Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A Jezowski-testamentum
2008.11.13, 15:06                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A JEZOWSKI-TESTAMENTUM

Jezowski édesapja - teljes nevén Jezowski Leó - 93 éves korában szívrohamban váratlanul elhunyt. Már beszélni sem tudtak egymással, - így Jezowski nem tudta, hagyott-e hátra apja végrendeletet, s ha igen, hol. Eleinte megfeledkezett az egész dologról, ám a temetés után, s miután már minden adminisztrációt is elrendezett - eszébe jutott: át kellene már néznie édesapja fiókjait, iratait, hogy a teljes anyagi és szellemi hagyatékát maradéktalanul áttekinthesse; s ha talál írott végrendeletet, mindenben teljesíthesse apja végakaratát.

Néhány órán át céltalanul keresgélt, mindenfajta konkrét prekoncepció nélkül. Ha akkor abbahagyja a kutatást, talán minden marad a régi kerékvágásban, s az élete nem bonyolódik még az eddigieknél is tovább. Megszokta már, hogy afféle ringli-spilben ül, melyet valakik szaporán forgatnak, hogy neki percnyi nyugta se legyen és kifejezetten hiányolta volna, ha aznap nem történik valami újabb ‘atrocitás’. A keresést nem adta föl, így hát csak magára vethetett a nem várt következmények miatt! Az egyik fiók hátsó szegletében talált egy furcsa kis kulcsocskát, amelyre egy baljós jelentésű nevet véstek: Hiram. Jezowski mélyen elgondolkodott. Az édesapjával sohasem beszéltek rejtett dolgokról; ám ő mégis sejtette, hogy apja ‘valaki’ -, de ez a név másra, Hiram Abifra, a szabadkőművesekre utalt. Minden út Rómába vezet, gondolta, majd rájött, hogy inkább - Jeruzsálembe. Forgatta a kis kulcsot kezében, de semmi ötlete nem volt, vajon mit nyithat. Aztán eszébe jutott, hogy apja évekkel ezelőtt beszélt neki egy titkos széfről, mely a hálószoba falában, az ágy fölött lógó ‘Az utolsó vacsora’ festmény reprodukciójának háta mögött, éppen Arimateai József feje alatt nyílik. Egy hegyes szeggel kitapogatta, hol ‘puha’ a kép, majd beledöfve meglelte a széf zárjának kulcslyukát. Óvatosan betolta a kulcsot, mely éppen a résbe illett. Nagy meglepetésére a nyitott széfben semmi mást nem talált, csak egy díszes könyvet (bőrkötés, arany felirattal), mely édesapja nevét tüntette fel szerzőként, az Okatootáia - Petőfi verséről elnevezett - Könyvkiadó gondozásában. Felnyitotta a szép könyv fedelét, mely ‘A Jezowski-örökség’ titokzatos címet viselte. A töltőtollal, szálkás betűkkel írott ajánlás jóhírt hozott, a testnek feltámadásáról. Jezowski elértette: ‘Feltámadt volna? -, hiszen még alig halt meg!’. Aztán egyet lapozott. Ekkor a könyvből egy félbehajtott és teleírt papírlap hullott ki; neki szóló levél, amely a ‘Végrendelet’ címet viselte...

Röviden, csak a lényeget összegezve apja sorai egy ősi titokról, a származásáról lebbentették fel a fátylat; valami olyasmiről, amiről eddig halvány sejtelme sem volt! Kiderült, hogy már évek óta halott édesanyja anyai ágról - hiteles családfa is bizonyította ezt - Anjou-származású leány volt; így a történelmi Meroving-dinasztia vérvonalát örökítette át egyetlen fiára is. Ámbár ami ‘az egyetlenséget’ illeti; e tekintetben még sűrű meglepetések vártak főhősünkre... Amikor apja és anyja összeházasodtak, édesapja felvette a legkevésbé sem magyaros hangzású Jezowski nevet; kizárólag azért, hogy születendő fiúgyermekük már eleve saját nevében hordja Jézus nevét - miként fent, úgy lent -, amint szent vérét az ereiben. A végrendelet beszélt egy rettenetes titokról is, amelyről idejében értesülni fog...

