Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Imádkozzunk!
2008.11.13, 21:30                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Imádkozzunk

Magyarországon 1989-ben sem győzött - nem is volt - forradalom. Az illegitim hatalom a választás látszatát keltve öltött divatos, új ruhát. Akár folytathatjuk is gondolatban a korábban abbahagyott névsort! A rendszerváltást, s a globalizációt nálunk nem választotta senki. Fogalmunk sem volt róla, hogy mik ezek!

Legitim: aki/ami törvényes, jogszerű, jogfolytonos; például - a trónörökös.
Tágabb értelemben: jogosnak elismert, elfogadott, méltányos, igazságos. Személy esetén olyasvalaki, akinek befolyását, beosztását, rangját, kiválasztottságát vagy elhivatottságát; rátermettségét, küldetését, uralkodását és hatalmát senki nem vitatja, mindenki elismeri.

Valamikor a régmúltban minden hatalom közvetlenül Istentől származott.
A földi uralkodó minden esetben kizárólag csak a főpapok kiválasztottja lehetett. A maják királya és az egyiptomi fáraó felkent személyét, szent sérthetetlenségét egyaránt a főpapi sereglet „isteni kara” őrizte/vigyázta, garantálta. A jog és a törvények mindig isteni kinyilatkoztatáson alapultak, melyek erkölcsi tisztaságát, megfellebbezhetetlen igazságát nem kérdőjelezhette meg senki, így betartásukat a földi hatalom mellett Isten tisztelete is kötelezővé tette.
A Mózes kőtábláira vésett tízparancsolat előírásai mindmáig örökérvényűek.

A Római Birodalom volt az első imperialista világhatalom. Római és birodalmi hatalma egyaránt alapvetően világi természetű volt, ugyanis a császárok „isteni küldetése” csupán a grandiózus cirkusz maximusz hangzatos blöffje, amelyben szinte kizárólag csak az őrült császárok hihettek.
A totális diktatúra gátlástalanságát az egy igaz Isten nem szentesíthette.

Cseppet se’ véletlen, hogy a mai amerikai monstre-monumentális történelmifilm-gyártás valójában nem nagyon tud mit kezdeni Róma már-már képtelennek látszó túlhatalmával, így a legjelentősebb filmalkotásaiban - Ben Hur, Quo Vadis, Spartacus, Julius Caesar, Cleopatra - a császárok valós hatalma egyszerre tűnik végtelenül ünnepélyesnek, rettenetesnek és nevetségesnek.

Jézus Krisztus - illetve az Atya! - hajszál pontosan időzítette a megváltó földre jövetelét, 33 évnyi tanító küldetését, áldozatát: kereszthalálát és feltámadását; azért is jött, hogy Rómát leleplezze, ellehetetlenítse és felbomlassza; büntetésül, mert féktelen tobzódásában, orgiájában visszafordíthatatlanul megtagadta Istent.
A megváltás a legjobbkor jött: a kereszténység létrejötte, a római egyház helyreállította a status quo-t, a deus ex machina jogfolytonos, legitim működését.
Isten ezután évszázadokon át viszonylag zavartalanul vigyázhatott a földi fejlődés folyamatainak jogfolytonosságára, egészen a XX. század elejéig, amikor előretört a Sátán. A kommunizmus, a fasizmus, a liberalizmus - s a világpénz állama.
A teljes XX. század története a Sátán, az Antikrisztus fényes győzelme.
A diktátorok (Lenin, Sztálin, Hitler, és ?) istentelen rémuralma mellett, alatt és után észrevétlenül kifejlődött a világpénz nem kevésbé istentelen libertinus réme, mely a személytelenség kontraszelekciójával igazából a selejt kollektív hatalmát valósította meg a kreativitás, a hit és az erkölcs felett. Hamis szabadelvűségével az egyén csak pürrhoszi győzelmet arat Teremtőjével szemben, aki továbbra is „makacsul előírja” számára elkövetett bűneinek őszinte megbánását - azért, hogy nagylelkűen megbocsáthasson. A liberális demokrácia jelszavával megvalósul(t) az ősi, élvhajhász csordaszellem, a káinok (magyarul: kajánok) csoportos uralma, amelynek lényege szerint a nép ‘önként és dalolva’ választja urául a pénzt, saját lelkiismerete ellenében.

