüveg Zwack-unicumnyi meg-engedhetetlen előnnyel! - küzdött Peták István (vezérünk) régóta eltervezett leváltása ellen, amikor egy egyébként igen derűs novemberi napon Dr. Skultéty Sándor főigazgató, az Elnöki Hivatal vezetője spontán munkaértekezletre hívta össze az összességében mintegy 560 főt számláló hivatal szervezeti egységeinek vezetőit. Zsigereim azonnali bajt jeleztek, amint Sándor határozottan becsukta az utoljára érkező után a szobája ajtaját. Mindenkit módszeresen leültetett, majd megjelent a szája szegletében egy utánozhatatlanul fanyar félmosoly, amint reám tekintett. A tárgyalóasztalhoz lépve, a félkezével annak sarkába kapaszkodott, - a szabadon maradt kezével pedig kiterítette a reggeli Új Magyarországot.

"Ez az ember - mutatott rám - egy utolsó bolseviknak nevezte Magyarország miniszterelnökét!" - mondta, majd harsányan röhögve felolvasta tíz beosztott vezetője előtt "Az utolsó bolsevik" című publicisztikámat. Ügyes csúsztatás! Később Skultéty Sándor bizalmasan elmesélte, hogy az Új Magyarországot - néhány nappal cikkem kiadása után - éppen emiatt számolta fel a "cenzúra".

Másfél évvel ezután Sándor György barátom is megerősítette ezt a verziót, annyi enyhítéssel, miszerint: "Cikked is közrejátszott Dombi leváltásában, majd a lap felszámolásában, - ám voltak ott más írások is...".

Barátságom Varga Domokos György Dombival persze azóta is töretlen.

Az 1990-es rendszerváltozás rengeteg furcsa "személyiségi vívmány" szapora térhódítását is lehetővé tette. Tízezrek váltak visszamenőleg doktorokká, köztük számosan olyanok is, akikről bizonyosan tudjuk, hogy a reformkommunizmus végső kudarcáig (1989) bezárólag elért legmagasabb szaképzettségüket az ML Esti Egyetem Esztétika Szakán szerezték; esetleg a szakmunkásbizonyítványuk mellé, kiegészítésként vásároltak néhány-tízezer forintért valamilyen doktori címet. "Értelmiségieink" nagy hányada semmilyen diplomával sem dicsekedhet.

A legnagyobb áttörés azonban kétségtelenül a névhasználatban jelentkezett, így alakulhatott ki fokozatosan a háromnevű hölgyek, majd szinte ezzel egyidejűleg a háromnevű férfiak sokszázezres, és ma is egyre növekvő, széles tábora.

Alig néhány év alatt problémamentesen hozzászoktunk Tamás Gáspár Miklós (TGM) hosszú nevének kötelező használatához, ami azért is célszerű, mert neve becéző rövidítése esetleg komoly félreértésekre is okot adhat, úgymint például: Társadalmi Gazdasági Megállapodás (valamikor volt is ilyen). Később viszont egyre újabb precendensek keletkeztek: a média világát valósággal elárasztották a háromnevű hölgyek és urak. Zuhatagszerű virágesőként hullott reánk jelentős személyiségek neveinek triáda-garnitúrája, mint: Körmendi Ékes Judit, Révész Tamás Mihály, Kocsis Levente Mihály, Tóth Szabolcs Töhötöm, Kósa Somogyi György, Horváth Zoltán Gergely, Szatmári Jenő István, - majd legújabban az arisztokratikus hangzású név: Szabó László Zsolt...

Előre is bocsánatot kell kérnem, - sőt, esküszöm: semmiféle titkos überelési vágy nem vezérel, nincs kisebbségi komplexusom, nem áll szándékomban az sem, hogy alantas atavizmusoktól vezéreltetve, kvázi-névhalmozással próbáljak bárki fölébe nőni! Pontosan tudom, hogy nem a név hossza teszi az embert.

Szerényen bevallom mégis, hogy 1950. április 10-ikén, a Péterffy Sándor utcai kórházban történt eléggé problémás világrajövetelemet követően, elkárhozásom spontán megakadályozása céljából azonnal megkereszteltek, - keresztlevelem egyértelmű tanúsága szerint: Czike László Imre Sándor névre...

Ezennel tehát legitim módon megnyitottam a négynevű média-szereplők eddig még szerencsére nem túl népes táborát. Utánam az özönvíz.

Nem először pályáztam valamilyen vezetői beosztásra a Magyar Televízióban. 1997. március 8-ikán pályázatot nyújtottam be az MTV Rt. Humánpolitikai Igazgatóságához, az ellenőrzési főosztályvezetői munkakör betöltésére. A kiírt pályázatot ugyan nem nyertem meg, de a beadványomban foglaltakat Peták István tévéelnök olyan nagyra értékelte, hogy 1997. június 1-jétől már teljes munkaidős alkalmazásban dolgozhattam ellenőrzési főosztályvezetőhelyettesként, egyelőre háromhavi próbaidőre. Pályázatomban tapasztalataimat, referenciáimat emeltem ki, mint speciális szubjektív adottságaimat:

· Az Antenna Hungária Rt. valamikori jogelődjénél 8 évig dolgoztam, gazdasági vezető beosztásban. Kidolgoztam az MTV-vel kapcsolatos sugárzási díjtérítési megállapodások konstrukcióját, kalkulációit, konkrét díjait, - 1977-ig.

· Három éven át főrevizori beosztást töltöttem be, amikor is elsajátítottam és a gyakorlatban alkalmaztam az ellenőrzési szakmunka minden csínját-bínját.

· Mindenekelőtt pénzügyi menedzser vagyok, 1988-tól megismertem a Társasági Törvény és az Átalakulási Törvény, az új Számviteli Törvény és a Csődtörvény megfelelő előírásait, azután a tőkés vagyon-és üzletértékelési módszereket, majd megtanultam az üzleti tervek, a cash-flow-k, a feasibility study-k összeállításának modern módszereit, - végeztem sok piacanalízist, készítettem többtucat privatizációs és/vagy reorganizációs koncepciót, komplett átalakulási tervet; személyesen menedzseltem többéves átfutású projektek megvalósítását is.

· Nagyvállalatok generális átszervezésével, karcsúsításával, komplex vezetői információs/számviteli rendszerek szervezésével 1987. óta (MÁV, MATÁV, ÁFOR, HUNGAROCAMION, SKÁLA, stb.) rendszeresen foglalkozom, - de átfogó gyakorlatot szereztem kisvállalkozások, kft.-k, holdingok szervezése/ átszervezése (alapítása) terén is.

· Részletesen megismertem a Média Törvény előírásait, az általa szabályozott tevékenységeket, mivel hosszabb időn át szakértő-tanácsadója voltam a Kábeltel Kft.-Holding vezérigazgatójának, valamint az Antenna Hungária Rt. vezérigazgatójának. 1996-ban az előbbi cég részére komplett Szervezeti és Működési Szabályzatot, - az utóbbi részére pedig privatizációs koncepciót dolgoztam ki, mint egyéni vállalkozó. Az Antenna Hungária Rt.-nek készített privatizációs koncepciót a Horn-kormány utóbb jóvá is hagyta.

· Részletesen ismerem az 1996.-, valamint az 1997. évi állami költségvetéseket és azok zárszámadásait is, amelyeket Varga Mihály gazdasági kabinetfőnök parlamenti munkájához, a FIDESZ M.P.P. szakértőjeként vizsgáltam át.

A pályázat részeként ismertettem a kiírásban felsorolt feladatok megoldására vonatkozó egyéni elképzeléseimet, melyeket akkor még kívülről az alábbiakban határoztam meg: "A gazdálkodás teljeskörű átállítása a részvénytársasági szisztémára, valamint az ennek megfelelő ellenőrzési rendszer kialakítása, a szükséges apparátus felállítása. A feladat lényege, hogy a költségvetési típusú gondolkodásmódról és gyakorlatról - az operatív munka szintjén - viszonylag gyorsan, rugalmasan át kell állni az önálló gazdálkodásra, a részvénytársasági rendszerre és módszerekre. A folyamat végcélja nyilvánvalóan egyfajta kvázi-önfinanszírozás bevezetése és működtetése lehet. Az alapvető gazdálkodási dilemma az: hogyan lehet a legalábbis relatíve csökkenő reálértékű büdzséből perspektívikusan is fennmaradni, a jelenleginél hatékonyabban működni? Csak úgy, ha a működés minden folyamatát revízió alá vesszük, feltárjuk a még létező tartalékokat, elhagyjuk a haszontalan és költséges tevékenységeket, és általánosságban is szigorúan takarékos gazdálkodást érvényesítünk minden szakterületen, illetve szervezeti egységnél." (...) "Fontos külön szempont az is, hogy véleményem és ismereteim szerint a Magyar Televízió tevékenysége gazdasági értelemben 'veszélyes üzem', - hiszen a legkülönbözőbb pénzügyi és politikai érdekek, lobbyk ütközési-, illetve működési területe." (...) "A komplett tevékenység potenciálisan ki van téve a korrupció állandó veszélyének is. Képzelőerő kérdése az egész: ami létezhet, az létezik is."

Úgy gondolom, hogy az akkor még különösebb televíziós ismeretek nélkül megírt, és most szó szerint idézett pályázati szövegrész úgy telitalálat, ahogy van. Ez a számomra később egyértelműen beigazolódott, hiszen felvettek a Magyar Televízióhoz, és konkréten, a maguk valóságában találtam magam szemben a felvázolt, megoldandó probléma-körökkel.

Peták István elnök már három hét után módosította a munkaszerződésemet, és kinevezett az MTV Rt. vezető közgazdászává. Ezt a döntését több minden motiválta:

· Már háromnegyed éve volt az MTV Rt. elnöke, és még mindig nem sikerült megoldania a részvénytársasággá való átalakulás, a pénzügyi tervezés, a gazdálkodás, a számviteli és a vezetői információs rendszer, a Szervezeti és Működési Szabályzat, a szervezet-karcsúsítás és a működési folyamatok szabályozásának gazdasági-pénzügyi, jogi problémáit. Sürgette az idő!

· Korábban az MTV-nél - mint állami költségvetési szervnél - egyáltalán nem dolgoztak "valamirevaló", nagy áttekintő készségű, rendszerszemléletű és lényeglátó közgazdászok, ami aztán meg is látszott mindenen.

· Az MTV Rt. legfontosabb, aktuálisan megoldandó problémáinak szinte 100 százaléka gazdálkodási/pénzügyi természetű volt, így rendkívül sürgőssé vált az elnök számára egy tapasztalt tanácsadó alkalmazása egy, a pénzügyektől különösen "idegenkedő" vezetői környezetben (elnök: bölcsész-pszichológus, alelnökök: egyik sem közgazdász, elnöki hivatalvezető: jogász, gazdasági főigazgató: mérnök (!), produkciótervezési igazgató: gyártási üzemgazdász).

· Különösen sürgőssé vált (a Kuratórium utasítására) az összes vállalkozási és műsorkészítési szerződés tételes felülvizsgálata elsősorban annak érdekében, hogy megállapítsuk: miként lehetne mérsékelni a műsorkészítési kiadásokat anélkül, hogy a műsorok minősége ettől romlana. A szerződések teljeskörű felülvizsgálata volt az első és a legfontosabb szakmai feladatom, amelyet azután 3 hónap leforgása alatt - más, szintén fontos munkák elvégzése mellett - (mondhatom: közmegelégedésre) teljesítettem.

· Tanácsadói munkámra az MTV Rt. elnökének alapvetően azért volt szüksége, mert ő maga - nem lévén pénzügyi menedzser - nem igazodott el teljeskörűen a számvitel és az üzleti terv útvesztőiben, ahová egyébként egyes vezetők persze szándékosan, gyakorta bevitték. Az MTV Rt. pénzügyi-gazdálkodási, üzleti folyamatainak újszerű szabályozása folyamatosan késett, a gazdasági munkát a tűzoltójelleg jellemezte, a számvitel augusztusban még a márciust könyvelte; a régi és az új gondok sehogyan sem akartak megoldódni. Úgy tűnt, hogy a Gazdasági Főigazgatóság minden erejét megfeszítve dolgozik; az elvárható eredmények azonban csak szórványosan, rendszertelenül, vagy sehogyan sem jelentkeztek.

Peták István elnök véglegesítésem után elnöki főtanácsadóvá nevezett ki. Munkám elsősorban a Magyar Televízió Rt. elnökének háttér-informálására, átfogó döntései előkészítéséhez pedig tanácsok nyújtására, valamint a fontosabb gazdálkodási folyamatok feletti sajátos szakértői kontroll gyakorlására irányult. Utóbbira az alábbiak miatt volt szüksége:

· A Gazdasági Főigazgatóság káderállománya súlyos kívánnivalókat hagyott maga után, - erejét teljes egészében lekötni látszott, hogy az operatív könyvelésben utolérje magát. Konstruktív rendszeralkotó munkára, speciális közgazdasági feladatok megoldására, átfogó szervező, távlati tervező, elemző és ellenőrző tevékenységekre erejük és szaktudásuk már kevésnek bizonyult. Ragáts Imre, mérnök-főigazgató sem a tervet, sem a mérleget nem látta át.

· Az Ellenőrzési Főosztály az MTV Rt. Média Törvényben előírt speciális szervezeti hierarchiájából következően kizárólag a Felügyelő Bizottság elnöke (Ladvánszky György) "keze alá" dolgozott. Zsigmondnéék szinte kizárólag csak tételes bizonylat-ellenőrzéssel foglalkoztak, - a Peták tévéelnök által meghatározott komplex ellenőrzési feladatok megoldására már nem voltak használhatók. Ezáltal a Társaság igazgatósági hatáskörét is gyakorló Elnök teljességgel saját ellenőrzési apparátus nélkül maradt. Különálló, szakosodott controlling szervezettel pedig az MTV Rt. soha, egyáltalán nem rendelkezett.

· A Produkciótervezési Igazgatóság, Herzán Miklós igazgatóval önerőből képtelennek mutatkozott megszervezni a produkciós szerződések teljeskörű nyilvántartását, a kiadások és a költségek naprakész regisztrálását, az UTAL-rendszer fokozatosan "összedőlni", szétesni látszott. A helyzetet súlyosbította, hogy a szerződések jogi nyilvántartását és érdemi felülvizsgálatát is végezni hivatott Jogi Osztály, Dr. Varga Ferenc vezetésével megrekedt a primitív formalizmusok szintjén. A műsorkészítési és a vállalkozási szerződések jogi és pénzügyi felülvizsgálata így a legsürgősebb feladatként jelentkezett.

· Modern szerződéskötési szabályozás hiányában minden egyes szerződés (illetve tervezet) felülvizsgálata önálló, speciális feladatot jelentett, hiszen uniformizált megoldások, előírások, továbbá ún. típus-minták egyszerűen nem léteztek. Szakértő-tanácsadó hiányában mindezekkel az egyedi problémákkal az Elnöknek egyedül kellett volna megküzdenie.

Peták István tévéelnök egyáltalán nem rejtette véka alá nagyszabású terveit. Meghirdette azt is, hogy az új Szervezeti és Működési Szabályzat megalkotása, a Szerződéskötések Rendjének kidolgozása kapcsán átalakítja, korszerűsíti a Társaság működési folyamatait, újraszabályozza és normázza a műsorkészítés, a gyártás és a műsor-programozás, az üzleti-tervkészítés, a gazdálkodás és az információs rendszer "technológiáját", és külföldi - elsősorban bajor - mintára felépíti a jövő eurokompatibilis magyar közszolgálati televízióját. Tudatában volt annak, hogy a televízió új templomát úgy kell felépítenie, hogy még legalább 2 évig az elavult, régi házban, szinte változatlan technikai keretek között kell működnie. Nem tehette ki addig a "Tatarozás miatt zárva!" táblát.

A tervezett modernizációt Peták elnök egy teljeskörű és valós helyzetfelmérésre kívánta alapozni. Tisztában volt azzal, hogy a megmerevedett költségvetési struktúra és az erre rátelepült korrupt médialobbyk diktálta feltételek között elképzelései megvalósíthatatlanok. Ezért másodlagos, informális szervezetként elkezdte létrehozni a főtanácsadói rendszert, amelynek az volt a célja és a feladata, hogy a „templom-építkezés” szellemi és technológiai alapjait lerakja, anélkül, hogy ezzel és eközben megzavarná a kortévesztő monstrum megszokott, "normális" működését. Peták engem, főtanácsadóját hónapokra ki akart küldeni Németországba, hogy tanulmányozzam a bajor közszolgálati televíziót.

A későbbiekben a Távlati Tervezési Osztály vezetését akarta rám bízni.

Az aktuális munkaértekezleteken Peták elnök - megelőzendő a nemkívánatos konfliktusok éledését! - kinyilatkoztatta, hogy engem az igazság kiderítéséért fizet. "Czike Lacinak az a dolga, hogy szakértői jelentéseiben feltárja számomra a kendőzetlen valóságot, minden szépítgetés nélkül. Kimondhatja, leírhatja ezért az igazságot akkor is, ha az a számunkra, televíziósok számára kényelmetlen. Az én dolgom pedig az, hogy az ő jelentéseiben foglalt tényállás és javaslatai alapján megfelelő döntéseket hozzak." - mondta gyakran beosztott vezetőinek.

Bizalmas beszélgetéseink során Peták kifejezetten felkért, hogy legyek faltörő kos „a költségvetési bálványimádók” aranyborjúinak, istállóinak összetörésére. Megígérte, hogy mindenben a maximális védelmét élvezem.

A Magyar Televízió Rt. legfalánkabb pénzfaló gépezete hosszabb idők óta a Kultúrális Alelnökség (vezette Kővári Péter alelnök) Szórakoztató Stúdiója volt.

Bánki Iván - Miszter Uborka - főszerkesztő/stúdióvezető már az első tényfeltáró munkaértekezlet során elvesztette önuralmát, majdnem felrobbant a dühtől.

Általa nyilvánvalóan a talkshowman-ek elsőszámú közellensége lettem.


Második fejezet

Televízió-alapítás adóssággal

A Magyar Televízió egészen 1996-ig (tehát még az ún. rendszerváltást követő első hét évben is) költségvetési szervként működött. Kiadásait az állami költségvetés lényegében átfutó tételként finanszírozta, hiszen a televízió műsorszolgáltatásait "fogyasztó" közel 3 millió előfizető havi díjbefizetései a költségvetésbe folytak be, tehát a szolgáltató és a vevő között soha nem volt közvetlen piaci kapcsolat. Az MTV működési ráfordításai így bázisalapon tervezett és elköltött pénzösszegként jelentek meg egy elkülönített rubrikában, amelynek bevételi és fedezeti oldalát áttételesen az előfizetői díjbevételek képezték. Az előfizetők előfizettek, a Magyar Televízió műsorokat gyártott és vásárolt (kiköltekezett), az Antenna Hungária pedig adóhálózatával (jó pénzért!) kisugározta a programokat az éterbe. A bonyolult tranzakciót a paternalista állam költségvetése könyvelte el, atyailag intézményesítve a Magyar Televízió egyre növekvő túlköltekezését. A nézők pénze - miközben: "Eszi, nem eszi - nem kap mást!" - minden évben maradéktalanul elúszott, sőt, a műsorgyártás és a sugárzás együttes költsége apránként kezdte meghaladni a díjbevételt, ezért az előfizetői díjat fel is emelték, miután televíziókészülék-üzembentartási díjra (újabb adó!) keresztelték át. Folytatódhatott tovább az MTV produkciós és politikus pénz-herdálása, hiszen a takaró vége ismét távolabbra került...

A Média Törvény előkészítése éveken át azzal a beharangozással is folyt, hogy: valóban üzletivé tegyék a médiapiacot, üzleti vállalkozásokká szervezzék át az állami intézményeket (Magyar Rádió, Magyar Televízió, Antenna Hungária, stb.), nyíltpiaci kereskedelmi mechanizmusok, profitmegfontolások szabályozzák a tevékenységet, a média-szolgáltatások váljanak önfinanszírozókká, hogy a posztszocialista állam "kiszállhasson az üzletből", így megszűnjék a média függése az állami költségvetéstől, a mindenkori kormányoktól. Nem így alakult.

A még ma is hatályos Média Törvény az 1996. évi I. törvényként született meg, hatpárti konszenzussal, többéves előkészítő munka eredményeként. Voluntarista törvény, méltó példájaként annak, hogy a valamikori állampárt belső kohéziója, hatalmának politikai ereje messze felülmúlta a mai, plurálisan következetlen, konszenzusos demokrácia törvényalkotó erejét. Ma hat pártban kísért a múlt. Mondom ezt azért, mert az eltelt közel 3 év a gyakorlatban is bebizonyította, hogy lényegében nem sok minden változott, - a meseszekér „a szarnak adott pofon” ellenére fut tovább, ma is a korábbi főfolyamatok érvényesülnek.

A Magyar Televíziót (akárcsak az Antenna Hungáriát) üzleti részvénytársasággá alakították át. Az indulás konkrét kondícióit részben a Média Törvény maga írta elő; a gyakorlati jogi megoldásokat és a tranzakciók konkrét pénzügyi/számviteli paramétereit azonban nagyrészt az előkészítés (parlamenti) szakértői/bizottsági háttérmunkálatai határozták meg. Így történhetett, hogy amíg a változások nagy-vonalú "összefüggéseit" szembenálló voluntarista politikusok dolgozták ki, addig a technikai "részleteket" inkább kisstílű könyvelők. Az ördög azonban ezúttal is a részletekben bújt meg.

Az átalakítás tévedéseit csak tetézte, hogy az öntörvényű törvényhozók bizonyos esetekben megengedték, hogy a készülő törvény „sújtotta” intézmények vezetői, szakemberei beleszóljanak a konstrukció generális kérdéseibe is. Az alulról jövő kezdeményezések látszólag oldották ugyan a felülről sugárzó tanácstalanságot, emiatt azonban alapvető problémák „kényszer-megoldása” békaperspektívából, csőlátással született meg. Az MTV Rt. így a média-birodalom frankensteinjeként bújhatott elő a napvilágra, ami előre kódolta várható bukását.

A (reklám)piac feltételeihez való rugalmas alkalmazkodás érdekében - közhasznú (közszolgálati) társaság helyett - üzleti részvénytársaságot alapítottak, amit állítólag (és elmondása szerint) Szilárd Tibor, az MTV gazdasági főigazgatója javasolt. A Média Törvény emellett "megalkotta" az ún. duális (kereskedelmi + közszolgálati) televíziózás rendszerét, amelynek lényege szerint a piac mindkét-fajta szereplői a bevételeikből kötelesek fedezni a kiadásaikat, ám a különböző reklámkorlátozások a közszolgálatiakat inkább sújtják, mint a kereskedelmieket. Az üzletiség, illetve a dualitás bevezetése így az MTV Rt. számára csak abszolút és relatív hátrányokkal járt. Ezt előre is lehetett volna látni, talán látták is...!

Mindezt persze akár az előrelátás puszta hiányának, egyszerű dilettantizmusnak is tekinthetnénk. Ám a dolog nem ilyen egyszerű, mert az alapítás egyértelmű törvénysértésekkel is párosult. Több más, olyan - társasági, számviteli, média, költségvetési -, már hatályos törvény egyeztetését kellett (volna) előre elvégezni és megoldani, amelyek a választott konstrukcióban ellentmondtak egymásnak.

Az elvtelen kompromisszumok "eredményeképpen" megszületett MTV Rt. jogi, pénzügyi és számviteli értelemben egy olyan sokszorosan összetett, zebracsíkos öszvér, amely elől szamár, hátul ló, ám összességében kentaurként viselkedik...

Először összefoglalom a leglényegesebb törvénysértéseket, majd részletesebben (következményeikben) is bemutatom, elemzem azokat.

(1) Az apport, a vagyonleltár (pl. archívum) értékelése jelentős részben fiktív.

(2) Az MTV Rt. jegyzett tőkéjében a készpénz aránya 30 % helyett csak 4 %.

(3) Nem történt meg a jogelőd MTV teljeskörű adósság-konszolidációja.

(4) Nem történt meg a jogelőd MTV (a költségvetési szerv) reorganizációja.

(5) Nem készült előzetes piacelemzés, de valós 3 éves üzleti terv sem.

(6) A Média Törvény piaci hatásait az MTV Rt.-re nézve nem prognosztizálták.

(7) A költségvetés 1997-től csökkentette az MTV Rt. üzembentartási díjrészét.

(8) A törvényi előírást alkalmazva az MTV Rt. egy nagy kereskedelmi televízió.

Mindezen nyilvánvaló baklövések mellett az Országgyűlés kínos precizitással gondoskodott a médiában a politikai pártok túlhatalmáról, amikor is ugyebár szintén az üzembentartási költségvetési díjbevétel terhére létrehozta az Országos Rádió és Televízió Testületet (ORTT), illetve a tulajdonosi jogköröket is birtokló kuratóriumokat, amelyek elnökségeiben máig a parlamenti pártok komisszárjai tevékenykednek, ezáltal is jelentős költségtételekkel terhelve meg a költségvetés fogyó büdzséjét. Ezért mondom, hogy az ún. rendszerváltás előtti rendszer a média viszonylatában 1996. után nem sokat változott, csupán bonyolultabb (többtényezős) és költségesebb lett, ráadásul a piac jelentősebb részét spontán és intézményes módon privatizálták, miáltal a közszolgálati televíziózás mozgástere tovább szűkült.

Azt mondhatnánk erre, hogy: "Mit lehet tenni, ilyen a kapitalizmus!", - csakhát sajnos ez sem igaz. A mai médiapiaci rendszer semmiféle eredeti tőkefelhalmo-zást, akkumulációt nem gerjeszt, bár kétségtelen, hogy a javak (pl. archívum) jelentős hányadát már hazavitték. A piaci viszonyok (legalábbis a közszolgálati televíziózás tekintetében) még ma is az állami költségvetés által monopolizáltak, ráadásul a politikai lobbyk - túl azon, hogy minden fontos pozíciót betöltenek! - mind a bevételi, mind a ráfordítási oldal összegeiből lecsípik a saját jutalékukat.

Az egypártállamból egy sokkal költségesebb, önmagával is folyton vitatkozó és egyet sohasem értő, plurális hatpártállam lett, amely belső marakodásával előbb-utóbb a legfontosabb elektronikus médiumot, a „királyi” televíziót is a csőd, a felszámolás sorsára juttatja. (A tendencia pedig végkifejletében megvalósíthatja Vlagyimir Iljics Lenin nagy álmát, amelyben az állam elhalását jövendölte meg.)

Most emeljük ki a legjelentősebb jogszerűtlenségeket, és vizsgáljuk meg azokat kicsit részletesebben, mindenfajta sorrendiség nélkül!

Egyfelől törvénytelen volt a jogelőd MTV (mint költségvetési szerv) adósságait felvenni az MTV Rt. (mint induló részvénytársaság) nyítómérlegébe, azokat az állami költségvetésnek alapítás előtt ki kellett volna egyenlítenie (pl. az Antenna Hungária Rt.-nek esedékes tartozást is). Másfelől törvénytelen volt az adósság-állomány összegével is csökkenteni az 1997. évi költségvetési támogatást.

Az MTV Rt. így olyan pénzügyi "hendikeppel" indult, amelynek ledolgozása a törvénnyel is korlátozott reklám bevételeiből eleve nem volt lehetséges.

Egyértelmű, hogy a sugárzási díjak növekedéséből eredő többletköltségeket, az ebből keletkezett hátralékokat állami költségvetési pénzeszközökből kellett vol-na kifizetni az Antenna Hungária Rt.-nek. Ehelyett ráterhelték az MTV Rt.-re.

Az MTV Rt. alapítása előtt (reorganizáció keretében) kellett volna rendezni a szükséges létszámleépítéseket is, - a végkielégítések költségeit pedig szintén az állami költségvetésnek kellett volna állnia. Máig (1999.) felesleges legalább 1000 fő; noch dazu évek óta változatlan összeggel fizetik a "rendelkezési állomány"-ba tartozók bérét, akik pedig be sem tehetik a lábukat a Televízió épületébe...

A Társasági Törvény értelmében és szellemében az Alapító (az Országgyűlés által erre létrehozott Közalapítvány) köteles gondoskodni az alapítandó társaság sikeres működéséhez szükséges pénzeszközökről, köteles garantálni az alapított társaság eredményes üzleti tevékenységének pénzügyi alapfeltételeit. Az MTV Rt. alapításának körülményei, konkrét kondíciói sok ponton ellentmondanak a jogszabályok szellemének, tételes előírásainak, de legfőképpen a józan észnek.

Nem állami vállalat alakult át, hanem költségvetési szerv, amely "előéletében" soha nem gazdálkodhatott vállalatként: kiadásait nem a bevételeiből fedezte. Így vadonatúj részvénytársaság alapítása történt, nem holmi egyszerű átalakulás! Jogi nonszensz tehát, hogy az MTV Rt.-t az állami költségvetés által ki nem fizetett adósságokkal terhelten alapították, hiszen a korábbi tartozásokat még a kormány felügyelete alá tartozó, általa ellenőrzött költségvetési szerv gyűjtötte össze.

Az MTV szervezetét az átalakítás előtt kellett volna karcsúsítani, a szükséges létszámleépítések végrehajtásával. A leépítés és a reorganizáció költségeit az államnak kellett volna fedeznie. Ennek az ellenkezője zajlik; az új részvény-társaság küzd a múlt pénzügyi terheivel, emiatt képtelen normális üzletvitelt megvalósítani, ráadásul létszáma és szervezete helyett a műsorait "kényszerül" leépíteni...

Az alapításkor "kapott" induló készpénz elképesztően kevés, 700 millió forintból lehetetlenség évi 30-40 milliárd forintos bruttó forgalmat finanszírozni. Nem véletlen, hogy az MTV Rt. "végleges" üzleti tervét csak több ütemben sikerült összeállítani, jóval az alapítás megtörténte után. Végül is 1997. júliusában egy olyan változat "emelkedett jogerőre", amely "csak" 2,5 milliárd forintnyi deficitet irányzott elő. A részvénytársaságot tehát adóssággal/veszteségre gründolták, ami profitvárakozás helyett vagyonvesztést jelez, ami jogszerűtlen és nevetséges. Felmerül a kérdés: kinek volt mindez jó?! A hamarosan bekövetkező teljeskörű összeomlásért persze majd a menedzsment lesz a felelős, ám ez nem változtat a tényen, hogy az Országgyűlés eleve működésképtelen MTV Rt.-t alapított.

A menedzsment lassanként minden lehetséges fórum előtt népszerűtlenné válik, mert sem a munkatársakkal, sem a kormányzati szervekkel, sem a hatóságokkal, sem a tévénézőkkel, sem a hitelezőkkel, de még önmagával sem lesz képes elfogadtatni az irracionális "ideát", miszerint a pénzügyileg törvénytelen alapítás miatti krónikus forráshiányt műsorok tömegének megszüntetésével, működési költségmegtakarítással kell kompenzálni. Ez az MTV halálát okozhatja! Egy Alapító, tetejébe a legmagasabb, a törvényhozó hatalom, az Országgyűlés - nem lehet ennyire gondatlan: így „duplafenekű tudatosságot” kell feltételeznünk.

Az MTV Rt. üzleti tervében szereplő "válaszok", gazdálkodási döntések nem tekinthetők szalonképeseknek, miután a bajt újabb törvénytelenségekkel tetézik. Idézet az MTV Rt. 1997. üzleti tervből: "Hiszen a kiadások teljesítésére csak a befolyt bevételek használhatók fel, amelyek ha nem bizonyulnak elegendőnek, legfeljebb a szállítókkal, az adóhatósággal és a társadalombiztosítással szembeni kötelezettségeknek nem tesz eleget az Rt." - copyright by: Ragáts Imre. (Mindez casus belli-t is jelent a hitelezők számára: majd összefognak és felszámolási indítványt tesznek az MTV Rt. ellen. Friderikusz Sándor majdnem meg is tette ezt.)

A gazdasági főigazgató által meghirdetett "gazdálkodási elvek" a mindennapok gyakorlatában meg is valósultak. Az általam felülvizsgált néhányszáz 1997. évi szerződésből is látható, hogy az MTV Rt. önkényesen „csökkentett mértékű” társadalombiztosítási járulékot kalkulál (és fizet), illetve széles körben ingyenes szolgáltatásokat nyújt, amivel pedig megszegi az ÁFA-törvényt is. De megszegi a Média Törvényt is, mert olyan műsorok szponzorálására (lásd: Szatellit/Co-Nexus/Postabank) is szerződik, amelyek esetében ez tiltott. Az ilyen műsorok listája nyomasztóan hosszú...

Az emberben így elképesztő gondolatok születnek! Az MTV Rt. működésének alapító okiratában deklarált főcélja: a közszolgálati televíziózás megvalósítása. Ám az MTV Rt. legfontosabb bevételi forrása a reklám-és a szponzori bevétel, aminek - mint láttuk - milliárdos nagyságrendű hányada törvénysértő teljesítmény. Sőt, még arra is "rákényszerül", hogy a különböző adótörvények megszegésével csökkentse a kiadásait. Mindez a közszolgálatiság jegyében történik. Elnézést a hasonlatért, de az MTV Rt. egy olyan "anya" képét idézi, aki titokban az utca-sarokra kiállva keresi a pénzt, hogy mit sem sejtő kislánya hittantanulásának kiadásait fedezhesse. Ólvézbetétek reklámjából születik meg a közszolgálatiság.

Az MTV Rt. működőképessége, eredményes üzletvitele szempontjából persze alapvető jelentőségű, hogy milyen tartalmú szerződéseket köt, mekkora éves ráfordítást igényel a műsorok készít(tet)ése. Ezért fontos a produkciós és a kapcsolódó reklám-szerződések együttes jogi és közgazdasági felülvizsgálata, az árbevétel és a ráfordítások összevetése (mint majd a sportműsoroknál látjuk!) a jövedelmezőség mérése céljából, - nehogy "eltűnhessen" a reklámok profitja.

Ám a műsorkészítés költsége mégis csupán az éves büdzsé cca. 35-40 %-a. Nem szól a fáma tételesen azokról a kvázi-üzemi-, illetve kvázi-vállalati általános költségekről, amelyek jelentős részben az örökölt és konzervált költségvetési szemléletből, gazdálkodási/pénzügyi folyamatvitelből, az autarchiából fennmaradt és még túl is duzzasztott kiszolgáló szervezeti egységek kényszerű-gazdaságtalan működtetéséből származnak, és terhelik meg milliárdos összegekkel az MTV Rt. üzleti tervét. Ez a rezsi 10 milliárdos nagyságrendű, megközelíti a produkciós költségszintet, és döntő hányadában effektív pénzkidobás ("önérdekű" költség), hiszen csak felesleges, vagy csekély értékű belső "szolgáltatások" működtetését finanszírozza, amelyeket egy reorganizációnak fel kellett volna számolnia.

A legreménytelenebb veszteségek azonban "harmadik típusúak". Csökkentsék bármily radikálisan is a műsorkészítési költségeket (például: drága talk-showk helyett majd sugároznak olcsó ismétléseket), szervezzék akár újjá a működés folyamatait, modernizálják a szervezetet, redukálják minimálisra az önellátást, tisztítsák meg bár a profilt, válasszák le az óbudai Gyártási Igazgatóságot külső társasággá, bocsássanak el több mint 1000 főt, - ez mind kevés, nem elégséges. Az alapítás törvénysértései, tévedései, hiányosságai, hibái, elnagyolt és hátrányos pénzügyi kondíciói folyamatosan visszaköszönnek majd még hosszú évekig. Júliusban Peták elnök kérésére áttekintettem az átalakulással/alapítással kapcsolatos teljes iratanyagot, az Állami Számvevőszék kapcsolódó vizsgálati dokumentumait, és mindezek elemzése alapján komplexen értékeltem az MTV Rt. induló jogi, pénzügyi, üzleti, vagyoni és gazdálkodási feltételeit. A Felügyelő Bizottság az 1997. évi üzleti terv sarokszámait véleményező levelében (1997. január 21.) a következőket olvashatjuk: "Az 1997. január 12-iki dátummal előkészített üzleti tervhez kapcsolódóan a Felügyelő Bizottság érdemben véleményt adni nem tud." Eszerint az 1996. október 1-jei hatállyal üzleti részvénytársasággá átalakított, és 1996. november 18-ikán a Cégbíróság által sietve már be is jegyzett MTV Rt. 1997. januárjában még mindig nem rendelkezett használható (végleges) üzleti tervvel, holott az önfinanszírozó működőképességet bizonyító üzleti terv az Átalakulási Terv, a Cégbírósághoz benyújtandó komplex dokumentáció szerves része, mi több: a cégbejegyzés alap-feltétele. "A benyújtott terv továbbra is költségvetésiszerv-szerű, ... nem ad képet a valódi üzleti folyamatokról, pénzforgalomról, ... nem fogalmaz meg üzleti célokat." A terv tehát költségvetési! Nincs cash-flow terv (ez is a cégbejegyzés kötelező feltétele) sem! Nincsenek számszerűen kifejezett üzleti céljai, pedig már be is van jegyezve! Vétkes volt ez a sietség... A levél legvégén az alábbi szöveget találjuk: "Végezetül pedig felhívjuk a Kuratórium Elnökségének figyelmét, hogy az üzleti tervkészítés jelen fázisában, és mostani megalapozottsága mentén meg-lehetősen nehéz cáfolhatatlan érvekkel és biztos pozíciókkal fellépni az esetleg tényleg szükséges konfrontációkban az Antenna Hungáriával vagy a Magyar Országgyűléssel szemben." Döbbenetes! Ezek szerint a Kuratórium Elnöksége konfrontálni akart az Országgyűléssel szemben! A Felügyelő Bizottság viszont az üzleti tervkészítés jelen fázisában még korainak érzi ezt, - 1997. januárjában! Az átalakított és bejegyzett MTV Rt. pedig ekkor már negyedik hónapja ténylegesen működik. Üzleti terv és cash-flow terv nélkül. Lehet ez törvényes?!

Az MTV Rt. Felügyelő Bizottsága május 26-iki levelében ismét véleményezte az MTV Rt. tárgyévi üzleti tervének legújabb változatát, ami csak mintegy nyolc hónapos késéssel készült el. "Az MTV Rt. F.B. az 1996. október 1. óta benyújtott üzleti terveket többször is alaposan kritizálta, s általában alkalmatlannak találta azokat tartalmi kérdések megvitatására." Eddig még az összes változat alkalmatlan volt. Akkor minek alapján, kik és hogyan jegyeztették be a céget?!

Folytatás: "Az üzleti tervet áthatja az a felismerés, hogy az MTV Rt. struktúrális átalakítása elengedhetetlen. Ugyanakkor e struktúrális átalakítás végrehajtását a megfinanszírozhatósághoz köti." Az MTV Rt. szakemberei tehát rádöbbentek, hogy a részvénytársasággá való átalakítás a korábbi költségvetési szerv előzetes reorganizációja nélkül történt meg, vagyis az MTV Rt.-nek a szervezet-karcsúsítás minden ráfordítását önerőből, működés közben kell kitermelnie. Nézzük tovább: "Még pénzhiányra való hivatkozással sem szabad egy olyan struktúrát konzerválni, amely önmagában veszteségképző. Helyette a struktúra általános költségeinek prioritását kell kijelölni minden másjellegű költséggel szemben. Ha ez nem történik meg, egy önmagát erősítő körforgásba kerül az MTV Rt., melynek végső kimenetele csak a csőd lehet." Az FB.-elnökben egy próféta veszett el! "Az MTV Rt. F.B. arra is többször felhívta a figyelmet, hogy a televízió elvi működési koncepciójától független pazarló megoldások is jellemzik a működést, például a szerződések jogi tartalma, különböző gazdasági meg-alapozottsága, stb. (...) Az 1997. évi üzleti terv a bevételek és a kiadások egyenlegeként 6,1 milliárd forintos veszteséggel számol, ... egy ilyen mértékű veszteség veszélyeztetheti az MTV Rt. médiatörvény által meghatározott funkcióit, a működőképességet, ugyanakkor egy üzleti terv nem kívánságműsor, ... a tények nem hagyhatók figyelmen kívül. Természetes, hogy egy 6 milliárdos veszteséggel számoló terv ebben a formában nem vállalható fel..." Te jó Isten! A pénzforgalmi terv 4,7 milliárd forintos deficittel számolt, ami azt jelenti, hogy a kiadások ennyivel haladják meg a bevételeket. Ebből következik, hogy - mivel az MTV Rt. összes alapításkori készpénze 0,7 milliárd forint volt - mintegy 4 milliárd forintnyi hiteltartozás keletkezik! Node ki hitelezne ennyit, és milyen fedezetre?! A Kuratórium és az MTV Rt. később már egy olyan üzleti terv-változatban egyeztek meg, amely végeredményében 2,5 milliárd forint veszteséget tervez 1997-re. Azonban a Kuratórium: "Egyúttal elfogadja azt a következményt is, hogy az MTV Rt. működése alacsonyabb szinten, a törvényi és fogyasztói követelményeknek alig, vagy nehezen eleget tevően valósul meg." Tehát az "Alapító" és az átalakított "Alapított" - ki tudja, milyen felsőbb kényszerűségnek engedelmeskedve? - kiegyeztek egymással: a veszteség az erőfeszítések hatására "csak" 2,5 milliárd forint lesz, ám a produktum minősége ennek megfelelően romlik! Elhihetjük-e, szabad-e elhinnünk, hogy a magyar állam, az állami költség-vetés már olyan szegény, hogy az országosan meghatározó politikai és kultúrális jelentőségű médium, a közszolgálati Magyar Televízió a továbbiakban kizárólag csak mint veszteséges részvénytársaság működhet, egyre alacsonyabb szín-vonalú műsor-szolgáltatásokat nyújtva?! Lehet ez törvényes?

A Magyar Televízió Rt. jogérvényes Alapító Okiratában is nyíltan deklaráltan olyan közszolgálati tevékenységet folytat, amelynek üzleti vonatkozásban leg-inkább az abszolút nonprofit-jelleg felel meg. A kereskedelmi televíziók feladata érthetően a profitszerzés, mindenekelőtt a reklámbevétel üzleti eredményeként. A közszolgálati televízió reklám-és szponzorációs tevékenységét azonban a Média Törvény korlátozza, miáltal az MTV üzleti szempontból halmozottan hátrányos helyzetbe kerül a kereskedelmi televíziókkal szemben. Miért nem közhasznú társasággá alakították át az MTV-t, amikor nyilvánvaló, hogy az egyébként is korlátozott média-piacon eleve hátránnyal indult? Vagy ha már mégis részvénytársasággá alakították, miért nem tették lehetővé a számára a közvetlen és korlátlan kapcsolat-teremtést a fogyasztókkal?!

Az üzletiség, a kereskedelmi jelleg, a profitabilitás ugyanis szöges ellentétben áll a közszolgálatisággal. El kellett volna dönteni előre, hogy a gyermek: kokott legyen, vagy mégis inkább apáca?! A kettő egyszerre ugyanis nem lehetséges!

A reklámokkal „eltartatott” közszolgálat ötlete pedig egyenesen agyrém.

Tekintettel arra, hogy a Magyar Televízió korábban költségvetési szerv volt, - nagyon körültekintően, különös gonddal kellett volna megvizsgálni, hogy a mai és az extrapolált jövőbeni médiapiacon vajon meg tud-e majd (?) élni az MTV Rt., ráadásul úgy, hogy közszolgálati tevékenységét lényegében nagyobbrészt a Média Törvény által korlátozott üzleti tevékenységekből igyekszik finanszírozni. A költségvetési szerv ugyanis a bevételeiből sohasem tartotta el magát! Értem én persze, hogy az átalakítás így lényegesen kisebb - pontosabban nulla! - összegű készpénzt igényelt, mintha teljesen új részvénytársaságot hoztak volna létre. Új alapítás esetén ugyanis a részvénytőke 30 %-át az Alapító készpénzben lett volna köteles juttatni, ami azt jelentette volna, hogy az MTV Rt. induló tőkeösszetétele 16 Mrd forint apport + 7 Mrd forint készpénz, ami összesen 23 milliárd forint értékű saját vagyonnal lett volna egyenlő. Emellett az állami költségvetés az átalakulás - bocsánat, az alapítás! - előtt köteles lett volna kifizetni az MTV helyett, annak összes fennálló tartozását is. Ám ez még nem minden! Az Alapító köteles lett volna elvégezni a szükséges reorganizációt, vállalva annak minden költségét, beleértve ebbe a szükséges technikai modernizáció (rekonstrukció) valamennyi beruházási kiadását is. Mindez összességében azt jelenti, hogy az állami költségvetésnek nagyjában-egészében 20 milliárd forintjába került volna, ha az átalakítás helyett az alapítás mellett dönt! Már ennyiből is nyilvánvalóan következik, hogy az MTV Rt.-t sajátos prekoncepció alapján "alapították", aminek az lehetett a lényege, hogy az állami költségvetés minden-képpen - bármi áron - takarítsa meg a fenti összeget. Minden más megfontolás csak másodlagos jelentőséggel bírhatott.

Ennyire sóher már a magyar állam, vagy ekkora nyűg lett a Magyar Televízió?!

A minimum 3 éves időtávlatot felölelő, reálisan megvalósítható üzleti terv + cash-flow cégbejegyzési kérelemhez való csatolási kötelezettségének az a lényege, hogy a Társasági Törvény nem engedi meg üzletileg eleve működésképtelen részvénytársaságok létrehozását. A bejegyzési kérelemmel benyújtott iratokat felülvizsgáló cégbírónak jogában áll szakértőkkel megvizsgáltatni, hogy a létrehozandó társaság üzleti elképzelései számszerűen megállják-e a helyüket, megalapozottak-, tehát tényleg megvalósíthatóak-e? Ha a szakértők véleménye nemleges, - a cégbírónak jogában áll megtagadnia az új társaság bejegyzését.

Namármost az a kérdés, hogy a Magyar Televízió Rt.-nek ki a valódi alapítója, ki dolgoz(tat)ta ki az átalakulás/alapítás koncepcióját, ki állította össze a konkrét átalakulási tervet, ki készítette el az üzleti koncepciót, az üzleti-és a cash-flow terveket, illetőleg ki vállalta a garanciát az MTV Rt. távlati működőképességéért? Persze belátom én, hogy ez egy nagyon komplex alapítási konstrukció, amelynek kimódolásában igen sok szervezet és személy vehetett részt! De mégis, ki a valódi, az igazi Alapító; a konstrukció értelmi szerzője, a nulla forint juttatója és minden távlati garancia vállalója?! A Magyar Állam, a Magyar Országgyűlés, a Magyar Kormány, a Pénzügyminisztérium, az ORTT, az ÁPV Rt., vagy az MTV Közalapítvány, esetleg annak Kuratóriuma? Vagy az utóbbi Elnöksége? Lehetséges, hogy a sok bába között elveszett a gyermek? Vagy esetleg spontán vetélés történt? Vagy netán a vajúdó hegyek kisegeret szültek? Közszolgálati templom egerét? Hogy azután már csak kereskedelmi televízióink lehessenek?!

Az átalakult MTV Rt. az 1997. évi üzleti terve alapján tehát az önfinanszírozó, rentábilis/profitábilis működésre távlatilag képtelen, hiszen már az első teljes évben 2,5 milliárd forint veszteséggel számol, - így adósságai nem csökkennek, hanem nőnek. Szűkülő büdzséjéből képtelen megoldani utólagos reorganizációját, de a Média Törvény szorítása következtében már a konkurrenciával szemben is védtelen. Szervezete, munkafolyamatai és technikája egyaránt elavult; bővítésre, modernizációra nincsen saját pénze, hiszen a szükségesnél harmincszorosan kisebb pénzösszeggel alapították...

Az MTV Rt. üzletileg működésképtelen, pénzügyileg nem hitelképes, deklarált közszolgálati céljainak csak csökkent mértékben képes eleget tenni. Szállítóinak, hitelezőinek és a konkurrenciának egyaránt kiszolgáltatott. Emiatt állandóan megújuló, "rulírozó" költségvetési támogatásra fog szorulni, vagy a folyamatos vagyonvesztés 3 éven belül a felszámolás sorsára juttatja. Bizonyításul elég, ha arra gondolunk, hogy már az első teljes gazdálkodási év (1997.) tervszerűen (!) többmilliárd forintos deficittel zárul majd, amit még nincs, aki finanszírozzon.

A Média Törvény és a Társasági Törvény "összevont előírásai" alapján alapított Magyar Televízió Rt. olyan sajátos üzleti részvénytársaság, amely társadalmi felügyelet alatt áll. A felügyeletet a gyakorlatban az MTV Közalapítvány (mint tulajdonos), illetőleg annak Kuratóriuma látja el. Más szempontból az MTV Rt. szokványos üzleti részvénytársaság, - működésének törvényességi felügyelete a Cégbíróság jogköre. Már nem költségvetési szerv, tehát jogilag semmiképpen nem tartozhat közvetlenül az Országgyűlés költségvetési-ellenőrzési hatáskörébe. Így az Állami Számvevőszék sem jogosult átfogó vizsgálatot folytatni a működő MTV Rt-nél, amely "autonóm" üzleti részvénytársaság. Amennyiben az ÁSZ csak az MTV Rt. alapításának jogi és pénzügyi szabályszerűségét vizsgálná, úgy lényegében az Országgyűlés tevékenységét, törvényi határozatainak végre-hajtását ellenőrizné, ami szükséges, megalapozott és fontos. Az MTV Rt. működésének és gazdálkodásának ellenőrzése azonban - véleményem szerint - nem tartozhat az ÁSZ hatáskörébe, csak akkor, ha az MTV Rt. költségvetési szerv. De már nem az! Gazdálkodását mégis az ÁSZ elemzi és minősíti!!

Az MTV Rt. - mint a "mellékelt ábra" is mutatja - a gyakorlatban nemcsupán társadalmi és törvényességi felügyelet, hanem az állam költségvetési szerveinek gazdálkodását ellenőrző Állami Számvevőszék, tehát közvetve a Kormány, illetve az Országgyűlés felügyelete alatt is áll. Vagyis nem független a politikától... Meglehetősen áttekinthetetlen ez a jogi helyzet!

A Média Törvény 75. §. (1) bekezdése szerint: "Az Állam a központi költségvetés "Országgyűlés" fejezetében a részvénytársaságokat - a közalapítványok útján - műsorterjesztési költségeiknek megfelelő támogatásban részesíti." Ezt a törvényi előírást a Magyar Állam már az MTV Rt. alapítása után, az 1997. évi költség-vetési törvénnyel megszegte, amikor is az MTV Rt. Antenna Hungária Rt.-vel szembeni sugárzásidíj-hátralékát csak csökkentett összegben egyenlítette ki; de azzal is, hogy az MTV Rt. 1997. évi sugárzásidíj-kiadásait szintén csak csökkentett összegben fedezte. További törvénysértést jelent az üzembentartási díjakból az MTV Rt.-nek sugárzási díjtérítés céljára állami támogatásként nyújtott hányad mértékének 1998. évi újabb csökkentése is. Ez nem csak törvénysértés, de alkotmányellenes is, mert az állandóan csökkenő büdzséjéhez mérten folyamatosan alulfinanszírozott közszolgálati televízió működésének egésze kiszolgáltatott helyzetben van a hatalmon lévő Kormánnyal szemben. Így vitathatóvá vált a közszolgálati televízió tömegtájékoztató tevékenységének pártatlansága, pártsemlegessége, objektivitása is.

A Média Törvény II. fejezet B. rész 2. Cím 25. §. a következőket mondja ki: "Közszolgálati műsorszolgáltatásban és a közműsor-szolgáltatásban csak az alábbi műsorszámok támogathatók:

a./ vallási és egyházi tartalmú műsorszámok,

b./ művészeti és kultúrális eseményeket bemutató, közvetítő műsorszámok,

c./ a nemzeti és az etnikai kisebbségi anyanyelvű, illetve a nemzeti és etnikai

kisebbségek életét, kultúráját bemutató műsorszámok,

d./ az életkoruk, testi, szellemi vagy lelkiállapotuk, társadalmi körülményeik

következtében súlyosan hátrányos helyzetben lévő csoportok számára

készített műsorszámok."

Könnyű belátni, hogy a törvény szigora sajnos éppen a legnépszerűbb műsorokra csap le, - mintegy ellehetetlenítve a bevált finanszírozási konstrukciók további alkalmazását. Mert ugye azt senki nem állíthatja komolyan, hogy például: a Friderikusz-show, a Másképpen beszélgetek, a Kepes-show (Apropó és Desszert), a Frei-show (Dosszié), a Selmeczi-show (Szatellit), a Vámos-show (Lehetetlen), a Kudlik-show (Juli-Suli), a Familia Kft., a Kisváros, a Szomszédok vagy éppen az Űrgammák (!) vallási, nemzeti és etnikai kisebbségi, vagy netán hátrányos helyzetű csoportok számára készített műsorok lennének! Eddig nincs is vita. Csakhogy az a baj, hogy mindezek a műsorok a b./pontban megjelölt feltételnek sem felelnek meg, mert mégcsak nem is művészeti vagy kultúrális eseményeket mutatnak be, vagy közvetítenek, hanem nemes egyszerűséggel csak szórakoztatnak. Ha Friderikusz Sándor pl. művészekkel beszélget, az nem művészeti vagy kultúrális esemény, csupán talk-show. Ez a probléma lényege, ami viszont áthidalhatatlan. Egy bizonyos idő óta már tudjuk, hogy a törvények is kétfélék: jók és rosszak. Meg kell tanulnunk a "rossz törvényekkel" is békében együtt élni. Ugyanis máig még sem a Kormány, sem az Országgyűlés, sem az Alkotmánybíróság nem tett olyan kinyilatkoztatást, hogy a rossz törvényeket ne kellene mindenkinek éppúgy betartania, miként a „jókat”. Lehetséges, hogy a törvényalkotó Országgyűlés pontosan tudta, mit tesz, amikor a jelenlegi helyzetet előidéző Média Törvényt megalkotta, ám az is lehet, hogy akkor fogalma sem volt a várható kétségbeejtő következményekről. Mindez ma már indifferens. Ám az józan ésszel teljességgel elképzelhetetlen, hogy a törvényalkotó éppen azért (kvázi tudatosan) hozta volna a szigorú szabályokat, hogy ezáltal pénzügyileg kikényszerítse olyan műsorszámok megszüntetését, amelyek sugárzásakor sok-millió néző ül a képernyők elé, mintha csak oda lenne szögezve!

A közszolgálati Magyar Televízió részvénytársasággá alakításának premisszái szöges ellentétben állanak a Média Törvény előírásai mögöttes koncepciójával. A feloldhatatlan paradoxon lényege a következő: A közszolgálati MTV Rt.-nek túlnyomórészt reklám-és szponzori bevételekből kellene megélnie, miközben szponzorálni - a Média Törvény szerint - csak a szűkebb értelemben vett köz-szolgálati műsorokat szabad. Ám azok a fránya szponzorok eddig inkább a "csak szórakoztató" műsorokat támogatták, a "közszolgálatiakat" kevésbé, vagy bizony egyáltalán nem. A baj az, hogy a törvény szelleme szerint a "csak szórakoztatás" sem nem művészeti, sem nem kultúrális esemény. Akkor mi?!


Harmadik fejezet

Felelőtlen szerkesztőségek

A Média Törvény sajátos preferenciáival - nagyon úgy tűnik - valamilyen olyan határozott irányba kíván terelni minden műsorkészítőt, szolgáltatót, szponzort és nézőt, amely irányba nekünk nem nagyon akaródzik mennünk. Az MTV Rt.-nél kialakult műsor-finanszírozási rendszer ugyanis homlokegyenest ellentétes a Média Törvénnyel. A Törvény tehát erőszakot próbál tenni a már korábban kialakult gyakorlaton, a létező valóságon. A voluntarizmusa kinek jó?!

Mindez nem változtat azonban azon, hogy a hatályos törvényt mindenkinek be kell tartania, akit érint. Határozzuk meg, hogy a Média Törvény gazdasági és jogi konzekvenciái ugyan kiket is érintenek az MTV Rt.-nél?! A szerződéskötésre (és bontásra) jogosult kompetens vezetőket, vagyis a műsorkészítő (megrendelő) főszerkesztőket (szerkesztőségvezetőket) érinti elsősorban. A Megrendelő tele-vízió lényege, hogy egyezményes műsorpolitikája alapján megfelelő műsorokat rendel, elsősorban külső műsorkészítő vállalkozóktól, produceri irodáktól. Az MTV Rt. műsorpolitikájának realizálása - a deklarált közszolgálatiság jegyében - mindenkor csak a vonatkozó hatályos jogszabályok által kijelölt keretek között történhet, amelynek érvényesítése a műsorkészítő (megrendelő) főszerkesztők legfontosabb ügyrendi-munkaköri feladata, felelőssége. Ha ez nem így szerepel a Szervezeti és Működési Szabályzatban, akkor azt is át kell írni; úgy, hogy ez nyomatékosan benne legyen. Az MTV Rt. soha nem léphet a törvénytelenség útjára. Nem helyezheti magát a törvényen kívül, vagy felül, mert akkor nemcsak a működőképességét veszítheti el, hanem maradék hitelét is a társadalom előtt.

Ebben a nehéz műsorpolitikai és pénzügyi döntési "kényszerhelyzetben" persze senki nem meri felvállalni a súlyos felelősséget! Mindenki a Magyar Televízió Rt. elnökétől várja, hogy: egyszemélyes felelősséggel értelmezze a Média Törvény kényelmetlen előírásait, lehetőség szerint a meglévő (mindenkinek kényelmes) állapotok konzerválása érdekében vállalja fel a Törvény "félreértelmezésének" személyes felelősségét, vagy (ha minden kötél szakad!) döntse el egyszemélyben, hogy a Törvény betartása érdekében mely műsorokat kell megszüntetni, mely kapcsolódó szerződéseket kell azonnali hatállyal felmondani. A főszerkesztők menekülnek a döntések felelőssége elől, tekintve, hogy annak kiszámíthatatlan politikai konzekvenciáit, ódiumát képtelenek kezelni, vagy felvállalni.

Sem a Törvény nyílt megszegését, sem a szerződések felbontását nem vállalják. Márpedig a szükséges kellemetlen döntéseket ott, és annak kellene meghoznia, ahol, és aki a szerződéskötést elrendelte, illetve az adott műsort megrendelte. Ezáltal biztosítható a menedzsment kollektívitása, egyetemes felelősségének az érvényesülése, - továbbá a vezetői hatáskörök és a felelősség egyensúlya is. Aki nem vállalja a kompetenciájába tartozó döntések személyes felelősségét, az alkalmatlan a beosztása betöltésére. Ha tehát nem dönt, rögtön le kell váltani. Vegyük szemügyre egyenként a frekventált szerkesztőségek "viselkedését"!

A Szórakoztató Műsorok Főszerkesztőségének (Bánki Iván) szerződésnyilván-tartása tartalmában merőben eltér a Produkciótervezési Igazgatóság (Herzán Miklós) nyilvántartásának adataitól, pedig az utóbbi "a központi etalon", ami azután a számítógépes "UTAL"-rendszer, a banki átutalások információ-bázisa.

A szerződések felsorolása nem teljes, nem szerepel benne: sem a Koktél Bár, sem a Klip-Mix. Ugyanakkor a felsorolásban sok az olyan műsor, amelynek a szerződéses adatai viszont a controlling-szerződésnyilvántartásból hiányoznak. Ilyenek: Telemázli, Kenó, Szerencsenap, Szerencsepercek, Lottó-show, 21-es show, Helló Magyarország, Szatellit, Heltai Színpad, Kamera Varieté, Klub '97., Tonik, Etikett, Három kívánság, Édes semmittevés, Válogatott beszélgetések.

A Szatellitről írják: "külső gyártás lesz" (Co-Nexus PrintTer Kft.). A szerződést még nem láttuk. A műsor persze nem szponzorálható (szponzor: a Postabank)...

Érthetetlen, hogy Szenes Andrea újabb 14 show-jára miért akarnak szerződést kötni?! Személyesen jelen voltam, amikor aláírását Elnök úr újból megtagadta.

Bánki Iván főszerkesztő a szponzorálhatóság szempontjából felemás módon értékeli a Szórakoztató Szerkesztőség (Stúdió) szerződéseit. Pedig hát a tisztán-látás érdekében nem kéne mást tennie, minthogy figyelmesen elolvassa a Média Törvény idézett paragrafusának a szövegét. A törvényi előírások egyértelmű és következetes értelmezése, gyakorlati alkalmazása, betartása és betartatása, a megfelelő döntés, a szükséges intézkedések (pl.: a felbontás kezdeményezése) foganatosítása egyaránt mind kizárólag az ő személyes hatásköre. Ha rosszul dönt, és nem intézkedik, az kizárólag az ő felelőssége. De szemlátomást fütyül az egészre! Nem fogalmaz meg határozott és egyértelmű szerkesztőségi álláspontot konkrét sorozat-műsorok folytathatóságát illetően. Nem ad választ, hogy az esetlegesen kezdeményezendő szerződésbontások várhatóan milyen jogi és anyagi következményekkel járnak majd. Nem valószínű, hogy a "Tonik" - vagy más műsor - esetében a Törvényhez igazíthatnánk a gyártás költségét fedező szponzorálást. Nem a műsor "jóságfoka" vagy "újszerűsége" dönti ezt el!

Bánki Iván főszerkesztő ezután - eléggé nehezen követhető "kalkuláció" alapján - felvillantja a Kepes-műsorok, a Dosszié, a Lehetetlen, a Familia Kft., a Hogy is van ez? külső műsorkészítési szerződések esetleges felbontási kényszerének veszélyét (!). Nem szól viszont arról, hogy mennyi időt kér a szükséges döntések meghozatalához, továbbá milyen más műsorokkal kívánja pótolni a kiesőket?!

Nem értékeli a belső gyártás, mint alternatív megoldás lehetőségét sem. Nem nyilatkozik arról sem, hogy a Szórakoztató Szerkesztőség által gondozott - külső vállalkozásban készített - produkciók mennyiben felelnek meg az előírásoknak.

Lehetséges, hogy a közszolgálati televízió presztízs-érdekből "nem engedheti meg magának" bizonyos szórakoztató műsorok szerződéseinek a felmondását - mitől ez a fenyegető íz? -, viszont a Törvény és az MTV Rt. pénzügyi helyzete ezt megköveteli!

A Szórakoztató Szerkesztőség "viselkedése" döntő/meghatározó jelentőségű, hiszen az MTV Rt. teljes produkciós költségvetésének nagyjából a felét költi el, tehát évi 6-8 milliárd forint sorsáról van szó. A legdrágább műsorok készülnek itt. A farok csóválja a kutyát, - a nyúl viszi a puskát, és ráfogja a vadászra...

Az egyes parlamenti pártok ma körülbelül az alábbiak szerint minősítenék Bánki Iván főszerkesztőségének 1996-1997. évi tevékenységét/gazdálkodását:

· SZDSZ: "Az autonóm MTV Rt., mint független üzleti részvénytársaság olyan műsorokat vásárol a szabad piacon, amilyeneket akar, a producerek pedig olyan produkciókat kínálnak, amelyekre fizetőképes keresletet találnak."

· MSZP: "Bombajók ezek a műsorok! Gratulálunk Bánki Ivánnak!"

· MDF: "A látvány nagyon szórakoztató, de nem elég erős a nemzeti jelleg."

· FKgP: "Szenes Andreával egyetértünk, de legyen több kisgazda műsor!"

· Fidesz M.P.P.: "A polgárok liberális nemzeti, kultúrális/szórakoztató igényei olcsóbban is kielégíthetőek lennének."

· MIÉP: "Elszórta a pénzt a média-lobbyknak, a haverjainak."

Ki-ki válassza ki magának a helyes választ, párt-hovatartozása szerint.

Az Irodalmi és Drámai Szerkesztőség (Horváth Z. Gergely főszerkesztő) maga-tartásának lényege: a vezetői felelősség legfelsőbb szintre delegálása. Például:

Szomszédok. 1997-ben összesen 321,7 millió forintért. Ha a műsor ennyire "drága", - akkor miért vitték ki külső vállalkozásba? Ettől ugyanis csak még drágább lett. Ha a műsor az MTV kapacitásával készül, akkor mitől és miért külső vállalkozás?!

Janusz I-VI. Idegesítőek az ilyen visszatérő bizonytalan megfogalmazások, hogy: "a szerződést fel lehet mondani...". Döntse el önállóan, és mondja fel, de jelezze, hogy ez milyen anyagi következményekkel jár majd. Amennyiben a produkció teljes kapacitását az MTV Rt. biztosítja, miért vitték ki a megvalósítást a RoadFilm-hez?

Kisváros. Erre a sorozatra is vonatkozik a szponzorálási tilalom. "Megszűntetés esetén az érintett állami szervek részéről rendkívül erős tiltakozás várható." A belső félelmek/vélelmek ilyetén kivetítése döntésképtelenséget eredményez. Ha a produkciót belső kapacitás igénybevételével forgatják, - miért adták ki a 3Sztár Film-nek?!

Kisemberek. Átutaltak 3,9 millió forint előkészítési költséget, holott a forgatás csak szeptemberben kezdődik. Ha belső gyártásba áthozható, - miért vitték ki a Globe Film-hez? Mégis, mi adhatta az ötletet? A külső gyártás mindig drágább.

Ha felnövök. 28,9 millió forintért, amelynek 90 %-át már át is utalták a Clamatel Filmstúdiónak. A gyártó a szerződést csak 50 %-ban teljesítette, és közölte, hogy a munkát nem tudja folytatni (miért?). Nem értem: milyen döntést kell hoznia, kinek, és miről lehet még külön tárgyalni?! Nincsenek a szerződésben szankciók, garanciák? Nem lehet perelni? Mire, kire várnak?!

Nemeskürty: A magyar irodalom képes története. Javasolják a sorozat belső gyártásba való áthozatalát, vagyis implicite a FivInvest-tel kötött szerződés felbontását. A kérdés itt is ugyanaz: miért vitték ki?! Ez bizony csiki-csuki!

Önálló intézkedések, hatékony megoldási javaslatok - nincsenek. Ám mégsem biztos, hogy ez a nagyfokú önállótlanság és az érezhető félelem a rossz döntés felelősségétől, - egyértelműen a kompetens vezetők alkalmatlanságának a jele. Egzakt döntési feltételrendszer meghatározásával a szakemberekből kiváltható az alkotó kezdeményezés. Ezért javasolom, hogy az érintett vezetők összehívásával folytassunk egy viszonylag kötetlen eszmecserét a kialakult súlyos szituáció feloldására. Valamilyen közös kiutat kellene keresnünk...

Az egyetlen ilyen eszmecsere (pontosabban az Elnök erre irányuló próbálkozása) Bánki Iván szenvedélyes dühkitörésébe torkollott, illetve fulladt bele. Horváth Z. Gergely szerkesztőségével könnyebben boldogultunk, - sikerült is Sík Endrével újratárgyalni, és csökkenteni például a Kisváros költségvetését...

A szerződéskötések rendetlenségéről és rendjéről majd a továbbiakban szólok.


Negyedik fejezet

Peták tévéelnöki hitvallásának kritikája

Főtanácsadói beosztásom, konkrét munkám - a pályafutásom rövid időtartama ellenére - lehetővé, sőt, kötelezővé is tette számomra a magasszintű eligazodást a Magyar Televízió Rt. belső életének minden fontosabb mozzanatában. Az elnök feladatkijelölései nagyjából azonos arányban tartalmazták nagyobb horderejű problémák, szabályozások, - illetőleg egyedi természetű esettanulmányok, kvázi-részletkérdések megoldásának igényét.

Peták gyors, szinte azonnali reagálásokat, szaktanácsokat várt tőlem, tekintettel arra, hogy a betegesen eltorzult, mesterségesen túlméretezett vezetői hierarchia szinte minden jelentősebb pozíciójában vagy (1) posztszocialista hivatalnokok, vagy (2) „hülyegyereket” alakító életművészek, vagy (3) titkos pártkommiszárok csücsültek, minek következtében a piramist főleg a kollektív döntési impotencia és a gátlástalan felelőtlenség jellemezte. Úgyszólván minden fontos problémát az elnöknek kellett megoldania, egyszemélyi felelőssége minden döntésre kiterjedt. Személyes tapasztalataim alapján - a begyepesedett költségvetési hagyományok szerint - egy zacskó gemkapocs szabályszerű beszerzéséhez 8-10 felsővezetői aláírásra volt szükség, a tranzakciót pedig néhány hét leforgása alatt sikeresen abszolválta a szintén döbbenetes mértékűre duzzasztott segédhivatali állomány...

Az irodabútorok portörlése, valamint a művirágok locsolása kivételével minden egyéb teendő Peták István, illetve az Őt is kiszolgáló Elnöki Hivatal hatáskörébe tartozott. Peták elnök minden feladatot készséggel magára is vállalt, hiszen vala-hogyan "agyon kellett ütnie" a két protokoll-látogatás közötti üres időszakokat.

Gyakran mesélte közvetlen környezetének, hogy az egyébként teljesen felesleges mindennapos munkaebédeken mindig kagylót evett, nehogy végül elhízzék.

Határozottan állítom, hogy Peták István - szöszmötölően szorgalmas és bohém természetéből fakadóan - kifejezetten kedvelte a részletkérdéseket, mert azok kifejtésében és aprólékos cincálásában érezte magát igazán otthon. Valósággal imádta az ötletszerűen, spontán kialakuló csoportos agytornákat, amelyek során - növekvő létszámban - a teljes kifáradásig manrézáztunk. Teljesen mindegy volt ilyenkor, hogy ki mihez értett, valójában miért is jött, - sem az elnök, sem az aktuális „jövevények” eredetileg felvetett problémái nem rendeződtek, így este mindenki dolgavégezetlenül távozott.

Peták minden lényegesnek ítélt kérdésben azonnal kikérte Skultéty Sanyi, majd az én véleményemet, azután egészen másként, vagy sehogysem döntött. Persze ez nem jelenti azt sem, hogy minden fontos kérdés egyáltalán elénk került volna...

Flórián Bandi barátom, az Export Főosztály vezetője (exportunk nem nagyon volt), amolyan titkos főtanácsos, européer bölcselő (pl.: az 1970-es években készült nagysikerű „Sándor Mátyás” filmsorozat producere), a Televízió egyik legkitűnőbb karaktere fejezte ki talán a legtalálóbban az uralkodó viszonyokat, amikor egyszer/többször a szobájában beszélgettünk, világmegváltó gondolatokat cserélve. Az egyik sarokban zenére kapcsolta a rádiót, a másikban beszédhangra a televíziót, s szívélyesen hellyel kínált a tárgyalóasztalnál, miután a titkárnőjétől ásványvizet és capucinot rendelt. "Tudod Laci, így nyugodtan beszélgethetünk, nem hallhatja senki!" (Televíziószerte „általános megoldás” volt, hogy bármely felsővezetői helyiségben egy-egy fontosabb megbeszélés előtt a szoba „lakója” meggyőződött a légkör „tisztaságáról”, és kérte a jelenlévőket rádiótelefonjaik kikapcsolására is az esetleges lehallgatás elkerülése érdekében.) Az elnök és vezetőtársai problémamegoldó-készségéről, egyeztetési kötelezettségeikről így nyilatkozott: "Tudod, ma már nagyjából ott tartunk, hogy egy takarítónő munkabérének felemelésére irányuló elnöki döntést is előzetesen egyeztetni szükséges a hatalom összes látható és láthatatlan képviselőjével!"

A televíziózásról alkotott hitvallásom természetesen tucatnyi értelmes ember véleményének, ismereteinek feldolgozása, értékelése és minősítése vagy részbeni kritikus átvétele révén, fokozatosan alakult ki. Persze nagyrészt már eltávolításom (1998. február) után. Ars poeticámat nézeteik, tárgyi írásaik segítségül hívásával, esetenkénti idézésével fogom kifejteni, - mindenek előtt Peták István írásaival szembeni vitairatként.

Peták 1996-ban a harmadik szavazás eredményeként nyerte meg a Magyar Televízió Rt. elnöki tisztségére elsőízben kiírt nyílt pályázatot, - miután az első két szavazás (forduló) Koltay Gábor főrendező elsöprő sikerét ígérte. Úgy nyert, hogy harmadszorra az SZDSZ két elnökségi tagja (Wessely, Szente) „keresztbe szavazott”, őreá. Nézeteiből, elképzeléseiből, ígéreteiből másféléves elnöksége alatt semmit nem sikerült megvalósítania. Nem hagyták, - ő pedig egy ponton túl már nem is erőltette. Mindazonáltal a televízióról, annak közszolgálatiságáról felállított teóriái, részben fantazmagóriái - effektív vezetői praxisa során és után - rengeteget fejlődtek, és Peták István dícséretére legyen mondva, hogy tételesen felülvizsgálta, továbbá szükség szerint folyamatosan ki is igazította kristályosodó nézeteit, amelyeket amolyan vitairatként hiánytalanul megküldött nekem. Öröm volt vele vitatkozni! A barátaink ugyan különbözők, - ám az ellenségeink rendre majdnem ugyanazok voltak...

Sándor Andrást, barátomat, az 1956-os forradalmárt 1997-ben egy levelemben arról kérdeztem, - hol, milyen írásban, könyvben lehet elolvasni nagyjából az igazságot 1956-ról? András azt válaszolta, hogy "a keresett mű nem létezik". "Sok olyan könyvet, tanulmányt elolvashatsz, amely részigazságokat tartalmaz, különböző megvilágításban. A teljes igazságot, Neked, magadnak kell össze-raknod!" Ez az idézet azért bír különleges jelentőséggel, mert a Magyar Tele-vízióval körülbelül ugyanez a helyzet. Ráadásul - éppen 1957. óta létezik...

Valami eltört, valami nincs többé. Valami örökre szertefoszlott, ám az összetört valóságot - hogy legyen folytatás! - össznemzeti délibábbá, magyar képernyővé ragasztották nekünk össze. Elindultunk valamerre, ahonnan nincs többé visszaút. A Magyar Televízió összképét - mozaikokból - magadnak kell összeraknod.

Peták István elnök A nemzeti közszolgálati televízió létrehozásával kapcsolatos tézisek (1998.) mottójául a következő - ma is kísértetiesen aktuális - mondatot választotta: "A Magyar Televízió lerombolásában össze tudott sok erő fogni, s most itt állunk a nagy kérdés előtt: a nemzeti közszolgálati televízió létre-hozásában, fölépítésében lesz-e egységes akarat, hogy a nemzet ismét vissza-nyerje a természetes és egészséges kommunikációhoz való jogát önmaga létezése érdekében?!" Bizony! A ma Petőfi Sándora a "Nemzeti dal"-t csak és kizárólag a Szabadság tér 17. lépcsőjén szavalhatná el! A többi néma csend...

Peták István "szellemi templomot építve" játszik a fogalmakkal:

"Communio - nem más, mint közösség. Kommunikáció - ezek szerint közösség-teremtés? Mi a közösség? Talán az azonos kultúrát teremtő és éltető egyének egysége? Ezek szerint a közösségek önazonosságát kultúrájuk öntörvényűsége adja? A kultúrát emberi közösségek teremtik, a kultúra emberi közösséget teremt? Minden közösség kialakítja a saját kultúráját? Kultúra nélkül nincs emberi közösség? A kultúra egy közösség létfeltétele? A közösség tagjai közötti kultúrális közösséget a kommunikáció teremti meg? Ezek szerint kommunikáció nélkül nincs kultúra, ami nélkül meg nincs közösség? Azaz: kommunikáció nélkül nincs közösség?! A kommunikáció térben és időben biztosítja a kultúra életét? Aki megbontja a közösség kommunikációját, az a közösség kultúráját, azaz magát a közösséget veszélyezteti?" Mindegyik kérdés egyben igenlő válasz is. Az utolsó, elkeseredett kérdés az önérzetében vérig sértett, valós ok és indok nélkül leváltott tévéelnök mélységes/jogos felháborodását tükrözi: a védtelen bölcselő tudatos haragja, vádja az irracionális és erkölcstelen politikai intrikákkal szemben. Igen! A politika a tévében = elefánt volt a közösség porcellánboltjában.

Ámde hadd ne értsek egyet a szerző minden megállapításával! Idézzük tovább:

"És mi van az egyénnel? Az egyén a közösség öntörvényű tagja, az adott kultúra hordozója, ami nélkül nincs élet. Az egyén feloldódhat a közösségben, de attól el is távolodhat. Ami nem lehetséges: a közösségek által létrehozott kultúra nélküli egyéni létezés, sem a mindennapokban, sem a történelmi időkben.” (Sic!)

Konklúziójában volt főnököm, barátom bizony téved! Abszolútizálja a közösségi kultúra fontosságát. Tetejébe: a templomot (a kultúrát) összekeveri Istennel (az élettel)! Isten a legfőbb, az egyetlen önmagától létező lény, minden kultúra letéteményese. Egyéni kultúra tehát a "közösségi kultúra nélkül is" létezhet (és létezik is!), - az olyan egyének kultúrája, akik megbízatásukat, küldetésüket, lelküket (= kultúrájukat) közvetlenül Istentől kapták. Márpedig lelkünket, szabad akaratunkat, életünket valamennyien közvetlenül Istentől kaptuk, - nem az emberi kultúrától, és nem is egymástól. Az egyén kultúrája közvetlenül Istentől ered, mivelhogy minden ember legfontosabb kommunikációs kapcsolata: Isten. Ha ez a kapcsolat megszakad, - az ember elkárhozik. Az istenhit nem az emberi kultúra része (pláne nem: terméke!), hanem éppenhogy a legfőbb kultúra-teremtő erő...

Peták "antropomorfizált" templomából tévedésből kirekeszti az összes: remetét, prófétát, papot, - de lényegében valamennyi egyént, sőt, magát az Istent is. Az őserdőben, a farkasok között felnövekvő Maugli Peták szerint soha nem válhat emberré, nem üdvözülhet, amennyiben nem találkozik a közösség kultúrájával. A templomos Rudyard Kipling csodálatos művében, a Dzsungel könyvében remek „csúsztatással” oldja meg a problémát: a felnőtt Maugli "kinő" az őserdőből, és érintkezésbe kerül az emberi kultúrával, amely "visszafogadja" elveszett fiát. A "Tarzan, a majmok ura" írója ennél is tovább megy a kételkedésben. Tarzan, aki eredetileg (tudtán kívül) Lord Greystoke-nak, tehát arisztokratának született, görcsös kísérletet tesz a visszatérésre a majmok közül az emberi társadalomba, ám igyekezete csődöt mond: az őserdő felnőtt majmot nevelt a csemetéből, aki elit származása (génjei) ellenére sem válhat már emberré, így kénytelen vissza-menekülni a dzsungelbe. „Bebizonyosodik”, hogy mindörökre állat marad az, aki nem az emberi kultúra pótolhatatlan emlőin nevelkedett fel. Más kérdés, hogy az író szellemes allegóriája éppen az emberi kultúra hű karikatúráját adja. Ugyanis: az emberekben végképpen csalódott Tarzan mindörökre visszatér a majmok "kultúrájába". E tárgyban a legkeményebb szatíra: "A majmok bolygója" film. Cselekményének lényege, hogy a Földön egy végzetes atomháború elpusztítja az emberi civilizációt, majd egy másodlagos törzsfejlődés révén a (szőrös) majmok kultúrája alakul ki, a tudattalan (csupasz) "emberek" pedig az "emberszabású" majmokat képviselik, és makogva ugrabugrálnak a mezőn. A "kultúrált majmok" kegyetlenkednek, - állatokként bánnak a beszélni nem tudó "emberekkel".

A lényeg: az időgép-űrhajójával az ismeretlen jövőbe érkező Charlton Heston beleszeret egy csupasz "emberlányba", aki így érintkezésbe kerülve az emberi kultúrával, "majom-génjei" ellenére meglepően gyorsan megtanul beszélni, miáltal "igazolódik" az eredetileg Friedrich Engels-től származó klasszikus tétel: az embert a munka, a munka kultúrája tette/tehette majomból emberré. Ezek a ravasz mesterkedések szintén kizárólag Isten kiiktatását/kirekesztését szolgálják a templomból, amit az emberek eredetileg a Mindenható nevének a dícséretére emeltek. Nem a templomépítő kultúra a végcélunk, hanem az egyéni üdvözülés, a teremtő Isten közelségének, szeretetének újra-elérése, egy sikeres/küzdelmes földi/emberi élet eredményeként, amelyet persze az emberi kultúrában élhetünk csak meg. Ez a kultúra sajnos nevelő és romboló, szerető és gonosz, - egyszerre. A földi élet kérészéletűen rövid próbatétel, ami a konkrét történéseiben gyorsan múlandó, ám következményeiben transzcendens. Rövid a kultúra, de örök lehet az üdvösség. A Földön azonban a templomkert bokraiban - a Sátán bóklászik...

Az emberi kultúra fejlődése (a civilizáció) nagyon ellentmondásos folyamat. A jó és a rossz fokozatosan, egyidejűleg, egymás ellen terebélyesedik ki benne. A jó sokszor nem azonosítja a rosszat, a rossz jónak hiszi/mutatja magát, kölcsönösen áthatják egymást, át is alakulhatnak egymássá. A "kultúra" gyakran nem egyéb egyfajta kollektív/intellektuális szemétdombnál, úgy is mint: szocialista kultúra, szubkultúra, multikultúra, kultúrpolitika, kultúrforradalom, kultúrharc, stb.

A kultúra önmagában az istentelen ember kétségbeesett kísérlete az önfejlődésre, önmaga üdvözítésére Isten kirekesztésével, - ami az Antikrisztus gőgös projektje.

A kultúra persze elvezethetne Istenhez is, de nélküle - az Antikrisztushoz vezet. Elengedett kézzel egyensúlyozunk a Sátán bilijén, aki ránk borítja az egészet...

Tovább idézem Petákot, aki apránként - ha vargabetűvel is, de - belátja tévedését: "Az önállósult média tulajdona, felügyelete a vállalkozó tőkés birtokába került, s (...) működésének lényegévé elsődlegesen a tulajdonosnak való megfelelés lépett, azaz kommerszialízálódott. A média piacosodásával, kereskedelmi alapokra helyeződésével a közösségek kiszolgáltatottá váltak, hiszen a másodkézből való információk által befolyásolhatókká, manipulálhatóvá lettek. Megbomlott a közösségek egészséges kommunikációja. A tömeghatású, elektronikus médiumok (rádió, televízió) megjelenése mindinkább nyilvánvalóvá tette, hogy a média-tulajdonosok gazdasági érdekeltsége politikai érdekeltséggel fonódhat össze, s pozícióik megtartása érdekében önálló társadalmi-politikai akaratképző pólussá, azaz negyedik hatalmi ággá válhatnak. Megszülettek a sajtótörvények, melyek az elveszett kommunikációs lehetőségekből igyekeztek a közösség számára minél több jogot visszaszerezni. A kereskedelmi médiumok történetét akár a törvényi előírások és azok kijátszásának történeteként is meg lehetne írni. (...) A kereskedelmi médium lényege: (1) tőkés, azaz magántulajdonban van, (2) a tulajdonos pénzügyi, üzleti, politikai érdekeit kell szolgálnia, (3) a szerkesztőségek felügyeletét a tulajdonos látja el, (4) a működés célja a kereskedelmi eredményesség, a profittermelés, (5) a financiális alapokat a sikeres kereskedelmi (példányszám, reklámbevétel) működés biztosítja, (6) a hirdetésből származó bevételek miatt elsősorban multinacionális-függő, (7) célzott közönsége a fizetőképes, azaz a potenciális vásárlóközönség, így a nem piacképes társadalmi rétegeket nem is kívánja elérni, (8) a célközönség optimumának elérését, ha kell, mesterséges híréhség felkeltésével biztosítja, miáltal maga válik közvetlen információtermelővé, forrássá, (9) működésének eredményességét mindenekelőtt üzleti eredményessége méri/mutatja."

A Sátán tehát multinacionális üzletemberré lett, hogy manipulálhassa, egyszerű fogyasztóvá aljasíthassa a nemzeteket. A "Birodalom" azonban még visszavág: "Európában a közösségek (a nemzetek), felismerve a nagyhatású elektronikus médiumban (különösen a műholdas sugárzásban!) a közösségre nézve rejlő veszélyeket, törvényt hoztak a nemzeti rádiók és a nemzeti televíziók, azaz a nemzeti kultúrák védelmében. Különösen a műholdas sugárzásban látták meg a veszélyét, a kockázatát a nemzeti kultúrák internacionalizálódásának, a kommerszializálódásnak, az amerikanizálódásnak." Csak közbevetőleg jegyzem meg, kisebb "svédcsavarral": nesze nekünk! Néhány hete a híradások szerint megjelentek Szerbia felett a NATO amerikai média-helikopterei, hogy Milosevics porig bombázott tévé-adótornyai helyett átvegyék a tömegtájékoztatás szerep-körét. "A kereskedelmi rádiók és televíziók megjelenése Európában nem járt együtt a közösségi (először állami), nemzeti médiák megszüntetésével (mint az USA-ban!), hanem éppen ellenkező folyamatok játszódtak le, minden vita ellenére. A kereskedelmi televíziók további tőkekoncentrációját törvényekkel akadályozták meg. A nemzeti médiák működését, védelmét törvényekkel bástyázták körül. (...) A közösségek Európában eljutottak annak felismeréséig, hogy a nemzeti közösségek egészséges működése és fennmaradása érdekében meg kell teremteni a közösséget teremtő és éltető kommunikációt biztosító nemzeti közszolgálati médiumokat. Európában ma már a nemzeti, és általában a közszolgálati médiumokat a társadalom demokratikus működését biztosító egyik alapintézménynek tekintik. (...) Annak érdekében, hogy a közszolgálati média segítse a közösség demokratikus működését, a társadalmi, állami életet érintő, a polgárok számára fontos hír-, információ-, tudás-és véleményhalmaz kommunikációját kell megteremteni. Így például: a törvényhozó, a kormányzati és önkormányzati munka megismerhetőségét; a polgárok helyzeti és jogi lehetőségének ismeretét; a választott képviselők, elöljárók munkájának megismerhetőségét; a polgár beavatottságának, az államéletben, általában a közösségi életben való tényleges és felelős részvételének kommunikációs feltételeit; a társadalmi életet jelentősen befolyásoló civil szervezeteknek, benne kitüntetetten a kormány-és ellenzéki pártoknak, és általában a polgároknak lehetőséget kell biztosítani a médiában a véleményük kifejtésére, ha kell, ütköztetésére, azaz a társadalmi kommunikációban való részvételre; a hírek, információk rendező elvét a közösség érdekeit szolgáló értékrend kell, hogy jelentse (...); a teljességre törekvés feltételeként biztosítani és garantálni kell a média gazdasági, politikai, személyi függetlenségét." Magyarországon mind-ebből az európai típusú nemzeti/védekező média-politikából nem túl sok valósult meg. A meglehetősen német-orientációjú Horn-kormány idején, 1996-ban még sikerült ugyan hatpárti konszenzussal megalkotni a már hatálybalépésekor is voluntarista/reformkommunista, ellentmondásos és konfliktus-konzerváló Média Törvényt, - ám az mára ízeire esett széjjel. Törvényünk szintén megtiltotta a tőke koncentrációját a médiában, amely azonban fű alatt mégis szépen megvalósult. Például a Soros György és Sarlós András tulajdonában működő Első Magyar Alap (First Hungarian Fund) által alapított Kábeltel-Holding - sorban fel-vásárolja a városi kábeltévé-hálózatokat! - tipikusan olyan többlépcsős média-részvénytársaság (konszern), amelyet kifejezetten a tőkekoncentráció meg-valósítása, az egyeduralom megteremtése céljából hoztak létre. De gondoljunk csak például a közelmúltban a kereskedelmi tévécsatornák koncessziós ORTT-botrányára, amikor is kiderült, hogy állami (kontra!) manipuláció nélkül az RTL Klub helyett a TV3 lett volna a valós győztes, mégis maradt minden a régiben. Ami a tiltott többszörös tulajdonlást (a tőkekoncentrációt) illeti: a TV2 pedig felvásárolta a TV3-at üzemeltető tévétársaságot. (Sőt, azóta már a TV2 és az RTL Klub tulajdonosa is - azonos!) Eközben napról-napra közeledünk a Média Törvénybe nagy gonddal beépített időzített bomba, a csődtömegre alapított, azóta már gyakorlatilag tönkrement állami közszolgálati televízió, a Magyar Televízió Rt. „felrobbanásához”. A magyar elektronikus médiában tehát az amerikai és az európai "Egyesült Államok", a multinacionális világ és a nemzetállam vívja ádáz harcát egymás ellen, a tömegbefolyásolás médiamonopóliumának birtoklásáért...

