Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
2008.11.11, 18:14                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Magyarország újkori gazdaságtörténete

2000 éves papírusztekercsen!

A Nag Hammadiban talált papirusztekercsek egyik példa- beszéde, amelyet az Igazság Tanítójának tulajdonítanak.

A Mester – vélhetőleg maga, Jézus - egyszer a következő példa-beszédet mondta tanítványainak:

„Egyszer egy ember nagyobb vagyont örökölt egy távoli országban. Fölkerekedett hát, hogy átvegye az örökségét; - elhagyta a házát, a földjét, a szomszédait, és útra kelt. Amikor megérkezett a messzi országba és átvette az örökségét, azt gondolta: Minek is mennék én haza, hogy mindennap a földemen fáradozzam? Inkább utazni fogok, és meglátom, milyen életem lesz most, hogy végre bővében vagyok a pénznek. Sokfelé utazott, sokféle emberrel és szokással megismerkedett, sok új szórakozással töltötte az időt, ezért úgy érezte, hogy most kezdett csak igazán élni.

Egy év múltán hazautazott, és mesélni kezdett a szomszédainak élményeiről; mindarról, amit a világban látott. Némelyik szomszéd hitetlenkedett; mások hitték is, nem is - volt olyan is, aki irigyelni kezdte.

- De jó neked, hogy mindezt megengedheted magadnak! Nekem soha nem lesz ilyen szerencsém…

- Ugyan, ne búsulj, hiszen ha csak a pénz hiányzik, hát adok én neked kölcsön. Menj, nézz körül te is a világban!

Adott is neki kölcsön: egy aranytallért. A szegény szomszéd útra kelt, s járta a világot, amíg csak tartott a tallérból; akkor hazatért, és örömmel dolgozott megint csak a földjén. Nem is gondolt már a kölcsönre, hiszen tudta, semmiség volt az a gazdag szomszédnak, - azt hitte, talán már el is felejtkezett róla.

Hanem a gazdag szomszédnak csak egyre drágább szórakozások és utazások jártak a fejében, s amikor megszorult, eszébe jutott a kölcsön. Ment a szegény szomszédhoz és visszakövetelte a pénzét. Hanem a szegénynek nem volt pénze, amit termelt, azzal magát és családját táplálta, ruházta, a fölösleget csak évente egyszer adta el. Főtt is a feje erősen, miből adja meg az aranytallért. Keményen dolgozott hát, nagyobb földet szántott föl abban az évben, és nem-sokára visszaadta a gazdag szomszédnak az aranytallért. Hanem annak nem volt elég annyi, amennyit annak idején kölcsönadott. Így beszélt:

- Hiszen jókor hozod vissza, amit kölcsönadtam, - két év is eltelt azóta! Ha egy év után visszakapom, odaadom a pénzváltóknak vagy a kereskedőknek, és most már négy aranytallérom lenne. De hogy lásd, nem vagyok én rossz ember, részletekben is fizetheted, évente két tallérral megelégszem.

A szegény szomszéd még keményebben dolgozott, és két év múlva így szólt:

- Öt tallért is kaptál már tőlem azért az egyért, most hát elégedett lehetsz.

Hanem a gazdag szomszéd közben rákapott a pénzkölcsönzésre és szeretett volna még több pénzhez jutni. Így beszélt hát:

- Nem addig van az, szomszéd! Ha én időben visszakaptam volna tőled a kölcsönt és a kamatokat, megint megforgattam volna, és ma már húsz tallérom lenne.

Elszomorodott erre a szegény szomszéd:

- Ugyan kinek lenne ilyen sok pénze? Ha életem végéig dolgozom, akkor sem tudok ennyit fizetni neked.

- Egyet se búsulj, jószívű vagyok, s nem kívánom, hogy egyszerre kifizesd. Add nekem a lovadat meg az ekédet, aztán fizess nekem évente három tallért, úgy jó lesz!