A demokrácia eredetileg ókori görög vívmányként született meg. A római világbirodalom gyorsan el is törölte a népuralmat, s a glóbusz totális gyarmatosítását egyfelől „az isteni császár”, másfelől „a római polgár” égisze alatt; - nevében és érdekében vitte véghez. Nem véletlen, hogy most, amikor a globális fasizmus skizofrén diktatúrája bújik a demokrácia leple alá, - a nép helyett ismét a polgár, a világpolgár lép a történelem forgószínpadára. A világpolgár, aki tetőtől talpig csak szemforgató, szemtelen és szenvtelen látszat. A népképviselő illúziója!

A nép uralma - amely máig soha és sehol nem valósul(hatot)t meg a maga tiszta és tökéletes teljességében - azért bizonyulhatott olyan nagyon törékenynek, mert egyfajta átmeneti, „köztes formációt” valósított csak meg az emberi társadalom Istentől való végleges elrugaszkodásában, amennyiben a hatalom égi eredetét a „népfelség elvével” helyettesítette, illetve cserélte fel.
Gondoljuk csak meg! Államalapító nagy királyunk, Szent István kardja, jobbja és koronája még ‘isteni’ (legalábbis „pápai”) eredetűek, amely ereklyéket legendák öveznek; sőt, a Szentkorona Tana szerint a hatalom és a föld, a haza tulajdonjoga magáé a Szent Koronáé...! Az eszköz így szentesíti a lényeget. Magyarország - Regnum Marianum - Szűz Mária országa...

Aztán néhány száz évvel később felvirrad az újkor hajnala, és a nép, az istenadta nép! - közfelkiáltással a Duna jegén választja királyává azt a Hunyadi Mátyást, aki nem árpádházi, és már semmije sem isteni eredetű! A magyar történelemben nagyjából innen eredeztethetjük a népfelség elvét, miszerint az abszolút hatalom azé, akinek azt a nép önként, közfelkiáltással, egy emberként a kezébe adja.

A legnagyobb földi hatalom így tehát először Istentől származott, azután átment örökösödésbe (nálunk: ez az Árpád-ház); később - a demokrácia előfutáraként? - „gyakorlati okból” s a népfelség elvéből következően: a választott személyé lett.
A gyakorlati ok: a hatalom s a közélet fokozódó/kötelező „istentelenítése” - volt. Ám ez sem tartott sokáig - az Igazságos Mátyás „demokráciája” kérészéletűnek bizonyult; a halála után visszatért a megszokott önkényuralom, amelyet immár isteni kötelékek sem korlátoztak. A Habsburg-dinasztia - többször is megismételt - trónfosztása pontosan amiatt volt szükségszerű, mert az osztrák uralkodó család hatalma Magyarországon sem isteni, sem népfelségelvű legitimitással nem bírt. (Furcsa paradoxon, hogy a XX. század húszas éveiben fellépő politikai irányzat - amely a Habsburg-ház uralkodó jogait kívánta volna visszaállítani - önmagát legitimistának (!) nevezte el. Ottó ma is Európa lézengő rittere, akinek a szél bíz’ elfútta a kalapját, és nem tud olyan méltóságteljesen futni utána, hogy ne váljék nevetségessé. A mondás állítólag a haza bölcsétől, Deák Ferenctől származik.)

A XX. században világszerte, Magyarországon is elszabadult a pokol. A hatalom „istentelenítése” folytán gomba módra szaporodtak el a Sötétség Zsarnokai, kik a tízparancsolatot, a népfelséget egyformán sárba tiporták. Szörnyű dolgok jöttek!
A bolsevizmus széjjel szórta magvait: exportálta a téboly vörös „forradalmát”.