Még nem tudjuk, ki győzött, - de mi nem, az biztos! Amerikában nincs nemzeti közszolgálati televízió, - a kereskedelmi csatornákból adott helyen legalább száz vehető, ám ezek jellegüket tekintve egytől-egyig az idézett, Peták-féle jegyeket hordozzák, műsoruk annyiban különböző, hogy egyforma. Tekintve az MTV Rt. halódását, közeledő végét: vélhetően az amerikai modell lesz a nyerő...

Peták István állásfoglalása szerint: "a közszolgálati médiumoknak a kultúrát, mint a közösség lényegét jelentő tudást" kell értelmezniük. Ezek szerint tehát a kultúra (nemzeti, regionális, etnikai, kárpát-medencei, európai, egyetemes, stb.) egyenlő a közösség lényegét jelentő tudással, amelyet viszont: "nem sajátíthat ki semmiféle címen és módon egyetlen társadalmi csoport sem, sem az elitkultúra, sem valamely szubkultúra, sem pedig egy populista kultúra nevében." Ámen! Már csak azt illene meghatároznunk: mi is valamely említett közösség lényege, amelyet ugyebár a kultúrája testesít meg?! Vagy egybeillő matrjoska-babák ezek? Mindegyik egymással egyenrangú, csak éppen az egyik kisebb, a másik pedig nagyobb? Mert Peták ezt mondja: "A közszolgálatiság elvei (...) a médiumokban azonosak kell, hogy legyenek (...), a különbözőségek, az eltérések csupán a közösség nagyságrendjéből, a médiumok műszaki, technikai különbözőségeiből adódhatnak. A közszolgálatiság értelmezése feltételezi, hogy az egyes közösségek kommunikációs rendszerei közötti átjárhatóság, nyitottság mind jogi, mind szervezeti, mind pénzügyi, mind technikai szempontból adott és lehetséges legyen. Enélkül sehol, egyik szinten (sic!) sem valósítható meg a közszolgálatiság az elvárható szinten (sic!)." A közszolgálatiság tehát: a szintek átjárhatósága?!

Szerintem a közszolgálatiságnak ez a „szintje” üres, istentelen és közönséges!

Üres, mert hiányzik belőle az érzelem: a szeretet, a szerelem, a boldogság, - és a család. Istentelen, mert a közszolgálatiságnak ez a megfogalmazása materialista. Közönséges, mert gépies, - hiányzik belőle minden, amitől az élet szép és emberi.

Egyetlen természetes közösség-típus létezik, a családokra épülő nemzetállam.

Minden más kollektíva mesterkélt, önkényes „konvenció” vagy egyenesen fikció.

Fikciókra pedig azok építkeztek, akik ki akarták fordítani a sarkából a Földet...


Ötödik fejezet

Kuczka Judit „tévés játékai”

A "HITEL" 1995. júliusi számában, a "Látlelet"-rovatban Kuczka Judit: "Tévés játékok" címmel - "a látvány nem a szemben, hanem az agyban lejátszódó folyamat" mottó után - a következőket írja: "Ezt az egyszerű mondatot - tudtommal - magyar politikus és a semmiből hirtelen előkerült médiaszakértők egyike sem mondta ki soha, mégis e mondat fedi el és leplezi le egyben azokat a döntéseket, amelyeket a televízió létezése óta ebben az országban meghoztak. Mióta a Magyar Televízió létezik, a hatalom (s rendszerváltástól függetlenül minden kormány) két aránylag rövid mondatban közölte elvárásait a mindenkori tévé-elnökökkel: (1) Sokan dolgoznak a Televízióban, küldjenek el embereket! (2) Ziláltak a tévé pénzügyei, tegyék rendbe! - E két kívánságnak eddig egyetlen elnök sem tudott eleget tenni. A Televízió soha egyetlen kormánytól sem kapta meg a megfelelő pénzt a normális működéséhez. Minden fejlesztésbe, stúdió-építésbe, műsoridő-növelésbe úgy vágott bele, hogy ezekre egyáltalán nem, vagy alig volt pár pityomkája. (...) Az állam úgy véli, hogy a Televízió egyik csatornájának privatizációjával mentesül az állami televízió fenntartásának terhei alól, hiszen a létrejött televíziók között megoszlanak majd a műsorok, és az egycsatornás televízió meg elég arra, amire akarják. Amikor azt mondtam, senki sem tudja, mit akar a Magyar Televízióval, erre is gondoltam: amit köz-szolgálatinak neveznek, az nézhetetlenül tömény, azaz az állami egy csatorna elveszti közönségét. (...) A reklám csak akkor megy a televízióba, ha van műsor. Azt is láttuk, a műsorhoz sok pénz kell. Jelen televízióink pénz hiányában már az utcára is alig merészkednek ki, Budapestről meg aztán végképp nem mozdulnak el, így korunk Magyarországa szinte teljességgel kimarad a televíziókból. Ebben csak a Duna Tévé kivétel, bár az sem a vidéki Magyarországra figyel. Sajátos funkciójából fakad, hogy határon túli területeken forgat. Eddig szó volt arról, mit akarnak a politikusok, mit a homályban megbúvó érdekcsoportok, de hogy mit akarnak a nézők, arról még nem esett szó. A televíziókhoz írt levelek és telefonok elég pontosan jelzik a nézők kívánságait. Filmeket akarnak: régieket és gyerekfilmeket, westerneket és sci-fit, az egyik fele krimiket, a másik fele szerelmes és kalandfilmeket, kosztümöseket és nem kosztümöseket, akciófilmeket a fiatalabbja, nem akciófilmet az öregebbje, s nem akarnak művészfilmeket, társadalmi drámákat, lélektani filmeket és tragédiákat. Szórakozni akarnak, és nem okulni, tanulni. Természetfilmeket, és szép tájakon elandalogni. Napi nyomorukat felejtve elmenekülni operettbe és magyar nótába. A fiatalok persze klipeket akarnak. Az egyik fele több, a másik fele kevesebb sportot akar, az egyik fele a vallást magánügynek tekinti, a másik fele több vallási műsorra vágyna. Amit viszont nem akarnak: politikát (beszélős műsort) és reklámot. Nos, ezt kapják csőstül. A néző előfizetői díjat fizet a műsorért, és reklámot kap egyre nagyobb mennyiségben, amelyért a televízió újabb összegeket zsebel be. Ügyes! Még valamit akar a néző: segítséget és támogatást életének kérdéseiben, problémái megoldásában. Nos, ebből kap a legkevesebbet. Kapcsolhat itt bárki bármelyik csatornára, mindenütt ugyanazt találja. Még a reklámok is ugyan-azok. Ezért ki kell mondani: szó sincs itt műsorok választékáról. Választék ugyanis csak az eszközben van. Az eddigi földi sugárzás mellé 'belépett' a kábel és a műhold. Ennyi. De ezt a tényt sem tudatosítják senkivel, ugyanis akkor kiderülne, mindenütt ugyanazok vannak a háttérben. És megint a pénzhez jutottunk." Valóban: az egész történet a hatalom pénzének és a pénz hatalmának körforgásáról, értékesüléséről szól. Emberek helyett fogyasztókról...

A magam részéről nem ragaszkodhatom ahhoz (kortévesztés is lenne), hogy a kereszténység újra államvallás legyen, ugyanakkor nem vagyok híve az állam és az egyház - a földi és a mennyei hatalom - szigorú szétválasztásának sem. Azzal viszont végképpen nem tudok egyetérteni, amennyiben bármilyen földi hatalom jól leplezett céllal birtokába veszi a Televíziót, hogy az egy és igaz Istent örökre száműzze onnan, illetve a nézőből, az életünkből, belőlünk. Akkor a Televízió sátáni médiummá, az Antikrisztus elektronikus szócsövévé válik. Éppúgy, mint a film legvégén, a sokképernyős interaktív televízióban, - az ördög Jack Nicholson az "Eastwicki boszorkányok"-ban...


Hatodik fejezet

Koncepcióm a közszolgálatiságról

A televízió csodálatos találmány és eszköz, amikor is komplexen megmutatja nekünk a messzi tájak természeti szépségeit, a távoli országok ismeretlen lakóinak rejtélyesen különleges életét, életmódját, - mindazokat a gyönyörűségeket, izgalmakat, amelyeket a saját szemünkkel közvetlenül élőben talán sohasem pillanthatunk meg. A televízió tehát egyrészt a néző távolba látó szeme...

De rettenetes mélylélektani fegyverré válik a televízió akkor, amennyiben a korlátlan hatalomra törő politikusok a diktatúra tömegbefolyásoló eszközévé silányítják-aljasítják, vagy amikor értékek helyett kultúrális szemetet közvetít a nézőkhöz. Mert az ízléstelen, ízlésromboló, rossz, hazug, hamis értékrendet közvetítő műsorok (látvány és mondanivaló) a néző lelkét rontják meg, józan ítélőképességét roncsolják szét, miáltal végérvényesen a politikai hatalom kiszolgáltatottjává teszik. Az emberi civilizáció technikai fejlődése mára odáig vezetett, hogy a televízió gyakorlatilag mindenható: akié a televízió, az az adott világ ura. A világban ugyanis eluralkodott a fikció: nem az történik, ami történik, - hanem az, amit a televízió közvetít. Ennek egyszerűen az az oka, hogy a valóságos történéseket mindig csak a térben és időben éppen jelenlévők látják/ hallják, - a televíziót viszont mindig mindenki nézi és hallgatja, tehát a néző védtelen a valóság minden hátsó szándékú manipulációjával szemben.

A televízió informál az aktuális hírekről, megparancsolja nekünk, hogy mit vásároljunk (reklám!), meghatározza étkezési és egyéb szokásainkat, erkölcsi és világnézetünket, tudományos felfogásunkat, valamint esztétikai ízlésünket, kultúrális igényeinket is. A világról, az életről, a társadalomról, a munkáról, a családról és önmagunkról alkotott elképzeléseink összességét - ha akarjuk, ha nem - a televízió alakítja ki, de legalábbis döntő mértékben befolyásolja azt.

Mindezektől csak úgy mentesülhetünk, ha egyáltalán nincs televíziónk, vagy ha kikapcsoljuk a készüléket. Gyermekeink akkor is tovább nézik - a másikat.

A műholdas televíziózással bekövetkezett egy újabb forradalom: otthonunkban egyszerre élünk együtt családunk mellett az egész nagyvilággal. Az újabb "robbanást" az fogja jelenteni, amikor általánossá - és minden valószínűség szerint kötelezővé (lásd: Ray Bradbury - Fahrenheit 451°) is! - válik az inter-aktív televízió családi használata, miáltal a korábbi, eredeti értelemben vett magánéletünk "megszűnik", és az egész emberiség egy bábeli-interaktív telekommunikációs zűrzavarban (nyelvzavarban) olvad össze egyetlen szociális organizmussá. Ez nem utópia, hanem már a közeljövő szörnyű valósága. Ugyanis minden hatalom az "Általános Gyártó" kezében van. Gondoljuk csak meg: ki akar(hat)ná normális ésszel nylon-tasakból enni a szalámit, vagy pléh-dobozból inni a sört?! Senki! Viszont az "Általános Gyártó" számára ez így olcsó és praktikus, - neki csak így éri meg. Magányos tiltakozásunk el sem jut hozzá. Noshát mindez lesz/lehet számunkra a televízió! És nemcsak akkor, és azért, ha és mert nem vigyázunk. Egyrészt nem vigyáztunk eddig sem. Másrészt maga, az integrált technikai fejlődés vezet oda, hogy a társadalom tömegkommunikációja elektronizáltan koncentrálódik. Ilyenformán a televíziós "műsorsugárzás" hasonló az atomsugárzáshoz: lehet hasznos, lehet káros - lehet gyógyító, de pusztító is...

Mindez attól függően alakul jól vagy rosszul, hogy ezt a csodálatos találmányt mennyire állítja önös céljai szolgálatába a szintén koncentrálódó (világ)politikai hatalom. Mert amennyiben teljes egészében, akkor megvalósul Orwell 1984-e.

A közszolgálatiság hivatalos és állampolgári értelmezése külön-külön, de a kettő összefüggésében is rendkívül ellentmondásos, egymásnak homlokegyenest ellentmondó nézetek valóságos tárháza. A politikai pártok javarészt úgy gondolják, hogy áldásos tevékenységük jelenti a köz legfőbb szolgálatát, ezért önreklámozásukkal legszívesebben reggeltől estig betöltenék a képernyőt. Ez az elsődleges oka annak is, hogy "instrukcióikkal" folyamatosan bombázzák a Televízió mindenkori elnökét. (Az apolitikus elnök ideálképe elérhetetlen vágyálom.) A multinacionális nagyvállalatok Magyarországot is elsősorban fogyasztási piacnak tekintik (ezért vették meg, amit megvettek), így aztán számukra a képernyő közszolgálatisága egy feltartóztathatatlan multikultúrális reklám-áradattal egyenlő. A szponzorok egyszerűen megkövetelik, hogy az általuk pénzügyileg támogatott műsor kizárólag az ő elvárásaiknak feleljen meg. És akkor hol vagyunk még a létező korrupció okozta különböző torzulásoktól?! A produceri irodák számára a Magyar Televízió és közszolgálati produkciós költségvetése jobb esetben a fejőstehén, rosszabb esetben pedig a pénzmosoda szerepét tölti be. A valódi fogyasztók, a tévékészülék-üzembentartók, a tévé-műsorokat néző előfizetők - zűrzavaros és heterogén - kívánságai; virtuális, valós, vagy rejtett ízlése/igénye igazából már senkit nem érdekel. Ennek is a következménye, hogy egyes kereskedelmi tévécsatornák tömegtájékoztatása objektívebbnek, aktuális és kultúrális adásai pedig időnként közszolgálatibbnak tűnnek, mint a Magyar Televízió műsora. Az MTV Rt. mindkét csatornájának hírműsorai, kultúrális és szórakoztató programjai gyakorlatilag egyaránt nézhetetlenekké váltak (a műsorszerkesztésben szemlátomást semmilyen koncepció nem érvényesül), míg pl. a Duna Televízió, vagy az RTL Klub műsora stabil színvonalú, folyamatosan javuló minőségű. Az MTV Rt. legnépszerűbb műsorai egymás után megszűntek, a helyükre pedig kizárólag bóvli került. Nem is a saját gyártású műsorok hiányoznak elsősorban, hanem a nemzeti kultúrális elkötelezettség, az elképzelés és a jó ízlés.

A műsor, a képernyő látványa és a hangszóró hangja, a közszolgálati médium mondanivalója legyen magas színvonalú és költségtakarékos is egyben, hiszen a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást. Sőt! Az igazán mély, tiszta és gyönyörű dolgok többnyire egyszerűek; a hasznosság legfőbb fokmérője sem szükség-szerűen a befektetett pénz összegének a nagysága...

A legnagyobb baj, hogy az MTV Rt. műsorai ma egyszerre drágák és rosszak.

Szeretném meghatározni, hogy az én személyes "olvasatomban" mit is jelent a magyar televízió közszolgálatisága. Mindenekelőtt definiálom, hogy szerintem mit nem jelent.

Nem jelentheti a közszolgálatiság a mindenkori politikai pártok, a politikai hatalom, a politikus személyiségek, a nemzetgazdaság működését meghatározó természetes és/vagy jogi személyek, az állam és különböző intézményeinek, szervezeteinek és hivatalainak, akármilyen társadalmi köztudatnak, elit (akár szellemi) csoportosulásnak, vagy vallásnak a szolgálatát. Márpedig ma sajnos éppen mindezt egyszerre jelenti!

A közszolgálat napi/aktuális hatalomkiszolgáló, valamint "kultúrális vegyesfel-vágott" értelmezése egyszerűen - szándékos vagy tudatlan - tévhit. Elhajlás a könnyebb irányba. Még nagyobb tévedés, ha egy tévéelnök azt hiszi, sőt, hivatalosan deklarálja is, hogy az a jó közszolgálati televízió, amelynek adott napi adásában mindenki megtalálja az ízlésének éppen megfelelő műsort. Ez a meghatározás lehet egy kereskedelmi televíziós társaság ars poeticája, de az egyetlen közszolgálati televízióé semmiképpen nem. Peták Istvánnal éppen emiatt vitatkozom (ma is) a legtöbbet! A közszolgálati televízió "nem feküdhet le" egyfajta köz(önséges)-tömegízlésnek, csak azért, hogy őrizze a hamis társadalmi békét! A közszolgálati televíziónak vállalnia kell a közerkölcs és a közízlés aktív formálását, vagyis a zászlóshajó szerepét. (Más kérdés persze, hogy mind-ehhez óceán, hajó, flotta, víz, hajóskapitány, koncepció, akarat is szükséges.)

Abból indulok ki, hogy a Média Törvény által generált duális televíziós téridőben (a "téridő" = szimbólum, - az adott tevékenység, vagy szervezet anyagi és szellemi mozgásterét meghatározó dimenziók egysége, ami egyben kijelöli az adott aktivitás korlátait is) a kereskedelmi és a közszolgálati műsorszolgáltatást különböző arányban "vegyítő" műsorszerkezetű csatornák, adók működnek.

A kereskedelmi adók fő célja az önfeledt szórakoztatás és a bevétel-szaporító reklám, ami a műsoridő meghatározó hányadát teszi ki, - és melléktevékenység a közszolgálati hírszolgáltatás, illetve a tömegtájékoztatás.

A közszolgálati adók legfőbb célja a közszolgálati hírszolgáltatás, valamint az egyetemes és a nemzeti kultúra terjesztése, - és csak másodlagos a kvázi-öncélú szórakoztatás, továbbá harmadlagos funkció, illetve jelentőségű tevékenység a reklám-műsorok sugárzása. (Sajnos, a közszolgálati funkció ellátása manapság anyagilag döntő mértékben reklám-függő, ami eleve megkérdőjelezi a Média Törvény által alkotott mesterséges rendszer működőképességét, komolyságát.) Alapvető problémánkat egyrészt a közszolgálatiság pontos meghatározásának hiánya jelenti, másrészt az, hogy a hivatalos definícióknak a Magyar Televízió Rt. működése jelen állapotában egyszerűen nem felel meg.

A Média Törvény 2. §. 20. pontja szerint "Közszolgálati műsorszolgáltató: olyan műsorszolgáltató, amelynek (...) feladata többségében közszolgálati műsor szolgáltatása, - fenntartása alapvetően közpénzekből történik, társadalmi felügyelet alatt áll (...)." Ez a meghatározás mindenekelőtt vérbeli tautológia! A "többségében" kifejezés a jogértelmezés (Dr. Sárközy Tamás professzor) szerint több mint 50 %-ot jelent, márpedig az egyértelműen közszolgálati műsorok valós aránya mindkét MTV-csatornán messze 50 % alatt marad, sőt, csökken.

Arról nem is szólva, hogy a közszolgálatiság a napi/heti/havi/éves program-szerkezet teljes egészére értendő, márpedig miféle közszolgálatiság az, amely a szórakoztató műsorainak nagy többségével a saját nemzeti közössége kultúráját rombolja?! Az "alapvetően" kifejezés a jogértelmezés szerint legalább 75%-ot jelent, pedig a Magyar Televízió Rt. működésének finanszírozása kétharmad-részben (1997.) nem közpénzekből, hanem üzleti-kereskedelmi bevételekből történt/történik. Valódi közszolgálati műsorokra nagyjából lehetetlen támogatót találni, így az elért szponzorációs-és reklámbevételek zömében olyan "beszéd-műsorok" (Friderikusz, Frei, Vámos, Kepes, Vágó), valamint egyéb limonádék (Szerencsekerék, Top-Show, Koktélbár, Exkluzív, Űrgammák, Kisváros, Szomszédok, Família Kft.) támogatása kapcsán (lásd még: haverság, korrupció, lobbyzás és szocialista összeköttetés, illetve Xénia-Láz címszavak alatt!) folytak be, amelyek bármiféle szponzorálását elvileg tiltja a Média Törvény!

Valós működése alapján - a jogszabályi besorolást alkalmazva - az MTV Rt. egyértelműen kereskedelmi televízió, csakhát "közszolgálatinak" álcázzák...

Mint törvénytisztelő ember úgy gondolom, hogy még a rossz törvény előírásait is kötelező betartani. A magam részéről a demokráciát és a toleranciát legkevésbé sem úgy képzelem el, hogy a honatyák és az állampolgárok kvázi "békén hagyják egymást": utóbbiakat a törvény alkotása, előbbieket a betartása nem érdekli. Az effajta össztársadalmi mimikri, illetve cinkos összekacsintás valójában ki nem mondott, kölcsönösen elfogadott anarchia. Őszintén remélem, hogy a törvényeket nem azért alkotja az Országgyűlés, hogy legyen mit megszegni!

A jelenlegi eszmei zűrzavarból nagyjából a következő összkép bontakozik ki:

Az állam közszolgálati televíziót akar, de nem tudja, mi az, - viszont előírja.

A Média Törvény deklaráltan közszolgálati televízióra "gondolt", de - ki tudja, miért? - üzleti részvénytársaságot, kereskedelmi televíziót alapított...

A Média Törvény azonban - a közszolgálatiságra hivatkozva - tiltja a Részvény- társaságnak, hogy üzleti alapokon, kereskedelmi televízióként működjék, hiszen gyakorlatilag minden olyan műsorkészítés szponzorálását megtiltja, amelyekre a multinacionális cégek vagy a magyar bankok hajlandók támogatást nyújtani.

Csoda-e, ha mindenki megőrül, akit nyilvánvaló örültségekre kényszerítenek?! Közszolgálati műsorokat még az állam is csak bizonyos hatalmi manipulációk (lásd: a Família Kft./NATO-belépés reklámja, a "NAT" népszerűsítése, stb.) megvalósítása érdekében szponzorál. Mindezt az ORTT szorgosan felügyeli!

Az egyszerű kisemberek (figyelem: közszolgálatiság!) ugyebár rajonganak a sokféle csillogó-villogó show-műsorért, amelyek készítésére viszont az állami költségvetés (vigyázat: az előfizetők által befizetett készülék-üzembentartási díjakból!) nem ad "támogatást" az MTV Rt.-nek, - ráadásul a szponzorálásukat is megtiltja.

A fontos emberek (lásd: a Postabank V.I.P.-listáján!) nagyon szeretnek show-műsorokban szerepelni, csak azt nem üzenik meg a "közszolgálati" televíziónak, hogy az honnan a csudából teremtse elő az ezek kétszeres, vagy nyolc-tízszeres költségvetéseinek finanszírozásához (kifizetéséhez) szükséges összegeket!

Eszmei zűrzavar, sanda-hátsó szándékok, bűvös kör, áltudományos definíciók, meghágott törvény, skizofrén közszolgálati részvénytársaság. Kontraszelekció...

A zilált viszonyok csakis úgy rendezhetők, ha tiszta vizet öntünk a pohárba.

Az MTV két közszolgálati programjának koncepcióját úgy kell kialakítanunk, hogy a kettő együtt képezzen egységet, valamilyen kerek egészet.

A Világegyetem, a Föld (Terra/Gaia), a rajta élő Emberiség a négy dimenziós téridőben él, illetve fejlesztette ki sokezer-éves technikai civilizációját, amelynek jelen ismereteink szerinti legfejlettebb tömegkommunikációs eszköze, a kultúra és az információ legfőbb hordozója az elektronikus médium: a televízió.

Magyarországon a Média Törvény 1996-ban "kifeszítette" a duális (közszolgálati és kereskedelmi) televíziózás jogi és üzleti "mozgástér-idejét", amelyben a Magyar Televízió Részvénytársaság - a maga két (1 földi + 1 műholdas) közszolgálati csatornájával - távlatilag is mindenképpen centrális szerepet játszik. (Feltételezésem: győz a józan ész, s a német modell felülkerekedik az amerikain.)

A Média Törvény általános kereteket, ugyanakkor egészen konkrét teendőket, intézkedéseket, tiltásokat is előír. A duális televíziós rendszer gyakorlati működésének dimenzióit, konkrét jogi/pénzügyi feltételeit az Országgyűlés, az állami költségvetés, az ORTT, továbbá az adott médiumok feletti közvetlen tulajdonosi felügyeletet gyakorló közalapítványok kuratóriumai (elnökségei), illetve a televíziós társaságok menedzsmentjei határozzák meg, alakítják ki.

Minden konkurrencia, hátrányos törvényi besorolás, alapítási "feledékenység", vagy korlátozás ellenére tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy a kereskedelmi televíziók létrejötte levette a vállunkról egyrészt a tömegtájékoztatás és a kvázi-öncélú tömegszórakoztatás terheinek egy jelentős részét, másrészt vele a Média Törvény előírásai alapján nem szponzorálható drága show-műsorok produkciós költségeinek döntő hányadát is. Végre itt a várva-várt alkalom, végre ígényes közszolgálati műsorokat készíthetünk!

Más kérdés persze, hogy a magyar állam nem akar, költségvetése pedig már nem tud 2 db közszolgálati televíziós részvénytársaságot el-és fenntartani. Legalábbis az MTV Rt. "államilag kigondolt és folyamatosan vezérelt" csődmenedzselése, eltűrt pénzügyi mélyrepülése erre enged következtetni. Az MTV 2 "maradékelv" alapján működtetett, végletesen elszegényített égi csatornáján kizárólag azért lehet időnként viszonylag értékes műsorokat is látni, mert azok az MTV 1 csatornájának műsoridejében már egyszerűen nem férnek el a rengeteg kultúr-kacat sugárzási kötelezettségének szolgai teljesítése miatt. (Valamelyik este a "Mélyvíz"-ben 8-10 "tudós" - köztük 3 nő! - a magyar parasztemberek nemi életéről, illetve annak ízes nyelvi kifejezéseiről értekezett. Tanulságos volt!)

Amennyiben tényleg ennyire nincs pénz, akkor célszerű megoldás lehet az MTV 2 beolvasztása mindenestül a Duna TV-be, vagy éppen a csatorna privatizációja is. Bármit inkább, mint ami ma van, mert a voluntarista/reformkommunista Média Törvény erőltetett, működésképtelen és drága konstrukciót teremtett. Az ORTT és a média-kuratóriumok például teljesen feleslegesek. Mint hídon át, rajtuk keresztül masíroznak a pártkomisszárok a médiumokba, ahol pedig semmi keresnivalójuk nincsen. Improduktív, kerékkötő lobbykat képeznek csupán...

Az MTV 1-es és az MTV 2-es közszolgálati csatornák műsorszerkezetének nem kell leutánoznia semmilyen más ország közszolgálati televíziójának műsor-szerkezetét, de koncepciónkat nem befolyásolhatja a hazai kereskedelmi adások műsorrendje sem. Végre letisztult közszolgálati műsorszerkezetet alkothatunk.

Mindkét MTV-csatorna esetleges megőrzése révén olyan kétdimenziós rendszert teremthetünk, amelynek egyik dimenziója (MTV 1) a jelenkori magyar élet aktuális valósága, - a másik dimenziója (MTV 2) pedig a történelmi idő mélysége. Az elektronikus média-mozgástéridő horizontális (MTV 1) és vertikális (MTV 2) csatornáinak műsorszerkezetei egymást szervesen kiegészítik, és együtt közös, dinamikus egységet képeznek: megvalósítják a magyarság jelenkori életének és élettörténetének objektív leképezését; kultúrájának valósághű, művészi ábrázolását, - bemutatják a magyarság helyét, eredetét, jelenét és jövőjét az Univerzumban, az Egyetemes Téridőben, a Földön, az Emberiség igaz történelmében. Ez a kettős rendszer - vegyük észre! - szinte pontos mása az MTV 1 és a Duna TV jelenlegi tényleges műsorszerkezeti viszonyának; az MTV 2 az, amelynek a jelen konstellációban egyszerűen nincs, nem maradt helye. Amennyiben mind a három csatorna "megtartható", úgy a képlet a következőképpen alakulhat:

· MTV 1 = Magyarország aktuális jelene térben és időben

· MTV 2 = Magyarország kultúrája a múltban és a jelenben

· Duna TV = A magyarság története térben és időben.

Divatos kifejezés manapság: a "megrendelő-típusú" televízió. Ez a nemzetközi (szupranacionális) meghatározás természetesen az eurokompatibilitást, a média-jogharmonizációt, tehát mindenestül a gyorsuló globalizációt, a multikultúrális betolakodást hivatott szolgálni. Az európai úniós csatlakozás nemcsupán a mező-gazdasági termelés mennyiségét kontingentálja, szakosított kvóták előírásával, hanem - mit tesz Isten! - a saját gyártású televíziós produkciók mennyiségét is. Ennek az a lényege, hogy amint mezőgazdasági vonatkozásban pl. csak akkor exportálhatunk adott mennyiségű csirkét, ha ellentételezésként előírt volumenű holland zöldalmát vásárolunk, - úgy filmprodukciós viszonylatban a közszolgálati magyar televízió (saját gyártású filmjei mellett) szintén előírt hányadban köteles küldöldről vásárolt műsorokat, filmeket is bemutatni. Szűkül a mozgásterünk!

Mindazonáltal műsorkoncepció nélkül nincs televíziós nemzeti közszolgálatiság! A valódi megrendelő televízió nem a mindenünnen reá záporozó mindenfajta multikultúrális kacatból válogat - vaktyúk is talál gyöngyszemet alapon -, hanem választott elképzeléseihez, témaköreihez aktívan keres, illetve rendel megfelelő filmanyagot. Nem a konfekcióból válogat, hanem a szabóval készíttet, méretre...

A magyar közszolgálatiság megvalósítása, továbbá az erőteljes profiltisztítás jegyében szükséges meghatározni, felsorolni, hogy mely műsortípusok, illetve magatartások (stílusok) ne szerepelhessenek egyáltalán, sohasem a közszolgálati csatornákon, - egyrészt azért, mert nem oda valók, másrészt azért, mert azokat a kereskedelmi csatornák amúgyis irdatlan mennyiségben kínálják. A programok legyenek méltóságteljesek, ezért legyenek száműzve a közszolgálati képernyőről a külföldi és a magyar szappanoperák, a végtelenített sorozatok, a talk-showk, az akciófilmek, a horrorfilmek, a pornófilmek, a jellegtelen tucat-thrillerek, a köz- ízlést sértő, agyonismételt, hamis reklámok és magamutogatások; a bármilyen egyetemes, magyar, vallási vagy kisebbségi értéket, érdeket sértő exhibicionista műsorok; a politikai pártok, politikusok nyilvánvalóan önérdekű népszerűsítései; a bármiféle hazugságok, ellenőrizetlen tényközlések, riporteri önkényeskedések...

A tévelnök-jelöltként is kifejtett elképzeléseimet érte olyan kritika, illetve heves "vád" is (pl. Peták István részéről), miszerint én magyar nemzeti "elit-televíziót" akarnék csinálni a Magyar Televízióból, félreértelmezett közszolgálatiság okán. Nem így van! Ma a televízió nézője két alapvető műsor-kínálat, illetve a kettő valamilyen kombinációja között választhat. A település kábeltévé-rendszerébe kapcsolt 15-20 magyarnyelvű program valamelyikét nézi, vagy a műhold-vevő 40-200 külföldi és magyar nyelvű műsorainak valamelyikét. Mindkét esetben 99 százalékban (magyar vagy idegennyelvű) kereskedelmi adásokat lát; magyar közszolgálati műsorokkal csak nagyritkán, kvázi elvétve találkozik. A magyar nép jelenlegi tudati, kultúrális állapotában a közszolgálati televízió a paternalista apapótlék szerepkörét is betölti, mivelhogy korábbi személyes/valódi "apáinkat" a rendszerváltással örökre elveszítettük. A magyar közszolgálati televízió pótapai kötelezettsége mindenekelőtt abban áll, hogy mindennapi eligazítást/eligazodást kell nyújtania az önálló véleményformálásra, egzisztencia-teremtésre jórészt még képtelen, elszegényedett milliók számára. A kereskedelmi televíziók műsora a gyám-szerepkör betöltésére nem képes, és nem is alkalmas. Jól látható ez a TV2, az RTL Klub, az ATV, a BpTV, vagy a HBO műsoraiból. Alternatív, kiegészítő közszolgálati megoldást is jelenthet persze a helyi kábeltévé-társaságok műsor-szolgáltatása - a regionális televízió (Peták István fixa ideája) -, amely elsősorban az adott település saját életével, konkrét problémáinak megoldásával foglalkozik. Ezek a helyi közszolgálati televíziós adások azonban csak amolyan "lokális/ részleges apapótlékot" jelenthetnek, a "központi szülői gondoskodást" semmi-képpen nem hivatottak kiváltani, különösen akkor nem, amennyiben apránként mind multinacionális tulajdonba (lásd: Kábeltel-Holding) kerülnek... A magyar népnek ugyanis nem „multinacionális-apaképekre”, példaképekre van szüksége...

A közszolgálati televízió nemzettudat-erősítő szerepe lélektani kötelezettség is. A közszolgálati műsoroknak ugyanakkor igen fontos kötelessége, hogy hiteles képet mutassanak a nagyvilágról, a legkülönbözőbb országokban, földrészeken zajló eseményekről, hiszen a globális valóság legtöbb izgalmas részletét az egyszerű néző csak eseti mozaik-kockákból ismerheti meg; ezek módszeres összerakásával alakíthat ki valamilyen szintetikus igazságképet önmaga számára.

A következő oldalon - mint tévé-elnökjelölt - nyilatkoztam a közszolgálatiságról az Új Magyarország hasábjain.


Hetedik fejezet

A széthordott produkciós büdzsé

A Magyar Televízió szerződéskötési gyakorlata, mint költségvetési/bázisalapú, évente ciklikus/kampányszerű jogi/pénzügyi kaláka (karácsonyi ajándékosztás!) misztikus szertartásjellege az átalakulást követően sem változott meg.

Kideríthetetlen maradt továbbra is, hogy a különböző produkciós és vállalkozási szerződések kezdeményezése, ötletei, konkrét feltételei, alkalmazott szakmai/ technikai, jogi/pénzügyi megoldásai az adott esetekben személy szerint kitől is származtak, - ahány szerződés, annyiféle ügyes trükk, kivétel nélkül az MTV Rt. hátrányára. Az új menedzsment 1996. októberében állt fel, érdemben már nem szólhatott bele a műsorkészítési szerződések feltételeibe, - így lényegében kész helyzetet, „évadot” örökölt. A begyepesedett rendszeren leghamarabb az 1998. évad szerződéseinek előkészítése során lehetett csak változtatni. Peták István tévéelnök 1997. júniusában el is rendelte a korábbi szerződéskötési gyakorlat teljes körű revízióját. Megbízott valamennyi 1996. és 1997. évi produkciós és vállalkozási szerződés tételes felülvizsgálatával, hogy mielőbb leszűrhessük a legfontosabb általános és egyedi tanulságokat, s kiszűrhessük a legkülönfélébb ”típusos” jogi és pénzügyi trükköket. A munka közel 1000 darab bonyolult meg-állapodás ellenőrzését jelentette, amit három hónap alatt sikerült is egyedül elvégeznem. Megállapításaimat nyolc, folytatólagos jelentésben foglaltam össze. Ezek egyrészt számtalan érdekességet, speciális csemegét "tartogatnak" az olvasó számára; megvilágítják sok rejtélyes korabeli közlemény, sajtóügy valódi hátterét, - másrészt a típushibák feltárásával konkrét információs bázisául szolgáltak a "Szerződéskötések Rendje" kidolgozásához, ami egy későbbi fejezet témája.

Az elnöktől külön megemlítve is generális felhatalmazást kaptam, hogy részletes szakvéleményemet az adott téma teljes komplexitásában, objektív elemzés és értékelés eredményeként, minden fontosnak ítélt meglátásomat mérlegre téve fejthessem ki. Minden iratról, esetről, tényről azt kell leírnom, amit igaznak hiszek, és ebben nem befolyásolhat semmilyen külső eredetű szubjektivitás.

Az elnök kíváncsi volt a teljes igazságra, ám a végső döntés jogát természetesen magának tartotta fenn.

Első elemzésem a Vállalkozási Főigazgatóság (Korda Judit főigazgató) 1997-ben kötött szerződéseiről szól, - a többi a produkciós megállapodásokról.

Tisztában vagyok azzal, hogy a televíziós művészi-alkotó munka - legalábbis mindenre kiterjedően, egységesen - sem az emberi erőforrás-ráfordítások, sem a technikai eszközök igénybevétele, sem a konkrét anyagfelhasználás tekintetében nem normázható. Itt minden egyedi, s nem uniformizált, mint a szakiparban.

Mindenképpen egységesíthető azonban a kapcsolódó vállalkozási szerződések jogi, gazdálkodási és pénzügyi feltételrendszere, illetve a nélkülözhetetlen alaki és érdemi kellékek, a kötelező mellékletek tartalma, mibenléte. Az e tekintetben mutatkozó sokféleség, az eltérések ugyanis indokol(hat)atlanok. Minden egyes szerződést külön-külön fogalmaznak meg, találnak ki újra-meg újra, ami irdatlan mennyiségű feleslegesen megismételt szakmai és jogi munkát, munkaidőt, jogászi/ügyvédi közreműködést, díjat/költséget emészt fel rendszeresen. Az eltérő szerződések aláírás előtti felülvizsgálata is többszörös időráfordítást igényelt, hiszen a teljesen egyforma, azonos ügyekről kötött szerződéseket is az első szótól az utolsóig mindannyiszor figyelmesen el kellett olvasni, pl. az egyébként teljesen érdektelen és lényegtelen szövegeltérések miatt. Javaslataim a következők:

· Elnöki utasítást kell kiadni "A szerződéskötések rendjéről", amely - több más folyamatszabályozó utasítás mellett - az SZMSZ mellékletét képezné.

· Az utasítás minden esetben uniformizált - esetleg szükség szerint variálható vagy kombinálható elemekből cserélhetően felépített - típus-szerződések (8-10 fajta elég lenne), netán blanketták alkalmazását írná elő.

· A szabályozás meghatározná azokat a kötelező érdemi-tartalmi elemeket, feltételeket, amelyekre a szerződésnek feltétlenül - a szintén előírt módon - ki kell térnie. Az egyes típus-szerződések tartalmaznák azokat a specifikus jogokat és kötelezettségeket, sajátos preferenciákat és szankciókat, melyeket az adott vállalkozás-fajta esetében kölcsönösen szükséges előírni.

· Minden esetben elő kell írni legalább két melléklet kötelező alkalmazását. Az egyik: a vállalkozás tárgyának - legyen az építmény, díszlet, vagy éppen művészi alkotás forgatókönyve -, konkrét anyagi mibenlétének mélyreható bemutatása, részletezése. A másik: a tételes költségvetés elkészítése, a tételes utókalkuláció összeállítása a rögzített tartalmú űrlapokon.

· Végezetül: a részvénytársasági működésnek célszerűen - az egységes elő-írások kidolgozása és érvényesítése mellett - a szerződések ügyvédek általi előzetes felülvizsgálata felel meg leginkább. A Magyar Televízió Rt.-nek - mint megbízónak, mint megrendelőnek - mindig pontosan tudnia kell, hogy a szerződés teljesítése által mit kíván elérni, így az ehhez szükséges jogi garanciákat, legalábbis a bonyolultabb, fajsúlyosabb szerződések esetében, fontos, hogy gyakorlott ügyvédek fogalmazzák meg. Lehetséges, hogy egyes szerződések emiatt elveszíthetik "gyermeki bájukat", viszont a szerződéses fegyelem, a megvalósítás színvonala jelentősen javulni, a kimutatott és a rejtett károk összege pedig csökkenni fog.

Amikor a "Megrendelő" és a "Vállalkozó" a szabad piac körülményei között, bizonyos egyenértékek cseréje céljából "megállapodnak" egymással, akkor a Polgári Törvénykönyv szabályai szerint "Vállalkozási Szerződés"-t kötnek. A szerződések tetején díszelgő "Megállapodás" cím az olvasóban - vagy a felül-vizsgálóban - az egykori szocialista típusú "Együttműködési Megállapodás"-ok formáját, megfogalmazását idézi. Azokat azonban általában egyik fél sem vette komolyan, betartásukra nem is nagyon törekedtek, hiszen a végén minden úgyis másképpen alakult, ám jelentős anyagi következmények sohasem terhelték "a szerződésszegőt". Sok "Megállapodás" olvastán az embernek az a határozott benyomása, hogy ott maradtunk a múltban; a felek nem vállalják a vállalkozási szerződés kötelmeit és kockázatát, ami egyrészt anakronizmus, másrészt jogi nonszensz.

TV Shop-jutalékok. Szükséges, legalább szúrópróbaszerűen, egyes szerződések utókalkulációjának "utólagos" áttekintése. Valószínűleg jelentős felfedezésekre juthatnánk. Alapozom ezt például a Horváth Lóránt gyártási alelnökkel folytatott beszélgetésemre - az új ember minden fogódzót megragad! -, amikor azt mondta, hogy: "A Televíziónál jelenleg senkinek sincs fogalma róla, mi mibe kerül, és valójában mit hoz a konyhára. Az utókalkuláció nem valós eredményeket tükröz, a legfontosabb kérdésekre nem ad választ, döntéselőkészítésre alkalmatlan." Meg kellene vizsgálni, vajon milyen nyereséget hoznak ezek a 25 % -os jutalékos szerződések, - rentábilisak-e egyáltalán?!

Barter és kompenzációs szerződések. A "Cartoon Network" szerződésben pl. túlzás, hogy a rajzfilm-összeállításban rendelkezésre álló maximum négy (4) perc reklámidő eladására kizárólag a Turner (TIASL) cég jogosult, és így őt illeti meg az ebből keletkező összes bevétel is. Pusztán a szerződés szövegéből, a háttér-kalkulációk ismerete nélkül persze ember legyen a talpán, aki megmondja: ki nyer az üzleten? Épp a lényeget fedi el a homály.

A FOCA kontra MTV Rt. szerződésből nem sok derül ki, ugyanis nincs mellette magyar fordítás! De miért is szól a szerződés 2001-ig, amikor addig még nem is garantált a magyar Forma 1 GP megrendezésének a joga, amihez pedig az összes futam közvetítési kötelezettsége (!) kötődik. Különösképpen érdekes a dologban, hogy miközben a Eurosport műhold-adó 1997-ben már egyáltalán nem közvetíti a versenyeket sem, addig a Magyar Televízió Rt. az idén elsőízben már nemcsak a futamokat közvetíti szinte minden esetben élőben, hanem az időmérő edzéseket is! Megéri?! Összefügg mindezekkel a Hungaroring Sport Rt. kontra Hungexpo Reklámügynökség Kft. "Együttműködési Megállapodás" is, amely a Forma 1-es magyar nagydíj megrendezésére irányul. Ők is kívül állnak a Ptk.-ön. A szerződés 1.számú melléklete lenne a FOCA/MTV Rt. szerződés magyar nyelvű fordítása, ami persze innen is hiányzik. Mindezek összefüggenek egymással. Megfoghatatlan, hogy ezeken a szerződéseken valójában kik és mennyit nyernek, amint az is, hogy a Magyar Televízió Rt., de pláne a magyar állam: mit veszít!

A 14 + 6 millió forint (+ÁFA) értékű főszponzori csomag és reklámfilm értéke-sítési jog átadása nyilvánvaló dotáció, - a Magyar Televíziótól a rendezőnek.

Félix Film/MTV megállapodás az "Űrgammák"-ról. A filmsorozat sugárzása a Magyar Televíziónak elképesztően sokba kerül. Az 51 epizód legyártásának "egyszeri költsége" ("A" melléklet) 43,6 Mft, a már eddig legyártott 8 adás költsége 31,6 Mft ("B" melléklet). A produkció ún. "előkészítő költségeinek" pontos összege 22,4 Mft ("D" melléklet). Mindezekhez + ÁFA. Összesen közel 100 Mft, ÁFA nélkül, - valóságos szuperprodukció! Ez egyben hatalmas megtakarítási lehetőség is... A hivatkozott mellékletek persze hiányoznak.

Co-Nexus PrintTer Kft./MTV megállapodás a "Szatelit"-ről. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy a szabad piacon alapuló, kapitalista gazdaságban mindenki/bárki azt reklámoz, szponzorál, amit/akit csak akar, tetszés szerint olyan műsorokat közvetít, amelyek majd megfelelő reklám/szponzori bevételeket produkálnak. Teheti mindenki mindezt a hatályos törvények, jogszabályok, és a jó ízlés szabta keretek között. Még a nagyrészt állami tulajdonú Postabank is! A magyar gazdaságban a "szabad" piac - ezen belül különösen a média-piac - döntő mértékben monopolizált. Csak az lehet képes drága, ám kétes minőségű televíziós "szórakoztató" műsorokat tucatszám szponzorálni, akinek bőven van erre felesleges (!) - rosszmájúan mondhatnám: "kidobni való" - pénze. A média-piacon a Postabank Rt. tudatos stratégiával egyre nagyobb, lassanként uralkodó részarányra tesz szert. Bármit szponzorálhat? Ha van rá MTV-s fogadókészség!

A Co-Nexus Rt. "elvagyonkezelt" 4-8 milliárd forint állami vagyont, eladóso-dott, a Televízió nyilvánossága előtt (parlamenti közvetítések) csődbement, még létező vagyonát felszámolási eljárásban zárolták, vezetői ellen hatósági vizsgálat folyik. (Az információk a Magyar Televízió híradásaiból közismertek.) Kizárt dolog, hogy a Co-Nexus PrintTer Kft.-nek semmilyen szerepe ne lett volna az ominózus cég tündöklésében és bukásában, hiszen közel 10 éven keresztül kizárólagosan végezte a Co-Nexus Rt. teljes PR-tevékenységét, mint ahogy ez a teljes nevében is benne van. (Amint a Co-Nexus Rt. működésének vezérelve is benne van - a Co-Nexus névben.) A Postabank Rt. miért szponzorál egy, az állami tartozásaival elszámolni képtelen cég egyik leánycége által menedzselt műsort?! Miért köt szerződést a Magyar Televízió a kétes (vagy kétségtelen) hírű Co-Nexus Rt. PR-cégével? Csak nem azért, mert a Postabank Rt. szponzorálja?! De még egy sajtóetikai kérdés is feltehető. A közszolgálati Magyar Televízió tulajdonképpen - kisebb-nagyobb kihagyásokkal - már 4 éve objektív "helyszíni közvetítést" ad (kezdte: Pálfy G. István a "HÉT"-ben) a Co-Nexus Rt. pénzügyi rémdrámájáról. Akkor hogyan lehetséges, hogy a kereskedelmi Magyar Televízió pedig - mintha mi sem történt volna - üzleti szerződést köt az inkriminált cég egyik maradványával? Ráadásul olyan műsorsorozat (Szatellit) folyamatos sugárzásáról, amelynek a műfaja politikai kabaré, és éppen az utolsó adását Selmeczi Tibor műsorvezető a különféle korrupciós botrányok, csődök feletti önfeledt-tréfás élcelődéssel kezdte! Valakinek nincs bőr a képén. Nagyobb baj, hogy a Magyar Televízió közszolgálati és kereskedelmi arculata szemben áll egymással, az MTV Rt. tehát sajtóetikailag janus-arcú. A "Szatellit" tartalmilag is a közszolgálatiság valóságos megcsúfolása, mivel sem hasznos információkat nem közöl, sem jóra nem nevel, se nem szórakoztat. Primitív és blőd világképet sugall, egetverő marhaságokkal traktálja a nézőt és a könnyed szórakoztatás látszatával egy cinikus világ-és életszemléletet reklámoz, miközben pedig a sorok között, sunyi félmondataiban kifejezetten politikai tömeg-manipulációt is folytat. Mitől közszolgálati Bánki Iván Szórakoztató Stúdiója?!

Monaco-i Gálaműsor. A Tele Magazin Kft.-vel kötött szerződés tanúsága szerint közel 10 millió forintba került az Oscar-díj átadásának, valamint az azt követő gálaműsornak a helyszíni közvetítése. Nem az összeget sokallom, csupán azt nem értem, hogy ennyiért kinek, miért volt ez fontos? A tévénézőnek aligha...

"Exkluzív"sorozatműsor (52 részben). A vállalkozói díjat a szerződő felek adásonként 1.743 ezer forint + ÁFA összegben (szabad ár) határozták meg. A megoldás szöges ellentétben áll a limit-költségvetés - mint gazdálkodási keret - alkalmazásának megbízói szándékával, a kategória eredeti rendeltetésével. A közszolgálati MTV Rt. Szórakoztató Műsorok Stúdiója eldöntötte, hogy "Exkluzív" címmel, külső vállalkozóval műsort készít(tet). Az erre alkalmas külső vállalkozót Megbízó éppen az Exkluzív '96. Kft.-ben találta meg, amely speciel e műsorsorozat folyamatos készítésére alakult. Mindez a közszolgálatiság, a köz-beszerzés paródiája, - maga a létező korrupció. Nem dönthető el utólag, hogy a szerződés tényezői - Megbízó műsorkészítési szándéka, Megbízott Kft.-je, Megbízó konkrét szerződési szándéka, a tárgyi szerződés, a limitköltségvetés és a szerződéses összeg, maga a műsor - milyen idősorrendben is jöttek létre? Mivel tender nem volt, felmerülhet a gyanú, hogy a jelen szerződés felsorolt összes alapvető tényezője egyidejűleg jött létre, - egy vagy több kompetens, "összedolgozó" személy ötlet-csomagjának realizálása révén. A produkciós szerződések zömében éppen a verseny kizárására irányuló kölcsönös szándék és annak "tökéletes, rendszerszerű megvalósítása" az, ami ellentétben áll a köz-szolgálatisággal, a közbeszerzési-, és a verseny-törvénnyel. Sejthető, hogy a valamikor közös, de mára széjjelvált (t.i. Megbízóra és Megbízottra) kölcsönös monopolérdekek realizálása a lényeg. Ezek a szerződések valójában álságos szerződések, amelyek formális-jogilag igyekeznek álcázni a folytatódó rendszer-átmentő valóságot, miszerint Megbízó és Megbízott továbbra is ugyanaz a személy, aki posztszocialista "Együttműködési Megállapodás"-t köt saját magával. Mitől közszolgálati az a műsor, amely elsősorban a pénzszerző ötlet kitalálóját szolgálja? Hogyan felel meg érdemileg a közbeszerzésre vonatkozó jogi követelményeknek, előírásoknak egy olyan tartós szerződéses kapcsolat, amelynek fő törekvése, hogy minden potenciális versenytársat eleve kizárjon a műsorkészítésre irányuló vállalkozásból? Az MTV Rt. szűkebb menedzsmentje igyekszik betartatni a közszolgálatiság követelményét, a közbeszerzési törvényt; létszámelbocsátással, illetve a műsorkészítési-és a rezsiköltségek mérséklésével próbálja megteremteni a részvénytársasági gazdálkodás feltételrendszerét, - ámde középvezetői szinten minden a visszájára fordul: az elbocsátott létszám, vagy annak egy része egyszercsak "visszatér", mint műsorkészítéssel megbízott külső kft.! Így marad(hat) minden a régiben, csak éppen minden kétszer annyiba kerül majd (+ÁFA!), mint azelőtt. Ez a "szétosztódási folyamat" észrevétlenül már 1992. óta folyamatosan erősödik, - s tulajdonképpen "spontán privatizáció"!

A folyamatosan gondozott, exkluzív partnerkapcsolatok révén megszerzett, MTV-n kívülre szervezett monopolisztikus műsorkészítési (szerződéskötési!) jog lényegét tekintve vagyoni értékű jog, vagyis vagyon. Aki ezt megszerezte, - folyamatos megbízáshoz, munkához, bevételhez, jövedelemhez jut: miközben mindenki más automatikusan kizáródik ebből a lehetőségből. Egyes személyek, zárt körök egyre jobban élnek az MTV Rt. megrendeléseiből, - a menedzsment pedig élet-halál harcot folytat a túlélésért, a részvénytársaság fennmaradásáért, amelyet a csőd effektív veszélye fenyeget. Jelen magyar viszonyaink között sajnos a privatizáció "legzökkenőmentesebb, ideális módja" a kiszemelt cég fokozatos, tudatos csődbedöntése, csődbevitele, egyidejű folyamatos felszámolása. Az elhúzódó csődközeli gazdálkodás "kiváló lehetőséget” nyújt a tevékenység és a vagyon intézményes kiszervezése, öncélú decentralizálása révén minden érték látszat-szerződésekkel takart, módszeres szétlopására. Ilyen irányú gyanúim megalapozottságának legfőbb bizonyítéka éppen a limitköltségvetés árulkodóan félrevezető alkalmazása. A kiszervezett, majd az MTV-n kívülről megvalósított műsorkészítés limit-költségvetése ugyanis már nem az eredeti célt szolgálja, nem a felhasználható költségkeret felső határát rögzíti, hanem a szerződésben foglalt (szabadáras) díj meghatározásához lefolytatott alku elvtelen eszközévé válik. A megállapodásból műsor lesz, az adást automatikusan a számlák követik, a kialkudott díjjal, - amelyek valós költségtartalmát már nem ellenőrizheti, és nem is ellenőrzi senki. Ez bizony vérbeli privatizáció, a műsorkészítési költségvetés (az éves büdzsé = 10-15 milliárd forint) monopolizált privatizációja...

Az "Exkluzív" produkciós díja 20 percért 600 ezer forint, - döbbenetesen sok.

Honorárium = szerzői jogdíj. De mitől szerzői jogdíj: az operatőrök munkadíja, a felvételvezetők munkadíja, az adminisztrációs ügyelet díja, az anyaggyűjtés díja, a rendezőasszisztens, a hangmérnök, a sminkmester, a fordítás-lektorálás, a hangalámondás munkadíja?! Az ún. műszaki költségek, a külföldi forgatások költségei, illetve azok előre becslései elnagyoltak, részben fiktívek, ám minden-képpen ellenőrizhetetlenek.

"Lehetetlen?"(24 adás). A kéthetenkénti, egyenként 50 perces adás ára ÁFA nélkül 1.369 ezer forint. Elképesztően magas a műsorvezető-riporter 250 ezer forintos díjazása adásonként. Túlzott preferencia, miszerint Vállalkozó térítés-mentesen veheti igénybe és használhatja fel az MTV Rt. archívumát a műsorok elkészítéséhez. Fizessen értük méltányos árat, miként az MTV Rt. is fizet neki a műsorok elkészítéséért. Újszerű kitétel, hogy az MTV Rt. belső állományában lévő munkatársak - a költségvetésben nem szereplő - honoráriumát Megrendelő fizeti, akik viszont a meghatározott honoráriumért Vállalkozó rendelkezésére állnak a tárgyi műsor elkészítéséhez. Ez összeférhetetlen, ugyanis Megrendelő megfelelő alkalmazottai nem lehetnek anyagilag érdekeltek a Vállalkozóval kötött szerződés teljesítésében. Ez a gyakorlat jogi nonszensz, még megfordítva is, hiszen az is összeférhetetlen, ha Vállalkozó fizetné Megrendelő alkalmazottait. Éppen ezek az apróbb eszmei zűrzavarok mutatják, hogy ezek a szerződések kizárólag csak egy belterjes gyakorlat jogi lefedezését szolgálják. A rögzített honoráriumok erősen túlzottak, Bánki Iván nem is kívánta felvenni azt. De nemcsak a műsorvezető Vámos Miklós díjazása túlzott, hanem szinte mindenkié. Még a gyermekszereplő szintetizátorosnak is jut adásonként 20 ezer forint. Végezetül: hogy ebben a koprodukcióban ki külsős és ki belsős, ki kinek kije, illetve ki kinek miért és mennyit fizet, azt végsősoron komplett elmebaj lenne kibogozni. Egy biztos: mindezen viszonylatokra a polgári törvénykönyv összes jogi előírása hatástalan.

Apropó (8 adás) és Dessert (14 adás). A vállalkozási szerződés a fenti műsorok elkészítésére a Kepes Kommunikációs és Művészeti Kft.-vel köttetett. Ez követi az "Exkluzív" sémáját. Adott műsorra (megrendelésre) külön kft. alakul, amely mintha önálló életet (is) élne. Valójában azonban az adott műsorból él, hiszen éppen ezért alakult. Nagy varázsló, aki bebizonyítja, hogy a műsor elkészítése így gazdaságosabb, illetve a közszolgálati televíziónak olcsóbb, minthogyha az MTV Rt. kebelén belül készülne, - a szigorú elszámolás (utókalkuláció) keretei között. Nem! Ez a megoldás az MTV Rt.-nek lényegesen többe kerül, tehát kizárólag a műsorkészítő kft., illetve a vele azonos műsorvezető erősen anyagi(as) érdekeit szolgálja. Az MTV Rt. kénytelen feszített üzleti tervet készíteni, büdzséjét egyre szűkíteni, létszámát leépíteni, csőd ellen küzdeni, az MTV Rt. vezetése napi támadásokkal kénytelen szembenézni, - miközben az Exkluzív Kft. és a Kepes Kft. prosperálnak. Az anyagi javak fokozódó szűkösségét, a tárgyi restrikciós intézkedéseket át kell vinni rájuk, alkalmazni kell velük szemben is.

Az Apropó-műsor 1 adása ÁFA nélkül 3.724 ezer forintba, a Desszert-műsoré 6.741 ezer forintba kerül. Az összes Apropó-műsorért kifizetendő éves teljes díjösszeg 33.363 ezer forint, az összes Desszert-műsorért pedig 105.699 ezer forint. A műsorok költségvetése már egy "továbbfejlesztett változat", ugyanis a "limit"-szót már formálisan sem tartalmazza. (Fejlődik a privatizáció!) A szerződés "részletes és tételes költségvetésről" beszél, amelyek a mellékletét képezik. Ehhez képest ilyen mellékletek nincsenek, - vannak viszont olyanok, amelyekről a szerződés nem szól (ezek nem költségvetések). Megrendelőt Bánki Iván stúdióvezető képviseli, aki az előző pontban már tárgyalt Vámos Miklós műsorban díjazott lett volna, ám nem vette fel. Éppen erre az össze-férhetetlenségre is utaltam az előzőekben, nevezetesen arra, hogy ugyanazok a személyek egyszer Megrendelő képviselőjeként, másszor egy külső vállalkozó műsorának kvázi-honoráltjaiként tűnnek fel. Merő jogi zűrzavar az egész, ahol fű-fa-virág mindenfajta személyes érdekei maradéktalanul érvényesülhetnek, persze mindig az MTV Rt. társasági érdekei ellenében. Lényeg az összefonódás! Mindkét műsor költségvetése elképesztően pazarló. A négyesben beszélgetős Desszert-műsor kétszeresen túlfizetettnek tűnik, hiszen jóval olcsóbbnak kellene lennie az Apropó-műsornál. A költségvetési tételek döntő hányadának összegei "nem tűrnek nyomdafestéket", - felháborító privát üzleti titkot képeznek.

Divatmagazin '97. A szerződés a Médiakontakt Kft.-vel köttetett, 12 darab 25 perces sorozatműsor előállítására. A vissza-visszatérő sztenderd-konvencionális szövegrészek arra engednek következtetni, hogy: volt egyszer, hol nem volt, egy egységes szabályozás, amelyből mindenki más és más részletekre, ám nem szívesen emlékszik vissza, lényege régen a feledés jótékony homályába merült.

"Űrgammák" 95-140. részek. A szerződő felek újabb 46 epizód elkészítésében állapodnak meg, amelyek egyenként 25 percesek. Majd újabb 20 rész gyártásáról egyeznek meg, amely kitétel nem jogszerű, hiszen ehhez a szerződéshez semmi köze nincsen. Ez burkolt árukapcsolás, az MTV Rt. részéről pedig szükségtelen előre elígérkezés. A jogdíjak felsorolás alatt szinte csak olyan kifizetési tételek szerepelnek, amelyek mindegyike munkabér, vagy megbízási díj. A honorárium jogcím alatt kivétel nélkül munkabérek és megbízási díjak szerepelnek. A produkciós szerződések költségvetés-készítői kevés kivétellel lazán bánnak a társadalombiztosítási járulékkal, csupán az a kérdés: kinek a kontójára? Vagy saját magukat, vagy a Megbízó MTV Rt.-t, vagy (közvetlenül, vagy áttételesen) a TB-önkormányzatokat csapják be. Mindezért persze valaki hamarosan komoly büntetéseket fizet majd! A költségvetések zöme ugyanis egyáltalán nem kalkulál tb.-járulékkal. Aki kalkulál, az is érthetetlenül, erősen csökkentett mértékkel. Az "Űrgammák" költségvetésében szereplő mintegy 3.130 ezer forint összegű eredeti személyi jövedelem helyett a kalkulált járulékalap mindössze 1.085 ezer forint! Számításaim szerint ez azt jelenti, hogy az ún. jogdíjak és honorárium után egyáltalán nem számítanak tb.-járulékot, ami közel 1 millió forintos tb.-járulék összeg eltagadásának felel meg. Lehet ez legális?!

Drámai Stúdió: "Kisemberek". A 90 perces műsor maximált limitköltsége 39 millió forint, ami irtózatos összeg! Létezhet olyan televíziós filmalkotás, amely megér ekkora összeget? "Megrendelő a vállalási ár 10 %-át visszatartja a tételes (utókalkulált) költség-és díjelszámolás benyújtásáig, annak ellenőrzéséig." Íme a bizonyíték, - az a bizonyos hiányzó láncszem, a múlt homályából előtoppanó elfelejtett hagyomány! Mivel a film gyártásával megbízott Globe Film Kft. külső vállalkozó, analógiát alkalmazva: az MTV Rt. valamennyi külső műsorkészítőjét kötelezni lehetne és kellene is a tételes utókalkuláció szerinti utólagos költség-elszámolásra. A "Kisemberek" produkció limitköltségvetésében 8.948 ezer forint szerepel a stáb költségeként, ami vélhetőleg teljes egészében bér. Tb.-járulékkal ők sem kalkuláltak. Az összeg részletezés híján teljesen értékelhetetlen. Igaz ez sajnos a dologi kiadások minden egyes összegére is. Drága ez a filmalkotás, továbbá meghatározhatatlan, hogy mit ér valójában, de leginkább az, hogy mibe is kerül majd ténylegesen?

Dosszié. Megbízott az ACTION NEWS Bt., képviselője Frei Tamás műsor-vezető. Elkészítésének vállalási díja részenként külön-külön: 5.489 ezer forint.

Részleteiben csupán egyetlen tétel sokallható: a szerkesztő-riporter 400 ezer forintos díjazása, alkalmanként. Ám ez mégsem sok, ha figyelembe vesszük, hogy Frei Tamást időnként Ebola-vírusok és mérgeskígyók is veszélyeztetik!

Friderikusz-show. Egy adás szerződéses ára - készítő: a Friderikusz Kft. - 20 millió forint. "A szponzor-és reklámbevételek ellenőrizhetőségét, a nyilván-tartásokba való betekintést az MTV Rt., illetve a Kereskedelmi Igazgatóság mindenkor biztosítja a Friderikusz Kft. képviselője számára." A nagy kérdés: Biztosítja-e ugyanezt a Friderikusz Kft. a Megrendelő MTV Rt. számára a Friderikusz-műsorok tényleges költségeinek utókalkulációját illetően?! Soha nem! Az összes műsort teljes egészében a szponzorok finanszírozzák, noha ezt a Média Törvény tiltja. A Friderikusz Kft. 30 %-os ügynöki jutalékot, külön extra-profitot is élvez. Ha jó a műsor, nőhetnek a reklám-bevételek, - miért is ne?!

A tb.-elszámolás a kalkulációból teljességgel hiányzik. Vajon mely tb.-revizor "merné" is ezt észrevételezni?! Még az Antenna Hungária Rt. szakembereinek javadalmazásáról is "megemlékeztek" 450 ezer forint erejéig. Merőben új elem a költségvetésben a haszon fogalma, cca. 350 ezer forintos összegben. Csak el ne terjedjen! Az MTV Rt. természetbeni szolgáltatásokat is nyújt a Friderikusz-show-khoz. A térítésmentesség jogi nonszensz, praktikusan minimum az ÁFA-törvény kijátszása. Maximum tiltott támogatás, ami az MTV Rt. mérlegének a valódiságát sérti.

Friderikusz-műsorok: "Másképpen beszélgetek" és "Az én mozim".

"Az értékesítésről a Felek félévenként utólag elszámolnak. Az értékesítésről a Felek kötelesek elkülönített nyilvántartást vezetni, amelybe egymás számára betekintési és ellenőrzési (könyvvizsgáló) jogot biztosítanak." Miért nem vonatkozik ez a műsor teljes költségelszámolására?! A szerződés rögzíti, hogy a Friderikusz Kft. jogosult a produkcióhoz díjmentesen felhasználni az MTV Rt. archívumában található anyagokat. Eddig semmi gond. Ámde ugyanakkor a költségvetésben szerepel két tétel: archív anyagok 50 ezer forintért, sajtó-archívum, archívum (hang, kép) 180 ezer forintért. Tehát mégsem ingyen?! Tetejébe előbbit még át is írják, 40 ezer forintért. Furcsa. Lényegében az MTV Rt. 270 ezer forintot fizet azért, mert az archívum "térítésmentes" felhasználását bíztosította a Friderikusz Kft.-nek. Ingyenes jótett helyébe tehát feltuningolt számlát várj! A tárgyi költségvetésből szintén hiányzik a tb.-járulék kalkulációja. Szerepel viszont ismét a nyereség: cca. 264 ezer forint összegben, és ismét szerepel további térítésmentes szolgáltatások nyújtása is az MTV Rt. részéről. Ezt a szerződést az MTV Rt. részéről annyian - számszerint nyolcan - szignálták, hogy alá már nem is írta senki. Peták István elnökkel sem íratták alá, viszont felelősségre vonták...

Helló, világ! - turisztikai magazin. A műsor-sorozat (25 adás) megbízott elkészítője a Welcome Kft., - adásonként 2.678 ezer forint + ÁFA díjért. A szerződés rögzíti, hogy a vállalkozói díj "a felek által kölcsönösen ellenőrzött és elfogadott költségvetés szerint" alakult ki. Utókalkulációs kötelezettséget kellett volna előírni. A tb.-járulék kalkulációja itt is "redukált" mértékű.

Koktélbár (sztárok, koncert). A megbízott a SOMA Film Kft., - adásonként 2.800 ezer forint + ÁFA vállalkozói díjért. A költségvetésben a tb.-járulék kalkulációja nem szerepel, ami cca. 640 ezer forint összeg hiányát jelenti. Koktélbár (Aréna, Éjszakai tere-fere). A Jogi Iroda szignója éppúgy hiányzik, mint az előző szerződés esetében, mégis megkötötték. A tb.-elszámolás itt is hiányzik, mintegy 340 ezer forint összegben.

A FORMA 1. TV-közvetítések jogdíj-vásárlása. A szerződés összege 500 ezer USD/év, ami cca. 100 millió forintnak felel meg. A szerződés szövegéből mind-össze ennyi "származott ránk", földi halandókra: "a FOCA ADMINISTRATION LIMITED nevében részéről az erre meghatalmazott BERNARD CHARLES ECCLESTONE aláírta az MTV MAGYAR TELEVÍZIÓ nevében és részéről az erre meghatalmazott". Ennyi!

Teleautó - technikai autós magazin készítése. Egy 30 perces adás ára 600 ezer forint + ÁFA. A szerződés a Mozart Motorsport SE-vel köttetett. Csatoltak a szerződéshez egy feljegyzést, amit nem tudni ki írt. Rendkívül lényeges körülményre hívja fel a figyelmet, ugyanis az 1997. évi szerződésből kihagyták azt a szövegrészt, ami rögzítette: "ha a műsorgyártásra felhasználható szponzor-bevételek nem fedezik az említett gyártási költséget, akkor a hiányzó összegre a Mozart Motorsport SE nem tarthat igényt." Nincs nyoma, hogy az észrevétellel módosították volna a már aláírt szerződést. Egyébként is: eső után köpönyeg.

Játék határok nélkül '97. nemzetközi vetélkedő. A műsornak a költségei is határtalanok, ezért a végén össze is adom a szerződések végösszegeit. A B.B. Fekete Szcenikai Mérnöki Iroda Kft.-vel kötött szerződés tárgya ideiglenes szerkezetek szolgáltató kölcsönzése, átalakítása, szcenikai ügyelet biztosítása, mindez 82 millió forint + ÁFA vállalkozói díjért. Újabb "Űrgammák" rém-látomása sejlik fel a kivitelezés részösszegeinek láttán. Ezek az árak mindenképp monstre hollywoodi nagyságúak! Semmiképpen nem a szegény Magyarország általánosan uralkodó viszonyait tükrözik! Miért kell nekünk annyira flancolnunk, hogy pl. díszlettárolót építünk csak 5,3 millió forint + ÁFA összegért?! A 6.400 négyzetméteres játéktér 23 millió forint + ÁFA, a 2 darab (összesen 3.000 férő-helyes) tribün építése 21 millió forint + ÁFA összegbe kerül(t). Ám ezek a költségek mindössze bérletre jogosítanak, az építmények nem kerültek az MTV Rt. birtokába! Nem vagyok szcenikai szakértő, csak közgazdász. Ámde az alkalmazott "bérleti díjak" elképesztő nagyságúak. A szerződéshez mellékelték a tárgyban kiírt tenderre beérkezett árajánlatok kvázi-értékelését is, amelyből kitűnik, hogy pl. a Compack Bau ajánlata árban lényegesen kedvezőbb (40 millió forint + ÁFA) volt, emellett szintén tartotta volna az előírt határidőket. Azonban az ajánlatuk a bírálók számára valamiért irreálisnak tűnt. Lelkük rajta.

A nagy fejedelem. Elrettentően drága film! Az ember eltöpreng azon: mi kerülhet a 80 perces alkotásban 39 millió forintba?! A szűkszavú limitköltségvetésből ez nem derül ki. Pl. ilyen tételek szerepelnek benne: Stáb = 9 millió forint, Színész, statiszta = 7 millió forint. Sejtjük ugyan, hogy az összegek mögött monumentális tömegek és akciók mozoghatnak, de megfelelő részletezés hiányában mindez csak megalapozott gyanú. Lehet benne 500 lovas, 50 mozsárágyú és/vagy 10 tengeralattjáró, akkor sem éri meg a pénzét. A limitköltségvetésből hiányzik a tb.-járulék. Az MTV Rt. ingyenes szolgáltatás-nyújtása itt is az ÁFA-törvény kijátszása. A hivatkozott mellékleteket (köztük a forgatókönyvet) nem csatolták. A szerződést pont a vállalkozó nem írta alá...

"1996." produkció 5 részben. A sorozat 43 millió forintba kerül. A MAGIC MEDIA-val kötött szerződés költségvetése megengedhetetlen nagyvonalúságot tükröz. Szerepel benne egy bizarr nagyságú tétel is: világosítás = 5 millió forint!

A világosság persze feltétlenül szükséges és indokolt: node ennyi?! Képfelvétel, nyersanyag = 1 millió forint! Ez sem semmi. Mellékletek nincsenek, ÁFA-törvény kijátszása, stb. Ezt a szerződést meglepő módon egyik szerződő fél sem írta alá. Talán nem is kellene erőltetni!

'Házikoszt". Újabb MAGIC MEDIA-produkció, 45 millió forintért. Szerződése ilyen ellentmondásos kitételeket tartalmaz: "... elkészíti a költségvetést, és az elfogadott gyártási terv szerint legyártja a műsort a költségvetésben elfogadott összegért, mely vállalási árnak minősül." Ezt jogilag üti a következő pont: "... 10 %-át pedig visszatartja a tételes (utókalkulált) költség és díjelszámolás benyújtásáig és annak ellenőrzéséig." Továbbá: "Felek megállapodnak abban, hogy ha az elfogadott gazdasági kiértékelésben a megállapodott vállalási árhoz képest megtakarítás jelentkezik, akkor a Felek a megtakarításon a következő arányban osztoznak: MTV Rt. 60 %, Magic Media 40 %." Vagy vállalkozási ár (ptk.), vagy utókalkulált ár, - a kettő együtt nem megy. Ha a szerződő felek utólagos elszámolásban egyeznek meg, akkor kifizetni csak azt lehet, amibe a produkció ténylegesen került. Ez esetben minden "megtakarítás" az MTV Rt.-t illeti meg. A szerződés egyébként is ama nevezetes állatorvosi ló esete, ugyanis: A limitköltségvetés minden egyes összege eltúlzott. Pl. előkészítés = 0,7millió forint, világítás = 7 millió forint! Nem elég, hogy ennyiért világítanak, még robbantanak is: pirotechnika = 0,9 millió forint. Azután: terepszemle = 0,2 millió forint, szereplőválogatás = 0,2 millió forint, naplóvezető = 0,5 millió forint!!!, pénztáros = 0,3 millió forint, titkárnő = 0,2 millió forint, statiszta-szervező = 0,2 millió forint, 3 főszereplő = 3 millió forint, ruhásbusz = 0 forint (!), 10 autó =1,2 millió forint, emellett (!) üzemanyag + taxi = 0,3 millió forint. Nincs melléklet, de van: ÁFA-csalás, - a szerződést a vállalkozó nem írta alá...

Janusz I-VI. koprodukció. A Roadfilm Kft.-vel kötött szerződésben foglalt vállalási ár közel 80 millió forint. Költségvetést nem mellékeltek, így az összeg realitása ellenőrizhetetlen. "A Roadfilm hozzájárul ahhoz, hogy az MTV Rt. vagy megbízottja a jelen szerződésre vonatkozó költségnyilvántartásba a saját költségére betekinthet." Inkább ragaszkodnék a tételes elszámoltatáshoz...

E szerződésben is szó esik térítésmentes szolgáltatásokról, ami ÁFA-csalás. Játék határok nélkül (díszletek). Újabb díszletek készítése, döbbenetes árakon. Pl. "Rómeók és Júlia" díszlet = 5 millió forint. "Baba-etetés" játék = 4 millió forint. "Sajt-mászás" játék = 2 millió forint. "Gyaloghintó a vizen" = 2 millió forint. Hiányolom a lepényevés és zsákbanfutás, klasszikus magyaros játékokat, valamint ezek díszleteit, ezek sokkal olcsóbbak lennének. Miért mindig az a jó, ami külsőségekben gazdag, csicsás, méregdrága és bonyolult?! Miért nem jó sosem az, ami egyszerű, tartalmas, emellett olcsó? Miért hiszik, hogy a nézőknek csak a drága dolgok tetszenek?! Miért kell a külföldet majmolnunk, drága pénzért? A műholdon látható hasonló olasz, portugál és német műsorok mindig sokkal takarékosabb megoldásokkal operáltak, mint mi, pedig ők sokkal gazdagabbak. Bármilyen nemzetközi játék sava-borsa az ötletek szellemessége, - nem pedig a kellékek drágasága. Végsősoron mi a cél: a néző szórakoztatása, vagy pedig temérdek pénz elköltése díszletekre, megrendelések biztosítása a haveroknak?

Játék határok nélkül (újabb díszletek). "Úthenger"-játék = 5 millió forint. "Vízimalom"-játék = 3 millió forint. "Kalózhajó"-játék = 15 millió forint (bérleti díj). "Hengerjárás"-játék = 2 millió forint. "Karikadobás"-játék = 1 millió forint. "Krokodilfarm"-játék = 3 millió forint. "Szélmalom"-játék = 7 millió forint...

Játékos nemzet vagyunk, legalábbis a televízióban, annak is a nemzetközi műsorában. Amit viszont a kivitelező művel, az nem játék! "Megrendelő elismeri a Vállalkozó (MAFILM Szcenikai Kft.) szerződéskötést megelőző teljesítését, ezért a szerződés aláírásával egyidejűleg rész-számla benyújtása alapján átutal 13 millió forintot." Mindez teljesen megmagyarázhatatlan.

Játék határok nélkül (további díszletek). Már nem is részletezem: forgó hold, pékek, kötélbicikli, csővázas gömb, forgóajtók, kötélsárkány, mókuskerék, búgócsiga, guruló hengerek összesen 15 millió forintért. Mindez nem feltétlenül hülyeség! Már azt sem merem megkérdőjelezni, hogy miért kell nekünk minden ilyenben a nemzetközi közteherviselés jegyében egyenrangú partnerként (és persze költségviselőként is) résztvennünk. Azt ellenben határozottan állítom, hogy a díszleteinket méregdrágán állítjuk elő, amiből elsősorban a kivitelező haverok húznak busás hasznot, - és nem a bugyuta multikultúra-televízió nézői...

"Űrgammák"(141-160. rész). Mivel teljesen új tartalmú szerződésről (újabb részekről), újabb anyagi kötelezettségvállalásról (újabb 20 rész = 145 millió forint) van szó, igazából nem lehet a dolgot szimpla szerződés-kiegészítésként elintézni, új szerződést kellett volna kötni. Szembetűnő jogi lazaság, nagy-vonalúság ez!

"Kisváros" (90-102. rész). A műsor nem túl drága - nem is túl jó! -, az MTV Rt. utólagos költségelszámoltatási jogkörrel rendelkezik. Ám a költségvetésben szerepel egy-két furcsa tétel: "produkciós könyvelés" = 3 millió forint, "napló-vezető" = 0,5 millió forint. A tb.-járulék kalkulált összege irreálisan kicsi.

Játék határok nélkül - hevenyészett költség-összesítés. Ebben a kötegben a "Játék határok nélkül" műsorral kapcsolatban összesen 20 darab szerződés fordult elő, amelyek eddigi összköltsége: 215 millió forint. Még nincs vége!

A FORMA 1. tévéközvetítések jogdíjvásárlása a FOCA-tól. Többször is szóvá tettem, hogy a FORMA 1-es televíziós közvetítésekre vonatkozó szerződések dokumentációja hiányos, vagy nincsen magyar fordítás. Vágyam most teljesült, rendelkezésemre áll az eredeti angol szöveg hiteles magyar fordítása. Nem elemzem végig Bernie Ecclestone úr szigorúan precíz, egyoldalú diktátumait, mert ez meghaladná a kompetenciámat. Ámde nyilván nem véletlen, hogy a magyar fordítás 22. oldalától - itt kezdődik az MTV Rt. kötelezettség-vállalásainak módszeres ismertetése - a lapok szélein szinte mindegyik bekezdésnél felkiáltójelet vagy kérdőjelet találunk, ami csak valamelyik MTV-s vezető tollából származhat! Bizony sok arcpirítóan egyoldalú kötelezettség és garancia teljesítését vállaltuk a versenyközvetítések élvezetéért, csupa olyanokat, amelyeket már az Eurosport sem vállalt. A finanszírozási megoldás - nagy-léptékű trükk - pedig kifejezetten élményszámba megy! Hogy is van ez?! A 16 futam közvetítésének jogdíja összesen 500 ezer USD, 100 millió forint. Ám ezt a 100 millió forintot - egy másik szerződés szerint - az MTV Rt. helyett a Hungaroring Rt. fizeti ki. A Hungaroring Rt. gazdálkodása azonban önmagában súlyosan veszteséges lenne, ezért hát a magyar állam az állami költségvetésből többszáz-millió forinttal támogatja a magyar futam megrendezését. Vagyis: a 16 futam tévéközvetítési jogdíját végsősoron a magyar állam fizeti ki. Ecclestone úr kikötötte, hogy csak akkor iktatja be a magyar futamot az éves versenynaptárba, ha az MTV Rt. az év minden egyes futamát élőben közvetíti. A szerződést nagyobb összefüggésrendszerben értékelve kiderül: az állami költségvetésnek nincsen pénze, hogy üzletileg önállóan működőképes MTV-részvénytársaságot alapítson, de arra van, hogy a FORMA 1. tévéközvetítések jogdíját kifizesse, az arra egyébként képtelen MTV Rt. helyett. MTV Rt. "nincs", - FORMA 1. van.

Juli-Suli, - 13 részes sorozat-műsor. "A gyártási költségek fedezete szponzor-bevételekből finanszírozódik." Nem! A gyártási költségeket a vállalkozó - a Royal Film-és Video Kft. - szerződésben foglalt vállalkozói díjából kell fedezni, a műsorhoz kapcsolódó szponzorációs bevételek pedig kizárólag az MTV Rt.-t illetik meg, ezen bevételekhez a jelen vállalkozási szerződésnek, illetőleg a vállalkozónak semmi köze nincs. (A szponzoráció tilalma sajnos kijátszhatatlan.)

"Az ilymódon, a vállalkozói díjat nem fedező költségek térítésére Royal Film-és Video Kft. semmilyen címen nem tarthat igényt. Amennyiben a szponzor-bevételek tartósan (3 egymást követő adáson keresztül) nem fedezik a gyártás költségeit, az MTV Rt. jogosult a műsor megszűntetésére, a szerződés azonnali hatályú felmondásával. Az addig keletkezett veszteséget Royal Film-és Video Kft. vállalja." Az utóbbi idézetben foglalt kitételek egytől-egyig "problémásak".

Mint ez nyilvánvaló: nem a költségek fedezik a vállalkozási díjat, hanem éppen megfordítva, - a vállalkozói díjból kell fedezni a műsorkészítés költségeit.

Vállalkozónak a jelen szerződés pénzügyeit illető tisztánlátása erősen kétséges. Nem tudja, hogy mit akar(jon). Vállalkozói szerződést köt, de fél, hogy túllépi a költségkeretet. Ugyanakkor "belenyugszik", hogy az esetleges többletköltségeket neki kell állnia (hiszen minden kiadást a szponzor-bevételekből kell fedezni!).

Úgy tűnik tehát, hogy Vállalkozó állandó, oda-vissza interaktív kapcsolatban áll az e szerződésben meg nem nevezett szponzorral, - mintha a gyártás költségei függ(het)nének a szponzori támogatás nagyságától, illetve vice versa... Mondd már: ha a szponzor netán kicsit rosszabbul áll anyagilag: aznap Juli legfeljebb rántottlevest főz a nézőknek. Ebből is látszik, hogy szponzorálási ügyben ma mindenki - tisztelet a kivételnek! - fordítva ül a lovon, illetőleg szemben úszik a Média Törvénnyel! Sajnos általános gyakorlat, hogy műsorkészítő/műsorvezető és szponzor kvázi-kézenfogva, kész műsorral és finanszírozási konstrukcióval (költségvetéssel és szerződéssel) mennek az MTV Rt.-hez, miáltal abszolút kész helyzet elé állítják a műsorszolgáltatót. Ha mindenki mindenkivel összefonódik, abból sem színvonalas közszolgálati televíziózás, sem műsorkészítési szabad-verseny, sem demokratikus kultúra nem születhet. Ne a szponzorok döntsenek a műsorokról! Az AMC szponzori edénye - amelyben a főzés zajlik - ám legyen technikailag bármilyen tökéletes is: az átlagember számára közszolgálatilag elérhetetlen. A Juli-Suli érdekes, sokoldalú műsor, kivételes képességű műsor-vezetővel. A műsor költségvetése is tisztességes munkáról tanúskodik.

Nemzetközi poprock fesztivál '97. A "Megállapodás" szintén ellentétes a Média Törvénnyel, noha hivatkozik rá. Vállalkozónak (R-Vision Video Stúdió) semmi köze nincs ahhoz, hogy a megrendelő MTV Rt. miből fizeti ki a vállalkozói díjat.

A költségvetésből hiányzik a tb.-elszámolás. Néhány tétel - de talán mindegyik! - túlzott összegű. Az egész műsort félennyiből ki lehetett volna hozni, úgy, hogy a néző nem is vesz észre semmi különbséget.

Játék határok nélkül '97. Újabb kiadási tételeket tartalmazó szerződések a cím szerinti műsorhoz. Az itt szereplő költségekkel együtt a "Játék határok nélkül" című műsorra fordított összeg 218 millió forintra emelkedik.

Top-Show I.-II. (Rózsa György). A költségvetés 24 millió forint. Az MTV Rt. külön szolgáltatásainak értéke: 2 millió forintnyi kapacitásbiztosítás + 2 millió forint összegű belső "honorárium" (bér) + 1 millió forint tb.-járulék = összesen 5 millió forint, amelynek (+ ÁFA!) számlázásáról nem esik szó.

Top-Show III.-IV. (Rózsa György). Távol álljon tőlem, hogy a Bánki Ivánnál (helyettese: Rózsa Sándor, a műsorvezető fívére) eddig szerzett "rosszpontjaim" számát tovább szaporítsam, de a cím szerinti szerződés ismét igencsak fényűző költségvetéssel kalkulál! Nemcsak a show "top", hanem költségvetésének rész-összegei is! Készséggel belátom, hogy a szórakoztatás viszonylagosan a kultúra "legdrágább" alágazata, hiszen egyes szórakoztató műfajok esetében óhatatlanul a külsőségeken van a hangsúly: a harsogó hanghatás és a látvány dominál. De ennyire?! Túlzott a nagyszámú zenész/előadóművész díjazására fordított összeg. Az összesített honorárium 6 millió forint, ami túl sok egy 2x60 perces műsorra. Tegyük fel, hogy "a tiszta előadói műsoridő" összesen 100 percet tesz ki. Ebben az esetben egy-egy műsorszám előadója percenként átlagosan 59 ezer forintot keresett! Ennyi. Érthetetlen, hogy vajon milyen "skatulyázás" alapján, illetve ki határozza meg, hogy személy szerint melyik előadó mennyi honoráriumot kap a produkciójáért. Ki állapítja meg a névre-arcra szóló tarifákat?! Ki dönti el, hogy ki mennyiért szerepelhet ebben a generál-műsorban, és ki semennyiért? A show-ban ugyanis színvonalas és jellegtelen előadások (előadók) keverednek. Túlzott az improduktív kiadások aránya (pl. helyszínbiztosítás 120 ezer forintért, felvételi ügyelet 150 ezer forintért, a berendezéskiegészítés bére 350 ezer forint, látványtechnika 450 ezer forintért, szállítás 200 ezer forintért, ügyeleti díjak 2.500 ezer forintért). Ténylegesen mire kellett 1.318 ezer forint "fedezet", mire költötték? A tejszínhab a tortán: nem elég a tengernyi zenész, előadóművész, táncos és statiszta, - kellett még 2 fő sztárvendég 4 millió forintért, 2 fő illúzionista 1,4 millió forintért, valamint 2 fő zsonglőr 0,8 millió forintért! Nem lett volna elég történetesen mindegyikből egy-egy?! Pontosan az a pazarlás, hogy mindig mindenből kétszer annyi kell. A költségvetés sehol nem számol a nagyösszegű honoráriumok tb.-vonzatával, ami pedig önmagában cca. 8 millió forintot tenne ki. Ki és miből rendezi majd a tb.-járulékok nem kalkulált költségeit? Ámde nincs vége! A vállalkozó Magyar Filmiroda Rt. fedezeti összeg terhére nyújtandó szolgáltatásainak némelyike meglehetős kételyeket ébreszt. Ilyenek: napi költségfigyelés, a vállalkozás koordinálása, a produkció pénzügyi ellátása, általános kockázatvállalás. No comment. Nem tudni, hogyan és miért tüntették fel a Filmiroda Rt. költségeit négy pontban részletezve, összesen közel 3 millió forint összegben? Tájékoztató adat (mert: kit érint, illetve kit érdekel)?! Az MTV Rt. belső állományából foglalkoztatottaknak is "szántak" a megrendelő-rendezők több, mint 2 millió forint bérkifizetést. Valaki kézzel ráírta: "A belsős munkatársak ilyen összeggel történő honorálására nincs lehetőség. A produkció átvételét követően újra kell tárgyalni." A megjegyzést figyelmen kívül hagyták...