- Ezt nem tehetem! - válaszolta a szegény szomszéd. - Mivel fogok akkor szántani?

- Lássad, milyen jó barátod vagyok, kölcsönadom neked a lovat s az ekét, évi egy tallérért. Ezt a bérleti díjat majd a többivel együtt fizeted.

A szegény ember - mit tehetett volna mást - elfogadta az ajánlatot, dolgozott s fizetett évente amennyit csak tudott, minél előbb meg-szabaduljon az adósságtól.

Tíz év telt el így, és a gazdag szomszéd megint követelte a pénzét, mert másoknak is adott kölcsön s látta, hogy egyre több pénzhez juthat úgy, hogy a kisujját sem kell mozdítania.

- Hallod-e, jócskán elmaradtál a bérleti díjjal! Most már, ha jól számolom, nyolcvan tallérral tartozol nekem.

- Ugyan már, hogy is tartozhatnék neked nyolcvan tallérral, mikor annyit dolgoztam, hogy évente 5-6 tallért fizettem neked, összesen már 64 tallért kaptál tőlem azért az egyért, amit valaha kölcsön-adtál!

- Igen ám, de ha én azt az évi 5-6 tallért, amit te csak később fizettél meg, már előbb is megkaptam volna, bizony már nyolcvan tallérom lenne.

- Nincsen a világon annyi pénze senkinek! - kesergett a szegény szomszéd.

- Ne búsulj egy percig se, hiszen van még neked házad is, földed is, add nekem, cserébe elengedem az adósságod felét.

- Hogyan adhatnám neked a házamat meg a földemet, miből fogok akkor megélni, és miből fizetem a maradék adósságot?

- No, hiszen nem kell elhagynod egyiket sem, bérelheted is tőlem, s a bérleti díjat fizetheted részletekben.

Mi mást tehetett a szegény szomszéd, - elfogadta az egyezséget, és azon túl bérlőként gazdálkodott a saját földjén, és vendégként lakott a saját házában.

Hanem ám az adósságát soha nem fizette vissza. Éjt nappallá téve dolgozott, de a napot még ő sem tudta megnyújtani. Magát és családját szerényen ellátta abból, amit megtermelt, s a fölösleget eladta a vásárban. Gondolta, nagyobb baja nem eshet, hiszen semmije nem volt már, amit a gazdag szomszéd elvehetett volna tőle az adósság fejében. Hanem rosszul gondolkodott! A gazdag szomszéd észrevette, hogy évi 6-7 tallérnál többre nem számíthat a szegény szomszédtól. Visszaemlékezett hát, mennyiféle emberrel találkozott az utazásai során; sok olyan néppel is, akik már év-századok óta nagy ínségben éltek, ámde szorgalmasak voltak, és kevéssel is beérték. Fölmondott hát a szegény szomszédnak, és a messzi országból hozatott munkásokat. A szegény szomszéd pedig családostul világgá ment, és talán még ma is keresi, hogy melyik vidéken találhat földet és házat magának.

Miután a Mester – vélhetőleg maga, Jézus - befejezte a példázatot, a tanítványok kérdezősködni kezdtek:

Mit gondolsz, Mester, igazán jó barátja volt a gazdag szomszéd a szegénynek, ha a kölcsönadott egy tallér fejében 64-et vett el tőle, és még mindig számon tartott 80 tallér adósságot?

Egy másik tanítvány így szólt: Mit gondolsz, jól tette a szegény szomszéd, hogy az adósság fejében átengedte a házát és a földjét is a gazdagnak?

A harmadik tanítvány meg ezt kérdezte: Mit gondolsz, Mester, mit is hozhat fel mentségére a gazdag szomszéd, amikor majd számot kell vetnie az életével?

A Mester így válaszolt:

Figyeljetek az idők jeleire, és ítéljétek meg magatok!”

