Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Keresztények és demokraták
2009.01.26, 15:48                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Keresztények és demokraták

Barátom a minap a kezembe nyomta a „Szövetség” című kéthetilap szeptember 19-iki számát, amelyben (forrás: Magyar Szemle) a 2-3. oldalon szerepel Orbán Viktor: „Az európai kereszténydemokrácia értékeiről” szóló elmélkedése.

Tekintve, hogy a szerző az 1998-2002. közötti politikai ciklusban Magyarország miniszterelnöke volt, valamint arra, hogy amennyiben a Jóisten valamifajta csoda folytán mégiscsak megmentene mindannyiunkat attól, hogy egész generációnk, a hátralévő életét is, kommunista diktatúra után posztkommunista demokratúrában legyen kénytelen leélni - akkor újból Orbán Viktor lehet-lesz a miniszterelnök; csak nagy tisztelettel, maximális beleérzéssel igyekszem kritizálni a mondandóját. Ismétlem: sem a múlttal, sem a valószínű jövővel nem célom szembehelyezkedni.

Maximum az ‘amatőr pszichológus’ címre pályázhatnék; ugyanakkor pontosan érzem, hogy Orbán Viktor személyiségében - hiszen észrevétlenül már középkorú férfivá érett! - súlyos konfliktusba került egymással a földi és az égi karrier, és ez a konfliktus lassanként megoldódik, közeledik a végső belső csata megvívásának pillanata. Orbán Viktor - következtetem ki a jelen írásából - kezdi átlátni, belátni, hogy a földi és égi karriert nem lehet együtt, azonos/teljes sikerrel abszolválni!

A földi karrier mozgástere alkalmasint a többségi demokrácia; - az égi karrier jel-záloga pedig a földi kereszténység, s az igazak biztosan kisebbséget jelentenek a hitetlen, sőt istentagadó többséggel szemben, vagyis hát: „Sokan vannak a meg-hívottak, de kevesen a választottak.” Még a látszólag keresztények között is.

A mindennapos politikai közbeszédben nagyon elharapózott (political correct) az egymás, a szembenálló politikai ellenfelek gyakran ellentétes ‘értékeinek’ hang-súlyos felemlegetése, méltatása - valamiféle rosszul értelmezett toleranciából és empátiából fakadólag. Ez a káros divat már-már annyira uralkodó, hogy az Isten és a Sátán ‘követői’ kölcsönös udvariassággal vagy álszent képmutatással, sűrű hajbókolással hódolnak ‘egymás értékei’ előtt, mintha a jó és a rossz, a remélt és a reménytelen, az örök és a kérészéletű egymás szükségszerű és egyenrangú ki-egészítői, ‘partnerei’ lennének. Mintha az ég és a föld ellentéte közmegegyezés útján áthidalható lenne, s az üdvözülés kizárólag technikai felszereltség, egyfajta jó erős ‘égi lajtorja’ beszerzésének és megmászásának kérdését képezné csak.