Jezowskiban megdermedt az addig hevesen zubogó vér, - s a könyv a szőnyegre hullott. Kiesett belőle egy zárt boríték, anyja írásával, szintén neki címezve. ‘Fel-bontandó apád halála után, s ha már a végrendeletét is elolvastad!’ Felnyitotta, és lélegzet-visszafojtva habzsolni kezdte édesanyja posztumusz üzenetét...

Itt az ideje, hogy megismertessük a Kedves Olvasóval Jezowski főhősünk teljes nevét, mely a továbbiakban fatális (?) ómenné terebélyesedik ki. A név: Jezowski Barnabás. Édesanyja üzenete olyan volt, mint egy segélykiáltás a múltból. Csak úgy lehet röviden jellemezni, hogy még Jezowski stabil idegrendszere számára is több volt a soknál! Megtudta, hogy édesanyját (kinek keresztneve Magda volt) 18 évvel ezelőtt munkába menet, a metrón rejtélyes körülmények között elrabolták, s csak annyira emlékezett, hogy valami barlangvasúton utazva, elkábítva messzire vitték, majd mély önkívületéből felocsúdva egy hajó fedélzetén találta magát egy fehérköpenyes férfitársaság közepén. Közölték vele, hogy klónozott petesejtet ültettek a méhébe; s mindaddig a hajón kell maradnia, ameddig a magzatát meg nem szüli. Egyikük nevét sem sikerült ‘azonosítania’, de mintha gyakran hallotta volna megszólításként az ‘Anti....’ professzor szóösszetételt. A hajó legtöbbnyire a part közelében horgonyzott, vagy lassan haladt tova különböző irányokba, majd visszafordult, s kezdődött megint elölről a látszólag céltalan le-fel cirkálás. Az édesanyja sokáig nem is sejtette, hogy hol s merre járnak, mígnem a tengerről a szárazföld felé bámészkodva egyszer csak felismerte az olasz partokat. A kilenc hónapos együttlét alatt elrablói egyáltalán nem bántak rosszul vele, a kiszolgálás pedig igen jónak volt mondható: gyakorlatilag minden finomsággal ellátták, ami szem-szájnak ingere. Valami ‘Anti....’-termelésű vörösbort adtak inni étkezéskor, amit ‘sangrijának’ neveztek, noha ízre nem hasonlított spanyol megfelelőjére. Ha a fedélzeten éppen összetalálkozott az ‘orvos-csoporttal’, kaján-huncutul ujjukkal mutogattak rá, miközben a ‘rosslyne’ angol (?) szócskát ismételgették, amit lelki-furdalásában ‘rosszlány’-nak értelmezett. Jezowski anyja problémamentesen ki-hordta és megszülte kényszerű magzatát, akit - még hallotta - Jakabnak neveztek el, majd elvették tőle, hogy soha ne láthassa többé. Hat héttel később visszavitték elrablásának színhelyére, a budapesti metróra, ahonnan gond nélkül hazatalált. A vele történtekre hosszú hónapokig egyáltán’ nem emlékezett - talán elektrosokkal törölték az emlékezetét -, így férjének, Jezowski apjának sem magyarázhatta el, hol is volt több mint tíz hónapon át. Majd mikor az emlékképei apránként vissza-tértek, mély depresszióba zuhant, amelyből csak nagynéha, órákra tért magához. Még megírta édes fiának, Barnabásnak szóló levelét, borítékba tette, lezárta és átadta férjének, hogy majd egykor a saját végrendeletével együtt ‘juttassa’ közös fiuk birtokába. Majd öngyilkos lett. Jezowski ekkoriban több éves tanulmányokat folytatott Amerikában, s fogalma sem volt a valódi eseményekről, ha furcsállotta is, hogy szülei leveleiben mindig az apja írt az anyja nevében is. Úgy tudta, hogy édesanyja baleset áldozata lett... Jezowski édesapja tehát meghalt, anélkül, hogy valaha is megtudhatta volna, mi történt valójában a feleségével, Magdával. Mivel nem bontotta fel a borítékot; a titok csupán Jezowski Barnabás kezében oldódott meg... Kezében a levéllel, - hősünk mélyen elgondolkodott. Ember-klónozás 17 évvel ezelőtt? És milyen céllal, és miért pont az ő édesanyját rabolták el? És kik? Azonnal megérezte, hogy a történetben szereplő neveknek valamiképpen különös jelentőségük van, de sehogyan sem tudta összerakni a mozaikokat egy egységes képpé. Aztán a fejéhez kapott, amikor rádöbbent, hogy ő Barnabás, a klónozott ‘féltestvére’ pedig: Jakab! Mert eszébe jutott, hogy az esszénus, vagy gnosztikus evangéliumok tanúsága szerint két ikertestvér-Jézus volt; - Jézus-Barrabás, akit a rómaiak keresztre feszítettek, s Jézus-Jakab (Igaz Jakab), aki ikertestvére halála után (saját haláláig) a Jeruzsálemi Egyház vezetője lett...