Magyarország – a szegény szomszéd – teljes kirablása, eladósítása és végső elveszejtése, hajléktalanná és földönfutóvá tétele az ókori forgatókönyv szerint zajlik, tételesen pontról-pontra.

Mesterséges beruházási és fogyasztási szükségletek keltése Az Isten által teremtett ember alapvetően természeti lény, éppen ezért eredendően idegen tőle a természetes létszükségleteket meg-haladó, mesterségesen felkeltett fogyasztási inger, illetve mánia. A luciferi rezsim egyik legfőbb jellegzetessége, hogy igyekszik kiölni az emberből a természetes istenhitet s minden lelki funkciót, hogy azután a mesterségesen létrehozott hiányérzetet (űrt) manipulált, szükségtelen pótcselekvéssel, káros fogyasztási kényszerrel töltse be. Amint a földfelszínt 1960 óta mind gyorsuló ütemben lepi el a műanyag-szemét, úgy tett-tesz szert felnövekvő egyeduralomra a majdnem fénysebességgel perdülő, tömeg nélküli, pontszerű semmi (az elektron).

Az emberi élet minden területét – a tudományt, a művészetet, az ipari és mezőgazdasági termelést, a kereskedelmet, a pénzfolyam szabályozását, a gazdaság, az üzleti és szellemi élet szervezését és működtetését, az állami és helyi közigazgatást; a teljes makro és mikro, humán és reális szférát a projekttervezéstől a technológiai vezérlésen át a termékgyártásig - a mikrochipek s a számítógépek uralják. Hasonlat: Amint tudjuk, az anyag legkisebb – kvázi még „kézzelfogható építőkockái” az atommag összetevői (a pozitív töltésű protonok és a semleges neutronok). A lélek, az isteni lelkünk legfontosabb funkciója – a SZERETET. Ám ellentéte, a gyűlölet nem valami „negatív szeretet”, hanem a szeretet képességének a teljes hiánya. Az elektron esetében – csupán „filozófiai” síkon - a töltés hiánya a nyugalmi tömeg hiányát eredményezi. Vagyis: az anyag (az atommag) körül a nyugalmi tömeg nélküli, töltetlen (üres) semmi kering. Tehát az egész emberi civilizációnk – technikánk, technológiánk – teljes irányítása az elektronizálás általánossá tételével a Sátán, „az ördög számítógépe” kezébe, hatalmába került. Nem véletlen, hogy „mesterséges szükségleteink” – bankszámla, bankkártya, tele-vízió, műhold, UPC-Direct, mobiltelefon, ISDN-ASDL, Internet, komputerizált automobil, űrutazás, holdra-szállás, űrhajó-űrszonda, tömegkommunikáció, elektronikus újság-reklám, CD és DVD, kvadrofónia, Dolby-hangzás, távvezérlés, rakéta-hárító rakétarendszer, digitális játékok, Forma1, vonalkód, politikai marketing és közvélemény-kutatás, exit-poll - mind olyan manipulált álszükségletek, melyek nélkül ugyan egészen jól meglennénk egy Isten képére s hasonlatosságára alkotott (emberi) világban, de melyek nélkül ebben az ördögi társadalomban mégis képtelenség létezni, mert az egész éppen az ördög kívánalmainak való tökéletes megfelelésre rendeztetett be.

Ha még emlékszünk rá: George Bush és Ronald Reagan életre hívták az űrfegyverkezést – színtiszta elektronizált technika és technológia! -, amivel „az Ördög Birodalma” a Szovjetúnió már nem tudott lépést tartani, szocialista táborostul össze-dűlt. Azután nem sokkal G. W. Bush maga lett a főördög…

Ezekkel a mesterséges szükséglet-keltésekkel adósították el 1982-től Magyarországot, hogy az egyetemes részvénytulajdon részévé, s kicsemegézhető feltört dióvá váljék a farkastörvények alkotóinak a számára. Majd nektek is lesz mindenetek, ha beléptek közénk…