A cím ‘európai kereszténydemokrácia értékeiről’ szól. Fejtsük ki a címet szavak részletességével! Az ‘európai’ jelző nyilván csak a helymeghatározást szolgálja, hiszen a mai világunkban a kereszténydemokrácia kizárólagosan európai politikai ‘találmány’ - másutt sehol a világon nem létezik. Van ahol a kereszténység rész-aránya elenyésző (Kína), van ahol a demokrácia puszta utópia (Afrika), - s most nem kívánom részletesen kifejteni abbeli nézetemet, hogy ma tulajdonképpen az egész világon mindez csak elvont teoretizálás, közbeszéd és közmegállapodások tárgya, mert demokráciának nevezzük azt a rendszert, mely helyett nincsen más... A kereszténydemokrácia tehát specifikusan európai képződmény. Mint tudjuk: a demokrácia egy konvencionális társadalmi berendezkedés, melynek az a lényege, hogy látszólag - közmegegyezés szerint - ‘a többség akarata’ érvényesül; ámde a valóságban azon elenyésző kisebbségé, akik a pénzt és a hatalmat bitorolják. A szóhasználatom nem véletlen. ‘Bitorolják’, írtam, - mert a ‘birtoklás’ legitimitást, jogos tulajdonlást takar. Azonban a mai liberális világban (amely valójában egy országban sem keresztény, s nem is demokrata) képtelenül szélsőséges a vagyon-megoszlás: a Föld népességének 20 %-a birtokolja a megszerezhető javak 86 %-át, míg a túlnyomó többséget megjelenítő 80 %-nak csak a javak 14 %-a jut. Aki valóban keresztény, jól tudja: a Föld javainak, jószágainak használata, élvezete Krisztus tanításai szerint minden embert egyformán megillet; - ami tehát szerte a világban jelenleg megvalósul, az Krisztus tanításaival, a római pápák szociális enciklikáival, vagyis a keresztény világnézettel gyökeresen ellentétes. A világ-elit tehát nem birtokolja, hanem csak bitorolja az anyagi javakat. Kimondhatjuk, hogy aki a világban mára kialakult pénzügyi, vagyoni status quo-t elfogadja, sőt, síkra is száll ennek létjogosultságáért, fenntarthatóságáért - az nem keresztény elveket vall; vagy ami még rosszabb: megvezetett, megtévedt, képmutató ember. Bizony nem lehet egyszerre hódolni Istennek és a Mammonnak, - ‘könnyebben jut a teve át a tű fokán, mint gazdag ember a Mennyországba’. De hiába találta fel Európa ‘a kereszténydemokráciát’; - nem egyéb az itt sem írott, soha meg nem valósított malasztnál! A szóösszetétel önmagában hordja súlyos belső ellentmondását. Ha ugyanis a demokrácia a földi többség földi uralma a földi kisebbség felett, úgy nem érthető, miként kerülhetnének ebbe a többségbe a keresztények, akik híven Krisztus igéjéhez, semmilyen földi uralomban, uralkodásban való részvételre nem vágynak. Az is nyilvánvaló, hogy amennyiben a kereszténység eleve kisebbséget képez; - sohasem válhat többségi-uralkodó földi erővé, még akkor sem, ha annak elérését egyébként áhítaná. A kereszténydemokrácia kifejezés tehát nyakatekert, mondvacsinált, önellentmondásos szóösszetétel, - akár mint ‘egy politikai erőről’, akár mint utópisztikus társadalmi berendezkedésről beszélünk róla. Ami pedig ‘a kereszténydemokrácia értékeit’ illeti; nos ez már többszörös önellentmondás, sőt, fogalomzavar. Nekünk keresztényeknek nem szabad beleesnünk a hitetlen ellen-fél direkt számunkra ásott vermeibe, számunkra állított csapdáiba; sőt, sem harc-modorát, sem retorikáját, sem konkrét szóhasználatait nem szabad elfogadnunk vagy átvennünk, - mert ha igen, azt jelenti, hogy elfogadjuk küzdőtérnek az álság, a hamisság s a hazugság korcsolya-jégpályáját, ahol menthetetlenül elcsúszunk. A kereszténység nekünk keresztényeknek legfőképpen, de az egész emberiségnek is az egyetlen létező valóság, és nem valamiféle ‘parciális érték’. Kereszténynek lenni nem ‘érték’, hanem a Krisztusban hívő ember szent kötelessége. Nincsenek különféle, egyenrangú értékek és igazságok - Isten a létező legfőbb értékmérő; az egyetlen abszolút igazság pedig: Krisztus. Aki ebből ‘akár szemernyit is’ enged, - az csak látszólag keresztény, s mint ilyen az istentagadók malmára hajtja a vizet.

Orbán Viktor legfőbb dilemmája, amit írásában legalábbis szavakban megpróbál megoldani, hogy amíg az Európai Únióban formálisan a kereszténydemokrata pártok képeznek többséget, addig a tényleges hatalom és a döntések joga mégis csak ‘a liberálisok és a szociáldemokraták’ kezében van, akik nem engedik - nem fogják engedni -, hogy a kibővülő szövetség közös alkotmányába bekerüljön Isten, illetve a keresztény eszmeiség prioritása.