Károlyi Mihály „szocialista grófot” Kun Béla és Szamuely Tibor rémei követték. Horthy Miklós ellentengernagy/kormányzó fehér (-terror) lovon jött utánuk...
Szálasi „nemzetmentő” lett a csúcsdísz a magyar katasztró-fa legtetején...
Rákosi Mátyást - kicsit később - Kádár János és Aczél György démonja követte. Ám mielőtt gondolatban folytatnánk a sort - beszéljünk kicsit a forradalomról.

A forradalom a népfelség elve érvényesítésének messze legfontosabb mozzanata. A hatalom illegitimitását ugyanis kizárólag a szent nép képes/jogosult felismerni, amennyiben: (1) Az uralkodó puccsal, vagyis nem legitim választás útján kerül hatalomra. (2) Az uralkodó legitim ugyan, de később méltatlannak bizonyul, mert felrúgja a népfelség elvét. (3) Hódító külső hatalom „nevez ki” uralkodót, a nép megkérdezése nélkül. Amikor a nép felismeri az uralkodó hatalom illegitim, népnyúzó vagy gyarmatosító jellegét, ex-lex állapotba kerül a társadalom: és a nép jogosulttá válik arra, hogy érvényt szerezzen a népfelség elvének, helyreállítsa az eredeti status quo-t. Ezt a helyreállítást nevezzük forradalomnak.

A XX. század minden borzalma abban gyökerezik, hogy a koncentrálódó földi hatalom nemcsak, hogy végleg szakított Istennel, de felrúgva a népfelség elvét is: megölte a szabadságot, vérbefojtott minden népfelkelést. Magyarországon a hatalom úgy 155 évvel ezelőtt veszítette el a jogfolytonosság maradék esélyének a lehetőségét is, az 1848-as forradalom és szabadságharc bukásával.

A világtörténelem mai három legnagyobb nemzete: az angol, a francia és az amerikai. Mindhárom éppen annak köszönhette a nemzeti öntudatának össze-kovácsolódását, hogy megvívta nagy nemzeti forradalmát, amelyben végsősoron és végleg győzött a nép. A porosz és az orosz önámító nemzetek. Aztán vannak gyermeteg kisnépek, amelyek sohasem támadtak/nőttek fel, s lassan elolvadnak a globalizáció olvasztótégelyében.
Magyarország népe 1956-ban ismét elveszítette nemzeti forradalmát. Nincs még egy ilyen: kétszer is vívott, s egyszer sem győzött a nemzet. A XX. században az egész világon talán a miénk volt az egyetlen igazi, tiszta forradalom. Az 1956-os magyar forradalom után nem is volt több forradalom - talán egy sem. A népek lassanként valahogyan mind megfeledkeztek a népfelség elvéről, és annak utolsó érvényesítési lehetőségéről, a nemzeti forradalomról is.

Magyarországon 1989-ben sem győzött - nem is volt - forradalom. Az illegitim hatalom a választás látszatát keltve öltött divatos, új ruhát. Akár folytathatjuk is gondolatban a korábban abbahagyott névsort! A rendszerváltást, s a globalizációt nálunk nem választotta senki. Fogalmunk sem volt róla, hogy mik ezek!
A nemzetek elveszejtésének terve persze nem származhat Istentől. A globalizáció semmibe veszi a népfelség elvét, tehát illegitim hatalom. A Római Birodalom a kereszténység elterjedése miatt omlott egykor össze, mert ez volt Isten akarata. A megváltás ereje úrrá lett a pogányság hatalmán.
Nem tudhatjuk, mit hoz, mert ugyebár: senkinek nincs megígérve a holnap. Isten útjai ma is kifürkészhetetlenek. Így hát: imádkozzunk és reménykedjünk! Holnap talán elérjük az alagút végét, s hirtelen a szemünkbe villan a feltámadás fénye.

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Szeretlek
Andalu
Nasca ábrák Peruban
Legfrissebb írások:
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Áldás havának 22-ik napja a magyar diadalé!
A Nemzetegyesítő Mozgalomról mindenkinek
Levél Ausztráliától Kanadáig minden jó magyarnak
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014