A megvásárláshoz jószomszédi, baráti kölcsönök nyújtása Lesz nektek mindenetek, ami nekünk van. Kétezer kilowattos solti gigantikus rádióállomás (hogy a vételt ne zavarják gazdag arabok), űrtávközlő földi állomás – később meg zengői NATO-radarállomás -, magyar űrhajós (Farkas Bertalan), nagy sávszélességű mikro-hullámú láncok, elektronikus honvédelem és mikrohullámú sütő, turmix-gép, a levehető tetős és NDK-tolóajtós, fritőz meg gorenje, katonai terepjáró Trabant helyett helyből elszálló BMW, parabola, hyperbola, sztereo lemezjátszó és strandi táskamagnó, diszkó, sőt lágy drogok, meg minden egyéb, - a művirágtól az EU-tanáziáig…

A kölcsönökhöz teljesíthetetlen kamatfeltételek rendelése Amint korábbi cikkemben – amelyik az ún. „Drábik-egyenletről” szólt – már megírtam: 1973 és 1989 között Magyarország 1, azaz egy milliárd USD „valódi” külföldi hitelt vett fel, amelyet 11 millárd USD kamattal terhelten fizetett vissza, és mégpedig úgy, hogy egyrészt hosszú éveken keresztül (igazából 1982-től, amely egyben az IMF-be történt beléptetésünk éve is volt) csak az aktuális kamatok fizetése céljából vett fel kölcsönt, másrészt úgy, hogy mindezek után/alatt/közben az adósság, minden törlesztés ellenére, 1989-re 20 milliárd USD-re nőtt. Később ugyan jelentősen megjavultak a további kölcsönök kamat-feltételei, sőt a már felvett hitelek egy részét is átalakították vala-mivel kedvezőbb kamatozásúra, de az „adósság” megmaradt…

A lényeg tehát az, hogy egyfelől tudatosan és tervszerűen olyan – elsősorban improduktív beruházási - szükségletek kielégítésére, és lényegében öncélú „modernizálásra” gerjesztették fel a magyar nemzetgazdaságot, amelynek magas kamatterhű finanszírozására az eleve nem volt képes. Az eladósításunk kifejezetten „a Nyugat” hátsó szándékával és a reform-kommunista pénzügyi-politikai elit korporatív együttműködésével; felelőtlenül és önátmentő érdekből történt. A „Nyugat” készségesen és gátlástalanul megfinanszírozta a „szocialista” magyar állam túlköltekező haldoklásának minden luxus-kiadását, miközben dörzsölte a tenyerét a pillanatra várva, amikor majd 12-szeresen – vagy a privatizációval 100-szorosan! – hajtja be kölcsönei kamatos kamattal feltuningolt „ellenértékét”. Másfelől mikor az adósságcsapda 1981-ben végleg bekattant, arra kötelezték Magyarországot, lépjen be a Nemzetközi Valutaalapba, hogy a kamatok fizetése érdekében felvehesse azokat a hátrányos világbanki kölcsönöket, melyek azután rendkívül gyors, totális és visszafordíthatatlan eladósodását eredményezték.

Fizetésképtelenség bekövetkeztekor rendszerváltás előírása Szemenszedett hazugság (volt) azt állítani, hogy a rendszerváltás valamiféle „össznemzeti kezdeményezésre” kezdődött vagy történt volna 1989-ben. A társadalmi tulajdont csak egy „huszárvágással” lehetett a nemzetközi (sőt, nemzetek feletti) tőke egyetemes rész-vénytulajdonává tenni; - „rendszerváltással”, mintegy kettévágva a „gordiuszi csomót”, és így örökre elvágva az önálló nemzeti jövő-teremtés minden más lehetőségét. Az ún. „rendszerváltás” csakis annak politikai előkészítése volt, hogy a szupranacionális bankok „végre” benyújthassák a számlát a korábbi, legalább 12-szeresen visszafizetett hiteleik „ellenértékére”, vagyis érvényesíthessék „jel-zálogjogukat” a teljes magyar nemzeti működő tőkére. A politikai elit - mint komprádor burzsoázia - lelkes együttműködésével, de a mindebből akkor mit sem sejtő s az eladósodásban teljesen vétlen magyar nép elemi érdekeivel szemben.