A melléklet az MTV Rt. kapacitásainak igénybevételét a Szolgáltató Iroda ár-jegyzéke alapján rögzíti, de csak mint ingyenes szolgáltatásokat. Ez az ÁFA-törvény kijátszása. A rendelkezésemre álló adatok alapján a Top-Show III.-IV. műsor összességében - szemben a költségvetés 23 millió forintjával - 41 millió forintba került!

A szerződés-módósítások konklúziói. A felülvizsgálatom eddigi megállapításait különös pontossággal igazolják vissza az időközben végrehajtott szerződés-módosítások. Ezek többsége éppen azzal a céllal született, hogy a műsorkészítő vállalkozó - egyébként szerződésben jogszerűen rögzített! - díjösszegeit közös megegyezéssel csökkentsék, az MTV Rt. nehéz anyagi helyzetére hivatkozással. Ugye, értjük: egyes vállalkozók - jogérvényes szerződéssel a zsebükben - "szociális érzékenységgel" viseltetnek az átmenetileg szegény MTV Rt. iránt, és hajlandók díjkövetelésük bizonyos hányadának elengedésére! Vagyis: nem az az ok, hogy egyesek túl sokat akartak markolni, netán ügyeskedő szerződést szövegeztek, fiktív-gyanús költségvetési tételeket állítottak be, pazarló pompával készítették a műsoraikat, - hanem az, hogy a Magyar Televízió „megszorult”, momentán nincsen elég pénze! Majdcsak rendbejön! (Vagy megy a Peták...)

Az eredeti vállalkozói díjak csökkentésére túlnyomórészt azon műsorok esetében került sor, amelyek a Szórakoztató Szerkesztőség szerződéskötési hatáskörébe tartoznak. A realizálás módja sajnálatosan átlátszó. A hirtelen, kampányszerű díjcsökkentés ugyanis önkéntes adakozásnak van álcázva, pedig nem az! Az árulkodó mondat a Novofilm (Áloműzők) új költségvetése alján díszeleg: "Az MTV Rt. jelenlegi pénzügyi helyzetére való tekintettel a NOVOFILM fedezeti hányadát 6 %-ra csökkentettük." Ugyan miféle vállalkozói díjak azok, melyekből csak úgy 5-, 7-, 10-, illetve akárhány százalék engedmény adható, Megrendelő nehéz anyagi helyzetére való tekintettel?! Dinasztikus/monopolisztikus, óriási nyereségtartalmú, kvázi-diktált árak, - amelyek még 30-40 %-os díjcsökkentés esetén is tartalmaznának bizonyos mértékű vállalkozói nyereséget. És ugyan miből is származhat ez az extra-nyereség? A közösből, az állami költségvetésből, a bankok és a multinacionális cégek reklám-és szponzori kiadásaiból, a tévé-készülék üzembentartási díjakból, az adófizetők pénzéből - de leginkább az MTV Rt. szűkülő büdzséjéből, növelve a gazdálkodás veszteségét.

"Március 15." dokumentumfilm. Koprodukció, amelynek felelős gyártója a HUNNIA Filmstúdió, és amelyhez az MTV Rt. 0,6 millió forint + ÁFA értékű szolgáltatás nyújtásával - tulajdonképpen: mint alvállalkozó - járult hozzá. A szerződés - mint mintapélda - azért érdekes, mert a koprodukciós elszámolások költségvetése, az oda-vissza számlázandó díjösszegek szerepeltetése teljesen szabályszerű. Követendő példaként állítható minden koprodukciós szerződés (és költségvetés) készítője elé. Tanulsága ismét az, hogy valamikor - évekkel előbb - létez(het)ett a Magyar Televíziónál egy jól átgondolt, egységes és teljeskörűen hibátlanul működő, hagyományos szerződési-, kalkulációs-, és elszámolási rend, ami az elmúlt néhány év túlzottan liberális gyakorlata folytán és során lényegében szétesett. Már csak néhányan őrzik e haladó hagyományokat!

Színházról-színházra. Ez a szerződés is koprodukció, csakhogy annak tipikusan szabálytalan, "bújtatott" esete! Az ÁFA-törvény teljesítése elől bújkálnak.

Az MTV Rt. amúgy 0,9 millió forint értékű ingyenes szolgáltatásokat nyújt a produkcióhoz, emellett saját, belső munkatársai foglalkoztatását is lehetővé teszi a vállalkozónak 1,2 millió forint honorárium fejében, melyet az MTV Rt. fizet ki.

Az MTV Rt. a koprodukcióban a vállalkozó Stúdió Mikro Rt. alvállalkozója. Szolgáltatásainak értékét (tb.-járulékkal együtt 2,6 millió forint + ÁFA) számlázni lenne köteles, ám mégsem teszi. A Stúdió Mikro Rt. is nevesít némely ingyenes szolgáltatásokat, 0,6 millió forint összegben, amelyeket viszont nem számláz az MTV Rt.-nek. Az ingyenes szolgáltatások ráadásul nem is állnak arányban egymással, - az ÁFÁ-t viszont kölcsönösen megspórolták. Node miért nem a megfelelő színházak voltak az MTV Rt. természetes koprodukciós partnerei, hiszen ez a műsor értük és róluk szól? Miért kellett méregdrága külső vállalkozót igénybevenni, amikor az MTV Rt. és a színházak együtt fele ennyiért létre-hozhatták volna a műsort?! A vállalkozó költségvetése esetenként erősen túlzott, pl. csupán 3 napi ügyeleti díjként 350 ezer forinttal kalkulál, a területfoglalásért pedig 150 ezer forintot fizet(tet) ki. Az ún. bérleti díjak között a költségvetés 4 millió forintot „szán” a színháznak. A vállalkozó a forgatás céljából gyakorlatilag "az éppen működő" színházat béreli ki mindenestül, ami burkolt dotáció.

"Áloműzők". Novofilm-vállalkozás, elnagyolt költségvetéssel. Megrendelő és Vállalkozó kölcsönösen 3,4 millió forint azonos összegű egyéb szolgáltatást is nyújtanak egymásnak, ami ránézésre teljesen szabályos barter-ügyletnek látszik, szabályos ÁFA-elszámolással. Kár, hogy a kölcsönös szolgáltatások beárazott részletezése hiányzik, amitől fiktív-gyanússá válik az egész. Egyes összegek elképesztően magasak, - pl. szereplők, színészek: 1,4 millió forintért, tb.-elszámolás nélkül. A forgatócsoport jövedelme is 1,4 millió forint, tb.-elszámolás nincs. Látvány és pirotechnika 0,4 millió forintért. Jelmez 0,6 millió forintért. Maszk (külön!) 0,3 millió forintért. Kamera és felvételtechnika 1 millió forintért. Helyszín és egyéb költség 1,4 millió forintért. No comment. A műsor adásonkénti költségvetésének végösszege 13,4 millió forint. Kell ez nekünk szombat éjszaka ennyiért?! A Novofilm Kft. költségvetésben rögzített nyeresége minden egyes szerződésben 12 %. A fentieken túlmenően, - nem sok ez?!

Szenes Andrea talk-showja. Adásonként néhány-százezer forint. Négyszemközt beszélgetni, lám, ennyiért is lehet! Olcsó, így legalább megvalósul a tartalom és a forma egysége.

"A munkanélküliség diszkrét bája". A költségvetés egyes tételei (pl. forgató-csoport 7 millió forintért, egyéb közreműködők 2 millió forintért) túlzottak, a tb.-járulék egy nagyságrenddel kisebb a reálisnál. Az MTV Rt. a produkcióhoz "ingyenes" technikai szolgáltatásokat nyújt 3 millió forint (+ ÁFA!) értékben, - amelyeket nem számláz.

"Derrick" bűnügyi filmsorozat vásárlása. A fizetés ütemezése az MTV Rt. számára hátrányos, hiszen 1997. október 15-ikéig mindent (48 millió forint + ÁFA) köteles kifizetni, holott a sorozat epizódjainak második fele csak ezen időponttól kezdődően, 2000. január 15-ikéig kerülhet sugárzásra.

Játék határok nélkül (összegzés). Az e kötegben szereplő újabb szerződések költségeivel együtt a "Játék határok nélkül" közvetlen kiadásainak végösszege mintegy 276 millió forint. Kizárt, hogy a bevételből ez visszatérült volna! Külön kiemelem a SATO Kft.-vel kötött, 5 millió forint vállalási összegű szerződést, ami arról szól, hogy a vállalkozó 9 alkalommal 300 fő (!) részére hideg-meleg ételes állófogadást biztosít, illetőleg rendez a "RAMSES Music Club" nevű legdrágább diszkóban. A mellékelt étlapot áttekintve a fejenkénti 2.125.- forintos fogyasztás nem is tekinthető túlzottan drágának. Node a 300 fős fogadás, - nem túlzás egy kicsit?! Határtalanul bensőséges játszadozás ez...

"Űrgammák" (141.-160. rész). Az eredeti szerződés csak 46 epizód készítéséről szólt. Azóta már ki tudja hányadik újabb szerződéskiegészítés születik, mindig újabb 20 epizód legyártására. A vállalkozó Félix Film Kft. eme ügyes szerződés-tagolási (felaprózási-) trükkel is igyekszik biztosítani a sorozat gyakorlati befejezhetetlenségét. Miből tudható, hogy a sorozat éppen 160 részt fog elérni, amikor mindig csak újabb 20 részre szerződnek, és az azokban megjelenítendő konkrét cselekmény előre nem ismert?! A vállalkozó havonta 8 epizódot ad át az MTV Rt.-nek, az "utolsót" legkésőbb 1997. október 31-ikéig, amikor a szerződés lejár. A kiegészítés szerint: az eredeti szerződés egyéb rendelkezései képezik a jelen kiegészítés szerves részét, és nem megfordítva, - ami persze a formális logika legelemibb szabályainak is fittyet hányó jogi nonszensz. A 160 rész összköltsége már igencsak megközelíti az 1,1 milliárd forintot!

MSZOSZ-gála. Még szerencse, hogy a Szórakoztató Szerkesztőség e műsora költségmentes, vagyis az MTV Rt. szempontjából "ingyenes" volt.

Kisváros (90-102. rész). Az MTV Rt. a produkció 13 epizódjához kapcsolódva 5,5 millió forint honoráriumot fizet ki saját belső munkatársai számára. Ki felel majd a belső munkatársak munkájának színvonaláért: a vállalkozó Három Sztár Film Kft., vagy a filmet megrendelő MTV Rt.? Melyikük felelős a műsor minőségéért? Ez bizony egybemosódik! Az elszámolt tb.-járulék csupán a valós kötelezettségek tört része. A filmsorozat afféle modern szocialisztikus mese, melynek története, cselekménye, szereplőinek "jellemábrázolása" formálisan a mai magyar valóság alapelemeiből építkezik, valójában azonban távol áll tőle. A helyzetek, a karakterek, a dialógusok irreálisak és irracionálisak, - lógnak a levegőben. Nem szól senkiről és senkinek, szürke és banális, ugyanakkor iszonyú drága. Egyetlen epizódja - Grand Total - 8,4 millió forintba kerül. Csupán egyetlenegy költségvetési tételt teszek szóvá. Az ún. "produkciós könyvelés" elszámolt összege részenként 280 ezer forint! No comment.

"Szabadság, tér...". A Globe Film Kft.-től megrendelt film költségvetése a már leírt szinte valamennyi típushibát magában hordozza. Szinopszis pl. nincs mellékelve. A tb.-elszámolás teljesen hiányzik. A költségvetés "totálisan" - total fringes - elnagyolt. Az egész túlságosan drága. Beárazatlan/térítésmentes MTV Rt.-szolgáltatásokat is tartalmaz, ami abszolút szabálytalan.

"Bál a pusztán" koprodukció. A szerződésben kibogozhatatlanul zavaros a koprodukciós költségvállalás, az elszámolás. A költségvetés-összesítő, valamint az ingyenes technikai szolgáltatások tartalma valósággal elrettentő példa. A dokumentumok alapján felmérhetetlen, hogy ez a film mennyibe is kerül.

"Férfiakat Szelistyének" koprodukció. A költségvetésben nincs tb.-elszámolás, de szerepel benne "természetbeni kapacitás", ami értelmezhetetlen. A melléklet tartalmazza - egyösszegben (5 millió forint) - a szereplők díjazását, melynek részletezése vagy ismeretlen, vagy titok lehetett.

"Presszó"-játékfilm koprodukció. A Magic Media Kft. szintén nem mellékelt szinopszist. A film túlságosan is drága, összesen 35 millió forintba kerül. A költségvetésből hiányzik a tb.-elszámolás. A technikai tételek jelentős hányada túlzott összegű. A produkciós jutalék (10 % = 3,2 millió forint) a vállalkozó nyeresége, szintén túl sok.

"Sok hűhó semmiért". Hát nem semmiért, de közel 50 millió forintért. A limit-költségvetés tételei erősen túlzottak, a tb.-járulék nagyságrendileg alulkalkulált. Az MTV Rt.-szolgáltatások összértéke 3 millió forint lenne, ám ezt tiltottan, ingyenesen nyújtják, illetve veszik igénybe. Szinopszis sincs mellékelve.

"Szerencsekerék". Tipikus koprodukció, noha sugárzási szerződés a címe. Az MTM a műsort az MTV Rt. stúdiójában, a szükséges MTV-s technikai és személyi kapacitások igénybevételével gyártja. A partnerek - a Megrendelő és a Vállalkozó - műsorkészítésért való felelőssége, tulajdonosi részaránya, költség-viselő szerepe a nem nevesített koprodukciós szerződésben összemosódik.

A műsor költségvetése (MTM) ráadásul nem tartalmazza a nyereménytárgyak beszerzési értékét. Akkor azok honnan, miből vannak?!

Eddig tartott a Peták-elnöknek írott jelentéseimből, a szerződések jogi-pénzügyi felülvizsgálatára vonatkozó szövegrész. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy mindez egyszer már megjelent a „Leleplező” könyvújság 2000. II/1. számában, - de korántsem szó szerint, hanem jelentős, önkényes szövegcsonkításokkal...

Mint Olvasóm érzékelte, - szinte minden egyes szerződéskötés visszatérő problémájaként jelentkezett: a tb.-járulékok alákalkulálása és az ÁFA-csalás. Ezek nem szórványos hibák vagy tévedések voltak, hanem egységes/általános rendszer, - „takarékos” gyakorlat. A Magyar Televízió Rt. gazdasági vezetése önhatalmúlag törvényen kívülre helyezte magát, - adjon'Isten/fogadj'Isten alapon.

Jelentéseimet Peták elnök természetesen megmutatta Ragáts Imre gazdasági főigazgatónak is, aki így reagált: "A Czike a mi dolgozónk, vagy az APEH-é?"

Nyilvánvaló, hogy az általános konzekvenciák megfogalmazása kizárólag csak a szerződéskötések teljeskörű felülvizsgálata után és alapján vált lehetségessé. Peták leváltását és jómagam eltávolítását követően is hosszú hónapokba tellett, amíg Peták is, én is - külön-külön, és együtt is elemezve a múltat - eljutottunk egyfajta letisztult valóságkép összegzéséhez.

A rendszerváltozás média-világának főszereplőit Peták István három fő csoportba sorolja: (1) Liberális rádiósok, televíziósok, újságírók, akiket a "megtámadottság" hozott össze. (2) Megbízható pártkáderek, akik 1957. után kerültek a televízióba. (3) Szakemberek/televíziósok, a "jó, nemzeti dzsungelharcosok".

Világfelfogásuk szerint: liberális kozmopoliták, szocialisták és nemzetiek.

Párthovatartozásuk szerint: SZDSZ-esek, MSZP-sek, MDF-esek/Fideszesek.

Peták mondja: "A harcok közepette természetesen megjelentek a sakálok is. Nem lebecsülendő azok tábora, akik anyagi jussokat remélve álltak és állnak be egyes vezérkolomposok mögé üvölteni. Nem kevesen vannak ilyenek, akik tehetség-telenségüket ezzel a tőkével akarják kompenzálni. Ezek a kis sakálok. A nagy sakálok: Már 1990-ben is látható volt, hogy miközben egyesek arról beszéltek, hogy a Magyar Televíziót egy adott ideológia (párt) vazallusai kisajátították, nem vették észre és nem is nagyon fogadták el: ennél sokkal nagyobb baj, hogy megjelentek a gazdasági összefonódások („latinul”: co-nexus), melyek a politikai pártok színezetét magukra húzva sokkal veszélyesebbek, mint a megörökölt pártideológiai jellegű befolyások. A létrejött produceri irodák és vezetőiknek egy része, valamint a Magyar Televíziótól függetlenül megalakult műsorgyártó vállalkozások - nem lévén médiapiac - egyéni alkuk, "baráti" megegyezések alapján kötöttek szerződéseket, és állapították meg a műsorok árait. Egy olyan szimulált piac jött létre, ami melegágya lett a korrupciónak, s a tényleges árképzés teljes mértékben elszakadt a valós bekerüléstől. Szabályozatlan, fölkészületlen és morális szempontból is megkérdőjelezhető szereplők jelentek meg a médiapiac minden oldalán. Ez az elmúlt években csak kiteljesedett, profibbá, rafináltabbá vált, és még nagyobb összegekről van szó, mint nyolc évvel ezelőtt. A helyzetet csak súlyosbítja, s szinte feloldhatatlanná teszi, hogy ezek a vállalkozások felismerték: csakis akkor űzhetik üzleteiket viszonylag gondtalanul, ha nagybácsiként valamelyik pártot magukra húzzák. Ez annál is könnyebb volt, hogy némi szívességet tettek az adott pártnak, és az máris védelmére kelt az illető vállalkozásnak. Ennél rosszabb a helyzet azokban az esetekben, mikor nem párthoz, hanem az adott párt egyes személyeihez kötődő, a - minden mendemondára okot adó - kapcsolat. Ez már alkalmas arra is, hogy az adott párton belül az adott frakció, irányzat kegyeit megnyerje. Csak két olyan példa, mely már a sajtóban is megjelent: ismert az Űrgammák produkció személyes kötődése az MSZP-hez, valamint a megszűnt Objektív szintén személyes kötődése a liberális (SZDSZ-MSZP-s) körökhöz. (...) Ma a Magyar Televízió legnagyobb gúzsba kötője a politikai erőkkel összefonódott gazdasági hatalom, melynek szorításából menekülni csakis a politikai pártok - önmagukon fölülemelkedni tudó önmegtartóztatásának - segítségével lehet. (...) Talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy a vállalkozásokban már jelen van egyes esetekben a maffia is, melynek módszereiről nem kell bővebben szólni. A kis maffiák biztosan jelen vannak. Azokra gondolunk, akik nem csupán egyszerű ügyeskedéssel, baráti kapcsolatok révén, hanem pénzzel, zsarolással veszik meg a szerződést, s ugyancsak pénzzel tudják a szükséges helyeken biztosítani befolyásukat, hogy ne legyen senki, aki megtámadja, netán aki sikerrel támadja meg a szerződést. A kereskedelmi televíziók elindulása előtti, a médiapiachoz fűződő biznisz-várakozások nem váltak valóra, ami egyrészt kedvező a Magyar Televízió Rt. részére, mert a valós piaci árak kialakulásának eljött az ideje, másrészt a belőle élősködő piócák még erőteljesebben tapadnak a testére, hiszen immár a nagy üzlet cáfolhatatlanul utolsó lehetőségét az MTV Rt. jelenti számukra. A két utolsó motívum még elkeseredettebbé és kíméletlenebbé teszi a küzdelmet, s tekintettel arra, hogy a küzdelem életre-halálra megy, a tartalom-iparon keresztüli politkai befolyásolás és a gazdasági összefonódás árnyéka, avagy gyanúsítottsága rávetődik a Közalapítvány kuratóriumára és különösen annak elnökségére, a Felügyelő Bizottságra, a pártokra, és természetesen az MTV Rt. közép-és felsőszintű menedzsmentjére.(...) A média-háborút (1) a politikai pártok a politikai térnyerésért; (2) a vállalkozások a piac birtoklásáért, újrafelosztásáért; (3) a "politikai erők" összefonódva a gazdasági erőkkel, egymás kiszorításáért; - vívják. (...) Az eddig leírtak jórészt ismertek a médiavilág szereplői előtt, de talán soha nem kapcsolták ennyire össze a szereplőket, s sokan hajlamosak csak politikai, vagy csak gazdasági érdek-harcra leszűkíteni a küzdelmeket. A sokvariációs összefonódottság mintha kimaradna gondolkodásunkból. Ez annál is veszélyesebb, mert máskülönben nem értelmezhető sem a Kuratórium és annak Elnöksége, sem a Felügyelő Bizottság, sem az MTV Rt.-menedzsment egyes tagjainak gondolkodása, mozgása. (...) Summa summárum: ha a Kuratórium Elnöksége és a Felügyelő Bizottság pártok mentén, érdekcsoportonként osztható, és osztódik, akkor csak idő kérdése, hogy az Rt. vezetése mikor képezi le a tulajdonosi jogokat gyakorló testület megosztottságát, azaz mikor lehetetlenül el az Rt. vezetése, - ami még drámaibb következményekkel jár, mint a Kuratórium Elnökségének ellehetetlenülése. (...) A média, különösen a televízió világa olyan erős érdek-érvényesítő erővel rendelkező emberek/csoportok, stb. halmaza, amely az elmúlt nyolc évben ellenállt minden változtatási kísérletnek, mely egy racionálisabb, optimális költségvonzatú, működésében cél-és feladat orientált szervezetet tudott volna létrehozni, amely bizton áll a talpán a kereskedelmi televíziós környezetben. Azaz: ha ezzel a hatalmas erővel egyedül az elnök áll szemben, miközben az F.B. és a Kuratórium Elnöksége is csak az ellenőrző funkcióját hangsúlyozza, úgy szükségszerűen bukásra van ítélve a mindenkori elnök. Szent György lovag kora mintha elmúlt volna, sárkányok viszont - sok fejjel! - mintha léteznének."

Mint említettem, a tanulságok leszűréséhez - a bukás után - mindkettőnknek elsősorban időre, rövidebb/hosszabb magányos elmélkedésre volt szüksége. Nem egyformán dolgoztunk, másirányú felelősséggel, - így utólagos következtetéseink sem mindenben egyeznek meg. Érdekes, hogy Peták István az idézett gondolatmenetében eljut a kvázi-forradalmárság közvetlen közelébe, legalábbis teoretikus szinten. Gyakorló elnökként egyáltalán nem volt forradalmár, még rózsaszín reformer sem, - sokkal inkább szolíd, atyáskodó kagylóevőnek tűnt. Megpróbált ügyesen lavírozni a legkülönbözőbb "politikai érdekszférák" között, mégis ugyanúgy, és ugyanolyan gyorsan lemészárolták, mintha profi dzsungel-harcosként ellenállt volna. Mindez mit sem változtat azon, hogy Peták István az érzelmek és az elmélet talaján: népies, nemzeti-liberális szociáldemokrata. Vidéki származású, aki urbánussá "fejlődött", - a magyar nemzeti kultúra elkötelezettje, szabadelvű gondolkodóként vonzódik a polgári életfelfogáshoz; ugyanakkor neveltetése, karrierje és személyes kapcsolatrendszere révén bal-oldali reformista, jobboldali érzelmekkel. Minden, ami "jó", de talán egyik sem eléggé! Ideái illúziók, amelyeket mindig csak annyira vállalt fel, hogy súlyosabb bajok ne származzanak belőle. A látszat csal, és Peták gyakorlott csalatkozó. Okfejtéseit újra végig elemezve, érthetetlen, hogy miben reménykedik mégis? Hiszen kristálytiszta logikával, a türelmes papíron egy oroszlán bátorságával bizonyította be, hogy a király meztelen: a királyi televízió az ördög fellegvára! A hatalom tombol, tobzódik a Televízió falai mögött, legbelső helyiségeiben „spiritiszta orgiákat” rendez, állatias mámorában naponta teleokádja a kultúra szentélyét, és mégis: Peták ebben a "templomban" akart kultúrát építeni. Elhitte, elhitették vele, hogy ez lehetséges, - mert el akarta hinni. Ad absurdum felmérte/ átlátta, hogy minden aljasságnak a (bármilyen) politikai hatalom az oka, ám mégis reménykedik egyfajta politikai kultúra megvalósíthatóságában, vagyis még mindig ennyire reformkommunista! Nem jutott el annak a felismeréséig, hogy a hatalomnak semmi keresnivalója nincsen, nem is lehet a Televízióban, hiszen a politika maga a létező, koncentrált kultúrálatlanság, amelyet tűzzel-vassal ki kell kergetni - mint Krisztus a kufárokat - a templomból, különben az isten-tisztelet istenkáromlássá aljasul. Peták végzetes tévedése, hogy hisz valamiféle "politikai önkontroll"-ban, az "önmegtartóztató politikus"-ban. Ez az illúziója lényege, ugyanis ilyesmik/ilyenek nem létez(het)nek. Nemcsakhogy a kufárok pénzéből nem építhető igazi templom, hanem azok felügyelete alatt sem. Pénz és felügyelet azonosak, mert: a hatalom a koncentrált pénz. Peták nem érti, nem meri érteni a kultúra autonómiájának a lényegét. Autonómia: az önrendelkezés joga. Az igazi kultúra olyan sziget a hatalom óceánjában, ahonnan a politika gonoszságát kitiltotta a józan ész. A Televízió a kultúra temploma volt, egyfajta szubkultúráé, amelyet szocialistának neveztek. A rendszerváltozás szétverte ezt a szubkultúrát, - a hatalom különféle aljasai pedig "beköltöztek" a házába. Az ún. - Peták-féle - médiaháború benn, a házban zajlik. Ahol az ügynökseregek korábban is orgiáztak, "kirúgták a ház oldalát" is, ott most patakvér folyik, különféle komisszárok különböző vére. Lemészárolják egymást, felélik a vagyont, - azon az alapon, hogy: ha már egyiküké sem lehet a Televízió, hát ne legyen senkié sem. Minden egyéb elképzelés/feltételezés merő naívitás, passzív kollaboráció.

Az én világom ennél egyszerűbb, viszont ugyanakkor bonyolultabb is. Számomra a kultúra önmagától és önmagáért nem létezik, nem érték. A kultúra kizárólag a nyíltan és őszintén istenhívő ember(iség) kollektív szellemi teljesítménye, védő-bástyája a Sátánnal szemben, - vagyis eucharisztia. Nem templom az, ahol csak ostyaevés zajlik, - áldozat és átváltoztatás nélkül, vagy helyett. A templom Isten nélkül üres, amelybe azután előbb-utóbb szükségszerűen beköltözik a Gonosz. Namármost - ha már beköltözött, és nem lehet kiűzni - meg kell próbálkoznunk a "megrendszabályozásával", tehát a lakásában kell szembeszállnunk vele. Állítom, hogy reális gondolatok, illetve lehetőségek ezek! Más megoldás nincs. Az a baj, hogy a kicsinyhitű (nem elég mélyen istenhívő) emberek úgy csinálnak, mintha nem ismernék fel a Gonoszt (szemet húnynak), - szélsőségesebb esetben önként együttműködnek vele, vagy elmenekülnek előle. Pedig eléje kell állni! Isten úgyis átlát minden önigazoló képmutatáson, és csak az igazán bátrakat segíti.

A kiállást/szembenállást alulról kell kezdeni, s ha kell, legfölül befejezni. A hal mindig a fejétől büdös, de amíg még ehető; a tisztítást/pikkelyezést alulról, a farkánál kell elkezdeni. Én így gondolkoztam, és most is így gondolkozom. Ott, és annyiban igyekszem résztvenni a tisztításban, ahová vet a Gondviselés...

Nem kergetek illúziókat, de nem is rejtőzködöm. Alulról haladok felfelé. A mai magyar társadalmi - politikai és kultúrális - közeg a Magyar Televízió Rt. közszolgálatisága tekintetében: üzleti-pénzügyi értelemben kétszínű és csalárd, esztétikai vonatkozásban pedig legalábbis ellentmondásos, zavaros, - nagyrészt teljesíthetetlen (vagy semmilyen) elvárásokat fogalmaz meg. Az MTV Rt.-ben vígan együtt él a kincstári-költségvetési pazarló szemlélet a mohó (reklám-)- üzletelési vággyal, - média-lobbysta a korrupt és/vagy ostoba hivatalnokkal. A politikai és állami, s a médiaszakirányításban a legképtelenebb "vegyes" (szociál-kapitalista-posztszocialista) elképzelések működnek, miszerint az MTV Rt. egy olyan speciális média-hydra, amelynek egyik feje magába szívja az intimbetétek reklámjából a "piszkos pénzt", majd a másik fejéből spontán parancsszóra előpattan "a tiszta közszolgálati kultúra". (A folyamat tetszés szerint akár meg is fordítható...) Valójában azonban az MTV Rt. által hagyományosan működtetett költségvetési médiapiac a külső műsorkészítő lobbyk (produceri irodák, kft-k) szabad vadászterülete, - sőt, mi több, bizonyos piszkos (vállalkozói?) pénzek "kultúrális mosodája" is egyben. Évi 10-18 milliárd forint a tét! Az összeomlott káderrendszer aczélista szubkultúrája finanszírozási konstrukciójába betonozva: ma is tovább él. A hirtelen keletkezett kínálati űrt eleinte kitöltötték a külföldről "olcsón" beáramlott multikultúrális bóvlik, majd a hazai műsorgyártás is gyorsan átállt az utánzó "saját bóvlik" termelésére (pl. magyar szappanoperák)...

A rendszerváltozás óta - nagyrészt "fű alatt" - lezajlott az elektronikus médiapiac (benne az MTV költségvetési piacának) privatizációja is. Látszatra amúgy meg-kezdődött az MTV megrendelő televízióvá alakulásának spontán folyamata, ami 1996-tól részben tudatos elemekkel párosulva fel is erősödött. Csakhogy a privatizáció Magyarországon többségében vagyonfelélést jelent. Az MTV-ből (produceri irodákból önálló kft.-kké) kívülre szerveződött műsorkészítők "mint farok, kezdték el csóválni a kutyát". Nem az MTV határozta meg, hogy milyen műsort és mennyiért akarna megrendelni, hanem "a kívülre szakadt, volt tévé-sztárok" már kész szerződéseket hoztak, amelyekben gyakorlatilag megszabták: mit és mennyiért akarnak sugároztatni. Ennek a műsorkészítési-költségvetési privatizációnak természetesen az lett az egyenes következménye, hogy a korábbi limit-kalkulációk egyre több fiktív tétellel "felhígulva" egyre lazábbakká váltak, hiszen már nem szolgáltak más célt, csupán "a kialkudott" vállalkozói szabadár úgymond' alátámasztását. Magától értetődő, hogy ez a fajta "rabló privatizáció" minden vonatkozásban kizárólag károkat okozott, ugyanis a minden évben szinte teljesen szabadon elfolyt hatalmas pénzösszegek semmilyen befektetést, vagy más hasznos tőkeakkumulációt nem eredményeztek: tőkeerős/fejlődőképes külső produceri kft.-k nem jöttek létre, a könnyen szerzett pénzeket maradéktalanul felélték. Ezek az egyik napról a másikra élő kis látszat-vállalkozások prédára éhesen kóborolnak az MTV Rt. körül, jellemzően még egy haveroktól szerzett hamis-nyeszlett bankgaranciát sem képesek felmutatni. Az MTV Rt.-nek viszont "minden hasznos forintot" kimutathatóan duplán kell kifizetnie - a kacatért.

A "fordított helyzeten" - amíg még végképp nem késő - csak úgy lehet változtatni, ha az MTV Rt. egyik napról a másikra "befagyasztja a piacát" és csak megfelelő tőkeerejű, komoly műsorkészítő cégeknek ad megbízást, - többet senkinek nem nyújt hitelt, téritésmentes technikai-infrastruktúrális szolgáltatásokat, ingyenes archívum-használatot és kategórikusan megtiltja a saját dolgozóinak, hogy a formálisan külső, valójában „bennfentes” produkciókba külön bedolgozzanak.

A rabló privatizáció azonban nem csupán a limit-kalkulációk tételeinek cca. 100 százalékos devalvációját hozta, hanem vele értéktelenedett bizonyos szórakoztató műsorok érdemi mondanivalója, tartalma, művészi minősége is. A sorozatban elő-állítható, nagy nyereségtartalmú kultúrkacatot kezdték el gyártani a produceri ál-vállalkozások is. Eltűntek a komoly mondanivalójú művészi alkotások, a helyüket gyorsan elfoglalták a fikciók, a vetélkedők, a különböző - főleg talk - showk. Ettől kezdve nevezzük művésznek a magamutogató riportert, sztárnak az egyszerű műsorvezetőt, zseninek a társalkodó-partnert, műsornak a beszélgetést, humornak a hülyéskedést, tomboló sikernek a műtapsvihart, honoráriumnak pedig a könyvelő és a takarítónő bérét. Látszat-vállalkozás, fiktív költségvetés és művészi szemfényvesztés (kultúrbóvli-gyártás) kéz a kézben járnak. Az érték-válságot az egyszerű ügyeskedők azonnal a maguk javára fordítják, mihelyst elbizonytalanodást látnak "a megrendelői" oldalon. Az általános kontra-szelekcióban belső szerkesztők és külső producerek borulnak össze. Az érték-válságból a kivezető utat csak úgy találhatjuk meg, ha a rendszer legfontosabb elemeit, tényezőit, az alkalmazott módszereket, technikákat; a műsorkoncepció, a megrendelések, a szerződéskötések, a gyártás és a műsorszerkezet teljes egészét gyökeresen megújítjuk. (1) A megrendelő televízió koncepciót dolgoz ki, mindkét közszolgálati csatornára, külön-külön. (2) Komplex üzleti tervet készít, amely szerkesztőségekre lebontva tartalmazza a tárgyévben produkciós és film-beszerzési szerződéskötésekre felhasználható keretösszegeket. (3) Konkrét műsortervet készít, összeállítja a műsor-szerkezetet az aktuális naptári időszakra. (4) Közbeszerzési versenypályázatot hirdet tervbevett produkcióinak külső gyártására, s a tenderek győzteseivel vállalkozási szerződéseket köt. (5) Tételes utókalkulációk ellenőrzése alapján elszámol a producerekkel, az adások után.

Mindezeknek ma "még az ellenkezője sem igaz"; így csak a pénzünk folyik el, -szabályozatlanul, rendszertelenül, logikátlanul és gazdaságtalanul. Amíg horribilis összegű produkciós kiadások áramlanak kifelé, többségében feleslegesen, addig mindenki jogosan elégedetlen: a nézők apatikusan szídják a tévé(k) műsorát, vagy magatehetetlenül hemperegnek a reájuk sugárzott/"műsorszórt" értéktelen-langymeleg limonádéban.


Nyolcadik fejezet

A Deloitte & Touche rémtettei

A magyarországi "privatizációt" éppúgy angolszász/szupranacionális nemzetközi tanácsadó cégek - a valamikori gyarmatosító Brit Kereskedelmi és Tenger-hajózási Hivatal legújabbkori reinkarnációi - menedzselték végig, mint egykor Indiában, Ausztráliában, Amerikában vagy éppen Afrikában, netán az Északi Sarkon. Uniformizált, egyenszilárdságú történések ezek...

A dolog lényege szerint, amikor valamelyik földrész vagy ország "prehistorikus", illetve állammonopolizált önfejlődése befejeződött, a termés beérett, - lehet jönni leszedni a gyümölcsöt! Az egyszerű magyar emberek (hasonlóan tudatlan afrikai és eszkimó társaikhoz) nem rendelkeztek saját privatizációs koncepcióval, fejlett mérlegauditálási és vagyonértékbecslési ismeretekkel/gyakorlattal, így ezt a tudást importálnunk kellett. Jöttek is a brókerek, hosszú-tömött sorokban segíteni, a várható magas árfolyam-nyereség reményében. A kampányszerű szabadrablás elsősorban a vadonatúj piacok, másodsorban a szocialista tulajdonú termelő-eszközök (gépek, felszerelések, technika, technológia, ingatlanok, infrastruktúra, árukészletek, stb.) és a munkaerő, a szellemi tőke feletti rendelkezés jogának megszerzésére irányult. Magyarország felvásárlása (az ún. privatizációs folyamat) három lényegi mozzanatot tartalmaz: (1) Dr. SárközyTamás jogász 1988-ban megalkotja az alapvető fontosságú Társasági Törvényt, hogy a magyar állami vállalatok a hírhedt Átalakulási Törvény speciális előírásai szerint - szabadon (nagy árfolyamnyereséggel!) felvásárolható, "egyetemes" tulajdonná - részvény-társaságokká, kft.-kké alakuljanak át. (2) A multinacionális tanácsadó cégek teljes egészében „felértékelik” a még állami tulajdonú működőtőke-vagyont, ami valójában tömegméretű (és horribilis mértékű) leértékelést jelent. (3) Az Állami Vagyonügynökség (vezetői: Tömpe István, Csepi Lajos, Lascsik Attila, stb.), amelyet az állami vagyon szezonvégi végkiárusítása céljából állítottak fel, konkrét/egyedi szerződéskötésekkel eladja a vagyont, - zömmel külföldieknek.

A leírt mozzanatok kísértetiesen hasonlítanak a gyümölcsszedés fázisaira, v.ö.: (1) Felszedik a diót, illetve feltörik annak csonthéjas burkát. (2) Kicsemegézik a dió finom/puha, illóolajokban gazdag, ehető belét. (3) Megeszik a diót!

A privatizációs folyamat természetesen keresztülvihetetlen lett volna az említett jogszabályi háttér megteremtése nélkül, ám a legfontosabb motívum mégis az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) kínáló/kínálkozó-, valamint az értékbecslő tanácsadók üzletkötést katalizáló, siettető és gyakorlati lebonyolító részvétele.

A tanácsadók hármas értelemben is lerabolták a teljes magyar állami portfoliót. Egyrészt - az újraelőállítási költségekhez, de a valós piaci értékhez képest is - jelentősen leértékelték a vagyont, miáltal jóelőre bebiztosították "a már ugrásra készen álló" külföldi vevő busás árfolyamnyereségét. Másrészt mesés összegű munkadíjakat fizettettek a magánosítandó állami cégek menedzsmentjeivel: az ún. privatizációs koncepciók, reorganizációs programok, üzleti és átalakulási tervek, üzlet-és vagyonértékelések, mérleg-auditálások; adásvételi, társasági és szindikátusi szerződések megfogalmazásáért és összeállításáért. (Az ÁVÜ például 100 millió forintot fizetett a KPMG-nek a Videoton-vállalatcsalád üzleti átvilágításáért.) Harmadsorban jelentős jutalékot is kértek áldásos tevékenységük sikerdíjaként, amely általában a privatizált/értékesített vagyon, vagy az adásvételi szerződés összegének 1-3 %-át tette ki. A magyar privatizációs piacon hirtelen megjelent tucatnyi nemzetközi óriáscég "karrierjének életgörbéje" eltérő ívet írt le, attól függően, hogy mikor, melyikük lopta be magát valamilyen grandiózus tranzakcióval az ÁVÜ vezető komisszárjainak a szívébe. Így az ÁVÜ, majd jogutódja az ÁPV Rt. sikertörténetében megkülönböztethetünk: Ernst & Young (Bonitas), KPMG (Reviconsult), Price Waterhouse, Arthur Andersen, Coopers & Lybrand és Deloitte & Touche korszakot. Mindegyik milliárdokat keresett, de a pálmát az utóbbi vitte el. Érdemes még megemlítenem, hogy a legjelentősebb állami vállalatok egyike sem kerülhette el a sorsát, - sőt, többjüket többször is lerabolták! A Magyar Posta, a MATÁV, a MALÉV, az Antenna Hungária, a MÁV, a BKV, a Villamos Művek Tröszt, a MOL Rt., a Hungarocamion többszörösen megfizették a tanulópénzt; örülhetett, aki 5-6 (félévenként elévülő) vagyonértékeléssel "megúszta" a saját privatizációját. Amint a privatizációs piac 1995-től csendesedni kezdett, - devalválódott a tanácsadók munkaminősége is... Az egykori angolszász gyarmatosítók színes üveggyöngyökkel fizettek aranyért, gyémántért a könnyen átverhető bennszülötteknek. A privatizációs aranykor vége felé (1996-1998.) színes folyamatábrákat kaptunk százával a tanácsadóinktól (pl. BKV, MTV. stb.) - Horváth Lóránt alelnököt az MTV Rt.-nél például szinte lenyűgözte ezek készítése (nylon-lemezre, filctollal; lásd majd még később is!) -, súlyos milliókért... Szakmai értékük vetekedett az üveggyöngyökével...

A nagy ópusz előtt azonban még egy rövid analóg történet, egy kicsit korábbról.

Mint diplomás közgazdász, 1977-ben másféléves kutatói kiruccanást tettem a Magyar Posta közgazdasági főosztályán, ahol is a gyakorlatban is alkalmazható elméleti megoldásokat, különböző gazdálkodási technológiákat „kutatgattunk”, tanulmányok készítése formájában. Matematikus/számítástechnikus és üzem-gazdász barátommal sokat sakkoztunk, néha még rumot is ittunk a Benczúr utcai szemközti kocsmában, - magam pedig havonta készítettem egy tanulmányt, hogy mégse lopjuk hiába a napot. Főnöknőnk, Dr. Heller Krisztina (ma a MATÁV Rt. üzleti főtanácsadója) a kutatásai során valóságos tudományos kincslelőhelyre bukkant a szovjet szakirodalomban (a rosztovi tudósok nyomdokain haladt!). Az orosz akadémikusok elméleti alapon a szocialista vállalatok szervezettségi szín-vonalát kutatták. Éveken át, több fázisban a remekművek tucatjai jelentek meg Krisztina magyar fordításában, amelyek mélyenszántó szakmai mondanivalóját egyedül ő értette. Titkait mindazonáltal senki fiával/lányával soha nem osztotta meg, sajna velünk se. Kifőzte, hogy a „tudományos” fordításait Magyarországon alkalmazhatóvá is teszi. Akkoriban divatos módszerként tűnt fel az alkalmazott gazdaságmatematikában az ún. faktor-analízis. Krisztina ötlete: szervezettségi színvonal faktor-analízissel mérve - volt. Emlékezetem szerint hetekig kérlelte matematikus/programozó barátunkat, mígnem egyszer aztán valamivel rávette, hogy az egyszeri alapadatait véletlenszám-generátorral megsokszorozva, írjon működő számítógépes programot a szervezettségi színvonal faktor-analízis útján történő egzakt kiszámítására. Mihalik Péter némi kifogások után meg is írta a programot, majd ezután több hetes, ismétlődő futtatások következtek az Intézet Honeywell-számítógépén...

Teltek-múltak a hetek, míg egyszer gyönyörű, derűs napra ébredtünk. A délelőtti verőfényben Dr. Heller Krisztina átszellemült arckifejezéssel vonult be munka-szobánkba; telt karjaiban hatalmas köteg kinyomtatott leporellót cipelt. "Képzeld, Péter, az utolsó oldal utolsó sorában van VÉGEREDMÉNY IS!" - repeste halkan.

"És mennyi lett, Krisztina?!" - kérdezett rá Péter, eléggé meggondolatlanul. - "A Szegedi Postaigazgatóság szervezettségének színvonala 1977-ben 70 % volt!" - közölte Krisztina mindnyájunkkal az örömhírt. "Na jó, de ez most mit jelent?" - kétkedett Péter. "Ezt kellene megfejtened, holnapra!" - mondta Krisztina, majd megfordult és távozott, ám a leporellóit otthagyta. Péter néhány nap szabadságot vett ki, hogy kiheverje a történteket. Azon a napon sok rumot ittunk...

Ekkor találkoztam először a színes üveggyöngyökkel, de korántsem utoljára.

A világ legnagyobb üveggyöngy-gyára kétségtelenül a Deloitte & Touche Rt.

Következik az MTV Rt. tárgyi ópusza, három tételben elbeszélve.

Amint egyre mélyebre ástam magam az MTV Rt. produkciós költségvetéseibe, szerződéseibe, nyilvántartásaiba, információs rendszerébe, - már szinte kezdtem "hiányolni" a D/T hathatós közreműködését a különböző számviteli kérdésekben! Az átalakulás vagyonértékelését (az MTV vagyonmérlegét, nyitómérlegét) nem ők készítették, a mérlegeket nem ők auditálták, noha már 1996. június 28-ikán átvilágították az akkor még költségvetési szervet. Kár volt "hiányolnom", mert a belépésemkor már léteztek azok a szerződések, amelyek a felülvizsgálat során kerültek a kezembe. Az MTV Rt. keretszerződést kötött a D/T-vel, amelyen belül két konkrét szerződést ismertem meg: tanácsadói megbízásokat a pénzügyi és a számviteli folyamatokkal, valamint az 1997. évi üzleti tervvel kapcsolatban. Az MTV Rt. üzleti terve a D/T excell-programjával átfuttattva sem lett jobb, vagy konzisztens. A Televízió nem a módszertani ismeretek hiányával küszködött, - a tartalmi problémákon a tanácsadó mégoly kitűnő szoftverje sem segíthetett...

Szakszerűen összeállított, összehangolt, megvalósítható üzleti terv hiányában nem lett volna szabad átalakítani az MTV-t költségvetési szervből részvénytársasággá; a cégbejegyzés így nem is szabályos. Fontos dolog persze, hogy az MTV Rt.-nek legalább utólag legyen a szakszerűség látszatát keltő, pénzügyi-imakönyvszerű üzleti terve, ám mindez így mégsem több, mint eső után köpönyeg. Az üzleti és cash-flow tervet 1996. október 1-je előtt kellett volna összeállítania az MTV Rt. önálló koncepcióval, reális üzleti elképzelésekkel rendelkező régi vagy új gazdasági főigazgatójának. A koncepció vagy a megfelelő gazdasági főigazgató hiányát nem kompenzál(hat)ja sem a D/T-megbízás, sem kádercsere, sem excell-program. Ez vonatkozik a pénzügyi és a számviteli folyamatok szabályozására irányuló másik megbízás várható hatékonyságára is. A pénzügyi és a számviteli folyamatok célirányos megszervezését éppúgy hiába várják a D/T-től, mint a konkrét könyvelés folyamatos végzését, az időszakonkénti főkönyvi zárlatok, kivonatok összeállítását, vagy a gazdálkodási beszámolók elkészítését. A külső tanácsadó maximum technikai-módszertani segítséget nyújthat az MTV Rt.-nek; a koncepcióalkotás, a szabályozás felelősségét sohasem vállalhatja át, - az a megrendelő Gazdasági Főigazgatót terheli.

Az ilyen és hasonló megbízásokkal csak tovább nehezedik az MTV Rt. amúgy sem túl rózsás pozíciója, mert hiába "a jó ügyet szolgáló" újabb kiköltekezés, a várva várt csoda elmarad, az elvesztegetett idő pedig többé nem nyerhető vissza. Mint azt Robinson asszony, az ismert angolszász közgazdász is említhette volna egyik korai esettanulmányában: "Saját vállalatunk számviteli rendszerét - rend-kívüli következményei és költségei miatt - csak abban az egészen ritka esetben vizsgáltassuk felül külső könyvvizsgáló-tanácsadó céggel, amennyiben üzlet-menetünk stabil, társaságunk prosperál, üzleti terveink megalapozottak, gazdálkodási-információs rendszerünk pedig egyébként szakmailag hibátlanul működik. Ekkor viszont mi értelme?!" Tényleg, mi értelme?

Csak nem az, hogy - politikai hajbókolási céllal - jóban legyünk a Treuhand-dal, annak liebling D/T-jével?! Ettől még sem biztos (reklám-) piacunk, sem perfekt számviteli rendszerünk nem lesz...

Az egyik konkrét szerződéskötés az excell-modell átadásáról szólt, az üzleti terv elkészítéséhez. A másik - az MTV Rt. számviteli folyamatainak felméréséhez kapcsolódott. A D/T később kézhez kapott aktuális "tanulmánya" a pénzügyi és a szervezetfejlesztési tanácsadási munka továbbfolytatásáról szól. Azonban olyan szerződés, amelyben az MTV Rt. menedzsmentje (főigazgatója) ilyesmit rendelt volna meg, nincsen. Az anyag (címe szerint) a Magyar Televízió Rt. Gazdasági Főigazgatóságának nyújtandó tanácsadást jelez, holott az említett két szerződést az Elnök írta alá. Egy jelentés szóljon annak, aki azt tételesen megrendelte...!

Az első oldalon az szerepel, hogy az MTV Rt. új informatikai rendszert kíván bevezetni, és ennek kvázi-előfelmérő, összefoglaló anyaga fekszik most előttünk. Súlyosabb a következő állítás, miszerint: "a Gazdasági Igazgatóság gyorsított tender-eljárás keretében kíván a társaság által kialakított jövőkép elvárásainak megfelelő, új, integrált informatikai megoldást kiválasztani, és az 1997. év végéig üzembe állíttatni. Az elvárások szerint az 1998-as év pénzügyi tranzakciói már az új rendszeren kerülnek majd feldolgozásra." Azután kicsit lejjebb: "A jelenlegi megbízás során elkészítendő funkcionális rendszerspecifikáció fogja képezni (vajon a mijét?, - kiemelés tőlem) a tenderdokumentációnak." Magyarul: svindli!

Kételyeim a következők: Biztos, hogy van valós jövőképünk?! Hiszen az üzleti tervünk még mindig költségvetési, a gazdálkodásunk veszteséges, a pénzügyi helyzetünk instabil, hitelképességről nem beszélhetünk, az üzleti jövőnk kétséges. Biztos, hogy integrált informatikai rendszerre van égető szükség?! Egyáltalán, mi az?! Naprakész főkönyvi könyvelés hiányában a gazdasági eredmény hitelt-érdemlően nem mérhető, ámbátor az alig megalakult részvénytársaság léte első pillanatától általános takarékosságra van ítélve. Egy ilyen D/T-típusú, mindenre kiterjedő generál-tanácsadás ráadásul nem is olcsó mulatság! Az MTV Rt. szak-emberei, vezetői nem értik, amit a multinacionális D/T kérdez; válaszaikat pedig még a tanácsadó is rendre félreérti. Nem beszélnek azonos nyelven, ezt a kapott tanulmány ékesen bizonyítja. Mindez azonban korántsem kizárólag az MTV Rt. butaságának a története! Üveggyöngy ez a mostani portéka is. Amolyan olcsó kis belépőjegyecske... Mert a tanácsadónk aktuális díja kismiska azokhoz a súlyos milliárdokhoz képest, amelyekbe majd az integrált számítógépes információs rendszer kerül. Ezt árulják most Nigériától a Spitzbergákig, pedig igazából senki nem rendelt tőlük ilyesmit, - igazából teli van a raktáruk üveggyöngyökkel. Nincs seholsem reális/fizetőképes kereslet/igény a haszontalan globál-kacatukra, ezért szelíd erőszakkal tukmálják ránk! Most még csak néhány milliócska a fizetségük, ám most kapjuk be a horgot, amely vastag acélsodrony-kötélhez van erősítve...

Erről a vonatról azután már nem lehet többé leszállni, - messzire, a csődbe visz!

Biztos, hogy a D/T csalhatatlanul tudja, mire van szükség?! Vajon hány ilyen átfogó szervezést fejezett be sikeresen Magyarországon? (Egyet sem.) Lássuk csak a referenciáit! (Nincsenek ilyenek.) Hány nemzeti/közszolgálati televíziós részvénytársaság információs rendszerét szervezték meg? Egyetlen egyet sem.

Biztos, hogy a D/T tanulmányának konkrét tartalmát, ábráit és szövegét a vezetők, a munkatársak jól értik/értelmezik? Elfogadják, s mint követendő vezér-elvet a magukévá is teszik?! Biztos, hogy senkisem. Meztelen a király, siralmas ez az iromány, és ezt ki kell mondani, még idejében...

Figyelem! Akiknek a füle különösen érzékeny, netán allergiás az angolszászból azon nyersen (angolosan) magyarra fjordított szakhalandzsára, azok lehetőleg ne olvassák el a következő sorokat, nehogy agyi elsősegélyre szoruljanak!

A változások iránya célirány-tablóval egyáltalán nem lehet egyetérteni. Sem a jelenlegi állapot minősítése nem valós, sem a kijelölt célok nem értelmezhetők az MTV Rt. működésének jelenlegi koordináta-rendszerében. Hasbaakasztás!

A Pénzügyi Funkció kiterjedése című tábla nem több, mint egy zavaros fikció-montázs, - bólogató tévés jánosok számára, akiknek már minden mindegy.

A javasolt ütemterv "lépcső-ábrája" finom kis útmutatás a ponty számára, hogy a mederfenéken himbálódzó ínycsiklandó csali elnyeléséig milyen útvonalat kell még megtennie. Az útvonal végén ott működik az integrált pénzügyi rendszer.

Az integrált folyamat áttervezési módszertan oldala olvashatatlanul apróbetűs, szemtelenül angolnyelvű áltudományos hablatyolás. A vezetők és a munkatársak kisebbségi komplexusának elmélyítése céljából a szöveg fokozatosan/teljesen angolszásszá válik: "Miért is nem vagyunk perfekt angolok?!"

A változás szükségszerűségének felismerése tablón a csőlátási képességünk erőteljes fokozása érdekében többszörösen egymásbacsúsztatott csőszerkezetek is megjelennek. A további egymásbacsúszás tényleg feltartóztathatatlan.

Feladataink, várható határidők. Érthetetlen, hogy "A további fázisok meg-valósítása érdekében ezen fázis végén, a javasolt folyamatok jóváhagyása" - miért csupán a gazdasági főigazgatótól szükséges?! Az Elnök személyes jóvá-hagyása nélkül ne folytatódhassék ez az egész, mert a végén gyorsított tender-eljárás lesz belőle, és akkor már benne leszünk az alagútban, amelyből visszafelé nem vezet út. Útunkat az alábbi megállapításokkal, jótanácsokkal kövezték ki:

"Nem lesz adás, ha nincs kifizetve a számla": Az efféle revolverezéssel való puszta próbálkozás is merő ostobaság. Fizetni egyébként is az adás után szokás.

"A Pénzügyi Főosztályon jelenleg működő rendszerek egymástól elszigetelten működnek": Lehet, hogy ezért nem készült el a főkönyvi kivonat? Ez baj!!

"Az adatok átadása általában papíron történik": Legalább nem szállnak el!

"Nincs Vezetői Információs Rendszer": Ezt kellene megszervezni! Helyette:

"1997. végéig a jelen rendszerek összekapcsolásának megoldását, az idei könyvelés "tűzoltásos" (?) befejezését, 1998. január 1-től olyan rendszer indítását - tűzi ki célként a D/T -, amely flexibilisen követni tudja a szervezeten belüli változásokat, naprakész információkat biztosít és beleillik az MTV informatikai elképzeléseibe, 2-4 év múlva pedig integrált rendszer beindítása, ami lefedi a TV teljes működését." Tiszta sor: még ebben az évben 30-50 millió forintnyi, 2-4 éven belül pedig további 200-300 millió forintnyi megrendelésre számítanak. A kijelölt "feladatok" a megadott időtávlatban megoldhatatlanok (a megoldásukra nincs is szükség!), a végszámla viszont a megjelölt összeg több-szörösét teszi majd ki. Ki, miből, és miért fogja ezt kifizetni?!

A "tanulmány" utolsó, befejező oldalai mosakodással és nehezteléssel terhesek. A rendkívül hatékony felmérés hatékonyságát kissé rontotta, hogy: "A felelős vezetők leterheltek" (nem értek rá). "A jelen állapot és a folyamatok a vezetők számára sem mindig egyértelműek". (Ez fenyegetés: "Ti vagytok a hülyék!".)

"Hiányzott a középvezetők elkötelezettsége". (Ezen nem csodálkozom, -mostanában én is nagyon vigyázok, hogy mi iránt kötelezem el magam.)

Bármely üzleti televíziótársaság jogszerű, hatékony és jövedelmező működéséhez legalábbis az alábbi feltételek szükségesek: (1) Magas színvonalú szakmai tevékenység (tevékenységi kör) és bejáratott üzleti (vevő-)kör (jó piaci pozíció), amely biztosítja a folyamatos rentabilitást, a piaci versenyben való helytállást, a szükséges fizető-és hitelképességet. (2) Megfelelő belső és külső (szellemi, technikai, archívum, szakmai/emberi) kapacitások megléte, amely biztosítja a piac (a vevők) rugalmas kiszolgálását, a profil szerinti szaktevékenységek zökkenőmentes, maradéktalan lebonyolítását. (3) Megfelelő, korszerű belső működési rend kialakítása és folyamatos fenntartása, amely biztosítja a szervezet hagyományőrző, ugyanakkor állandóan megújulni képes - optimális! - működését, a lényeges folyamatok szabályozott és konzisztens rendszerét, valamint a hatékony ellenőrzést. (4) Jó műsorszerkezet és jó műsorok sugárzása, amely biztosítja a nézőtábor perspektívikus megtartását, igényeik bővülő kielégítését. (5) A szükséges pénzforrások, a napi pénzfolyam biztosítása, ami lehetővé teszi a műsorkészítés, a műsorsugárzás és a részvénytársasági menedzsment-feladatok színvonalas végzését, az erőforrások bővített újratermelésének finanszírozását. A Magyar Televízió Rt. működése a kritériumoknak jelenleg nem felel meg, mert:

(1) A szaktevékenység bejáratott, azonban a piacon az MTV Rt. a kereskedelmi televíziókkal szemben - a Média Törvény előírásai miatt - hátrányos helyzetben van. (2) Az MTV Rt. minden szükséges belső és külső kapacitással rendelkezik, - sőt, több vonatkozásban fölös mértékben is. (3) A korábban hagyományosan jól szabályozott költségvetési folyamatok mára széthullottak, a részvénytársasági (üzleti) működés új rendjének kialakítása "gőzerővel", ám jelentős zavarokkal és lemaradással folyik. (4) A műsorszerkezet és a műsorok minősége napi vita tárgya, ugyanakkor a nézettségi indexek szerint 1997-ben az MTV Rt. még őrzi jó pozícióit. (5) A legsúlyosabb problémát a műsorkészítés, a műsorsugárzás és a menedzsment-tevékenység napi és távlati finanszírozása jelenti. Expressis verbis: a finanszírozás helyzete kétségbeejtően rendezetlen.

Az elmondottak tükrében a gazdasági főigazgatóság munkafolyamatainak oly' "lázas" átszervezése struccpolitikának, pótcselekvésnek tűnik, - amellett, hogy konkrét lobby-utasítás is érkezhetett valahonnét, miszerint „tejelni” kell a D/T-nek. Amennyiben egy rutinos vezető a pillanatnyi viszonyait labilisnak ítéli meg, komplikált helyzetbe kerül, amelyből átmenetileg nem látja a kiutat, vagy csupán "gondolkodási időre" van szüksége, akkor a legjobban teszi, ha az irodájában festést-mázolást, komplett bútorcserét rendel el, esetlegesen hosszabb külföldi kiküldetésre távozik. Ez sokkal olcsóbb, mint elígérkezni a D/T-nek...

A gazdasági főigazgató főfeladata - a nyugati televíziós társaságok financial directorainak mintájára - az lenne, hogy a Társaság zavartalan működéséhez szükséges promt pénzforrásokat (ne adj' Isten, például: bankhiteleket!) minden igyekezetével folyamatosan biztosítsa. Pl. a műsorkészítési és a műsorsugárzási vonatkozásban szinte kizárólag projekt-hitelek jöhet(né)nek számításba. A pénz megszerzése azonban szinte lehetetlen feladatnak látszik, ezért a gazdasági fő-igazgató inkább átvilágíttatja és átszervezteti az MTV Rt. teljes információs rendszerét. Ez az egész D/T-projekt ráadásul egy trójai faló, hiszen a gazdasági főigazgatóság átszervezése címén az egész MTV Rt. spontán kialakult, de végülis egészen jól (!) működő (költségvetési) információs rendszerét fogja végromlásba dönteni...

A gazdasági főigazgató mindenekelőtt a szükséges pénz akárhonnan történő előteremtésén munkálkodjék, és ha már pénzügyi igazgatóként kvázi-tökéletesen funkcionál, akkor fogjon neki az információs rendszer átszervezésének! Csakhát akkor is: ő fogjon neki, ne a D/T.! Az új, integrált információs rendszer hosszú-hosszú évekig csak vinni fogja a pénzt, hozni viszont nem. Ezzel szemben, ha a gazdasági főigazgató távlatilag megoldaná az MTV Rt. financiális gondjait, úgy lenne miből felépíteni a hőn óhajtott, új információs rendszert is. Baljós előjel, ha a pénzügyminiszter szerzés helyett költéssel kezdi a munkáját!

Nemcsak az a baj, hogy a D/T-javaslatban foglaltak megoldása mostanság nem a legégetőbb sürgősségű feladat, hanem az is, hogy: a D/T-tanulmány tartalma önmagában is csekély értékű, kevéssé hasznosítható. A kapott anyag a lényegét tekintve verbális kotyvalék, áltudományos nemzetközi hablaty, amely csupán madártávlatból szemléli a gyötrelmesen sanyarú valóságot. Megengedhetetlenül nagyvonalú absztrakciókkal, jól-rosszul leírja ugyan a jelenlegi folyamatokat, ám azok átszervezésére, komplex számítógépesítésére semmiféle javaslatot nem tesz. Kérdés: vajon mi szükség volt arra, hogy kemény pénzért, dedós színvonalon feltérképezzék az MTV Rt. jól ismert munkafolyamatait?! Válasz: Semmi!

Miért "bizalmas" mégis ez a közönséges, emészthetetlen zöldség? Kitől félthetik ezt annyira? Mi az, hogy: "előrehaladási jelentés"? Ki, és hová halad? Az egyik oldalon jelentős szellemi találmánnyal is találkozunk: itt vezetik be agyunkba - a szemünkön át - első ízben a fehérből elfeketedő óriási pipák képét/képzetét!

Még nem is csináltunk semmit - megjelenik a "megelőző beavatkozás" fogalma. Dolgozni ki fog?! Később feltűnik a "Rendszerspecifikáció" is, ami a névtelen zseni szerint éppen a "Tender"-rel egyenlő! Gyanítható, hogy minden előzmény ennek a célnak volt alárendelve. Alig néhány oldal után máris a tendernél tartunk, amit valószínűleg a D/T szeretne megnyerni, hiszen annak a tétje sokszáz-millió forint. A kis hamis! Mi az, hogy "további szükséges lépések"? Kinek, miért és merre? Nemsokára megismerkedhetünk a lépcsőzetesen felfelé lépegető pipákkal. A leírt sokfajta "rendszer"-szóösszetétel közül bizony kimaradt: a rendszerváltás. Többször szerepel az "over"-kitétel. A folyamat végén: It's all over...(!) "A változtatás kulcskérdései" című oldalt jól megnézve: egyetlen kérdés sincs rajta.

A tizennegyedik oldaltól a "Mellékletek" kezdődnek. Hol van a fő anyag?!

A számviteli tevékenységleírásban (feladatjegyzékben) persze nem szerepel a lényeg: igenis tessék havonta göngyölített főkönyvi kivonatot készíteni, évközben pedig legalább kétszer szöveges beszámolót a pénzügyi és a vagyoni helyzet, az üzleti terv időarányos teljesítésének alakulásáról az MTV Rt. Elnöke részére.

Az operatív feladatok tételes részletezése minden kreativitást nélkülöz, ilyet egy közepes képességű mérlegképes könyvelő is bármikor képes összeállítani.

Az elkészült anyaggal sem átfogóan, sem részleteiben nem lehet és nem szabad egyetérteni, azt - ahogy van - vissza kell utasítani.

A tanulmány erősen fiktív, eszmei értéke maximum néhány ezer forintra tehető.

Végül még egy záró megjegyzést teszek. Amit a D/T készített, az eddig teljesen értéktelen. Azt a színvonalat is messze alulmúlja, amit a BKV Rt.-nél voltunk kénytelenek elszenvedni tőlük. Ostoba átszervezési és információs rendszer-"koncepciójuk"-kal (tenderükkel) sokéves céltalan vegetálásba kényszerítették a BKV Rt.-t is. Az Antenna Hungária Rt. okosan, - egyszerűen elkergette őket. Amibe a D/T megpróbálja bevinni az MTV Rt.-t, az a végszámlát tekintve kb. 1-2 milliárd forintra rúg, és soha nem lesz semmi haszna, - csak örök zűrzavar.

Amennyi pénzt a D/T Magyarországról az ÁPV Rt. asszisztenciájával már eddig is elvitt, abból féltucat, üzletileg sikeres MTV Rt.-t lehetett volna alapítani.

Megoldani viszont soha-sehol nem oldottak meg semmit. A D/T egy pénzügyi Xénia-láz, tevékenységük eredménye pedig egy nagy rakás "Űrgammák"-ábra. Lobbyk gátlástalan pénzéhségét kielégitő undorító kultúrkacat ez is, az is.

A fejezet a Peták elnöknek írott tárgyi szakértői jelentéseim szó szerinti idézete. Ez volt az a pillanat, amikortól kezdve Ragáts Imre gazdasági főigazgatót bízvást besorolhattam már korábban „megszerzett jóakaróim” közé...


Kilencedik fejezet

A szerződéskötések új rendje

Minden gazdálkodó szervezet életében a legfontosabb momentum az a vezetői döntés, mely végül is - következményeiben bevételt vagy költséget keletkeztető - konkrét szerződéskötésekben manifesztálódik. Bármely többlépcsős, nagyméretű vállalkozásban - mint amilyen a Magyar Televízió Rt. is - a hierarchia különböző pontjain tevékenykedő vezetők belső és külső presztízsét alapvetően az határozza meg, hogy „végkifejletében” milyen jelentőségű, s így milyen összegű kontraktus kötésére van jogosítványa, illetőleg milyen összeghatárig írhat alá. Elképzelhető, hogy ez mennyire így van egy olyan magas társadalmi (politikai, gazdasági és kultúrális) elismertségű cég, mint az MTV Rt. esetében. Hozzátehetem ehhez, hogy a parkinsoni törvényszerűségek alapján egy olyan gazdálkodó szervnél, ahol évtizedeken keresztül hivatalból parttalanul árad a lé, a szervezeti piramis széttagoltsága kvázi „felnő a feladathoz”, - mind horizontális, mind vertikális méreteiben mértéktelenül megnő, kiszélesedik és meghosszabbodik, csak azért, hogy a pénzügyi zűrzavar a maximumra hághasson. A temérdek-sok „self made” menedzser - elnök, 3-4 alelnök, 5-6 főigazgató, 8-10 igazgató, 20-30 főosztály-és osztályvezető, stb. - presztízse mind abból táplálkozik, hogy nyakló nélkül költik a pénzt, ami csak úgy lehetséges, ha nincsen átfogó és egységes szabályozás: ki, milyen összegű szerződéseket köthet, milyen anyagi kötelezettségeket vállalhat az MTV Rt. nevében. Amikor Peták István elnök főtanácsadója lettem, éppen ez a helyzet „volt érvényben” a Televíziónál. Az évi 35-40 milliárd forintos büdzsét a rengeteg vezető szabályozatlanul, mint a pelyvát aprította, - s egyáltalán nem csoda, hogy a pénzhiány tünetei hamarosan jelentkeztek. Mint már említettem, - elsősorban azért volt szükség valamennyi szerződés felülvizsgálatára, hogy egy új, átfogó szabályozást dolgozhassunk ki és léptethessünk életbe a takarékosság általánossá tétele érdekében. A felülvizsgálatok befejezése után azonnal neki is fogtam a „Szerződéskötések rendje” megfogalmazásához, amelynek a végleges, hatályba léptetett szövege az alábbiakban következik. Tudom, hogy az olvasóim számára ez amolyan száraz, jogi szakszövegnek tűnik; mégis, kérem, nézzék el nekem, mert a cselekmény további kifejtése szempontjából szószerint „perdöntő” jelentőségű lesz. Mondhatnám úgy is: enélkül a végkifejlet nem érthető meg!

Peták István a leváltása után több interjújában is ekként fogalmazott: „Elzártam a pénzfolyam legfontosabb csapjait - egymás után!” Az elzárás legfőbb eszköze az itt olvasható szabályozás volt (lett volna); ám a gyakorlati alkalmazását a vezető lobby egyrészt meghiúsította, - másrészt magát az elnököt is leváltották, az alábbi időrend szerint:

· 1997. november végén hatályba lép a „Szerződéskötések rendje”

· Az alelnökök és Ragáts Imre tűzzel-vassal igyekeznek „elszabotálni”.

· 1998. január 6.: Peták István tévéelnököt a Kuratórium Elnöksége leváltja, és a helyére „kijelöli” Horváth Lóránt ügyvezető alelnököt.

· 1998. február 20.: Horváth Lóránt nekem is felmond.

· 1998. február: a „Szerződéskötések rendjét” az alelnök hatályon kívül helyezi, példányait mindenhonnan begyűjtik, majd bezúzzák.

A generális szabályozás eme végső szövege kéthónapos megfeszített egyeztető munka, számos - ámde nem elvtelen! - kompromisszum eredményeként alakult ki. Peták István elnök bölcsen előírta a számomra, hogy minden használható írásos kiegészítő-és ellenvéleményt, módosítási igényt tételesen egyeztetve építsek bele a szabályzatba. Egyrészt a remélt konszenzus megteremtéséért, másrészt az utólagos felszólamlások elkerülése érdekében. Az egyeztető munkát rendkívül megnehezítette és lelassította, hogy Ragáts Imre gazdasági főigazgatótól minden héten újabb ellentmondó iromány érkezett; újabb és újabb kifogásokat emelt „szigorú” elképzeléseinkkel szemben. Nagyjából összefogta Peták "ellentáborát", és megpróbált sűrűn homokszemeket szórni a fogaskerekek közé. Persze leplezett támadások is érkeztek a legnagyobb pénzpazarló Szórakoztató Stúdiótól (Bánki Ivánéktól) is. Utólag érdekes, hogy Horváth Lóránt gyártási alelnök mindenben támogatta a "Szerződéskötések rendjé"-t, - szemben László József alelnökkel, aki kezdettől fogva ellenezte azt. Az építő és használható, jó javaslatokat rendre beépítettem, a rombolókat megcáfoltam és elutasítottam. Az utasítást az elnök hosszas huzavona után, 1997. novemberében hivatalosan is érvénybe léptette; ám tudomásom szerint a gyakorlatban történő - az 1998. évi évad szerződéskötésein már túl voltunk - alkalmazására az ismertetett okok miatt soha nem került sor...

Az MTV Rt. ellen folyó munkaügyi perem 1999. április 7-iki tárgyalásán azonban dr. Dobos Katalin beosztott jogtanácsos a meglepetésünkre váratlanul jegyző-könyvbe mondta, miszerint az általam készített "kitűnő szabályozás" ma is változatlanul érvényben van, s a szerződéseket annak megfelelően kötik.

Lehetséges tehát, hogy a szabályzatot mégsem zúzták be, - csak engem...


A 12/1997. MTV Rt. sz. elnöki utasítás a szerződéskötések rendjéről

A szerződéskötések rendjéről - összhangban a Polgári Törvénykönyv, a Társasági Törvény, a Média Törvény, a Közbeszerzési Törvény, a Számviteli Törvény, az ÁFA-Törvény, valamint az MTV Rt. Szervezeti és Működési Szabályzatának vonatkozó előírásaival - az alábbiak szerint rendelkezem:

I.

Az utasítás célja

Jelen utasítás célja, hogy:

· A vezetői döntési jogkörök és a vezetői felelősség egyensúlyának megteremtésével valósítsa meg a Magyar Televízió Részvénytársaság (a továbbiakban: MTV Rt.) szellemi, tárgyi és anyagi (pénz-) erőforrásaival való ésszerű gazdálkodást;

· Az eddigi gyakorlathoz képest szakszerűsítse, egyszerűsítse és részletesen szabályozza a szerződéskötési (anyagi kötelezettségvállalási) eljárást;

· Egységesen kötelező jogi és gazdálkodási (pénzügyi) - formai és érdemi - szempontok, tipizált minták és űrlapok (pl.: költségvetési séma, - lásd: a 3. számú mellékletben) érvényesítését, gyakorlati alkalmazását írja elő, és

· Növelje a különböző tevékenységeket folytató divíziók, szerkesztőségek döntési hatáskörét, gazdálkodásuk önállóságát.

A jelen szabályozás - tekintettel a modern részvénytársasági működés (lásd: új SZMSZ) követelményeire - élesen elkülöníti egymástól a szerződéskötésekkel kapcsolatos különböző vezetői jogosítványok gyakorlásának feltételeit, amelyeket az alábbiak szerint szükséges meghatározni (lásd még: az eljárási rend című, 2. számú mellékletet is):

A belső jogérvényességet garantáló vezetői aláírások

- előzetes (preventív) szerződés-felülvizsgálat (egyetértő láttamozás, vagy részletes szakvéleményezés az Elnöki Hivatal ezzel megbízott jogásza-, szakértője-, vagy az Elnök külön felkérése alapján, külső szakértő vagy belső tanácsadó által);

- vezetői ellenjegyzés az ún. "egyetlen tőpéldányon", amely a Jogi és IgazgatásiFőosztályon kerül irattári megőrzésre.

· Minden egyes szerződést ellenjegyez jogi - formai és tartalmi - megfelelőség szempontjából a Jogi és Igazgatási Főosztály vezetője. Ellenőrzési teendőit - amelyek a hatályos jogszabályok (pl.: Média Törvény), az SZMSZ és a jelen elnöki utasítás tételes betartatásán túlmenően kiterjednek a szerződő partner cégbejegyzésének, valamint esetleges összeférhetetlenségének felülvizsgálatára is - az SZMSZ, továbbá a munkaköri leírás teljeskörűen részletezi.

· Minden egyes műsorkészítési (produkciós-vállalkozási), vagy filmbeszerzési szerződést ellenjegyez a profilgazda (a kezdeményező) keretgazdálkodó szempontjából az illetékes főszerkesztő (vagy szerkesztőség-vezető), valamint az illetékes alelnök.

· Minden egyes műsorkészítési, vagy filmbeszerzési szerződést ellenjegyez kapacitás-kihasználási-, illetve biztosítási szempontból a Produkciótervezési Igazgató.

· Minden egyes műsorkészítési, vagy filmbeszerzési szerződést ellenjegyez műsoridő rendelkezésre állási szempontból a Műsoregyeztetési Igazgató.

· Minden olyan szerződést, amelynek ellenjegyzésére az Elnök külön felkéri, - az üzleti tervbe illeszthetőség (finanszírozás) szempontjából ellenjegyez a Gazdasági Főigazgató.

A külső jogérvényességet garantáló vezetői aláírások

A cégjegyzés - és annak jogi érvényessége - szempontjából az ún. "belső aláírásoknak" jelentősége nincs. Ezek azt a célt szolgálják, hogy a munkafolyamatba épített ellenőrzés automatizmusai révén kizárólag olyan szerződések aláírására - cégjegyzésére - kerülhessen sor, amelyek minden tekintetben megfelelnek a Magyar Televízió Rt. egyetemleges részvénytársasági érdekeinek.

A külső jogérvényességet a cégjegyző vezetői aláírások jelentik, amelyek szabályszerű eszközlését az értékhatár-táblázat előírásai határozzák meg (lásd: a mellékletben). A tól-ig értékhatárok természetesen nem zárják ki annak a lehetőségét, hogy valamely vezető a számára kijelölt értékhatárnál alacsonyabb összegű szerződést is köthessen. Ugyanakkor célszerű, hogy a vezetői cégjegyzés kompetencia-határait a szerződések jelentősége, tehát összege jelölje ki.

II.

Az utasítás hatálya

A jelen utasítás hatálya kiterjed az MTV Rt. valamennyi szervezeti egységének valamennyi, a Ptk. hatálya alá tartozó - vállalkozási, produkciós, szállítási, megbízási és egyéb típusú - szerződéskötésére, illetve az érvényes szerződések esetleges módosításaira is.

A jelen utasítás és a hozzátartozó mellékletek, továbbá a jelen utasításban hivatkozott külön utasítások a szabályozás alkalmazása szempontjából egymástól elválaszthatatlan egységet képeznek.

III.

A jognyilatkozatokkal kapcsolatos általános előírások

1.

Az MTV Rt.-ben minden szerződést (külső gazdálkodó szervezettel szembeni anyagi kötelezettségvállalást), illetve a szerződés érdemi tartalmára nézve alakító hatású jognyilatkozatot írásba kell foglalni, - enélkül sem teljesíteni, sem teljesítést elfogadni nem lehet. (A munkaközi előkészítés, megbeszélés, egyeztetés, levelezés mindez alól persze kivétel.)

A 4.számú melléklet ajánlott típusszerződés-mintákat tartalmaz, amelyek arra szolgálnak, hogy az MTV Rt.-n belüli szerződéskötési gyakorlat - túl az általános elemeken és a kötelező mellékleteken - az egyes, különböző szerződés-fajták (vállalkozási, szponzorációs, műsorkészítési, koprodukciós, filmbeszerzési, szállítási, reklám, megbízási, alvállalkozói, beruházási, hitelezési, befektetési, beszerzési, stb.) konkrét szövegét tekintve is legyen egységes, lényegi eltérések így csupán a speciális kitételek megfogalmazásában jelentkezzenek.

2.

A szerződés előkészítése során tisztázni kell minden olyan szempontot, illetve fontos körülményt, amelynek szerződésbe foglalása - a szerződés kölcsönösen eredményes teljesítése érdekében - a szerződő felek jó kapcsolatát biztosítja.

3.

A szerződés tárgyát és alapvető feltételeit, a teljesítés ütemezését konkréten, egyértelműen kell meghatározni. Nem köthető szerződés olyan általános megfogalmazással, amelyből a ténylegesen elvárt, illetve nyújtott szolgáltatás, az elvégzendő munka minősége, mennyisége, egységára, a (rész)teljesítések időpontja nem azonosítható be, - miáltal nem is ellenőrizhető.

4.

Szükséges továbbá a szerződésben konkréten és tételesen meghatározni a biztosítékok, a fedezet, a (bank)garancia, a szankciók (pl.: bánatpénz), valamint a kölcsönös kártérítési kötelezettség(ek) mibenlétét, amelyek elősegíthetik a teljesítés esetleges jogi úton történő, de mégis a szerződésen belüli kikényszerítését. Tisztázni szükséges a szerződés teljesülésének feltételeit, - illetőleg megszűnésének eseteit is.

5.

A vezetői aláírások rendjét a mellékelt értékhatár-táblázat (1.számú melléklet) tartalmazza.

IV.

A szerződéskötésre jogosultak köre, ellenjegyzési hatáskörök

1.

Az MTV Rt. Szervezeti és Működési Szabályzatában, illetőleg az e szabályozásban foglaltak alapján a szervezeti egységek (divíziók, szerkesztőségek) vezetői - az MTV Rt. elnöke által átruházott hatáskörben - önállóan jogosultak szerződéskötést kezdeményezni. A szerződéskötésre felhatalmazott vezető (alelnök, főigazgató, igazgató, főosztályvezető, főszerkesztő, szerkesztőség-vezető) az MTV Rt. nevében köt szerződést úgy, hogy a szerződő fél - az MTV Rt. - megnevezése után zárójelben a szerződéskötést kezdeményező szervezeti egység is megnevezésre kerül.

2.

Az MTV Rt. Alapító Okirata alapján az Elnök egyszemélyben jegyzi a céget. Minden más, a cégképviseletre átruházott hatáskörben felhatalmazott vezető csak másodmagával (párban) jogosult szerződést aláírni, - a mellékletben megadott értékhatár-táblázat előírásainak betartásával.

3.

Valamennyi műsorkészítési-, filmgyártási-, filmbeszerzési-, koprodukciós-, illetve szponzorációs-, továbbá bármely ilyen szerződéshez kapcsolódó vállalkozási szerződés tervezetét - ellenjegyzés céljából - be kell mutatni a Produkciótervezési Igazgatónak, a Műsoregyeztetési Igazgatónak, a Vállalkozási Főigazgatónak, a Koprodukciós-és Export Főosztályvezetőnek, valamint nemzetközi kapcsolódás esetén a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályvezetőnek is. Vonatkozik ez az esetleges szerződés-módosításra, illetőleg többlet-kötelezettségek vállalásának esetére is.

Bármely MTV Rt.-belső munkatárs külső producer (műsorkészítő-vállalkozó) általi foglalkoztatása, vagy az MTV Rt. tulajdonát képező technikai eszközök bérbeadása, kapacitások kiajánlása, kiegészítő szolgáltatások nyújtása általában tilos, - kivételes esetekben is kizárólag a Produkciótervezési Igazgató előzetes írásos egyetértése alapján foglalható szerződésbe.

Mindenfajta szerződések - tehát valamennyi szerződés - jogi ellenjegyzése a Jogi és Igazgatási Főosztály vezetőjének hatásköre.

Speciális ellenjegyzési hatáskört gyakorol a Gazdasági Főigazgató, amennyiben vétót emelhet bármely olyan szerződés megkötése ellen, amelyre az üzleti tervben nincsen fedezet. Vétóját írásos indoklással, ellenvéleménnyel gyakorolja.

4.

Beruházási-, befektetési-, hitel-, fenntartási-, vagyon-értékesítési-, és/vagy anyagbeszerzési-, illetőleg bármely külső (nem műsorkészítési) vállalkozási vagy megbízási szerződés esetében - amennyiben az Elnök nem aláíró - a Gazdasági Főigazgató mindig elsőhelyi aláíró. Mindemellett: bármely befektetés eszközlése, vagy hitel felvétele kizárólag az Elnök jóváhagyásával történhet. Az e pontban felsorolt egyéb szerződések is csak abban az esetben köthetők meg, amennyiben azok az üzleti tervben konkréten meghatározott cél megvalósítását szolgálják.

Műsorkészítési és/vagy filmbeszerzési szerződések aláírása nem tartozik a Gazdasági Főigazgató hatáskörébe.

5.

Minden szerződéskötésre (cégjegyzésre) jogosult vezető köteles saját szervezeti egységén belül - az SZMSZ-ben is rögzített módon - helyettesről gondoskodni, aki tartós távollétében aláírási jogkörét helyette gyakorolja.

V.

A szerződéskötések alapvető szempontjai, formai és tartalmi előírásai

A szerződéskötések során az alábbiakban részletezett jogi, gazdálkodási és pénzügyi szempontok figyelembevétele egységesen kötelező:

A./ Jogi szempontok

1.

A Ptk., a Média Törvény, valamint a Közbeszerzési Törvény - továbbá a vonatkozó egyéb jogszabályi előírások, speciális rendelkezések -, valamint az MTV Rt. éves üzleti tervének tételes ismerete és megfelelő, szabályszerű alkalmazása minden szerződéskötőre, illetőleg a szerződés előkészítésében érdemben résztvevő munkatársra nézve kötelező.

2.

A szerződést úgy kell megkötni, hogy az a későbbiekben lehetővé tegye - minél kevesebb, és minél kisebb mértékű gazdasági hátrány bekövetkezése mellett - a szerződés módosítását, illetőleg felmondását is minden olyan esetben, amikor a szerződés változatlan fenntartása annak gazdaságtalansága, vagy bármely más (pl.: műsorpolitikai-, műsorszerkesztési-) ok miatt az MTV Rt.-nek már tovább nem áll érdekében.

3.

A szerződésben (pl.: a koprodukciós műsorkészítési szerződésben) biztosítani kell az MTV Rt.-nek a befektetésével arányos jogszerzését, és a műsorok jogszerű kereskedelmi hasznosításához szükséges egyéb feltételeket, garanciákat is.

4.

A szerződést minden esetben úgy kell megkötni, hogy az esetleges hibás teljesítés főbb eseteit, illetőleg a hibás teljesítés konkrét jogkövetkezményeit is meg kell fogalmazni.

5.

A külkereskedelmi (export és import) szerződések megkötésénél kötelezően alkalmazandó irányelvekről, konkrét speciális előírásokról külön gazdasági főigazgatói utasítás rendelkezik.

B./ Gazdálkodási szempontok

1.

A szerződéskötésre jogosultak cégjegyzési jogukat az MTV Rt. mindenkori szükségleteinek és lehetőségeinek figyelembevételével kötelesek gyakorolni, - ezért e vezetők kötelesek tételesen ismerni az éves üzleti terv számszerű célkitűzéseit, illetőleg legalábbis a tervnek a szervezeti hierarchia mentén a saját egységükre vonatkozó fejezetét.

Az MTV Rt. eszközeivel, tárgyi és szellemi kapacitásaival való takarékos gazdálkodás követelményéből fakadóan nem köthető szerződés olyan célból, amely az MTV Rt. belső forrásainak hatékony felhasználása révén, a tárgyi szerződés megkötése nélkül is elérhető.

2.

Nem köthető újabb szerződés olyan partnerrel, akivel valamely korábbi szerződés nem megfelelő teljesítéséből eredően még rendezetlen elszámolási hátralék keletkezett, illetőleg bármilyen jogvita áll fenn. Nem köthető szerződés olyan partnerrel sem, akinek bármilyen okból eredő jelentős köztartozása van. Ezért a partnert írásos nyilatkozattételre kell felszólítani, mely szerint ilyen hátralékai vagy tartozásai nincsenek. Ennek szükség szerinti ellenőrzése - az illetékes szervezeti egység konkrét felkérése alapján - a Pénzügyi Főosztály feladata.

C./ Pénzügyi szempontok

1.

A szerződéskötés során fokozott figyelmet kell fordítani a bruttó elszámolás elvének következetes alkalmazására. Ennek értelmében az MTV Rt. pénzforgalmában minden bevételnek és minden kiadásnak meg kell jelennie. Az esetleges kölcsönös szolgáltatásokról - koprodukciós, kompenzációs és barter-ügyletek esetében is - számlát kell kibocsátani az ÁFA rendezése céljából.

2.

Tilos a szerződésben előleg-fizetést kikötni. Az MTV Rt. előleg-fizetést nem teljesíthet, csak az aktuális teljesítéssel arányban álló rész-kifizetést. Értelemszerűen tilos a szerződésben a szerződés megkötése előtt keletkezett állítólagos kiadások utólagos rendezését felvállalni.

3.

A szerződéskötés során törekedni kell arra, hogy a külső vállalkozó a szerződés mellékleteként készítsen tételes költségvetést, - illetőleg az MTV Rt.-nek legyen joga a vállalkozó utókalkulációjába betekintve a költségvetés megvalósulását utólag ellenőrizni, a jelentős eltérések pénzügyi rendezése érdekében.

4.

A 10 millió forintos összeghatárt meghaladó értékű szerződések esetében a szerződő partnert kötelezni kell bankgarancia beszerzésére, amelyben a cég számlavezető bankja a szerződés összegének erejéig pénzügyi biztosítékot nyújt, - illetőleg garantálja, hogy kliense képes lesz szerződésünk realizálására.

VI.

A műsorkészítésre irányuló (produkciós-vállalkozási) szerződéskötés speciális szabályai

1.

Már legyártott, kész film vagy műsor megvásárlása nem tartozik e szerződési kategóriába, hiszen az egyszerű szállítási szerződés, kialkudott áron.

2.

Koprodukciós műsorkészítés esetében szerződéskötés előtt előre eldöntendő, hogy melyik szerződő fél az adott műsor felelős készítője: az MTV Rt., vagy a partner külső vállalkozó. A kölcsönös kompenzációk közepette egyébként meg-osztódhatna, vagy éppen el is veszhetne a műsorkészítés felelőssége, ami elsősorban a teljesítés minőségét, de a kölcsönös elszámolások egzaktságát és korrektségét is veszélyeztetheti. Mindezekért az illetékes szerkesztőség a felelős.

3.