Amíg a gondolatai ekként kavarogtak, megszólalt a rádiótelefonja. A vonalban Mesznyik Koszmer volt, a Nemzetközi Barlangász Szövetség elnöke. „Te Barna, itt van nálam egy fiatalember Olaszországból, aki azt állítja, hogy ikertestvéred! Nem tudnál beugrani hozzám, megvárunk!” - mondta. Jezowski ráállt, s elindult Dél-Budáról Óbudára. Nem mondhatjuk, hogy repült volna a boldogságtól...

Közben újra csak gondolkodott: „Azért ez nem semmi! Szép kis hagyaték maradt rám az apámtól! Anyámat elrabolták, klónozott ‘féltestvérem’ van, nem tudjuk kinek a testéből való, anyám öngyilkos lett, apám meghalt, míg mit sem sejtett az igazságból; én meg most útban vagyok a NeBaSz felé és fogalmam sincs róla, ki az, aki az ikertestvéremnek hazudja magát? Mit akarhat tőlem, és főleg mért ‘a Barlangászoknál’ akar velem találkozni?! Érzékeny orra azonban a langyos szélben már megérezte saját karmája, a kérlelhetetlen végzet szagát...

Mesznyik Koszmer elnökön, aki kiismerhetetlen tekintete ellenére mindig ura volt önnön és szűkebb-tágabb környezete helyzetének; - ezúttal némi zavarodottságot látott tükröződni. Azt sem tudta, melyik lábára álljon. Kiszaladt Jezowski elé a folyosóra, hogy ne érje meglepetés ifjú ‘féltestvérével’ kapcsolatban: „Te, Barni, ez a te fél-öcséd kiköpött olyan, mintha te lennél, 16 éves korodban, - persze, csak, ahogy visszamenőleg elképzellek! Fantasztikus!” - mondta álmélkodva. Aztán együtt beléptek Koszmer hivatali szobájába. Jezowski megtántorodott a fiatalember láttán. Gyakorlatilag ‘egy időutazóval’, a kamaszkoron már túl lévő ifjú önmagával nézett farkasszemet! Üdvözölték egymást, majd leültek. „Kedves Bátyám! - kezdte Jezowski öccse - Kérlek, ne csodálkozz, és ne gyanakodj, - én valóban a te kései ikertestvéred vagyok! Mindjárt megtudod, miként lehetséges ez, bár már most, jó előre megjegyzem, hogy a megbízatásom abszolút titkos - ezért is jöttem, s hívtalak ide a NeBaSz épületébe, hogy profánok semmiképpen ne zavarhassanak. Noha erről a beavatatlanok semmit nem tud(hat)nak; az ember klónozása már jóval hamarabb sikerrel járt, mint azt bárki is gondolná. Én magam a ‘Rosslyn-projekt’ néhány legelső, de semmiképp sem ‘prototípus’-klónjainak egyike vagyok. Tizenhét évvel ezelőtt álmodban a hajad alól, a fej-bőrödből vettek ki észrevétlenül (feltűnés nélkül) néhány hibátlan sejtet, melyek egyikéből lettem. Elrabolt édesanyád hordott ki és szült meg egy, már akkor is a Földközi-tengeren cirkáló hajón. A klónozó projekt vezetője - talán hallottad a nevét - bizonyos Severino Antinori professzor; az én szellemi-alkotó, más szóval ‘konstrukciós’ apám.” - fejtette ki küldetését. „Hogyan bizonyítod, hogy az én klónozott ikertestvérem vagy?” - tudakolta Jezowski rezignáltan. „Majd este, csak Neked, a szállodában megmutatom!” - válaszolta ‘Jakab’.