Az adósságért a társadalmi tulajdon önkényes privatizálása A nemzetközi pénzoligarchia a rendszerváltás után könyörtelenül végre is hajtotta terveit, érvényesítette akaratát. Pontosabban egy olyan, látszólag nemzeti kormányt juttatott hatalomra, amellyel jó előre megegyezett a politikai változások közgazdasági és pénzügyi „feltételeiről”, vagyis arról, hogy mindenben az ő érdekeiket fogja képviselni. Antall József természetesen a személyében is garanciát jelentett a változások „nemzetköziségére”.

A rendszerváltás előtti utolsó pillanatban Németh Miklós, utolsó hivatalosan is kommunista miniszterelnök „hirtelen talált” 20,5 milliárd USD külső adósságot. Ez nyilvánvalóan csak fiktív összeg lehetett, hiszen az 1 milliárd USD valódi kölcsönt 17 év alatt 12-szeresen, már visszafizettük. Miből „keletkezett” még 20? Ez egy nagy rejtély. Valószínűleg kitalálták, csak, hogy legyen. Mi másért? Azért, hogy legyen mivel szemben érvényesíteni a bankok „jelzálogjogát”, és lavinaszerűen megindítani a teljes működő tőke kampányszerű privatizációját. És itt mindjárt tetten is érhető még két alapvetően illegitim mozzanat. Az egyik, hogy semmilyen népszavazás vagy egyéb legitim „fórum” soha nem mondott le a magyar nemzet össznépi társadalmi tulajdonáról, ám a rendszer-váltó (reform-kommunista) állam mégis egyetlen tollvonás nélkül „államosította” azt, csakhogy legyen „jogalapja” a kampányszerű privatizációra. A másik, hogy a magyar állam semmilyen szerve –sem szóban, sem írásban - soha nem számolt el a magánosítás pénzügyi eredményével sem az országgyűlésnek, sem közvetlenül a népnek. A nemzeti működő tőkét átlag 10 %-os áron árusították ki, és sem a „leárazásra”, sem a teljes-körűségre nincs semmilyen józan magyarázat, különösen annak fényében, hogy az adósság15 év alatt már 5-szörösére nőtt, ami eladósításunk tovább fokozását jelenti.

Ez a tény jól mutatja, hogy a globalizátorok nem csak a működő tőkénkre pályáztak – hódító étvágyuk kielégíthetetlen -, távolabbi terveik voltak/vannak, ami növekvő aggodalommal tölt el minket.

A termőföld, a haza egyetemes részvénytulajdonná árulása Normális esetben egy normális nép soha nem adja fel ősei földjét, – de hát Magyarország esete nem egy normális eset, és úgy tűnik, a népe sem lehet normális nép, amennyiben hagyja, hogy az elitje ennyire kibabráljon vele. Orbán Viktor, előző magyar kormányfő az úniós belépés csatlakozási tárgyalásain 2002-ben aláírta, hogy 7 év késleltetéssel ugyan, de 2009-től már külföldiek is vehetnek termőföldet Magyarországon. Azt senkisem gondolhatja komolyan, hogy a magyar gazdák 7 év alatt úgy „feltőkésítődnének”, hogy a versenytársaivá váljanak a külföldi befektetőknek. Sőt, ennek épp az ellenkezője igaz: a magyar gazdák az elmúlt 3 évben nemhogy tőkét gyűjthetnének, de gyorsulva haladnak a teljes csőd felé.