A külső gyártóval kötött produkciós-vállalkozási szerződésben rögzíteni (vagy csatolni) kell:

- a szolgáltatást nyújtó pontos adatait (társaság esetén: cégnév, székhely, adó-
szám; - magánszemély esetén: név, lakcím, személyi igazolványszám és
adószám);

- a műsor alapvető adatait (cím, műfaj, hossz, tervezett sugárzási időpont, stb.) és
a műsorhoz kapcsolódó (szerzői, sugárzási, licence, értékesítési) külön jogokat;

- az MTV Rt. részéről a szakmai és a pénzügyi felügyeletet ellátó szervezeti
egység megjelölését, és az esetleges külön jogosítványokat, fenntartott jogokat;

- a készíttetni kívánt műsor forgatókönyvét vagy szinopszisát;

- a sugárzás tervezett időpontjának műsoridő-sávjában elvárható minimális
nézettség, nézői részarány
rögzítését. (Amennyiben valamely sorozat-műsor
nézettsége 3 egymásutáni esetben nem éri el a megkövetelt minimumot, - az
MTV Rt. jogosult automatikusan felbontani a külső produceri irodával kötött
műsorkészítési szerződést. E kitételt szerepeltetni kell valamennyi sorozat-
műsor készítésére irányuló, külső vállalkozási szerződésben.);

- a kért "műsor-előzetesek" idő-ütemezését (1 perc "előzetes" = 2 millió forint);

- a műsor teljes és részletes limit-költségvetését, a vállalkozó utólagos tételes
költségelszámolási (utókalkulációs) kötelezettségének, illetőleg a megrendelő
MTV Rt. utólagos ellenőrzési jogának rögzítésével;

- a finanszírozás módját, ütemezését, a részteljesítések konkrét mibenlétének,
határidőinek és összegeinek egzakt meghatározását;

- koprodukciós finanszírozás esetén a befektetés arányait, és ennek alapján a
tulajdon-, illetve egyéb jogok megosztásának arányait, módját;

- a szerződés ún. rendes felmondási lehetőségeit;

- a hibás teljesítés konkrét és egzakt jogkövetkezményeit.

VII.

A szerződések nyilvántartása, a szerződések adatainak feldolgozása

1.

A szerződések központi nyilvántartását az MTV Rt. Jogi és Igazgatási Főosztálya látja el. Erről az Elnöki Hivatal Főigazgatója külön utasításban rendelkezik.

A Gazdasági Főigazgató csak a szerződés központi nyilvántartásba vétele után engedélyezhet kifizetéseket.

A Pénzügyi Főosztály a szerződésekről - pénzügyi-kifizetési szempontból - saját, külön analitikus nyilvántartást is vezet.

2.

Minden szervezeti egység köteles az általa kezdeményezett szerződések főbb adatairól teljeskörű és naprakész nyilvántartást vezetni, amely nyilvántartást legalább havonta egyszer egyeztetni szükséges a központi lajstrom, valamint a számvitel, illetőleg az utókalkuláció megfelelő adataival.

3.

A szerződéskötésre (cégjegyzésre) jogosult vezetők (és kijelölt helyetteseik) személyes, sajátkezű aláírásáról a Jogi és Igazgatási Főosztály köteles naprakész, központi aláírási mintatárat vezetni.

4.

Az MTV Rt. már sugárzott műsorainak nyilvántartásáról egyébként az Archiválási Szabályzat rendelkezik.

5.

A műsorkészítési szerződések költségvetései és utókalkulációi összesített adat-feldolgozásának, ellenőrzésének és értékelésének megszervezése, valamint a szükséges kapcsolódó számítógépes nyilvántartás vezetése a Produkciótervezési Igazgató jogköre és feladata.

VIII.

A szerződéskötéssel kapcsolatos jogi felügyelet

1.

A szerződéskötéssel kapcsolatos előzetes (preventív) véleményezést az Elnöki Hivatal, - a jogi felügyeletet a Jogi és Igazgatási Főosztály látja el. A Jogi Osztály jogtanácsosai igény szerint jogi tanácsot adnak a tervezett szerződéskötéssel kapcsolatban, segítséget nyújtanak a szövegezésben vagy a szövegértelmezésben, illetőleg szükség esetén elkészítik a szerződést.

Ajánlásként veendő figyelembe: minden esetben célszerű, ha a szerződés tervezetét nem a vállalkozó, hanem a szerződéskötést kezdeményező MTV Rt.-szervezeti egység, vagy az MTV Rt. jogtanácsosa készíti el.

2.

A Jogi és Igazgatási Főosztály gondoskodik a szerződés létrejöttéhez szükséges előzetes engedélyek, valamint a szerződés elválaszthatatlan részét képező egyéb iratok és szakmai ellenvélemények megőrzéséről.

3.

A szerződések előzetes (vagy utólagos) jogi és közgazdasági felülvizsgálatának eredményeiről, tanulságairól, az észlelt számottevő, sorozatos, ismétlődő és/ vagy tipikus szabálytalanságokról az Elnöki Hivatal Főigazgatója tájékoztatja az Elnököt. Ezen túlmenően javaslatot tesz a feltárt problémák generális megoldására, a szükséges szabályozások elkészítésére és/vagy módosítására is.

IX.

Egyéb rendelkezések

A megkötött szerződésekből eredő vitás ügyekben (az esetleges perekben) az MTV Rt. képviseletében a vezető jogtanácsos jár el, - természetesen a felelős divízió szakmai bevonásával, illetőleg teljeskörű és folyamatos tájékoztatásával.

X.

Záró rendelkezések

1.

A hatályba lépésről.

2.

Belső rendelkezések egyidejű hatályon kívül helyezéséről.

Budapest, 1997. november

Peták István

az MTV Rt. elnök


1.számú melléklet

S Z E R Z Ő D É S K Ö T É S I É R T É K H A T Á R - T Á B L Á Z A T

1.

Az Elnök:

Bármilyen összegű és lejáratú hitelfelvételt, illetőleg bármely 300 millió forintot meghaladó összegű szerződéskötést kizárólag az MTV-Közalapítvány Kuratóriumának előzetes jóváhagyásával eszközölhet. Ugyanez vonatkozik az ingatlanok, vagy a 100 millió forint feletti vagyoni értékű jogok elidegenítésére.

2.

Egyéb vonatkozásban az Elnök:

Egyszemélyi cégjegyzéssel köthet szerződést 100-300 millió forintos érték-határok között, - az Elnöki Tanácsadó Testület (alelnökök, főigazgatók, igazgatók) tagjainak véleménynyilvánítása után.

Az esetleges ellenvéleményeket írásba kell foglalni.

3.

Korlátozás nélkül szerződhet az Elnök:

Egyszemélyi cégjegyzéssel, - 100 millió forintos értékhatárig.

4.

Két alelnök együtt, vagy alelnök + főigazgató:

Szerződhetnek: 50-100 millió forintos értékhatárok között.

5.

Két főigazgató együtt, vagy főigazgató + igazgató:

Szerződhetnek: 10-50 millió forintos értékhatárok között.

6.

Két igazgató együtt, vagy igazgató + főosztályvezető (főszerkesztő):

Szerződhetnek: 2-10 millió forintos értékhatárok között.

7.

Két főosztályvezető együtt, vagy főszerkesztő + szerkesztőségvezető:

Szerződhetnek: 2 millió forintos értékhatárig.

Természetes, hogy bármely önálló szerződéskötésre feljogosított vezető kizárólag csak az SZMSZ-ben jól meghatározott szakterületre vonatkozó hatás-körében, valamint az adott szervezeti egységnek az üzleti tervben meghatározott pénzügyi kerete erejéig gyakorolhatja - a fentiekben definiált - cégjegyzési jogát.


2. számú melléklet

E L J Á R Á S I R E N D

(végrehajtási utasítás)

Bevezetés

A szerződéskötések eljárási rendje általános érvényű (de minden speciális esetre is vonatkozó) szabályozást, kvázi uniformizált "technológiát", önellenőrző automatizmust (ügyintézési kényszerpályát) ír elő annak érdekében, hogy az MTV Rt. nevében és terhére csak olyan anyagi kötelezettség-vállalások keletkezhessenek, amelyek szerződései egyaránt maradéktalanul megfeleltek a belső és a külső jogérvényesség kritériumainak, - tehát "átmentek" a megfelelő monitoring-controlling szűrőkön.

A belső jogérvényesség követelménye: a preventív (jogi és közgazdasági) szak-véleményezés, valamint a szükséges vezetői ellenjegyzések megtörténte, meg-szerzése.

A külső jogérvényesség követelménye: a cégjegyzés (aláírás) szabályszerű elvégzése, - az értékhatár-táblázat (1.számú melléklet) előírásai szerint.

1.

A szerződéskötést kezdeményező szervezeti egység (divízió, szerkesztőség) valamely konkrét közszolgálati, műsorsugárzási és/vagy üzleti cél megvalósítása érdekében (effektív igény felmerülése alapján) a Jogi és Igazgatási Főosztály jogtanácsosának operatív közreműködésével elkészíti a szerződés első, a partnerrel egyeztetett tervezetét, a szükséges mellékletekkel (limitköltségvetés, szinopszis vagy forgatókönyv, stb.) együtt, - 6 példányban.

Elkészíti a költségvetést - az MTV Rt. üzleti szemszögéből! -, vagyis kiállítja (kitölti) az előkalkulációs lapot (3.számú melléklet) is.

2.

A jelen elnöki utasítás előírásai szerint a szerződéstervezet 1 (munka-)példányát előzetes véleményezés céljából megküldi az Elnöki Hivatalnak (a véleményezésre 2 munkanap áll rendelkezésre).

3.

A beérkezett vélemények alapján - a partnerrel történő egyeztetés után - módosítja, illetőleg a maga részéről "véglegesítí" a szerződés szövegét, tartalmát.

4.

Ebben a munkafázisban - műsorkészítési (produkciós) szerződések esetében - a kezdeményező szerkesztőség kiállítja a műsor 1.számú törzslapját, valamint megnyitja a komplex produkciós dossziét.

5.

A felelős szervezeti egység "a részéről véglegesített szövegű szerződés" egyetlen - műsorkészítési szerződések esetében: törzslappal felszerelt - tőpéldányát megküldi egymásutáni ellenjegyzés céljából (egyenként maximum 2 munkanap áll rendelkezésre) az elnöki utasításban foglalt vezetőknek, az alábbiak szerint: Valamennyi műsorkészítési-, filmgyártási-, filmbeszerzési-, koprodukciós-, illetve szponzorációs-, továbbá bármely ilyen szerződéshez kapcsolódó vállalkozási szerződés tervezetét - ellenjegyzés céljából - be kell mutatni a Produkciótervezési Igazgatónak, a Műsoregyeztetési Igazgatónak, a Vállalkozási Főigazgatónak, a Koprodukciós-és Export Főosztályvezetőnek, valamint nemzetközi kapcsolódás esetén a Nemzetközi Kapcsolatok Osztályvezetőnek is. Vonatkozik ez az esetleges szerződés-módosításra, illetőleg többlet-kötelezettségek vállalásának esetére is.

Bármely MTV Rt.-belső munkatárs külső producer (műsorkészítő-vállalkozó) általi foglalkoztatása, vagy az MTV Rt. tulajdonát képező technikai eszközök bérbeadása, kapacitások kiajánlása, kiegészítő szolgáltatások nyújtása általában tilos, - kivételes esetekben is kizárólag a Produkciótervezési Igazgató előzetes írásos egyetértése alapján foglalható szerződésbe.

Mindenfajta szerződések - tehát valamennyi szerződés - jogi ellenjegyzése a Jogi és Igazgatási Főosztály vezetőjének hatásköre.

Speciális ellenjegyzési hatáskört gyakorol a Gazdasági Főigazgató, amennyiben vétót emelhet bármely olyan szerződés megkötése ellen, amelyre az üzleti tervben nincsen fedezet. Vétóját írásos indoklással, ellenvéleménnyel gyakorolja.

6.

Ellenjegyzés után a szerződés összes (6) példányát aláíratja a partnerrel, - majd benyújtja az MTV Rt. cégjegyzésre jogosult vezetőinek aláírásra.

7.

A szerződés összes (6) példányának kölcsönös aláírása által a kontraktus jogerőre emelkedett, - 1 példányt kap a szerződő partner. Az egyetlen (a szükséges ellenjegyzésekkel és mellékletekkel felszerelt) tőpéldányt a felelős szervezeti egység megküldi központi nyilvántartás és irattározás céljából a Jogi és Igazgatási Főosztálynak, ahol is a közreműködő jogtanácsos kézjegyével ellátja (szignálja) a szerződés minden egyes oldalát, - mintegy hitelesítve azt.

A fennmaradó 4 példányból: 1 példányt kap a Gazdasági Főigazgató (a pénzügy), 1 példányt a Vállalkozási Főigazgató, 1 példányt a Produkciótervezési Igazgató, - 1 példány pedig marad a felelős (a kezdeményező) szervezeti egységnél, irattározás céljából.

Mindazon szerződésekből, amelyek a műsoridővel bármilyen kapcsolatban vannak, - hiteles másolatot kap a Műsoregyeztetési Igazgató.

8.

A szerződés aláírása után a műsor-törzslap operatív nyilvántartási adatai bekerülnek az "UTAL"számítógépes rendszerébe. A Produkciótervezési Igazgató engedélye alapján a Pénzügyi Főosztály megnyitja a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat, - a számvitel pedig az utókalkulációs tasakot. A szerződés mellékletét képező előkalkulációs lap másolatát a felelős szervezeti egység regisztrációs céllal megküldi a számvitelnek, ahol majd - a szerződés teljesítése, a tasak lezárása után - az utókalkulációt is összeállítják. Az utókalkuláció során - az elő-kalkulációs lappal azonos szerkezetű (tartalmú) - utókalkulációs lapot kell kitölteni.

9.

A szerződéskötést kezdeményező szervezeti egység (szerkesztőség) anyagilag is felelős a szerződés tárgyát képező vállalkozói vagy szállítói teljesítés (pl.: műsor, produkció, stb.) minőségi átvételéért, a szerződés teljesítésének elismeréséért és igazolásáért, - tehát igazolja (kifizetési záradékkal látja el) a külső partner számláját, amelyet utalványozás után a Pénzügyi Főosztály átutalással kiegyenlít.

Alapvető szabály, hogy az igazolt számla utalványozását ugyanaz a vezető (vagy helyettese) jogosult és köteles elvégezni, aki a vonatkozó szerződést megkötötte (cégjegyzésével ellátta).

10.

Produkciós szerződések esetében a felelős szerkesztőség - az elkészült műsor átvétele, a kapcsolódó számlák igazolása és kifizetése után - lezárja a szerződést, a műsor törzslapját, a számítógépes nyilvántartást, továbbá lezárja és irattárba helyezi a komplex produkciós dossziét. Az illetékes alelnök pedig dönt a műsor leadhatóságáról.

Valamennyi bevétel és költség elszámolása után a számvitel lezárja a szerződés utókalkulációs tasakját, a Gazdasági Főigazgató pedig - az előkalkulációs és az utókalkulációs lapok adatainak egybevetésével - gondoskodik a pénzügyi eredmény kiértékeléséről, a jövedelmezőség elemzéséről. A konzekvenciákról tájékoztatja az illetékes alelnököt, valamint az érdekelt főigazgatókat, igazgatókat.

A műsor sugárzása után - illetőleg más természetű szerződések esetében: a kapott ellenérték hasznosítása, használatba vétele után - következik végül a szerződés utólagos komplex (szakmai, gazdasági és komplex-elnöki) értékelése.

A műsor nézettségének, szakmai fogadtatásának (sikerének) - vagy éppen az elért műszaki-, technikai-, vagy egyéb eredménynek - az utólagos értékelését a felelős szerkesztőség (divízió), valamint az illetékes alelnök együtt végzik el. Az üzleti értékelés a Vállalkozási Főigazgató, - a gazdasági kiértékelés pedig a Gazdasági Főigazgató feladata. Mindhárom - a szakmai, az üzleti és a számviteli-utókalkulációs - eredmény ismeretében az MTV Rt. Elnöke komplex értékítéletet alkot a tárgyi szerződés teljesítésének hatékonyságáról, és dönt a szükséges konzekvenciák levonásáról, elismerésről (prémiumról) és/vagy szankciókról, illetve a szerződés esetleges megújításáról, folytatásáról vagy felbontásáról.


3. számú melléklet

K Ö L T S É G V E T É S I S É M A

(előkalkulációs lap)

összegek: 1.000.- Ft-ban!

1. Értékesítési (belföldi vagy export) bevételek

2. Reklám-bevételek

3. Szponzorációs bevételek

4. Az MTV Rt. kapacitásainak értékesítéséből (pl.: barter) származó bevételek

5. Egyéb bevételek (pl.: jutalék, jogdíj, licence-díj, bérleti díj, kamat, stb.), -

külön-külön tételesen megnevezve

----------------------------------------------------------------------------------------------

6. Bevételek összesen

----------------------------------------------------------------------------------------------

7. Anyagköltség (közvetlen anyagi ráfordítások)

8. Külső vállalkozói számlák költsége, alvállalkozói díjak

9. Megbízási díjak, szakértői díjak, ügynöki (üzletszerzési) jutalék

10. MTV Rt. saját-belső alkalmazottak bére

11. MTV Rt. saját-belső alkalmazottak honoráriuma (szerzői jogdíja)

12.Valamennyi bérjellegű kifizetés társadalombiztosítási járuléka (összevontan)

13. MTV Rt. értékesített kapacitásai igénybevételének (pl.: barter) ráfordításai

14. Bérleti díjak, lízingdíjak, gyorsított leírás eszköz-költsége (pl.: amortizáció)

15. Kamatteher, kötbér, kártérítés, büntetés, különadó, stb.

16. Bármilyen egyéb ráfordítás

----------------------------------------------------------------------------------------------

17. Ráfordítások összesen

----------------------------------------------------------------------------------------------

18. Üzleti eredmény

----------------------------------------------------------------------------------------------


Tizedik fejezet

Az óbudai gyártóbázis kiugrási terve

Horváth Lóránt gyártási alelnök az óbudai (bojtár/kunigundautcai) gyártóbázis "korlátlan ura" 1997. őszén egy tanulmánykötetbe foglalt komplex javaslattal lepte meg Peták elnököt, miszerint a Gyártóbázist egyszemélyes MTV-tulajdonú önálló részvénytársasággá kívánja átszervezni. Koncepciója szerint a Társaság alaptőkéje nagyjából 3 milliárd forint, amelyből 2,1 Mrd forint a tárgyi apport, és 0,9 Mrd forint az induló készpénz. Üzleti tervét mindenekelőtt az MTV Rt. produkciós megrendeléseire igyekezett építeni. Nem túl nehéz belátni, hogy a Gyártási Rt. csak kétszer akarta kifosztani saját alapítóját: (1) alapításkor; (2) folyamatosan. Az 1996. október 1-jei indulással bejegyzett MTV Rt. mindössze 0,7 Mrd forint forgótőkével rendelkezett, - ebből akart Horváth Lóránt „egy kicsivel” többet elvinni. Az MTV Rt. fokozatos megkopasztásában az alapítás csak a kezdetet jelenthette, hiszen az addig "önköltségi alapon" előállított belső gyártású produkciók költségvetése ekkortól már valamekkora nyereséghányadot is tartalmazott volna. Horváth elképzeléseinek alappillérei valójában agyag-lábaknak bizonyultak, mert: (1) az MTV Rt. nem adhatott volna 0,9 Mrd forint készpénzt szűk büdzséjéből; (2) megrendeléseivel nem tarthatta volna el korábbi belső igazgatóságát, - hiszen saját autarch önfenntartására sem volt képes...

Peták István - a bevált szokás szerint - megbízott a tanulmány részletes szak-véleményezésével, amit 1997. október 5-ikén, "Bizalmas!"-jelzéssel készítettem el. (Horváth Lórántot a vezetői „pellengérre állítástól”, - magamat pedig Horváth feltételezett/"elvárt" bosszújától akartam így megvédeni.) Ez következik most...

A Magyar Televízió Rt.-hez hasonló nagyságú vagyonnal, üzleti (vevő-) körrel, eszközökkel és létszámmal gazdálkodó részvénytársaság általában kizárólag csak akkor határozza el 100 %-os tulajdonú, egyszemélyes-zárt, leány-részvény-társaság (filiálé) létrehozását, amennyiben: (1) Soha vissza nem térő, rendkívüli piaci/üzleti lehetőség kínálkozik, hogy vagyona és létszáma (kapacitása), üzleti tevékenysége és készpénztőkéje egy részének kihelyezésével (allokációjával) olyan új vállalkozást alapítson, amely egy új piaci szegmens gyors meghódításával kivételes (extra-) profit-lehetőségekkel kecsegtet. Az alapítót ekkor az extraprofitszerzés motiválja. (2) Az anya-részvénytársaság üzleti jövője bizonytalan, vevőköre és bevételei zsugorodnak, és/vagy nem nőnek olyan mértékben, miként azt a ráfordítások folyamatos növekedése szükségessé tenné, megkövetelné. A labilis piaci helyzet, továbbá bizonyos belső kapacitások nagy-fokú kihasználatlansága miatt a Társaság nem képes valamennyi vagyonelemét hatékonyan (jövedelmezően) működtetni, ezért profiltisztítást hajt végre. Ennek lényege, hogy az anyacég "megszabadul" a veszteségtermelő mellék-tevékenységeitől, az ún. kiszolgáló/szolgáltató szervezeti egységeitől, üzemeitől. Az alapítót ez (2) esetben a költségcsökkentés - a ballaszt (a homokzsákok) kidobálása a süllyedő léghajóból - motiválja...

(Ez utóbbit hajtotta végre 1996-ban pl. a BKV Rt., a "Reorganizációs Program" megvalósítása során.) A mi esetünk azonban egy sajátos, harmadik típusú eset.

A farok csóválja a kutyát, - vagyis a mindenáron önállósulni kívánó szervezeti egység az anya-részvénytársaságot. Korai és kétes önállósulási törekvésében "a leányzó" persze fűt-fát megígér a leendő alapító-anyának: virágzó üzleti vállalkozást, önköltségcsökkentést, nyereséges gazdálkodást, hatékonyságot, gazdaságos beruházásokat, osztalék-fizetést, stb. Ígérnie könnyű, hiszen az ígéretek teljesítését később már - néhány év múltán - senki sem kérheti tőle komolyan számon, mert akkor már az lesz az adott helyzet. Ebben a harmadik esetben a "leányt" az adott vagyonrész saját/önálló felélése motiválja, ennek engedélyezésére akarja rávenni mindenáron az "anyját". A célja: a vagyona „elkülönített” (exkluzív) felélése!

A jelen pénzügyi/gazdálkodási kényszerhelyzetben az MTV Rt. éppúgy szívesen szabadulna a hatalmas gazdálkodási terheket jelentő Gyártási Igazgatóságától, miként a Gyártási Igazgatóság is szívesen megválna az MTV Rt. szervezetétől. A baj csupán az, hogy a két fél (alapító és filiálé) anyagi-pénzügyi pozíciója csak látszólag azonos: valójában mind a ketten a másik rovására kívánnának anyagi előnyökre szert tenni, - érdekeik tehát igazából merőben ellentétesek.

A Magyar Televízió Rt. a Gyártási Igazgatóság leválásától az alaptevékenysége jövedelmezőségének jelentős növekedését várná: költségcsökkentés és likvidítás-javulás révén. Az MTV Gyártási-Szolgáltató Rt. azonban - bár valódi szándékait igyekszik jól elleplezni - mindenekelőtt továbbra is az alapító MTV Rt.-ből kívánna megélni, kívülről: vagyis sokkal drágábban. Az tehát a legnagyobb veszély, hogy az MTV Rt. valódi profiltisztítási szándéka éppen egybeesik a Gyártási Igazgatóság rejtett vagyonfelélési szándékával, és ebből "kéz kezet mos" alapon esetleg megszületik a tárgyi koncepcióban felvázolt MTV Rt. Gyártási-Szolgáltató Részvénytársaság. Ha ez netán megtörténik: (1) Elvisz egy csomó pénzt és vagyont; (2) Veszteségessé válik és feléli a kihelyezett tőkét; (3) Az MTV Rt. üzleti pozíciói nemhogy javulni nem fognak, hanem még jelentősen romlanak is azáltal, hogy a veszteségtermelő belső szervezeti egység helyett egy profitéhesen számlázó, veszteséges társaságot kell majd eltartania.

Összegezve: a Gyártási Igazgatóság a mai MTV Rt.-nek akkora nagy darabja - ha tetszik: "daganata", esetleg: púp a hátán! -, amelynek a nem kellő körül-tekintéssel elvégzett "eltávolítása", szervezetbőli kioperálása szakmai és pénzügyi vonatkozásban egyaránt az MTV Rt. saját csődjét eredményezheti, siettetheti. Az is lehetséges, hogy az alapító úgy gondolja: egy felesleges, beteg szövetrésztől szabadul meg, - ugyanerről az alapított pedig majd azt hiszi: utolsó pillanatban távoztak el, - mentőcsónakon. (V.ö. pl.: az MTV Rt. alapításának jogi/pénzügyi feltételeivel.)

A tárgyi koncepció jelen formájában elfogadhatatlan, elsősorban azért, mert sokkal több benne a sorok közé eldugott álságos szándék, mint a használható, illetőleg támogatható törekvés, cél, vagy konkrét javaslat. Ez így nem is koncepció! A kötetnyi írásműnek az üzenete igazából felhívás egy csalárd kompromisszum megkötésére és megvalósítására, aminek a lényege: fizess nekünk 900 milliót készpénzben, ha tényleg meg akarsz tőlünk szabadulni!

Az MTV Gyártási-Szolgáltató Rt. a saját alapításához kilencszázmillió forint készpénz juttatását várja az MTV Rt.-től. Milyen alapon? Honnan, miből?!

"Adjatok nekünk 900 milliót (ami majd éppen a jegyzett tőke 30 %-a lesz), - így megszabadítunk benneteket a végkielégítésünk gyötrelmeitől!", - ezt súgják Petáknak...

A BKV Rt.-nél szerzett reorganizációs tapasztalataim (Deloitte & Touche-sal súlyosbítva) alapján mondom: Ez egy olyan ország lett, amelyben a magán-hülyeség elárasztotta a teljes állami szektort is, és folyamatosan körben jár, mint zárt tóban a pontyok. (A D/T-nek hol a BKV-nál, hol az MTV-nél adó-dik éppen "kapás".) A „Reorganizációs Program” a BKV Rt.-nél is fantasztikus önállósulási törekvéseket hozott a felszínre, a melléktevékenységek leválásával tucatnyi „egyszemélyes kft.” alakult; azután amikor kiderült, hogy munkára csak az anyavállalattól számíthatnak, összedőlt az egész koncepció, mert a „leányok” nyereség-érdekeltsége szöges ellentétben állt „az anya” anyagi érdekeivel...

Az "Előzmények"-ben a szerző kvázi megindokolja a Gyártási-Szolgáltató Rt. alapításának objektív szükségszerűségét, ami csupa "egyensúlyozás"-ban merül ki. Ezt elolvasni is szörnyű, - tételesen végiggondolni még sokkal inkább. Az a legaranyosabb, hogy a mű írója szinte klasszikus pénzügyi-irodalmi ideológiával igyekszik alátámasztani rögeszméjét, miszerint a tárgyi alapítás a modern köz-szolgálati televíziós részvénytársaság prominens szakmai és pénzügyi érdeke. "A megalakulás szakmai specifikációja és haszna az MTV Rt.-ben" című fejezet álszent ígéretek valóságos tárháza. Korrekt szerződést, takarékosságot, racionalitást, vagyongyarapító hozadékot, szabad válogatást, 100 (!) szakmai probléma megoldását ígéri, - miközben "kiszolgálja az alakuló magánszféra igényeit is" (kiemelés tőlem: Cz. L.). Feloldja az MTV Rt. zárt, centralizált Szervezeti-Működési Szabályzatának szorítását, később jelentős rést üt a jelenlegi monopolhelyzeten (kién?!), végül pedig jobbítja a munkatársak munkahelyi közérzetét, biztosítja a szociális és szakmai védőhálót is számukra. Szörnyű! "A megalakulás történelmi előzményei" szövegrész is azt sugalmazza az olvasónak: az új részvénytársaság megalakulása - annyi felesleges vargabetű és elnöki kézivezérlés után - immáron elkerülhetetlen történelmi szükségszerűség. Horváth Lóránt gyártási alelnök nagy-nagy igyekezetében bemutatja a stúdiók, a közvetítőkocsik, a szakmunkások, a járművek kihasználtsági mutatóit: a 120-160 %-os teljesítmény-mutatók mintha a sztahanovista munkaverseny-mozgalom adatai lennének. Vajon miféle számítási módszerek, etalonok rejlenek a számok mögött?! A Gyártási Igazgatóság gazdálkodási információs rendszere a leírás szerint maga a tökély. Szilárdan álló szikla az évtizedes zűrzavar örvényében. Az elképzelés szerint a Gyártási-Szolgáltató Rt. elszámoló áron fogja számlázni szerződés szerinti alap-és kiegészítő szolgáltatásait az MTV Rt.-nek. Az árak a kőbevésett gazdaságtalanság rögzített árai lesznek, hiszen a kalkulációk mögött meghúzódnak majd az idézett sztahanovista indexek, - az MTV Rt. pedig fizet majd, mint egy katonatiszt. Horváth Lóránt az alapítás után egyidejűleg akart volna az egyszemélyes Gyártási-Szolgáltató Rt. elnök-vezérigazgatója lenni, és az MTV Rt. alelnöke is maradni. Szándékát a következőképpen szakvéleményezte Dr. Sárközy Tamás jogprofesszor, a Gt. atyja, 1997. október 9-ikén: "Az MTV Rt.-nek mint alapító szervnek az alelnöke nem lehet egyben az egyszemélyes Rt. elnök-vezérigazgatója, mert ez összeférhetetlen (3.3.8.1.). Ez esetben ugyanis saját magát utasítaná."

Peták István tévéelnök leváltásával (1998. I. 6.), és Horváth Lóránt ideiglenes ügyvezetővé kijelölésével a munkaviszonyom még nem szűnt meg automatikusan, illetve azonnal. Úgy tűnt, hogy Horváthnak még tervei is lehetnek velem, bár a főtanácsadói munkámra szemlátomást nem tartott igényt. Gondolkozott!

A Kuratórium Elnöksége nyílt pályázatot írt ki a tévéelnöki beosztás betöltésére. Február 19-ikén (tizenötöd-magammal együtt) be is nyújtottam a pályázatomat, - sőt, mint elnökjelölt pályázó, február 14-ikén részletes interjút is adtam a Napi Magyarországnak, amelyben nyilatkoztam: (1) Tévéelnök-jelölti terveimről; (2) Az MTV Rt. közszolgálatiságáról; (3) A "Peták-leváltó" Ladvánszkyról; (4) Az óbudai gyártóbázisról. Peták István leváltóit ezzel a személyes ellenségeimmé is tettem, pedig ez nem állt szándékomban. Spontán összenőtt, ami összetartozott...

Az ominózus cikkben a Gyártóbázisról a következőket mondtam T.SZ.T.-nek:

"Aztán itt van a monstre szocialista igényekre méretezett bojtárutcai gyártó-komplexum. Ma már a Televíziónak nincsen arra pénze, hogy ezt az óriási stúdió-bázist kihasználja. Igen ám, de eladni sem lehet a komplexumot, mert csak olyan áron lehetne értékesíteni, ami vagyonvesztéssel járna - ezt pedig a Törvény tiltja. Így azonban az egész az MTV nyakán marad, hacsak mondjuk a ZDF vagy az RTL nem dönt úgy, hogy Budapestről kívánja majd ellátni magyar filmekkel egész Európai Úniót. Ez azonban nem tűnik valószínűnek. Csak éppen eközben minden évben 2-3 milliárd forintjába kerül a TV-nek a hatalmas telep fenntartása. Mert bérbe adásából a költségeknek csak a töredéke folyik be. Nem is szólva arról, hogy egyes külső gyártó cégek megint csak ingyen használják az MTV ezen infrastruktúráját. De rengeteg hasonló pénzpocsékolást lehetne még felfedni az intézménynél!" Interjúmra beindult az úthenger.

Február 17-ikén még alkalmazásban álltam az MTV Rt.-nél, amikor váratlanul levelet kaptam Szatmári Dezsőtől, a Gyártási Igazgatóság gazdasági igazgató-helyettesétől. Szatmári méltánytalannak tartotta interjúm tartalmát, idézem: "A véleményünk az, hogy a fenti nagy nyilvánosság előtt tett kijelentései félre-érthetőek az olvasók számára, és érdemtelenül kedvezőtlen színben tüntetik fel az MTV bojtár-utcai Gyártókomplexumát. Reméljük, hogy a fenti kijelentések mindössze az interjú hevében születtek, és megérti, hogy megilleti az érintett területet a nyilvános, Ön által jegyzett helyreigazítás, aminek a lehetőségére jelen levelünkkel egyidőben felkértük a Napi Magyarországot is. Reméljük, hogy megérti, hogy félreérthetőre sikerültek a fenti kijelentései, és azt gondolná az olvasó, hogy a bojtár-utcai Gyártóbázis dolgozói tétlenül hagyják, hogy az MTV eltartsa őket. Természetesen ez nem így van. Szíves tudomására szeretnénk hozzni, hogy a bojtárutcai Gyártókomplexum - hasonlóan a szabadság-térihez - a műsorgyártó, és nem műsorgyártó területek szolgáltatásigényét elégíti ki (köztük az Ön által képviselt Elnöki Hivatal szolgáltatás-igényét), az Ön által megnevezett összegből. A tényszámok alapján a Gyártóbázis nem eltartottja, hanem szolgáltatója az MTV Rt.-nek, és minden teljesítményével naturális mérő-számban (óra, nap, km, stb.) és forintban el tud számolni, így nem fordul az sem elő, hogy külső megrendelő ingyenesen használná az itteni erőforrásokat. (A kijelentései közül ezt érezzük súlyosabbnak, és a kellő tájékozottság hiányából fakadónak.) Súlyosabb, hiszen az MTV Rt. erőforrásaival való gondatlan gazdálkodást feltételezik. Ismételten kérjük, hogy a téves, félreérthető ki-jelentéseit a Napi Magyarország című lapban korrigálja. Esetleges kérdéseire állunk rendelkezésére." Még aznap válaszoltam a levélre, a következők szerint:

"Az Elnöki Hivatal már kb. két hete nem létezik, merthogy a legújabb elnöki átszervezések megszüntették, amiről pedig a sajtó is részletesen beszámolt. Ilyenformán én nem képviselhetem, és nem is képviselem az Elnöki Hivatalt. Jómagam egyébként soha nem tartoztam az Elnöki Hivatalhoz - maximum létszámtechnikailag -, beosztásom közvetlenül az Elnökhöz kötődött. Sajnálom - erről sem tehetek -, hogy az újságíró tévedésből főtanácsosnak keresztelt el. Világosan megmondtam, hogy a beosztásom: vezető közgazdász, elnöki főtanácsadói címhasználattal. Az idézett interjúban tett kijelentéseim egy-általán nem félreérthetőek, és egyáltalán nem tüntetik fel kedvezőtlen színben az MTV bojtár-utcai Gyártókomplexumát. Ilyesmi természetesen soha nem is állott szándékomban. Tanácsadói munkám, valamint operatív tapasztalataim alapján mindig elismeréssel nyilatkoztam a Gyártóbázis dolgozóinak áldozatos munkájáról. Arról sem állítottam semmit, hogy ki kit tart el, ugyanis ez egyrészt igen összetett kérdés, másrészt viszont a válasz roppant egyszerű: az MTV Rt.-t nagyjában-egészében a magyar nép, a televízió-előfizetők, valamint a reklámozó cégek tartják el. Mindkét idézett kijelentésem - miként az összes többi is - egyrészt szakszerű, másrészt színigaz. Még csak apró pontatlanságok sincsenek bennük. A Gyártóbázis szolgáltatásait és/vagy elszámolásait sem-milyen kijelentésemmel nem kritizáltam, - Ön engem tökéletesen félreértett. Már megbocsásson, de az én tárgyi megállapításaim eggyel magasabb dimenzióra vonatkoznak, mint amit Ön a Gyártóbázis igazgatóhelyetteseként a Bojtár utcából munkaköre részeként átláthat. Meglátásaim ugyanis a műsorkészítési szerződések sztereotípiáit teszik bírálat tárgyává, ezek tartalmára pedig ugyebár Önnek és munkatársainak ráhatásuk nincsen. Ezek a megjegyzéseim nemhogy nem az Ön által vélelmezett 'kellő tájékozottság hiányából fakadnak', hanem éppenhogy az általam szinte kizárólagosan birtokolt speciális ismeretekből táplálkoznak, miszerint munkám során az MTV Rt.-nél 1997-ben egyedül nekem volt jogom és kötelességem az összes létező műsorkészítési és vállalkozási szerződést utólag felülvizsgálni. Kérem olvassa el tárgyi interjúmat még egyszer, a fenti, magasabb összefüggések ismeretében. Azt egyébként, szerintem, hogy a produkciós szerződéseket nem a Gyártóbázis köti, az egyszerű olvasó, illetve minden laikus is sejti. Baráti üdvözlettel: Cz. L."

Csodálható-e ezekután, hogy interjúm tartalma miatt Horváth Lóránt másnap (!) egyik levelében írásbeli figyelmeztetésben részesített, másik (!) levelében pedig mégiscsak felmondta a munkaviszonyomat?! Csupán ál-indokot kellett keresnie!

Nem tréfa: hivatalosan átszervezés címén, létszámtakarékossági okból rúgtak ki.

A bojtár-utcai Gyártókomplexum összességében egy hatalmas darab immobil vagyon, holt tőke, - amely persze önálló részvénytársasággá leválasztva képes lehet ideig-óráig a lázas működ(tet)és látszatát kelteni. Különösen akkor igaz ez, ha Horváth Lórántnak sikerül alapításkor jókora hozományt kicsikarnia az MTV Rt.-től. A Cégbíróság ilyen szinten sosem él a működésképtelenség gyanújával...

Nem lehet túlzottan csodálkozni azon, ha a magyarországi privatizáció szinte általánossá vált megoldása a felszámolásos-végelszámolásos, hivatalos vagy nemhivatalos vagyonfelélés. Az igazi vállalkozói/menedzseri adottságokkal nem rendelkező posztkádárista vezető elit - miattuk mondott csődöt a reform-kommunizmus - nem volt képes hatékonyan működtetni a gondjaira bízott hatalmas állami vagyont. (A spontán privatizációnak így azért is nem volt semmi kockázata, mert az állami vagyon roppant nagy előnye, hogy ingyen van.) A rendszerváltás (1989-1990) után rögtön megkezdődött a korábban össznépinek deklarált társadalmi tulajdon hivatalos-intézményes végkiárusítása. Ez azt a veszélyt jelentette a még "fontos állami beosztást betöltő" személyek számára, hogy az egész társadalom által, évtizedek nehéz munkájával felhalmozott, és az ő kezelésükben lévő tőkét a "rendszerváltozott állam" hirtelen "államosítja", kiszervezi "alóluk", a külföldi befektetőknek eladja, - a befolyt privatizációs bevételt pedig (például államadósság-törlesztés céljából) nyomtalanul fel is éli, emiatt nekik, állami vezetőknek nem jut semmi tulajdon, sőt, a biztos állásuk is elvész. A V.I.P.-listások agyában - a kontraszelekció folyamatossága jegyében - ezzel megszületett az erős kísértés a még meglévő állami vagyon felélésére. A máséval mindig nagyon könnyű vállalkozni...

A bojtár-utcai Gyártóbázis megfelelő hasznosítása olyan nagyfokú nehézségekbe ütközik, hogy a megoldás messze meghaladja az MTV Rt. - egyébként is labilis egzisztenciájú - felsővezetőinek cselekvési kompetenciáját. A helyzet képtelensége a legkülönbözőbb verejtékszagú/pótcselekvésszerű ötlet-variációk kitalálásához vezetett. Nyilvánvaló, hogy csak a Gyártóbázis leválasztása és értékesítése után lett volna szabad az MTV-t részvénytársasággá átalakítani, hiszen a probléma vagyonvesztés nélküli, önerőből és utólag történő megoldására a Részvénytársaság nem lehet képes, ezt csak a reorganizáció rendezhette volna.

A Társaság szét(ketté-)választását az Alapító Okirat szerint kizárólag csak az
alapító Közalapítvány határozhatja/döntheti el (ez jó megoldás lehet).

A Gyártóbázis RTL-nek történt bérbeadása csak ideiglenes, áthidaló megoldás lehet, hosszútávon ez inkább káros, mint hasznos. (Meg is szüntették.)

A Gyártóbázis az MTV Rt. központi székhelyévé válhat, amennyiben feltétlenül szükséges - pl.: pénzügyi okokból - a szabadság-téri épületek értékesítése. Ha az értékesítésből remélt 7 milliárd forintnyi pénzösszeget az MTV Rt. nagyobb részben a leépítendő létszám végkielégítésére (3 Mrd Ft), illetve dolgozói kft.-k alapításának hosszútávú hitelezésére (2 Mrd Ft) fordítja, - akkor ez egyértelmű vagyonfelélési szándék. A székhellyé alakítás becsült költsége 2 milliárd forint.

A Gyártóbázis nemzetközi tender keretében apportálható egy olyan új társaságba, amelynek a létrehozásához nyílt versenypályázat keretében külföldi befektetőt keresünk, aki készpénzes tőkeemelést hozna az új Gyártóbázis Rt.-be, a naturáliában meglévő vagyon mellé. Ennek "mindössze" az a feltétele, hogy találjunk legalább egy olyan külföldi szakmai készpénztőke-befektetőt, aki kvázi egész Európa filmgyártási megrendeléseinek piacára építené befektetési-, és/ vagy vegyesvállalat-alapítási koncepcióját. A leírt tranzakció grandiózus volta is mutatja, hogy a probléma nagysága messze túlmutat az MTV Rt. ügyvezető menedzsmentjének kompetenciáján...

Ha semmi nem történik, s kvázi minden marad a régiben: a Gyártóbázis nyakbaakasztott malomkőként húzza majd a víz alá az egész Magyar Televízió Rt.-t.


Tizenegyedik fejezet

Kékszínűek és lánglelkűek

A televíziós dolgozók lapja: a TELEHÍR.

Főszerkesztője Láng Tamás, szerkesztője Kékesi Zsolt (volt - 1997-ben).

A következő történetnek nem irodalmi minőségükben lettek a főszereplői...

Felszínes megközelítésben szimpla közjátéknak (epizódnak) látszik, de valójában egyfajta főcsapás gerince is lehetne. Ettől lett a jelentésem: Szigorúan bizalmas!

El akartam kerülni, hogy az ügy részletei az MTV-ben szájról-szájra terjedjenek.

Peták István elnök megbízásából ugyanis komplex szakvéleményt készítettem a Láng Tamás és Kékesi Zsolt munkatársak izraeli kiküldetésével kapcsolatban elvégzett belső vizsgálatról, a vélelmezett károkozásról/kármegállapításról, és javaslatot is tettem a kialakult patthelyzet megoldására. Jelentésem kivonatos tartalmát teszem most közzé ebben a fejezetben, mert igencsak tanulságos: híven mutatja be a Televízióban uralkodó szabados pénzügyi, elszámolási, munkajogi, fegyelmi és morális viszonyokat...

A terjedelmes vizsgálati anyagot részletesen, gondosan áttanulmányozva úgy láttam, hogy a frontvonalak végleg megmerevedtek, a kvázi-ellenfelek között a húr pattanásig kifeszült. A feszültséget tehát fel kellett oldani.

A feladatot kifejezetten testhezállónak találtam. Helyzetemet úgy ítéltem meg, hogy nekem kell az idő kizökkent kerekét helyretolnom. Miért mondom, hogy az idő kereke kvázi kizökkent a normális kerékvágásból?! Azért, mert az adott helyzet cseppet sem volt normális! Mindenki, aki az ügyben érdekelt, "letette a voksát", minden "tény" mindkét oldalról megvilágítva, nagyjából meg-fellebezhetetlenül megállapíttatott, - mégsem oldódott meg semmi. A szituáció több hónap elteltével még kilátástalanabbnak tűnt, mint a vizsgálat kezdetén. A szembenálló ellenfelek (Kékesi/Láng kontra számviteli vezetés) ténymegítélése, gazdálkodási és jogi álláspontja szöges ellentétben áll egymással. Ráadásul mindkét fél gyakorlatilag kifulladt, kifogyott az érvekből, - emiatt kölcsönösen külső erők bevonásával, illetőleg az azokkal való fenyegetéssel igyekeztek legyőzni az ellenérdekelt felet. A mérgesedő probléma az adott körben tényleg megoldhatatlannak látszott.

Határozott álláspontom, véleményem - persze könnyű nekem, utólag, minden a tárgyban született "okmány" birtokában! -, hogy előremutató, pozitív kicsengésű "eredményhirdetésre" csak úgy lehet reményünk, ha a főszereplő két úr, valamint a Magyar Televízió Rt. eddigi vizsgálatokat lefolytató szakstábjai és illetékes felsővezetői meglepően magasfokú, kölcsönös kompromisszumkészségről tesznek tanúbizonyságot. A "hajó" ugyanis elúszott; a folytatódó, már gusztustalanságba hajló háborúskodás az anyagi és erkölcsi károk halmozódását eredményezheti.

A dokumentációban szükségszerűen fennálló tény-hézagokat, megállapíthatatlan bizonyosságokat - ahol ez szükséges - okszerűen alátámasztható, megalapozott vélelmekkel igyekszem kitölteni. Meggyőződésem, hogy a hiányzó láncszemeket egymás iránti maximális toleranciával, de legalább hallgatólagosan, kölcsönösen tudomásulvéve azonosítanunk kell az ügy megoldása érdekében, hogy véget vethessünk a máris túlságosan elfajult szembekötősdinek...

Tényvázlat, megalapozott vélelmekkel és következtetésekkel:

1.

A Magyar Televízió Rt. élére (1996. október 1.) Peták István úr személyében új elnök került, aki szakmai, szervezeti és pénzügyi-gazdálkodási intézkedéseivel azonnal meghirdette a maximális takarékosságot.

2.

Feltehetőleg az MTV Rt. szabályos működése, illetve a takarékosság jegyében (?) került sor Kékesi Zsolt társ-szerkesztő kiutazásának megtiltására, az utazás előtti utolsó munkanapon (1996. október 14.).

3.

Visszamenőleg sem világos, hogy valójában milyen szakmai megfontolások, vagy szervezeti-működési szabályok alapján engedélyezte Sárközy Erika alelnöknő (aki később, alig egyévnyi munkaviszony után 22 millió forint végkielégítéssel a zsebében távozott a Magyar Televíziótól) az "Izraeli mozaikok" sorozatműsor folytatásának előkészítését egyszemélyi hatáskörében (1996. X. 4.), - ráadásul dokumentumfilmként a Kultúrális Főszerkesztőség Szórakoztató Főosztályának (Bánki Iván) égisze alatt (az ezt rögzítő, kapcsolódó kiutazási rendelvényt 1996. X. 9-ikén állították ki). Az engedélyező idézet talán ad erre némi támpontot: "Tekintettel arra, hogy a szervezés megkezdődött - támogatom a kiutazást." Tehát elég volt a szervezést elkezdeni...

4.

Peták István elnök úr Kékesi Zsolt kiutazásának letiltásával akarva-akaratlan, ám tényszerűen keresztülhúzta az utazó-szerkesztő társak eredeti elképzeléseit.

A dokumentációból egyértelműen nem állapítható meg, hogy végül is pro form a műsor előkészítése hiúsult-e meg, vagy csak egy eilat-i üdülés terve, - illetőleg végül is mi valósult meg: a műsor tervezett szakszerű előkészítése, vagy egy kétszemélyes kvázi-turistaút, magas méltóságokkal lefolytatott, tételesen nem ismertetett célú, tartalmú és eredményű beszélgetésekkel kombinálva?!

5.

Peták István elnök úr tiltó intézkedése több vonatkozásban is azonnali "kész"-helyzetet teremtett, miáltal az események sajátos kényszerpályára terelődtek.

Láng Tamás főszerkesztő műsor-előkészítő kiutazását engedélyezte, - Kékesi Zsolt szerkesztőét viszont nem. Vélhetőleg hallgatólag hozzájárult viszont ahhoz, hogy Kékesi Zsolt magánemberként mégis elutazhasson, ráadásul fontos hivatalos (!) funkciót gyakorolhasson: személyesen ő vitte ugyanis az útitársa munkája kiadásainak fedezésére szolgáló 7.000 dolláros valutaellátmányt, amit fel is vett.

6.

Kétségtelen tény, hogy az utazó szerkesztő-páros enyhén szólva egyrészt jócskán összezavarodhatott, másrészt alaposan fel is dühödhetett. Nem tudhatták - az iratkötegből erre nézve semmi nem derül ki! -, hogy a restrikciós/tiltó döntések személyüknek szólnak-e, vagy az általuk előkészítendő műsornak, esetleg mind-kettőnek?! Igyekeztek önmagukhoz, addigi cselekedeteikhez következetesek is maradni, megpróbálták hát "a lehetetlent": a számukra vert helyzetből kiindulva mégis maradéktalanul megvalósítani eredeti céljaikat, amelyeket mellesleg máig sűrű homály fed.

7.

Íme, az első hiányzó logikai láncszem vélelmezett rekonstrukciója. Láng Tamás és Kékesi Zsolt szerkesztő urak úgy gondolhatták, hogy Peták úr jó alaposan kitolt velük, ezért ők jó alaposan visszaadják a kölcsönt! Úgy dönthettek, hogy mindent megvalósítanak az eredeti terv szerint, miközben jót szórakoznak is (gondoljunk a 19 napfényes napra!) a Magyar Televízió Rt. bukszája terhére. Ráadásul: kicsit hintába is ültetik az MTV Rt. illetékes vezetőit, hogy többet ne próbáljanak "szórakozni" velük. Ez az egyetlen "értelmes" verzió. Láng és Kékesi urak bizonylatolt tetteinek, illegális túlköltekezéseinek egyszerűen nincs más "racionális" magyarázata, mint valamiféle lúdasmatyis indíttatás! Célszerű védekezésüknek is ez lehet az egyetlen "normális" iránya.

8.

Egy kis kitérő. Nem lehet szó nélkül elmenni a tény mellett, hogy a szerkesztő urak eleve túlméretezett összegű útielőleget vettek fel az útra. Ez egyrészt a tudatos "csínytevés" kitervelésének közvetett bizonyítékaként is értékelhető, másrészt nyilvánvaló gazdálkodás-szabályozási, pénzügyi-lazasági problémákra is rávilágít. A felvett előleg összege ugyanis csak akkora lehetett volna, amelyről reálisan/engedélyezetten feltételezhető, hogy el is költik. Hát elköltötték!

Sajátos normarendszerük szerint úgy verték el Peták István elnökön a port, hogy elverték a Magyar Televízió Rt. 7.000 dollárját. De hol van a kiadások haszna?!

9.

Megoldhatatlan rejtély, és lassan egy év (!) távlatából (1997. júliusban) abszolút kinyomozhatatlan, hogy vajon: a szállodai szobá(ka)t 10 napig 1 személy (Láng Tamás) vette-e ténylegesen igénybe, - vagy 2 személy, illetőleg mindketten (Láng Tamás és Kékesi Zsolt), valójában hol is szálltak meg, hol tartózkodtak, és mit csináltak további 9 napon át? A szobaárak (tarifák), valamint a szoba-számla együtt erőteljesen valószínűsítik, hogy: a hivatalos számla ellenében 2 fő lakott, 2 szobában, 10 napig. (Ugyanez vonatkozik lényegében a gépkocsi-használatra is.) Együtt utaztak a közös cél érdekében, együtt laktak, együtt dolgoztak, együtt pihentek, ugyanannak a 7.000 dolláros MTV Rt.-s valutakeretnek a terhére. Minden előre le volt kötve, az ott-tartózkodás minden mozzanata előre meg volt szervezve, a Pénzügyi Főosztály jóvoltából kiutalt készpénzellátmány pedig jótékonyan fedezett minden felmerült költséget: természetesen 2 főre. Mindez a komplex csínytevés szerves részét képezte, - ha nem éppen a pénz elköltése jelentette a tervezett "műbalhé" leglényegesebb momentumát!

Az urak éppen a 2 főre méretezett pénzösszeg maximális elköltésével igyekeztek "példát statuálni", azzal a rejtett céllal, hogy az MTV Rt. új vezetését szerintük megoldhatatlan helyzet elé állítsák, csapdába csalják. Bíztak saját személyes sérthetetlenségükben, - ám erről majd kicsit később, a történet végén.

10.

Egy másik - szintén igen lényeges - hiányzó láncszem vélhető megoldását adom, kicsit hosszabb kitérőben. Ez is a jól kitervelt és profi módon megvalósított mű-balhé (The Big Sting) verzióját támasztja alá. "A Pénzügy" - Láng Tamás állítása szerint - "produkált" egy másik átvételi elismervényt is, amelynek "tanúsága alapján" Láng Tamás is felvette (volna) az utazási előleget, a 7.000 dollárt, és 98.700 forintot. Ezt az állítását maga "a Pénzügy" sem kezelte komolyan: pénz-felvétel csak egyszer történt (Kékesi Zsolt által), - csupán elismervényből van kettő! Magától értetődik: az egyik elismervény hamis. Ez, a történetbe látszólag egyáltalán nem illő "kakukktojás-epizód" valójában a tudatosan kitervelt átverés legfontosabb mozzanata, a dráma katartikus csúcspontja, minek következtében a főhőseink által megbüntetni kívánt „bűnösöknek” bamba juhnyájként kellett besétálniuk a zseniálisan felépített kelepcébe! A Láng Tamás által "aláírt" át-vételi elismervény persze hamis, - de nem úgy, és nem azért. Hamis azért, mert antedatált, és nem a valódi gazdasági eseményt (t.i.: nem Láng Tamás pénz-felvételét, hiszen ilyen sosem történt!) regisztrálja. Ez a bizonylat kizárólag az adminisztráció "utólagos rendezését", a Pénzügy önigazolását szolgálhatta, mást nem. A Pénzügy menetközben rádöbbenhetett arra, hogy a hivatalosan elutazó Lángot utólag nem lesz képes elszámoltatni, hiszen valójában nem vett fel úti-előleget. De a 7.000 dollárt a valódi bizonylat tanúsága szerint ténylegesen fel-vevő Kékesit sem számoltathatja majd el Láng kiadásairól, hiszen Kékesi hivatalosan el sem utazott! Ezért "kellett kreálni" egy olyan átvételi elismervényt, amelynek alapján a hivatalosan kiküldött Láng Tamás a felmerült kiadásaival majd utólag szabályszerűen elszámoltatható, - tehát vele is alá kellett íratni, egy másik átvételi elismervényt. E tekintetben tökéletesen indifferens, hogy Láng valóban aláírta-e a bizonylatot: ez az elismervény mindenképpen hamis. Láng Tamás kapva-kapott "az ellenfél" hibáján (vagy bűnén, mert ez bizony okirat-hamisítás lehetett!), és az álbizonylaton szereplő állítólagos aláírását magán-alapon felülvizsgáltatta igazságügyi írásszakértővel. A szakértői vélemény, és Láng Tamás ezügyben kifejtett jegyzőkönyvi álláspontja is furcsán-gyanúsan bizonytalan. A szakértő azt mondja (1997. május 21.): "A feltárt sajátosságok mennyisége és minősége a kérdéses aláírás fénymásolati jellegére is tekintettel valószínűsítő véleményalkotást alapoz meg. Vélemény: A kérdéses átvételi elismervényen található Láng Tamás névaláírás valószínűleg nem az össze-hasonlító írásmintákat készítő névtulajdonos kezétől származik." Láng Tamás mondja (1997. december 5.): "(...) azt nem tudom, hogy az aláírás az enyém-e vagy nem, mert nincs rajtam olvasószemüveg, de az biztos, hogy én 7.000 dollárt nem vettem föl. (...) a TV vezetőségét feltétlenül tájékoztatni kell arról, hogy egy hamisnak tűnő papír került elő azért, hogy egy munkatársnak kellemetlenséget szerezzenek, mert ez 2x7.000 dollár, az 14.000 dollár. (...) Én ezt az átvételi elismervényt úgy, hogy láttam volna, nem írtam alá, az biztos. Szokásos a Pénzügyön, hogy ellátmányt, napidíjat bianco aláírunk, tíz-tízenöt éve, nem szabályos, de előfordul, az is előfordul, hogy esetleg biancon - 15 éve dolgozom itt - valahol volt egy papírom, de én 7.000 dollárt nem vettem át. (...) tehát úgy vélem, ide hamisították a 7.000 dollárt az én nevem fölé. (...) Én azt hiszem, hogy ez nem az én aláírásom, de erre nem számítottam így, én biztos, hogy nem írtam ilyen papírt alá. Lehet, hogy bianco papír volt a házban szabálytalanul és rendellenesen, de annyira bízom az emberekben, hogy ilyen előfordul a tévében." A kiemelt idézetek sem pro-, sem kontra nem bizonyítanak semmit sem. A vitatott aláírás akár Láng Tamásé is lehet, bár nem emlékszik...

11.

Pálinkás J. Sarolta Pénzügyi osztályvezető 1997. március 4-ikén elkészítette Láng Tamás izraeli útjának módosított "végelszámolását", amelynek "indítványozott végeredménye" szerint Láng Tamás köteles 3.323 USD-t visszafizetni az MTV Rt.-nek. Az "engedélyezett" elszámolással szemben az út tényleges költségei cca. 7.100 dollárra rúgnak, amennyiben a 900 dolláros mobiltelefon-költséget is figyelembe vesszük. A költségek így mintegy 3.000 dollárral lépték túl azt a keretet, amelynek engedélyezését Láng Tamás 1996. október 11-ikén Szilárd Tibor gazdasági főigazgatótól kérte. Elköltötték a kért 7.000 dollárból "fennmaradó" 3.000 dollárt is, illetőleg máig nem számoltak el azzal, noha erre ígéretet tettek. Nem elég tehát, hogy a hivatalos keretet engedély nélkül ketten teljes egészében felhasználták, hanem saját, eredeti költség-kalkulációjukat is felrúgták. Eddig semmilyen szankció alkalmazására nem került sor.

12.

A Magyar Televízió Rt. megfelelő szakmai és funkcionális szervezeti egységei, - legjobb tudásuk szerint „tették a dolgukat”. Az alábbi pontok mégis kritikusak:

(1) Szakmailag és szervezetileg teljesen zavaros és szabálytalan volt az "Izraeli mozaikok" műsortervének és kalkulációjának előkészítése, engedélyezése.

(2) Zavaros és szabálytalan volt az előkészítést szolgáló kiutazás engedélyezése, a kiadások megelőlegezése, az utazás lebonyolítása és a kapcsolódó pénzügyi elszámoltatás is. Máig rendezetlen, hogy a Pénzügy mit fogad el költségként, és mit nem. Például Láng Tamás átvételi elismervényének "aláíratása" a szakmai dilettantizmus és a tudatosan elkövetett bűncselekmény (okirathamisítás) nagyon szűk határmezsgyéjén mozog.

(3) Érthetetlen, hogy az ügy szakmai, munkajogi és pénzügyi rendezése miként húzódhatott el egészen mostanáig, amikorra már gyakorlatilag minden eredeti nyom elmosódott, a felelősségrevonás régen aktualitását vesztette, a hiányzó összegek visszakövetelésének "házon belüli" rendezése ellehetetlenült. Az egész történet mintha arról szólna, hogy amennyiben két úriember homokszemet dug a fogaskerekek közé, úgy először recsegve-ropogva megáll az egész gépezet, majd nagysietve kilátástalan pótcselekvésbe fog.

(4) Miként a Pénzügy kapkodó és félhivatalos nyomozásai, úgy az Ellenőrzési Főosztály "végkövetkeztetései" sem igazolhatók józan megfontolások alapján. Nem indokolható ugyanis az a javaslat, miszerint a két szerkesztő munkatársat fegyelmileg távolítsák el az Intézményből. Dr. Pethő Róbert ügyvéd jogi szakvéleménye, valamint Dr. Varga Ferenc főosztályvezető-jogtanácsos jelentése világosan kifejtik és indokolják egy ilyen munkáltatói álláspont tarthatatlanságát.

(5) Teljesen hiányzik a dokumentációból az ügy tárgyilagos szakmai megítélése. Egyáltalán: szakmai szempontból kik is a két úr elsőfokon felettes, közvetlen vezetői?! Sehol nem esik szó arról, hogy létrehozták-e egyáltalán a tervezett sorozatot, s ha igen, milyen eredménnyel, milyen minőségben? Mikor láthatjuk a televízió képernyőjén? Volt-e az 1996. évi izraeli kiküldetésüknek valamilyen konkrét haszna, mert amennyiben nem, úgy a keletkezett kár (veszteség) cca. 1,2 millió forint. Pedig ez a kiadás akár jó befektetés is lehetett volna. Miért nem lett a projektből megvalósult műsor? Jó hecc volt csak az egész? Lesz-e film, ha igen, ki lesz a szerkesztője, - ha nem, miért nem? Láng és Kékesi urak konkréten min dolgoztak az elmúlt 8-10 hónapban? Vezetőik (kik?) vajon elégedettek voltak-e a munkájukkal? Dolgoznak-e egyáltalán, vagy az ítéletre várnak, havi fixért?!

A jogi patthelyzet lényege, az ügy várható következményei:

1.

Láng és Kékesi szerkesztő urak, 1996. évi izraeli útjuk elszámolási hiányosságai

következtében mintegy 500-600 ezer forinttal tartoznak az MTV Rt.-nek. A kár

pontos összege jogilag csak nagy nehézségek árán, vagy nem határozható meg.

2.

A nevezettek felelőssége 1 évvel utólagosan már nem érvényesíthető, munkajogi vonatkozásban már semmilyen úton-módon nem szankcionálható, - a munka-viszonyuk rendkívüli felmondással tehát nem szüntethető meg.

Munkaviszonyuk rendes felmondással megszűntethető lenne, ám ez a felmondási időre jutó bér, valamint a jog szerint járó végkielégítés kifizetése következtében horibilis összegekbe kerülne, - számukra így valójában inkább jutalmat jelentene.

3.

A munkaviszonyuk megszüntetése egyébként sem hozna az MTV Rt. számára semmiféle hasznot, vagy jogelőnyt; maximum rendkívül költséges, és erkölcsileg legalábbis kétes értékű bosszúállással lenne egyenértékű. Az eddig keletkezett károk nemhogy nem csökkenének, hanem tovább növekednének.

4.

Láng és Kékesi urak ellen az MTV Rt. polgári peres úton indíthat kártérítési el-járást, a munkaviszonyuk esetleges megszüntetésétől függetlenül is. Az ügy ki-menetele meglehetősen kétséges, ám bizonyosan költséges és hosszadalmas.

5.

A jelenlegi (1997.) belső helyzet az ügy körül pattanásig feszült, bizonyos értelemben a pénzügyi/elszámolási, a gazdálkodási/takarékossági, a munkajogi/ fegyelmi normák, szabályok, - de nem utolsó sorban a vezetői, az elnöki tekintély szakítópróbája is. Mindenki kiváncsian várja, hogy végül is ki fog győzni?! Ez a feszültség jogi eszközökkel nem oldható fel .

6.

A közvetlen frontvonalak megmerevedtek, újabb "szakmai" érvek hiányában a szó és a terep mostmár a direkt indulatoké. A Pénzügyi és az Ellenőrzési Fő-osztályok egyes munkatársai "a mundér becsületének védelmében" egészen odáig mentek, hogy Láng és Kékesi urakat csalással is gyanúsítják, a személyiségüket sértő kijelentéseket tesznek, és a munkaviszonyuk mielőbbi megszüntetését is követelik. A nevezettek pedig implicite okirat-hamisítással vádolják a Pénzügyet, továbbá már az antiszemitizmus burkolt vádjával is fenyegetőznek.

Az ügy megoldására 1997. nyarán tett konkrét javaslataim:

(1) A probléma további elmérgesedését sürgősen meg kell akadályozni.

(2) Tekintettel arra, hogy a tekintélyét megőrizni kívánó felsővezetés jogi esélyei, lehetőségei az ügyben meglehetősen korlátozottak, - részben (sajnos) tréfára kell venni az egészet.

(3) Persze komolyan kell venni továbbra is a pénzügyi elszámoltatást, amelyre egy elnöki utasítással konkréten és határozottan fel kell szólítani az érintetteket.
(4) Amennyiben mégsem tennének eleget elszámolási kötelezettségüknek, úgy az elnöknek zártkörű egyeztető megbeszélést szükséges kezdeményeznie Láng és Kékesi urakkal. Javasolom, hogy ezen a megbeszélésen - Dr. Skultéty Sándor főigazgató úr mellett - jómagam is, mint elnöki főtanácsadó részt vehessek. A megbeszélésen szükséges felvetni annak a lehetőségét is, hogy a szerkesztő urak reális perspektívát vázolhassanak fel és kapjanak tervezett műsoruk, az "Izraeli mozaikok" elkészítésére, elfogadható összegű költségvetés jóváhagyásával. Ha így sem sikerül megegyezésre jutnunk, - fel kell vetnünk bizonyos szankciók alkalmazásának elvi lehetőségét, illetve konkrét büntetés kilátásba helyezését is.

A szankciók a következők lehetnének (lehettek volna):

- leváltás, a főszerkesztői és szerkesztői feladatkör megvonása, más munkakörbe
helyezés;

- nyilvános kipellengérezés, az ominózus izraeli út elszámolási körülményeinek
részletes, elmarasztaló ismertetése a TELEHÍR-újságban;

- esetleg a TELEHÍR-újság teljes megszüntetése, - felmondás "átszervezés", és/
vagy "munkaköre megszűnt" indoklással.

Egyeztető tárgyalás nem volt, elszámoltatás sem, - sőt, semmilyen szankció alkalmazására nem került sor. Petákot leváltották, - ma csupán főmunkatárs. Horváth Lóránt átszervezés címén, takarékossági okokból felmondott nekem. Láng és Kékesi urak még éveken át a TELEHÍR-t szerkesztették; tárgyi műsoruk viszont nem készült el.

Soha nem felejtem el a napot (1998. január 6.), - Peták leváltásának napját. Láng Tamás, arcán kaján vigyorral, besündörgött Skultéty Sanyi szobájába, és előttem a következőket mondta neki: "Petákot nagyon utáltuk, de Te, Sanyi, hiányozni fogsz!" Sanyit ijesztgette, - ál-sajnálkozva prejudikálva a menesztését...

Dr. Skultéty Sándor (> 2002.) még csaknem két évig volt az MTV Rt. vezető jogtanácsosa, mielőtt az Orbán-kormány Környezetvédelmi Minisztériumának közigazgatási államtitkárává nevezték ki. Követésre méltó, például állított önéletrajza, életútja olvasható a TELEHÍR 1999. júniusi számának legelején: "Egy sors szimfóniája (életmű három tételben)" címmel. Kéz - kezet mos...

Amikor végül is kirúgtak, Skultéty Sanyi a történetben szereplő dr. Pethő Róbert ügyvédet ajánlotta jogi képviselőmül az MTV Rt. ellen indítandó munkaügyi peremben. Első találkozásunk alkalmával figyelmeztettem is Pethőt, hogy perem „politikai színezetű”, amennyiben bebizonyosodik/bebizonyítjuk, hogy Horváth Lóránt utasításra, vagy személyes bosszúból távolított el a Magyar Televízióból. Dr. Pethő Róbert legyintve mondta: "Munkaügyi perben ilyesmi nem fordulhat elő."

Két héttel a per első fordulójának kitűzött időpontja előtt váratlanul felmondta a megbízást. Csak nagyon nehezen találtam újabb ügyvédet...


Tizenkettedik fejezet

Pénzek, titkok, megfigyelők

Ebben a fejezetben bemutatom: mit is jelent a gyakorlatban, hogy az MTV Rt. külön-külön és „egyszerre” is kiszolgáltatott a média-lobbyk harcának, valamint a belpolitikai csatározásoknak. Bízvást felírható a következő „hatalmi” egyenlet:

INFORMÁCIÓ (média) + PÉNZ (vállalkozás) = POLITIKAI HATALOM.

Ez az összefüggés nap, mint nap át-meg átszövi a Magyar Televízió életének, működésének minden percét, minden tevékenységét. Mondhatjuk úgy is, hogy a közszolgálati televízió egyrészt a média-lobbyk; másrészt a politikai szereplők legkedvesebb „játékszere” - közöttük dúl a gazdasági és a politikai médiaháború. Hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy a politika „bele-beleszól” a tájékoztatás, a műsorkészítés, a műsorszerkezet, a produkciók nem is rá tartozó kérdéseibe, - hanem sokkal inkább arról, hogy a Televízió egésze a napi politika kapcsolódó vonzata, függvénye. Mellesleg: a különböző pártkomisszárok a Televízió körül, vagy még inkább, bent, a Televízióban érzik magukat a legjobban; vagy ha erre nincsen lehetőségük, hát akkor „csendestársként” meghúzódnak valamelyik sztár-produkció vagy producer (esetleg produceri iroda) „árnyékában”, és ott, onnan osztogatják kéretlen „jótanácsaikat”, - busás osztalék vagy jutalék fejében...

Más vonatkozásban viszont a Televízió egyrészt a pénzcsinálás, másrészt pedig a politika-csinálás eszköze, műhelye, közvetítő cége, - afféle vámszabad-területe. Hogy ez mennyire így van, arra talán a legjobb példa az Űrgammák-filmsorozat szerteágazó története! Peták István tévéelnök többször is megpróbálta leállítani a sorozat sugárzását, illetve kezdeményezte a végtelenre nyúlt produkció mielőbbi, gyors befejezését, - ám minden ilyen esetben kapott egy „jóakaratú” telefont: ne tegye, amennyiben továbbra is tévéelnök kíván maradni... Többet nem is tette.

Most lássuk a történetet!

Megvalósult, immár tízéves múltra is visszatekintő liberális polgári demokráciánk jogállamában mélyreható összefüggéseket kutatni, a tények láncolatát feltárni, célzatos oknyomozást folytatni kizárólag kommunista történészek és félállami titkosszolgálatok, illetve nemlétező titkos társaságok joga és lehetősége.

A bizonyítékok, a tényanyag, a szükséges dokumentumok összegyűjtését fedő-cégek végzik. Tevékenységük mechanikus rabszolgamunka, - az analízis és a szintézis, a dedukció és a redukció, az absztrakció és a konzekvenciák levonása, a (pre)koncepció megalkotása és a (pre)judikáció a mindig háttérben maradó politikus megrendelők/megbízók joga és feladata. Érjük be ennyivel!

A fedőcégek bizony roppant érdekes képződmények. A tényleges kommunizmus időszakában (1945-19??) pontosan lehetett tudni - noha szigorúan titkos volt! -, hogy pl. a Lámpagyárban robbanóanyagokat, a Gázkészülékek Gyárában gép-pisztolyokat, a Szerelvénygyárban lövegeket és lövedékeket gyártanak, - a MOGÜRT mobil rakétakilövő-állomásokat, tank-alkatrészeket export-importál. Külön érdekesség, hogy a közszolgálati Magyar Televízió tényleg a közt, már-mint a kommunista társadalmat szolgálta híradásaival és műsoraival. Napjainkra mindez gyökeresen megváltozott, - semmiről nem lehet pontosan tudni, hogy valójában micsoda, pedig "hivatalosan" szinte semmi nem titkos...

Visszatérve a főcsapásra, bárki a szememre vethetné, - miért is nem tekintem potenciális oknyomozó/tényfeltáró szerveződéseknek az írott és az elektronikus médiumokat: a hírlapokat, a publicistákat, vagy a kereskedelmi televíziókat?!
Ugyan, kérem! Hiszen majdnem valamennyien közvetlenül a politikai hatalom kreatúrái, letéteményesei, illetve megbízottai, miáltal effektív megélhetésük, fennmaradásuk a tét. Akié a pénz, a vagyon, az információ (a sajtó, a megbízás, a hitel és a hirdetés), - azé a hatalom. Akinél a pénz, - az fizeti a zenészeket, és rendeli meg, hogy éppen melyik nótát játsszák. Senki nem piszkít a fészekbe!

Az elemi érdek ma is az általános (el)hallgatás, - extrém hír csak olyan jelenhet meg, amelyet a központból ellenőriztek, jóváhagytak, igazoltak és „levajaztak”.

Olyan híradás napvilágra kerülése tehát, amely szemben áll a Központ érdekeivel, vagy pláne kifejezetten a Központ ellen szól, - eleve teljes képtelenség.

A polgári demokráciában a kormányzás legfontosabb motívációja a lakosság lelki nyugalmának, fizikai és szellemi békéjének maximális biztosítása, ezért azok a hírek még kevésbé publikusak, amelyek a Központ érdekeivel leginkább "egybe-esnek", ugyanis lelepleződhetne a hatalom működésének algoritmusa, mert széles tömegek tekinthetnének bele az uralkodó elit hálószoba-titkaiba. Az ellenszegülő igazságokat tehát elhallgatják, a lényegbevágóakat pedig titkosítják...

Ennek megfelelően csak a bulvár-információk képezik a lakosság fogyasztását.

Az előzőekre tekintettel, rendkívül nehéz helyzetben vagyok, hiszen bármiféle halovány összefüggés publicisztikai felvázolása polgári személyiségi jogokat sérthet, amennyiben viszont a legcsekélyebb összefüggés felismerésére sem ragadtatom magam, úgy a legerősebb tények is "írói munkásságom" áldozataivá válhatnak. Effektív vádak maximum a TV2-ben hangozhatnak/hangozhattak el, ezért csak tényekről, tényezőkről írok, - párhuzamot, összefüggést vonjon más. A tények szárazsága ellenére mégis szép kis történet az, ami végül kikerekedik. A helyzet drámaisága is megkívánja, hogy a rögzítésükhöz kvázi forgatókönyvszerű dramaturgiai módszereket hívjak segítségül. Így elkerülhető a szószátyárság...

Színhely: az MTV Rt. Irodalmi és Drámai Műsorok Szerkesztősége, valamint az Elnök hivatali dolgozószobája. (Ahol sem kötés, sem felbontás nem történt.)

Történik: az 1996. és 1998. közötti történelmi időszakban, részben napjainkig.

Résztvevő cégek: MTV Rt., Félix Film Kft., Félix Invest Kft., Pólus Center Rt., WÉS Rt., Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium, Munkaügyi Minisztérium, BIT, Xénia-Láz Egyesület.

Szereplő személyek: Schmuck Andor, a Xénia-Láz Egyesület vezetője, Kiss Péter a BIT vezetője majd munkaügyi miniszter, Czégé Zsuzsa ügyvezető és producer, Máté László pártpénztárnok majd milliárdos vállalkozó, Űrgammák.

Mint ismeretes (Magyar Hírlap, - 1999. május 10., hétfő): az ún. Megfigyelési Botrány legújabb fejleménye, miszerint állítólag a Xénia-Láz Mozgalom vezetői adtak volna "titkos megbízást" 1997-ben, Pokorni Zoltán FIDESZ-frakcióvezető megfigyelésére, kompromittáló célzattal. A TV2-ben Pálfy István műsorvezető vendége, Schmuck Andor (1999. május 8-án pénteken) folyószámla-kivonattal is bizonyította, hogy a Xénia-Láz Egyesület sohasem kapott támogatást a WÉS Rt.-től, Máté László volt MSZP-pénztárnok, ma nagyvállalkozó cégétől.

"Egyetlen olyan céget sem támogatott a Munkaügyi Minisztérium, amely kapcsolatban állt a Xénia-Láz Egyesülettel." - jelentette ki Kiss Péter, volt munkaügyi miniszter a Magyar Hírlap hivatkozott cikkében. A most MSZP-s képviselő (illetve újból munkaügyi miniszter - Cz. L.) hozzátette még: "Nincs olyan vállalkozás, amely azért kapott a munkaügyi tárcától pénzt, hogy azzal a Xénia-Láz Egyesületet támogassa. A WÉS Tejipari és Kereskedelmi Rt. vissza-fizette a 35 millió forintot, mivel nem tudta teljesíteni a szerződés feltételeit."

Minden világos tehát, - felröppent ugyan a lufi, ámde rögtön ki is pukkasztották. Mindenki boldog - ezt is megúsztuk! -, a néző is elégedett: mégiscsak derék emberek ezek, különösen pedig a műsorvezető őrködik jól a közélet tisztaságán. Tévedni emberi dolog, igazán kár, hogy nem volt lelkiereje bocsánatot kérni...

Azonban: Schmuck Andor a valóságot állította ugyan, de nem a teljes igazságot. Persze miért is beszélt volna olyasmiről, amit senki nem kérdezett meg tőle?! Kétségtelen tény, hogy a bemutatott bankszámla-kivonat igazolhatta, miszerint a WÉS Rt. nem támogatta - különösen nem közvetve, a Munkaügyi Minisztériumtól származó pénzzel! - a Xénia-Láz Egyesületet. Vannak azonban más tények!

A Xénia-Láz Mozgalmat (és az azt vezető Egyesületet) eredendően az MSZP mint oktatási fedőcélú politikai mozgalmat hívta életre, - annak érdekében, hogy az egykori kisdobos-és úttörő mozgalom mintájára már apró gyermekkorban kezdődjék meg a szocialista nevelés, amely később BIT-esekké érleli a baloldali eszmékre fogékony fiatalokat.

A Xénia-Láz Mozgalom 1997-ben már hetvenhatezer beszervezett gyermeket számlált. A mozgalom központi figurája, kötődési pontja, cselekvési programja az Űrgammák tévésorozat, amelynek producere Czégé Zsuzsa, aki egyben a Félix-Film Kft., valamint a Félix-Invest Kft. ügyvezetői tisztét is betölti.

A közszolgálati Magyar Televízió Rt. - mindig újbóli szerződés-hosszabbítások következményeként - 1997. végéig 160 darab, egyenként 25 perces folytatásos részt sugárzott, amelyekért összességében sokszáz-millió forintot fizetett ki, részenként tehát többmillió forintot. Ez elképesztően magas összeg, - a sorozat ezzel fajlagosan az MTV Rt. egyik legdrágább adása volt.

A minősíthetetlenül alacsony színvonalú filmsorozat egyik alapötlete, lényegi elgondolása, pénzügyi bázisa - mint termék! - az az állítólagos "energia-ital", amelyet a WÉS Rt., a filmsorozat meghatározó szponzora a tejüzemi mellék-termék tejsavóból állított elő, és amely a filmfőhősök IQ-jának növelését volt hivatott szolgálni, tanulmányi eredményeik javítása érdekében.

Nem ismeretesek részletes laboratóriumi vizsgálati eredmények, illetve hatás-elemzések arra nézvést, hogy a Máté-ital valóban energia-ital volt-e, mintahogy az egész filmsorozat ezt fennen hirdette, - de arról sem, hogy vajon növelte-e a szereplők IQ-ját is, vagy csupán a Félix-Film Kft. és vezetőinek bevételeit?!

Tény azonban, hogy az MTV Rt. horribilis összegeket fizetett ki a sorozatért a Félix-Film Kft.-nek, - de a WÉS Rt. is csillagászati szponzorációs díjat fizetett az MTV Rt.-nek! Annak az eldöntése, hogy az állítólagos energia-ital Űrgammák-filmsorozat általi reklámozása eredményezte-e vajon a kereskedelmi forgalom, a haszon kívánatos mértékű növekedését (tehát a hozamtöbblet fedezte-e a reklám költségeit?), - maradjon csak a WÉS Rt. üzleti titka.

Az Űrgammák-filmsorozat az MTV Rt.-n belül mindvégig különleges kezelést kapott és élvezett. A rózsaszínű homály terjengése már azzal elkezdődött, hogy a kapcsolódó szerződés, a műsor gondozása elejétől fogva nem a Szórakoztató-, vagy a Gyermek és Ifjúsági Szerkesztőség feladata volt, hanem érthetetlenül az Irodalmi és Drámai Műsorok Szerkesztősége hatáskörébe tartozott.

A szerkesztőség vezetője egyébként 1997. közepétől (egy ízben írásban is) kérte az MTV Rt. elnökét a sorozat leállítására, és/vagy elvételére a szerkesztőségtől. Az Űrgammák-sorozat azonban az utolsó „szerződésmódosítás” végteljesítéséig mégis adásba ment, - az MTV Rt. maradéktalanul ki is fizette annak ellenértékét, miközben más szállítókkal szemben többmilliárdos tartozást halmozott fel.

Az elnök nem mondhatta fel a szerződést, mert - mint gyakran mondotta volt! - azonnal felállították/felmentették volna a beosztásából. Vajon kik?! Az említett dokumentumok, szerződések, nyilvántartások, tények, adatok és összegek rendre megtalálhatók az MTV Rt. irattáraiban, illetve számvitelében.

A Félix-Invest Kft. 1997. tavaszán vadonatúj vállalkozási szerződés kötését kezdeményezte az MTV Rt. elnökénél, amely Űrgammák-vetélkedő műsor-sorozat beindítására irányult. A projekt (üzleti) csomagtervében (mint remélt bevétel) szerepelt a Nemzeti Alaptanterv (NAT) célkitűzéseinek propagálása ellenében a Művelődésügyi és Közoktatási Minisztérium pénz-támogatásának elnyerése is. A vállalkozó új stúdió felépítését kérte az MTV Rt. óbudai telepén, amellyel együtt a vetélkedő teljes költségvetése százmilliós összegre emelkedett. A szerződés-tervezet az új műsort az MTV Rt. Közművelődési Szerkesztősége gondozásába utalta volna. A "Csodák Palotája" felépítésére a Pólus Center Rt. vállalkozott. Realizálására sohasem került sor, mert a szerződés aláírását az MTV Rt. elnöke elutasította. Netán emiatt menesztették?!

Schmuck Andor tényeket állít(hat)ott, amikor a TV2 hírműsorában tagadta a WÉS Rt. közvetlen anyagi támogatását, - ezzel tehát semmi gond...

Ám az igazság az, hogy a szponzorálás a közszolgálati televízión át zajlott.

Az még csak hagyján, hogy az űrgammák-jellegű műsorok szponzorálását a Média Törvény kezdettől fogva kategórikusan tiltja, - amit egy kormánypárt tenni akar, azt úgyis mindig megteszi. Aki a törvényt hozza, nyugodtan meg is sértheti.

Az sem sokat számít, hogy a Kordaxot (lásd még: Olaj-gate!) az államnak cca. 20 milliárd forint adótartozással örökre eladósító egykori pártpénztárnok tej-üzeme kit, mit, miért és mennyivel szponzorál a tejsavó-energiaital képzeletbeli vagy valós nyereségéből. Vagy akármilyen pénzből, ami törvényesen az övé.

A valódi kérdés: vajon miért is fizetett a közszolgálati MTV Rt. engedelmes fejőstehénként a reálisnál 8-10-szer magasabb árat a Xénia-Láz Mozgalom kétségtelenül szocialista eszmeiségét a gyakorlatban pénzügyileg megalapozó Űrgammák-filmsorozatért?!

Megjelent: a Demokratában, - 1999. június 3-ikán.


Tizenharmadik fejezet

A Hornszolgálati Televízió ellen

November végétől maroknyi válságstábunk (Peták, Skultéty, Dobos, Czike) már szinte naponta "ülésezett", - minden erőnket megfeszítve igyekeztünk kivédeni az elnök elleni támadásokat. Kínunkban vadabbnál-vadabb mentő ötleteket agyaltunk ki. Ilyetén, kétségbeesett/eszement próbálkozásom volt a következő írás, meg a felhasználásával "végrehajtott" támadó akciónk is...

Ezt az eredetileg publicisztikának szánt levelet 1997. november 30-ikán írtam. Skultéty bemutatta Petáknak, aki közölte, hogy ha a sajtóban megjelenik az én nevem alatt, - kénytelen lenne azonnal kirúgni. Úgy döntöttek, hogy az írás alkalmasabb lesz egy „elterelő akció” céljára. Dobos Laci (az elnök személyi titkára) aláírás nélkül elküldte Király B. Izabella (Skultéty nővére) ceglédi (?) nyomdájába, ahol néhányszáz példányt nyomtattak belőle, majd elpostázták a levelet az MTV Rt. minden vezetőjének, az összes kurátornak; tudomásom szerint pártfunkcionáriusoknak és országgyűlési képviselőknek is jutott belőle jócskán. Másnap Skultéty és Dobos nevetve mutatták, hogy milyen furcsa irományt hozott nekik a posta. Magam pedig - hallgatva bölcs főnökömre - eldöntöttem, hogy kiadom a Demokratának, de név nélkül...

Január 15-ikén meg is jelent, - amikor már úgyis minden mindegy volt.

Az 1997. december 16-iki kuratóriumi ülésen mindössze két szavazaton múlt az a kétharmados döntés, amely szerint minősített többség hiányában akkor még nem kerülhetett sor Peták István tévéelnök leváltására. De ezek már megszámlálhatóan az utolsó napok voltak. Január 6-ikán aztán elvégeztetett.

Kósáné Kovács Magdát, az MSZP alelnökét az újságírók (Mai Nap: november 21.) arról kérdezték: igaz-e, hogy Peták Istvánnak, az MTV Rt. elnökének a leváltását készíti elő, illetve tud-e arról, hogy Kovács András kuratóriumi elnök is a kurátorok ezirányú "meggyőzésén" munkálkodik? Az alelnök-asszony vissza-utasította a rosszindulatú "pletykát", mondván: "A tévévezér munkáját egyébként nem az MSZP és nem Kovács András bírálja, hanem a kultúrális bizottság és minden kuratóriumi tag."

Mint tudjuk: szép, új - politikamentes, szakértői - világunkban már kizárólag mindent az dönt el, hogy t.i.: kinek áll érdekében? Miért is történne ez másként a pokol legmélyebb bugyrában, a független, multikultúrális Hornszolgálati Tele-vízióban, amely érthető okokból a politikai-hatalmi, választási csatározások és a rabló költségvetési privatizáció talán legfontosabb színtere?!

Az 54 %-ban MSZP-s és 72 %-ban kormány-koalíciós többségű Országgyűlés 1996. október 1-jei hatállyal - a szintén általa megalkotott bűnrossz, és azóta az alkotók által is naponta meg-és áthágott Média Törvény "előírásai" alapján -üzleti szempontból tökéletesen működésképtelen részvénytársaságot alapított, majd azt a hangzatos-fellengzős "Magyar Televízió Rt." néven be is jegyeztette az alapítási dokumentumok mélyreható vizsgálatát most mellőző Cégbírósággal.

(Ellenkező esetben ugyanis kiderült volna, hogy az üzleti működőképességet bizonyítani hivatott üzleti tervet az alapítók elfelejtették csatolni.) A mintegy 16 milliárd forint alaptőkéjű MTV Rt. összesen 0,7 milliárd forintnyi készpénzzel indult, - terhelte viszont jogelődje többmilliárdos tartozása, valamint az 1000 főt is meghaladó létszámleépítési kötelezettség.

A Média Törvény alkotói fellö(ve)tték az MTV 2-t a légüres csillagközi térbe, újabb jelentős reklám-bevételektől fosztva meg ezáltal is az MTV Rt.-t, az improduktív kiadások/terhek egyidejű növelése mellett. Az MTV 2 finanszírozása ennélfogva hivatalosan is céltalan/értelmetlen kvázi rezsiteherré aljasult, amelynek "racionális okok"-ból történő felszámolása immár csak idő és döntés kérdése (minek is kellene fenntartani "két" TV 2-t?!).