Kezdetben arról kesereg, hogy: „A mi alkotmányunk még mindig 1949-ből való s mégha sokat változott is azóta (?), mindnyájan tudjuk, hogy Magyarországon ez az időpont nem a polgári demokratikus rendszer kezdete volt.” Ez igaz; ám nagyobb baj, hogy igazából 1990., a ‘rendszerváltás’ sem. Antall József hírhedt mondása: „Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, - ma már megfordítható, s ha még élne, neki címezve így szólhatna: „Tetszett volna nem kiegyezni a reform-kommunistákkal!” Ugyanis 1990. óta csak nekik volt a szabaddemokratákkal együtt 72 %-os, közel háromnegyedes többségük, amivel egy új alkotmányt tető alá lehetett volna hozni - de nekik (ki tudja, miért?) megfelelt a régi is. Mármost ha Antall nem egyezik meg a nómenklatúrával - nem lett volna miniszterelnök, de a rendszerváltás valóban megtörténhetett volna, s ma igazi alkotmányunk lehetne.

„Miért alakult így, hogy sem a rendszerváltoztatás politikusai, sem az egyesülő Európa építőmesterei nem szorgalmazták ezt az újrakezdést? Erre a kérdésre ezidáig igazi választ még nem ismerhettünk meg.” - veti fel Orbán. Pedig még a ‘rendszerváltás’ szó ‘nyelvi-tartalmi átalakítása is’ az ő nevéhez fűződik! A túl egyértelmű, 180 fokos fordulatot jelentő ‘váltás’ tag ‘változássá’ alakult, majd a 2001. februári, derűlátástól csöpögő, a Pesti Vigadóban elmondott országértékelő beszédjében Orbán Viktor már rendszerváltoztatásról beszélt, ami elszólás, vagy nyílt kiállás: „Bátor politikai vállalkozók tudatosan megváltoztatták a jövőt.”; -

1990-ben „Véget ért a múlt, és elkezdődött a jövő.”, a polgári fejlődés. Az elit legfőképpen a társadalmi tulajdon privatizációját szorgalmazta a saját maga és a külföld (a multinacionalisták) javára, a maradéktalan újrakezdés helyett. Orbán a rendszerváltoztatás és az egyesülő Európa építőmestereit kárhoztatja, és ebben tökéletesen egyetértünk: nem demokrácia az, amit építőmesterek celebrálnak; - márpedig demokrácia (és nemzeti vagyon, nemzeti polgárság) nélkül nincs újra-kezdés!

Orbán Viktor idézi, miként definiálta magát 1997-ben a lengyel nép, az ország új alkotmányának preambulumában: „Mindazok, akik hisznek Istenben, az igazság, a jóság és a szépség forrásában, mind pedig azok, akik nem osztják ezt a hitet, de tisztelik eme általános értékeket, melyeket más forrásból származtatnak (...) - Isten, vagy pedig saját lelkiismeretük előtti felelősségre hivatkozva megalkotják Lengyelország alkotmányát.” Édes jó Istenem! Orbán örülne, ha ilyen (kezdetű) alkotmányunk lehetne - legalább. Brrr! Mekkora megalkuvás pedig ez egy olyan néptől, amelyik ma is sokkal keresztényebb, sokkal katolikusabb, mint a magyar! A preambulum szövege leegyszerűsítve azt jelenti, hogy az istenhívők praktikus kényszerűségből szépen kiegyeznek az istentagadókkal. Könyörgöm! Ha egyszer minden érték ősforrása a teremtő Isten, akkor hogyan lehet ‘a más forrásokat’ - nincsenek ilyenek! - tisztelő nihilistákkal fifti-fifti alapon megegyezni? Aki szerint nincsen lélek (csak tudat, melyet a pénz határoz meg!), annak nincs lelkiismerete sem; hogyan lehet hát a semmi felelősségét egyenrangúnak venni a mindenével?! „Aki közéleti emberként vállalja, vagy akár csak elfogadja (!!?) ‘a keresztény’ jelzőt, azt (...) szinte azonnal ‘klerikálisnak’, ‘nacionalistának’, ‘populistának’ és inkább gyakrabban, mint ritkábban ‘antiszemitának’ fogják bélyegezni.”