Hol őseink sírjai domborulnak, a magyar haza - nemzetközi, világ-állami részvénytulajdonná válik. Még három év, s ez tény lesz, el lehet kezdeni az elvándorlást valami lakatlan vidékre (van-e még ilyen?), vagyis „jöhet” az újabb honfoglalás…

Az állam és a nemzetgazdaság után a lakosság eladósítása Amikor nyilvánvalóvá vált – 1995-1996. körül -, hogy az adósság kamatterhe elviselhetetlen mértékű, akkor a valóság elleplezésére szolgáló áltudományos kategóriaként „a hivatalos pénzügyi körök” kidolgozták a „nettó adósság” fogalmát. Ezt úgy képezték, hogy a bruttó államadósság összegéből – amely után az összes kamatot fizetjük – sajátos logikával levonták a mindenkori valutatartalék összegét, aminek egyrészt semmi köze nincs az adóssághoz, más-részt többségében szintén csak passzíva természetű tételekből áll (Plenter János kutatásai nyomán). Passzívából passzívát levonni…

A nemzeti-banki deviza-monopólium feloldása – másként a forint-valuta konvertibilissé tétele (2000.) – után már nemcsak az MNB, de az összes gazdálkodó szervezet vehet fel külföldi hiteleket. Így a nemzetgazdaság eladósodásának valóságos mértéke ettől kezdve nagyjából ellenőrizhetetlenné vált. Ettől fogva, de különösen 2002 óta a hivatalos tömegtájékoztatás mintha csak elfeledkezett volna a korábbi dollár-adósságról; a politikusok is kizárólagosan a belső forint-államadósságról beszélnek a 60 %-os GDP-arányos úniós (maastricht-i) előírás kapcsán, mintha a halmozott dollár-adósság teljes egészében a gazdasági szervezetek hitelállománya lenne. Az igazság azonban az, hogy mindkét fajta adósság létezik, együtt kb. 110 milliárd USD összegben, amelynek a kamata évi 8-10 %.

Néhány külföldi bank az utóbbi időben egyre „kívánatosabb” hitel-formákat kínál a lakosság számára, célja a polgárok eladósítása, s ez gyakorlatilag jelzálog a telkekre, lakásokra, magánházakra…

A drága munkaerő kiváltására olcsóbb külföldiek behívása Ha mostanában bekapcsoljuk a rádiót vagy televíziót – mást sem hallunk (még a vízcsapból is ez folyik), minthogy az Únióban most a versenyképességünket kell megjavítanunk. Standard szocialista szöveg, hogy – miután a minimálbért felemelték 56 ezer forintra! – pl. Szlovákia is azért előzött meg bennünket az 1 főre jutó külföldi tőkebefektetés összege tekintetében, mert úgymond’ nálunk drága a munkaerő. (Míg Magyarországon az 1 főre jutó GDP-teljesítmény az EU-átlag 65 %-a, addig a munkabér mindössze 25 %-a.) Ezért még nálunk működő multinacionális cégek is az olcsóbb külföldi (pl. román, szlovák) munkaerő foglalkoztatására „kényszerülnek”, hogy versenyképességüket megőrizzék.

Ha mindezek a tendenciák továbbra is folytatódnak, úgy a magyar kisgazdák elvesztik földjeiket, a termőföld külföldiek kezébe kerül, a kisgazdák, kisvállalkozók, kispolgárok tönkremennek, a telek-és háztulajdonosok is hajléktalanná válnak, s a magyar bérmunkás nincstelen munkanélkülivé válik a saját hazájában…

Figyeljetek az idők jeleire, és ítéljétek meg magatok!

Vác, 2005. június 24.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szellemgyógyászat és a magyarság jövoje (www.dobogommt.hu)
Székely himnusz
Kurultaj 2008. 08. hó. magyar - madgar törzsi találkozó Vukics Ferenc 3.
Legfrissebb írások:
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
A "demokratikus” kényszerítés nem megoldás
Bene Gábor: NE AGGÓDJUK?
"... egy nép azt mondta, elég volt!"
Magyar az, akinek fáj Trianon!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014