A magyar állam költségvetése - szinkronban a szupertitkos csődmenedzselési koncepcióval - csak fokozatosan csökkenő összeggel "támogatja" az MTV Rt.-t, abból a pénzből, amit egyébként kizárólagos céllal a televízió-nézőktől szed be, készülék-üzembentartási díj címén. A zseniálisan kigondolt pénzügyi tranzakció - a pénzek szűkülő újraelosztása - az egyébként teljesen felesleges újpártállami-politikai torzképződményen, az Országos Rádió-és Televízió Testületen át bonyolódik. Az ORTT MSZP-s médialobby-központ, - Révész T. Mihály, a szocialista médiahatalmi Napóleon minden energiájával az MSZP korlátlan és örök, koncentrált médiahatalmát igyekszik bebetonozni. Érdekes, hogy az MTV Rt. egyik - hasonló identitású - alelnöke, a volt rádiós László József egyes kijelentései (elszólásai?) - lásd például: a TELEHÍR-ben - tökéletesen össze-csengenek Révész T. Mihály nagyratörő elképzeléseivel, miszerint a Magyar Rádiót és a Magyar Televíziót (netán még az Antenna Hungáriát is?) újra egy állami vállalatban, közös épületben kellene (!) összevonni. Megejtő e grandiózus gondolatok hasonlósága!

A Magyar Szocialista Párt láthatóan tisztában van azzal, hogy a gazdaságot, a stratégiai iparágakat, a kereskedelmet, a bankokat, gyakorlatilag - az anyaföld kivételével - az egész országot eladta, ezért igyekszik legalább a koncentrált médiahatalmat, a néptömegek befolyásolásának eme legerősebb eszközét a saját markában tartani, és lehetőség szerint örökre konzerválni is ezt az állapotot.

Az MSZP azért igyekszik a médiába, mint saját politikai-hatalmi elefántcsont-tornyába/csigaházába visszahúzódni, hogy a lényeget tekintve mégis a helyzet ura maradhasson. Aztán utána az özönvíz: a mindent elárasztó kapitalizmus, a maga kérlelhetetlen farkastörvényeivel.

Az MSZP a monopolhelyzete megteremtéséért az elmúlt három-és fél év során - de különösen az elmúlt egy évben - mindent megtett azért, hogy kormányzótársát, az SZDSZ-t a médiahatalom fontosabb szervezeteiből teljesen kiszorítsa. Az MTV Közalapítvány kuratóriuma (és főleg annak elnöksége) zenés kíséretével mindenesetre sikerült elérni, hogy az MTV Rt. szűkebb menedzsmentjében -Sárközy Erika 22 milliós távoz(tat)ása után - szinte már csak naív-jószándékú reformkommunisták és rosszszándékú (komisz) MSZP-komisszárok maradtak.

A menedzsmentet vélhetőleg az MSZP egyes funkcionáriusai "etethették be", miszerint a fő ellenség az SZDSZ holdudvara, amely a liberális külső produceri irodáknak nyújtott zsíros műsorkészítési megrendelések révén apránként hordja szét a Magyar Televízió pénzét, vagyonát, eszközeit és archívumát. Ez azonban ma már csak kisebb részben igaz. Egyrészt mert a "mozdítható" javak döntő többségének elprivatizálása már a Hankiss-korszakban lezajlott, másrészt a szemfényvesztő lobbyk nagyobbik hányada ma sokkal inkább MSZP-illetőségű...

Az MTV Rt. reálértékben évről-évre csökkenő összeget fordíthat csak műsor-készítésre, ezért a produceri megbízások elnyeréséért folyó lobby-harc egyre élesedik. Ugyanakkor 1998-ban is még összesen mintegy 8-12 milliárd forint közötti összeg "szétosztásáért" folyik az ádáz küzdelem. A műsorprogramozás is egyre nagyobb "művészet", hiszen minden műsorkészítő az MTV 1 csatornára akar kerülni. Tekintve, hogy kivétel nélkül minden egyes műsor, film, sport-közvetítés, koncert, szerződés, tévésztár, illetve lobby mögött jól azonosítható (egyedül még Szenes Andrea hovatartozása rejtélyes!) pártérdekek állnak, - a menedzsment "bemerevített". A szerződések jelentős részét - mert másként meg-hiúsíthatatlanok! - eleve azáltal rostálják ki, hogy bürokratikus előírásokkal rendkívüli mértékben megnehezítették a szerződéskötés folyamatát, az aláírás (cégjegyzés) feltételeit. A korlátozásokat, a felelősséget "egyetemessé" kellett tenni, mintegy adekvát válaszként arra, hogy a szerződéskötésekben korábban szinte kizárólag a kollektív és személytelen felelőtlenség érvényesült.

A Kuratórium Elnöksége - mint a valódi tulajdonnal és tulajdonosi jogokkal (hacsak nem számítjuk ide a kurátorok autóit és mobiltelefonjait!) sem rendelkező MTV-tulajdonos Közalapítvány Kuratóriumának döntéshozó testülete - abszolút mértékben pártelkötelezettségű. A kurátorok tevékenységének lényegi motívuma a pártutasítás, - azé a párté, amelynek az érdekeit ízig-vérig képviselni kötelesek. Ettől eltekintve a kurátorok - tisztelet a kivételnek - műkedvelő komisszárok, akik direkt eképp lettek kiválogatva."Renitens" személyiségek nincsenek közöttük, - ezért aztán az egész nagyjából úgy működik, mint egy parlamenti szavazógép. A Kuratórium így leginkább egy multinacionális tulajdonlású magyar vegyesvállalat igazgatóságához hasonlítható; az igazgatók óriási költségszámlákat "produkálva" röpködnek összevissza, miközben a Társaság gyorsvonati sebességgel rohan a csőd felé...

Ennyit egyébként a plurális demokrácia (vagy inkább pártokrácia?) működő-képességéről, társadalmi hatékonyságáról.

A Magyar Televízió Rt. tönkretételén nagyon sokan munkálkodnak, - részben a kollektív ötlettelenség (Média Törvény) utólagos önigazolása céljából, részben pedig határozott személyes anyagi érdekből. Az előbbiek "állami" szervezetek (már beszállt az üzletbe az ÁPV Rt. is, beépített és külső privatizációs/pénzügyi komisszárjai - Ragáts Imre? - révén!), az utóbbiak a marakodó pénzügyi-, illetve média-lobbyk. A helyzetet bonyolítja, hogy a lobbisták (többségük a valamikori televíziós "nagycsalád" tagja) nagyon rafináltak: farokként csóválják a kutyát, a szemellenzős és korrupt hivatalnokokat (lásd még pl.: szponzorálás).

Peták István MTV-elnök "legfőbb bűne" az újpártállami lobbyk szemében az, hogy komolyan véve feladatát, megbízatását: működőképes magyar közszolgálati televíziós társaságot próbál létrehozni abból a vagyoni/pénzügyi, jogi/szervezeti és üzleti/morális romhalmazból, amelyet jóakarói több mint 1 évvel ezelőtt sanda szándékkal reá bíztak. Rendkívül szervezett erők fogtak össze tehát az MTV Rt. elnökének megbuktatására, hogy utólag a jelen állapotért egyszemélyben felelős bűnbakká kiálthassák ki. Az időzített támadássorozat fontosabb momentumai és motívumai a teljesség igénye nélkül:

(1) A Kuratórium és Elnöksége nagyjából nyár elejétől már szinte kéthetenkénti rendszerességgel tűzi napirendjére - látszólag felelősségáthárító pótcselekvésként - az MTV-elnök visszahívásának kezdeményezését, szakmai alkalmatlanság jogcímén. A konkrét ok eleinte az Üzleti Terv, újabban a Szervezeti és Működési Szabályzat el nem készítése volt. Mindkettő "hiánya" részint a most bűnbakot keresők, a leváltást kezdeményező erők korábbi súlyos mulasztásaira vezethető vissza, - részint az egész nem egyéb, mint mondvacsinált "ügy", hangzatos blöff.

(2) A leváltás kuratóriumi kezdeményezése mögött azok a retrográd MSZP-s hatalmi körök - elsősorban az MSZP-ORTT média-lobby - állnak, melyek Petákot már eleve csak az általuk tudatosan előidézett pénzügyi csőd menedzselésére kívánták felhasználni. Ezek a körök jól tudják, hogy Magyarországon az igazi politikai határvonal nem a bal-, és a jobb-oldal, nem a hívők és a nem hívők, nem is a liberálisok és a konzervatívok, de mégcsak nem is a pártok között, - hanem a nemzetiek és a kozmopoliták: a magyarok és a külföldi gyarmatosítók antagonisztikus ellentétében feszül. Az objektív alapellentmondást célzatosan elkenve, szándékosan eltorzítva, - hátsóérdekű céljaik szolgálatában igyekeznek felhasználni. Ezt bizonyító jelenség a növekvő kollektív SZDSZ-ellenesség, amelynek eredményeként az MTV Rt.-t kvázi elárasztották az MSZP "szakértő" komisszárjai. Sajnálatos, hogy ezt a tendenciát egyes primitív médiumok (lapok) a nemzeti erők (!) tényleges térnyeréseként élik meg és értékelik.

(3) Az MTV Rt. alapítása óta egyfolytában pénzügyi vakrepülést folytat. A gazdasági főigazgatóság még gyakorlatilag ott tart, hogy a Deloitte & Touche tanácsadói segítségével "tanulmányozza" a pénzügyek és a gazdálkodás szám-vitelének mibenlétét, - a vagyonnal, az üzletmenettel, a hosszútávú likviditással a volt ÁPV Rt.-s főigazgató bizony egyáltalán nem foglalkozik. Beszámolót eddig senkinek-semmiről nem készített, így a Társaság valós anyagi helyzetéről sem az elnököt, sem a Kuratóriumot eleddig egyszer sem tájékoztatta senki. Mindezekről persze legkevésbé sem az elnök tehet, hanem azok, akik a pártutasítást végre-hajtó, kirúghatatlan, alamuszi komisszárokat a nyakára ültették, - akik az MTV Rt.-re ráküldték a szervezett rontást...

(4) "A mórral elvégeztettük a kötelességét, a mór mehet!" és "Aki nincs velünk, az ellenünk van." - gondolják a Peták István leváltását kezdeményező erők, akiknek egyébként semmi nem drága! Akik a "minél rosszabb, annál jobb!" elv gátlástalan érvényesítésével - tehetségtelenségük és kontraszelektáltságuk folytán - csak a maguk teremtette zavarosban képesek halászni. Peták elnökkel - minden igyekezete ellenére - csődbe vitetik az MTV Rt.-t, megharmadoltatják a dolgozó létszámot, "elszabotáltatják" a belföldi műsorkészítési szerződések megkötését, bebetonoztatják a multikultúrális (USA-System) műsorszerkezetet, kiűzetik az SZDSZ írmagját is, hogy majd mint generális balekre mindent rákenve, menesszék őt is. Történik pedig ez azért, hogy a Magyar Televíziót végre és végleg elözönlhessék a Xénia-láztól égű szemű Űrgammák, persze munkásőr-jelmezben. Akik aztán lefoglalnak minden értéket, amiből tovább folytathatják a hatalmuk végső bebetonozását.

(5) A meghatározhatatlan hovatartozású Farkasházy Apó - aki Selmeczi Tibor (Szatellit) barátjával együtt évekig büszke Co-Nexusosként kereste a kenyerét - az elmúlt hetekben koncentrált lejáratási kampányt kezdett Peták elnök és környezete ellen, ami feltehetőleg összefügghet azzal, hogy nemrég megválni kényszerült a képernyőtől, a Napkelte műsorától. Ámde az is lehet, hogy a Népszabi kedvenc bölcselője titkos megbízatást teljesít, esetleg önmagát bízta meg Peták elnök politikai ellehetetlenítésével. Furcsa időbeli egybeesés.

(6) Peták István elnököt a bújkáló ellenfelei olymódon igyekeznek lejáratni, népszerűtlenné tenni, hogy minden "piszkos munkát" - létszámleépítés, csőd-menedzselés, SZDSZ-telenítés, MTV 2-es csatorna megszüntetése, műsorkészítés leállítása, stb. - vele végeztetnek el, miközben ők maguk szigorúan őrzik az inkognitójukat. Ám az eddigi próbálkozások nem jártak az "elvárt" sikerrel, Peták elnök meglepően ügyesnek, bölcsnek és szívósnak bizonyult. Még kitartóan védekezik, nem esik pánikba, nem tör ki rajta az üldözési mánia, és legfőképpen: minden eredeti várakozással szemben még mindig működteti a Magyar Televíziót! Ellenfelei ennek a tarthatatlan helyzetnek mostmár végképp véget akarnak vetni. Ezért csapdát állítottak Petáknak, és bevetették ellene a végső fegyvert: a szélső-jobboldaliság vádját. Az elmúlt hetekben kitalálták, és néhány buzgón vállalkozó lap révén el is híresztelték, hogy: vissza akarja venni az MTV-be Pálfy G. Istvánt! A tisztánlátási zavarokkal is küzdő, egyre gyakrabban árnyékra vetődő SZDSZ - Fodor Gábor - azonnal tiltakozott Pálfy G., mint "szélsőjobboldali személyiség" visszavétele ellen. A Pálfy G.-csapda nem kattant be, mert Peták jó érzékkel kivédte azt, - ám "a kabátlopás meséje" tovább él, és mar, mint a sósav. (Megjegyzem: Pálfy G. Istvánt szélsőjobboldalinak bélyegezni nagyjából éppúgy agyrém, mintha Petákot azzal vádolnák, hogy "népnemzeti televíziót" csinál, ami egyébként nem lenne egy hátrány...) Itt tartunk ma. Visszautalva írásom bevezető mondataira, úgy vélem: sikerült rávilágítanom a Peták István MTV-elnök leváltását előkészítő totalitárius törekvések hátsó mozgatóira, valódi indítékaira.

Így hát Kósáné Kovács Magdának, az MSZP alelnökének címezve mondhatnám: "Kedves Asszonyom, a hiba sajnos az Ön készülékében - a pártjában - van!"

Néhány hónappal később egy baráti összejövetelen spontán megismerkedhettem, és végre kezet szoríthattam Révész T. Mihállyal.

Érkezéskor - miután hangtalanul besuhant a pázsitra egy ezüst-metál Nissannal - jól megnézett magának, távozáskor pedig a következőket mondta: "Találkozunk még, hisz’ (kettőnknek?) oly' kicsi ez az ország...!"

Megjelent: a Demokratában, - 1998. január 15-ikén.


Tizennegyedik fejezet

Veszteséges sportközvetítések

A Magyar Televízió Rt. 1997. januárjában Felesport Sport Szolgáltató Kft. néven egyszemélyes (100 %-os saját tulajdonú) társaságot alapított, hogy minden televíziós sportközvetítést önálló szervezetben, az MTV Rt.-től pénzügyileg is elkülönülő üzleti vállalkozás formájában bonyolítson le. Ez a konstrukció nem egyedülálló, 's nem is túl újszerű. A korábban szocialista állami monopóliumok, az áttekinthetetlenségig bonyolult szervezetű, túlzott önellátásra berendezkedett szolgáltató nagyvállalatok (pl. a BKV Rt.), vagy a volt költségvetési intézmények (ilyen az MTV Rt. is) egyaránt átfogó szervezet-korszerűsítést és profiltisztítást, racionalizálást és reorganizációt hajtottak/hajtanak végre; közvetlenül a részvény-társasággá történt átalakításuk után. Célszerűbb lett volna előtte!

A reorganizációs profiltisztítás - bizonyos melléktevékenységek külső, szatellit-vállalkozásokba, egyszemélyes kft.-kbe való kihelyezése - az egyik részvény-társaságnál a privatizáció közvetlen előkészítését; míg más részvénytársaságoknál előbb csak egy másfajta finanszírozási konstrukció bevezetését jelenti. Mindegyik esetben egyfajta burkolt előprivatizáció zajlik le. A lényeg az üzleti tevékenység (a piaci részesedés) tulajdona, a nélkülözhetetlen termelőeszközök, rendszerek, vertikumok megszerzése.

A média-piacon a konkurrencia-harc színtere és tárgya (!) is a puszta levegő (adás, éter, sugárzás, frekvenciák, stb.), a szellem világa (ötletek, alkotások), vagy éppenséggel valamilyen jog (szerzői jog, ötlet tulajdonjoga, licencia-jog, közvetítési jog) gyakorlásának kizárólagos birtoklása.

A Felesport Kft. 1997. évi valamennyi üzleti szerződése egységesen összefüggő rendszert képez, és amennyiben ezt a rendszert, ezt a konstrukciót elfogadjuk, - tulajdonképpen már nem találhatunk semmilyen komolyabb pénzügyi vagy jogi ellentmondást, problémát vagy szabálytalanságot az egyes konkrét szerződések részleteiben sem. A rendszer - önmagában - konzisztens és következetes, alkotója nyilván direkt ilyennek találta ki. Sajátos privatizációval állunk szemben. Ebben a szerződéses rendszerben elrejtették a lényeget: a televíziós sportközvetítések jogának exkluzív (sőt: diszkriminatív) gyakorlását; ami persze szintén burkolt privatizáció, illetve valószínűleg a tényleges privatizáció közvetlen előkészítése.

A közvetítések természetes jogtulajdonosai az egyes nemzeti sportszövetségek. Nem tudni, mikor és mi módon váltak tulajdonosokká, továbbá "legitimnek" tekinthető-e ez az üzleti "átalakulás", a hirtelen jogtulajdonossá válás. Ők azután a tévéközvetítési jogukat persze önként és dalolva, jó pénzért eladják a Magyar Televíziónak. De nem is rögtön annak, hanem egy sajátos interface (közvetítő) cégnek: a Felesport Kft.-nek! E közvetítő kft.-nek számlázási szempontból van egy bemenete (hozzá érkeznek a sportszövetségek számlái), és van egy kimenete (ő számláz az MTV Rt.-nek). Az ún. közvetítési jog díja mindkét extrémális ponton konverzión megy keresztül: nyereség és újabb nyereség rakódik rá a semmiből kitalált nagy semmi értékére. Íme így vezet át az ingyenes szocialista jogtulajdonlási rendszer a pszeudo-kapitalista üzleti viszonyok kialakításához, a korábban élvezett illegitim monopolhelyzet kíméletlen érvényesítésével a rejtett, spontán privatizációhoz.

Korábban a sportolók sportoltak, az állam támogatta a sportszövetségeket, - a Magyar Televízió pedig közvetített, ha és amit akart. A néző állt a középpontban; akár a helyszínen, akár a televíziós közvetítés révén tekintette meg az eseményt, - minden csak őérte történt. Ma már mindez nem így van. A sportolók sportolnak (kevesebben, és sokkal rosszabb körülmények között), az állam nem támogatja a sportszövetségeket. Támogatják viszont helyette a rangos sporteseményeket a szponzorok, a reklám működtetése által. A Magyar Televízió - a tendencia kitűnik a műsorszerkezetből! - ma már szinte mindent közvetít: hiszen a közvetítési jog felvásárlása és a Magyar Televíziónak való eladása bomba üzlet az ügyeskedő "üzletemberek", a gátlástalan lobbyk számára. Már nem a néző áll a középpontban - azt sem tudja szegény, melyik sportközvetítést nézze, hiszen szinte bármely órában 3-4 sportág között is választhat a különböző adókon -, hanem az "üzlet", a reklám. Mindkettő egyre többe kerül, - az MTV Rt.-nek...

Azért mondom, hogy ez egyfajta illegális, "búvó privatizáció", mert látható és láthatatlan csatornák százain, szinte feltartóztathatatlan áradatként ömlik kifelé a a sokmillió forintnyi közvetítési jogdíj, amelynek "jogintézményét" a Felesport Kft. puszta léte és működése legitimálja, illetve teszi szalonképessé. A rendszert a sport-lobbyk, a sporton élősködő "üzleti" lobbyk, valamint a szponzorok érdeke hívta életre, emellett létrejött egy minden más reális alapot nélkülöző szervezeti különérdek is, a Felesport Kft. különálló üzleti érdeke, amelynek ön-magában semmi értelme, vagy létjogosultsága nincs. Az üzlet lényege viszont elkülönült az MTV Rt.-től, ami távlatilag nemkívánatos tendenciák táptalajává válik. (Fél évvel később azzá is vált. "Megbízható" besúgó hozta a hírt az MTV Rt. menedzsmentjének, hogy a Telesport főszerkesztője, Hegedüs Csaba bírkózó világbajnok állítólag talpig elázva mesélte asztaltársainak a "Búsuló Juhász"-ban: "Jól lenyúltam tőlük a 28 milkót!". Tele voltunk ilyen „hírekkel”, melyeket sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehetett... Csaba hetekkel később az árokba borult MTV-s szolgálati autójával egy faluban, onnan vontatták haza a roncsot. Csabát ezután persona non grata-vá nyilvánította az FB., és elkezdte vadul üldözni. Koholmányokkal próbálták besározni, amelyekből semmi nem igazolódott be. Szívlötyögéssel - ami az MTV Rt.-ben a hasonló esetek kivédésének sztenderd forgatókönyve - kórházba vonult, és betegállományban volt több mint 1 éven át, hogy ne tudják kirúgni. Nem is tudták, - mint ahogy később Skultéty Sanyit sem.) Gyaníthatnánk, hogy eredetileg csak szimplán személyre szervezés történt, ám a jól megvalósított szerződéskötési-pénzügyi-finanszírozási-számlázási szisztéma ennél sokkalta ravaszabb: egységes, konzisztens rendszert képez. A fő kockázat abban áll, hogy a rendszer az önérdekből fakadó, folyamatosan növekvő pénz-éhségét a már megteremtett, "olajozottan működő" automatizmusok révén elégíti ki, igényeinek így nem lehet majd gátat szabni, hiszen tulajdonképpen semmilyen összegszerű korlátozásra nem lehet többé elvi alapot találni. Innentől az MTV Rt. kényszerpályán mozog, fejőstehén-szerepkört vállal föl, hiszen támogatja a sport-szövetségeket (mindegyiket arányosan és egyformán!), előfinanszírozza azok tevékenységét (mindegyiket egyformán!), áttételesen kifizeti az összes műsor-közvetítési jogdíjat, fedezi az inflációs többlet-kiadásokat, de megfizeti a Fele-sport Kft. nyereséghányadát is, hiszen veszteséges céget működtetni abszolút értelmetlen lenne. (Az Alapító Okirat a nyereség sorsáról nem rendelkezik, így abból osztalékalap képződik majd, vagyis személyi jövedelem.) Az MTV Rt. - opciós közvetítési joga ellenére - akár még hoppon is maradhat, áldozatul eshet bizonyos (persze nem bizonyítható) jogdíj-árfelhajtó törekvéseknek, trükköknek: gondoljunk csak például az FTC-New Castle labdarúgó visszavágó kupameccs közvetítése-nemközvetítése körüli cirkuszokra...

A sportrendezvények kapcsán végzendő reklámtevékenység a Felesport Kft. joga és feladata, így a Kft. a dolgok logikája szerint abban érdekelt, hogy lehetőleg az összes képződő nyereségét költségekkel fedezze le, hiszen jó magyar szokás szerint: amit már elköltött, az az övé (is marad). Elképzelhető, mi minden származik ebből! (Takarékos gazdálkodás bizonyosan nem.)

Felmerül a kérdés, hogy a sport-események közvetítési jogának megvásárlásáért nem túlzás-e vajon ennyi pénzt kifizetni a Magyar Televízió Rt. jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetében? A kérdésre adandó válaszunkat az határozza meg, hogy valakinek, valamilyen módon megtérülnek-e egyáltalán ezek a licencia-díjak?

A válasz az, hogy nem, - a jogdíjak ellenértékeként kifizetett milliók sohasem térülnek vissza. Ez egyfajta dotáció csupán, amelynek a teljes összegét ma már az MTV Rt. állja, tekintve, hogy szocialista állam megszűnt létezni...

A fentebb leírt finanszírozási - jogi, szervezeti és pénzügyi - rendszer alapvetően improduktív, mert a kiadásokat önnön automatizmusai révén folyamatosan újra termeli és növeli; kifejezetten pazarlásra ösztönöz. Még mindig arra a kincstári optimizmusra épül, miszerint az állami költségvetés úgyis mechanikusan, évről-évre növekvő pénzösszeget biztosít minden olyan célra, amely önálló rubrikát tudhat magáénak. (E szisztémán ma, 1999-ben, a Fidesz-kormány sem nagyon képes rést ütni!) Elképzelhető mi lenne, ha valaki egyszer csak szándékosan szaporítani kezdené a támogatásra szoruló sportágakat. Lenne ám nagy ribillió! Meredeken nőnének az összes kiadások - bevált tehetetlenségi nyomatékuk folytán - egészen a csillagos égig.

Nem igazán érthető sok szerződés azon kitétele, miszerint a televíziós film-felvételek későbbi értékesítéséből származó haszon 50-50 %-ban oszlik meg az adott sportszövetség és a Felesport Kft. között. Ha az illetékes sportszövetség a szerződésben egyszer már lemondott közvetítési jogáról a Felesport Kft. javára, akkor milyen alapon tart igényt a későbbi másodlagos haszon felére? Arról nem is szólva, hogy ez a haszon az MTV Rt.-nek kiadás, - hiszen a felvételeket első-sorban az MTV Rt. vásárolja meg.

A megállapodások között találtam egy kirívó esetet, egy valódi kakukktojást...

Ez pedig a Felesport Kft. és a Sport TV Kft. megállapodása. Ez a megállapodás precedens-értékű, mert: "a Sport TV Kft. a hazai kézilabda, kosárlabda, vízi-labda és jégkorong mérközések közvetítési jogainak kizárólagos tulajdonosa", - holott nem is sportszövetség! Íme, a kísértet életrekelt, lábra-kapott, és bejárja, meghódítja a televíziós sportközvetítések világát, a legfontosabb elektronikus médium piacát, üzleti birodalmát. Arról van szó ugyanis, hogy az elemzésem első részében leírt tendenciák, aggodalmak, rendszer-félelmek máris rendre beigazolódtak. Az eredetileg ki tudja honnan, hogyan és kitől "beszerzett" sportműsor-közvetítési jog önálló életet él, "értéktárggyá", szabadon eladható és megvásárolható árucikké vált, tán még apportálható is! Mindenesetre olyan társaság (a Sport TV Kft.) kizárólagos tulajdonát is képezheti (?), amely nem is sportszövetség, tisztán csak üzleti vállalkozás, ráadásul televíziós berkekben kifejezetten belterjesnek (vagy bennfentesnek?) minősül. Az embernek eszébe jut a mondás: "Álmomban két macska voltam, és egymással játszottam."

Fél évvel később a fentebb leírt tanácsadói megállapításaim visszamenőlegesen aktuálissá váltak, mert a Felügyelő Bizottság Peták István tévéelnök üldözését mindenekelőtt a Felesport Kft.-problémakörre alapozta. Megdönthetetlen vádak kiapadhatatlan forrásának gondolták Hegedüs Csaba és Szilárd Tibor működési körét, ám utóbb az egész inkább egyetlen nagy kipukkaszthatatlan luftballonnak bizonyult. A Kft. felesleges volt, ám a butaság még nem bűncselekmény!

Peták megbízott a sportközvetítések gazdaságosságának átfogó elemzésével, és kért, hogy - tisztázandó a harcvonalakat - az FB. elnökével is próbáljak beszélni.

Dr. Ladvánszky György FB-elnök úrral találkoznom nem sikerült. Megjelentem nála a megbeszélt időpontban, mire zavartan a szobájába invitált, ahol már várt ránk az F.B. másik két tagja. Láthatólag "spontán kihallgatást akartak rendezni" a személyes találkozóból, ami viszont egy váratlan látogató miatt meghiúsult...

Ragáts Imre gazdasági főigazgató érkezett, hóna alatt potenciális bizonyítékok ötkilós iratkötegeivel, arcán furcsa mosoly. Engem mindenesetre kitessékeltek...

1997. december 11-ikén (öt nappal az első, 2 szavazat híján sikertelen „elnök-leváltási” kuratóriumi szavazás után) mélyreható megbeszélést folytattam a tárgyban Tellér Gyula kurátor (elnökségi tag) úrral. Objektívnek és jóindulatúnak mutatkozott, ám végig azon igyekezett, hogy olyan információkat nyerjen tőlem, amelyeket azután negatív prekoncepciójába szépen beépíthet... Sokkal később elmondta, hogy persze, éppen ez volt a találkozó egyetlen fontos célja.

Peták István tévéelnök hozzám írott leveléből idézek: "A sportműsorok esetében általában elvárható a nézettség; a reklámbevétel és a költségek egyensúlya, avagy pozitív szaldója." Mottónak elemző munkám során végig ezt a mondatot tekintettem, - remélve, hogy a feldolgozott számviteli és egyéb adatok majd visszaigazolják a megfogalmazott pozitív várakozást.

A számadatok, a tények azonban - sajnos - egészen mást mutatnak...

A hazai NB 1-es labdarúgó mérkőzések átlagos súlyozott nézettsége 6 és 10 % között szóródik, - a közönségarány 35-45 % közötti. A magyar érdekeltségű nemzetközi válogatott és kupa-mérkőzések átlagos nézettsége 14-17 % körüli, míg a közönségarány 35 és 50 % közötti értékeket mutat. Ezek nagyon jó számok, tekintettel a magyar labdarúgás nevetségesen alacsony színvonalára. Mindez arra utal, hogy a futballmeccsek televíziós közvetítése egyfajta népi pót-cselekvés-szükségletet elégít ki, a műsor minőségétől függetlenül. Nagyon jelentős tények ezek, hiszen a tömegigények mégoly' kritikátlan figyelembevétele is része a kötelező közszolgálatiságnak. A nézettségi indexek tehát a magyar vonatkozású labdarúgó mérkőzések televíziós közvetítéseinek indokoltságát támasztják alá, - persze nem bármi áron. Magyarul: ha Bodnár György úr folyamatosan felfelé srófolja a közvetítési jogdíjakat - márpedig éppen ez történik! -, akkor az MTV Rt.-nek ezzel nem feltétlenül kell lépést tartania. Akkor a közvetítések jogát inkább hadd vigyék el a konkurensek, az újonnan alakult kereskedelmi televíziók. (1998-ban Horváth Lóránt ennek megfelelően viselkedett, a közvetítési jogokat megkapták a versenytársak. Mára azonban már rendeződtek a sorok, s a jó öreg "húzd meg, ereszd meg!" elv szerint csinálunk tehát mindent vissza.) A hazai kosárlabda bajnoki mérkőzések nézettsége a sportágak között az egyik legalacsonyabb, 2,3 és 3,8 % között szóródik, - míg a közönségarány 10-20 %-os. A kosárlabda soha nem volt tipikus magyar sportág, sokkal inkább amerikai. Az USÁ-ban sokkal jobban játsszák, - többen is nézik. A hazai kézilabda bajnoki mérkőzések nézettségi mutatói néha megközelítik a hazai labdarúgó mérkőzések hasonló arányszámait, ám összességében e sportág népszerűsége nagyjából csak a "fele" a labdarúgásénak.

A magyar érdekeltségű tenisz mérkőzések tévés nézettsége a kosárlabdáéhoz hasonlítható, kicsit nagyobb szórással.

A motorsportok között kiemelkedő a FORMA 1. tévéközvetítések nézettsége, amely szinte eléri a hazai labdarúgó mérkőzések nézettségi szintjét.

Az egyéb sportágak közvetítése inkább kuriózum-jellegű, így a nézettség meg-felelő mutatói is nagyjából esetlegesen alakulnak. Kiemelkedőnek mondható a tornászversenyek, valamint a body-building műsorok nézettsége.

A vonatkozó elnöki utasítás kimondja, hogy a sportműsorokhoz kapcsolódó reklámidő értékesítésének akvirálási joga kizárólagossággal a Felesport Kft.-t illeti meg. A Kft. ezt a feladatot az MTV Rt. megbízottjaként látja el, a bevétel az MTV Rt.-t illeti meg, a megbízott díjának és költségeinek levonása után. Ez az utasítás - nyilván akaratán kívül - egy torz szerződési, pénzügyi, számlázási, elszámolási, gazdálkodási és érdekeltségi struktúrát, illetve viszonyrendszert hoz létre és konzervál, amelyben a szerződéskötés és az anyagi érdek, a bevételek és a kiadások mintegy mesterségesen elkülönülnek egymástól. Ha másból nem, úgy - sajnos - ebből az utasításból egyértelműen következik, hogy a Felesport Kft.-t az alapításától kezdve kizárólag csak formális-közvetítő szerepre szánták. Az eddigi tényszámok alapján a sportközvetítésekhez kapcsolódóan elérhető összes 1997. évi reklám-és szponzorációs bevétel cca. 120 millió forintra becsülhető, ami a kiadások összegéhez képest elképesztően kevés. Ez nyilvánvalóan több okra vezethető vissza. Túl azon, hogy a minden életszerűséget máig nélkülöző és "elutasító" mesterkélt rendszer pénzügyileg tökéletesen működésképtelennek bizonyult, - nem szabad elfeledkeznünk a "tárgyi bevételszerzők" (vállalkozók + Kft.) meglepő, már-már döbbenetes mértékű "ügyetlenségéről" sem...

Mindenesetre a reklámműsoridő értékesítésével, illetve az alkalmazott árakkal, továbbá a szerződésekkel - egyszóval a teljes üzleti gyakorlattal! - hatalmas-nagy problémák lehetnek! Valahol, valamilyen rejtélyes okból nyomtalanul eltűnnek a sportműsorok reklámbevételei...

Az 1997. I.-X. havi ténylegesen kifizetett sportközvetítési jogdíjak teljes összege mintegy 500 millió forint. További 400 millió forintra rúg az MTV Rt. Telesport Főszerkesztőségének "rezsi költsége". A Felesport Kft. 1997. évi működési költsége nagyjából maximum 30 millió forintban prognosztizálható, ami az értékelésünk tárgya és végeredménye szempontjából szinte elhanyagolható összeg. Mindezek alapján az MTV Rt. sportközvetítéseinek 1997-ben várható összes "üzemi szintű" ráfordítása mintegy 1.200 millió forintra tehető.

Amennyiben a sportközvetítésekhez kötödő közvetlen - "üzemi szintű" - ráfordítások aránya (1:10) nagyjából a műsoridő-arányt követné, az azt jelentené, hogy a sportközvetítések ráfordítás-igényessége megközelítőleg átlagos. Ám ez nem így van, a sportközvetítések műsoridő-aránya nem éri el a 10 %-ot, - amiből következhet, hogy a sportközvetítés az átlagosnál költségigényesebb műsor, ami így is van. A sportközvetítések nézettségi indexei azonban többnyire magasabbak az átlagosnál! Mindeközben a közvetlen bevételek összege mindössze egytized-része a közvetlen költségek összegének! Ha tekintetbe vesszük azt is, hogy az MTV Rt.-nél minden forint műsor-költségre nagyjából még egy forint általános költség jut, akkor kimondhatjuk: a sportközvetítések a viszonylag magas nézettségük ellenére nem gazdaságosak, mert kapcsolódó reklámbevételeik a felmerülő költségeknek mindössze egyhuszadát (5 %-át) fedezik! Valami nagyon nagy bajok, alapvető elvi, "filozófiai problémák", valamint gyakorlati/ értékesítési anomáliák - trükkök vagy svindlik -, torz elszámolások gyaníthatók a háttérben. A sportközvetítéseknek - Peták szerint is - óriási nyereséget kellene termelniök, de valamilyen oknál fogva nem termelnek: veszteségesek...

Az MTV Rt. gazdálkodási és információs rendszere, valamint üzleti tervének struktúrája egy elavult, megkövült költségvetési szisztémát és szemléletet konzervál. Még nagyobb baj, hogy a mindennapos gyakorlat nem tud elszakadni az üzleti részvénytársaság működésében már használhatatlan, anakronisztikus sémáktól, ami persze keményen rányomja a bélyegét a gazdálkodás egészének eredményességére is. Még ennél is nagyobb baj azonban, hogy a múlt egyes nemkívánatos csökevényei újratermelődni, sőt, szaporodni látszanak...

Bármely üzletileg eredményes részvénytársaság korszerű belső szervezete ön-elszámoló és önállóan gazdálkodó részegységekből - divíziókból - épül fel, ezek egyrésze profitot termel, másik része veszteséges "rezsi-szerv". Abban azonban valamennyi divízió működése természetszerűleg megegyezik, hogy a jól körül-határolt tevékenységükhöz kötődő bevételeiket és költségeiket önállóan, "saját kötelezettség-vállalásaikkal, saját érdekeiknek is megfelelően" keletkeztetik, önmaguk önállóan számolják is el; sőt, kivételes esetben részben vagy egészében a saját bevételeikből fedezik (finanszírozzák) a kiadásaikat. Alapvető baj, hogy az MTV Rt. működési folyamatainak fejlődése-fejlesztése eddig egyáltalán nem ebben az irányban történt...

A sportközvetítésekkel az a fő baj, hogy maga az alkalmazott rendszer működés-képtelen. Az MTV Rt. Telesport Főszerkesztősége, a Felesport Kft., illetve a Vállalkozási Főigazgatóság - mint az ügy belső főszereplői - mind-mind a mesterségesen kreált részfolyamatok félinformált-félérdekelt epizód-szereplői csupán, minek következtében a valós folyamatok szétesnek, és seholsem állnak össze maguktól egységes egésszé. Az egyik tárgyal, a másik pedig megköti a szerződést, a harmadik számláz, a negyedik beszedi a pénzt és elkölti, az ötödik elszámolja-elkönyveli, a hatodik bonyolítja a sportközvetítést, - a hetedik, "a fő-gonosz" pedig álmában felriad, hogy az egész úgy nem jó, ahogy van!

A külső üzleti partner azért van hihetetlen előnyben az MTV Rt.-vel szemben, mert legyen akármilyen kicsi is a büdzséje, - neki az egész a saját fejében és a kezében van. Megosztja a Televízió erőit, és szórakozik velük, ahogy csak akar.

A Telesport Főszerkesztőség és a Felesport Kft. működési kiadásaiban és pénz- gazdálkodásában - a kapott dokumentumok, adatok és információk alapján - semmi olyan jelentős horderejű pazarlást, gondatlan vagyonkezelést, vagy pénz-ügyi szabálytalanságot nem látok, ami komoly külön aggodalomra adhatna okot. A felesleges kiadások mértéke - 10-12 % - bármely egységnél ugyanekkora. Ez derül ki az áttanulmányozott különböző ellenőrzési-vizsgálati jelentésekből is...

Peták István kérésére 1997. december 15-én elnöki választervezetet készítettem Dr. Ladvánszky György FB-elnöknek, az F.B. sportközvetítésekkel kapcsolatos ellenőrzési megállapításaira. Mint utóbb kiderült, a továbbítására nem került sor.

Kár, mert a válaszok között akad néhány megfontolásra érdemes, szaftos tézis...

A Felesport Kft. alapításával kapcsolatban semmiképpen nem lehetett "alap-követelmény", hogy a sportközvetítések lebonyolítása az MTV Rt.-nek nem kerülhet többe, mint amennyibe az alapításig került. A szabadpiacon egyébként is jelentős nehézségekbe ütközne egyoldalú, önérdekű direktívák érvényesítése. Észrevételezte az F.B., hogy a Felesport Kft. ügyvezetője "még csak nem is törekedett arra", hogy az MTV Rt. "kiszolgáltatottsága" a Football Duó Kft. és a Sport TV Kft. irányában megszűnjék. Ez a prejudikáció teljesen alaptalan.

Egyébként ma is kiszolgáltatott nekik (+ Szaknévsor) az egész magyar sport. Az F.B. nehezményezi, hogy a Felesport Kft. ügyvezetője miért nem fordult eltúlzott díjazás miatt a Gazdasági Versenyhivatalhoz: a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés gyanúja jogcímén. Vélelmezhetően azért, mert attól tarthatott, hogy akkor talán soha többé nem közvetíthetnek olyan sporteseményt, amely így vagy úgy Bodnár György úr tévéközvetítési jogbirtoklásának kompetencia-körébe tartozik. (Utóbb ez be is következett: Bodnár letiltotta a közvetítést.)

Nem az a kérdés, hogy Bodnár György kft.-inek árai monopolárak-e, vagy sem. Az a kérdés, hogy Bodnár György a bevételeit jórészt visszaforgatja-e a magyar sportba - mintahogy ezt, mint tényt, úton-útfélen hangoztatja! -, vagy nagyrészt egyszerűen zsebreteszi, mint például Zemplényi György. (A választ azóta mind-két esetben egyaránt elfújta a szél.) Évekig nem lehetett megkérdőjelezni Bodnár György "munkásságát", személyének fontosságát, "pozitívumát", most azonban egyszerre "szabad lett a vásár": mindenki őt üti, vagy ütné. Kicsit furcsa...

Sokkal nagyobb baj például, hogy Bodnár György "Szaknévsor Bt."-je több éve már 22 millió forinttal tartozik az MTV-nek, amelyet sehogyan sem hajlandó megfizetni, holott a megfelelő szolgáltatásokat - mint ellenértéket - ténylegesen igénybevette. Még nagyobb baj, hogy a hivatalos magyar cégnyilvántartás alapján "Szaknévsor Bt." Magyarországon nem is létezik, nincsen bejegyezve, - csak a Kft. A számlákat ellenben a Bt. fogadta, - az viszont nem fizet. A "Szaknévsor"-reklámfelirat pedig rendületlenül sok-sok percen át ott virít a képernyőn, majd- minden "Bodnár-sportközvetítés" időtartama alatt. Ráfeledkezik a kamera...

Ezeket a tényeket - mint lényegteleneket - a Felügyelő Bizottság fel sem tárta.

Csak meg kell tekinteni a hivatalos magyar cégnyilvántartásban az egyes sport-szövetségek elnökségeinek teljeskörű névsorát, illetve a jelentésben foglaltakkal kapcsolatba hozható egyéb cégek vezetőinek, képviselőinek neveit, - és mindezek ismeretében lehet csak vállalkozni a komplex prejudikációra. Kétségtelen, hogy a tárgyi ügykörben különböző vélt, vagy valós előnyök röpködnek körbe-körbe, ám nem tudni, végülis hol, kinél csapódnak le. A korrupció a teljes kört lefedi...

Ami az MTV Rt. és a Felesport Kft. egymásközti oda-vissza számlázásainak összegszerűségét illeti, - a pénz a tulajdonos egyik zsebéből a másikba került...

Ugyan miből származhatott volna a Felesport Kft.-nek külön nyeresége, amikor kizárólag az MTV Rt.-nek számláz? Ami nyereséget esetleg realizál, az is végül alapítóját, az egyszemélyes tulajdonos MTV Rt.-t illeti meg...

A levélben javasoltam a Felesport Kft. összeolvadás útján történő felszámolását (végelszámolását), ami azóta talán már be is fejeződött.


Tizenötödik fejezet

Meddig Tűrjük a Vámpírokat?

avagy

Pakoljunk vagy mégse?!

Az 1998. június 27-ikén megjelent napilapok idézik az Állami Számvevőszék vonatkozó/vádló megállapításait, az alábbiak szerint:

"Az MTV Rt. 1996. október 1. és 1997. december 31. közötti időszakban tapasztalt működési zavaraiért, működésének és gazdálkodásának nem kielégítő eredményeiért az Rt. időközben leváltott elnökét, és az általa választott menedzsmentet terheli elsődlegesen a felelősség, de osztoznia kell a felelősségben a tulajdonosi jogokat gyakorló MTV Közalapítvány Kuratóriumának és Elnökségének."

Az idézett sommás ítélet - mint általában minden prejudikáció! - amilyen határozott, olyannyira téves. A lényege ugyanis éppenhogy az ellentmondást nem tűrő, megfellebbezhetetlen előítélkezés, minden tételes bizonyítás nélkül. Márpedig minden kategórikus előítélkezés burkolt, valódi célja az igazság elleplezése, - az igazi bűnösök és tévedéseik (bűneik) apologetikus védelme.

Mármost: mint elnöki főtanácsadó, soha nem voltam „a választott menedzsment” tagja; sőt, Peták István tévéelnök sem kért sohasem arra, hogy megvédjem, mind-amellett választott menedzsment mint olyan, nem is létezett, hiszen Peták elnök a legtöbb vezetőtársát a költségvetési szerv Magyar Televíziótól örökölte, - s akit meg nem, azt úgy ültették a nyakára, hogy rajta ragadt, akár a Ragáts... Meg kell jegyeznem azt is, hogy a Magyar Televízió Rt. alakulásától (1996. október 1.) számítva Peták elnöksége alatt érte el a messze legjobb gazdasági eredményeit, - hisz’ az éves veszteség (s így a vagyonvesztés mértéke) nem érte el az 1 milliárd forintot, az örökölt tartozásait pedig közel 4 milliárd forinttal sikerült mérsékelni. Ha Peták le nem töltött elnökségének eredményeit az ÁSZ ilyen szigorúan ítéli meg, - vajon mit mondana az 1998. és 2002. közötti időszak bűnlajstromáról?!

Ennek az írásomnak is van rövid története; olyanformán, hogy amennyiben nem vagyok elég „dörzsölt”, - soha nem jelenik meg. Amikor nekikezdtem írásának, már nem voltam a Televízió dolgozója, így hivatalosan nem juthattam hozzá a könyvviteli mérlegéhez sem. Tudniillik az egész téma „mérlegfelülvizsgálatként” indult, - úgy, hogy Peták Istvántól kaptam meg a komplett dokumentációt. Aztán ez a publicisztika lett belőle... Mikor elkészültem vele, odaadtam Skultéty Sanyi barátomnak, aki ugyebár továbbra is az MTV Rt. vezető jogtanácsosa maradt, - jelentetné meg közérdekből és közös érdekünkből kifolyólag a meglévő baráti kapcsolatai révén. Írásomat át is adta Weyer Bélának, a Heti Világgazdaság egyik szerkesztőjének, aki viszont egy hónap elteltével sajnálkozva közölte, hogy ilyen tartalmú cikket nem tehetnek be az újságba. Mivel kezdettől fogva nem bíztam a HVG-s kapcsolat működésében (ám ezt nem kötöttem Sanyi orrára), - két hétnyi „becsületes várakozást” követően el is küldtem kiadásra a Demokratát szerkesztő Bencsik Andrásnak, aki azonnal be is tördeltette azt - kicsi a világ! - bizonyos Csermely Péterrel... Neki köszönhető, hogy az MTV Rt. - miután utóbb beperelt engem a jóhírneve megrontásáért (!) -, később mégiscsak elállt a pertől... Sanyi csak ennyit mondott, amikor elolvasta a megjelent írást: „Megvezettél engem...!”

Nézőpont kérdése: ki, kit, mikor, mennyiben, - és hányszor...?!

A bevezetőben idézett ÁSZ-ítéletet tételesen megcáfolom, a következők szerint:

Az ÁSZ által említett időszakban - amely az alapítói (országgyűlési-bizottsági) koncepció helyességét igazolni hívatott "próbaüzem" időszaka volt! - az MTV Rt. működését semmilyen zavar nem terhelte. A működésnek nem voltak ugyan kiemelkedő "eredményei", ám jelentős kudarcai sem. Az MTV Rt. műsorainak színvonala nem romlott, - ugyanakkor a műsorszerkezet, valamint a szervezet átalakítása, racionalizálása, a belső folyamatok szabályozása, illetve a mindezek javítására irányuló erőfeszítések egy sor valós eredményt hoztak. (Ezeket persze azóta egytől-egyig "sikerült" felszámolni.) "Csípőből" megcáfolható az 1997. évi gazdálkodás eredményeinek állítólagos nem kielégítő volta, hiszen az MTV Rt. - szemben az előzetes üzleti terv 6,5 milliárd-, illetőleg az Elnökség által jóvá-hagyott üzleti terv 2,5 milliárd forintos tervezett veszteségével - mindössze 1,0 milliárd forint gazdálkodási veszteséget könyvelt el az 1997. évben. Ez pedig nem utolsó sorban, jelentős részben Peták István tévéelnök érdeme!

Folytassuk csak az előbbi gondolatot, ugyanis ez a sarkalatos (Achilles-) pontja minden tárgyi érték-/illetve előítéletnek! Fennáll ugyanis a következő súlyos dilemma, amely mellesleg utólag az alapító(k) valódi szándékait is kérdésessé teszi! Az MTV Rt. alapításának jogi és pénzügyi konstrukcióját, kondícióit ugyanaz az Országgyűlés dolgoz(tat)ta ki, illetve hagyta jóvá, amely - mint legfőbb törvényhozó hatalom - megalkotta a Média Törvényt is. Mint majd részletesen is bizonyítom: az antagonisztikus ellentmondás a közszolgálatiság és az üzletiség között feszül. Az Országgyűlés (illetve az általa e célból létrehozott Közalapítvány) ugyanis az MTV Rt.-t nem közhasznú társaságnak, hanem üzleti részvénytársaságnak alapította. Ám az alapítás szegényes jogi és pénzügyi feltételei eleve működésképtelenné tették az újszülött társaságot. A közszolgálatra üzletileg is képtelennek ítéltetett, - mára már régen csődöt kellett volna jelentenie. Peták István ezt mégsem tette meg, sőt, a MédiaTörvény reklámkorlátozó elő-írásait áthágva, mintegy 4 milliárd forint többletbevételre tett szert, így kiváló (és nem várt!) gazdálkodási eredményt produkálva, 1 Mrd forint alá szorította a gazdálkodási veszteséget. Mindent összevetve az a kép bontakozik ki előttünk, hogy az Állami Számvevőszék - az Országgyűlés és az állami költségvetés leg-főbb ellenőrző szerve - nem örül a csőd elkerülésének, és valamilyen sugallatra olyan problémákat vél felfedezni, amelyek nincsenek...

Így azután Peták Istvánt, az MTV Rt. rejtélyes mechanizmusok révén leváltott elnökét (és a menedzsment tagjaiként a reklámbevételekért felelős alelnököket, a vállalkozási-és a gazdasági főigazgatót) maximum azért terheli felelősség, mert az általuk vezetett részvénytársaság fennmaradása érdekében túllépték a reklám-korlátokat, amelyekkel a voluntarista Média Törvény implicite előre hátrányos helyzetbe hozta a közszolgálati televíziót az újonnan alakult kereskedelmi tele-víziókkal szemben. Jellemző a helyzet fonákságára, hogy végül az ORTT által kilátásba helyezett 2,5 Mrd forintos bírság kirovása, - a büntetés realizálása is elmaradt. Az MTV Rt. az ellentmondásos alapítói szándék - mármost prosperáló üzleti vállalkozás legyen-e az MTV Rt., vagy sem? -, valamint a közvetett hatásaiban is átgondolatlan Média Törvény ellenére kiállta a próbát: talpon maradt. Piackonform viselkedésével a konkurrencián kívül senkinek semmilyen "kárt" nem okozott. Az MTV Rt.-t ugyan az alapítás jogsértő dilettantizmusa ítélte lassú halódásra, ám üzleti szempontból (I. 6. óta) a régi-új menedzsment tette végképp tönkre "betliző" üzleti tervével, ugyanis az éves reklámbevételi összeg önkéntes "kvázi-megfelezésével" szinte tálcán nyújtotta át biztos piacát a konkurens kereskedelmi televízióknak. Mindez azonban már Horváth Lóránt és Ladvánszky György sajtópárbajként előadott magánszáma, minek keretében csakazértis teljesítik a közszolgálati televízió csődbevitelére irányuló "küldetésüket", amire Peták István és hű tanácsadói nem voltak kaphatók...

A fentiek alapján különösen problémásak a prejudikáció szövegének személyes vonatkozásai. Az MTV Rt. felelős menedzsmentjének döntő többségét ugyanis egyáltalán nem Peták István leváltott elnök választotta, hiszen például az alelnökök tekintetében sok választása nem is lehetett. Horváth Lóránt gyártási alelnök személye egyértelműen adott volt, - László Józsefet az MSZP, Sárközy Erikát pedig az SZDSZ ültette Peták nyakára. Utóbbitól Peták menetközben, bruttó 22 millió forint végkielégítés fejében - hosszú harc után - meg is szabadult. A két, gazdálkodásért felelős - Ragáts Imre gazdasági és Korda Judit vállalkozási - főigazgatót formálisan Peták István "választotta" ugyan, ám aztán kiderült, hogy igazából előbbi az ÁPV Rt., utóbbi pedig a Fidesz M.P.P. által delegált pártkomisszár. Peták leváltása óta minden az előre "levajazott" politikai forgatókönyv szerint zajlik; korlátlan jogkörrel Horváth Lóránt gyártási alelnök uralkodik, dacolva az önmagát feloszlatott Elnökség korábbi hatalmát is magának vindikáló FB-elnök Ladvánszky Györggyel, miközben a volt Peták-menedzsment minden tagja ma is eredeti státuszát élvezi, hiszen senkit nem váltottak még le! A mérleget - Peták elnöki tevékenységének gazdálkodási mérlegét! - is Horváth Lóránt, Ladvánszky György és Ragáts Imre "munkája" és neve fémjelzi. Már- most akkor ki, és miért is felelős? Nagyjából nyilvánvaló: a jó gazdálkodásért a leváltott Peták, - a zűrzavaros mérlegért a megmaradt menedzsment...

Az egyébként meg sem nevesített, nem is létező (ugyan miért?) felelősségben már nem nagyon osztozhat a Kuratórium és annak Elnöksége, merthogy az előbbinek vadonatújak a választott tagjai, utóbbi pedig még nem alakult újjá, miután a kormányváltástól való hirtelen rémületében nemrég feloszlatta magát...

A fenti történetet újra végigélve nem állhatom meg, hogy most jómagam ne prejudikáljak! Az ÁSZ előítélete sokkal inkább utóítélet (végítélet) kíván lenni, mintegy hiánypótlásaként annak az ítéletnek, amelynek meghozatalát eredetileg a köztársaság legfőbb ügyészétől várták, aki erre - mint emlékszünk - nem volt kapható. Petákot sem büntetőjogilag, sem polgárjogilag nem sikerült besározni...

A végítéletet így most dodonai megfogalmazásban az ÁSZ hirdeti ki, és valódi üzenete a következő: "Elvtársak! A médiaháborúnak vége, menjetek haza!"

Attól, hogy Szűrős Mátyás 1989-ben kikiáltotta - no nem a Köztársaság téren! - a köztársaságot, még nem valósult meg mintegy gombnyomásra a liberális polgári demokrácia, de még a kapitalizmus sem... A dilettáns tulajdonosnak megmaradt posztkommunista állam rendszerváltozás jogcímén egyrészt százával számolta fel, illetve privatizálta bagóért a még sokáig jól működtethető állami vállalatokat; másrészt pedig a gyengébbeket tömegesen alakította át üzleti szempontból továbbra is működésképtelen - nagyrészt ún. egyszemélyes - társaságokká. Közel tízéves átalakítási/privatizációs jogi és pénzügyi praxis megszerzése után, óriási tapasztalatok birtokában a magyar állam - az Országgyűlés, a Média Törvényt megalkotó bizottság(ok), a Pénzügyminisztérium, valamint az ÁPV Rt. megannyi neves vezetője, szakértője és tanácsadója - úgy döntött, hogy a korábban költségvetési szervként működő (az állami költségvetés pénzét szinte korlátlanul herdáló) Magyar Televíziót, "a pokol legmélyebb bugyrát" (illetve lyukas bugyellárisát!) egyetlen tollvonással önfinanszírozó üzleti részvény-társasággá alakítja át. Szilárd Tibor, az MTV átalakulása után Peták által nyomban leváltott gazdasági főigazgató ugyan regélt még valamit arról, hogy a részvénytársasági formát részben a Televízió vezetése maga választotta magának, ám ez a változat teljességgel hihetetlen és valószínűtlen. Hacsak nem volt Szilárd Tibor is levajazva! Épeszű ember, felelős gazdasági vezető ugyanis sosem teszi a kést önként a saját torkára...

A felelős szervek az MTV részvénytársasággá alakításakor - hozzá nem értésből, vagy tudatosan - egy sor nyilvánvaló törvénytelenséget követtek el, hiszen a vonatkozó (Média-, Költségvetési-, Számviteli-, Társasági-, Verseny-, stb.) törvények tételes összeegyeztetése, és egyeztetett alkalmazása helyett spontán torzszülött MTV Rt.-t alapítottak, amely induló jogi és pénzügyi kondícióit tekintve egyetlen törvény szellemének sem felel meg. Az MTV-t: (1) Nem reorganizálták; (2) Adósságait nem konszolidálták; (3) Piacképességét nem bizonyították; (4) Üzleti terv nélkül bejegyeztették; (5) Nem látták el 30 %-nyi készpénztőkével; (6) Hátrányos helyzetbe hozták a konkurenciával; (7) Az MTV 2-t megfosztották nézőitől; (8) Közszolgálati funkcióját részvénytársasági formába kényszerítették; (9) Nem mentesítették a felesleges létszáma, immobiliái (pl.: székház, Gyártóbázis, Archívum) terheitől; (10) Magára hagyták a média (politikai!)-lobbykkal szemben; (11) Csökkentették a költségvetési juttatásait...

Mindezek a tények önmagukban külön-külön ugyan nem minden esetben jelentik valamelyik vonatkozó törvény betűjének tételes megsértését is - bár ilyen is akad jócskán! -, ám az összességében előidézett komplex szituáció felér egy valóságos jogi/pénzügyi merénylettel a legfontosabb közszolgálati médiumunkkal szemben, ami mindenképpen vastagon sérti a megfelelő törvények szellemét. Az MTV Rt. koncepciótlan (?) alapítása elsődlegesen a Társasági Törvény szellemével ütközik, amely kimondja, hogy - értelemszerűen - csak működőképes társaság alapítható. Az MTV Rt. létrehozásának körülményei, induló kondíciói olyan kvázi-öncélú társaságalapítási kényszert/mániát tükröznek, ami mutatja, hogy a szükséges komolyságot, a valódi üzleti szándékot nélkülöző, felelőtlen jogi/ pénzügyi játszadozás, a trükközés conexus-vírusa a magánszférából kiindulva 10 év alatt megfertőzte a teljes állami irányítást és annak a szakapparátusait is. Nem csodálható, ha a működésképtelen látszatszereplők ezreivel felhigított nemzet-gazdaság, és benne a virtuális médiapiac is csak vegetál, döglődik.

Az MTV Rt.-ről és a "környezetéről" az alapítás pillanatától kezdve minden területen valósággal lerí az eredendő, teljes és tökéletes működésképtelenség, amit az elmúlt másfél év története is ékesen bizonyít.

A működését még 1996. október 1-jén megkezdő MTV Rt. gyakorlatilag nulla likviditással rendelkezett, ám jogutódként 6 milliárd forintnyi adósság terhelte. Háromnegyedéven át nem volt az Elnökség által is jóváhagyott üzleti terve sem, vagyis valójában pénzügyi vakrepülést folytatott. Az MTV Rt. 1997. évre készített előzetes üzleti terve 6,5 Mrd forint gazdálkodási veszteséget irányzott elő. A Közalapítvány Kuratóriumának Elnöksége végül hosszas alkudozás után, júliusban 2,5 Mrd forint összegű veszteséget (!) fogadott el, illetőleg írt elő.

A Magyar Televízió Rt.-t ezek szerint veszteségre, végsősoron vagyonfelélésre alapították. Az alapítás "genetikai kódja" programjába foglalta a csődöt.

Az írott sajtó rengetegszer foglalkozott az MTV Rt. minden gondjával-bajával, - legtöbbször jellemzően csak piszlicsáré ügyekkel. Több lap is hírül adta - mint elképesztően torz költségarányt! -, hogy a szervezeti ún. rezsiköltségek aránya a produkciós költségekhez viszonyítva az MTV Rt.-ben 2:1, ami úgymond' rendkívül gazdaságtalan. Az 1997. évi számviteli mérleg tanúsága szerint ez az arány megközelítőleg szinte fordított, 13,6:18,0 = 1:1,3, - ami önmagában persze sem jót, sem rosszat nem jelent, sőt, az sem biztos, hogy az idézett mérlegadat helytálló. Tény viszont, hogy az MTV Rt. 1997-ben 18 milliárd forintot fordított műsorkészítésre, ami még az előző évekhez képest is rekord-magas összeg! Az újságok utólag felrótták Petáknak, hogy amikor nyertes pályázatával az MTV Rt. első elnöke lett; azonnal, változatlan jogi és pénzügyi kondíciókkal megújított minden produkciós szerződést a megfelelő produceri irodákkal. Ez a "vád" még részben sem igaz. Egyrészt nem újított meg minden szerződést, másrészt a megújítottakat az MTV Rt. szempontjából lényegesen kedvezőbb feltételekkel kötötte újra (v.ö. az 1997. évi szerződéseket az 1996. éviekkel), harmadrészt pedig a legfontosabb szerződéseket meg kellett újítania, mert kész helyzet elé állították. Ellenkező esetben alapvetően más műsorszerkezetet és konkrét programokat kellett volna rendelnie, amire már nem volt idő, hiszen az MTV Rt. hagyományosan, sok éve minden előző év november-decemberében köti meg a következő évad összes produkciós szerződését. De 1997. végén még Peták István volt az elnök! Elnöksége utolsó hónapjaiban mindent megtett azért, hogy a begyepesedett költségvetési szisztémát megszüntesse. Generális változtatásokat sajnos már nem eszközölhetett, mert miközben ő a vezető pártok vezető funkcionáriusaival épített ki kommunikációs kapcsolatot, addig a média-lobbyk vezérei bekötötték magukat az alelnökökhöz, valamint a Kuratórium elnökségi tagjaihoz, és/vagy a Felügyelő Bizottsághoz. Peták minden műsorváltoztatási szándékát csírájában elfojtották. Horváth Lóránt és Ladvánszky György utóbb azzal is megvádolták Petákot a sajtóban, hogy úgymond' közvetlenül a leváltása előtti utolsó idejében olyan szerződéses kötelezettségeket vállalt, amelyek miatt az MTV Rt. a produkciós költségvetési erejét meghaladó mértékben ígérkezett el a partnerek felé. Ebből nem igaz egy szó sem: Peták elnöki hivatali idejének utolsó hónapjaiban (november-december) gyakorlatilag - sokszor mondvacsinált kifogásokkal - már csupán összevissza "tologatta" a különböző szerződés-tervezeteket, alá semmit nem írt, nehogy utólag felróhassák neki. Ráadásul az utolsó hetekben a Felügyelő Bizottság és a Kuratórium Elnöksége ténylegesen is korlátozta (szűkítette) Peták szerződéskötési jogkörét.

Az Állami Számvevőszék jelentése hiányolja a legfontosabb belső szabályozások megalkotását, bevezetését is. Pedig a három talán legfontosabb szabályozás: a "Közszolgálati Műsorszolgáltatási Szabályzat", a "Szervezeti és Működési Szabályzat", a "Szerződéskötések rendje" idejében, megfelelő színvonalon, és abszolút újszerű tartalommal, több változatban is elkészült. Utóbbi megtiltotta ingyenes stúdiótechnikai-, archívumhasználati-, és egyéb szolgáltatások, valamint ellenszolgáltatás nélküli hitelek és/vagy más kedvezmények nyújtását a műsorkészítő külső produceri irodáknak, felszámolta a "keresztbe-dolgozások"(dupla honoráriumért) szervezett rendszerét, továbbá kivétel nélkül minden szerződéskötés vonatkozásában előírta a tételes belső elő-és utókalkulációs kötelezettséget is. Mindezek a határozott intézkedések alapvető változásokat hoztak (volna!), hiszen következetes érvényesítésük lehetővé tette volna a produkciós költségvetési összeg cca. 40 %-ának azonnali és effektív megtakarítását. (Ezt az összeget a külső műsorkészítők a korábbi években - fiktív költségvetési tételek számlázása, különféle ingyenes szolgáltatások igénybevétele formájában - egyszerűen kilopták a Magyar Televízióból.) Az új produkciós szerződések előkészítése már az új, hatályos szabályozás előírásai szerint, annak szellemében kezdődött el. Ámde Peták István legitim tévéelnök leváltása után (I. 6.) Horváth Lóránt ügyvezető gyártási alelnök a lobbyk nyomására azonnal hatálytalanította a "Szerződéskötések rendjé"-t, és rögtön mindent aláírt...

Az MTV Rt.-t az alapítók eleve működésképtelenre teremtették, hogy tervbevett csődjéig se lehessen pénzügyileg, és így politikailag független."Üzleti alapon" pedig azért választhatták a részvénytársasági formát, hogy lehetetlenné tegyék a közszolgálatot is. Peták István - szakképzettségére nézve bölcsész-pszichológus - azonban minden várakozást felrúgva gazdálkodni kezdett a rábízott vagyonnal, erőforrásokkal, és a médiapiacon is igencsak aktív szereplőként lépett fel. Tudta, hogy a Magyar Televízió "költségvetési tehetetlenségi nyomatéka" hosszú évek, pontosabban egy teljes elnöki ciklus alatt győzhető csak le. Egyrészt ezért sem kezdett neki azonnal a költségek drasztikus lefaragásának, - másrészt azért nem, mert nagyon jól felmérte a média-lobbyk politikai hatalmának valós nagyságát. Ezért választotta a "kényelmesebb megoldást": a reklámtevékenység fokozásával igyekezett a bevételeket feltornászni az egyre növekvő kiadások szintjére. Ezzel nagyjából sikerült a jelentősebb működési zavarokat kiküszöbölnie, - más kérdés, hogy a valóságos reklámözön és az ezzel szorosan összefüggő talkshow-dömping mind-mind a közszolgálatiság rovására ment. Az üzletiség megette a köz-szolgálatiságot. Ám - és ez a dialektika! -, ha Peták mindezt nem így teszi: ma már nem lenne miről vitatkoznunk, mert csődbe ment volna a Televízió...

Az MTV Rt. az államtól (jogelődjétől) anyagi, pénzügyi, jogi és morális csőd-tömeget örökölt, tényleges vagyona szinte 100 %-ban immobíliákból (használhatatlan SZÉKHÁZ, veszteséget termelő GYÁRTÓBÁZIS, alulértékelt és kicsemegézett ARCHÍVUM, felesleges LÉTSZÁM, elavult TECHNIKA, zsugorodó MÉDIAPIAC, korrupciós KLIENTÚRA, dilettáns MENEDZSMENT, behajthatatlan KÖVETELÉSEK, sokmilliárdos TARTOZÁSOK; szinte semmi KÉSZPÉNZ) tevődött össze. A 16 milliárd forint értékű jegyzett tőke vagyoni "fedezete" teljes egészében a felsorolt eszközökből, kapacitásokból áll. A holt vagyonból azonban sohasem lesz működőtőke, az immobíliák "működtetésétől" csak a veszteségek növekedése várható. Az új székház építésének koncepciója kínban fogant, a menekülés előre taktika jegyében. Igazán nagy kár lenne erre fordítani a zárolt bankszámlán jelenleg céltalanul fityegő koncessziós bevétel-részesedés 2 milliárd forintjának akár csak egy részét is. A kihasznál(hat)atlan kapacitás bojtár-utcai Gyártóbázist Horváth Lóránt egyszemélyes társasággá akarta alakítani, amely minden bevétellel fedez(het)etlen költségét az MTV Rt.-nek számlázta volna. Peták ezt megakadályozta. Emiatt nem teljesülhetett az a tervezett 1000 fős látszat-létszámcsökkentés sem, amit a dolgozók Gyártóbázis Rt.-be való áthelyezésével kívántak megvalósítani. A nemzeti kultúrális örökség szerves részét képező televíziós Archívum filmkészletének hovatartozása, értéke, megőrzése, működtetése lényegében abszolút tisztázatlan, máig megoldatlan probléma, - a feladat jelentősége messze meghaladja egy üzleti részvénytársaság tárgyi lehetőségeit. Rossz nyelvek szerint e kultúrális kincsünk zömét már régen kicsemegézték, amire a hanyag produkciós szerződéskötési gyakorlat adott korlátlan lehetőséget. Felhívom Hámori József, újonnan kinevezett kompetens miniszter úr szíves figyelmét arra, hogy a tárgyban sürgősen tételes felmérést (átvilágítást) és értékelést szükséges végezni a hosszútávon is megnyugtató megoldás érdekében. A felesleges létszám leépítése eddig csak részben, és igencsak kétesértékű eredménnyel valósult meg. A valós létszámfelesleg kizárólag egy egzakt szakmastruktúra-terv felvázolása révén lenne megállapítható, ami viszont az alkalmazandó technika és technológia (székház, stúdiók, stb.) konkrét függvénye. Annyi mindenesetre biztos, hogy még további 1500-2000 fős leépítés várható, - ám az elbocsátandók végleges köre csak mélyreható elemzések, hatástanulmányok készítése után határozható meg. Semmi esetre sem jelenthet azonban perspektívikus megoldást újabb működésképtelen holdudvar-társaságok alapítása. Az MTV Rt. elavult műszaki technikáját modern eszközökkel szükséges kiváltani, ám ameddig a székház ügye rendezetlen, és az alkalmazandó technológiák konkrét mibenléte sem ismert, addig meghatározhatatlan, hogy mikor és milyen berendezéseket kell majd vásárolni és üzembehelyezni. A szükséges beruházási összeg így szintén ismeretlen. Tekintettel arra, hogy az MTV Rt. - a sors, illetve a honatyák kegyelméből - üzleti részvénytársaság: a saját reorganizációjához, műszaki-technológiai megújulásához (új székházához!), működése konszolidációjához szükséges pénzösszegeket a szűkülő médiapiacon kellene kitermelnie. Ám a Média Törvény korlátozásai és a konkurencia folyamatos erősödése miatt az MTV Rt. reklámlehetőségei - így tárgyi bevételei is! - rohamosan csökkennek. Megdöbbentő hazardírozás, ostoba cinizmus arra számítani, hogy önerőből képes kigazdálkodni a reorganizációjához és műszaki-technológiai rekonstrukciójához szükséges sokmilliárdos pénzösszegeket. Állami szanálás nélkül az MTV Rt. legkésőbb 1998. végére holtbiztosan a felszámolás sorsára jut, hiszen gyakorlatilag már egy éve hitel-, és fizetésképtelen. Néha teljesíti esedékes kifizetései egy részét, ám ez senkit ne tévesszen meg. Teljesen illúzórikus tehát az utolsó pillanatig várni és könnyelműen kísérletezgetni, mert még az év végéig is óriási értékek mennek veszendőbe. A mai menedzsment érdeke a vagyon felélése. Zömmel "nagy-nagy túlélőkből" tevődik össze, akik az üzleti szemléletet, gazdálkodást, a modern szabályozási követelményeket nem tudják, és nem is akarják elsajátítani. Mélyen beléjük ivódott a költségvetési/kincstári szemlélet és optimizmus; a nagy pártállami igazság, miszerint: "Sosem volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy!" Többségüknek egyáltalán nincsen szakirányú felsőfokú végzettsége sem, tehát részvénytársasági vezetőkként dilettánsok. Az MTV Rt. üzleti/gazdálkodási irányítása átalakulása első pillanatától fogva nem más, mint csődmenedzselés. Ezt ugyan kezdettől fogva minden egyes felelős vezető tudta és látja, ám mivel az effektív csődmenedzseléshez egyikük sem ért: minden döntést rábíztak, minden felelősséget ráterheltek a "generálbalekra", Peták István tévéelnökre. Erről szól az MTV Rt. rendkívül zavaros körülmények között végrehajtott átalakítása, az egész alapítás, valamint az első elnök tündöklése és bukása. Az MTV Rt. költségvetési büdzséje, csökkenő üzleti forgalma még 1997-ben (első teljes gazdálkodási évében) is több mint 30 milliárd forintot tett ki. Elképzelhető, hogy micsoda pénzügyi bűvészmutatvány lehetett 30 milliárdos forgalmat viszonylag zökkenőmentesen, a fizetésképtelenséget és a csődöt sikeresen elkerülve mindössze 0,7 Mrd forint készpénzzel lebonyolítani! Fantasztikus ez a pénz-forgási sebesség!

Az MTV Rt. produkciós-kooperációs kapcsolatrendszerét, klientúráját ma is a költségvetési múltból magával hozott intézményes korrupció szervezett rendje jellemzi, aminek a lényegi okai a következők: (1) Az MTV Rt. a Gyártóbázison monumentális, kihasznál(hat)atlan kapacitásokkal rendelkezik, ezek igénybe-vétele módfelett költséges. A Gyártóbázis így veszteséget termel, mert a drága szolgáltatásait "reálértékükön" senki nem venné igénybe. (2) Az MTV Rt. sanyarú anyagi körülményei közepette már nem lehetséges tisztességes módszerekkel olyan jól keresni, amilyen jövedelmet a producerek önmaguk és a stábjuk számára megkövetelnek. (3) Az MTV Rt.-ben csak néhány tucat "bennfentes sztár" számára nyílnak szuper kereseti lehetőségek, mindenki más csak "keresztbe-dolgozással", vagy egyéb trükkös módszerekkel juthat többlet-honoráriumhoz. (4) Egyetlen megoldás, ha a producer az MTV anyagi és egyéb segítségével külső kft.-t hoz létre, amely ezentúl kívülről dolgozik az MTV Rt.-nek: szabad áron! A működésképtelen látszat-vállalkozásokból alakult holdudvar a produkciós korrupció intézményes melegágya. Innentől kezdve mindenki dolgozik bárkinek - kimutathatatlanul, bármekkora összegekért. Innentől kezdve a program összeállítása, kitöltése, a produkciók kiötlése, megtervezése, forgatókönyve, költségvetése, sőt, a műsorkészítés menedzselése is mind-mind kicsúszik/kicsúszott az MTV Rt. menedzsmentje és szerkesztőinek irányításából: tevékenységük lényegében puszta utólagos regisztrációvá, adminisztrációvá silányul(t). Innen kezdve minden hatalom a külső produceri irodáké, akik tulajdonképpen így a maguk számára mentették át, privatizálták az MTV Rt. komplett üzleti tervét! Innentől a politika és a maffia számára az MTV Rt. pénzügyi átjáróház, pénzmosoda, - amelynek felhajtói és végrehajtói a külső produceri irodák. (V.ö. pl.: Xénia-láz-, Űrgammák-, energiaital-, WES Rt.-, tejsavó-, szponzorálás-, médiabirodalom-, BIT-MSZP.) Most más szemszögből ugyan, de ismét felmerül az elnök személyének a kérdése. Kell-e erős elnök, aki megkurtítja, kordába szorítja a média-sztárok, a média-császárok hatalmát?! Aki saját testével tartóztatja fel a pénzfolyam egyenletes kiáramlását, vagy elébe áll a várható sortűznek? Ilyen elnök a holdudvarnak nem kell, ilyen bátor ember nincs, és nem is lesz. Petáktól egyesek szemérmetlenül elvárták volna, hogy nemzeti hős, esetleg mártír legyen. Hát persze, hogy nem lett az! Gondoljuk csak el: mi minden történt itt, akár csak 1 év alatt is!? Friderikusz számilliókat keres(het)ett, miközben az Elnökség amiatt kergette Petákot, hogy ugyan hogyan merészelhette aláírni a 300 millió forintot meghaladó összegű szerződést. Pedig heten aláírták - Peták pedig sohasem. Az elnökváltás után Fridi megsértődött Ragátsra, - nyilván azért, mert nem volt hajlandó beállni azon külső producerek közé, akik szolgaian, önként vetették alá magukat Horváth Lóránt és Ladvánszky György fűnyírójának. Friderikusz kórházaknak jótékonykodik, továbbá továbbállt az RTL-hez. Volt olyan is - Kepes András -, aki önként és dalolva belenyugodott, hogy az 1997. évben még 6,7 millió forintos költségvetését potom 5 millió forintra redukálják, sőt, majdnem beperelte a Mai Napot, amiért az 5 milliós összeget közölni bátorkodtak. Peták megbuktatása - mert nem lett mártír! - után Horváth Lóránt hatalmasat csavarintott a taktikán: durchmars helyett betlit kezdett játszani. Hagyta, hogy a konkurens televíziók elvigyék a reklámbevételek zömét, és hagyta, hogy a legnépszerűbb műsorvezetők is átpártoljanak a konkurenciához. Hagyta, hogy egyáltalán ne legyen több hazai futball-közvetítés. Most majd megint lesz, - a Peták-érabelihez képest többszörös áron. Sok hűhó volt semmiért, - Bodnár Györggyel még egy Ladvánszky sem bír el. A láthatatlanul lenyúlt reklámbevételeknek pedig amúgy kollektíven bottal üthetik a nyomát. Horváth tehát megértette, hogy Peták legnagyobb bűne műsorpolitikai és pénzügyi/üzleti értelemben egyaránt az volt, hogy életben akarta tartani a Magyar Televíziót. Felvállalta hát helyette a csődöt. Jobban is csinálja...

A Magyar Televízió Rt.-t eleve működésképtelennek alapították, - mégis, még ma is működik. A közt nem szolgálja - üzleti vállalkozásnak pedig nevetséges. Sokkal inkább posztkommunista politikai-hatalmi központ, amelynek félhomályos folyosóin különböző pártkommiszárok somolyognak elégedetten össze: "Ma sem jött még kormánybiztos, és egyelőre a csődöt is megúsztuk!"

A félcsőd folyamatos állapotán még mindig Kovács András és Ladvánszky György őrködik, akik magukat Horváth Lóránt gyámjainak tekintik még ma is, - pedig ami korábban jól összenőtt, az éppen most esik szét. A háttérben pedig az Országos Révész Tamás Testület leltároz: "Pakoljunk, vagy mégse?"

A vihar előtti szélcsend egy még pusztítóbb médiaháború képét vetíti előre...

Megjelent: a Demokratában, - 1998. július 30-ikán.


Tizenhatodik fejezet

Love letters to Laurentius Croatiae

Az alábbiakban időrendben bemutatom a Horváth Lóránt (MSZP által)kijelölt ügyvezető alelnökkel folytatott egyoldalú levelezésem néhány „gyöngyszemének” kivonatos tartalmát, amely rávilágít a legmélyebb ellentmondásokra. A leveleimre soha nem válaszolt, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság idézéseire sem jelent meg, - ami miatt meg sem büntették...

Soha, semmilyen válaszra nem méltatott; viszont illegitim elnökségében oly' magaslatokra hághatott, hogy Uborka-kitüntetést adhatott át a BádogLédinek.

Az ünnepi eseményről készült felvétel látható a következő oldalon.

1998. január 10.

Felajánlom folytatólagos szolgálataimat

Tekintettel arra, hogy Peták István elnök urat 1998. január 6-ikán az MTV Közalapítvány Kuratóriuma a beosztásából leváltotta, és egyidejűleg Téged ügy-vezető elnökké nevezett ki, - kötelességemnek érzem, hogy rövid összefoglaló jelentést készítsek a Számodra.

Elnöki főtanácsadói tevékenységem elsősorban a Magyar Televízió Rt. elnökének informálására, átfogó döntéseinek előkészítésében objektív tanácsok nyújtására, valamint a fontosabb folyamatok feletti sajátos szakértői kontroll gyakorlására irányult. Mindemellett természetesen jelentős szerepet kaptam az üzleti részvény-társaság főbb folyamatszabályozásainak megalkotásában is.

A mostani jelentésem elkészítésében külön is inspirált két fontos, elvi, személyes megnyilatkozásod, amelyekről a napi sajtóból értesültem. Az egyik: miszerint, mint korábbi gyártási-realizációs alelnök, a Részvénytársaság legfőbb üzleti és egyéb főfolyamataitól "viszonylag távol" tevékenykedtél, ebből következően legsürgősebb elnöki teendődnek ezen működési főfolyamatok alapos vizsgálatát, illetve rendezését tekinted. A másik: miszerint az egyik legégetőbb prioritásként szükségesnek tartod egy magas színvonalú számviteli és vezetői információs rendszer mielőbbi megteremtését. Mindezt ugyanígy gondolom.

Főtanácsadói hatásköröm eddig "mindössze" arra terjedt ki, hogy az MTV Rt. elnökének minden kérdésben tárgyilagos és nyílt, pártatlan szakértői véleményt, javaslatot adjak. Soha nem mondhattam/írhattam olyat, hogy "most nem tudom eldönteni", vagy "nem tudom, ennek utána kell néznem", - viszont kizárólagos jogosítványom volt, hogy mindig, minden esetben megmondhattam a színtiszta szakmai igazságot, akárkinek az érdekét sértette is az. Ilyenformán az elnöknek is bármiben ellentmondhattam; azután ő döntött, ahogy akart. Értékítéletemben viszont minden tekintetben, bármilyen kérdésben megbízhatott, és meg is bízott.

Nyugodt lelkiismerettel vállalom - és ennek szakértői jelentéseim ellenőrizhető tartalma a legfőbb bizonyítéka -, hogy jelentős szakmai kérdésekben soha nem tévedtem. Más kérdés, hogy a javaslataim azután mennyire érvényesül(het)tek a gyakorlatban. Lobby-érdekekkel szemben intézkedni rendkívül nehéz, - azt hiszem, hogy Peták István elnök leváltása éppen ezt példázza.

Mégis: mindegyik elnöknek szüksége lehet nagy áttekintő képességű, lényeglátó, megbízható értékítéletű, és legfőképpen - legalább egy - igazmondó tanácsadóra. Máskülönben a legnehezebb döntéseiben abszolút magára marad.

Tekintettel a komplex szemléletmódomra, töredelmesen bevallom, hogy teljesen zárt és következetes értékrenddel rendelkezem, ezért különösebb (ál)tudományos hókusz-pókuszok nélkül is jól eligazodom a "mi a jó, és mi a rossz?", illetőleg a "mi az értékes, és mi az értéktelen?" kérdéskörökben hozandó döntések, ítéletek terén. Pontosan ismerem tehát - gazdaságilag és esztétikailag is -, hogy melyik műsor mennyit ér, hogy a talmi csillogású produkciók mögött mennyit tesznek zsebre egyes mohó producerek. Talán a költségvetésekhez, a kalkulációkhoz értek a legjobban, - beleértve a műsorok komplex értékelemzését is.

Kritikai elemző és értékelő tanulmányaim jelentős hányadát kézhez kapták az MTV Közalapítvány Kuratóriumának elnökségi tagjai is, akik - a teljesség igénye nélkül, pl.: Bereczky és Tellér urak - maximális elismeréssel nyilatkoztak írásaim szakértelméről, szókimondó bátorságáról.

Az elmúlt nyolc hónap során legnagyobb odaadással és tisztességgel igyekeztem szolgálni a Magyar Televízió Rt. üzleti és gazdálkodási érdekeit, mint az elnök főtanácsadója. Munkaviszonyom első fejezete január 6-ikán végetért.

Ha szükséged van munkámra, szeretnék a további sikerekhez jómagam is hozzá-járulni, - egy olyan beosztásban, amely érdekeinknek kölcsönösen megfelel.

Csináljunk nyereséges, politikamentes nemzeti közszolgálati televíziót!

Eddig készített fontosabb szakértői tanulmányaim témajegyzéke

(a 47/ 1998. számú jelentés melléklete)

1/1997. (1997. VI. 9.): Az "Űrgammák" vetélkedő-projektről

2/1997. (1997. VI. 11.): A Felesport Kft. szerződéseiről

3/1997. (1997. VI. 12.): A "Cimbora"-szerződésről

4/1997. (1997. VI. 27.): Valamennyi vállalkozási szerződésről

5/1997. (1997. VI. 29.): Az MTV Rt. Alapító Okiratáról

6/1997. (1997. VI. 30.): Az SZMSZ első tervezetéről

7/1997. (1997. VII. 8.): A műsorkészítési szerződésekről (I.)

8/1997. (1997. VII.15.): A műsorkészítési szerződésekről (II.)

9/1997. (1997. VII.20.): Láng Tamás és Kékesi Zsolt urak izraeli útjáról

10/1997.(1997. VII.25.): A műsorkészítési szerződésekről (III.)

11/1997.(1997. VIII. 1.): Az Állami Számvevőszék jelentéséről

12/1997.(1997. VIII. 1.): A szerződéskötések rendjéről (I.)

13/1997.(1997. VIII. 5.): Az Antenna Hungária Rt. díjtérítési megállapodásról

14/1997.(1997. VIII.11.): A műsorkészítési szerződésekről (IV.)

15/1997.(1997. VIII.12.): A Média Törvény végrehajtásáról

16/1997.(1997. VIII.14.): A szerződéskötések rendjéről (II.)

17/1997.(1997. VIII.21.): Ragáts Imre gazdasági főigazgató úr leveléről

18/1997.(1997. VIII.25.): A Magyar Televízió Rt. alapításáról

19/1997.(1997. VIII.28.): A műsorkészítési szerződésekről (V.)

20/1997.(1997. VIII.30.): A szerződéskötések rendjéről (III.)

21/1997.(1997. VIII.31.): A ‘Szerződéskötések rendje’ elnöki utasítás-tervezet

Sz.n. (1997. IX. 2.): Elnöki utasítás Ragáts úrnak a mérlegkészítésről

22/1997.(1997. IX. 7.): A műsorkészítési szerződésekről (VI.)

23/1997.(1997. IX.11.): Az MMA-megállapodásról

24/1997 (1997. IX.11.): Az MTV Rt. működésének alapvonásairól

25/1997.(1997. IX.11.): A koprodukciós szerződéskötésekről

26/1997.(1997. IX.11.): A D & T Kft. VIII. 12-iki művéről

27/1997.(1997. IX.14.): Kiegészítő szakvélemény az MMA-megállapodáshoz

28/1997.(1997. IX.14.): Szakvélemény a koprodukciós szerződéskötésekhez

29/1997.(1997. IX.15.): Ragáts Imre úr újabb leveléről

30/1997.(1997. IX.19.): Munkaköri leírás Ragáts Imre úr részére

31/1997.(1997. IX.23.): Ragáts Imre úr intézkedési tervéről

32/1997.(1997. IX.29.): A ‘Szerződéskötések rendje’ módosított tervezete (II.)

33/1997.(1997. X. 5.): Szakvélemény a Gyártóbázis átalakítási koncepciójáról

34/1997.(1997. X.15.): A ‘Szerződéskötések rendje’ módosított tervezete (III.)

35/1997.(1997 X.21.): A SOMA FILM Kft. szerződéseiről

36/1997.(1997. X.27.): A műsorgyártási típusszerződésről

37/1997.(1997. XI. 2.): A ‘Szerződéskötések rendje’ ellenvéleményekről

38/1997.(1997. XI. 9.): A D & T Kft. X. 21-iki művéről

39/1997.(1997. XI.18.): A szerződéskötések központi nyilvántartásáról

40/1997.(1997. XI.24.): Kiegészítés a 38/97. számú szakvéleményemhez

41/1997.(1997. XI.24.): A ‘Szerződéskötések rendje’ módosított tervezete (IV.)

42/1997. (1997. XII.11.): Az MTV Rt. alapításakori törvénysértések

43/1997. (1997. XII.11.): Legfontosabb elnöki tennivalók

44/1997. (1997. XII.15.): Elnöki válaszlevél-tervezet az ÁSZ-nak

45/1997. (1997. XII.15.): Elnöki válaszlevél-tervezet, FB-jelentésre (Felesport)

46/1997. (1997. XII.28.): A sportközvetítések gazdaságosságáról

----------------------------------------------------------------------------------------------

1998. január 21.

Hűségnyilatkozatom - Ladvánszky ellen

Emlékeztetlek 47/1998. (január 10.) számú beszámoló jelentésemre, amelyben összefoglaltam nyolchavi tanácsadói munkám eredményeit, és javaslatot tettem Neked lehetséges további feladataimra. Az elmúlt napokban üzented, hogy amint időd engedi, fogadsz engem a folytatás megbeszélése céljából.