Kérdezem: nem lehet megoldani, hogy egyszer már végre a betegeket gyógyítsuk; az egészségesek helyett?! Ki szúrta ezt el 1990-ben, - a nép, vagy a ‘bátor’ elit?! Ezután Robert Schuman, egykori francia külügyminisztert idézi: „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz.” Érdekes, hogy néhai Antall József majd’ ugyanezt mondta: „Keresztény Magyarországot akartam, mert másnak nincs jövője.”, - ám Orbán mégsem őt idézi. Mindkét megállapítással egyetérthetünk, - a történések azóta Schumant és Antallt egyaránt fényesen igazolták: a demokrácia nem lett keresztény; így - nincs is. Vagy: keresztény Magyarország nem lett, - így nincs is jövőnk. Vigasztalásul: a nem keresztény Európának - sem lesz hosszú... Igazi szép kiállás Orbán Viktor részéről a következő idézet: „A keresztények azt is tudják: nincs többféle igazság. Ez utóbbi állítás (...) a relativisták tévedése. A keresztények tudják, hogy az Igazság létezik, és hogy Egy (nem értem, miért is nem mondja ki: KRISZTUS!) igazság létezik, és hogy ez az igazság lesz előbb vagy utóbb egész életünk mércéje. A keresztények tudják: az Igazság kérdésen felül áll, függetlenül attól, hogy támogatja-e a többség, vagy sem.” Tökéletes igazolása ez annak, amit írásom elején (én is) elmondtam.

„Európa ma olyan világ, ahol demokratikus politika uralkodik. (...) Vagyis a demokratikus politika arról szól, hogy többséget teremtünk azon törekvések mögé, amelyeket képviselünk.” Nem, kedves Viktor - ezerszer is: NEM! Amiről ez a mondat szól, az a politikai elit, ‘a bátor vállalkozók, akik megváltoztatták a jövőt’ (persze a koncra éhes Nyugattal a hátuk mögött)! A kiválasztottakról, akik oly’ szerencsében részeltettek, hogy saját ‘törekvéseiket’ képviselhették. S az a legszomorúbb, hogy a Fidesz Polgári Szövetség, 1 éve, fennállása legsúlyosabb választási vereségével a háta mögött is ugyanezt az elit-politizálást erőlteti csak: megpróbál többséget teremteni törekvései mögé, amelyeket képvisel. Azonban e törekvések nem egyeznek meg maradéktalanul a magyar nemzet érdekeivel; - éppezért nem a többség megteremtésén kéne fáradozni elit-törekvések mögé, hanem a nagy többség érdekeit kellene bátran felvállalni és képviselni: azon nyomban létrejönne a hőn áhított többség is! Majd ‘megoldja’ a dilemmáját:

„... mert lehet mindkettőre egyszerre törekedni, az Igazságra is és a Többségre is. (...) Ámde: „Igazság vagy Többség, ha az élet így hozza számunkra? (...) az Igazság bír nagyobb fontossággal. Természetesen jöhetnek olyan idők, amikor az Igazság nem élvezi a többség támogatását (...), ezt az elmúlt 13 évben sokan megtapasztalhatták Magyarországon. Mégis, nem elégedhetünk meg azzal, nem nyugodhatunk bele abba a helyzetbe, hogy az értékeink és hitünk nem meghatározó tényező az adott közéleti pillanatban. (...) Meggyőződésem szerint és az európai kereszténydemokrata gondolkodás szerint az a felelősségünk, hogy az Igazság érdekében a Többségért a lehető legtöbbet tegyük. (...) Saját Igazságunk követése elvezethet bennünket a Többség megszerzéséhez (is). (...) Számos érvet tudnék felsorakoztatni, hogy miért nincs szükség - túl a nemzeti alkotmányokon - egy összeurópai alkotmányra. (...) Ha már viszont európai alkotmány mégis lesz; - meggyőződésünk szerint abban a kontinens értékeinek is tükröződniük kell, azon belül is első helyen a kereszténységnek.”

Úgy legyen!

Vác, 2003. szeptember 24.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szüloföldem szép határa
Honfoglalás
Nem úgy van most, mint volt régen
Legfrissebb írások:
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Szent László Király Alapítvány 2016. évi beszámolója
BG: Álljunk végre egymás mellé…
Emberi Jogok Intézetének kérelme
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014