Mesznyik Koszmer csak nézett, mint a moziban. Hol az egyikre, hol a másikra pislantott sandán, és alaposan ki volt akadva. Éppen 17 éve volt a Nemzetközi Barlangász Szövetség nagymestere - nagyjából azóta, amikor Jezowski Jakab megszülethetett. De sem a projektről, sem a klónozás sikeréről, sem ikertestvérek küldetéséről nem értesült soha. Kezdte kényelmetlenül érezni magát, mint akit be-ültettek a hintába holmi profánok. „Gyerekek! Ne ba....tok ki velem! - kiáltott fel a NeBaSz elnöke - Én ebben az egészben csak úgy hihetek, illetve vehetek részt, ha előbb megszerzem a Royal Society, a Máltai Lovagrend és a Prieuré de Sion jóváhagyását. Addig kénytelen vagyok úgy kezelni mindkettőtöket, mint a saját magán-barlangomba kvázi betolakodó illetéktelen profánokat, akik visszaélnek a vendégszeretetemmel, s szakrális illetve közmondásos toleranciámmal!” - ezzel nagy dérrel-durral kiment a másik szobába, s ott elkezdett telefonálni. A két, egy-mással úgy 17 évnyi fáziskésésben lévő Jezowski-iker fürkészve nézte egymást. Koszmer meglepően gyorsan visszatért; az arcán hivatalos, hervadt műmosoly: „Az említett barlangász hatóságok furcsa módon mindenről tudnak, s elismerték a küldetéseteket. Kértek engem, hogy mindenben legyek a segítségetekre. Sikerre fel, viszontlátásra!” - mondta, s maga előtt kitessékelte a Jezowski-fivéreket.

Jezowski Barnabás elgondolkozva kísérte el ‘öccsét’ a közeli szállodába, amely ‘A Hiúz Szeme’ beszédes névre hallgatott. Felmentek a lifttel Jakab szobájába, s kényelembe helyezték magukat. „Nos, hogyan bizonyítod?” - kérdezte Jezowski. Ikeröccse felállt a fotelből, egyik bőröndjéhez lépett, s kivett belőle egy olyasféle szerszámot, ami első ránézésre elektromos hajnyírónak látszott. „???!” - „Ne félj, semmi rossz nem fog történni! - nyugtatta Jakab - Csupán annyi az egész, hogy a koponyatetődön, a kálvárián egy kicsit belenyírok a hajadba!” - „Jó, de utána pedig én a tiédbe!” - válaszolta Barnabás. Miután megtörtént a hajtincsek ‘eltávolítása’, Jakab erősfényű kis zseblámpát vett elő, Barnabás kezébe nyomta, s lehajolt: „Világíts a fejemre, mit látsz a bőrömre bélyegezve?” - „666; - ez az Antikrisztus jele!” - kiáltotta Jezowski. „S most leolvasom a tiédet! - így Jakab - 144000, az előre kiválasztott Szentek száma!” - a lámpa kialudt, sötét csend lett.

„Mi ez az egész, mi történik velünk?!” - kérdezte reszketve Jezowski Barna.

„Te nem olvasol Újszövetséget? Tessék, nézd, itt áll a Jelenések Könyvében!” - mutatta a bátyjának Jakab a megfelelő szövegrészt.

Csak nézték egymást szótlanul, a hangulatlámpa halovány világánál.

Aztán a szállodai telefon csörrenése törte meg a szakrális csendet, a portáról.

„Jezowski urak? Vendégeik érkeztek! Lejönnek, vagy felmehetnek?” - hangzott.

„Jöjjenek fel, várjuk őket!” - felelték egybehangzóan.

S az ajtóban kisvártatva megjelentek, arcukon széles mű-mosollyal David Rocke­feller és Habsburg Ottó.

Te jó Isten! A Jelenések Könyve! A János-jövendölések!

Az Antikrisztus és a Világállam! – gondolta a sokat olvasott Jezowski Barnabás, és a döbbenettől kiakadva, ájultan roskadt a szőnyegre.

Vác, 2006. május 22.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Call of the Unknown
Karácsony és Luca nap ünnepe a magyar hagyományban (www.dobogommt.hu)
A Szent Korona képekben
Legfrissebb írások:
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
A "demokratikus” kényszerítés nem megoldás
Bene Gábor: NE AGGÓDJUK?
"... egy nép azt mondta, elég volt!"
Magyar az, akinek fáj Trianon!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014