Mint arról közvetve - titkárnőid által - több ízben, folyamatosan tájékoztattalak:

tegnap, majd ma is Dr. Ladvánszky György FB-elnök különös kezdeményezést tett. Először arra "utasított", hogy 47/1998. számú, Hozzád írott jelentésemet másolatban juttassam el hozzá. Te úgy döntöttél, hogy erre akkor kerülhet sor, ha elolvastad, s megbeszélted velem. Azután "utasított", hogy jelentkezzem nála "kihallgatásra". Kérdeztem, hogy mégis milyen ügyben akar kérdéseket feltenni, - szeretnék felkészülni rájuk. Potenciális kérdéseinek célját és tartalmát nem volt hajlandó "előre" elárulni. Mondtam, hogy ő nekem nem főnököm - az egyedül Te vagy -, egyébként pedig meghatároz(hat)atlan tárgyú beszélgetést nem kívánok folytatni vele, emellett minden történést azon nyomban jelentek Neked. (Így is tettem.) Ezek után "közölte", hogy mától Farkas István a főnököm, akinek az "utasítására" jelenjek meg nála. Utóbb még azt is állította, hogy szerinte ellen-őrzési főosztályvezetőhelyettes (?) vagyok. Felvilágosítottam arról, hogy sem Zsigmondnénak, sem neki soha nem voltam a beosztottja egyetlen napig sem, és Farkas István sem lehet a főnököm, mivel egyikük sem elnök. Munka-szerződésem és tényleges munkavégzésem alapján a Magyar Televízió Rt. vezető közgazdásza vagyok, az MTV Rt. leváltott elnöke által elnöki főtanácsadói címhasználati joggal is felruházva. Ám engem ezideig még senki nem váltott le. Felettem a munkáltatói jogokat egyedül Te gyakorolhatod, senki más. Nem szólva arról, hogy a Szervezeti és Müködési Szabályzat legutolsó tervezetének 62. oldal 9. pontja alapján Peták István elnök úr önálló osztályvezetői beosztást szánt nekem, szintén közvetlenül a mindenkori elnök irányítása alatt. Itt jegyzem meg, hogy a Média Törvény alapján a Szervezeti és Működési Szabályzatot egyedül és kizárólag a Kuratórium által szabályszerűen, teljes periódusra megválasztott elnök állapíthatja meg, másnak erre nincsen joga. Vonatkozik ez beosztásom (beosztásaim), illetve az egész Elnöki Hivatal tervezett esetleges megszüntetésére egyaránt.

Dr. Ladvánszky és Farkas urak többször is megpróbáltak nyomást gyakorolni rám (kérdésecske: "Nem akarsz már az MTV Rt. dolgozója lenni?"), sőt, Ladvánszky úr délután kegyesen már azt is közölte velem, hogy a "Telesport-jelentésről" akarna velem "társalogni". Értetlenségüket fejezték ki aziránt, miként lehetséges, hogy otthon tartózkodom. A 47/1998. számú jelentésemben minden FB-elnöki érdeklődésre megtalálható a megfelelő válasz. Azért tartózkodom otthon, mert az MTV Rt. épületeiben soha nem volt tényleges irodám, - Peták úr eleve kötetlen munkaidőben dolgozó tanácsadóként foglalkoztatott. Ha az új helyzetben úgy ítéled meg, hogy munkavégzésemre a közvetlen közeledben van szükséged, és megfelelő helyiséget is biztosítasz a számomra, - a legnagyobb örömmel és készséggel dolgozom a Televízió épületében.

Tekintve - bár fogalmam sincs róla, mire lehet tőlem kíváncsi Ladvánszky úr? -, hogy a Média Törvényben előírt információ-szolgáltatási kötelezettségemnek eleget kívánok tenni: déli 13 órakor táviratot (pénztári száma: 5246., I. 21.) adtam fel az FB elnökének, amelyben kértem, hogy írásban tegye fel kérdéseit, amelyekre 48 órán belül írásban válaszolok.

Úgy gondolom, ennek ez a rendes hivatalos útja-módja.

1998. január 22.

Szabadságot kérek pályázatom megírására

A Magyar Televízió Rt. elnöki pozíciójának végleges betöltése érdekében az MTV Közalapítvány Kuratóriuma a mai napon nyílt pályázatot írt ki, amelyre az Elnökség elsősorban sokéves pénzügyi-felsővezetői gyakorlattal rendelkező, menedzser-típusú pályázók jelentkezését várja. Médiaszakértő társaimmal, valamint érdekelt televíziós munkatársaimmal lefolytatott konzultációim után úgy döntöttem, hogy megpályázom az MTV Rt. elnöki beosztását, amiért ma meg is vásároltam a felhívás dokumentációját.

Szakmai szempontból is kellően átgondolt, megfelelően kimódolt koncepciót, és ennek alapján magas színvonalú pályaművet szeretnék benyújtani, ezért az elkövetkező 30 napban minden alkotó szellemi energiámat ennek a célnak kívánom alárendelni. Kérlek ezért, hogy engedélyezd számomra a teljes múlt évi rendes szabadságom, valamint az idei rendes szabadságom terhére további 5 nap kivételét, - január 26-tól kezdődően folyamatosan.

Szaktanácsaimmal rendkívül sürgős és fontos esetekben szabadságom (pályamű-alkotó tevékenységem) időtartama alatt is a rendelkezésedre állok, - kizárólag Neked.

1998. február 12.

Köszönő levél

Ezúton is köszönöm, hogy végül is engedélyezted 1998. március 2-ikáig rendes szabadságom kivételét. Pályázati munkámmal jól haladok.

Szeretném viszont tisztelettel az emlékezetedbe idézni a Veled február 4-ikén folytatott személyes egyeztető megbeszélésünk lényegét, konklúzióit. Azt ígérted akkor, hogy a szabadságom letelte után, március elején tudod majd véglegesen meghatározni leendő beosztásomat. Jelenleg folyik az MTV Rt. új szervezeti felépítésének végső kialakítása, amely érinti mai - vezető közgazdászi - munka-körömet is. Emlékeztettelek arra, hogy az MTV Rt. Kuratóriumához - még Peták elnök által - benyújtott utolsó SZMSZ-variáció egzakt kidolgozásban tartalmazta a Távlati Tervezési Osztály felállítását, amelynek a vezetését Peták elnök rám kívánta bízni. Bólintottál és megerősítetted, hogy az MTV Rt. számára szükséges az új stratégiai célú szervezeti egység létrehozása. Azt a két alternatívát tártad elém, hogy: változatlan kondíciókkal főtanácsadód maradhatok, - vagy munka-szerződés-módosítással a Távlati Tervezési Osztály vezetője leszek. Jeleztem, hogy a számomra mindkét megoldás elfogadható.

Hivatkozott megbeszélésünk végén megöleltél, és azt mondtad: "Bízzál bennem László, én még soha nem szegtem meg az adott szavamat." Úgy legyen!

Kérlek, ne érts félre! Abszolút megbízom Benned, hiszen az idézetben is erre kértél, másrészt amúgy sem tehetek mást. Merőben más az aggodalmam!

Attól tartok, hogy munkaviszonyomat esetleg nem egyedül Te határozod meg, hanem sokkal inkább Ladvánszky György, ami ugyan nem jogszerű, viszont annál kellemetlenebb lenne. Furcsa kísérletei egyértelműen erre utalnak.

Kérlek, ígéreteidhez híven, győzz meg arról, hogy aggodalmaim alaptalanok!

1998. február 20.

Válasz a postán érkezett felmondó levélre

A mai napon - 1998. február 20-án, 18 órakor - őszinte megdöbbenéssel vettem át a váci postahivatalban az aláírásoddal érkezett tértivevényes levelet, amely munkaviszonyom rendes felmondását tartalmazta.

Meglepetésem annál nagyobb volt, hiszen néhány órával korábban kaptam csak meg az írásbeli szóbeli figyelmeztetésedet tartalmazó, előző napra (II. 16.) datált leveledet. Természetesen munkaügyi egyeztetést kezdeményezek, hiszen az indokolásban foglaltak nem felelnek meg a valóságnak: (1) Az Elnöki Hivatal nem szűnt meg, csupán a nevét változtatták meg Humánpolitikai és Szervezési Igazgatóságra; (2) Jómagam - mint vezető közgazdász, elnöki főtanácsadó -közvetlenül az elnök munkáltatói hatáskörébe tartoztam/tartozom, ennélfogva az Elnöki Hivatal esetleges megszüntetése sem vonhatta maga után a munkaköröm megszüntetését; (3) Mindemellett a II. 16-iki elnöki figyelmeztetés, valamint a II. 17-iki rendes felmondás szövege és indoklása szöges ellentétben állanak egymással (mindkét levelet II. 18-ikán adtátok postára!); (4) Február 4-iki személyes megbeszélésünk során arról tájékoztattál, hogy március elejétől a Távlati Tervezési Osztály vezetésével kívánsz megbízni; (5) Tegnapelőtt Skultéty úrtól kaptam szóbeli "üzenetedet", miszerint átmenetileg a Produkciótervezési Igazgatóhoz fogok tartozni, mint vezető közgazdász; (6) Március 2-ikáig Általad engedélyezett szabadságomat töltöm, amelyet az elnöki pályázat írása céljából vettem ki.

1998. február 20.

Jákob hangja és Ézsau keze

A hang ugyan Jákobé, ám a kéz, Ézsau keze, - amint azt 1998. február 12-iki levelem utolsó bekezdésében megalapozottan prejudikáltam volt.

Írásban megküldött, II. 16-iki keltezésű "szóbeli" figyelmeztetésedet (amelyet a postai felvevőbélyegző tanúsága szerint II. 18-ikán adtál postára), mint teljesen jogtalant, valamint megalapozatlant - úgy, ahogy van, ezennel visszautasítom.

· A figyelmeztetés, mint legenyhébb fegyelmi büntetés nem más, mint poszt-kommunista nosztalgiázgatás, - ugyanis ennek alkalmazását az új, rendszer-váltás utáni Munka Törvénykönyve már évek óta nemcsakhogy nem ismeri (el), hanem kifejezetten tiltja is. Ez a "bűntetésed" tehát semmis.

· Felhívom a szíves figyelmedet, hogy a tárgyi interjúmat a Napi Magyarország számára (II. 14.) nem mint az MTV Rt. vezető közgazdásza, hanem mint az MTV Rt. elnöki székére pályázó magánember adtam. A demokratikus rendszerben, amelyben élünk; az MTV Közalapítványa által kiírt nyilvános versenypályázat rendelkezik annyi autonómiával, miszerint a pályázónak a sajtó megkeresésére - a pártatlan és objektív tömegtájékoztatás megvalósítása érdekében - joga van ahhoz, hogy a tévéelnöki terveiről nyilatkozzék. Ez történt, semmi több: nyilatkoztam a terveimről, a szakmai elképzeléseimről.

· Figyelmeztetésedhez csatoltad 4/1998. számú, január 26-iki keltezésű elnöki utasításodat, amelyet úgymond' nem tartottam be, - amiért is megbüntettél. Nomármost: amennyiben a jövőben az én feltételezett tevékenységemet is érintő elnöki utasítást adsz ki, úgy kérlek, gondoskodj róla, hogy jómagam - mint közvetlen beosztottad - is kapjak belőle példányt. Elfelejtettél küldeni. Másrészt: miként szerezzek tudomást valamely elnöki utasításról, miközben az Általad engedélyezett rendes szabadságomat töltöm, itthon?! Mellesleg: elnöki utasításod egyáltalán nem szabályozza - nem is szabályozhatja -, hogy miről is nyilatkozhat terveinek vázolásakor az a magánszemély, aki megpályázza az MTV Rt. elnöki székét.

· Mindazonáltal: semmilyen olyan megnyilatkozást soha nem tettem, ami az MTV Rt. érdekeit bármilyen vonatkozásban sértené. Sőt, minden írásom és szóbeli nyilatkozatom minden mondata messzemenően az MTV Rt. rövid és hosszútávú érdekeit szolgálta. Kérlek, szíveskedj a tudomásomra hozni, hogy tételesen mely kijelentéseim sértették volna a munkáltatóm érdekeit! Ameddig a "figyelmeztetésed" indokoltságát ilyeténképpen nem támasztod alá, addig kénytelen vagyok azt gondolni, hogy egészen másjellegű érdeket sérthettem.

· Felhívom a szíves figyelmedet arra is, hogy mindez nem mondható el bizonyos nyilatkozatokról, amelyek a Napi Magyarország január 31-iki számában láttak sajtónyilvánosságot. Valamely MTV-s vezető úr - szintén pályázó? - terveinek kifejtésekor kifejezetten olyan megoldásokat kínál, amelyek súlyos mértékben veszélyeztetik az MTV Rt. gazdálkodási érdekeit. Namármost: légy szíves - amennyiben ez nem üzleti, vagy személyes titok - tájékoztass róla, hogy netán az illető úr szintén kapott volna Tőled írásbeli figyelmeztetést?!

· Felhívom a figyelmedet még arra is, hogy a Népszabadság 1998. február 4-iki számában valaki a személyemet lejáratni igyekvő, valótlan kijelentéseket tett. Talán oda kellene neki adnod tanulmányozásra valamennyi tanulmányomat, jelentésemet, - mind a 47-et. Talál köztük neki szóló levél-tervezetet is.

Végezetül köszönöm, hogy figyelmeztettél, - legalább most már Tőled semmi nem érhet váratlanul. Az sem, ami másnap jött. Mert ezt már végképp nem értem: minek, és mire figyelmeztetsz valakit, akinek másnap felmondasz, illetve mindkét leveledet (figyelmeztetést és felmondást is) egyazon napon (II. 18.) adod postára. Rejtély!

Időnként súlyos ellentmondások mutatkoznak jobb-és balkezed cselekményei között. Igazán sajnálom, - eleinte más embernek mutatkoztál.

1998. február 22.

Elszámolás - Antihumánpolitikai Igazgatóság módra

Pénteken (II. 20.) a postás értesítése alapján, este 18 órakor vettem át a váci postahivatalban azt a tértivevényes ajánlott küldeményt, amely munkaviszonyom rendes felmondását tartalmazta. Jelen levelemet nem azért írom, hogy ismét felsoroljam azt a hat-nyolc nyilvánvaló tényt, amelyek alapján a felmondásban közölt indoklásotok minden kétséget kizáróan hamis, - ezt már tegnapelőtt írott levelem tartalmazta.

Ha a munkaügyi egyeztetés nem vezet eredményre, - pert fogok indítani.

Mindazonáltal a velem szemben érthetetlenül/alaptalanul alkalmazott elsietett, ellentmondásos, koncepciós, antihumánus módszereitek engem akár olyasmikre is emlékeztethetnének, amikor még nem is éltem. Remélem, hogy amit most írok - pusztán munkaügyi-adminisztratív okokból is - minél többen olvassák majd!

Amint a leveleteket az esti félhomályban elolvastam, s megértettem a felmondás tényét (ekkor már negyed hét volt), - azonnal megpróbáltam kapcsolatba lépni a Magyar Televízió Rt. munkaügyi apparátusával, ugyanis az utolsó munka-napomként február 20-ikát, pénteket jelöltétek meg. Miután telefonos kapcsolat-teremtési kísérleteim csődöt mondtak - a Vác-Budapest távolság 40 kilóméter! -, beláttam, hogy a Szabadság téren már úgysem találnék senkit, aki leszámoltatna engem, s kifizetné kvázi-végkielégítési járandóságaimat. Ekkor újból megnéztem a felmondólevelet, és rádöbbentem: amúgysem tudnék semmivel elszámolni, mert a felmondó levélben hivatkozott leszerelési lap (mint melléklet) hiányzik a borítékból.

Tekintettel arra, hogy hebehurgya (vagy cinikus) ügyintézésetekből kifolyólag leszerelésem II. 20-ikán, kizárólag a ti hibátokból meghiúsult, - kérlek, hogy mint teljes hatáskörrel felruházott ügyvezető alelnök (s mint ilyen, - egyetlen létező főnököm, munkáltatóm), szíveskedj postafordultával kijelölni azt az új időpontot, illetve helyet, amikor és ahol a nálam lévő:

· VW Golf típusú személygépkocsit (MTV 603), a

· NOKIA típusú rádiótelefont (06-30-667-557), valamint

· MTV állandó belépőmet

leadhatom. Kérem megjelölni az átvevő(k) személyét is.

Végezetül - mégegyszer újraolvasva felmondásod minden alapot nélkülöző, ellentmondásos indoklását - szükséges tennem egy utolsó megjegyzést, ami már a kicsit távolabbi jövőre vonatkozik. Munkaviszonyom felmondását ugyanis - netán tévedésből? - ugyanazzal a semmitmondó, "racizó" szöveggel indokoltátok meg, mint a létszámcsökkentés keretében végrehajtott tömeges felmondásokat, miszerint gazdálkodási-takarékossági okokból került sor az MTV Rt.-nél olyan generális szervezési intézkedések foganatosítására, amelynek következtében a szervezeti egységem, munkaköröm megszűnt. Ez az indoklás cinikus sértés.

Engem ugyanis Peták elnök azért alkalmazott vezető közgazdászként, hogy az MTV Rt. pazarló működési költségeit milliárd forintokkal lehessen csökkenteni! Javaslataim, elemzéseim kivétel nélkül magas szakértelemmel mutatták be ennek különböző lehetőségeit. Hasonló írásos megállapítások munkámat megelőzően az MTV Rt.-ben egyáltalán nem születtek, - pedig az elmúlt években kétségbeejtő mértéket ütött meg az ostoba fényűzés, valamint a mindent beborító korrupció.

Ez legfőképpen azért történhetett így, mert az MTV-nek és az MTV Rt.-nek soha nem volt, és most megint nincs vezető közgazdásza. Munkám eredményeinek, komplex javaslataimnak az általatok vezetett jövőben kétfajta sorsuk lehet:

· Megtagadjátok, kidobjátok és elfelejtitek őket - minden jelentésem minden példányát -, az azokban leírtaknak éppen az ellenkezőjét valósítjátok meg. Ekkor az MTV Rt.-t még inkább elborítja a pazarlás és a korrupció.

· Javaslataimat megfogadjátok, megvalósítjátok, - tehát "átveszitek" minden gondolatomat, eredményemet saját használatotokra. Ebben az esetben az MTV Rt. vagyoni-pénzügyi helyzete, gazdálkodása ugrásszerűen javulni fog. Ám ekkor: miért is kellett nekem felmondani?!

1998. február 28.

Munkaügyi egyeztetés kezdeményezése

A rendes felmondás indokolása: "Az MTV Rt. létrehozása megkövetelte a gazdálkodás folyamatos felülvizsgálatát. Szükségessé váltak olyan takarékossági intézkedések, amelyek érintették a létszámgazdálkodást is. Így átszervezés következtében megszűnt az Elnöki Hivatal, ennek következtében az Ön munka-köre is megszűnt."

Munkaügyi egyeztetést kértem, amelyre 1998. március 3-ikán kerül sor, a háromtagú MTV Rt.-bizottság előtt.

Előterjesztésem szerint a felmondás indokolása nem valós, mert:

1.

A közölt indok az 1997. végén végrehajtott kampányszerű létszámcsökkentés indokolásának mechanikus átvétele, amelynek munkaviszonyom felmondásához semmi köze nincsen.

2.

Munkaviszonyom háromnegyed-évvel az Rt.-vé alakulás után (1998. június 1-jétől) köttetett, tehát munkaviszonyom megszüntetésére az átalakulás ténye, mint indok, egyszerűen alkalmazhatatlan.

3.

A felmondás pikantériája, hogy Peták István, legitim elnök kifejezetten azért vett fel, hogy olyan átfogó javaslatokat, koncepcionális előterjesztéseket készítsek, amelyek a gazdálkodás racionalizálása révén milliárdos nagyságrendű költség-megtakarításokat eredményezhetnek. E javaslataimat számszerint 46 darab szakértői jelentésem tartalmazza, amelyek az MTV Rt. elnöki irattárában találhatók.

Ezek a tanulmányok olyan kimagasló színvonalú, részletes számszerű elemzésen alapuló, átfogó hatású javaslatokat fogalmaztak meg, amelyek realizálását már Peták elnök megkezdte, további megvalósításuk pedig részben most is folyik.

E tények egyrészt a Kuratórium kurátorainak véleménye, másrészt az MTV Rt. vezetőinek-(fő)szerkesztőinek álláspontja, valamint az aktuális fejlemények, az elnöki nyilatkozatok, illetőleg a sajtóközlemények alapján könnyen igazolhatók.

Emiatt teljességgel megmagyarázhatatlan munkaviszonyom megszüntetése, - mert az éppen nem költségmegtakarítást, hanem az elmaradt gazdálkodási haszon figyelembevételével horribilis károkat, veszteséget okoz majd.

Miután az MTV Rt.-nek ismét nincs vezető közgazdásza, - a pénzügyi-vagyoni helyzet kezd máris újra áttekinthetetlenné válni.

4.

Az Elnöki Hivatal nem szűnt meg, csupán "átkeresztelték" Humánpolitikai és Szervezési Igazgatóságra. Ha ekkora-hatalmas "átszervezésre" volt szükség csupán azért, hogy nekem e jogcímen lehessen felmondani, akkor a névváltoztató átszervezésnek semmi értelme nem volt.

5.

Vezető közgazdász beosztásom szerint - lásd: a felmondott munkaszerződést - kizárólag az MTV Rt. elnökéhez tartoztam, következésképpen az Elnöki Hivatal megszüntetése sem a beosztásomat, sem a munkaviszonyomat nem érintheti.

6.

Horváth Lóránt ügyvezető alelnök a felmondás megérkezése (II. 20.) előtt néhány órával levélben szóbeli figyelmeztetésben részesített, a Napi Magyarországban február 14-ikén megjelent interjúm tartalma miatt. A figyelmeztetés utolsó sora így szól: "Kérem a továbbiakban a hatályos rendelkezések pontos betartását, - üdvözlettel: Horváth Lóránt." A felmondás kézhezvételéig eltelt mintegy 6 órában következetesen igyekeztem betartani a kapott utasítást.

A két, egymásnak ellentmondó levelet az MTV Rt. ügyvezető alelnöke - a posta- bélyegzők tanúsága szerint - egyaránt II. 18-ikán, tehát ugyanazon a napon adatta postára.

7.

Horváth Lóránt a február 4-iki személyes megbeszélésen szóban engedélyezte 30+5 =35 naptári nap rendes szabadság kivételét, amelyet már január 22-iki, 49/1998. számú levelemben is igényeltem, és amely kérésemet az alelnök nem kifogásolta. A vezető titkárnővel ki is írattam a szabadságomat a szabadságos tömbben, majd távoztam. Horváth Lóránt csak a felmondás elpostázása után szignálta a szabadság-igénylést, de úgy, hogy az igényelt szabadságot nem a megbeszéltnek megfelelően március 2-ikáig, hanem csak február 19-ikéig (ami az elnöki pályázatom beadásának napja volt) "lehúzva-visszastornírozva" írta, utólag alá. Szóban engedélyezett szabadságomat tehát "hozzáigazította" a munkaviszonyom felmondásának a dátumához, amely viszont "véletlenül" a pályázatom beadásának napjával esett egybe!

8.

A február 4-iki személyes megbeszélésen Horváth Lóránt megígérte, hogy a szabadságom lejártával a Távlati Tervezési Osztály vezetőjévé nevez ki. Azt is hozzátette, hogy kiküld tanulmányútra, tapasztalatcserére Németországba.

Záradék:

A fenti tények alapján határozottan állítom, hogy az idézett látszat-indokolással szemben valójában valamilyen koncepciós felmondásnak estem az áldozatául, amelynek a valódi okát nem is merem elgondolni. Ragaszkodom hozzá, hogy azonnali hatállyal helyezzenek vissza eredeti beosztásomba, vagy ha nem, úgy közöljék velem a felmondás "valós" indítékait, illetve okát.

Ellenkezőleg munkaügyi pert indítok Horváth Lóránt, az MTV Rt. ügyvezető alelnöke ellen.

A munkaügyi egyeztető tárgyalás eredménytelenül végződött.

Márciusban benyújtottam keresetemet a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz.

1998. március 1.

'56/1998. Nyílt levél Horváth Lóránt úrnak,

a Magyar Televízió Rt. teljes hatáskörrel felruházott gyártási alelnökének

Ezt a levelet személy szerint Neked, a Te kizárólagos érdekedben írom. Ezért nem is foglalkozom most olyan részletkérdésekkel, miszerint féltucatnyi fontos levelemet semmilyen válaszra nem méltattad, - vagy hogy egy tollvonással "visszastorníroztad" a szóban már engedélyezett szabadságomat, ami a részedről egyáltalán nem volt egy fair húzás... Vagy, hogy munkanélkülivé tettél!

Az MTV Rt. legitim elnök nélkül egy expresszvonat sebességével rohan végzete, a teljes morális és szakmai szétesés, - egyszer's mind a pénzügyi csőd felé.

A mozdonyvezető fülkéjében - anakronisztikus módon - a régmúlt kádári idők legjobb gyártási szakembere ül, akinek a megrendelő televízióról fogalma sincs, ráadásul a szükséges jogi vagy közgazdasági szakképzettséggel sem rendelkezik. A masiniszta önjelölt gyámja, a váltóőr és segédjei (a bakter felesége, illetve a kettős érdekeltségű jogtudós: ők hárman a Felügyelő Bizottság) folyamatosan gondoskodnak a mozdonyvezető sakkbantartásáról, - "mellékfeladatukat" pedig hamis létszámgazdálkodási okokra hivatkozással a letűnt diktatúrát veszélyeztető személyek „vonatról” történő kíméletlen „leszállítása” képezi. A Humánpolitikai Igazgatóság ugyanis tökéletesen antihumánus szervezeti egység...

A robogó expressz pénztárosa ÁPV Rt.-s mérnökember, aki legfőbb feladatának a tartozások lebegtetését, csúsztatását, - lényegében a ki nem fizetését tekinti.

Mert a nullszaldós mérleg vágyálma ugyanis csak a 3 milliárd forintnyi kifizetési kötelezettség nemteljesítése útján realizálható...

Ez a néhány - alig féltucatnyi - személy határozza meg a televíziós dolgozók, valamint a külső munkatársak (mindösszesen cca.: 7-8000 fő, családostul kb. 30.000 ember) teljes egzisztenciáját. Fenyegető rémként - Damoklész kardjaként - tartják a fejük fölött az állandó létbizonytalanság képzetét, amit mesterségesen, és csak azért tartanak fenn, hogy 100-150 gátlástalanul mohó ember minden évben szabadon lenyúlhassa a műsorkészítési költségek felét, 6 milliárd forintot.

A meztelenre vetkőzött rezsim rendszertani besorolása: "bolsevik" diktatúra.

Az persze lehetséges, hogy Te, Lóránt, nagymester vagy a különböző gyártás-technológiai folyamatábrák filctollas felskiccelésében, ám a Televízió ettől még szemlátomást kártyavárként összedőlhet. Ne adj'Isten, - Rád is...

Mi - a családom, a nézők, a dolgozók, a külsősök - persze nem vagyunk fontosak, szemlátomást kizárólag az a fontos, hogy Te, és szakértő társaid újabb évtizedeket kaphassatok infantilis megalo-, és cezaromániás társadalmi kísérleteitek zavartalan továbbfolytatásához, amit tudományos kifejezéssel élve posztkommunizmusnak szoktunk nevezni. Csakhogy, Lóránt, a munkás-mozgalom története, vagy a Kommunista Kiáltvány mellett célszerű ismerni a Bibliát is, mert abból értékálló erkölcsi útmutatások, valamint áthághatatlan isteni törvények olvashatók ki.

Ki fegyvert ragad, - fegyver által vész el.

Egy kis kitérő: Tudod, nagyon elegünk van már az idegen fegyverek kényszere alatt évtizedeken át elviselt olyan "vállalatirányítás"-ból, amikor is például a gazdálkodási tervre, a legfontosabb stratégiai döntésekre meghatározó befolyást gyakorolhattak 8 általánost + legfeljebb foximaxit végzett bárgyú személyzetis nőszemélyek, pusztán amiatt, mert a köztiszteletű férjük egyszerre többféle "alkalmazásban" is tevékenykedhetett. Nagyon nem örülnénk hát annak, ha ez a szégyenletes korszak visszatérne...! (Azóta - persze újra visszatért. - Cz. L.)

Elnézésedet kérem a vargabetűért, ami persze nem Rád vonatkozott.

Rád az vonatkozik, hogy eléggé el nem ítélhető módon felvállaltad a dicstelen szerepet, miszerint önszorgalomból Peták István MTV Rt.-elnök leváltásának szükséges, ám nem elégséges személyi feltétele lettél. Tetted ezt azért, hogy "előre menekülj", - hogy misztikus/szakrális, kvázi-intézményes megrendelésre megmenthesd és megerősíthesd eddig "kiharcolt" kétes értékű és illetőségű személyes pozícióidat. Önző becsvágyból átléptél egy olyan naív emberen, aki tiszteletet parancsoló makulátlansága mellett - bár vitatható - koncepcióval is rendelkezett, szemben a Te teljes tanácstalanságoddal.

Ne hidd, Lóránt, hogy egyszemélyes bunker-váradat, a Gyártási Igazgatóságot, valamint csellel megszerzett/megtartott elnöki-alelnöki pozíciódat tudatosan, előre kitervelt júdás-akciód révén sikerült átmentened. Nem! A jövő mostmár csupán kétféle "előremenekülési kiutat" mutat szorult helyzetedből, - mindkettő rövid:

· Ha elnök leszel, az MTV Rt. Rád-dűl, mert nem vagy képes áttekinteni és irányítani. A támogatóid is hamarosan lemondanak Rólad.

· Bárki más elnök első dolga lesz a gyártóbázis-daganat sebészi eltávolítása, - különben csődbe viszi az MTV Rt.-t, vagy ha nem, Te majd őt is megfúrod.

· A Gyártóbázisból sosem lesz egyszemélyes részvénytársaság, mert az állam, az Országgyűlés, a Közalapítvány Kuratóriuma nem engedélyezi, hogy ekkora vagyon ebek harmincadjára kerüljön. A vagyonfelélés ezúttal tehát elmarad.

Sajnos a történelem kereke visszafordíthatatlan, ilyenformán az Általad eddig véghezvitt "tisztogatás" okozta veszteségek csak nagyon nehezen, hosszabb idő alatt heverhetők ki; kicsinyes indítékú tetteid erkölcsi kára pedig jórészt jóvá-tehetetlen. Minket az sem vigasztalhat meg, hogy a történtek minden ódiuma a Te fejedre hull majd vissza...

Tudom, hogy Czike László tanácsadótól semmilyen tanácsot nem fogadsz el, de én a Te helyedben csendesen visszaadnám az elnöki jogart annak, akitől valakik valamiért elvetették velem... Nemes gesztusoddal mindenkinek csak használnál.


Tizenhetedik fejezet

Közszolgálati vésztörvényszék

Egy újabb ok, a legnyomósabb, - hogy kik/miért is rúgtak ki február 18-ikán!

Tekintettel a még fennálló munkaviszonyomra, ezt az írásomat Sándorffy László álnéven (értsd: Sándor András fia, László) jelentettem meg, - 1998. február 15-ikén. Így már tökéletesen megvilágosodik a meglepően nagy sietség!

Nem kellett más, csak egy áruló, aki felfedte az író valódi személyét...

Műteliholdas éjszakán a sűrű bozót sötét derengésében prédát kereső szempárok villanak egyetértően össze: a hiúzok szemei.

Ezek itt most nagyrészt egyszerű, pattogó tőmondatok lesznek.

A szerencsétlen, demoralizált, megosztható, megfélemlített naív-álnaív nép még mindig, újból és újból csúnyán rászedhető.

A magyar közszolgálati televízió nincs többé.

A foximaxis munkásőrök ismét átvették a hatalmat. Újsütetű KISZ-es, BIT-es - valamint VIP-es! - szadeszes/fineszes sunyi generáció szálláscsinálói ők.

Magyar a magyart irtja. Egy tál lencséért az anyjukat is eladják. Két tál lencséért meg is gyalázzák. Sok dollárért, Soros-ösztöndíjért pedig mindenre képesek.

Félelemből egymást ölik, mint egy gettóban, amely kijárat nélküli.

A tiszta tekintetűek elbújnak piciny sufninagyságú, lichthofra néző szobáikban.

Hátha nem talál rájuk a lengyelnevű posztkommunista Haynau.

Ám az mégis rájuk talál, mert módszeresen, szobáról-szobára halad.

Kezében vértől csöpögő tőre - egy janicsár jatagánja -, kisebbségi komplexusa...

Dehát kisebbségi itt már mindenki, - csupa-csupa növekvő kisebbségi komplexus. Kontraszelektáltak rémisztő feketemiséje, extatikus orgiája.

Az okos most rejtőzködik, nehogy felismerjék. Néhányan kámzsát öltenek.

Az ostoba kivétel nélkül, mind egyeduralomra tör - a semmi szemétdombján.

Mindenki menekül a másik és önmaga elöl. Az előre menekülés lett a divat!

Beszállsz a liftbe. "Ez egy liberális lift!" - mondják gúnyosan kacagva a már bentlévők: "... előbb még felfelé megy, s csak azután le!" Könnyen beszélnek ezek a "felüllévők"! Egy emelettel alattuk ízzó lávaként fortyog 50 év minden kultúrális szennye, a megvalósult kommunizmus szellemi-hatalmi ürüléke.

Felmennek a liberális mennyekbe, aztán onnan időnként leküldik a már bűzlő, tele liftet, - hadd guberáljunk kedvünkre a kimustrált kacatjaik között...

A Híradó is a lentlévőknek készül. Azoknak, akik mindenben alulmaradtak.

Tellér (SZDSZ után FIDESZ), Kocsis L. (FKgP), Grezsa (MDF) és Rományi (KDNP) - a kurátorok híres "nemzeti-ellenzéki" kvartettje -, köszönjük néktek, hogy általatok végre megvalósulhatott a hőn áhított népnemzeti egységfront!

A lengyel vitézt akartátok?, - hát megkaptuk...

Az őrült császár kinevezte konzullá a csatalovát, - ám Incitatus kiugrott alóla, és legott megragadta a végrehajtó hatalmat. Az út Rómából Salgótarjánba vezetett. Újabban minden út, sőt, már az ösvények is Salgótarjánba vezetnek...

Munkát, műsort, szerződéseket, árakat és béreket, kinevezéseket és leváltásokat; immáron mindent egyszemélyben ő határoz meg. Ő, - a Tévedhetetlen Ellenőr.

Aki egyszer államügyész volt, élete végéig folytatja, - nem hagyhatja abba.

Nagy, lefüggönyözött, koromfekete Volga kéne neki, - azzal járjon rekvirálni, gyanúsítottakat begyűjteni!

Anagramma: mértani haladvány/szkizogónia (ld. Bakos Ferenc: Idegen szavak kéziszótárából, a 746. oldalon). A paraziták szaporodásának algoritmusa...

Szegény Balek-Csaba cukra az egekbe szaladt, kikötött a kardiológián.

Szilárd is felpuhult. László sután vigyorogva, farmerje zsebébe dugott kézzel jár-kel a folyosón - saját Messiását várja?! Farkas jön-megy, - nagy tétekben remél. Skultéty helyére pályázik. Peták időnként be-bebolyong a harmadik emeletre, mint saját szellemének a kísértete. Drakula vára lett a kultúra templomából...

Megnyugtató érzés tudni, hogy legalább a titkárnők megmaradtak embernek.

Vitray Tamás is újra előbújt nyugdíjas medvebarlangjából. Ha az elnöki pályázat kiértékeléséig (III. 19.) nem bújik vissza, - lehet, hogy megjön a tavasz.

Talán néhány újabb sport-kft.-t kellene alapítani arra a tetemes összegű pénzre, amit majd a Felügyelő Bizottság Bodnár Györgyön megtakarít. Ha hagyja...

Hej, jogászok-közgazdászok! Ha hajlandók lettetek volna mégis megírni exkluzív perth-i magántudósítói szerződését; lehet, hogy ki sem újul a lumbágója. És akkor talán a Csaba is tovább bírkózhatna az FB-vel...

Van akinek saját úszómedencéje épült a Postabank VIP-hiteléből, mások viszont megmaradtak a 6-os pályán, - és lesz, akinek majd a 301-es parcellát juttatja a Párt.

Aki jól viselkedik: jutalmul önként főbe lőheti magát. Sötétség délben.

Peták István legnagyobb bűnéül rótta fel a Kuratórium, hogy a média-lobbykkal szembeni védelemért nem az Elnökséghez, hanem a politikai pártokhoz, azok elnökeihez fordult. Édes jó Istenem! Hát hová is vannak bekötve ezek a műsor-készítő lobbyk?! Naná, hogy a pártokhoz. Ezért fordult Peták hozzájuk. A nagy ijedelem és a preventív megtorlás oka csakis az lehetett, hogy a lobbyk, vagy a mögöttük álló pártok meglengettek bizonyos dokumentumokat, vagyis rejtjelesen visszamutogattak a Kuratórium egyes érdekelt tagjaira, kurátoraira.

Ezen a nagy ferdeszemű, sandatekintetű médiaréten vígan virágzik a dudva és az árvalányhaj. Peták bizony túlságosan sokat tudhat a pluralista pártokratákról...

Ezért aztán kegyetlenül lemészárolják, - majd szinte rögtön símogatni kezdik.

A leváltása napjának estéjén egy magánautó kulcsát kapta Horváth Lóránttól.

Így váltotta fel a pszichológus-bölcsészt a pöttyös marxizmus-leninizmus.

A Peták elleni hivatalos vád: a számviteli fegyelem megsértésének gyanúja, - ugyanaz, mint anno Tocsik Márta esetében. Csakhogy: Peták elnök sohasem foglalkozott számvitellel, - mi több, hozzá sem férhetett semmilyen bizonylathoz. A számviteli rendszert a gazdasági főigazgató irányítja és működteti, - őt viszont senki nem gyanúsítja semmivel. A romlott hús kiméréséért tehát korántsem a hentes a felelős, hanem természetesen a mezőgazdasági miniszter! E logika alapján roppant érdekes lenne megállapítanunk, hogy például Bős-Nagymarosért - amely miatt a várható nemzeti veszteség nagyjából 1000-1500 milliárd forintra is rúghat majd! - vajon ki lehet/lesz a felelős?! Netán a köztársasági elnök, még-pedig konkréten a számviteli fegyelem megsértéséért?!

A Felügyelő Bizottság éppen a Telesport Főszerkesztőség irodaszerfelhasználását vizslatja, és állítólag holnap felleltározzák az MTV Rt. teljes gémkapocskészletét is. Háromszázmillióba kerülhet majd a leltár. Szerencsére az Archívum már majdnem üres, ennyivel kisebb lesz a költség. Amit hazavittek, - nem okozhat már több gondot. Folyamatosan ülésező vésztörvényszék, folytatólagos jegyző-könyvezések, vizsgálatok és feljelentések. A volt elnök szőnyeg alatt közlekedik.

Hanyag és hűtlen vagyonkezelés alapos gyanúja. Uramisten, irgalmazz!

A Tocsik-Szokai botrány, az mi? Hát a Lupis-ügy? Az Olajgate? Az Agro-bank? A Budapest Bank eladása? A Postabank feltámasztása? A ciklikus bankkonszolidáció? A Zemplényi-ügy? A Baja-féle vodkagyár? A Nyírfa-dosszié? Bős-Nagymaros-Nemcsók-Pilismarót? A Co-Nexus, a PORT és a Déli Autópálya Projekt? A fővárosi korrupciós botrány?! A POSTABANK???

Mi van a Xénia-lázas Űrgammákkal? Jó bornak nem kell Czégé?! A tucatnyi méregdrága, rémbárgyú talk-show-val? A lompos beszélgetésekért a műsor-vezetők által felvett sok-sok millióval? És a tiltott szponzorálás? A produkciós költségek közel felének (6 milliárd forint/év) limitköltségvetéses lenyúlása?!

Hát a Média Törvény okozta károk? Az MTV Rt. törvénysértő alapítása?

A felsorolt károk teljes összege legalább egy negyedévi GDP-nek felel meg, amit utolsó fillérig a tisztességes, szegény adófizető polgárok fizettek meg...

Ez annyi, mint a jelenlegi hivatalos, teljes nettó külső államadósság.

Elszámoltatás nincs, felelősök és büntetések nincsenek - csak potenciális szám-viteli fegyelemsértők. Meg a szabadság-téri épület parkolói oldalában, minden éjjel a jeges földön alvó szerencsétlen koldus, akinek a sorsa senkit nem érdekel.

A televízióból a ventillátorok által kihajtott meleg levegő tartja még életben.

(Cikkem megjelenése után, másnap - feleségével együtt - elkergették szegényt.)

Mindezek a tények mégis mikor lesznek ÁSZ-vizsgálat tárgyai?! Mi ez az egész? Kettéhasadt, ketté nyitott társadalom? Skizofrén magyar nemzet? Kettős mérce?!

Bodnár Györgyöm jaj'be szép, - Hegedűsöm jaj'be rút?

Az egyiknek kastély, a másiknak parcella? Egyeseknek egy pár cella?!

Tisztelt Közszolgálati Kuratórium! Mélyen Tisztelt Vésztörvényszék!

Szívesen beíratkozom újra a marxizmus-leninizmus esti egyetemre, ha szükséges, és amennyiben megintcsak adnak rá évi 21 nap tanulmányi szabadságot, éppúgy, mint régen. De kérem szépen: a szemforgató vérbíró(k) és a hóhérok nevének elfelejtése ne legyen a tévéelnökség kötelező pályázati feltétele...

Ennyire azért nem szeretnénk világpolgárok lenni!

Megjelent: az Új Idők-ben, - 1998. február 15-ikén.


Tizennyolcadik fejezet

Miért is fizetett engem Peták István?!

Peták István harci felderítőnek, katonai előőrsnek, információs bázisnak, ötletgazdának, politikai/politológiai vátesznek-, egyszóval kísérleti nyúlnak, tetejébe még faltörő kosnak is használt/alkalmazott engem. Megfizetett érte...

Nem volt szükségem különösebb képzelőerőre ahhoz, hogy kitaláljam: politikai okokból távolítottak el a munkahelyemről. Amikor ráadásul még tévéelnöknek is jelentkeztem; „nagyvad” lettem, - amint ezt Peták barátai nagy bölcsességgel megfogalmazták és értésemre is adták. Mégis, azóta is izgat a probléma: vajon konkréten melyik írásomért, politikai publicisztikámért tettek ki, - hiszen elég nagy a választék, és ezen dőlt el, hogy ki adhatta az utasítást a felmondásra?!

· Horváth Lóránt: az Óbudai Gyártóbázis vagyonkimentési koncepciója ellen írott 33/1997. számú főtanácsadói jelentésem (1997. okt. 5.) miatt.

· Horn Gyula: az Új Magyarországban megjelent „Az utolsó bolsevik” című írásom (1997. nov. 21.) miatt.

· Révész T. Mihály: a „Támadás a független Hornszolgálati Televízió ellen" címmel a Magyar Demokratában megjelent (1998. jan. 15.) cikkem miatt.

· Horváth Lóránt: "Tisztázni kell a közszolgálatiság fogalmát!" elnökjelölti interjúm miatt, amely a Napi Magyarországban (1998. feb. 14.) jelent meg.

· Ladvánszky György: a"Rögtönítélő közszolgálati vésztörvényszék" címmel az Új Időkben (1998. feb. 15.) napvilágot látott gúnyiratom miatt.

· Ismeretlen tettes: pl. a tévéelnöki pályázatom benyújtása (1998. február 19.) után már a ragadozók "MANCS"-a is elkezdett rám vadászni...

Hatökör lennék, ha nem vettem volna már észre a nyilvánvaló tendenciát: amióta Peták István elnöki főtanácsadójává szegődtem, de főleg attól kezdve, hogy a harcban mellé álltam, és mégis leváltották: mindenben rendre alulmaradok!

Láthatatlan, mindenhová elérő kezek húzzák ki alólam mindenütt a talajt, csak azért, mert amikor nekem is szívesen elmagyarázták volna, hogy merő levajazás az egész élet: pezsgőzés helyett csendben elköszöntem, és becsuktam az ajtót?!

Publicisztikus válasz a közszolgálati oknyomozónak

A rendszerváltozással (1990.) sok minden tényleg megváltozott. Addig csak egyetlen állampárt sajtó-renoméjára kellett vigyázni, - azóta azonban hat-hét parlamenti párt és a sajtó vigyáz árgus szemekkel a sajátjára és egymáséra. Ilyenformán a sokpárti PR-tevékenység rendkívül bonyolulttá vált: az elektronikus és az írott sajtót (különösen a parlamenti választásokat közvetlenül megelőző időszakban!) tökéletesen betölti a pártokrácia pártjainak verbális ön-és körimádata; jaj, csak nehogy megváltozzék az egyszer már kialkudott és bejáratott hatalmi leosztás!

Oknyomozó tényfeltárásra az újságokban még kevésbé jut hely mint azelőtt, mert minden orgánum számára egyformán a legfontosabb feladat a szellemi/ politikai gruppenszex aktuális eseményeinek valósághű írásos megjelenítése. Gyorsulva zakatol a politikai szexpressz lokomotívja, közeledik az elit számító-géppel (USA-System) kézivezérelt kollektív orgazmusa: a választás. Az egyszerű nép csak tátott szájjal figyeli: ki, kivel, - hányszor...

Mindazonáltal ebben a nagy közös hentergésben is perdöntő jelentőségű annak a megfejtése, hogy valójában: ki, kinek a kicsodája?! Nehogy az alkalmi partnerről coitus közben derüljön ki, hogy a leendő koalíciós társunk felesége...

Ezekben az oknyomozatilag szegényes időkben tehát kivételes jelentőséggel bír az az üdítő kivétel, amikor is Elek István közíró a Magyar Nemzet március 14-iki ünnepi számában egy kizárólag közszolgálati/szakmai rejtély nyomába ered.

Napra pontosan egy hónappal ezelőtt (február 14.) jelent meg a Napi Magyar-országban az interjúm, amelyben kvázi belülről lepleztem le a Magyar Televízió Rt. álságos belső pénzügyi viszonyait, problémáit, tehát végül is elsőként tettem közproblémává a közproblémát. Hat nappal később (február 20.) kíméletlen gyorsasággal eltávolítottak az MTV Rt.-ből. Ennek okiratmásolatokkal is alá-támasztott hiteles története a Napi Magyarország február 21-iki számában szerepelt, s mint facsimile olvasható a könyvben. A következő hét szombatján (február 28.) az MTV Rt. csődközeli helyzetéről nyilatkoztam, - lásd a túloldalon.

Örvendetes, hogy az eddigi szimpla verbalizmust most végre felváltja a Magyar Nemzet oknyomozó törekvése, hiszen így már azt is közzétehetem ország-világ előtt, hogy szerény ismereteim szerint: miért is fizetett engem - mint egykori főtanácsadóját - Peták István leváltott TV-elnök?!

Elek István ugyanis - okkal-joggal - pont ezt a kérdést teszi fel: ha valóban előre láttam az MTV Rt. bekövetkező csődjét, és ezt tényleg jelentettem is Petáknak, ám ő ezt mégsem hitte el, - akkor vajon miért is fizetett engem?!

Igyekszem a kérdésre a legjobb tudásom szerint, kimerítő választ adni.

Peták István 1996-ban komolyan elhitte, hogy őt szakmailag kitűnő pályázata alapján választotta meg a Kuratórium a Magyar Televízió Rt. teljhatalmú elnökének, - Koltay Gábor főrendezővel szemben. Csak nagyon megkésve fogott gyanút, - akkor, amikor az Elnökség általi üldöztetése már kezdett komolyra fordulni. Ekkor, 1997. június 1-jétől alkalmazott elnöki főtanácsadójaként - vezető közgazdász beosztásban.

Jelentéseimben kifejezett kérése, sőt, felhatalmazása alapján mindig, minden vonatkozásban a színtiszta szakmai igazságot írtam le. Vezetői körben, értekezleten is, néha szinte már mentegetőzve nyilatkoztatta ki, hogy engem a valóság kendőzetlen feltárásáért fizet, még akkor is, ha ez a valóságfeltárás (és jelentés) esetleg egyeseknek, vagy történetesen éppen neki, Petáknak "spontán nem tetszik".

Írásaim révén Peták István kb. augusztus végére megértette, hogy a gazdasági főigazgató, valamint a Felügyelő Bizottság - mint szocialista végrehajtók - által "megvezetve", a számára tudatosan felépített csapdában, egy pénzügyi és morális csődtömeg tetején ül.

Megértette, de el nem hitte, - egészen 1998. január 6-iki leváltásáig.

Végig abban bízott, hogy akik elnökké tették, majd megakadályozzák egyszerű csődgondnokká történő "lefokozását". Ugyanakkor szeptembertől-októbertől végre elkezdett önálló elnökként intézkedni, amivel persze a folyton a közelben, a bokrok közt ólálkodó hiénák és sakálok körmére is lépett. Ahogy szemléletesen megfogalmazta: "Egymás után elzártam a csapokat." Utolsó erőfeszítéseivel majdnem sikerült - legalábbis pénzügyi értelemben - megmentenie az MTV Rt.-t, de ez a számára már csak a végjáték volt. A továbbiakban történteket kiválóan szemlélteti a National Geographic természetfilm-kazettája: mi is történik a saját csapata által is elhagyott, súlyosan sebzett, ám még kűzdő, öreg feketesörényes hímoroszlánnal, akit körbezártak a vérszomjas hiénák... Kap egy autókulcsot, három hónap múlva pedig egy kamu félmillió forintos főmunkatársi állást (Belénessy Csaba szerkesztőségében), ahová eleinte be sem kell járnia...

Széttépése és felfalása után azonnal visszaveszik regionális gepárdnak.

Az egész történet, és nem csak ez, - elvtelen paktumok képtelen sorozata.

Tekintettel arra, hogy engem eddigi életemben (49 évig) kizárólag az igazság megírásáért - vagy még azért sem! - fizettek, így nyugodt lelkiismerettel írhatok. Mindig csakis azt, amit igaznak látok, gondolok.

Jómagam abszolút "sajtószabad" vagyok, - kérdés, hogy mindenki más is az-e?

Várom Elek István úr újabb független kérdéseit, amennyiben vannak még.

Készen állok a válaszadásra, számomra ugyanis kényes kérdés nem létezik.

Menjünk végig a rejtelmekkel teli úton - alkalmasint mindenki a magáén.

Megjelent: a Magyar Nemzet-ben, - 1998. április 2-ikán.


Tizenkilencedik fejezet

A Média-GOELRO terve

(válasz Kurucz Pálnak, a Magyar Nemzetben 1998. május 23-ikán megjelent

"Média állampolgári jogon" című írására)

Mindenekelőtt rögzíteni szeretném: 1998. május 24-ikén, vasárnap az ország-gyűlési képviselőválasztások második fordulóját fölényes biztonsággal nyerte meg a Fidesz-MDF választási szövetség, minek következtében az MSZP-nek, legalábbis a következő 4 évre - pestiesen szólva - annyi...

A Magyar Köztársaság új kormányát Orbán Viktor miniszterelnök alakítja meg.

Őszintén szólva "voltam olyan dörzsölt", hogy megvártam a vasárnapi szavazás végeredményét, és csak utána fogtam hozzá cikkem megírásának.

A leghatékonyabban ugyanis akkor lehet a múltat cáfolni, ha már a múlté...

Az MSZP már nem volt képes véglegesen bebetonozni médiahatalmát. Pedig!!

A Demokrata 1998. január 15-iki számában "A médiabirodalom visszavág" című elemző publicisztikámban részletesen bemutattam, miként is működött és működik az MSZP médiahatalma, hogyan folyik lázasan a média elefántcsont-torony építése, amely - mint bevehetetlen tömegbefolyásoló központ - az MSZP zsugorodó bolsevik magjának életteréül szolgál. Utolsó kommunista mentsvár a mindent elárasztó kapitalista óceán kellős közepén.

Istennek legyen hála: így Révész T. Mihály MSZP-médiahatalmat koncentráló törekvéseinek remélhetőleg - pestiesen szólva - szintén annyi... Mert ha nem, úgy semmi értelme nem volt a kormányváltásnak.

Amivel (vagy aminek a romjaival) a cím szerinti témakörben szembe kell néznünk, az nem más, mint a körvonalazott elefántcsonttorony titkos hadtápvonala. A Horn-éra közszolgálati televíziós dilemmájának lényege: Hogyan lehetne a posztszocialista/balliberális lobby-produkciók fiktív kiadásait, és az MTV Rt. felesleges, ám rohamosan növekvő rezsiköltségeit áthárítani az előfizetőkre, úgy, hogy az állami költségvetés terhei emiatt ne növekedjenek?!

A cikkíró Kurucz Pál - az MSZP-hez közelálló vállalkozó - ugyanis valójában arra tett gondolatkísérletet, hogy észrevétlenül megteremtse a médiaelefánt-csonttorony zavartalan működtetésének, a médiaillegalitásba vonuló utolsó bolsevikok életfogytig tartó jólétének pénzügyi fedezetét, forrását, olymódon, hogy az illegális (média-)hatalmi központ finanszírozásának összes költségét burkoltan, ám mégis ténylegesen a lakosságra, a villamosenergia-fogyasztókra hárítja. Zseniális ötlet, méltó az ősforráshoz, - Vlagyimir Iljics Leninhez!

Mint egyetemi tanulmányainkból erre valamennyien emlékszünk, Lenin egyik hatalmas mondása, jelszava volt: "Kommunizmus = szovjethatalom + az egész ország villamosítása." Emlékezetem szerint eme nagy terv a "GOELRO" volt.

Ez persze - hasonlóan a többi grandiózus ideához - maradéktalanul sohasem valósult meg, ám nem is ez a lényeg. A lényeg: a diktátor lélegzetelállítóan nagy léptékű, merész ötlete (blöffje), az elképesztő voluntarista gondolat, a természetes fejlődési folyamatok állandó és megújuló diszkrét megerőszakolását célzó egyszemélyes hatalmi vágy. Mert Kurucz Pál koncepciója ugyanezt szolgálja.

Mit is akar voltaképpen? Mivel végül szomorúan "rádöbbent arra", hogy a közmédiumok, de legfőképpen a Magyar Televízió elapadhatatlan étvágyú bolsevik pénzpocsékolásának legális finanszírozása gyakorlatilag lehetetlenné vált, kitalált egy olyan "megoldást", amely az állampolgári jog behízelgő mézesmadzagjával a villamosenergia-fogyasztás költségeinek szerves részévé integrálja a televíziós műsorsugárzás összes ráfordítását. Teljességgel nyilvánvaló, hogy ez az Istentől elrugaszkodott, kapkodóan kétségbeesett - és abszolút elkésett! - elképzelés kizárólag azt a cseppet sem szent célt szolgálhatja, hogy maradjon csak minden a régiben: az elvtársak továbbra is hülyére manipulálják majd a tévében (és a Televízió irányításában, műsorgyártásában, reklámjaiban, sportközvetítéseiben, távolabbi környezetében) egymást és a nézőket, miközben a vidám hancúrozás minden költségét a lakosság, a villamosenergia-végfogyasztók fizetnék (illetve nem fizetnék, mert már ma sem képesek a villanyáram árát kifizetni!) meg...

Nem számít a törvény, nem számít a piac és a verseny, félre minden szociális érzékenységgel, - egy dolog fontos csupán: az elvtársak önös érdeke.

Ezek a ragyogó, voluntarista gondolatok jellemezték mintegy ötven éven át is az elvtársak minden ténykedését. Ők hancúroztak, a nemzet pedig elszegényedett.

Mert végülis ez (volt!) a bolsevizmus lényege: keveseknek hancúr, a tömegeknek pedig nyomor.

Igazán nem kívánom Kurucz Pál egészoldalas művét ízekre szedni, minden részletében megcáfolni, ez egyébként is teljesen felesleges. Nagyon kigúnyolni sem akarom, hiszen: könnyű a győztesnek... Mindenesetre döbbenetes magabiztosságról tesz tanúbizonyságot az, hogy a tárgyi koncepcióját éppen egy nappal a választások előtt tette közzé. Ezek szerint számára nem lehetett kétséges az MSZP "elsöprő győzelme", hiszen közlése minden más esetben értelmetlen. Abszolút kizárható ugyanis, hogy abból a polgári kormány a jövőben bármit is hasznosíthasson. Alkotmány-ellenes, jog-ellenes, vállalkozás-ellenes, verseny-ellenes, piac-ellenes, kapitalizmus-ellenes, valamint józanész-ellenes javaslatokkal az új kormány elvből nem foglalkozhat.

Kurucz Pál javaslatának lényege - Lenin után szabadon - a következőképpen fogalmazható meg: "Posztkommunizmus = MSZP-hatalom + az egész ország (és a hajléktalanok) 'állampolgári jogon' történő tévébesugárzása talkshowk-kal, a villamosenergia-fogyasztás össztársadalmi költségei terhére."

Amennyiben Kurucz Pál javaslatát következetesen végigvinnénk minden fronton, úgy az alábbi posztulátumokhoz juthatunk: az ásványvíz árát építsük be a coca-cola-, a kenyér (mint alapjuttatás) árát a paprikáskrumpli-, vagy a bableves árába, a németbrikett árát pedig a kéményseprés díjába, vagy egyenesen a kéményadóba. Elvtársak! A polgári társadalom többé nem tűr el semmilyen felforgatást, árak öncélú eltérítését (összevonását és beépítését), semmilyen manipulációt/ködösítést, de legfőképpen nem tűri, hogy a piac törvényein önmagát kívülhelyező hatalmi elit a mértéktelen "pártállami" dőzsölés és pazarlás költségeit a közösséggel, az egész néppel fizettesse meg.

Megjelent: a Magyar Nemzet-ben, - 1998. június 4-ikén.


Huszadik fejezet

A kuratórium elnöksége

A Közalapítvány kuratóriuma és operatív irányító csúcsszerve, az Elnökség a jelen formájukban és konkrét működésükben éppúgy tökéletesen felesleges szervezetek, sőt, kifejezetten az intézményes parazitizmus megtestesítői, mint például az ORTT. A Felügyelő Bizottság pedig közveszélyes képződmény...

Bizonyos szellemi társaságok már réges-régen eljutottak annak a felismeréséig, hogy a nemzeti kultúra az identitás, az öntudat legfontosabb összefogója, amely éppenhogy a politikával szemben, mint alternatív apolitikum létezik, nehogy az emberi szellem minden egyéni és kollektív megnyilvánulása kizárólag a napi hatalmi érdekeknek alárendelten, szigorú politikai kötődések szerint juthasson kifejezésre. A nemzeti kultúra ílymódon szakrális jelentőségű is, - normális, konszolidált társadalmi környezetben független minden hatalmi viszálykodástól.

Becsületes országban nem kérdéses, hogy a napi politikai befolyás számára a nemzeti kultúra, a közszolgálati televízió elérhetetlen és érinthetetlen szent tabu.

Tekintve, hogy a nemzeti kultúra a fennmaradás és a fejlődés szempontjából stratégiai és transzcendens, kultikus és rituális, vagyis szakrális jelentőséggel bír, - nem a mindenkori kormánytól, vagy az államtól, annak költségvetésétől kell függetleníteni (ami amúgyis lehetetlen!) a kultúrát, hanem minden politikustól!

Az összes pártot, azok minden politikusát ki kellene tiltani a kultúrális életből, ez jelenthetné, valósíthatná meg egyedül a kultúra autonómiáját. Amennyiben igaz, vagy igaz lenne, hogy a valódi szabadkőművesek elvből nem foglalkoz(hat)nak a politikával, - a gondjaikra kellene bízni a kultúra összes templomait...

A Magyar Televízió Közalapítvány napi működésében kísérteties pontossággal tükröződnek a leírt viszonyok, mindössze azzal a nüansznyi kiegészítéssel, hogy a Kuratórium vegyes felvágott szervezet, amelyet felhigítottak az ún. társadalmi szervezetekből verbuvált/kisorsolt kurátorok statisztériájával, ezzel leplezendő az Elnökség kizárólag politikai/maffianisztikus tevékenységét.

Peták István "bukott" tévéelnök emlékirataiban így ír erről:

"A gyakorlat bizonyítja, hogy a kurátor-elnökséget különös gondossággal kell kiválasztani. Azt talán nem is kell említeni, hogy a biztos egzisztencia, a magas erkölcsiség alapkövetelmény. (...) A Média Törvény értelmében a Kuratórium hetente hozhat olyan határozatokat, melynek az Rt. elnöke általi teljesíthetősége 'ad absurdum' lehetetlen, aminek eredményeként vagy kezdeményezni lehet a felmentését, vagy az Rt. irányításával kapcsolatban teljesen ellehetetlenítik az Rt. elnökét. Egyik sem a kívánt irányba visz, viszont jogilag teljesen lefedezi a Kuratórium Elnökségét. Az Elnökség jelenleg nincs érdekeltté téve az MTV Rt. sikeres átalakításában, működésében. Minden rossz az Rt. elnöke számlájára írandó, míg ők határozatok átláthatatlan tömkelegével igazolják magukat mindenki előtt. A pénzükért így is megdolgoznak. Nem véletlen, hogy a Kuratórium Elnökségéből azok rendelkeztek a legnagyobb empátiával, azok tudtak a legtöbbet segíteni az Rt. vezetésének, akiknek vagy egy intézmény, vagy egy testület irányításában élő tapasztalatuk, gyakorlatuk volt. A többiek médiaszakértői, televíziós szakértői jelmezben élték kuratóriumi belterjes életüket úgy, hogy sem a Magyar Televízió tényleges belső életéről, sem a sikeres nemzetközi tanácskozásokról, sem az MTV Rt.-t körülvevő valóságos médiavilágról, annak mozgásáról nem volt lényegi információjuk, mert érdeklődés híján, abban még megfigyelőként sem vettek részt. A szaktudást már nem is kell említeni. Jellemző, hogy a kuratóriumi elnök még a Duna Televízió és a Rádió kuratóriumának 1996-os működéséről szóló országgyűlési előterjesztéseket sem volt hajlandó elolvasni (ez jegyzőkönyvben rögzített tény!). Olyan testületi tagokat kell tehát jelölni, akik nem megélhetési forrásnak, avagy egzisztenciális kiegészítő keresetnek tekintik kizárólag a kuratóriumi elnökségi tagságot, hanem mint felelősségteljes feladatot vállalják, melynek megoldása számukra is szakmai, erkölcsi és anyagi sikert jelent. (...) Ha nem érthető félre, talán kijelenthető, hogy még fontosabb az FB körültekintő kiválasztása, mint a kuratóriumi elnökségé. Az FB tagjai azok, akik a jogosítványaik következtében ténylegesen napi kapcsolatba kerülnek elméletileg az MTV Rt. minden munkatársával, ráadásul betekintésük van részletekbe menően is minden ügyiratba, emellett a Társasági Törvény általi felhatalmazással különös jelentőségű szerepet töltenek be a Kuratórium véleményformálásának alakításában. Tekintettel arra, hogy kettő tagját (a háromból) jelenleg szintén (akárcsak az Elnökséget) pártok delegálják, s ebből következően az adott párt valamelyik lobby-csoportjának az emberei, így óhatatlanul megnő annak a veszélye, hogy hangsúlyosan pártérdeket, és ezen belül frakció-, avagy szűk csoport-, avagy támogatói egyéni érdeket fognak képviselni, érvényesíteni, és ennek érdekében manipulálják a Kuratórium egészét. Itt többszörösen fontos lenne, hogy ne pártalapon delegáljanak, s különösen fontos lenne, hogy ne csak jogi (!) értelemben vett feddhetetlen jellemű emberek legyenek a Bizottságban. Az Rt. vezetésével szemben az FB - a legrosszabb esetben - úgy manipulálhatja a végső soron laikus testületként működő kuratóriumi Elnökséget, s magát a Kuratóriumot is, hogy annak rá nézve semmiféle negatív következménye nem lesz, viszont politikai, anyagi, stb. célok elérését hatásosan tudják elősegíteni, kiprovokálni, egészen az elnök megbuktatásáig (lásd: az előző elnök ügyészségi "feljelentése"). A jól működő FB stabilitást, a rosszul működő FB labilitást vihet a jelenlegi rendszer működésébe. Mind a kuratóriumi elnökség, mind pedig az FB esetében igaz, hogy lehetőség szerint szabályozni kell a működésüket, viszont az is igaz, hogy a túlzott szabályozottság bénitólag hat, s még akkor is lesznek szabályozatlan területek, amiből szükségszerűen következik az az evidencia - csak éppen nem szoktuk elég súllyal kalkulálni -, hogy az emberi tényezőknek ebben az esetben is felértékelődik a szerepe, súlya. A Média Törvény rendelkezése szerint mind a Kuratórium, mind pedig az FB működési feltételeit az Rt.-nek kell biztosítania. E pont rengeteg vitára, sanda gyanúsítgatásra ad okot. A Média Törvény tudniillik arról is rendelkezik, hogy a készülékhasználati díj bizonyos hányadát a Kuratórium kapja működési feltételeinek biztosítására. Itt a mérték pontosan adott. Az Rt. részéről adandó juttatásokról viszont nem rendelkezik a Törvény, így aztán e terület a mai napig rendezetlen. A kuratórium elnöksége (és annak fedezetében az FB) abból kiindulva, hogy a tulajdonosi jogokat ők gyakorolják (ami szerintük egyenlő azzal, hogy ők a tulajdonosok!), úgy gondolják, hogy jogosultak a kívánt részt, feltételeket az Rt.-től elvonni. A működési feltétel fogalma rendkívül tág, ráadásul egyik testület sem hajlandó írásba fektetni, hogy mi is legyen pontosan a járandósága. E nélkül pedig nehéz mértéket tartani mind a testületnek, mind a testület egyes tagjainak. (...)

A kuratóriumi elnökség és az FB (mindezeket) úgy éli meg, hogy hivatását mind teljesebben tölti be, ellenőriz, figyelemmel kísér, azaz hatalma nőttön nő. Ördögi kör. Ez a képlet annál inkább fennállhat, minél kisszerűbb emberek a kuratórium elnökségének és a felügyelő bizottságnak (!) a tagjai. Ismét előző tételünknél vagyunk: az emberi tényező felértékelődik és döntővé válhat mind az egyes testületek minőségét, mind pedig a köztük lévő viszonyokat illetően is, azaz az egész rendszer működésének hatékonyságát meghatározhatja.

A médiaháborúról és annak szereplőiről summázva: a médiaháború a média-világ minden zegében-zugában folyik, a médiavilág (és a politikai élet) minden szereplője, így vagy úgy, de közvetlen szereplője ennek a háborúnak. A kuratóriumi pártok által támogatott elnökségi tagok emberi, szakmai kvalitásaiktól függően tompíthatják, vagy erősíthetik a háború betüremkedését a Kuratórium munkájába, illetve az MTV Rt. életébe. Egy biztosan nem igaz: ha azt mondják, hogy a jelenlegi szisztéma mellett kizárható általuk a médiaháború az intézmény és az ő testületük működéséből. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az MTV Rt. 1996-os megalapítása törvény-és alkotmánysértő (az Alkotmány-bíróság egyszer majdcsak foglalkozik a beadvánnyal!) volt, s ráadásul a Média Törvénnyel ellentétesen tovább csökkentette az Országgyűlés az MTV Rt. pénzügyi forrásait, aminek következtében az átalakítás még inkább megfinanszírozhatatlanná vált, s aminek megint csak következményeként kormányfüggővé vált az intézmény, hiszen a maga előtt görgetett felhalmozott hiányt az Antenna Hungáriával szemben fennállott fizetési késedelmeivel tudta csak levezetni, aminek következtében az állammal szemben fennálló adóssággá vált a hiány. A hitelező/adós kapcsolat a fizetési határidő lejárta után eléggé kötött, ahol bizony a hitelező van jobb pozícióban. A médiaháború így aztán eszkalálódik a Média Törvény által deklarált és kívánt politikai függetlenséget élvező közszolgálati média és a kormány kapcsolatára is. A Pénzügy-minisztérium különböző rangú tisztviselői erről bővebben is tudnának beszélni, csak éppen nem fognak. Mint ahogyan tulajdonképpen mindenki pseudo okokat emleget, s ez érthető is, hiszen, mint említettem, nagy valószínűséggel a médiapiacon is jelen van már a maffia (!!!)..., legalábbis ezt beszélik."

Igen! A hal fejének bűzlése - kontraszelekció és korrupció - fentről árad lefelé.

Az Országgyűlés (a törvényhozás), illetve felelős bizottsága(i) rendkívül súlyos szakszerűtlenségeket, következetlenségeket követett el a Média Törvénynek a Magyar Televízió átalakítását meghatározó szabályozásait illetően. "Méltó folytatásként" hasonló jogi és pénzügyi hibák súlyosbították az induló MTV Rt. helyzetét az alapítási kondíciók megállapításakor, továbbá a Költségvetési Törvényből eredően. Az előzetes reorganizáció elmaradása, a készpénzjuttatás nélküli alapítás, a folyó támogatások csökkentése, a különböző reklám-korlátozások nagyjából együttesen idézték elő az MTV Rt. pénzügyi csődjét.

Az MTV Közalapítvány, a Kuratórium és Elnöksége mesterséges szervezet, nem igazi tulajdonos, csupán technikai közvetítő szerepet tölt be a háttérben meghúzódó "igazi tulajdonos politikai pártok" megbízásából, az Országgyűlés és az MTV Rt. menedzsmentje között. Igazi hatásköre nincs. Ha az MTV Rt. "rosszul működik", legfeljebb leváltják az elnököt. Ha az új elnök is rosszul működik, leváltják őt is. Ha továbbra sincs "javulás", esetleg feloszlatják a Kuratóriumot. (Amint hogy ez később ténylegesen megtörtént, és történik ma is.)

Az MTV Rt. Felügyelő Bizottsága rendkívüli meggyőző erőt mutatott fel a Peták István tévéelnök leváltását végül is előidéző közel 1 éves "hadjárat" finisének utolsó néhány hetében, amikor is sikerült összegyűjtenie és lazán dokumentálnia is mintegy tucatnyi olyan piszlicsáré szabálytalanságot, amiket aztán jól megszervezett sajtókampány segítségével sikerült akkora léggömbbé felfújni is, hogy az akció befejezése utáni kipukkasztása komoly gondokat is okozott. Az FB abszolút független szerv, jogi értelemben vett felettese nincs. Olyannyira az, hogy másfél évig gyakorlatilag semmilyen szakmai segítséget nem nyújtott sem az MTV Rt. menedzsmentjének a gazdálkodáshoz, sem a Kuratórium Elnökségének a tulajdonosi felügyeleti ellenőrzéshez. Az FB egyedül az elnök eltávolításának "megalapozására" volt képes, amiből következik, hogy e megbízatása fontosabb volt minden más feladatánál. Íme, - a független feddhetetlenség...

De hiszen engem is ugyanez a kőkorszaki/ősbolsevik "kaszálógép" mészárolt le!


Huszonegyedik fejezet

Tévéelnökségre pályázom

Tekintettel arra, hogy a Magyar Televízió Rt. elnöki tisztségének betöltése céljából kiírt felhívásra benyújtott pályázatom az előzsűri véleménye alapján szakmai szempontból az egyik legjobb tanulmánynak találtatott, 1998. március 10-ikén este 17 és 19 óra között - last, but not least - sor került az MTV Közalapítvány Kuratóriumának Elnöksége előtti személyes meghallgatásomra...

Szereplésem rendkívül izgalmas, pergő, tárgyilagos, részletekbe menő, helyenként kifejezetten magasröptű, szimultán/interaktív vitaestet produkált, amelynek során, illetve a végén őszinte elismerésüket fejezték ki nekem Tellér Gyula, Wessely Anna, Bereczky Lóránd és Grezsa Ferenc elnökségi tagok, valamint Kovács András, a Kuratórium elnöke is.

Ám a szinte idilli hangulatot egyszercsak - illetve csak egyszer! - majdnem tönkretette egy oda nem illő közjáték, amelynek hiteles "jegyzőkönyvét" most teszem közzé.

Miközben jómagam, Czike László pályázó a deklaráltan (!) politikamentes-objektív magyar közszolgálati televízió kizárólag szakmai szempontok alapján kiválasztandó pénzügyi-menedzser elnökjelöltjeként kizárólag szakmai kérdésekre adandó kizárólag szakmai válaszaimat fogalmaztam magamban, - az Elnökség egyik tagja titkos megbízatásának beteljesítésére készülődött...

Senki (?) nem sejtette, milyen dráma fog néhány perc alatt lezajlani. Jómagam majdnem "csapdába-esésre" ítéltettem, - a provokátor hölgy viszont dolga-végezetlenül, kárvallottan kirohanni kényszerült a Paradicsomból...!

Amennyiben az esetről a vágatlan magnófelvétel alapján hiteles jegyzőkönyv készült - nem irigylem az utólagos készítőt! -, úgy az az alábbiakat tartalmazza:

- Számomra (akkor még) ismeretlen kurátor-hölgy: "És végül egy nyelvi-
nyelvtani (?) kérdés Czike úrhoz: milyen értelemben használja Ön pálya-
munkájában több ízben is az 'élettér'-kifejezést?"

- Czike László pályázó: "Mondja hölgyem, Ön Wessely Anna?!"

- A hölgy mellett ülő, igazi Wessely Anna: "Wessely Anna én vagyok!"

- Kurátor-hölgy felháborodva: "Már a visszakérdezés is jellemző volt!! Én
Tardos Júlia vagyok!"

- Kovács András elnök: "Nem mutatkozott be?!"

- Czike László: "Kérem Elnök úr, álljunk meg itt egy pillanatra, szeretném a
tévedésemet megmagyarázni, mielőtt így marad! A Kuratórium Elnöksége
tagjainak nagyobbik hányadát személyesen nem ismerem. Viszont munkám
során korábban sokszor hallottam egyetlen hölgy nevét emlegetni, ebből
asszociáltam arra, hogy az engem kérdező hölgy talán Wessely Anna lehet.
Ennyi. Elnézést kérek a tévedésemért!"

- Kovács András: "Rendben van, - nem történt semmi."

- Tardos Júlia: "És mi a válasza a nyelvtani (?) kérdésemre?!"

- Czike László: "Tanulmányomban - ami közel 60 oldal - emlékezetem szerint
egyetlenegy ízben (a vázlatban) használtam az 'élettér'-kifejezést, akkor is
a 'mozgástér' nyelvi szinonimájaként. Ha erre kíváncsi, hát ott sem a 'lebens-
raum'-értelemben!"

- Tardos Júlia fojtott hangon: "De Ön igenis a 'magyarság élettere' kifejezést
használta!"

E kis - kizárólag szakmai - intermezzo után Tardos Júlia zavartan összelapátolta holmiját a retiküljébe, majd szó nélkül, sietve távozott. Köszönni is elfelejtett...

A tíztagú Elnökség így kilenc főre olvadt.

Utána egy jó órányit vitáztunk még, - leginkább Peták István (!), leváltott elnök "viselt dolgairól". Az Elnökség ugyanis jól láthatóan olyannyira egyetértett a pályázatomban foglaltakkal, hogy egyéb kérdezni-, vagy vitatni valója nem akadt. Petákot azonban szemlátomást máig nem tudták feldolgozni magukban, így hát megragadták bennem az újabb önigazolásra kínálkozó ragyogó alkalmat.

Meghallgatásom berekesztése után még jót beszélgettem a szimpatikus Wessely Annával, aki elmondása alapján - örömömre és meglepetésemre - családom egyik jótevőjének bizonyult. Ezután Kovács András elnök urat kérdeztem meg közel 50 darab "eltűnt" szakértői jelentésem sorsáról, - megkerültek-e?! Egyetértőleg nyugtázta azon vélekedésemet, hogy erről sürgősen - mint legfőbb illetékest, a Peták-irattár átvevőjét - Horváth Lóránt, provizórikusan teljes elnöki hatáskörrel (!) felruházott ügyvezető alelnök urat, munkaviszonyom felmondóját kellene meginterjúvolni. Elnök úr a továbbiakban őszinte sajnálkozását fejezte ki munka-nélküliségem, illetve az MTV Rt.-ből történt érthetetlen kiüldöztetésem okán...

Mindezekhez csak annyi kommentárt kívánok fűzni, hogy a pályázók számára az Elnökség által ki(és el-)adott dokumentációban mindössze egyetlen női elnökségi tag neve szerepel: Dr. Wessely Anna. Tardos Júliáról nem szólnak az iratok...

Következzék viszont az a rövid szövegrész-idézet az elnöki pályázatomból, amelyben nem átallottam leírni, illetve használni az ominózus "mozgástér"-kifejezést. Mindazok, akik éjszakánként újabb csurkista alapvetésekről rém-álmodva hánykolódnak, - most jelentősen megkönnyebbülve lélegezhetnek majd fel, ártatlan soraimat olvasva:

"Végre olyan kétdimenziós közszolgálati televíziós rendszert teremthetünk, amelynek egyik dimenziója (MTV 1) a magyar mozgástér szélessége, - a másik dimenziója (MTV 2) pedig a történelmi idő mélysége. Az elektronikus média- téridő horizontális (MTV 1) és vertikális (MTV 2) csatornáinak műsorszerkezetei egymást szervesen kiegészítik és együtt közös, dinamikus egységet képeznek:

A magyarság életének és élettörténetének objektív leképezését, valósághű ábrázolását jelentik, - bemutatják a magyarság helyét, eredetét, jelenét és jövőjét az Univerzumban, az einsteini téridőben, a Földön, az Emberiség igaz történelmében."

Levél Kovács András úrnak, az MTV Közalapítvány Kuratóriuma Elnökének

(1998. április 26.)

Szíves elnézését kérem, hogy levelemmel ismételten zavarom, de kötelességem tájékoztatni azokról az információkról, amelyek a közelmúltban a tudomásomra jutottak.

Mint emlékszik, Dr. Ladvánszky György FB-elnök a Népszabadságban, február 4-ikén olyan tartalmú nyilatkozatot tett személyem televíziós munkaviszonyáról, mint akinek: "(...) a telefonját és a gépkocsihasználatát is fizették, mégis egyetlen jelentését sem leljük.", - tehát szerinte a fizetésemért sem dolgoztam meg. A személyemet sértő (valótlan) kijelentéssel szemben akkor levélben (II. 18.) Elnök úrhoz fordultam jogorvoslatért, amely levelemre Öntől oly értelmű választ (III. 5.) kaptam, miszerint az ügyben Kovács úr nem illetékes...

A benyújtott tévéelnöki pályázatomhoz kapcsolódó személyes elnökségi meghallgatásom (III. 10.) után Elnök úrral a hivatkozott ügyről is röviden véleményt cseréltünk. Elnök úr osztotta akkor elmondott gyanúmat, és készségét fejezte ki, - derítsünk együtt fényt a jelentéseim nyomtalan eltűnésére.

Mintegy 3 héttel ezelőtt Peták István leváltott tévéelnök úrral folytattam baráti beszélgetést, melynek során jelentéseim rejtélyes sorsát előtte is szóba hoztam. Peták úr legnagyobb megrökönyödésemre derűsen közölte, hogy leváltása után valamennyi jelentésemet egyszerűen hazavitte...! Amikor emiatt finoman rosszallásomat fejeztem ki, akkor kvázi rendreutasítólag a következőt mondta: "Ezekért a jelentéseidért más elnök egyszerűen azonnal kirúgott volna!" A lényeget így azonnal megértettem: szüksége volt átmenetileg valakire, aki feltárja és megírja a kendőzetlen szakmai igazságot, ám mivel fel sem merült, hogy a Magyar Televízió bármilyen technológiai-gazdálkodási-pénzügyi folyamatába jottányit is beavatkozzék, netán jelentős mértékben megváltoztasson valamit, - nekem, illetve a jelentéseimnek el kellett tűnniük... Szerencsére akadt valaki - Elek István -, aki utólag megkérdezte Petákot: Miért is fizetett engem?! (Nyilván nem azért, hogy a leváltását követően az otthoni irattárát gyarapítsa műveimmel.)

Más. A Magyar Narancs április 2-iki számában bizonyos Grünfeld T. Béla "A pártatlanság vélelme" című írásában önkényesen kiragad a pályázatomból két mondatot, majd azok értelmét csúnyán elmásítva, eredeti szövegkörnyezetükből kiragadva, szándékosan torz formában idézi vissza azokat, majd tendenciózus, gúnyolódó megjegyzéseket fűz hozzájuk. Furcsa és érdekes módon, ugyanabba az egyébként általam teljességgel ártatlanul és ártalmatlanul használt összetett szóba - t.i.: "élettér" - köt bele, annak valami rejtett értelmet tulajdonítva, mint emlékezetes kuratóriumi meghallgatásomkor (III. 10.) Tardos Júlia elnökségi tag. Nem igazán értem, hogy amennyiben a National Geographic természetfilm-videokazettáján a narrátor nyugodtan használhatja "a hiénák élettere"-kifejezést, akkor én miért ne használhatnám "a magyarság élettere" szóösszetételt ugyan-ilyen nyugodtan, már tudniillik kizárólag arra a 93 ezer négyzetkilóméter területre vonatkoztatva, amelyen történetesen élünk. A hiénáknak bőven van (lehet), - a magyaroknak esetleg az sem, ami van?! Vagy cenzúra ugyan nincs, csak éppen bizonyos szavak használata tilos? Ki cenzúráz, kit, és milyen erkölcsi alapon?!

De mindegy, a lényeg egészen más. Ki sérthetett titkot, ki adta ki a pályázatomat Grünfeld T. Bélának? Vajon nem személyi titoksértés ez?! Ki a felelős?

Arról már nem is szólva, hogy a cikkíró a Kuratórium elnökségének némely belső titkait is kifecsegte!

Megint más. Tegnap résztvettem a nemzeti televízióért aggódók összejövetelének második fordulóján, amelyet most éppen Zelnik József úr, a Magyar Kultúrális Szövetség elnöke szervezett. Itt az ORTT egyik neves tagjától (régi barátomtól) a következőket hallottam: "Öregem, a Lóri valóban meg akart tartani téged, de amikor II. 14-ikén a Napi Magyarországnak azt az emlékezetes pályázói interjúdat adtad, - leszóltak fentről, hogy azonnal rúgjon ki!". (No comment...)

Tisztelt Kovács András Elnök úr! Én egyáltalán nem keverem össze munka-viszonyomat, s megszün(tet)ésének furcsa körülményeit az elnöki pályázattal, - a kettő egymástól független, külön dolog. Úgy gondolom azonban, hogy túl sok itt a személyemet, az egzisztenciámat, a sorsomat negatív értelemben döntően meghatározó, eddig megoldatlan háttér-összefüggés. Különösen annak tükrében, hogy engem az egyik oldal állítása szerint azért küldtek el mert védtem Petákot (és mert megírtam az igazat), a másik oldal állítása szerint pedig azért, mert nem is dolgoztam semmit (a jelentéseimet eltüntették), a harmadik oldal véleménye szerint, mert állítólag jó tanácsaimmal nem hoztam döntési helyzetbe Petákot (emiatt lett volna tanácstalan), - ám az fel sem merült, hogy esetleg mindennek a fordítottja az igaz...

Peták általam 1997. júniusától már ismerte a részletes és teljes szakmai igazságot, minden tekintetben tökéletesen döntésképes lehetett volna, - ám mégsem döntött, állandóan csak elhalasztott minden változtatást, mert félt a következményektől.

Sem az ORTT-vel, sem az Országgyűléssel, sem a média-lobbykkal, sem a párt-funkcionáriusokkal, sem a belső vezetői ellenzékkel nem vállalt fel egyetlen igazi konfliktust sem; valójában nagyjából kizárólag látszat-intézkedéseket hozott, amelyeket azután néhány hét elteltével kivétel nélkül, részletekben visszavont...

Egyedül a Kuratórium Elnökségével "csatázott", nagy szívóssággal, de abszolút értelmetlenül és sikertelenül. Végül a háború elvesztése után hagyta veszni a hónapokon át helyette is emberfeletti szakmai és emberi teljesítményt produkáló legbensőbb tanácsadóit, vezetőtársait, - majd hazavitte a jelentéseimet, hogy más soha ne olvashassa el azokat...

Engem vandál módszerekkel, hamis indoklással "lemészároltak", egyesek kiadtak militáns személyeknek (kurátornak, újságírónak, közírónak, stb.) pályázatommal együtt szabad gúny tárgyául, hadd köszörüljék jobb híján rajtam a nyelvüket. Az én igaz válaszaimat összevissza cenzurázzák, elhallgatják, - miközben Peták Istvánt visszavették a Televízióba, mintha mi sem történt volna. (No comment...)

Elnézését kérem, hogy ezekkel a tényekkel, információkkal terhelni bátorkodtam. Úgy gondolom, fontos, hogy Ön tisztában legyen az igazsággal. Az idős, bölcs, már sokat megélt emberek a tapasztalatom szerint sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítanak az igazságnak, mint a mohó és becsvágyó ifjak.

Mellékletként tisztelettel elküldöm Önnek ötven-egynéhány jelentésem eredeti szövegét számítógépes kislemezen, amely "Winword 6.0" rendszerben íródott.

Tekintve, hogy Peták István és Horváth Lóránt urak valamennyi pozitív kis-és nagyjelentőségű szervezésének, intézkedésének és/vagy egyéb akcióinak szinte kizárólag csak az én jelentéseim képezhetik az ismeretelméleti alapját, - őszintén remélem, hogy írásaimnak így utólag is nagy hasznát tudja venni.

Más szempontból érdekes lehet, hogy mennyi mindent hallgattak el az Elnökség, illetve személy szerint Ön elől is a gyarló, nonkreatív emberek.

Semmilyen konkrét intézkedését nem kérem, csupán hasznos kívánok lenni.

Kovács András elnök úr ezt a levelemet már válaszra sem méltatta...

Lehet, hogy meg sem kapta?!


Huszonkettedik fejezet

Peták tévéelnök és a politika

Peták tévéelnöki pályázata megvalósításának elnökségi értékelése

(1996-1997.)

A tételes megjegyzéseket az Elnökség anyagából, kivonatosan idézem:

"A pályázat szakmai megállapításainak és vállalásainak összevetése az elmúlt egy év történéseivel szigorúan a rendelkezésünkre álló tényadatokra támaszkodik. Az elnöki pályázat kiírásakor ismertekhez képest lényegesen megváltoztak az MTV Rt. gazdálkodási feltételei. A Kuratórium az üzleti terv fő számainak júniusi elfogadásakor lehetőséget biztosított az Rt. elnöke számára, hogy a pályázatában megfogalmazott elképzelésekhez viszonyítva, a megváltozott működési környezetet mérlegelve, újragondolja korábbi koncepciójának fenntarthatóságát és új stratégiai tervdokumentációban foglalja össze a szükséges változásokat. A Kuratórium 1997. október 28-iki ülésén (egyhangú határozattal) elégedetlenségét fejezte ki az 1997. augusztus 15-ikéig benyújtott dokumentumokkal kapcsolatban.

Az átszervezés állása. Az MTV átszervezéséről alkotott képünk, egyértelmű adatok és tényleírások híján, a legtöbb ponton bizonytalan körvonalú. (...)

Nyár közepére készült el az Rt. 1997. évi üzleti terve (2,5 Mrd forint veszteség).

A pályázó Peták István szerint a Magyar Televíziót 'mély szakmai, szervezeti és morális válság jellemzi, új intézményt kell létrehozni, megszervezni, amelyre a tévé új elnökének fél év sem áll rendelkezésére.' Ehhez képest: Egy év alatt, 1997. november végéig egyetlen, a Média Törvény által előírt szabályzat sem került bevezetésre. (...) A Magyar Televízió Rt. szervezeti struktúrájának kialakítása alapvetően eltér a pályázatban leírtaktól. Peták István kis, hatékony, áttekinthető és a kompetenciák szempontjából kontrollálható szervezetet ígért.

A pályázati elgondolások alapvetően nem valósultak meg.

Műsorszerkezet. A pályázatban foglaltak megvalósítását a folyamatos időzavar és következetlenség hátráltatja. A TV 1 igazából nem testesíti meg a 'nemzeti főadóról' kialakított elképzeléseket (lásd: a délutáni szappanopera-áradatot, mintha csak az új kereskedelmi programokkal kívánna vetélkedni). A TV 2 a pályázat szerint 'új, induló programként kezelendő, - a második programon olcsó, ugyanakkor népszerű műsort kell sugározni'. Ezzel szemben az MTV 2 műholdas sugárzása igazán új és átfogó műsorkoncepció nélkül indult el és még a nyáron futó elképzelések is finanszírozhatatlanul költségigényes program-struktúráról szóltak. (...) Kiforrott műsorkoncepció hiányában a megvalósuló műsorfolyam a pályázatban vázoltakhoz képest szegényesebb, mindmáig az örökölt érdekviszonyokra épülő, de az Rt. elnöke által megújított szerződések szorításában vergődik.

Létszámhelyzet. A pályázat 1400 főben határozta meg az Rt. optimális létszámát, a bojtárutcai gyártóbázissal együtt. A karcsúsítás költségvonzatait 5,5 milliárd forint állami támogatásban jelölte meg. Ez természetesen irreálisnak bizonyult, de az elvileg rendelkezésre álló összeghez sem tudott mindmáig hozzáférni az MTV, a pontos és hiteles adatszolgáltatás elmulasztása miatt. (...)

A létszámleépítés nem kidolgozott munkaerőterven alapul, üteme lényegesen lassúbb a pályázatban ígértnél. Világosan látszik: bátrabban kellett volna a saját erőforrásokra támaszkodni, hiszen nyilvánvaló, hogy a hagyományos működési költségek továbbgörgetése ellehetetleníti az átalakítást, és veszélyezteti az MTV Rt. jövő évi finanszírozását.

Gazdálkodás. A pályázat reális következtetéseket vont le a magyarországi médiapiac tervezett átalakításából és az MTV Rt. várható gazdasági környezetének elemzéséből. Az 1995-ös és 1996-os 30 milliárdos költségvetéssel szemben 1997-re 15-16 milliárd forintra becsülte az Rt. pénzforrásait. (Végül az Elnökség és a menedzsment 24 Mrd forint bevételben és 26,5 Mrd forint kiadásban állapodott meg.Ténylegesen 1997-ben is 31 milliárdot költöttek el. - Cz. L.) (...) A Média Törvény végrehajtása során bekövetkezett változások sem indokolják, hogy a kiadási oldal a pályázati vállaláshoz képest több mint 10 milliárd forinttal növekedjék, jóllehet a bevételi pozíciók - az elvonások ellenére - abszolút értelemben javultak. (...) A gazdálkodás szerkezetében sem történtek meg az Rt.-vé alakuláshoz szükséges szemléleti és struktúrális változások. Az MTV Rt. gazdálkodása egy év után sem tükrözi azt az elkerülhetetlen felismerést, hogy a tevékenység (a műsor, és az ahhoz rendelt szervezet) csakis a rendelkezésre álló forrásoknak megfelelően tervezhető. Az MTV-nek mindmáig sem belső, gyártó tevékenysége, sem külső, produceri szerződései tekintetében nem sikerült a valóságos költségtartalmakat feltárni. (Hiába dolgoztam. - Cz. L.)

Működési filozófia. Az elnöki pályázatban foglalt tervekhez képest a bevételek több mint tízmilliárd forintos növekedését látszólag az MTV forrásainak a költségvetés általi megcsonkítása (...) kényszerítette ki. Ez azonban pusztán az így kiesett jövedelmek mértékéig igaz. Az e feletti jövedelmek (azaz több mint öt-milliárd forint) esetében nem kis részben másról van szó. A reklámbevételek túlfeszítése az MTV finanszírozásába a reklámoztató vállalatok, s mögöttük végső soron a fogyasztó társadalom többmilliárdos jövedelemrészét is bevonja. Az így keletkező kereskedelmi bevételek a Televízió összes bevételeinek immár mintegy háromnegyedét adják. A reklám - és a bújtatott műsortámogatás - dömpingnek többféle, nemkívánatos hatása van: a reklámok, műsoridő-felhasználásuk révén, közszolgálati műsorokat szorítanak ki; a reklámok a közszolgálati műsortartalmakkal ellentétes kultúrális sugallatot hordoznak; s mindez még fokozottabban igaz a reklámok, elsősorban nézettségi szempontok alapján kialakított műsorkörnyezetére (akciófilm, horror, fantasztikum, devianciák, szexualitás, show-k, szappanoperák, stb.). A bevont többlet- jövedelmek újraelosztása elsősorban az imént felsorolt, magas nézettségű tévéanyagok vásárlására, a hagyományos sportbürokrácia és a kommerciális (azaz reklámhordozóként is jól funkcionáló) profisport támogatására, illetve a korábbi években kialakult médiavállalkozói elit, teljesítménytől nagyrészt független támogatására szolgál. Ezzel a kör bezárul: a kommerciális jövedelmek elsősorban nem a közszolgálatiságot, hanem újabb kommerciális jövedelmek szerzését finanszírozzák, s az e körforgást vezénylő bürokrácia helyzetének stabilizálását szolgálják. Mindez homlokegyenest ellenkezik a köz-szolgálatiságot megkövetelő Média Törvény betűjével és szellemével, s az elnöki pályázat közszolgálatiságot megcélzó működési filozófiájával. (...) E tekintetben az MTV egy év elteltével is csak az átalakulás elején áll. Hír és aktuális műsorai sok esetben még mindig a műsorkészítők nézeteit és rokonszenveit tükrözik; sorozatosan megsértik a sokoldalú, kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatás normáit (lásd az ORTT Panaszbizottság elmarasztaló határozatait). Figyelemre méltó a közszolgálat fogalmának tisztázatlansága (példa erre az elkésett reagálás a parlamenti közvetítések hozzáférhetőségére). Mindezt nagyrészt az elnöki pályázatban alapvető funkcióként működtetendő kontrolling tevékenység megszervezésének elmaradása, valamint a műsortartalmak ehhez kapcsolódó elemzésének hiánya magyarázza.

Politikai függetlenség. Peták István pályázatában kiemelte: 'Ebben a kialakulatlan, képlékeny helyzetben, gyermekbetegségekkel küszködő nyers demokráciánkban különösen fontos az intézmény autonómiájának megteremtése és védelme, ugyanakkor az intézmény működőképességének fenntartása. Az elmúlt évek hazai tapasztalata óvatosságra kell, hogy intsen mindenkit.' Az MTV Rt. egyéves történetét azonban - igen sajnálatosan - végigkísérte a politika területéről érkező nyomásgyakorlás, amellyel szemben az Rt. elnöke nem igényelte a Kuratórium védelmét, a politikai szereplőkkel szinte folyamatos alkuhelyzetet teremtett. Ez a Média Törvénynek nem csak a szellemével, de paragrafusaival is ellentétes. Ha a politika a jövőben nem lesz képes önmérsékletet tanúsítani e tekintetben - ki kell jelenteni, hogy -, a Magyar Televízió politikai függetlensége puszta deklaráció (illúzió) marad. A Média Törvény alapján megkérdőjelezhető az a gyakorlat, amely az Rt., a különböző kormányszervek és az Elnökség között kialakult a műsortámogatási, együtt-működési szerződések ügyében (...).

Reklám és szponzoráció. Az MTV Rt. folyamatos, dokumentálható törvény-sértést követ el, a Kuratórium, illetve az Elnökség (többszöri) figyelmeztetése ellenére. Az erre adott 'hivatalos' magyarázat - az Rt. anyagi helyzete, a megkötött reklámszerződések esetleges felbontásából eredő anyagi kár, a hazai reklámpiac általános helyzete - elfogadhatatlan. (...)

Az Rt. gazdálkodásának ellenőrzése. Az Elnökség növekvő aggodalommal tapasztalja, hogy ellehetetlenül az Rt. gazdálkodásának folyamatos ellenőrzésére irányuló tevékenysége, s ekként veszélybe kerül törvényi kötelezettségeinek teljesítése. Az Rt. elnöke - tudatosan vagy gondatlanságból - sorozatosan hiányos információkat bocsát a Közalapítvány rendelkezésére, nem egyszer azt is kimondva, hogy szándékosan tart vissza, úgymond' üzleti titkokat, a Tulajdonos elől! (...) Nem kisebb aggodalomra ad okot az Rt. gazdálkodása terén tapasztalható számos 'nagyvonalúság', amely ma már parancsolóan veti fel a gondos gazdálkodás alapkövetelményével kapcsolatos számonkérés szükségességét. (...)

Összefoglalás. Az MTV Rt. elnöke egyéves tevékenysége során - lényeges pontokon és alapvetően - nem tudta teljesíteni a pályázatában felvázolt és vállalhatónak tartott elképzeléseit, vezetői felfogása indokolatlanul megnehezíti az általa irányított társaságot felügyelő közalapítványi testület tevékenységét. Az értékelés alapján felteendő a kérdés: van-e reális remény arra, hogy a Peták István pályázatában foglalt helyes célkitűzései - 'alapfeladatában, működési filozófiájában, moralitásában, üzemszerű működésében, gazdálkodási szemléletében az MTV Rt. megalakulásával a jelenlegihez képest más, azaz új intézményt kell létrehozni' - belátható időn belül megvalósuljanak?

Budapest, 1997. december 5.

A Magyar Televízió Közalapítvány

Kuratórium Elnöksége."

Az MTV Közalapítvány Kuratóriumának Elnökségében éppenúgy nem tevékenykedett egyetlen közgazdász, mint ahogyan a Felügyelő Bizottságban sem. Mindazonáltal rendkívüli közgazdasági tisztánlátással felügyelték az MTV Rt. gazdálkodását, amelynek elnöke bölcsész-pszichológus, gazdasági főigazgatója mérnökember, gyártási/realizációs alelnöke pediglen foximaxis szakképzettségű volt. Az Elnökség = 10 fő, az FB = 3 fő, Elnök + alelnökök + főigazgatók (szűkebb menedzsment) = 8 fő; - mindösszesen = 21 fő "magasan képzett" vezető, akik között csupán egyetlen okleveles közgazda akadt: Korda Judit, vállalkozási főigazgató, akit Horváth Lóránt nemsokkal utánam, szintén kirúgott...

Közgazdász diplomámmal értelemszerűen "kilógtam" a díszes társaságból.

Tellér Gyula, szociológus, mint a Kuratórium gazdálkodási munkabizottságának vezetője, médiaszakértő - külön megjegyzéseket is fűzött Peták István elnök gazdálkodási tevékenységének értékeléséhez, erről írott dolgozatában, 1997. december 10-ikén. Ebből idézek most:

"Az elnöki pályázatban foglalt célkitűzések teljesítésének megítéléséhez igen jó támpontnak ígérkezett az Rt. egyéves munkájáról szóló elnöki beszámoló. Ennek a beszámolónak ideális tartalma és szerkezete az lett volna, ha először bemutatja a megváltoztatni kívánt - az Rt. megalakítása előtti - helyzetet, utána közli az átalakítás koncepcióját, részletes tervét, ütemtervét, stb., s a végén tételesen rögzíti: mi történt eddig a kitűzött célok megvalósítása terén, s ezzel világos helyzetképet ad a jelen állapotokról. Egy ilyen beszámoló világos összehasonlítást kínált volna egyrészt a kiinduló helyzet és a jelen állapot, azaz a már megvalósult célok között, másrészt a jelen állapot és a még megvalósításra váró - időközben esetleg részben módosult - célok között. Természetesen mindezt rendszerezve kellett volna bemutatni azokon a legfőbb területeken, ahol az átalakításnak fontos feladatai voltak, vannak. (...) Sajnos, az Rt. egyéves működése alatt nem készült el az elnöki pályázatban foglalt általánosságoknál, itt-ott tett szétszórt megállapításoknál mélyebb, összefüggő és átfogó kritikai helyzetelemzés az MTV Rt.-nek az Rt. megalapítása előtti szervezetéről, működéséről, műsortartalmi problémáiról, stb. Mindmáig nem készült el az elnöki pályázatban foglaltaknál részletesebb, egységes átszervezési koncepció, ütemterv sem. S végezetül: az elnöki beszámoló tényközlései, melyeket az általánosságban mozgó, semmi konkrétumhoz nem kapcsolható megállapítások, s a még elvégzendő feladatok ecsetelésének sokszoros tömege övez, ugyancsak nem állnak össze a jelen helyzetet ábrázoló egységes képpé. Ugyanez mondható el az elnöki beszámolóhoz mellékelt dokumentumok tartalmának túlnyomó hányadáról is. (...) A múltról: Az MTV 1996. október 1. előtti állapotában a rendszerváltás előtti gyártó televízió és a Hankiss-féle megrendelő televízió véletlenszerűen létrejött kompromisszumos hibridjeként működött. A médiapiac szereplőit az MTV bőségesen odaárasztott jövedelmei segítettek talpraállni és működésben tartani. Verseny nem alakult ki, csak kliensi kapcsolatok. A belső gyártás - külső gyártás problémáját megoldhatatlanná tette a kettő zavaros összefonódása, a belső gyártás költségtételeinek megállapíthatatlansága, illetve a külső gyártók költség-és nyereségtételeinek ellenőrizetlensége. Az elszámolási rendben az egyes költségnemek egymásba bújtatása. A Hankiss-féle piaci és versenyelvet, mely szerint a Televízió szoros szervezetében csak az aktuális műsorok készítői és az egyéb műsorok megrendelői maradnak, Peták István pályázata átvette, a Kuratórium pedig elfogadta. Mindmostanáig nincsen azonban olyan elemzés, mely az átszervezés konkrét elemeit az általános elveken túl konkrét gazdasági számításokkal támasztaná alá, s kimutatná, hogy a választott megoldások a lehető legjobbak, legolcsóbbak, leghatékonyabbak. Ugyanez érvényes a vállalkozás-alapításokra is. Mindennek alapján az átalakítás lényegében csak struktúrális és irányítástechnikai érvekre, illetve általánosságokra tud támaszkodni, ahogyan az a szocializmus örökös átszervezési kampányaiban volt szokásos. (...) Az átszervezésről: Többszöri nekifutás után még mindig nincs a birtokunkban megfelelő becslés a leépítendő szervezetrész költségeiről, a leépítés révén elérhető közvetlen és közvetett megtakarításokról. Az elnöki beszámolók és egyéb dokumentumok alapján úgy látható: a tervezett - ki tudja, méreteiben pontosan milyen meggondolásokra támaszkodó - létszámleépítés a felénél sem tart, jelentős részben nyugdíjazásból, és nem átszervezésből ered, a formális átszervezés és kádercsere elsősorban a felső szinteken történt meg, és egy-két tucat vezetőre korlátozódik. A döntéshozatali viszonyokra vonatkozó közlésekből az átszervezés bejezetlensége, kezdeti stádiumnak képe bontakozik ki. A pályázatban emlegetett rendszerszerűséget nem látni. Mindennek következtében a 'felesleges' emberek, illetve szervezetrészek költséges és haszontalan foglalkoztatása tovább tart. A kialakuló szervezet konkrét működése nem látható, nincs SZMSZ. A kérdés megoldása a jövő feladata. A szervezetátalakítás bizonyos részleteire koncepció sincs. (...) A produkciós szerződésekről: Az Rt. megalakítása előtti Televízió működésének egyik legkritikusabb pontját a külső producerekkel kötött szerződések, ezek átláthatatlan, ellenőrizetlen költség-tételei, s a rajtuk keresztül kiáramló milliárdos jövedelmek jelentették. Ezek a szerződések voltaképpen a korábbi hatalomalapú jövedelem-és forrás-elosztásnak piaci (szerződéses) köntösbe burkolására, s ezáltal piaci viszonyok közé való átmentésére szolgálnak. A Televíziónak az Rt. alapítása előtti vezetői ezeken keresztül állították talpra - közpénzből - a magánproducereket, mint a leendő médiapiac fontos szereplőit. Nem tudjuk, hogy az Rt.-alapítás előtt kötött szerződések többségének érintetlenül hagyása 1997. első felére még a Hankissal kezdődött, korábbi "altruista" törekvések folytatását jelentette-e? (...) Azt sem látjuk világosan, hogy az elnöki beszámoló szerződésmódosításokból eredő 3 milliárdos megtakarítása pontosan miből ered, milyen összetételű. Ez a szám ebben az összefüggésben most bukkan fel először, s most sem valamely kimutatásban, hanem írott szövegben, deklarációként. Az Rt.-alapítás előtti MTV működésének legvisszásabb jelenségét képezték, képezik a Televízió és üzleti partnerei közé beékelődött, közvetítő jellegű szervezetek vagy személyek. Ezek a szervezetek egyes esetekben az MTV szempontjából pusztán irracionálisak, más esetekben - enyhén szólva - élősdiséggyanúsak, korrupciógyanúsak. De mindenképpen a Televízió erőforrásaiból való indokolatlan részesedést jelentik.

A legelfogadhatatlanabb, amikor ilyet maga aTelevízió hozott létre (pl. Stáb Rt., Felesport Kft., stb.). A gazdálkodásról: A Televízióban zajló folyamatok tényleges költségbeli és megtakarítási viszonyaira (...) mindmáig nem rendelkezünk pontos, megbízható adatokkal, az egyes egységek pénzfolyamatai nem dokumentálhatók közvetlenül. Ezzel is kapcsolatba hozható, hogy az üzleti tervben szereplő, az előző évihez képest kb. 10 milliárd forinttal kisebb költség-vetés költségmegtakarításairól mítikus kép él az Elnökség tagjaiban, miközben a gyártási költségekről, vagy a bérköltségek alakulásáról igazi ismerettel nem is rendelkezünk. (...) Alkukról és ígéretekről: Az elnöki pályázatban kitűzött célok megvalósításával, de még a Televízió belső morális állapotával is szorosan összefügg, hogy a Televízió átalakítása körüli politikai alkuk és ígérgetések nem vezettek az induló Rt. anyagi helyzetének költségvetési rendezésére, az adósságok (APEH, Antenna Hungária) törlésére vagy kiegyenlítésére, és az egyszeri létszámleépítési költségek központi költségvetési megfizetésére. A törvényhozók - egyrészt az MTV korábbi pazarló gazdálkodására, másrészt az 1996. évi I. törvény alapján felállt médiarendszer finanszírozhatatlanságára hivatkozva - 1997-re többmilliárd forint jövedelemtől fosztották meg a Televíziót (APEH + AH = 3,7 Mrd forint, üzembentartási díjrész-elvonás = 1,8 Mrd forint, létszámleépítés finanszírozásának elmaradása = 1,7 Mrd forint, műszaki fejlesztés és archívum-átírás támogatásának elmaradása =2 Mrd forint, vagyis összesen = 9,2 Mrd forint). (...) Megítélésünk szerint ebben a helyzetben a Televízió elnökének az lett volna a természetes eljárása, ha a Média Törvény szellemének és betűjének, s nem utolsó sorban a saját pályázatában foglaltaknak megfelelően az átszervezés lendületes végrehajtásával a Televízió kiadásait minél hamarabb a tartósan rendelkezésre álló bevételekhez igazítja, akármekkorák legyenek is azok, s ílymódon biztosítja a Televízió működésének hosszútávú gazdasági stabilitását. A Részvénytársaság elnöke azonban más megoldást választott. Kezdettől fogva - vezetői pozíciók és műsoridők feletti rendelkezés alkuba bocsátásával - kormányfői és miniszteri ígéreteket igyekezett szerezni a megvont költségvetési támogatások legalább egy részének vissza-juttatására. Az üzleti terv első, május 10-iki változatában foglalt hatmilliárdos hiánnyal, a Televízió anyagi összeomlásának rémképével, az ingatlanvagyon kényszerű finanszírozásba-vonásával - a szocialista tervalku hagyományos fogásaival - törekedett a döntéshozók (köztük a kuratóriumi tagok) véleményének megfelelő kialakítására. Közben pedig megindult és gőzerővel folyt a rendelkezésre álló külső források (reklám-és szponzorbevételek) és bizonyos belső források (pl. ÁFA-visszaigénylés) működésbe vonása. Az eredmény: az elnöki pályázatban foglaltakhoz képest mintegy tízmilliárd forintos többletbevétel, mellyel kapcsolatban a fölvethető legfontosabb kérdés: mire költötte, mire költi az elnök ezt az egyetlen egyszer rendelkezésére álló pénzt? Finanszírozza-e belőle a pályázatában tervezett, több mint kétezer fős létszámleépítést? Felújítja-e az elavult technikai berendezéseket? Megmenti-e az archívumot a pusztulástól? Kifizeti-e az adósságokat? Fedezi-e a sugárzás folyó költségeit? Nagymennyiségű - új vagy régi - közszolgálati és kultúrális műsort finanszíroz? A finoman nyomuló kormánypénzek elfogadásának elutasításával védi-e a Televízió függetlenségét a kormánypénzekkel érkező befolyásolási kísérletektől? Nos, az elemzésünk első oldalain mondottak azt mutatják, hogy ezekre a kérdésekre egyetlen sommás válasz adható: NEM!"

A Kuratórium Elnökségének (+ Tellér Gyula tanulmányának) értékelő össze-foglalása amolyan elő-vádbeszéd Peták István elnök ellen, meg sem várva a gazdálkodás első (1997.) évi eredményeit tényszerűen rögzítő mérlegbeszámoló elkészültét.

Még az első év hivatalos lezárása előtt elparentálták azok, akik 4 évre meg-választották. Ez volt a filozófia, aminek alapján 1998. január 6-ikán leváltották...

Először kijelölték utódul (!) Horváth Lórántot, majd megszavazták a leváltást.

Peták memorandumában így ír erről: "A Média Törvény végrehajtásának immáron majd két és fél éves története azt mutatja, hogy kulcsfontosságú az Elnök személye, szerepe. Ami ennél is fontosabb, az a Kuratórium Elnökségéhez és a Felügyelő Bizottsághoz fűződő viszonya, ennek rendezettsége. A személyről: biztosan állíthatom, hogy ma Magyarországon nem létezik az az ideális személy, akit keres a politika, keres a Kuratórium, akit keres a szakma, akit keres az MTV Rt., mint intézmény. Számtalanszor leírtuk: Portugáliában az ottani televízió átalakításakor hasonló folyamatok játszódtak le, mint nálunk: a televízió élén megbukott a kiváló menedzser, majd megbukott a kiváló televíziós. Olyan kiváló televíziós és menedzser szakértő, aki a pártoknak is megfelel, no meg a közszolgálatiság eszméjét is hordozza, no meg a szakma is elfogadja, ma nem található kis hazánkban. Több, mint negyven már azoknak a száma, akik jelentkeztek a kurátor urak előtt a próbára, s volt, akinek a fejét vették, másokat még a küzdőtérre sem engedtek, úgy kellett megszégyenülve elkullogniuk. Akkor, amikor pályázásuk előtt többen, több helyről ilyen-olyan ígéretekkel, erőfitogtatással hitegették, bíztatgatták őket. Nem érv, hogy más lenne a helyzet meghívásos pályázat esetén. Akkor meg tudna egyezni tízféle érdeket képviselő kuratóriumi elnökség kompromisszumosan abban, hogy kit hívjanak meg; akkor nem a 'legszürkébbet' hívnák meg? (A volt kuratóriumi elnök, Kovács András kedvenc érvelése.) Fogadjuk el, hogy azért nem találtak megfelelő elnököt, mert még azt sem határozták meg a kiírásban, hogy milyen elnököt keresnek, ráadásul talán akár meghatároznák, akár nem, úgysem találnának most olyan embert, aki egymagában alkalmas is lenne, no meg vállalná is a feladatot. Az Rt. elnökének története a kuratórium elnöksége felől nézve: kényszerítő lépés után patthelyzet, majd matt, - s elindul az új parti. (...)

Attól a pillanattól (azaz: kezdettől, 1996. októbertől) kezdve, hogy az ellenerők a magyar írott sajtó meghatározott orgánumain keresztül elkezdték lőni az Rt. elnökét, vezetését, a menedzsment tagjai közül ki-ki a saját támogató mentorának védőszárnyai alá húzódott. Ettől kezdve rendkívül nehéz lett volna egységes vezetésről beszélni. (...) Teljesen logikus, ahogyan nőtt a támadás intenzitása és összetett rafináltsága, azaz elszántsága az Rt. elnöke ellen, egyenes arányban úgy vált nehezebbé a legfelsőbb vezetés, a menedzsment közös szándékú gondolkodásának, cselekvésének biztosítása. 1997. novemberében, decemberében már kifejezetten az obstrukcióra, kivárásra játszottak egyes vezetők, míg mások megfelelni akarván megbízóiknak, beálltak az elnököt ellehetetleníteni akarók táborába. Már júniusra felkészítették az egyik alelnököt (Horváth Lórántot!), hogy ha sikerül az elnök leváltása, vegye ő át az intézmény irányítását.

Ne akarjanak egy mindent tudó, mindenkinek mindenben megfelelő elnököt keresni és választani. Ne akarjanak egy elnököt választani, hanem akarják az Rt. vezetését megválasztani! A jelenlegi feladatokat (átalakítás befejezése, új szervezeti és működési rend kimunkálása, az új mentalitású működés biztosítása, stb.) egy ember nem tudja megoldani, s mint fentebb bemutattuk, nem is lehet olyan helyzetet előidézni, hogy a vezetés megosztottá válhasson, még ha esetleg ez bizonyos külső erők érdeke is. Elnököt kell választani két, maximum három alelnökkel együtt, akiknek szerződése a főigazgatói rangban lévő egyéb magas színtű vezetőkkel együtt addig szól, amíg az elnök működik. Azaz: együtt sír, együtt nevet alapon kell működni. Természetesen ez sem zárja ki a meg-osztottságot, de csökkenti annak veszélyét."

Eddig, - a Peták-emlékiratokból...


Huszonharmadik fejezet

Tévéelnöki pályázataim és a politika

(1998. II. 19. és V. 7.)

A Magyar Televízió Rt. elnöke és a mindenkori/jelenkori politika kilátástalan viszonyáról jómagam is kifejtettem a véleményemet elnöki pályázataimban. Peták István nem ismerte írásaim tételes tartalmát, s akkor még én sem olvastam idézett filozófikus/utópisztikus hangvételű memorandumait, - ám a nézeteink lényege mégis összecseng. Nagyon hasonlóan értékeltük a történteket...

Részlet következik tévéelnöki pályázatomból.

Mindenekelőtt szeretném meghatározni, hogy mit jelent - és mit nem jelent - számomra a Magyar Televízió Rt. elnöki beosztása. Nincsenek illúzióim.

Ne gondoljon komolyan az elnöki beosztásra az a pályázó, aki abban pusztán, vagy elsősorban társadalmi és/vagy anyagi felemelkedést, karriert lát, mert az holtbiztosan belebukik. (Mindenki más csak valószínűleg bukik bele, 1 év után.)

A mai politikai, társadalmi és gazdasági körülmények között a közszolgálati Magyar Televízió Részvénytársaság elnökének lenni rendkívül bizonytalan és veszélyes foglalkozás, illetve hivatás. Nem kell "külön jégre vinni" az elnököt, - az egész tevékenysége lényegében egy nagy-hatalmas közszolgálati jégpálya.

Nem szabad elhinni a Kuratórium Elnökségének - akárhányszor nyilatkoztassa is ki -, hogy az MTV Rt. elnökének lenni kizárólag szakmai feladat. Nem! Felerészben - de teljes embert kívánóan - igenis politikai beosztás.

Nem szabad "elhinni" a pártoknak - elnököknek és tisztségviselőknek -, hogy az MTV Rt. elnökének lenni tisztán politikai beosztás. Nem! Felerészben - de teljes embert kívánóan - igenis kemény szakmai feladat.

Nem kizárólag, és nem elsősorban azért nyújtom be a pályázatomat, mert a Magyar Televízió Rt. elnöke akarok lenni. Ez az én számomra mindenekelőtt egy megoldandó feladat, illetve probléma. A kérdés az: a jelenlegi körülmények között képes-e valaki, képes vagyok-e én magam gondolatban megkonstruálni, - és győzelem esetén a gyakorlatban is felépíteni a jövő közszolgálati televízióját?!

Azt gondolom, hogy ezt a rendkívüli nehézségekkel terhelt feladatot csak olyan személy lehet képes megoldani, aki mindenre kiterjedő, komplex koncepcióval is rendelkezik. Elnöki főtanácsadói munkám során minden vonatkozásban kimerítően feltártam, megismertem a szükséges tényezőket és összefüggéseiket ahhoz, hogy végülis megalkossam saját, önálló koncepciómat. Elképzeléseimet a "minden mindennel összefügg" alapelv útmutatásai szerint, valamint egy költség-minimalizáló célfüggvény mentén alakítottam ki. Értékrendem is komplex szemléleten alapul, amely ötvözi a gazdaságossági, a közszolgálati, a költségvetési, és a kultúrális-esztétikai követelményeket, - tehát a tételes és a globális értékelemzés talaján áll. Mint Peták István elnök főtanácsadója, - szem és fültanúja voltam az elnök minden vívódásának, amikor is naponta tucatszor került konfliktushelyzetbe önmagával: melyik ujját, a szakmait, vagy a politikait harapja-e inkább meg? Minden döntési probléma mindig pontosan így merül(t) fel. Kétségtelen, hogy az elkövetett hibák és tévedések - amelyeket én is láttam, s mint tanácsadó egyfolytában a felszámolásukra törekedtem - javarészt abból keletkeztek, hogy az elnöki vívódás sokszor eredménytelenül zárult, nem született semmilyen döntés. Halmozódó patthelyzetek alakultak ki, amelyek mentén nemkívánatos feszültségek éledtek. Az MTV Rt. folyamatosan cipelte magával az egyre növekvő problémahalmazt: minden nap újabb problémák keletkeztek, a régiek pedig csak nagyon nehezen és lassan (vagy sehogysem) oldódtak meg. Mindennek bizonyos döntésképtelenség volt az oka. Az elnök nemcsak akkor hibázik, ha rosszul dönt, - hanem sokszor még nagyobbat akkor, ha nem dönt sehogysem, vagy már késve dönt. A napi döntésmennyiséget még aznap el kell végezni, különben reménytelenül felszaporodik. A jó elnöki döntés gyors helyzet-felismerés, bizonyosság, elhatározás és temperamentum dolga. Mindezek jobbára örökletes, tehát nem tanulható személyiségjegyek. A tévéelnöki pozíció és feladatkör sikeres betöltéséhez, ellátásához elengedhetetlenül szükséges tulajdonságok, jellemzők: a személyes függetlenség, a nagyvonalúság, a széles látókör, a szervezőkészség, a szakmai hozzáértés, a pénzügyi tehetség, a cselekvő erő, a kreativítás és a bátorság, amely személyiségjegyekkel az eddigi elnökök nem, vagy csak korlátozott mértékben rendelkeztek. Peták István leváltása óta az MTV Rt. üzleti és kultúrális mélyrepülése "mélyzuhanássá" fokozódott, aminek alapvetően a szűklátókörűség, a kicsinyesség, a koncepció és a stratégiai tervezés hiánya: egyszóval a szürkeség, az ötlettelenség, az átmenetiség és a bizonytalanság az oka. Az átalakításhoz stabil, karizmatikus elnökre van szükség, aki tudja, mit akar, és azt univerzális szaktudásával, akaraterejével meg is valósítja. Ha a pályázatommal netán nyerek; nem balek, hanem valódi elnök akarok lenni. Nemzeti televíziót csinálnék ebből a multikultúrális trévikútból, persze, - ha megengedik!

Szemben a kívánatos komplexitással és objektívitással, "a rossz tévéelnök" tipikus esetei a következők:

Politikus elnök: aki minden döntését a pártok érdekeinek rendeli alá, és minden probléma megoldását végsősoron a politikai vezetőktől várja. Az MTV Rt. közszolgálatisága, pártatlan tájékoztató szerepe semmisülne meg.

Pénzügyér elnök: aki minden döntését üzleti/pénzügyi rentabilitási szem-pontoknak rendeli alá: megéri - nem éri meg alapon. Elsorvadna a kultúra.

Újságíró elnök: aki minden döntését kizárólag a szakmai követelményekhez mérné, és cseppet sem törődne azzal, hogy mi mibe kerül. Rövid úton fizetésképtelenné válna és csődbe menne a Részvénytársaság.

Bölcsész elnök: aki minden döntését hosszasan halogatja, minden oldalról megideológizálja, rendszerint késve, vagy sohasem hozza meg, majd az esetek többségében késve, lassan és bizonytalanul hajtja végre. Hamarosan leváltják.

Produkciós elnök: aki minden döntését a gyártási technológia cizelláltan kimódolt, szép színes folyamatábrái alapján hozná meg. A „milyen műsort készítsünk?” kérdésnél sokkal fontosabbá válna az, hogy: „hogyan, mivel?”.

Művész elnök: aki minden működési folyamatot szertelenül liberalizál, döntéseit pedig sohasem tipizálja, nem tereli szabályozott kényszerpályákra, nem bízza automatizmusokra, - hanem mindig szubjektív benyomások alapján dönt. Szétesne a Televízió, - a reálfolyamatok nyomonkövethetetlenné válnának.

Mérnök elnök: aki megrögzött technokrata, minden döntését az alkalmazott technika és a technológiai fejlesztés, a költséges beruházások bűvöletében hozza meg, illetve annak rendeli alá. Fontosabbá válna a látványnál a kamera.

Vállalkozó elnök: akit személyes frusztrációja mindig újabb és újabb kockázatos befektetések eszközlésére ösztönöz, akinek szinte mániája az árfolyamnyereség, a tőzsde, a profit és az osztalék. Az MTV-t elárvereznék.

Szervező elnök: aki véget nem érő, céltalan átszervezések végtelen sorozatává züllesztené az MTV Rt. működését, összes tevékenységét. Aki minden lehetséges tevékenységet kívülre szervezne, végül megvalósítaná igazi tervét: holding + szatellita kft.-k modell-rendszerévé változtatná a Televíziót. Hamarosan minden a kétszeresébe kerülne, mind addig.

Producer-lobbysta elnök: aki minden műsorkészítést külső vállalkozásba vinne ki, csak azért, hogy a háttérben ő maga maradhasson - kézi vezérléssel - a titkos keresztapa, aki a zsíros megbízásokat korlátlan hatalommal osztogatja a külső lobby-társak számára, cserében nem csekély jutalékért. A Magyar Televízió ebben az esetben média-maffia lobby-központtá változna.

Pályázati indítékaim összefoglalása céljából két nyilatkozatomat idézem a napilapokból, amelyek jól kifejezik vezetői-elnöki "ars poeticámat":

Napi Magyarország (január 24.): Czike László pályázik. "A Magyar Televízió Rt. gazdasági problémáinak megoldását nem elsősorban a szervezet karcsúsítása, hanem a média-lobbyk által folytatott pénzherdálás megszüntetése jelenti." - nyilatkozta lapunknak Czike László közgazdász, az MTV elnöki főtanácsadója. A Peták István leváltása miatt megüresedett elnöki posztra pályázó szakember terveit vázolva kijelentette: "a közszolgálati televízióban show-műsorok, csillogás-villogás helyett a magyar kultúrát, nemzeti büszkeségünk erősítését szolgáló műsorokat kell bemutatni. A programok között szerepelnie kell a kisemberek számára a különböző vállalkozási lehetőségek bemutatásának is."

Magyar Hírlap (február 12.): Versenyben az MTV-elnökségért. "A pályázók között van Czike László, a volt elnök, Peták István korábbi főtanácsadója. Ő elmondta: szakértőként alaposan megismerte az intézményt, számos javaslatot is készített, amelyek közül az elnök - különböző lobby-érdekek miatt - nem mindent tudott megvalósítani. Szerinte nem jelent hátrányt számára, hogy Peták főtanácsadója volt, bár azt elismeri, korábbi szakértői tevékenysége valószínűleg nem minden kurátor számára szimpatikus. Úgy vélte azonban, esélyeit növeli, hogy megkezdődött a tévében volt főnökének rehabillitációja az ügyészség állásfoglalásával." (Miszerint: Peták nem követett el semmilyen bűncselekményt.)

Az események tükrében úgy gondolom, hogy volt főnököm "rehabilitációja" az én (II.) elnöki pályázatom értékelésére semmilyen befolyással nincs. Míg beosztottja voltam, - védtem Peták István elnököt, ami a jogszabályok szabta határokon belül munkaköri-, emberileg pedig erkölcsi kötelességem volt. A hűség - amíg nem cinkosság! - szerintem nem bűn, hanem erény. Mellette végzett szakmai munkám (eltüntetett jelentéseim tartalma) pedig önmagáért beszél. El kell őket olvasni, hogy hasznosíthatóvá váljanak.

A gyorsuló kontraszelekció, az anyagi és morális összeomlás tükröződik az elnöki pályázat kuratóriumi elnökségi kiírásának szövegében is, amely pénzügyi vonatkozásban egyre szűkszavúbb. Egyre kevesebb valós információt tartalmaz, az üzleti terv adatai pedig nagyjából használhatatlanok. Ismereteim szerint az MTV Rt. jelenlegi legfontosabb megoldandó problémája: a működés üzleti, pénzügyi és számviteli elszámolási folyamatainak átszervezése, korszerűsítése, a szervezet karcsúsítása, a produkciós költségek csökkentése, - mindezek által a fenyegető pénzügyi csőd elkerülése. A feladatok sürgős megoldásához a Kuratórium Elnöksége az elnöki tisztség betöltésére pénzügyi menedzsert keres. A nyílt pályázat természete szerint: a jelentkező pályázók jelentős hányada az MTV-n kívülről érkező szakember, akik az MTV Rt. pénzügyi-vagyoni helyzetéről kizárólag az írott sajtó nagyonis ellentmondásos híradásaiból értesülnek. A kívülről pályázó pénzügyi szakember a kiírás részeként megkapta az elnagyolt és rossz 1997. évi üzleti tervanyag rövidített kivonatát. Írd és mondd: az MTV Rt. 1997. évi üzleti tervének várható teljesítéséről a kiírás egyetlen szám erejéig sem tájékoztatja a szerencsétlen pályázót! A leendő elnök úgy kénytelen koncepciót alkotni, hogy közben halvány fogalma sincs az MTV Rt. gazdálkodásának elmúlt évi eredményéről, annak összetevőiről, az üzleti terv teljesítésének (ön)kritikájáról, a valóságos pénzügyi-és hitelhelyzetről, a cash-flow-ról, a beruházási kifizetésekről, a vagyon-gazdálkodásról, - tehát semmiről, ami fontos.

Ha külső pályázó lennék, szívesen átvilágítanám az MTV Rt.-t, mielőtt elvállalnám az elnöki tisztséget! Szerencsére ezt csináltam 8 hónapon át...

A tulajdonosi-felügyeleti konstrukció bírálata, értékelése és kritikája igazából nem az én pályázói tisztem, ám a kérdés mégsem kerülhető meg, mert az MTV Rt. elnökének tevékenységét, munkáját és egzisztenciáját kizárólag a tulajdonos értékeli és határozza meg, tehát a függés jogilag egyirányú és kizárólagos. Dolgozhat az elnök akármilyen jól, hasznosan, - ha az eredményeket az Elnökség "másképpen értékeli": a tévéelnök nem tehet semmit, leváltják. Másoldalról: ha a tulajdonos nem biztosítja, vagy nem képes biztosítani a jó tévéelnöki munkavégzés külső, objektív (pénzügyi-, jogi-, szabályozási-, stb.) feltételeit, akkor az elnök bármit megpróbálhat, bármennyire igyekezhet, erőfeszítései nem értékesül(het)nek a szükséges hatásfokkal, ismétcsak leváltják. Hatásköre ugyanis csak látszólag korlátlan (elnöki + igazgatósági jogkörök együtt), valójában nem több előre kódolt, viszonylag rövid "átfutási idejű" generális bűnbaknál. A pályázati kiírás részeként a Közalapítvány tevékenységéről kapott folytatólagos beszámoló is szemléletesen mutatja a szóbanforgó problémát. A saját munkaköri tapasztalataim alapján is az a meglátásom, hogy az MTV Rt. felett a Média Törvénynyel létrehozott tulajdonosi-felügyeleti konstrukció mesterkélt viszonyrendszer, az alábbiak miatt:

(1) Az MTV Közalapítvány valójában semmilyen természetes tulajdonnal, valós vagyoni betéttel, eszközökkel és forrásokkal, de mégcsak igazi tulajdonosi jogosítványokkal sem rendelkezik: e tárgykörben minden pusztán törvényi és számviteli konvenció, kitaláció, vagy fikció.

(2) A Közalapítvány Kuratóriuma - az MTV Rt. tulajdonosi-felügyeleti szerve - 29 kurátorból áll, akik ugyan a legkülönfélébb társadalmi szervezetek képviselői, ám nagyrészük, vagy valamennyiük nyilvánvaló, bár többnyire ismeretlen politikai (esetenként konkrét párt-)érdekek hordozója. Ennek létjogosultságát jómagam most nem vitatom, csupán tényként megállapítom, hogy az MTV Rt. felügyeleti szerve működésének, viselkedésének valódi identitása, meghatározója sokkal inkább a plurális politikai érdek, mintsem a természetes tulajdonos valós anyagi érdeke.

(3) Az előzőekből - fiktivitás, konvenció, plurális politikum, stb. - egyértelműen leszűrhető, hogy nem lehet csodálkozni azon, ha jól körülhatárolhatóan kialakul(t) a Közalapítvány, illetve a Kuratórium (sőt, az Elnökség!) külön érdeke (önérdeke) is, legfőképpen saját tevékenységének önvédelme céljából. Ez már nem biztos, hogy hasznos az MTV Rt. szempontjából, - viszont tény.

(4) Az elmondottak következtében a Közalapítvány és a Kuratórium, az MTV Rt. tulajdonosi-felügyeleti szerve egészében kicsit légüres térben mozog, hiszen állandóan "két tűz", az Országgyűlés és az MTV Rt. menedzsmentje között "őrlődik". A meghatározó törvényeket (Média Törvény, Költségvetési Törvény) az Országgyűlés hozza, - az MTV Rt. operatív működését, tényleges vagyon-gazdálkodását pedig az igazgatósági hatáskört is gyakorló MTV-elnök egyszemélyi felelősséggel irányítja. Komoly - politikai, tulajdonlási és szakirányítási-ellenőrzési - veszélyt jelent a Kuratórium hatásköre és felelőssége szempontjából, ha az MTV Rt. elnöke "önállósítja magát", és elkezd külön utakat járva - politizálni. Az igény nyilvánvalóan a pártoktól ered, így ezt igen nehéz megakadályozni. Ugyanakkor miközben az Országgyűlés, annak bizottságai, az ORTT, a Közalapítvány, a Kuratórium, az Elnökség felelőssége mindig kollektív és megfoghatatlan, - addig a tévéelnök felelőssége egyszemélyes/személyi, tehát végül is bármilyen konfliktus vagy vita esetén könnyedén érvényesíthető, így "eleve elrendelten" ő marad alul. Ezért "természetes védelmet" keresve szívesen "barátkozik" pártelnökökkel, tisztségviselőkkel - a készség tehát kölcsönös -, hiszen az MTV Rt. valódi gazdái (sajnos!) a politikai pártok...

(5) A "két tűz közöttiséget" plasztikusan szemlélteti, hogy a Kuratóriumnak tulajdonképpen folyamatosan két ellentétes, összeegyeztethetetlen anyagi érdeket kell képviselnie, illetve koordinálnia. Miközben az Országgyűlés és a törvények fokozatosan csökkentik az MTV Rt. büdzséjét, pénzügyi mozgásterét; az MTV Rt. menedzsmentje folyamatosan a Kuratórium segítségét, közbenjárását kérte az Országgyűléshez a kezdő pénzügyi feltételek "visszamenőleges megteremtésére", a további restrikciók megakadályozására. Emellett az MTV Rt. menedzsmentje a Kuratóriummal folytatott nyúlós üzleti tervalkuban is igyekezett a saját anyagi lehetőségeit tágítani. A Kuratórium, mint tulajdonos hasztalan igyekezett az MTV Rt. érdekeit képviselni felfelé, - mint felügyeleti szerv inkább folyamatos költségvetési szigort közvetített és érvényesített az MTV Rt. irányában, lefelé...

A fentieket egyértelműen bizonyítják a megfelelő dokumentumok. Mindezekről persze talán nem is írtam volna, ha a pályázati kiírás nem tartalmazza ezeket...


Huszonnegyedik fejezet

Búcsú a tévéelnöki pályázattól

Peták István tévéelnök főtanácsadója voltam, - 1997. júniusától a végkifejletig.

A szabályosan megválasztott, alaptalanul megvádolt és végül (1998. január 6.) dicstelen technikával leváltott elnök székén immár (önhibáján kívül?!) több mint egy éve trónoló Horváth Lóránt ügyvezető alelnök engem - hamis létszám-gazdálkodási/átszervezési indokkal - azonnal kirúgott, amint első tévéelnöki pályázatomat (1998. II. 19.) benyújtottam.

Hiába volt többoldalú - kormánypárti és ellenzéki, tehát politikai tekintetben vegyes! - elnökségi vélemény szerint is szakmai szempontból az én pályázatom, koncepcióm az egyik legjobb, az elnökválasztás második fordulója (V. 7.) is eredménytelenül zárult. Tizenöt-húsz jelölt között sem találtak alkalmasat!

Az MTV Közalapítványa Kuratóriumának Elnöksége feloszlatta magát (1998. június), - így a közszolgálati televízió "végleg" legitim elnök és tulajdonos nélkül maradt.

Az Országgyűlés ezügyben azóta is folyamatosan mulasztásos törvénysértést követett el, az egyébként eredetileg is - pénzügyi és jogi szempontból egyaránt - dilettáns alapítású (1996. október 1.) MTV Rt. pedig mélyrepülést folytat, mára szinte minden pénze, reklámbevétele, sztárja elfogyott, fizetés-és hitelképtelenné vált. Maradék értéke a bojtár-utcai gyártóbázis és az egykori tőzsdepalota...

Az MTV Rt. műsorai is teljesen személytelenné és hiteltelenné váltak, kultúráról már nyomokban sem igen beszélhetünk. A képernyőt értéktelen ál-és pótlék-műsorokkal töltik be, amelyek ugyan még mindig nem olcsók, viszont egytől-egyig szánalmasan szegényesek.

A súlyosbodó folyamat minden egyes mozzanatát pontosan előre lehetett látni, - aki kíváncsi ennek írásos bizonyítékaira, valamint a várható további történésekre, az bízvást olvassa el tanácsadói szakvéleményeimet, tévéelnöki pályázataimat, valamint elmúlt másfél évi publicisztikámnak az MTV Rt.-ről szóló darabjait. Írásaim érdekmentesek és igazak, - minden kérdésre megadják a választ.

Külön érdekességük, hogy a bennük fellelhető határozott "nyomvonal", a vonal-vezetés - "némi" erkölcsi differenciával! - jól felismerhetően éppen egybeesik a valós események gerincvonulatával, ami persze korántsem véletlen...

Az Orbán-kormány "közvetlenül" ugyan nem avatkoz(hat)ott bele az MVT Rt. ügyvezető alelnöki irányításába (a Média Törvény ezt tiltja!), ám nyilvánvaló pressziót gyakorol(hatot)t az amúgy sem szeplőtelen, kiszolgáltatott alelnökre - vajon mit ígérhettek neki, csak nem azt, hogy „sértetlenül” nyugdíjba vonulhat? -, hiszen két új kormánypárti alelnököt is kineveztettek vele. (A legfrissebb eseményeket már Ladvánszky is nehezen tűri.) Így lett Feledi Péter az aktuális műsorokért-, illetve Such György a pénzügyekért felelős alelnök. A végsősoron tartósan illegitim ügyvezető alelnök tehát további illegitim alelnököket fiadzott, - teljesítve így a kormánypártok ezirányú diszkrét óhajait...

A médiaháború immáron a közszolgálati televízió falai között tombol, amely területen kívüli intézmény, amennyiben működése és belső élete a mindenkori törvényektől függetlenül, azok előírásainak teljeskörű mellőzésével zajlik, illetve folytatódik.

Az elmúlt héten az Országgyűlésben a kormánypártok - az ellenzék kivonulása után - megválasztották az MTV Közalapítvány Kuratóriuma Elnökségének (ez a tulajdonosi jogokat gyakorló, a legitim tévéelnök jelölésére jogosult testület) négy fő kormánypárti tagját. Az ilymódon megválasztott elnökségi tagok legitimek ugyan, ám az Elnökségből még hiányoznak a parlamenti ellenzéket képviselő kurátorok, vagyis legalább még négy fő. A tévéelnöki poszt betöltésére nagy-sietve (II. 18.) kiírt pályázat (és majdani végeredménye) tehát éppúgy nem tekinthető legitimnek, miként a frissen kinevezett új alelnökök személye sem...

Az MTV Rt. huzamosabb ideje tartó törvényen kívüli működését nem lehet újabb törvénytelenségek elkövetésével "überelve" felszámolni, a legújabb militáns törvénysértések csak felbőszítik/elkeserítik az ellenzéket, tovább élezik az amúgy is végsőkig fajult médiaháború szította politikai feszültségeket.

Az ellenzék véleménye nélkül és ellenére, ellenzéki elnökségi tagok nélkül "meg-választott" elnök személye eleve illegitim lesz, tehát folyamatosan ki lesz téve az ellenzék "jogos" politikai támadásainak, minek következtében a majd most felálló új menedzsment egyszerre válik/válhat kormány-, és ellenzék-függővé is!

A történések egyenes következménye, hogy a közszolgálati televízió politikai függősége, korrumpálhatósága minden eddiginél erősebb lehet.

Az erős politikai befolyás pedig fokozódó kontraszelekciót vált ki, hiszen csak olyasmi kerülhet majd képernyőre, amit a kormánypártok "politikailag korrekt"-nek minősítenek. Ez a tehetségtelen talpnyalóknak kedvez, - olyan lobbyknak, vagy alkotói köröknek, amelyek alap-mentalitása a kritikátlan szolgalelkűség.

A Magyar Televízió Rt. így - a belepumpált sokmilliárd forint ellenére - sem lesz képes megfelelni a közszolgálati kötelezettségeinek. A hírműsorok, a tájékoztatás továbbra is egyoldalú, hézagos és unalmas lesz, - a kultúrális étlapot pedig majd elárasztja az álnemzeti, de piros-fehér-zöld generálszósz.

Tekintve, hogy a leendő tévéelnök helyzetét egyre kilátástalanabbnak látom, - eszemben sincs harmadszor is megpályázni a magasztos pozíciót.

Mellesleg nincs kidobandó ötvenezer forintom sem a kiírás megvásárlására...


Huszonötödik fejezet

A pokol legmélyebb bugyra

Sándor András (Sándor György szerint: ószövetségi-) próféta barátom tudta, hogy - 1997. április-májusában - a Magyar Televízió Rt.-be készülök, Peták István elnöki tanácsadójának. "Vigyázz, Laci barátom - mondta -, mert a Televízió a pokol legmélyebb bugyra!"

Honnan tudta ezt is, mint annyi minden mást, amiről pedig semmilyen személyes tapasztalása nem lehetett?! Rejtély.

Nem nagyon értettem, - mi az, amitől fejét csóválva, olyannyira óv?

Láttam egyszer egy bűnügyi filmet, - talán "Hong-Kong bugyrai" volt a címe...

A kétórás film végéig sem értettük meg - sem a főszereplők, sem a nézők! -, hogy mik azok a rejtélyes mechanizmusok, amelyek Hong-Kong életét mozgatják, igazgatják. Nyitva maradt minden.

Sándor András tudta, hogy a Magyar Televízió egy kis magyar Hong-Kong.

A pokol legmélyebb bugyra. Pedig sosem dolgozott, vagy járt ott...

Ma már értem intelmei, jövendölései minden rejtett értelmét.

A Magyar Televízió "valódi" működési mechanizmusát azonban egyre kevésbé.

Az alábbiakban röviden összefoglalom a tapasztalt rejtélyek lényegét.

A demokrácia illúziója

Senkit ne tévesszenek meg a látszatok! Ha néhány KGB-ügynök nyílt tenderben választ elnökévé egy főávóst, az még nem biztos, hogy demokrácia. Jómagam ugyan egy rézpetákot sem adnék az MTV Rt. mérlegének valódiságáért, viszont a bereczkey-hágón át velünk jött egyik társunk legszebb telivér lovait áldozta fel a "HOZAM" növelése, illetve a túlfizetett ÁFA APEH-től történő visszaszerzése érdekében.

Éljen a nemzeti Televízió! Éljen a demokrácia!

A függetlenség misztériuma

Tévedés ne essék, Horn Gyula sohasem szólt le telefonon Peták Istvánnak, hogy ne piszkálja az "Űrgammák" szerződését. Sőt, Kósáné Kovi Magdi, vagy Jánosi György sem tett ilyet. Csintalan Sándor éppúgy sosem látta Czégé Zsuzsát, miként hogy Tardos Júlia (Népszabadság, Pártközpont, MTV-Kuratórium elnöksége, stb.) sem ismeri Burgert Róbertet...

Mintahogy az SZDSZ volt kabinetfőnöke sem szerepelt sohasem, mint önjelölt esztéta a "Repetá"-ban: sem a szívátültetések „pszichológusaként”, sem fing-szakértőként... Apropó (illetve Desszert!): tudjátok-e, mit jelent egy erotikus-politikus pszichodrámában az, hogy popper?: végbéltágító orvosi eszköz!

Éljen a független közszolgálati Televízió!

A létszámcsökkentés dilemmája

Vajon miért is ódzkodott/ódzkodik az 1500-2000 fős létszámcsökkentéstől - mint ördög a tömjénfüsttől - Horváth Lóránt éppúgy, mint jeles elődje, Peták István?! Miért erőlteti(k) a bojtár-utcai gyártóbázis (1000 fő) egyszemélyes részvény-társasággá alakítását? Egy magát szimpla népnemzetinek álcázó fasisztoid média-törpe szerint csak azért, mert állítólag minden 1000 hongkongiból 980 kínai származású. A rasszista Vidéki György pedig nem átallja kifejezetten azt állítani, hogy amennyiben a hongkongi televízióból kivonjuk a kínai kultúrát, nem marad más, mint a bőgatya és a fütyülős barack.

Így, ilyen létszám-túlduzzasztott, totálisan lezüllött nemzeterkölcsű állapotban nem fogadhat be bennünket Európa! Ott minden tiszta, olcsó és kontingentált.

Ezért aztán elsősorban karbantartókat, asszisztenseket, vágókat, világosítókat, montírozókat, segédmunkásokat, elnöki főtanácsadókat, ügyvédeket és vezető jogtanácsosokat bocsátanak el; nekik még külön emlékszobát sem kell utólag berendezni (mint pl. Vitraynak), - sárgaréz-névtáblájuk pedig amúgy sem volt...

Én egyébként mindenfajta létszámcsökkentést elvből hevesen ellenzek. A tévé-készülék üzembentartási adó laza havi 200.- forintos felemelésével könnyedén kompenzálható az elérni kívánt éves bérmegtakarítás, - csakhát az ilyen lépések, intézkedések megtételéhez nagyvonalú és globális gondolkodásmód szükséges. Éljen a többség, a kisebbség, a másság és a szürkeállomány!

A politikai és a társadalmi hovatartozás rejtélye

A bugyor legfőképpen ettől a legmélyebb. Senkiről nem tudható ugyanis teljes bizonyossággal, hogy milyen politikai, vagy egyéb szerveződésnek fizeti az éves tagdíjat, - ennél fogva még egy 30 éves soványka titkárnőben is rettenetes erők, hatalmi ambíciók és valódi kompetencia testesülhet meg. A felsővezetők havi 1 millióért, a titkárnők havi 300 ezerért találgatják egész nap: vajon ki, hová lehet bekötve?!

A lehetőségek tára ugyanis bőséges; mind a legális, mind a féllegális szervezetek vonatkozásában. A kínálat a teljesség igénye nélkül az alábbi:

· az MSZP, az SZDSZ, esetleg egyéb pártok hivatalos vagy titkos komisszárjai,

· a Hit Gyülekezete tagjai, Jehova Tanúi, metodisták és szcientisták,

· illegális és/vagy anakronisztikus MSZMP-ügynökök, volt munkásőrök,

· passzív és aktív népfrontosok (pozsgaysták), népnemzeti-utánzók,

· Kósáné Kovács Magda beépített emberei,

· Gyárfás-, valamint Kósa-Somogyi hívők,

· Horn Gyula titkos támogatói és nyilvános ellenzéke,

· belföldi titkosügynökök, nemzetbiztonságiak, egyszerű besúgók,

· volt ávósok, III/3.-asok, személyzetisek, ezek leszármazottai,

· külföldi titkos-(KGB-, CIA-, FBI-, MOSZAD-, stb.) ügynökök,

· kémelhárítók, hírszerzők (III/1-2.), ezek utódai,

· nemzeti és kozmopolita szabadkőművesek, segítő családtagok,

· társadalmi aktivisták,

· mások és másolók,

· kultúrális terroristák,

· kurafik, kurtizánok, kurucok, kuruzslók, kurátorok,

· Űrgammák,

· UFÓ-k az Alfa Centauri-ról és az Androméda-ködből.

Ellenzékiek, népnemzetiek, vérbeli közgazdászok és/vagy másként gondolkodók a Magyar Televízióban Peták István leváltása óta még mutatóban sincsenek...

Éljenek az összes beszervezetlenek!

A hatalom boszorkánykonyhája

Évtizedek óta itt készül a hatalom. A rendszerváltás előtt a formális is, - azóta csak az informális. A közszolgálatiság merő humbug; a látszatdemokrácia hazug médiumának álszent jelszava. A miniszterelnök számára a Televízió csupán egy hatalmas lakossági fórum elektronikus víziója, a képernyő pedig egy olyan össze-vont lelki szemétbánya, amelyen át az elvtársak kedvükre ki-be bányászhatnak/ dobálhatnak mindenfajta fikciós kacatot, ami hál'Istennek ma még rémálmainkban sem létezik. A jövőre nézve viszont semmilyen garanciával nem rendelkezünk...

A Televízió (volt) elnöke a nagy „népnemzeti” sámán, aki személyében sikeresen ötvözi az istenadta nép kollektív bölcsességét egy kormányfő egyszemélyes egyszerűségével, illetve szemben. Mondta is az elnök: "A Televíziótól nem lehet megszabadulni, fogvatartja az embert, és savként szétmarja a személyiséget."

(A mostani elnök kivétel, ő csupán gyártási szakember; s mint tudjuk: masiniszta a csőd felé robogó expresszvonaton.)

A miniszterelnöki és a tévéelnöki beosztáson túl ebben az országban az összes többi beosztás lényegében csak marginális jelentőséggel bír. Az operatív hatalom látható és láthatatlan szervezetei szerves egységben működnek együtt az előbb részletezett struktúra elemeivel, hajszálpontosan képezik le annak szövetét.

Éljen a liberális demokrácia!

A Kuratórium és az ORTT Janus-arculata

Az egységes koncepció és az image hiánya megannyi tökéletesen begyakorolt kettősség (sokasság) olajozott működtetését feltételezi, s emeli a kényszerű hét-köznapi szükségszerűség mélyen demokratikus rangjára. Ez pedig az ellentétek egysége és harca dialektikus törvénye spontán manifesztációjának gyönyörű-szép példája! Marx és Engels elrepülne a boldogságtól!

Az Olümposzon székelő Istenek Tanácsa (a Kuratórium Elnöksége) tagjai még setét éjszakákon is csak álruhában merészkednek a Televízióba bekukkantani, -fényes nappal biz’ az igazak álmát alusszák az Országgyűlés orgyános/torbános zivatarfelhőinek szélárnyékában, abszolút ötlettelen tétlenségben. Félszemmel azért az ORTT-re sandítanak, nehogy váratlanul érje őket valamilyen, az MTV-t büntető, vagy éppen mentő akció. Révész Tamás (RT) ugyanis képes arra, hogy új - saját tulajdonú - RT-ben vonja össze az MTV 2-t a Duna TV-vel, természet-szerűleg beleintegrálva az Antenna Hungáriát is.

Éljen a központi voluntáris nemzeti média-irányítás!

Éljen a Kuratórium és az ORTT, a duális televíziózás két alappillére!

Horn-szolgálati álmaink kettős macskája, akik emígyen játszadoznak egymással:

"A Média Törvény reklámkorlátozásainak túllépéséért 2,5 Mrd forint bírsággal sújtjuk a Magyar Televízió Rt.-t, ha nem veszítek vissza Peták Istvánt minimum főmunkatársnak a regionális és kisebbségi műsorok szerkesztőségéhez!"

Sándor Andrásnak végülis mindenben tökéletesen igaza lett.

A pokol legmélyebb bugyra 1998. február 20-ikán végleg kivetett magából.

Egyelőre még csak engem, egyedül.

Megjelent: az Új Idők-ben, - 1998. április 11-ikén.


Huszonhatodik fejezet

Levél Schmidt Mária média-tanácsadónak

"A pokol legmélyebb bugyra" írásom szó szerint megihlette a hozzám nagyon hasonlóan gondolkodó televíziós főszerkesztő/szerkesztő barátaimat, akiket még nem ért el a lengyel vitéz bosszúja. Tollat ragadtak, és megírták a véleményüket, amelyet eljuttattak nekem is: ha tudom, használjam, amire akarom. Bevezetőül átadom a szót dr. Ács Zoltánnak (a dokumentációs műsorok főszerkesztőjének, -aki ma már kultúrális attasénk Németországban), Leipold Péternek és Szakály Istvánnak (szerkesztő társainak), Kuczka Péter scifi-író és szerkesztő leányának, Kuczka Juditnak (a Magyarország 2000. tévéműsor főszerkesztőjének), - hadd beszéljenek egy kicsit helyettem is...

A leveleiket Schmidt Mária média-tanácsadónak szánták és címezték.

Csináljunk a köznek szolgáló Televíziót!

"Mert a mai nem az. Nem lehet az a rossz, számtalanszor elátkozott Média Törvény miatt, de nem lehet amiatt sem, hogy felelős vezetői beosztásban ülő emberek saját magukat, saját újbóli túlélésüket és a saját zsebüket szolgálják. Számtalan esetben megfelelő végzettség, képzettség nélkül pártkomisszárként, mosolygós vagy kiabálós, és megfélemlítős diplomáciával. A jelenlegi Televízió sem a közszolgálatiságnak, sem pedig az rt.-formának nem tud megfelelni. Az elmúlt években hozott döntések - sajnálatos módon - az MTV lassú, teljes szétesését siettették, és mára teljesen rothadttá, demoralizálttá vált a helyzet. Az alkotók örökös kiszolgáltatottsága, egymás ellen való kijátszása, az anyagi függőség, a pártokkal való fenyegetőzés, a 4 évenként ügyesen átállók, sok esetben alkalmatlan, de önmagukat bizonyos sajtó-és politikai körökben sztárolni tudó vezetők és kollégák metamorfózisának fel nem ismerése, és ezáltal döntési helyzetben hagyása teljesen megtörte és demoralizálta a televíziózás gerincét és erejét adó szerkesztőségi műhelymunkát. (...) Érdekes, hogy minden eddigi vezetőváltás a szerkesztői-műsorkészítői állomány létét kérdőjelezi meg, miközben az utcáról hatalmas klientúrát hoz be, megfelelő képzettség nélkül, de irritálóan magas fizetésekkel, és döntési helyzetbe emeli őket. Szinte természetes, hogy a megfelelő végzettséggel nem rendelkező vezetőket irritálja a végzettségére és szakmai múltjára méltán büszke szerkesztőgárda, hisz' az intézményen belül a szerkesztők között található a legtöbb felsőfokú végzettségű munkatárs. Kevés olyan televízió van a világon, ahol nincsenek szakszerkesz-tőségek, csak vezetők, vagy éppen vannak szakszerkesztőségek, csak éppen látszatfeladatokat kapnak. (...) A nézők igényeit, elvárásait sem veszik figyelembe, úgyhogy szegény néző leszokik a közszolgálati televízióról. A vezetők pedig állandóan a Média Törvényre hívatkoznak, és arra, hogy az MTV-nek pénzt kell termelnie. Nem veszik észre, hogy tehénnel hiába indulnak a magyar derbyn. (...) Az illetékes vezetők közül még senki nem gondolt arra, hogy közszolgálati televízióként a főműsoridőben olyan műsorokat kellene sugározni, amelyek valóban a közt szolgálják. 'Versenyben vagyunk!' - lihegik hozzá nem értve, miközben szemük tükrében számsorokat és bevételeket látsz. Kereskedelmi televízió lettünk az ő agyukban, de még mindig nem érzik, hogy tehénnel nem lehet lóversenyt nyerni. Akkor talán ne is erőltessük, hanem - ha már ez a helyzet! - próbáljuk megkeresni azt a nézői réteget, amely nem a lóversenyt szereti, hanem a tehén előnyeit, hasznait és áldásait. A mostani káosz előnyeit is csak a döntéshozók élvezik, - se a szakembergárda, se a néző nem érdekli őket. Céljuk: konzerválni a régit, az összekacsintós, 'mi úgyis mindent túlélünk' rend-szert. A döntéshozók - többnyire felkészületlenségük miatt - döntésképtelenek; megy a mutogatás mindenfelé, hiszen ilyen politikailag állandóan változó világban mindig lehet hivatkozni valamire, valakire, várni valamire, elodázni valamit. Mára kemény hitbizományok alakultak ki az MTV-ben a politikai alkuk következményeként. Televíziók tömkelege működik az intézményen belül, ön-jelölt, önmagukat kinevező és fontoskodó emberek futkosnak ide-oda, pénzeket osztogatnak egymásnak, miközben a becsületesen dolgozókat olyan gazdasági megszorítások kötik gúzsba, amelyek teljesen lehetetlenné teszik a műsor-készítést. (...) 1998-ban a szakszerkesztőségeknek nincsen önálló költségvetésük, a hadigazdálkodásra való hivatkozással politikai komisszárok kezében van a döntés, mégjobban burjánzik a korrupció. Ma az intézmény telítve van a saját ellenségeivel. Égető a kommunikációhiány a szakemberek között, amit a menedzsment ki is használ a szakma, a műsorkészítők ellen. Nem születhet olyan döntés, rendelet, amely már a megszületése pillanatában ne szivárogna ki. Ezekről a döntésekről előbb értesülnek az intézményt tulajdonképpen a kezükben tartó cégek, mint az érintett munkatársak. S talán ami a legfontosabb: az MTV Rt. mai döntéshozóiból teljesen hiányzik az alázat; az alázat az előfizető, a kiszolgáltatott néző iránt. Az intézmény áldatlan belső harcai közepette épp akkor fordult el a nézőktől, amikor azoknak a legnagyobb szükségük lett volna rá. A Magyar Televízió politikai műsorainak nagy részéből nem tűnik ki, hogy 1998. május 24-ike óta más időszámítást írunk. A műsorok jelentős része arisztokratikus göggel egy teljesen hamis, nem létező világról tudósítja előfizetőit. A fő csatornáról lassan teljesen kiszorulnak a közszolgálatiságot, művelődést szolgáló műsortípusok. Nincsenek értelmiségi, követhető értéket felmutató műsorok. Nincsenek anyanyelvi-, a nemzeti értékeinket, kincseinket bemutató műsorok, tudósportrék, a hazai állapotokat bemutató dokumentumfilmek. Van viszont politikai-, sok-sok beszélgetős rádióműsor, tele sandasággal. Több évre előre lekötött szerződésekkel bizosított szappanoperák; művész és művészkedő filmek a másság, a különösség állandó és felfokozott érzelmű bemutatásával. (...) Ma, amikor az új kormány programjából egyértelműen kiviláglik a vidék preferálása, a vidék-Magyarországról szóló műsorokat láthatatlan időpontokra tűzik. Új, hiteles kormányprogram nélkül is tudja minden 8 általánost végzett magyar állampolgár, hogy 8 millió ember vidéken él. (...) A közszolgálati televíziózás gyökeres átalakítására javaslataink a következők:

· Rt. helyett közhasznú társaság, amelynek működési költségeit egyrészt a reklám, másrészt az előfizetési díjak, harmadrészt az állami támogatás fedezi. A közszolgálati televíziót ki kell vonni a kereskedelmi televíziók versenyéből.

· Nagymértékben szükséges leépíteni a Televízió felhígult és feleslegessé vált, fizetett munkatársgárdáját. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a Televízió új elnöke nem a Házból való; anyagilag nem volt, és ma sem elkötelezett az MTV iránt. Egy semleges, közgazdászvénával megáldott, menedzser-típusú empatikus vezető szakmai alapon racionalizál, épít le, nevez ki.

· Helyre kell állítani a közszolgálati televíziózás gerincét képező szak-szerkesztőségi rendszert, a szerkesztőségi műhelymunkát.

· A felsővezetők kiválasztásában ne a politikai paritás elve érvényesüljön, hanem a szakmai, az emberi rátermettség, a döntéshozatallal járó felelősségvállalás világos tudata! (Tudjuk, hogy ez már az új elnök feladata lesz, csakhogy elegünk volt a politikai komisszárok, 'a ma ennél, holnap annál a pártnál nyalunk' vezetőkből!)

Ha mindez nagyon gyorsan nem történik meg, akkor a közszolgálatiságra fel-esküdött, a kereskedelmi televíziókhoz el nem pártolt megfelelő felkészültségű, és valóban a jelen és a jövő Magyarországát szolgálni kész szakembergárda is prostituálódik, s akkor valóban vége van a közszolgálati Magyar Televíziónak.

Halaszthatatlan operatív intézkedések is szükségesek, melyek az alábbiak:

· Az eszközállomány és állapotának felmérése.

· Az Archívum anyagának és állapotának értékelése.

· A személyeknek kiadott eszközök felülvizsgálata.

· Az emberek elszámoltatása a felvett nyersanyagokkal.

· A Televízióra hátrányos szerződések felbontása.

· Valódi közszolgálati műsorstruktúra kidolgozása.

· A nézők eligazodását és információigényét szolgáló műsoridő növelése.

· A politikai és a beszélgetős műsorok adásidejének radikális csökkentése.

· A felnövekvő generációk nevelése (erkölcs, tanulás, értékek, család).

· Szigorú, értékarányos és egységes bérrendszer bevezetése."

Ács Zoltán főszerkesztő ezt az írást 1998. szeptemberében eljuttatta Schmidt Mária történésznek, Orbán Viktor miniszterelnök médiatanácsadójának.


Huszonhetedik fejezet

Kuczka Judit vitairata

(1998. július 11.)

Mottó: "Pusztítani nem nehéz, építkezni annál inkább. Aminek évek, évtizedek óta tanúi vagyunk, az a pusztítás. Ideje lenne építkezni. Erre kerestünk megoldásokat, ezért érvelünk úgy, ahogy. (...) A Magyar Televízió ügye nem magánügy, nem csoportügy. A közszolgálati nemzeti főadó ügye mindenkié."

"Kiindulásként emlékeztetnünk kell: szerte a világon a közszolgálati televízióknak három feladatuk van: (1) híreket kell közölniük, (2) kultúrát kell nyújtaniuk, (3) szórakoztatniuk kell. Kérdés: teljesíti-e e hármas feladatot a Magyar Televízió Rt.? Kénytelenek vagyunk leszögezni, hogy nem. (...)

Minden embernek elemi joga van az információkhoz. A Magyar Televízió Rt. ezt az alapvető jogot nem biztosítja. Miközben az ország lakosságának 80 %-a vidéken él, a Televízió egyik területen sem mutatja műsoraiban ezt az arányt, azaz sem híreiben, sem a vidék eseményeinek bemutatásában, sem a vidéki emberek életének ábrázolásában, egy-egy közösség, ember bemutatásában nem figyel az ország többségére. (...)

Egyszerre tágult ki és szűkült be a Világ; egyszerre a Föld minden országa, egyazon időben lehet részese egy-egy eseménynek (Olimpia, holdraszállás, háborúk, stb.), ugyanakkor a félelmetes mennyiségű információ ellenére nő az elutasítások száma, azaz ezernyi szűrőn átfutó hírek töredékei jutnak csak el a nézőkhöz, s nem biztos, hogy a különféle szűrők válogatásainak következménye objektív és tárgyilagos hírszolgáltatás lesz. Tömegek lesznek félig-, vagy alul- informáltak. Ez megnehezíti, sőt egyszerűen lehetetlenné teszi életük, sorsuk alakítását, jövőjük kigondolását, gyermekeik életének megszervezését, stb. Az információ hatalom, mondják, - s a fentiek alapján válik érthetővé, miért védelmezik különböző érdekcsoportok a saját érdekeiket bármi áron. Valaminek az elhallgatása éppoly hazugság, mint a sima hazugság, sőt, súlyosabban ítéljük meg, hiszen kirekeszti emberek tömegeit. (...) Nem mindegy, hogy ebben az információrobbanásos világban mi marad rejtve a közönség előtt. Épp ezzel - információk elhallgatásával - lehet mesterien manipulálni a nézőket. Ugyan-akkor az egyes hírekhez vagy információkhoz szükséges a háttér bemutatása, vagy a magyarázat (gondoljunk csak a tényfeltáró művekre). A Televízió gyakorlata azonban egyre szembetűnőbben az, hogy egy vagy két, azonos nézetet valló szakértő mondja a magáét, mindenféle kontroll és bizonyíték nélkül, s senkinek nincs módja, lehetősége bekapcsolódni, vitába szállni. Az esetleges telefonhívásokat nem kapcsolják a műsorhoz, az észrevételek - ellenvélemények - sehol nem jelennek meg, és nem is térnek vissza a témára. Azaz: a Televízió nem csak az információkat, hanem nézeteket, embereket, helyeket, eseményeket is eltagad - azaz tudatosan torzít. A folyamatnak optimális esetben úgy kellene zajlania, hogy a Televízió az információk halmazából válogat, ezt juttatja/közvetíti az emberekhez, akik befogadják, vagy elutasítják azt, - majd az emberektől újabb információk áradnak a Televízó felé. A jelen gyakorlata szerint nálunk a nézőnél lezárul a folyamat. (...)

Az emberek - a társadalom - rendelkeznek valamiféle kultúrával. Erre épül rá az idők folyamán innen-onnan megszerzett kultúra, amely a régivel együtt új kultúrát teremt, - ez lényegében a fejlődés. Ennek az új, változó kultúrának a birtokában alakítják ki életüket, formálják meg véleményüket, ez erősíti vagy gyöngíti hiteiket, ez segít új megoldások keresésében, ez ad lendületet, - illetve az új kultúra hiánya visszavet, vegetálásra kárhoztat. Ha az emberek nem jutnak hozzá az új kultúra eredményeihez (ami mellesleg emberi joguk is egyben), az egész társadalom megreked, elakad. A kultúra - s ebben elsősorban a művészet - segít megőrizni az emberek lelki egyensúlyát. Nem szorul bizonyításra, hogy erre napjainkban mekkora szükség van. (...)

Tudomásul kell vennünk, hogy ismereteink túlnyomó többségét ma már nem közvetlenül a valóságból szerezzük be. Az információinkat az írott-nyomtatott szövegeken kívül fényképekből, televíziókból, filmekből, rádióból, hang-felvételekből, stb., vagyis a tömegkommunikációs eszközök, az ún. médiumok révén nyerjük. Az eredetiséggel együtt sokminden elvész, de legalább ugyan-annyi a nyereségünk is. Ehhez el kell sajátítanunk ennek a tömegkommunikációs "második valóságnak" a nyelvét is - írta valaki, s igaza van. A baj az, hogy a hazai nézők nem tanulhatták meg a képi nyelvet, azaz ebben is magukra maradtak.

A napi gyakorlat az ugyanis, hogy az emberek nem ezt, vagy azt a műsort, hanem A TELEVÍZIÓT nézik. Ezért volna tilos például a híradós háborús képsorok után háborús filmet vetíteni, vagy a krimi előtt/után az igazi bűnügyeket bemutató műsort, stb., mert immunissá válnak az emberek a valóság szörnyűségei iránt, az egyik hatása kioltja a másikét, keveredik a fikció a valósággal. (...) A Média Törvény szorgalmazóinak egyik fő érve a Magyar Televízió monopóliumának megtörése volt, s azzal is érveltek, hogy így megnő a választás lehetősége. Csakhogy látható - korábban figyelmeztettünk is rá -, hogy a műsorok választéka nem nőtt meg. Mindenütt ugyanazokat az amerikai filmeket és szappanoperákat látni, nem ritkán egy-egy végigjárja az összes csatornát. Tudomásul kell venni: a választék csak az eszközben van, - az a különbség, hogy földi, vagy műholdas sugárzásról van-e szó, vagy kábelen továbbítják-e a műsorokat. A fő kérdés az: kinek a birtokában van az eszköz, ki bitorolja a technikát? Ez teszi világossá a korábban már említett szaporodó elutasítást, az információk szűrését. Ez teszi világossá a volt és a készülő (?) médiaháborút. A helyzetet még reménytelenebbé teszi, hogy minden csatornán ugyanazok az emberek jelennek meg, azaz kénytelenek vagyunk leszögezni: egy csoport kisajátította az összes televíziót, s mivel e szűk csoport kezében van ma már szinte az összes eszköz; ők szűrik meg az információkat, ők zárják ki mindazokat, akik köreiken kívül állnak. Ki kell mondani: az eszköz fölötti uralom végveszélybe sodorja a nemzeti kultúrát. Csak emlékeztetni szeretnénk, hogyan manipuláltak '45 után a Rákosi-, majd a Kádár-rendszerben például hagyományainkkal, és hogyan tettek kísérleteket a nemzeti kultúra megsemmisítésére. Ki kell mondanunk: a kereskedelmi tévék - s sajnos a nemzeti, közszolgálati is - hasonlóan pusztítják a nemzeti kultúrát, amikor teljesen amerikanizálódnak. A kereskedelmi tévék mögött külföldi pénzek és támogatók állnak. Befektetéseikért hasznot akarnak. E haszon befolyásban és pénzben nyilvánul meg, azaz: a legolcsóbb, ám látványos műsorokkal vonzani a reklámozókat (a pénzt), miközben kényszerűen készített hírműsoraikban a valóság és az általuk közvetített valóság között szakadék tátong. (...) Ezekkel a Magyar Televízió nem tudja felvenni a versenyt. Látni kell: a Média Törvény vesztese csak és kizárólag az a Televízió lehet, amelyik közszolgálatra neveztetett ki. Érdemes újraolvasni a pályázatok ígéreteit, és kiderül, már szó sincs közszolgálatról. Míg a Magyar Televíziónak feladata (volna) pl. a klasszikus magyar irodalom bemutatása, ez nem feladata egyetlen más televíziónak sem. Nem is csinálják. Éppen ezért agyrém versenyről beszélni. A nézők ugyanis a világon mindenütt ugyanazt akarják. Filmeket. A gyerekek korosztályonként mást és mást, de nem tanulni. (...) Nem lehet versenyről beszélni akkor, ha az egyik fél szárnyalhat, a másiknak keze-lába gúzsbakötve, s mázsás ólmokkal is a földhöz kötik, hogy elindulni se legyen képes. Nincs is értelme összevetni a kereskedelmi és a közszolgálati tévék tevékenységét.(...) A korábbi magyar kormány még a Média Törvényt sem tartotta be, s ehhez asszisztált a kuratóriumtól kezdve a felügyelőbizottságon át mindenki, a parlamentet is beleértve. (...) A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az elutasítások nagy részében szó sincs pénzről, vagy objektivításról. Szubjektív döntések születnek, s e döntések alapja: ki az egy alomból való; kik a haverok, cimborák, üzletfelek; kik az azonos pártvonzalmúak. Ezért életveszélyes, és mellesleg a korrupció melegágya a megrendelő televíziót erőltető javaslat. (...) Egészen fantasztikus pl., hogy a '98-as választások után a leváltott kormány tagjai, élen a miniszterelnökkel sűrűbben szerepelnek a televíziókban, mint az újak. De ugyanez figyelhető meg a különféle események, helyszínek esetében is. Ez viszont nem más, mint hamisítás: a magyar valóság meghamisítása. Annak a fajta politikának a megjelenítése és tévésítése, amely pl. Nagy Imre kivégzésének évfordulóját a megbékélés napjaként emlegeti! Ezért óriási a különböző szintű, e torzításokat, manipulációkat eltűrő vezetők felelőssége. Érdemes volna elemezni és megvizsgálni, hogyan kapcsolódnak össze ezek az emberek pl. a lapokkal, milyen az összefonódás az elfogult sajtóval. Kiderülne: mindenütt ugyanazokat az információkat hallgatják el, zárják el az olvasók és nézők-hallgatók elől. (...)

A Magyar Televízió Rt. elhibázott struktúrával dolgozik. Bebetonozott, cél- irányosan elfogult emberek és műsoridők jellemzik, nagy időbeni előre-tervezéssel. Ettől az egész műsorkészítés nehézkes, az események után kullog, - soha nem, vagy késve ér az eseményekhez. Megkockáztatjuk: ha kitörne a háború, azt is késve közölné, vagy ha nem, hát kép nélkül. (...)

Ami a szórakoztatást illeti: itt is jól megfigyelhető az 'alámenés', azaz a nézői igények legalsó szintjének kiszolgálása, illetve egy vélt 'magasszintű' szórakoztatás igénye. Az esztrádok - újabban shownak nevezik - akkor is olcsók (a tartalomról beszélünk!), ha estélyibe öltözött a műsorvezető. A tapsgép eluralkodása azt hivatott bizonyítani: ez a siker, ez kell a közönségnek. Jellemző az is, hogy itt is ugyanazok jelennek meg a képernyőn, azaz nagyon szűk a választék - az elutasítások száma itt is korlátlanná nő. Érdemes megfigyelni pl. az ifjúságnak szánt zenei műsorok esetében, vagy a kabarék során: mennyire egy-egy szűk csoport uralja a képernyőt. Jellemző, hogy szórakoztatáson az amerikai filmeket, sorozatokat értik elsősorban, ez uralja a képernyőt, s olyan hangsúlyosan, hogy a más nemzetiségű filmek teljes takarásban maradnak. (...)

Kijelenthetjük: felelős döntéshozóknak fogalmuk sincs arról, kik a nézőik, azok mit szertnének, mit várnak el, miben számítanának a Televízió segítségére. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert az elszegényedés során lényegében semmi más nem maradt az emberek számára: a színház/mozi/hangversenyjegy meg-fizethetetlen, a könyvárak emelkednek; s valóban nem maradt más, mint a tele-vízió. A rendszerváltozás alapjaiban változtatta meg az emberek életét, e változás során az emberek magukra maradtak. A hiányzó információk megbosszulják magukat, és sokkal több keserűséget, szenvedést okoz a tehetetlenség, az az érzés, hogy sorsukat valaki vagy valami úgy irányítja kívülről, hogy nincs semmiféle beleszólásuk. Ellentmondásosnak látszik e megfogalmazás, de tény: minden, korábban többé-kevésbé ismert, bevált út járhatatlanná vált, s az emberek tétován vergődnek egy számukra szokatlan világban. (...)

A Magyar Televízió Rt. eddigi sikertelen, félbehagyott átszervezései a következőket eredményezték: (1) A még meglévő vagyon leértékelődött, elkallódott, eltűnt. (2) A műsor egyre nézhetetlenebb, a nézők átpártolnak más csatornákhoz. (3) A személyi állomány szétesett, zaklatott, kétségbeesett és reménytelen. (...)

Eddig minden kormányváltás a Televízió szakembercseréjével is járt, s ez akkor is igaz, ha nem rúgdostak ki mindenkit, - elég volt rendelkezési állományba száműzni az embereket. A legfelsőbb szintű változások katasztrófával jártak: magas posztokba jórészt utcáról hozott középszintű (vagy alatti) emberek kerültek, természetesen a sleppjükkel együtt, a televíziózás alapszintű ismerete nélkül, miközben a tévések alkalmazását szakirányú végzettségekhez kötik. Ezek a váltások többet ártottak, mint bármilyen változtatás: lehetett valaki kiváló reklámügynök egy lapnál, de ez nem jelenti azt, hogy ért a Televízióhoz is. Ki kell mondanunk: a Magyar Televízió jelenlegi legfelsőbb vezetőgárdájának többsége képtelen megbírkózni a feladattal, mert tudásuk, ismeretanyaguk mindehhez kevés. Ebben a kiélezett médiahelyzetben legfelső vezetőket párt-rokonszenvek, pártegyeztetések alapján kinevezni bűn. 1990. óta a Magyar Televíziónak hét elnöke, illetve jogkörével felhatalmazott alelnöke, számos intendánsa, fő-al-és mellékigazgatója volt és van, akik az utcáról hozták be a pártegyezkedések alapján kiszemelt embereiket, akik az elnökök és alelnökök távozása után is maradtak a magas beosztásokban, az egyre emelkedő fizetésükért. Az alsóbb - középszintű - vezetők vergődnek, és tehetetlenek a korlátoltakkal szemben. Ez akkor is igaz, ha középszinten sem a szaktudás döntött minden esetben. Látszólag kiírtak pályázatokat, a hozzájuk tartozó feltételrendszert is megfogalmazták, de az elbírálásnál e feltételrendszert nem vették figyelembe, s voltak pályázatok, amelyeket bizonyíthatóan el sem olvastak. Ez a szubjektív döntések egyik ragyogó példája. Még e pályázati rendszert is csak felibe-harmadába végezték el; ki tudja, milyen meggondolások alapján maradt a kiválogatás/kinevezés az aktuális/politikai területeken? Csak sejteni lehet az okokat: azaz, a politika egyáltalán nem vonult ki a közszolgálati televízióból, sőt! (...)

A politikusoknak, a pártoknak meg kell érteniük: nem az övék a Televízió. Működéséhez nem a zsebükből adják a pénzt. Az a pártok érdeke is, hogy a Televízió műsorai objektívek, tárgyilagosak legyenek. A felvázoltak lehetőséget adnak a tiszta helyzet megteremtéséhez; egy olcsó, ám hatékony Televízió létéhez, amelyet szívesen nézhetnek az emberek."

Kuczka Judit írását 1998. szeptemberében egyetértésével teljes egészében átadtam Bárány Anzelmnek, Orbán Viktor miniszterelnök médiatanácsadójának.


Huszonnyolcadik fejezet

Levelem Orbán Viktor miniszterelnök úrnak

A Magyar Közszolgálati Televízió létrehozásának

1. Szükségessége, sürgőssége

2. Történeti előzményei

3. Pénzügyi, technikai és személyi feltételei (Kormány-garanciák)

4. Az állami beavatkozás jogi-technikai lehetőségei

5. Az elnök személyének kiemelt jelentősége - ki lehet, ki nem (miért)

6. Az MTV Rt. szervezetének redukciója

7. Műsorszerkezeti és tartalmi szemléletváltás

1.

Kiemelt jelentőségű, rendkívüli fontosságú feladat a Magyar Közszolgálati Televízió működésének Kormány általi konszolidációja - egyrészt az MTV Rt. műsorának valóban közszolgálativá tétele, másrészt a fenyegető pénzügyi csőd elkerülése érdekében -, az állami szanálás. (A csődbevitel semmiképpen nem vállalható fel, mert további hatalmas értékek mennének veszendőbe.)

Működőképes, valóban független közszolgálati televízió nélkül pedig a polgári demokratikus fejlődés nem teljesedhet ki.

2.

A Magyar Televíziót az előző országgyűlés úgy alakította át részvénytársasággá, hogy a volt költségvetési szerv működését előzetesen nem reorganizálta, pénz-ügyeit nem konszolidálta. A Média Törvény sem gondoskodott arról, hogy az átalakítást körültekintő, tételes jogszabályi egyeztetés és gondos jogi/pénzügyi előkészítés előzze meg. Mindezek együttesen vezet(het)tek Peták István legitim elnök zavaros hátterű leváltásához, illetve a Horváth Lóránt gyártási alelnök, illegitim elnök nevével fémjelzett csődközeli állapot kialakulásához. Az előző kuratórium elnöksége az elnökválasztás mindkét fordulóját elszabotálta, - féltucatnyi alkalmas jelölt jelentkezése ellenére inkább feloszlatta magát, minthogy a Televízió vezetését egy újonnan megválasztott legitim elnök kezébe adja. Azóta ez az ex-lex állapot állandósult, felgyorsult a Televízió anyagi és morális szétzüllése. Feltehetőleg ugyanolyan - bizonyos antidemokratikus erők által előre kitervelt - tudatosan végrehajtott akciósorozattal állunk szemben, akárcsak napjainkban, a Fidesz-vezetők lejáratására irányuló hecckampány tekintetében.

3.

A Kormánynak utólag pénzügyileg szanálnia kell a Magyar Televízió Rt.-t, ami mintegy 15 milliárd forint összeg egyszeri juttatásával (tételes elszámolási kötelezettség előírása mellett) megoldható. Ebből az összegből végrehajtható az adósságok konszolidációja, továbbá az elbocsátandó létszám végkielégítése is. Az összeg felhasználására az MTV Rt. új menedzsmentje készítsen részletes, 3 éves programot, - a szintén 3 évre kidolgozandó üzleti terv szerves részeként.

A szanálás részének tekintendő bizonyos létfontosságú technikai rekonstrukció megvalósítása is, de új székház építése semmiképpen nem. A 2 csatornás MTV Rt. éves minimális működtetési költsége 20 milliárd forint, amelyből - szemben a mai 8 Mrd forinttal - 14 Mrd forintot az államnak kell biztosítania egyrészt az üzembentartási díjakból, másrészt költségvetési juttatásból.

A Gyártóbázis és az Archívum leválasztandó, - emellett a létszámot 1000-1200 főre szükséges csökkenteni. Előbbit az ÁPV Rt. tendereztesse meg, és külföldi tőke bevonásával alakítsa át vegyesvállalattá, utóbbit pedig a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának felügyelete alá kell helyezni.

A legitim tévéelnök: (1) Alkalmas személy legyen, minél előbb legyen, legitim legyen, és 4 évre legyen. (2) Ne csak egyszemélyi felelős elnök-vezérigazgatót válasszanak, hanem a kollektív menedzsment-felelősség biztosítása céljából komplett Igazgatóságot, amelynek tagjai az igazgatók + a vezérigazgató.

A megválasztott elnököt és igazgatóságát olyan személyre szóló, szerződéses kormány-garanciákkal kell ellátni, amelyek lehetetlenné teszik, hogy a Peták-eset valaha is mégegyszer megismétlődhessék. A rendkívüli személyi garanciák elengedhetetlenek, mert maga a helyzet rendkívüli: (3) Az MTV Rt. egyrészt a fojtogató pénzügyi csőd, másrészt a politikai/média lobbyk üzleti/korrupciós szorításában, harmadsorban pedig vidáman tovább pazarló, eddig leválthatatlan posztkommunista menedzsmentjének korlátlan uralmában vergődik. (4) Több százra tehető a különböző, múltból ránk maradt és tényleges ügynököknek, titkos politikai komisszároknak a száma, akik évtizedes szervezet-, műsor-és kultúra-romboló tevékenységükkel belülről bénítják az MTV Rt. közszolgálati tevékenységét, normális működését.

A személyi konszolidáció végrehajtása az elnök/vezérigazgató és az igazgatók (menedzsment) személyes feladata, - ami persze a Kormány védelmét igényli.

A legitim elnök és az Igazgatóság megbízatása 4 - azaz négy - évre szól.

4.

A polgári kormánynak a Média Törvény (1996.) előírásai miatt nem egyszerű beavatkoznia a cseppet sem független MTV Rt. "életébe". A polgári kormány nemcsakhogy nem használhatja saját, mégoly tisztességes hírközlő céljaira sem a közszolgálati televíziót, hanem eddigi teljes kormányzása alatt egyenesen kénytelen volt eltűrni, hogy tevékenységében mindenestül a "Napkelte", a "Kereszttűz", a "Szauna", az "Aktuális" - mint elektronikus Népszabadság - személyeinek és szellemiségének meg nem szűnő és meg nem szüntethető ellenőrzése alatt áll. A törvényes beavatkozás azonban mégsem lehetetlen: (1) Az Országgyűlés visszamenőleg felülvizsgál(tat)ja az MTV Rt. alapításának körülményeit, kondícióit, és azt - törvénytelennek találva - semmisnek mondja ki. Ezután normális feltételekkel "újraalapítja" - a mostmár MTV KHT.-t. Vagy: (2) A Kormány a rendelkezésére álló információk alapján felülvizsgál(tat)ja az MTV Rt. alapítását, gazdálkodását és az 1997. évi záró könyvviteli mérlegét, megállapítja a vagyonvesztést, a további vagyonvesztést okozó tendenciákat, ami elégséges ok arra, hogy az Országgyűlés egyszerű szótöbbséggel leváltsa az MTV Közalapítványnak az Elnökség júniusi megszűnése óta még mindig (!) aláíró elnökét, és helyére újat válasszon meg. A Közalapítvány új elnöke - regisztrálva a vagyonvesztést, a gazdálkodás közszolgálat-ellenességét - alapítói jogánál fogva mindenestül megszünteti az MTV Rt.-t, közvetlenül magához vonva a tevékenység irányítását, illetőleg az alapítványi vagyonnal való gazdálkodás teljes jogát. (3) A Kormány - felülvizsgálva a lezajlott elnöki pályázatot, illetve a már benyújtott tévéelnöki pályaművek alapján kiválasztva a legmegfelelőbb tévéelnököt - saját tévéelnök-jelöltjét alelnökké kinevez(tet)ve kvázi kormány-(de nem csőd-!) biztosként "beülteti" az MTV Rt.-be, aki azután a továbbiakban, legitim módon megválasztva, elnökké "növi ki magát". (4) Célszerű a Kuratórium újonnan felálló elnökségében kvázi-kétharmados többségre törekedni, illetve azt "meg is valósítani". Ennek legitim módja - erre a Média Törvény lehetőséget nyújt -, ha minden parlamenti párt két-két elnökségi tagot delegál, miáltal az Elnökség létszáma (10-ről) 12 főre nő. Ezáltal a kívánatos kétharmados többség - némi fantáziával (MIÉP!) - automatikusan előáll.

5.

A mai katasztrófális televíziós állapotok közepette bizonyos típusú, adott kvalitásokkal, illetve meghatározott életúttal rendelkező személyiségek tévéelnökké jelölése és megválasztása szóba sem jöhet, mert nem megfelelő szaktudásuk, egyoldalú képességeik és/vagy egzisztenciális függésük következtében nem lennének alkalmasak a reájuk váró feladatok megoldására. Így nem lehet tévéelnök: (1) Az MTV Rt. mostani belső munkatársa, alelnöke, vagy bármilyen szintű vezetője, mert félő, hogy valamilyen mértékben "fertőzött" a tenyésző korrupció által, valamilyen nemkívánatos érdekcsoport képviselője, illetőleg személyében ilyen(ek)től függ. Nincs semmilyen biztos módszerünk arra, hogy a búzát különválasszuk a tábla mélyén tenyésző konkolytól. (2) Valamely párt tagja, elkötelezettje, pláne komisszárja eleve nem alkalmas. (3) A hold-udvarban tevékenykedő rendező, művész, producer, szerkesztő, tehát szakmabeli: holtbiztosan valamely média-lobby tagja, kedvezményezettje, így alkalmatlan. (4) Aki már volt egyszer elnök, az ne kapjon reváns-lehetőséget.

Az MTV KHT. új elnöke "kívülről" származó, ám a Televízió belső viszonyait mégis jól ismerő gyakorlott vezető, pénzügyi menedzser legyen, aki humán beállítottsága révén "nem ront elefántként a porcelánboltba".

6.

Az MTV Rt. szervezeti hierarchiájának méreteit a szükséges minimális szintre kell korlátozni. Ennek első lépéseként fel kell számolni azokat a burkolt politkai, társadalmi rangokat, amelyeknek érdemi-hasznos tartalma nincs. Nincs szükség elnökre, alelnökökre, főigazgatókra, intendánsokra, - csak vezérigazgatóra és igazgatókra (belőlük áll majd az Igazgatóság). A szervezet látszat-funkciói megszűnnek, miáltal azonnal helyreáll a döntési hatáskörök és a felelősség természetes egyensúlya is.

7.

A Magyar Televízió (mindkét csatorna) műsorpolitikáját, műsorszerkezetét, műsorrendjét, konkrét műsorait teljes egészében meg kell tisztítani, át kell profilírozni a közszolgálatiság, mint vezérelv jegyében. A közszolgálati televíziónak nem lehet célja: (1) A gusztustalan/ízléstelen reklámozás, illetve a reklámbevételek növelése. (2) Minden néző minden igényének kielégítése. (3) Az ún. "nézettségi indexek" elvtelen/gátlástalan, állandó emelése. (4) A verseny a kereskedelmi televíziókkal. (5) Fiktív "valóságkép" megjelenítése tömeg-manipulációs céllal. (6) Hamis hírek és/vagy erkölcstelen/öncélú életszemlélet, illetve világnézet terjesztése, egyfajta "világpolgári életmód" szinte kizárólagos ábrázolása, hirdetése, majmolása. (7) A képernyő betöltése kultúrszeméttel. (8) A média-lobbyk pénzügyi ügyeskedéseinek "támogatása" és kiszolgálása. (9) Önérdekű politikai törekvések nyílt szolgálata. (10) Közszolgálati funkciók gebinbe adása. (11) Elvárható takarékosság helyett a mértéktelen pazarlás.

A Magyar Közszolgálati Televízió legfőbb célja: a magyar valóság haladó és hű bemutatása, a magyar nemzeti öntudat ápolása és fejlesztése, a magyar kultúra terjesztése és felemelése, a világ összmagyarságának szellemi, erkölcsi és kultúrális szolgálata.

Mindezek megvalósítása érdekében meg kell teremteni a Magyar Közszolgálati Televízió valódi autonómiáját, úgy, hogy mindenfajta politikai befolyást megszüntetünk. Nem a befolyásoló hatalom milyensége ugyanis a probléma, hanem maga a hatalmi befolyás.

Levelemet 1998. szeptember 7-iki keltezéssel, Bárány Anzelm médiatanácsadó segítségével eljuttattam Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, zárt borítékban.

Másnap kiadott egy másolatot, Stumpf István miniszter úrnak.


Huszonkilencedik fejezet

Közszolgálati pszichodráma

Pogány tisztelendő atya, egykori piarista matematika-professzorom, a következő jelmondatot íratta fel velünk, tanítványaival, munkafüzetünk első oldalára:

"A matematika az a tudomány, amely megtanít bennünket arra, hogyan kell a számolást elkerülni." Tágabb értelemben: a logikus gondolkodás megkímélhet minket a felesleges erőfeszítésektől, az értelmes munka helyett végzett céltalan-eredménytelen "dolgozástól". Amennyiben az ember nem látja, nem tűzi ki jó-előre tevékenysége konkrét célját, úgy a motor pusztán üresjáratban pörög, - teljesítmény hiányában elmarad az eredmény, a jóértelemben vett haszon.

Más. Irónikus meghatározások szerint a beszéd, és méginkább az írás csupán arra való, hogy elleplezzük valódi szándékainkat. Nem is szólva arról a kirívó eshetőségről, amennyiben valamely adott szó, vagy írás tárgya nyílt politikai pótcselekvés, vagyis/tehát a közfigyelem tudatos elterelése valamiről. Brrrr!

Ámde írni szent dolog. Írni csak tiszta szándékkal, meghatározott pozitív céllal szabad. Publicisztikám nem titkolt célja: barátaim, sorstársaim tájékoztatása és szórakoztatása, továbbá ellenségeim/ellenségeink idegesítése és bosszantása. Megtérítésükben már régóta egyáltalán nem reménykedem.

Hogy ki is az ellenség? Ezt döntse el mindenki, saját lelkiismeretében.

Más kérdés, hogy a jószándékú céltalanul tévelygőknek szívesen megmutatjuk a helyes útirányt, amennyiben kíváncsiak rá. Akit kizárólag csak önös anyagi és/ vagy hatalmi érdekei vezérelnek, az tévelygő, - nem nehéz őket felismerni.

Az emberi társadalom rendkívül kevés hasznos-, ugyanakkor nagyszámú kvázi-"haszontalan" jó emberből, igen nagyszámú hatékonyan gonosz, kártékony emberből, illetve céltalanul tévelygő tömegekből áll. Sokan vannak tehát a meghívottak, ám kevesen a választottak. Nagyon óvatosnak kell hát lennünk.

Nem tudom, megfigyelték-e kedves olvasóim, hogy valakik szüntelenül figyelik, tesztelik önöket?! No nem az üldözési mánia kóresetére gondolok. A valóság pontos ismerete, az ellenőrzött tudás éppenhogy nem paranoia. Jólszervezett, modern világunk, életünk függöny mögött rejtőzködő önjelölt/kiválasztott felügyelői annyira görcsösen törekednek a szervezés teljes tökéletességére, hogy esélyt sem hagynak semmilyen véletlennek, vagy spontán egyénieskedésnek.

Egyszóval - pestiesen - minden kenyeret, történést kíméletlenül és jóelőre levajaznak. Így életünk legtöbb apró kis epizódja is külön jóváhagyott forgató-könyv szerint lezajló pszichodráma. Az író/rendező-producer urak grandiózus/ galaktikus kísérletet celebrálnak, amelyben - erősen leromlott szaporaságunk ellenére - mi vagyunk a falanszter/panell-lakótelepi üregi nyuszikák.

Az össztársadalmi pszichodráma központi hatalmi műhelye - nem tévesztendő össze a különböző alternatív-iskolai műhelyekkel, egyéb műhelyekkel, páholyokkal - a közszolgálati televízió. Minden ismeretek legfontosabbika, mi-szerint a kicsiny/jelentéktelen személyes életünkben körülöttünk zajló minden-fajta zavaros események nem igaziak, minden csupán látszat - a valóság merő virtualitás. Az igazi valóság a valóság rangjára emelt koncepciózus/komplex aktuálpolitikai fikció, amit a közszolgálati televízió közvetít nekünk.

Ezekután (és ennek alapján) személyes életünk nem más, nem több, mint egy központilag kitalált és kivetített kollektív pszichodráma, amelyet részletesen kimódolt szinopszisok alapján a centrális Popperek, Tardosok, Ladvánszkyk és Gyárfások forgalmaznak, - közpénzen készült közszolgálati videokazettákon.

Ezt kapjuk reggeltől estig. Riporter kerestetik és találtatik, akinek akcentusában, viselkedésében már nincsen semmi őskommunistaszerű, mégis tetőtől-talpig klónozott kezdő/ifjú bolsevik. Ilyen a kiválasztás. Majd (most!) jön a sportinterjú, amely nem tűr nyomdafestéket. A korszerű, pszichotikus vallatási kínzások hatása alatt a riportalanyok pillanatokon belül összeomlanak, egymás torkának esnek, bevallják minden bűnüket, - személyiségük, minden viszonyuk, saját-maguk és környezetük egzisztenciája végérvényesen a sárga porig kollabál.

A kereszttűzben a göndör monológoktól és demokrata hölgyektől szíventalált politikusok egy emberként könyörögnek kegyelemért, párt-hovatartozásuktól teljesen függetlenül. Az Aczélos-, Farkasházy-, Németh-, valamint R. Székely-jegyzetek hatása alá kerülve munkábaindulók százai esnek kómába, majd az utcára lépve az autók alá. A rendszerváltás évei eseményeinek televíziós vissza-játszása, a levitézlett szabad szocialista politikusok folyamatos szerepeltetése egyértelművé teszi minden kételkedő számára a nyilvánvaló tényt: innen egyes-egyedül Horn Gyula távozott, ő is csupán átmenetileg, nyugdíjba. Mihelyst kipihente magát, azonnal reaktiválják, vagy önerőből reinkarnálódik. Addig is a megbízható, hűséges fegyvertársak, Kovács és Kósa-Kovács viszik az ügyeket. Tekintettel arra, hogy a parlamenti közvetítés, Orbán Viktor miniszterelnök, és Torgyán József miniszter semmiképpen nem képezhetik igazi közszolgálati műsorok komoly/objektív tárgyát, - az így relatíve felszabaduló műsoridőt a jövőben újabb, szintén az Angol utcában készülő közszolgálati műsorokkal lehet majd kitölteni, amelyeknek: Napközben, Napdélibáb, Napnyugta vagy Nap-egyenleg lehet a címe. Természetesen e műsoroknak is stabil-állandó szereplői, meghívottjai lesznek: Juszt László, Selmeczi Tibor, Kuncze és Kunczéné, Havas Henrik, Forró Tamás, Lakat T. Károly, Verebes István, Mélykuti Ilona és a többi kedvenc. Ha egyszer kiöregszenek, majd a gyermekeik folytatják tovább. A lényeg ugyanis az állandó, megdönthetetlen monopolhelyzet: Clintonnak, Jel-cinnek, Surányinak, Vitraynak és Gyárfásnak (már) nincsen konkurenciája. Ők a központi világfikció kulcsfigurái a közszolgálati televízióban. Ha pedig majd el-elmaradoznak, hát klónoznak helyettük újabbakat...

Mindössze egyetlen aprócska probléma mutatkozik csupán: pénzügyi csőd fenyegeti az elektronikus fikció fókuszát, a Magyar Televízió Rt.-t, amely a benn- szülött statiszta-milliók számára a világhálóra kitekintő egyetlen (vak)ablak, egészen addig, amíg az interaktív Internet-et kötelezően be nem kapcsolják minden lakásba a klónozott galaktikus villanyszerelők.

Az előzmények tükrében mit is jelent vajon a szörnyű műszó: közszolgálati?!

Egyszerű, eredeti jelentése vélhetőleg valami olyasmi volt, ami mindenkinek egyformán jó. (Amiből rögtön tudhatjuk, hogy furfangos fikcióval van dolgunk.)

Amolyan politikai/kultúrális gözpöfögészeti tovalökdönc - jóval egyszerűbben: mozdony! -, amely különféle testületek, bizottságok, kuratóriumok, egyesületek és szövetségek szorgos és hatékony kooperációja nélkül működésképtelen, sőt, nem is létezhet. Magától értetődik tehát, hogy minden, az adott körben ténykedő természetes és mesterséges, állami és privatizált, létező és láthatatlan szervezet kutya-kötelessége a közszolgálati televízió megmentésén munkálkodni!

Mert ha nem, úgy összeomlik a fikció centruma, tovaillanhat az egész délibáb...

A megmentés/megoldás végső szisztémája még nincsen a legapróbb részletekig kiklónozva, illetve levajazva. Ami tudható vagy sejthető, - nagyjából az alábbi:

(1) Horváth Lóránt fikciós alelnök felismerte, hogy a csődnek szaga van.

(2) Minden szagkombinációt jelentett a kormánynak, 600 oldal terjedelemben.

(3) Eszmefuttatásának végső konklúziója mindössze egyetlen szó: "Segítség!"

(4) A kormány tömör válasza sem késlekedett: "Mondd: hogyan, s miként?!"

(5) A független vezető kevéske készpénzt kért, és kapott - jövőre, 4 milliárdot.

(6) Ebből következik, hogy ebbe a Televízióba készpénzt, most: egy vasat sem.

(7) Mindeközben a műsorban folytatódik a kormány burkolt és nyílt ócsárlása.

(8) Selmeczi balról, Simicska jobbról küld 1-1 milliárdos promtinkasszót.

(9) Horváth Lóránt jelzálogos hitelekért rohangál, de nem kap sehonnan sem.

(10) Az MTV Rt. ellen megindul a csődeljárás, a csődbiztos: Korda Judit.

(11) A Magyar Közszolgálati Televízió kiköltözik a bojtár-utcai telephelyre.

(12) A Magyar Kormány (s a kancellária) beköltözik a volt tőzsdepalotába.

(13) Apropó, közjáték: a Magyar Tőzsde (nem a palota) hirtelen összeomlik.

(14) Mindezek után spontán feláll a Kuratórium Elnöksége, - de már minek.

(15) Az MTV Rt. csődeljárása folytatódik, Horváth alelnököt megerősítik.

(16) A fiktív alelnök - takarékosság! - korlátozza az irodaszerellátmányt.

(17) A csődeljárás végén a bojtár-utcai stúdiókat az RTL-Klub "örökli".

(18) A Média Törvényt módosítják: MTV Rt. márpedig többé nincs.

(19) Horváth Lórántot érdemei elismeréséül afgán nagykövetté nevezik ki.

(20) A Kuratórium Elnöksége tagjait a Kormány ingyenautókkal végkielégíti.

A leírt fiktív eseménysorozatot természetesen egyáltalán nem kell komolyan venni, az semmilyen kvázi-hírértékű információt nem tartalmaz.

A Magyar Közszolgálati Televízió soha nem dőlhet össze, nem mehet csődbe, és nem szűnhet meg... Mivé is lenne népünk a posztszocialista paternalizmus eme történelmi szerepkört betöltő, legutolsóbb fellegvára nélkül!

Egyébként is: minden illetékes állami vezetőnk szálfa-egyenesen áll a vártán, a megfelelő grémiumok szakértő döntéseket hoznak, - mindenki megnyugodhat...

Ámde időnként történnek azért furcsaságok!

Például az, hogy a mérnök-főigazgató hetvenezer forintos töltőtollal ír.

Vagy méginkább a múlthavi bérfizetés esete. Az egyik főigazgató épphogy-csak összekaparta a szükséges cca. háromszázötven-milliót, mire a másik főigazgató lazán áttelefonált a másik sóhivatalba: "Most összejött, lehívhatod a pénzt!"

Gyorsan bediktálta a szóbanforgó bankszámlaszámot, csakhogy annak egyetlen jegyét eltévesztette.

Miután az összeget nem sikerült lehívni, mégis inkább bérfizetés lett belőle...

Namármost melyik főigazgató az igazi?

Mi volt szándékos, és mi volt véletlen?

Vagy semmi sem véletlen?

Nem kétséges, új fogalom született.

Az előre levajazott véletlen fogalma.

Megjelent: az Új Idők-ben, - 1998. október 1-jén.


Harmincadik fejezet

A csődhelyzet és a mérlegek

Dr. Skultéty Sándor, még mindig az MTV Rt. vezető jogtanácsosa közvetítette számomra 1999. július 9-ikén azt a megbízást, amely az MTV Rt. 1997. és 1998. évi könyvviteli mérlegeinek átvilágítására, nagyvonalú konzisztencia-vizsgálatára, illetve elemzésére vonatkozott. Sanyi külön is jelezte, hogy rendkívül jelentős a feladat, amelyet az Elnökség rám bíz - olyannyira, hogy egyelőre titokban is kell tartani -, és kért, hogy abszolút korrekt és objektív értékelést készítsek, mert ettől függ a Magyar Televízió (és vezetőinek) további sorsa., jövője. Elmondta, hogy a kész jelentésemet - két hét múlva - közvetlenül Dr. Bakó Lajos úrnak, az MTV kuratóriuma elnökének kell átadnia, ezért azt neki címezzem...

Munkámat az Elnökség dokumentálisan hibátlanul megalapozta, hiszen az egyik kurátorától, Pősze Lajostól (Szerencsejáték Rt.) kézhez kaptam a mérlegek, az elnöki beszámolók, az üzleti jelentések és a könyvizsgálói jelentések összes fénymásolatait. A teljes dokumentáció mintegy 300-400 oldalnyi. Munkámat köz-megelégedésre elvégeztem, amelynek az eredményét, a 26 oldalas összefoglaló szakértői jelentésemet már július 19-ikén át is adtam a megrendelőmnek, aki a teljesítést mennyiségben és minőségben elfogadta, átvette, s azonnal továbbította is a kuratórium elnökének... Azóta a megbízásom minden résztvevője (Skultéty Sándor, környezetvédelmi közigazgatási államtitkár az idén betegségben elhúnyt) mindent letagad: nem adtak át semmit, nem rendeltek semmit, nem bíztak meg semmivel, nem vettek át semmit, - így hát nem is tartoznak nekem semmivel! Gondolom: nem is ismernek, sőt, sohasem láttak...

Bárkinek bemutathatom a komplett dokumentációt.

M É G N E M K É S Ő

az MTV Rt. 1997. évi gazdálkodásának könyvviteli mérlegéről

A Magyar Televízió Rt. 1997. évi gazdálkodásáról készült könyvviteli mérleg híven tükrözi az alkotók (Horváth, Ladvánszky és Ragáts) súlyos dilemmáját.

A sors fintora - vagy netán egy még nagyobb formátumú rendező akarata? - furcsa helyzetet szült: 1997-ben egész évben Peták, a „balek” gazdálkodott; az éves mérleget viszont Horváth, a „Júdás” készítteti...

A készítők nyilván tisztában voltak a kettős prés szorításával.

(1) Amennyiben pozitív mérleget készítenek, olyat, amely az Elnökség által jóvá-hagyott üzleti tervben szereplőnél kisebb veszteséggel zárja az évet, - akkor Peták István leváltott elnök "malmára hajtják a vizet", és nehéz helyzetbe hozzák a zenei aláfestést szolgáltató Állami Számvevőszéket, amely súlyos gazdálkodási hiányosságokat vélt felfedezni az MTV Rt.-nél. Közismert ugyanis, hogy egy üzleti részvénytársaság adott évi gazdálkodását kizárólag egyetlen komplex mérőszám minősíti: a gazdálkodás eredményének összege.

(2) Amennyiben negatív mérleget készítenek, olyat, amely az Elnökség által jóváhagyott üzleti tervben szereplőnél nagyobb veszteséggel zárja az évet, akkor Peták Istvánt még mélyebbre taszítják, sőt, az Állami Számvevőszék súlyos meglátásait is alátámasztják ugyan; ám mindezeknél sokkal komolyabb probléma keletkezik. Nevezetesen olyasmi miatt, amivel „a sakk nagymesterei” eredetileg nem számolhattak. Tudniillik, hogy közben volt egy országgyűlési képviselő-választás, amit az MSZP elveszített, a Fidesz pedig megnyert. A győztes Fidesz-nek ugyanis - ha van esze - egyetlen igazi esélye kínálkozik az MSZP-ORTT-bunker Magyar Televízió, mint egyik utolsó végvár bevételére, mégpedig, hogy annak élére is kormánybiztost nevez ki, akárcsak Selmeczi Gabriellát a T.B. élére. Ámde egy kormánybiztos kinevezésére a Fidesz-kormánynak csak akkor keletkezik oka és joga, amennyiben csődközeli állapot áll fenn, ami azonnali beavatkozást tesz szükségessé. Az MTV Rt. egy pozitív kicsengésű mérleggel tehát elhessentheti a kormányfő agyából az MTV-kormánybiztos kinevezésének régóta éledező gondolatát. Jól működő céghez nem kell kormánybiztos...

Az MTV Rt. 1997. évi mérlegének összeállítói nagyon meg akartak menekülni attól a puszta lehetőségtől is, hogy utolsó mentsvárukban netán egy Fidesz-kormánybiztos (esetleg Tellér Gyula, volt elnökségi tag) kezdjen el dirigálni. A veszély elkerülése érdekében pozitív mérleget készítettek, és nem törődtek azzal sem, hogy ezáltal visszamenőleg is Petákot erősítik az Állami Számvevőszék jelentésével szemben. Csak egyvalamivel nem számoltak. Amennyiben ugyanis Peták István jól gazdálkodott: miért kellett leváltani?!

A győztes mindig előre menekül; fittyet hányva a múltnak, szeretné elfelejteni/ elfelejtetni, miként is jutott a hatalom birtokába...

Végülis a jövőtől való félelmükben rózsaszínre festették a múltat.

A könyvviteli mérleg és változásának árulkodó, kritikus pontjai a következők:

(1) Adott kölcsönök: 108,7 millió forint. Kinek és mire? Ilyen gazdag lenne az MTV Rt.?!

(2) Befejezetlen termelés: 1.033 millió forint. Az MTV Rt. „termeléssel” csak marginális mértékben foglalkozhat, mivel elsősorban elektronikus közszolgálati médium. A múlt évi adat ennek megfelelően mindössze 0,3 millió forint. Egy év alatt mammut-nagyságú termelőüzemmé nöttünk?

(3) Vevőállomány: 3.378,7 millió forint, - még mindig. Ennek jelentős hányada még az átalakulás öröksége: kétes követelés. De mégis: vajon kik lehetnek az MTV Rt. nemfizető vevői, ilyen hatalmas nagyságrendben?

(4) Egyéb értékpapírok: 2.013 millió forint értékben bankkötvény, - az ORTT-től "ajándékba kapott" koncessziós díjbevétel-részesedés. Parlagon heverő betét egy bankszámlán, - az összeg rendeltetése, jövője ismeretlen.Vajon adósság-törlesztésre, vagy székházépítésre fogják majd elkölteni?

(5) Tőketartalék: 1.564,4 millió forint. Vajon milyen céllal képezhették?

(6) Eredménytartalék: 1.827 millió forint. Technikai tétel; magyarázatát a beszámoló 13. oldalán találjuk. Vagyis az előző évek (!?) eredményét érintő ön-revíziós helyesbítésről van szó. Ez az eredménytartalék-képzés teljes egészében a jogelőd költségvetési szerv mérleg-helyesbítéseinek összegéből adódik, amely korrekció alapvetően ÁFA-visszaigénylésben öltött testet. A hasonló összegű likviditás-javulás, de az eredménytartalék növekedése sem az MTV Rt. érdeme.

(7) Céltartalék a várható veszteségekre: 734,5 millió forint. Miért kellett még 130 millió forintnyi képzést eszközölni, amikor a halmozott veszteségek nőttön nőnek? Mire szolgál ez a céltartalék?

(8) Hosszú lejáratra kapott kölcsönök: 240 millió forint. Mikor, mire?

(9) Szállítói tartozások: 2.893,1 millió forint. Mintegy nyolcszáz-milliós a növekmény, - ragyogóan mutatva az MTV Rt. romló fizetőképességét.

(10) Saját termelésű készletek állományváltozása: 1.104,3 millió forint.

Megintcsak az ún. "befejezetlen termelés" raktárra vétele, amelynek magyarázatát a szöveg 9. oldalán találjuk meg: "A készletek növekedését befejezetlen műsorok 1.032.577 eFt értékű készletrevétele okozza." Puff neki, - eddig ilyen nem volt (amit el is ismernek a 7. oldal tetején). Mitől lett mégis, hirtelen? Nyilván azért, mert azonos összegben javítja a gazdálkodás mérleg szerinti eredményét. De mi lehet az összeg mögött? Külső produceri irodáknak történt kifizetések? Ilyen nem lehet, mert a produkciós szerződések kivétel nélkül azzal a szöveggel köttetnek, hogy fizetni csak az adott műsor sugárzásának tényleges megtörténte után lehet. Netán befejezetlen belső műsorgyártás közvetlen költségeiről lenne szó? Mert ez végre-valahára az egyébként kapacitás-kihasználatlan, veszteséges Gyártóbázis megvalósult teljesítménye, "árbevétele" lehetne...

Ám ekkora volumenű befejezetlen belső műsorgyártás nincs. Sosem volt.

(11) Belföldi értékesítés nettó árbevétele: 18.399,6 millió forint. Tekintettel arra, hogy az üzleti terv csak 14,2 Mrd forintot irányzott elő, - a Média Törvényt megszegő túlreklámozás többletbevétele: 4,2 milliárd forint.

(12) Bérköltség: 5.913,2 millió forint. Személyi jellegű egyéb kifizetések: 489,5 millió forint. Együtt 6.402,7 millió forint személyijövedelem-kiáramlás, amelynek az effektív következménye, hogy: a személyi ráfordítások összege 2 milliárd forinttal meghaladta az 1997. évre jóváhagyott üzleti tervben elő-irányzott összeget! Ennyit a létszámleépítés gyakorlati eredményeiről...

(13) Egyéb ráfordítások: 3.364,4 millió forint. Elképesztő mértékű a költség-túllépés összegszerű mértéke az üzleti tervben rögzített 1.700 millió forinthoz képest. Vajon mi okozhatott 1,7 Mrd forint költség-többletet?

(14) Értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége: 18.008,5 millió forint. Tekintve, hogy az értékesítés nettó árbevétele összesen 19,2 Mrd forint (amiből 18,4 Mrd forint a reklám-és szponzorációs árbevétel!), - arra a kellemetlen következtetésre jutunk, hogy: a reklámtevékenység MTV Rt.-szinten összevont eredménye mindössze 1,2 Mrd forint! Ezzel még önmagát is csak nagynehezen tartja el, nemhogy a közszolgálatiságot... A közszolgálati műsorok gyártását és sugárzását ezek szerint egy az egyben az "Egyéb bevételek" (10.976,5 millió forint) finanszírozzák, vagyis kizárólag az állami költségvetés. (Ez viszont lehetetlen, hiszen az 1997. évi tényleges produkciós költség 18 Mrd forintot tett ki.) Ha nem így van, - úgy nem valós az "Értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége" 18 Mrd forintos összegének tartalma. Az MTV Rt. ugyanis közvetlenül kizárólag reklám-időt értékesíthet - műsorokat nem, azokat csak sugározza. Épp ezért értelmezhetetlen a "befejezetlen termelés" készletrevétele is.

(15) Az MTV Rt. valamennyi bevételét számbavéve: eredményül összesen 30.552,3 millió forintot kapunk. Az összes költség és ráfordítás együttes összege: 31.511,3 millió forint, - így a gazdálkodás éves eredménye 959 millió forint veszteség. A valós veszteség a legjobb esetben is legalább 2,0 Mrd forint.

A könyvviteli mérleg egy olyan társaság éves gazdálkodásának - rózsaszín - összképét mutatja, amely kiadásait bevételeiből fedezi, szinte problémamentesen önfinanszírozó, halmozottan egyre növekvő összegű tartalékokat képez, miáltal vagyonának összértéke is egyre nő. Pedig csak felpumpálják. A valóság azonban az, hogy a halmozott veszteség az, ami egyre növekszik, - miáltal a vagyon-vesztés fokozódik, gyorsul a vagyon felélése, az egyébként is immobil vagyon-elemek rohamosan értéktelenednek, a vagyon belső értéke folyamatosan hígul.

Az MTV Rt. lassan fizetésképtelenné válik, majd a felszámolás sorsára jut.

Tenni kéne már valamit!

Megjelent: a Magyar Demokratában, - 1998. július 30-ikán.

Utóirat: Utólag is elnézést kérek Megbízóimtól az írás újságírói hangvételéért, - ezt a mérlegelemzést eredetileg és alapvetően publicisztikai céllal készítettem...


Harmincegyedik fejezet

Értékelő jelentés Dr. Bakó Lajos úrnak, a kuratórium elnökének

Czike Tanácsadó Szolgálat Mellékletek:

Czike László pénzügyi tanácsadó - az 1997. évi mérleg elemzése

------------------------------------------------ - az 1998. évi mérleg elemzése

Magyar Televízió Közalapítvány és Rt.

------------------------------------------------

Dr. Bakó Lajos úr, a Kuratórium elnöke, és

Dr. Szabó László Zsolt úr, az MTV Rt. elnöke

részére

1810 Budapest, Szabadság tér 17.

Tisztelt Uraim!

Köszönettel vettem az MTV Rt. könyvviteli mérlegének és ügyvezetői beszámolójának nagyvonalú ellenőrzésére, elemzésére és értékelésére adott szíves megbízásukat, amelyet számomra Dr. Skultéty Sándor, vezető jogtanácsos úr közvetített, - 1999. július 9-ikén. A nagyjelentőségű feladat elvégzését 10 naptári napos határidőre vállaltam, így jelentésemet folyó hó 20-ikán átadom.

Külön köszönettel tartozom a részemre összeállított összefoglaló dokumentáció célirányos teljeskörűségéért. Az általam átvett dokumentumok a következők:

· Az MTV Rt. 1997. évi gazdálkodásáról szóló táblázatos mérleg + mellékletek

· Az MTV Rt. 1997. évi gazdálkodásáról szóló elnöki beszámoló + mellékletek

· Az MTV Rt. 1997. évi mérlegéhez kapcsolódó könyvvizsgálói jelentés

----------------------------------------------------------------------------------------------

· Az MTV Rt. 1998. évi gazdálkodásáról szóló táblázatos mérleg + mellékletek

· Az MTV Rt. 1998. évi gazdálkodásáról szóló elnöki beszámoló + mellékletek

· Az MTV Rt. 1998. évi mérlegéhez kapcsolódó könyvvizsgálói jelentés.

Magától értetődő, hogy a felsorolt átfogó dokumentumok a gazdálkodás egészének értékelését, egy nagyvonalú (összehasonlító) mérlegelemzés-, illetve lényegi konzisztencia-vizsgálat elvégzését lehetővé teszik - erre vállalkoztam! -, ugyanakkor "kvázi-végeredményként" nyilván felvetődik majd egy sor olyan kérdés, amelyek teljes bizonyossággal való megválaszolása kizárólag egy újabb, még mélyebb, és így már az analítikus nyilvántartások részbeni áttekintését is megkövetelő részletes vizsgálat elvégzése révén válik csak lehetségessé.

Ez utóbbira is szívesen vállalkozom majd, erre irányuló megbízás keretében.

A jelen elemző értékelés során elkerülhetetlen lesz bizonyos kritikai hangvétel (stílus) alkalmazása, minősítő kritikai észrevételek megtétele, illetve szükség szerint különböző (esetleg személyi) konklúziók levonása is, amit természetesen kizárólag a számviteli/dokumentális tényekre hivatkozva fogok megtenni.

E megjegyzést azért tartom fontosnak, mert a kapott dokumentáció - már egy első, nagyvonalú áttekintés alapján is! - olyan (negatív és baljós) tényeket tartalmaz, amelyek javarészt önmagukért beszélnek. A számviteli tények tartalma objektív, így azok értékelő minősítése is minden szubjektivitástól mentes. Maga a gazdálkodás folyamata azonban szubjektív vezetői döntések sorozata, amelyek végkövetkezményei a könyvviteli mérlegben tárgyiasulnak. Emiatt az objektív mérleg adatai a szubjekív gazdálkodót minősítik.

Elemző értékelésem során igyekszem feltárni azokat az ok-okozati össze-függéseket is, amelyek a szintetikus mérlegadatok mögött explicite/implicite meghúzódnak, - sőt, ha tudom, azt is megmondom: mi, miért és hogyan történ(hetet)t.

Végsősoron reális és objektív összképet adok az MTV Rt. aktuális vagyoni és pénzügyi helyzetéről, emellett - ismerve a tulajdonos és az ügyvezetés konszolidációs törekvéseit, terveit - igyekszem megállapítani a Részvénytársaság mobil és immobil vagyonértékét is, annak érdekében, hogy abszolút világossá váljék: lehetséges-e az MTV Rt. elképzelt reorganizációját önerőből, utólag végrehajtani, vagy sem?! Következtetéseim alapján természetesen átfogó ajánlásokat, javaslatokat is fogok tenni, amelyek a helyzet megoldását elősegíthetik.

A kapott megbízás teljesítését szakmai vizsgamunkának tekintem, - tekintettel arra, hogy Elnök Urak csak hírből, illetve néhány korábbi jelentésem/írásom alapján ismer(het)ik eredményeimet; másrészt amiatt is, mert a számvitel és a mérleg bonyolult, összetett, komplex, száraz és objektív szakmai dolgok, amelyek elemzését, "mérlegelését" csak nagyon komolyan szabad végezni. Engedtessék meg ugyanakkor a számomra, hogy ezekről a komoly dolgokról könnyed, szellemes és színes, tréfás, sőt, néha irónikus stílusban írjak, ami kizárólag azt a nemes célt szolgálja, hogy az egyébként elborzasztó tények összefüggései író és olvasó számára egyaránt elviselhetőbbekké váljanak...

Mentségemre szolgáljon, hogy az MTV Rt. 1997. évi gazdálkodásáról szóló könyviteli mérlegét éppen egy évvel ezelőtt már részletesen kielemeztem, így ezt most nem kell újból elvégeznem, - másrészt bízvást hivatkozhatom rá.

Merthogy a két mérleg természetesen folyamatszerűen szervesen összefügg.

Bátorkodom a hivatkozott publicisztikai elemzést - megjelent: 1998. július 30-ikán a Magyar Demokratában (lásd: az előző fejezetben!) - jelentésemhez mellékletként csatolni, részben annak bemutatása céljából is, hogy a dolgok (maga)tehetetlenségénél fogva bizonyos események, folyamatok bekövetkezése azért nagyjából előre is látható volt. Ezzel persze semmi olyat nem akarok mondani, hogy: bezzeg én jóelőre megmondtam,'s mégsem hallgattatok rám! Ezen már régen túlvagyunk.

Tisztelettel ajánlom magamat:

Vác, 1999. július 19.

Czike László

1.

Visszatekintő analízis, - prekoncepció és prejudikáció nélkül

Előre bocsátom, hogy a tárgykörben sem rokona, sem ellensége nem vagyok senkinek, így elemző/értékelő tevékenységem, a tárgyban alkotott értékítéleteim nem összeférhetetlenek. Munkám célja az MTV Rt. talpraállításának elősegítése.

Nem én tehetek arról sem, hogy most kívülről kell legbelülre néznem és látnom.

Ezúttal korántsem publicisztikát írok - hanem objektív mérlegelemzést! -, még-sem játszhatom el a semleges, „konszenzusos szolgalélek” szerepét, mintha mit sem értettem volna meg a közelmúltban lezajlott „közszolgálati” eseményekből! Arról nem is szólva, hogy az 1998. évi könyvviteli mérleg adatai, "eredményei" holmi naív/pártatlan szemlélettel mindenki számára örökre megérthetetlenek, áttekinthetetlenek maradnának. A múltból következik a jelen, 's részben még a (közel)jövő is. Elszámoltatás most sem volt, - így hát vissza kell tekintenünk a közelmúltba, hogy elkerülhessük a kölcsönös szembekötősdit...

Szükségesnek tartom ezért előzetesen rögzíteni a következő tényeket:

· Az 1996. évi Média Törvényt (I.) megalkotó Országgyűlés nem a jó gazda gondosságával járt el, amikor az MTV Rt. alapító kondícióit meghatározta. Nem történt meg a volt költségvetési intézmény kötelező reorganizációja, adósságainak konszolidációja. Pénzeszközök helyett adósságokkal indult. Gazdálkodását kezdettől fogva végzetesen terhelte az örökölt költségvetési szervezet és szemlélet, az elavult technika és technológia, a sokszoros létszám-felesleg, a méregdrága sztárprodukciók horribilis költsége, valamint a szak-képzett és tapasztalt gazdasági szakemberek, vezetők nyomasztó hiánya.

· Az MTV Rt. első legitim elnöke (átalakulás után: 1996. X. 1-től), a bölcsész Peták István részben objektív, részben szubjektív okokból nem volt képes az MTV Rt.-t prosperáló üzleti társasággá alakítani, ugyanakkor vitathatatlan érdeme (!), hogy ugyan a Média Törvény előírásait megszegő túlreklámozás révén, de mégis sikeresen megóvta az MTV Rt.-t a jelentős vagyonvesztéstől. Pályázata megvalósítására 4 évet kapott, - ám 1 év elteltével felmentették.

· Peták István leváltása (1998. január 6.) alapvetően gazdálkodási okokra való hivatkozással történt, oly időpontban, amikor a gazdálkodás éves számviteli eredménye nem is volt még ismert. A Felügyelő Bizottság burkolt formában különböző törvénysértésekkel, joghátrányos szerződések aláírásával, a szám-viteli fegyelem megsértésével, gondatlan gazdálkodással vádolta meg Peták elnököt. Fergeteges sajtó-hecckampány célzott háttér-támogatásával, többszöri eredménytelen kísérlet után végül sikerült elérni, hogy a Kuratórium Elnöksége eltávolítsa az elnököt, és különböző mondvacsinált jogcímeken hatósági eljárásokat is kezdeményezzen ellene, amelyeket azután alaptalanságuk folytán sorban leállítottak. Máig nem tudjuk - a közvélemény sem -, hogy mi lehetett a leváltás valódi oka...?

· Az MTV Rt. gazdálkodásának 1997. évi mérleg szerinti eredménye kereken 1,0 milliárd forint veszteség volt, ami azt jelenti, hogy az Rt. az átalakulását követő első teljes évben - ami egyben a Média Törvény alkalmazásának első, "kísérleti éve" is volt! - jegyzett tőkéjének mindössze 1/16-odát veszítette el. A Peták által irányított MTV Rt. már aláírt szuperprodukciós szerződéseket örökölt, amelyek csillagászati költségeit törvénysértő túlreklámozással elért bevételekből finanszírozta. Ám ez a megközelítés csupán az érem egyik - bürokratikus - oldala. A másik oldala az az üzleti valóság, hogy t.i. az MTV Rt. sikeresen megvívta reklámharcát az egyidejűleg megalakult multinacionális tulajdonú kereskedelmi televíziókkal, padlóra küldve azokat a reklám-piacon!

· Horváth Lóránt ügyvezető alelnökségének éve (1998.) az MTV Rt. tökéletes leépülésének, anyagi és morális szétesésének időszaka lett. A reklámbevétel kevesebb, mint harmadára apadt, ami nem egyszerűen a Média Törvény elő-írásainak tiszteletéből, maradéktalan betartásából ered. Mindeközben a rá-fordítások nem nagyon csökkentek, - annak ellenére sem, hogy a drága szuper-produkciók (Friderikusz, Kepes, Vágó, Frei, Űrgammák, stb.) sorban át-pártoltak a konkurenciához, vagy megszűntek. Az MTV Rt. gazdálkodásának 1998. évi mérleg szerinti eredménye 8,1 milliárd forint veszteség, ami azt jelenti, hogy az alapításkori jegyzett tőke több, mint 50 %-a odalett! Se reklám, se produkció, - se pénz, se posztó: a veszteség pedig láthatólag nőttön nő! A legdöbbenetesebb azonban az, hogy ezt most senki nem firtatja. Miért?!

· A csődhelyzet és a fizetésképtelenség teljes egészében 1998. "termése", mint ahogy a fele vagyon (és vele a fele királyság!) elveszítése is. Ám ez nem egy-szerűen mennyiségi kérdés! Nem csupán annyi történt, hogy 1998-ban éppen nyolcszor annyi veszett el, mint 1997-ben, - mert ezzel átestünk a holtponton. Kétségessé vált, hogy az MTV Rt. talpraállhat-e egyáltalán vagyoneladásból. Kétségessé vált, hogy maradék vagyonából kifizethetők-e összes tartozásai. A megmaradt vagyont ugyanis még 10 milliárd forintnál több tartozás is terheli. Az MTV Rt. 1998-ban tehát valójában a teljes vagyonát felélte.

2.

Az 1997. évi mérleg elemzésének aktuális (átívelő) megállapításai

A Magyar Televízió Rt., gazdálkodásának "tehetetlenségi nyomatéka" - több, párhuzamosan egyirányba ható ok miatt is - gyakorlatilag végtelen. Ráadásul: valamit elrontani sokkal könnyebb, mint reménytelen helyzetből feltápászkodni. Peták István tévéelnök ugyan nem tett semmilyen csodát, ámde nem is rontott el helyrehozhatatlanul/visszafordíthatatlanul semmit. Aki a rontást egyszer elkezdi, többé nem hagyhatja már abba, - végigcsinálja...

A két számviteli mérleg között inflexiós időpont éktelenkedik: 1998. január 6.

A jó tendenciák ekkortól megszüntek, - a rosszak ugrásszerűen felerősödtek.

Vízválasztó ez a nap, - előtte: "Még nem késő", utána pedig: talán már...

A két egymás után következő év mérlegének legfontosabb jellemzőit vizsgálva szembetűnő a különbség: érezhető egy "folytonosság", de tapintható a törés!

Az elmondottak alátámasztására felidézem egy évvel ezelőtti megállapításaimat, amelyek alapján mindkét alapvető tendencia felismerhetően kirajzolódik, hogy azután végkimenetelében majd az 1998. év mérlegében teljesedjék ki.

· A tárgyév mérlegét Horváth készíttette, - Peták egészéves gazdálkodásáról!

· Az MTV Rt. 1997-ről szóló mérlege a jó gazdálkodás látszatát keltette.

· "Jól működő" céghez nem kell kormánybiztos, - csődbiztosra így nem is volt szükség. Ilymódon az ideiglenes ügyvezető másfél évig uralkodhatott.

· Befejezetlen termelés: 1.033 Mft. Az adásba még nem került produkciók ún. "befejezetlen termeléskénti" készletrevétele - mint saját teljesítmény - azonos összegben javítja a gazdálkodás eredményét. Node az MTV Rt. cseppet sem filmgyár! Az adásba kerülés nem értékesítés, így a befejezetlen termelés iparból kölcsönzött kategóriája a televízió számvitelében nem egyéb fikciónál. Az 1996. december 31-iki állomány mindössze 0,3 Mft összegű volt.

· Saját termelésű készletek állományváltozása: 1.104 Mft, - az ominózus "be-fejezetlen termelés" raktárra vételének eredményjavító teljesítményi értéke. Ez Horváth Lóránt alelnök óbudai gyártóbázisának hasznos teljesítménye...! Miért gyárt az MTV Rt. olyan produkciókat raktárra, amelyek talán soha nem kerülnek adásba, - amikor műsorok vásárlására sincs pénze?!

· Értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége: 18,0 Mrd forint. Tekintettel arra, hogy az MTV Rt. közszolgálati műsorszolgáltató (média-) részvénytársaság (tehát nem filmgyár, amely a produkcióit a filmpiacon értékesíti!), közvetlen értékesítésként csak és kizárólag a reklám-műsoridők, illetve a műsoros videokazetták értékesítése (S = 17,9 Mrd forint) jelenhet meg, amiből az is következik, hogy a közvetlen értékesítés üzleti eredménye lényegében zéró. Ez egyben azt is jelentheti, hogy a közszolgálati (és a szórakoztató!) műsorok gyártását és sugárzását szinte teljes egészében az "Egyéb bevételek" (11 Mrd forint) finanszírozzák, vagyis kizárólag az állami költségvetés. (Kiegészítő megjegyzés: az MTV Rt. által sugárzott műsorok nagyobbik hányada külső-, kisebb része pedig belső előállítású produkció. Ezek összes költsége 18 Mrd forint volt, amiből viszont egyetlen forint sem lehet az értékesítés közvetlen költsége, hiszen az MTV Rt. a vásárolt-, illetve a saját gyártású produkcióit nem értékesíti, hanem csak kisugároztatja, szolgáltatja. Éppen emiatt válik értelmezhetetlenné az ún. "befejezetlen termelés" készletrevételezése is. Az MTV Rt. 1998-tól könyvileg elkezdett - ráadásul 1 évre "visszamenőleges hatállyal"! - úgy viselkedni, mintha önmaga filmgyára lenne, amely saját elő-állítású műsorait önmaga számára kvázi-felvásárolja, hogy befejezetlenként raktározhassa azokat, míg adásba nem kerülnek. Mindez merő ellentmondás: (1) Az adásba kerülés nem értékesítés. (2) Az MTV Rt. nincs kereskedelmi értékesítési kapcsolatban a nézőkkel, tehát nem eladó, - a néző, az előfizető pedig nem vevő. (3) A befejezett produkció akkor is késztermék, ha még nem került, vagy sohasem kerül adásba. (4) Készterméket viszont csupán 71 eFt összegben raktároznak. (5) Akkor mi a kész-, és mi a "befejezetlen" termelés? Mert a befejezetlen állományból értékesítés előtt előbb késztermék lesz! (6) Önmaga számára az MTV Rt. semmit nem értékesít, még ún. "társüzemi szolgáltatások" szintjén sem. (7) Akkor mi lehet a befejezetlen leltárak alapja? Miszerint zajlik a termékek/produkciók befejezetlenné, félkésszé, és/vagy késztermékké minősítése? (8) Mi értelme van kész műsort raktározni, befejezetlen termelésként készletre venni? (9) Milyen célból készülhet műsor, ha egyszer nem kerül adásba? (10) Miként keletkezhet, növekedhet ez az állomány? (11) Miként jelenik meg az ún. "befejezetlen termelés" naturális tartalma a leltárban: "szcenáris kellékek", anyagok, - avagy 1 db műsoros kazetta formájában? (12) Az "értékesítés árbevétele és közvetlen költsége" mérleg szerinti tartalma eltérő, - zavaros, megalapozatlan és ellentmondásos. (13) A könyvviteli mérleg gyenge pontjai tehát: saját termelésű készletek állományváltozása, befejezetlen termelés, félkész termékek, késztermékek, értékesítés árbevétele és közvetlen költsége. Csupa szabad játék-lehetőség!)

"Az MTV Rt. 1997. évi könyvviteli mérlege egy olyan részvénytársaság gazdálkodásának rózsaszín összképét mutatja, amely kiadásait a bevételeiből fedezi, szinte problémamentesen önfinanszírozó, halmozottan egyre növekvő összegű tartalékokat képez, miáltal vagyonának összértéke is egyre nő. Pedig csak felpumpálják! A valóság az, hogy a halmozott veszteség nő, miáltal a vagyonvesztés fokozódik, gyorsul a vagyon felélése, az egyébként is immobil vagyonelemek elértéktelenednek, a vagyon belső értéke folyamatosan hígul. Az MTV Rt. lassan fizetésképtelenné válik, majd a felszámolás sorsára jut."

Írtam 1998. július 30-ikán. Most tekintsük át ugyanezt, az 1998-as mérlegben!

3.

Az 1998. évi mérleg elemzésének aktuális ("átívelt") megállapításai

A most elemző értékelés céljából kézhezkapott mérlegben kísértetiesen ugyan-azok az anomáliák "köszönnek vissza", amelyeket már az előző év mérlegének elemzésekor kritika tárgyává tettem. Mielőtt azonban sorjában áttekintenénk a folyamatosan felerősödő negatív változásokat, - egy rövid, igaz történet.

Felismerve a feltárt furcsa mérleg-összefüggések elvi jelentőségét, - nyilvános sajtóvitát kezdeményeztem a Napi Magyarországban, amelynek megjelentetésére Tóth Szabolcs Töhötöm újságíró vállalkozott is.

Miután megismertettem vele a dolgok lényegét, cikket írt belőle, amelyet egy-részt bemutatott Horváth Lóránt ügyvezető alelnöknek, másrészt nyilatkozatot kért tőle a felvetett kérdésekről. Az alelnök minden kérdést meg is válaszolt.

Az összefüggések mindkét oldalról kapott magyarázatát összefoglaló, már be is tördelt írásnak az 1998. augusztus 7-iki, majd a 8-iki számban kellett volna nap-világot látnia, de nem így történt. T.SZ.T. elmondta, hogy Horváth Lóránt előző este bement a szerkesztőségbe, és kivetette a kész cikket a lapból. Érthetetlen...

Az 1997. évi mérleghez fűzött megjegyzések "aktualitása/fejlődése" 1998-ban:

· A tárgyév mérlegét Horváth készíttette, - önmaga egészéves gazdálkodásáról.

· Az MTV Rt. 1998-ról szóló mérlege növeli (!) a jó gazdálkodás látszatát.

· A kormányváltást követően, az MTV Rt. fizetésképtelenségének kiderülésekor állítólag "szóba került" Korda Judit (vállalkozási főigazgató) csődbiztosi megbízatása, ám Horváth Lóránt ügyvezető alelnök felmondott neki. Azután következett (volna?) Kiss T. Anna, majd később "ténylegesen" Such György pénzügyi alelnöki kinevezése, - azonban a pénzügyi-, a gazdálkodási-, és a számviteli folyamatokat megszakítás nélkül Ragáts Imre mérnők irányítja, különösen miután korábbi főkönyvelőjének, Szilágyi Gyöngyinek is csendben felmondott. A káosz személyi is!

· Befejezetlen termelés: 1.435 Mft. Az adásba nem került filmek állománya tehát másfélszeresére nőtt, még tovább fokozva a növekvő saját teljesítmény, az eredményes gazdálkodás látszatát. Az MTV Rt. 5 milliárd forinttal tartozik külső szállítóinak, - ámde raktárra termeli saját produkcióit. Ilyen gazdag! Ne legyenek illúzióink: Horváth Lóránt óbudai gyártóbázisa ma is prosperál. Az embernek óhatatlanul az a kényszerképzete támad, hogy a bojtár-utcai mű-holdbázis változatlanul sztahanovista termelékenységgel ontja magából a jobbnál jobb produkciókat, ezek azonban hosszabbodó sorokban sorakoznak a befejezetlen filmek raktára roskadásig zsúfolt polcain, türelmesen várják, hogy végre adásba kerülhessenek, de nem kerülhetnek ám, mert annyi a még náluk is jobb (és olcsóbb!) bel-és külföldi, vásárolt film, hogy a raktárra termelt "befejezetlenekre" egyszerűen nem jut műsoridő! Ismét kiemelem: az ún. befejezetlen állomány 1996. végén csak 0,3 Mft volt!

· Vevőállomány: 1.659 Mft (felére csökkent), jelentős hányada kétes követelés. A behajthatatlan állomány 734 Mft, vagyis a megmaradt kintlévőség közel fele. Fontos lenne tudni, mely cégek, és vajon miért/mióta nem fizetnek a királyi televíziónak, hogyan is állnak a peresített követelések, ám nem is ez a lényeg. Lényegesnek én azt tartom, hogy még a könyvvizsgáló is (!) pozitívan nyilatkozik erről, minthacsak örömteli tény lenne a vevőállomány ilyen mértékű "leszorítása"! Pedig csupán a következőkről van szó: (1) Az MTV Rt.-t nem csupán nagy halom adóssággal, hanem szinte ugyanekkora "halom" kétes követeléssel (magyarán: fiktív aktívával) alapították. (2) Ami nem volt kétes, 2,5 év alatt önmagától ennyire leapadt. (3) Ma már a valós és a kétes követelések is egyaránt csekélyek. Fogyatkozó realitások és illúziók, - miért olyan "örömteli eredmények" ezek?!

· Egyéb értékpapírok: az ORTT végülis ezügyben is "beadta a derekát", - az ügyvezető alelnök kérésére engedélyezte, hogy a budapesti Atlétikai Európa-bajnokság közvetítéseinek ráfordításait a koncessziós díjbevételi részesedés összegéből finanszírozzák. A maradék: mindössze 715 Mft. Vagyonvesztés!

· Tőketartalék: 1.564 Mft, - változatlan összegben. Fikció volt, az is marad(t).

· Eredménytartalék: a korábbi 1.827 Mft (technikai tétel) 682 Mft-ra apadt.

· Céltartalék a várható veszteségekre: a korábbi 734 Mft 373 Mft-ra apadt, ám ennyi céltartalék még mindig létezik, noha már minden egyéb elúszott (?!).

· Szállítói tartozások: 5.621 Mft, - ami azt jelenti, hogy az MTV Rt.-nek az Antenna Hungária Rt.-vel, s a produceri irodákkal (külső filmgyártókkal) szembeni eladósodása 2,7 Mrd Ft-tal, lényegében a duplájára nőtt. A szállítói kötelezettségekkel szemben minimális összegű vevőállomány (0,9 Mrd Ft!) áll, miáltal az MTV Rt. "egyoldalú" kereskedelmi/szolgáltatási kapcsolatokat valósít meg: a vevői fizetnek, a tartozásai viszont halmozódnak.

· Egyéb rövidlejáratú kötelezettségek: címen elsősorban az MTV Rt. adó-és társadalombiztosítási tartozásai szerepelnek, amelyek összege egy év alatt (kamatok nélkül) 1.365 Mft-ról 3.632 Mft-ra, vagyis 166 %-kal nőtt. Eme tartozások ellentételezéseként az APEH együttesen 4,2 Mrd forint összegű jelzáloggal terhelte meg a Szabadság tér 5-6., illetve 17. alatti ingatlanokat. A tárgyi kötelezettségek 1999-ben persze jelentősen tovább halmozódtak.

· Saját termelésű készletek állományváltozása: 387 Mft, amellyel egyrészt - azonos összegben - tovább nőtt a már észrevételezett befejezetlen állomány (2 év alatt 1.491 Mft a növekmény!), másrészt legalábbis látszólag, hasonló összeggel javult a gazdálkodás könyvviteli mérleg szerinti eredménye. Az ún. "befejezetlen termelés" raktárravételének ez a magyarázata. Befejezetlenként tárolják a kacatot, hogy technikailag szépítse a mérleget...

· Értékesítés nettó árbevétele: 8,1 Mrd forint, ebből a reklám-és szponzorációs bevételek 6,6 Mrd forintot tettek ki. Az MTV Rt. tehát elveszítette azt a biztos reklám-piacot, amelyet a kereskedelmi televíziókkal szemben folytatott előző évi konkurencia-harcban egyszer már megnyert. Reklám-bevételei 63 %-kal csökkentek, ami csak szándékossággal magyarázható, hiszen ilyen mértékű dilettantizmus, vagy "pech-széria" nem létezik. Korábban Peták tudatosan túlreklámozott, - most Horváth éppúgy tudatosan, de alul. Gyakorlatilag önként átengedte a terepet, a reklám-piacot az ellenfeleinek. Miért?!

· Személyi jellegű kifizetések összesen: 5.724 Mft, ami azt jelenti, hogy a bér-, és egyéb személyi jövedelem-kiáramlás még mindig mintegy 90 %-a a meg-előző évinek, tehát a létszám-felesleg változatlanul tetemes mértékű. Ennél is riasztóbb az üzleti összkép, ha tekintetbe vesszük, hogy a részvénytársasági formát a Média Törvény kifejezetten a változó piaci körülményekhez történő fokozott alkalmazkodó-képesség, a gazdálkodás rugalmasságának biztosítása érdekében választotta! Az önfinanszírozás kényszere éppen azt jelenti - addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér! -, hogy még egyébként vétlen vészhelyzetben (vis maior esetén) is a zsugorodó bevételek szintjéhez kellett volna igazítani a foglalkoztatást és annak bérvonzatát. Az MTV Rt. önként lemondott reklám-piacáról, miáltal az értékesítés nettó árbevétele az előző évi szint mindössze 42 %-ára olvadt, így az összes ráfordítások majdnem fele (!) egyszerűen fedezetlenül maradt, - horribilis veszteséget idézve elő. Tehát nemcsak hogy az előírt és sokat emlegetetett, "programszerű" létszámcsökkentést "sikerült" kvázi-elszabotálni, hanem a részvénytársasági gazdálkodás követelményeit is figyelmen kívül hagyták. Az ideiglenes ügyvezető alelnök - legitimitás és jó-darabig tulajdonosi testület nélkül! - tehát (minden szóbeli ígérete ellenére) gyakorlati "eredményeit" tekintve kizárólag bevétel-csökkentő és ráfordítás-megőrző intézkedéseket realizált, ami meglepő és megdöbbentő. Mintahogy kereskedelmi és költségvetési kapcsolataira a "vásárolj, dolgoztass, működj, - de ne fizess és ne adózz!" alapelv a jellemző (lásd: a vevő/szállító-állományt és az egyéb tartozásokat!), úgy részvénytársasági gazdálkodását a "létszámhoz ne nyúlj, költekezz, ne törödj a költségekkel, de a bevételekkel sem!", szintén „pragmatikus” gondolkodásra valló mentalitás fémjelzi. Szomorú tények ezek.

· Értékesítés elszámolt közvetlen önköltsége: 13,2 Mrd forint, ami rendkívül furcsa, ha figyelembe vesszük, hogy a reklám-műsoridők, illetve a műsoros videokazetták értékesülése (S=6,7 Mrd forint) alig éri el az önköltség felét! Az MTV Rt. üzleti/kereskedelmi tevékenysége tehát súlyosan veszteségessé vált. (A saját, és/vagy az egyéb produkciók előállítási költsége - mint ezt már a 1997. évi mérleg elemzésében is említettem - e mérlegsor összegében nem szerepelhet, mert ezek a ráfordítások nem az értékesítés árbevételéből "térülnek meg", hanem az ún. "egyéb bevételek"-ből, vagyis az államtól a műsorszolgáltatásért kapott előfizetői-díjhányadból! Ez az összeg 1997-ben 4,4 Mrd forintot, 1998-ban pedig 4,7 Mrd forintot tett ki, - ami persze távolról sem fedezi az MTV Rt. produkciós költségeit. Éppen ez a dolog lényege! 1997-ben Petáknak még sikerült túlreklámozással "kitermelnie" a műsorok készítésének csillagászati költségeit, - 1998-ban Horváth ezt már meg sem kísérelte: csökkent, ami csökkent, romlott ami romlott, nőni nem nőtt semmi.) Mint láthatjuk, zavaros az egész! Értékesítés nettó árbevétele és önköltsége - legalábbis a mérleg számadatai alapján - nem vethetők egybe, a szintetikus elszámolás alapján semmi nem állapítható meg, a tények nem elemezhetők. Sem a reklám, sem produkciók valós önköltsége nem regisztrálható. Gyártás, készletezés, értékesítés, szolgáltatás, árbevétel és finanszírozás közgazdasági/ számviteli kategóriái a legkülönbözőbb szempontok alapján keverednek "vegyes-felvágottá", - a sutba dobják a mérhetőség követelményét. Milyen számvitel az, amely mérés helyett leplez?! A lényeg ugyanis a következő: mennyibe kerülnek az MTV Rt. produkciói, jövedelmezőek-e, ha pedig igen, akkor kinek, mennyire, - illetve ki és miből finanszírozza e költségeket?! Az alapkérdések a mérleg alapján "természetesen" nem válaszolhatók meg, mert a számvitel adataiból eredeztethető bármilyen feltételezés ellenkezője sem igaz. Az értékesítés nettó árbevételében túlnyomórészben csak a reklám árbevétele szerepel, amelynek igazából alig van/lehet költsége, - az értékesítés közvetlen költségeiben pedig (tévesen!) a produkciók költségei is, amely ráfordításoknak viszont a közvetlen árbevételi oldala hiányzik. Tökéletes a zűrzavar. Objektív mérés nélkül pedig vak vezet világtalant, a valós kérdések fel sem tehetők (így válaszolni sem lehet rájuk), az alapkonfliktus rendezhetetlen. Az MTV Rt. közszolgálati médium, vagyis olyan részvénytársaság, amelynek az egyik fele: műsorszolgáltató (közhasznú) társaság, - a másik fele: üzleti (reklám) társaság. (Megjegyzem: "harmadik", vagyis produkciós/filmgyártó fele - természetesen nincs.) A közszolgálati műsorok finanszírozására az előfizetői-díjhányad szolgál, illetve fordítható, - a szórakoztató produkciók költségeit pedig a reklám-bevételnek kell(ene) fedeznie. Mivel nem fedezi (1997-ben fedezte!), - egyetlen megoldásként marad a számviteli ködösítés. A köz-szolgálati televízió így valójában a producerek üzleti titkait fedezi. Mellesleg: amennyiben e sor adata (13,2 Mrd forint) tévesen mégis a műsorkészítési költségeket tartalmazná, úgy - éppenhogy az előbb elmondottak tükrében! - ismét csak felmerül "a takaró hossza"-probléma, merthát 6,6 Mrd forintnyi reklám-bevételből ugyebár nem lehet 13,2 Mrd forintnyi produkciós költséget fedezni!! Ime a közszolgálatiság számvitele és pénzügyei...

· A mérleg eredménye: a számviteli adatok alapján 8,1 Mrd forint veszteség, ez egyrészt nyolcszor annyi, mint 1997-ben volt, másrészt az "eredményeket" összesítve, halmozottan 9,1 Mrd forint vagyonvesztésnek felel meg. Az eredményági vagyonvesztés valós összege azonban ennél nagyobb, hiszen az ún. "befejezetlen termelés" halmozódó készletrevétele egyfelől teljesen megalapozatlan, másfelől nyilván "teljesítménybemutató és eredményjavító" célzattal történt, hogy e költségek "kiemelésével" saját árbevételt kreáljon. E befejezetlen termelés egyrészt teljesítményi értékként, másrészt aktívaként is egyaránt fiktív. Ezen az alapon bármelyik filmkazetta "befejezetlen" lehet. E tételt eredményrontó korrekcióként (1,1 + 0,4 = 1,5 Mrd forint) figyelembe véve, adódik, hogy a korrigált gazdalkodási veszteségek halmozott összege, a halmozott eredményági vagyonvesztés: 10,6 Mrd forint.

· Az MTV Rt. jegyzett tőkéje: alapításkor 16,1 Mrd forint volt. Ezt az értéket egyelőre csak a halmozott eredményági vagyonvesztés összegével csökkentve azt kapjuk, hogy a jegyzett tőke aktuális értéke (16,1 - 10,6) ma 5,5 Mrd forint. Ezzel szemben az MTV Közalapítvány Kuratóriumának Elnöksége (az MTV Rt. vagyona felett a tulajdonjogokat gyakorló testület) 1999. július 8-iki ülésén - éppen az 1998. évi könyvviteli mérleg adatai alapján! - eldöntötte, hogy az MTV Rt. jegyzett tőkéjének értékét 8,0 Mrd forintra szállítja le. Még mindig „kincstári optimizmussal” tekintenek előre, rózsaszínbe látva a jövőt...!

4.

Az 1998. évi mérleg kiegészítő mellékletének (1999. IV. 23.) elemzése

ad. Saját termelésű készletek (értsd: "befejezetlen termelés")

Horváth Lóránt beszámolójából: "A saját termelésű készletek változásairól - a televideo műsoros kazetták kivételével - az Rt. nem vezetett folyamatos mennyiségi és értéknyilvántartást. Az éves zárlatkor (évente egyszer) azokat tényleges mennyiségi felvétellel leltároztuk, 's ez alapján állapítottuk meg a készletek értékét, 's csak az állományváltozást könyveltük (szcenika, szállítás, nyomda, stb.)." Adásba-kerülésről szó sem esik. Ehhez kommentár sem kell...

ad. Eszközökhöz kapcsolódó kiegészítés

"A készletek növekedését a befejezetlen műsorok készletváltozása okozza, egyéb készleteink csökkentek. A befejezetlen műsorok készletnövekedése azt bizonyítja, hogy jelentős azon műsorok értéke, amelyek a tárgyévben felmerült költségek ellenére csak a következő év(ek)ben kerülnek adásba." Megjegyzéseim: (1) A készletrevételezés olyan külön intézkedés alapján történt, amelynek reális alapja semmilyen vonatkozásban nincs, ráadásul a tisztánlátás növelése helyett a káosz elhatalmasodását idézi elő. Mint szubjektív intézkedés inkább magyarázatra és indoklásra szorul, mintsem önmagában bármit is bizonyítana. (2) Az előzőekben levezettem, hogy az MTV Rt. produkciós költségei (13,2 Mrd forint) meg-haladták a reklám-bevételek (6,6 Mrd forint), valamint az előfizetői-díjhányad (4,7 Mrd forint) együttes összegét is, vagyis relatíve túlterjeszkedtek minden lehetséges határon. Csak gratulálni lehet ahhoz a takarékos gazdálkodáshoz, mely lehetővé tette, hogy a szűkös pénzügyi keretekből - a közpénzes-és egyéb tartozások exponenciális növekedése mellett - még a befejezetlen állomány kitartó növelésére is futotta! A távoli jövő műsorairól sikerült gondoskodni... (3) Nem attól befejezetlen egy műsor, hogy nem kerülhetett még adásba, hanem attól, ha még nincsen kész. Ezért viszont szintén felelősség terhelhet valakiket. (4) Az ok-okozati összefüggés így éppen fordított: ami nem került, azért nem került adásba, mert nem lett kész, - ezeket akár tákolmányoknak is nevezhetjük. Készséggel elhiszem, hogy a félkész filmek állománya folyamatosan növekszik és lassan elborítja az MTV Rt. raktárait és mérlegét is, ám az "értékük" épphogy nem teljesítmény, és nem eredményjavító, hanem kidobott költség, selejt, ami a veszteségeket növeli. Nem aktíva tehát, hanem újabb, nyomasztó passzíva.

(5) A "forgalom adatai" szerint 1998. folyamán 1,1 Mrd forint "értékben" vettek készletre befejezetlen műsorokat. Emellett: 0,4 Mrd forint az "értéke" azon műsoroknak, amelyeket már több mint egy éve befejezetlenként tartanak nyilván. Az MTV Rt. "titokban" mammut-filmgyár, óriási selejthányaddal...

ad. Forrásokhoz kapcsolódó kiegészítés

Kulcsfontosságú fejezet-részhez érkeztünk, amelyből részletesen kitűnik majd, hogy az MTV Rt. "kvázi-mesterségesen" felpumpált eszközeit (aktíváit) jórészt technikai tételek, "fiktívák", tartósan növekvő passzívák, illetőleg zömmel külső pénzeszközök, idegen források finanszírozzák. (Az MTV Rt. vagyoni képe egy a szétpukkanás előtt álló szappanbuborék látványához hasonlít. Jellemző, hogy miközben pl. az értékesítés árbevétele 1 év alatt a felére olvadt, - a mérleg főösszege mindössze (23.458/26.695 Mft) 12 %-kal zsugorodott. Az igazgatás költségei - az improduktivítás! - bezzeg (10,4/8,0 Mrd Ft) 30 %-kal növekedtek, mutatva, hogy az összeomló cég vezetése egyre költségesebb.)

· Jegyzett tőke változatlanul 16.056 Mft (azóta 8 Mrd Ft-ra leszállítva).

· Tőketartalék 1.564 Mft, - változatlan értékben, ismeretlen céllal.

· Az eredménytartalék induló (technikai) állománya (1.827 Mft) 1998. végére mindössze 682 Mft-ra olvadt.

· A tárgyévi eredmény 8,1 milliárd forint, soha vissza nem pótolható veszteség.

· A céltartalékok várható veszteségekre képzett összege még mindig 373 Mft!

· Hosszúlejáratú kötelezettségként az MHB-hitel 210 Mft-os összege szerepel.

· Rövidlejáratú kötelezettségként (S = 10,3 milliárd forint) a következő baljós tételeket sorolhatjuk: (1) Szállítói tartozások 5.627 Mft, a növekmény 100 %. (2) Folyószámla hitel + kölcsönök együtt 1.018 Mft, a növekmény 20-szoros. (3) Adó-, tb.-és egyéb tartozások összesen (kamatok nélkül) 3.632 Mft, - a növekedés mértéke 166 %. (Mindezek 1999-ben persze még tovább nőttek!)

A "források" tételenkénti minősítése az alábbiakban foglalható össze:

A./ Technikai és/vagy fiktív (pénztelen/hiteltelen) források (55 %)

A jegyzett tőke (16.056 Mft), a tőketartalék (1.564 Mft), az eredménytartalék (682 Mft), a céltartalékok (373 Mft), a tárgyévi veszteség (- 8.117 Mft), vala-mint a passzív időbeli elhatárolások (2.413 Mft), - mindösszesen tehát: 12.971 Mft forrás számviteli értelemben technikai jellegű, pénzügyi értelemben pedig „fiktív”, mert e tételek mögött sem saját, sem idegen valós pénzeszközök nem állnak. (A jelentésem 3. pontjának utolsó bekezdésében, a 11. oldalon levezetett maradék jegyzett tőkeérték 5,5 Mrd forintjának eszköztartalmát megtestesítő ingatlanokat is 4,2 Mrd forint értékű jelzálog terheli, az APEH részéről. Be vagyunk kerítve!)

B./ Idegen források, jobbára (és/vagy) régen lejárt tartozások (45 %)

Az MHB-hitel (210 Mft), a szállítói tartozások (5.627 Mft), a hitelek és a kölcsönök (1.018 Mft), az adó-, a társadalombiztosítási-, és az egyéb tartozások (3.632 Mft), - mindösszesen tehát: 10.487 Mft idegen forrás, ráadásul 80-90 %-ban olyan rövidlejáratú tartozások, amelyek MTV Rt. általi kifizetésének esedékessége már régen lejárt (v.ö.: például az APEH-nek fizetett 288 Mft-os bírsággal).

Összességében megállapítható tehát, hogy az MTV Rt. 23,5 milliárd forintnyi nyilvántartási értékű (erre később még visszatérek!) aktívájának: (1) Egyrésze fikció (pl.: szellemi termékek = 4.153 Mft, befejezetlen termelés = 1.435 Mft), (2) Másik része immobil (pl.: követelések S = 1.862 Mft, (3) Harmadik részét jelzálog terheli (ingatlanok = 7.999 Mft), (4) Negyedik része korszerűtlen, korlátozott használhatóságú,"átköltőztethetetlen" eszköz (a műszaki berendezési tárgyak = 6.078 Mft jelentős hányada), (5) Ötödik része pénz híján vélhetőleg befejezhetetlen (beruházások = 305 Mft), (6) Hatodik része értékesíthetetlen (pl.: részesedések = 51 Mft, értékpapírok = 715 Mft), - egyéb vagyon nincs is.

A források 55 %-a technikai jellegű, vagy egyenesen fikció, - 45 %-a pedig idegen forrás, szinte teljes egészében lejárt tartozás...

5.

Az ügyvezető alelnök üzleti jelentésének (1999. IV. 23.) elemzése

ad. I. Az MTV Rt. pénzügyi helyzete

A reklámbevételek drasztikus (harmadára!) csökkenésére adott "magyarázat" teljes egészében a dilettantizmus beismerésére épül, - úgy hamis, ahogy van: (1) Az MTV Rt. a konkurencia-harcot 1997-ben fölényesen megnyerte, ennek likviditási eredménye 18 milliárd forintot is meghaladó reklámbevétel volt. (2) Az MTV Rt. 1998-ban reklámbevételei kétharmadáról minden küzdelem, illetve hatékony ellenlépés nélkül lemondott a kereskedelmi televíziók javára. (3) Az MTV Rt. műsorainak nézettsége azért csökkent átlagosan 15 %-ra, mert a konkurens tévétársaságok nemcsupán a szórakoztatás, hanem a közszolgálat színvonalát tekintve is legyőzték az MTV Rt.-t, amelynek műsorai 1998-ban fakóvá, unalmassá, hiteltelenné, - jórészt nézhetetlenné váltak. Különösen áll ez a megállapítás a műholdas MTV 2-re, amelyet akár meg is lehetne szüntetni.

A pénzügyi helyzet katasztrofális romlását, a fizetésképtelenség bekövetkezését az ügyvezető alelnök így indokolja: "Az év során folyamatosan halmozódó szállítói és köztartozásunk kezelése 1998. júniusától törvényi akadályokba ütközött, mivel a Kuratórium Elnöksége feloszlott. Az Országyűlés a törvényben deklarált határidő ellenére csak 1999. februárjában delegált elnökségi tagokat, melynek következtében azokkal a költségeinkkel, amelyekről a Kuratórium Elnöksége jogosult dönteni - így idegen forrás bevonása, hitelfelvétel, ingatlan-értékesítés - nem tudtunk élni." Horváth tehát minden bajok forrásául az Országgyűlést jelöli meg, - minthacsak a Parlament tehetne az MTV Rt. reklám-piacának elvesztéséről, a műsorok nézhetetlenné válásáról, a saját produkciók raktárra termeléséről, a produkciós és igazgatási túlköltekezésekről, a hiteltelen és irracionális összevissza szervezésekről, a dilettáns vezetők javadalmazásának immár csillagászati összegeiről!

Mindamellett az indoklás részleteiben is tételesen megcáfolható:

(1) A halmozódó tartozások nem önmaguktól keletkeztek, azokat a felelőtlen és hozzá nem értő gazdálkodás idézte elő, - nem "kezelésük ütközött akadályokba", hanem a keletkezésüket kellett volna megelőzni és megakadályozni.

(2) A bajok forrása még szubjektív értelemben sem az Országgyűlés, illetve a Kuratórium elnökségének feloszlása volt, hanem az a tragikus folyamat, melynek során az MTV Rt.-t - hozzáértő, legitim elnök helyett! - másfél évig olyan ügyvezető alelnök irányíthatta, akinek semmilyen szakirányú végzettsége nincs. Az alelnök személyi, szervezési és szerződéskötési ügyekben persze nem volt olyan önállótlan, mint amilyennek egyébként a tulajdonosi testület jóváhagyását nélkülöző döntéseit, vagy azok hiányát illetően önmagát, a helyzetét beállítja.

A veszteséget, a fizetésképtelenséget, a pénzügyi csődöt és a morális szétzüllést a körülötte tomboló sunyi tehetségtelenség és a kontraszelekció idézte elő.

(3) Idegen források bevonásáról pusztán beszélni is nevetséges, - egyrészt azért mert az MTV Rt.-nek 1998-ban minden saját forrása elveszett, sőt idegen forrásait is maradéktalanul elpazarolta, másrészt azért, mert külső pénzeszközök bevonása ilyen helyzetben teljességgel lehetetlen. A mai MTV Rt.-be befektetni üzleti céllal effektív pénzkidobás, műsorát pedig támogatni senki nem akarja.

(4) A hitelfelvétel esélye szintén a nullával egyenlő, hiszen minden hitelintézet, minden bank pontosan tudja, hogy az MTV Rt. tartozásait képtelen visszafizetni. Hitelképtelen társaság pedig senkitől nem kaphat hitelt, semmilyen feltételekkel.

(5) Az ingatlan-eladás ötlete már az új Kormánytól származik, Horváth Lórántnak ez soha eszébe sem jutott volna. Az óbudai gyártóbázis az igazi birodalma - ahová dolga végeztével békében vissza is térhetett! -, "más sem hiányozhatott" a számára, minthogy az MTV Rt. mindenestül odaköltözzék! Nem beszélve arról, hogy a Szabadság tér 5-6. és 17. szám alatti ingatlanokat az APEH 4,2 Mrd forintos jelzáloga terheli, így azokat az Elnökség jóváhagyásával sem lehetséges értékesíteni. Az eladást csak az APEH engedélyezheti, és/vagy bonyolíthatja le.

ad. II. A társaság piaci részesedése, értékesítési és marketing politikája Tetten érhető a gyártási szakember szűklátókörűsége a következő idézetben: „A Magyar Televízió Rt. előállított 'terméke' a műsor." Nem! Az MTV Rt. köz-szolgálati műsorszolgáltató médium, - jobb, ha nem gyárt semmilyen terméket...

Továbbá: a műsor minősége, nézettsége egyáltalán nem a piaci részesedés, vagy a reklámbevétel összegének a függvénye. Az összefüggés éppen fordított!

Jó műsort kell szolgáltatni, - visszatér majd a néző, növekszik a piaci részesedés, sőt, visszaszerezhetők az elveszített reklámbevételek is...

Az az állítás sem igaz, miszerint (lásd: az 5. oldalon) "a nézettségi szokások megváltoztak" volna. Éppen 1997-ről 1998-ra?! Ennek semmilyen elfogadható magyarázata nincsen. Az indoklás színtiszta demagógia, ami azt az alantas célt szolgálja/sugallja, hogy az MTV Rt., az egyetlen teljes egészében közszolgálati feladatok ellátására hivatott televíziós társaság eleve és önként mondjon le pl. a fiatal korosztályok nézőiről a kereskedelmi televíziók (RTL, TV2) javára! (Mellesleg: ezekből az árulkodó szövegekből is kitűnik, hogy az MTV Rt. nem egyszerűen elektronikus médium, nem csak egy a sok tévétársaság közül, nem csupán egy választási lehetőség (kínálati tényező) a potenciális nézők számára, - hanem még ma is hatalmi központ, a retrográd politikai erők legjelentősebb, utolsó "végvárainak egyike", médiaháborús centrum, ahol a kultúrharc, de még sokkal inkább az egész rendszerváltás lényege dőlhet el. Elnézést kérek ezért a nem kifejezetten számviteli tartalmú, de fontos megjegyzésért!)

Persze, hogy "gyorsan elveszítette piacvezető szerepét az MTV 1", ha egyszer minden, az MTV Rt. körül 1998. január 6. óta lezajlott történés, gazdálkodási, jogi, pénzügyi, szervezési döntés/esemény éppen ezt "a végcélt" volt hivatott szolgálni. Az ügyvezető alelnök másfél éves "ideiglenes uralkodása" kudarcnak látszik, ám a küldetését teljes sikerrel végrehajtotta. Módszeresen lebontotta a posztszocialista/paternalista televíziót, a média-szupersztárokat a szponzorokkal és a reklámpiaccal együtt eredményesen átjátszotta a konkurenciának, a köz-szolgálatiság maradékát pedig felajánlja az amúgy is „kihalóban lévő” nyug-díjasoknak: "látható, hogy a Magyar Televízió nézőközönsége idősebbekből kerül ki, például a 18-49 évesek csak kb. 1/3 részt képviselnek az összes tévénézésből, ugyanez a szám az RTL Klub esetében közel 50 %." Hagyatéka egyfajta nézhetetlen, kétarcú (feminin), mindenfajta állásfoglalás és erkölcsiség nélküli fatalista/nihilista, ízléstelen és ízlésromboló multikultúrális bóvli-áradat, amely egy égigérő pénzügyi csődtömeg táptalaján tenyészik. Az MTV Rt.-t az állami költségvetés nem szanálja, mert: (1) A Média Törvényt direkt olyanra szövegezték, hogy ezt megtiltsa. (2) Valójában senki sem tudja, nem meri meg-fogalmazni, hogy mi is a közszolgálatiság lényege, és miből kellene/lehetne azt finanszírozni. (3) Állítólag nincsen erre pénz, mert sokkal fontosabb feladat a ciklikusan megújuló, körkörös bankkonszolidáció. (4) Állami szponzorok már egyáltalán nincsenek ugyan (a Postabank is "jó útra" téríttetett!), - mégis "jól jönne" egy kicsinyke reklám-bevétel!! A szponzorált közszolgálatiságot sajnos még senkinek nem sikerült „feltalálni”, vagy törvényileg előírni. Reklám-bevétel szempontjából szinte kizárólag a prosperáló multinacionális cégek és befektetők piacára, igényeire lehet hagyatkozni, ám ez a kereslet - mint láttuk - "átvándorolt" a kereskedelmi tévétársaságok asztalára...

Ami az MTV Rt., Horváth Lóránt üzleti jelentésében is futólag említett film-produkciós külső (beszállítói) piacát illeti, - láthatólag várakozó állásponton van. A tartalékaikból egy ideig még képesek finanszírozni a dekonjunktúrát, amikor is az MTV Rt. produkciós költségvetése végképp kiapadni látszik...

Többszáz cég lassan 2 éve jogot formálhatna felszámolási indítvány benyújtására legfőbb/egyetlen megrendelője, az MTV Rt. ellen - hiszen az krónikusan nem fizet, és mégis folyamatosan újra rendel, tehát törvénytelenül működik! -, ám mégsem teszik, mert azt remélik, hogy a hullámvölgy egyszer csak végetér, az állam majdcsak kifizet mindent, és folytatódik minden, akárcsak azelőtt. Addig is legfeljebb pl. "kevesebb lesz a balatoni jelenet a "Kisváros"-ban, vagy ha még tovább is nő az ínség, hát egy darabig majd műnádasban forgatunk" - mondta nekem a producer 1997-ben...

A legnagyobb parlagon heverő kapacitás és rezsitétel azonban az óbudai gyártó-bázis, a bojtár-utcai stúdiók, illetve azok működtetése és fenntartása.

Ennyit Horváth Lóránt és az MTV Rt. marketing stratégiájáról.

6.

A független könyvvizsgáló jelentésének (1999. IV. 26.) elemzése

Nem igazán értem, hogy a független könyvvizsgáló, a "POZSGAI TÁRSAK" Könyvvizsgáló Kft. hogyan és miként is készíthette el körültekintően komplex jelentését mindösszesen három naptári nap leforgása alatt (ráadásul: benne szombat-vasárnap!), hiszen a könyvviteli mérleg kiegészítő melléklete, illetve Horváth Lóránt ügyvezető alelnök üzleti jelentése csak április 23-ikán készült el! Következtetés: nyilván e dokumentumok tartalmának ismerete nélkül...

Ebből viszont minimum (!) annyi következik, hogy az MTV Rt. független könyvvizsgálója az - általam utóbb elemzett - két dokumentumot nem tartotta lényegesnek, illetve nem vizsgálta felül, így azok "önmagukban" születtek.

Persze elméletben lehetséges egy másik magyarázat is (több nem), nevezetesen az, hogy a "Kiegészítő Melléklet" és az "Üzleti Jelentés" készítőinek ceruzáját írás közben a független könyvvizsgáló "vezette", ami viszont összeférhetetlen...