Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

A meg nem alkuvók hite
2009.01.26, 15:49                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

A meg nem alkuvók hite

Most a ‘szalon-keresztényekről’ szeretnék írni; azokról, akik bevallásuk szerint: „hisznek ugyan, de nem annyira”... Hányatott életemben tucatnyi ilyen jóbarátom volt - már középkorúként kötöttem a legjelentősebb újabb barátságokat, s értek velük kapcsolatosan a legnagyobb csalódások is -; azt mondták, ők hívő keresztények, akként nevelik a gyermekeiket is, sőt, buzgón megtartják-megülik az összes fontos keresztény ünnepet, ámbár a templomba istentiszteletre rendszeresen nem járnak... Mellettük is oly’ sok köztiszteletnek örvendő, közismert férfiúról tudok, aki modern korunk kortévesztő státusz-szimbólumaként önmagáról ‘elengedhetetlen’ image módjára terjeszti és ápolja ‘hív keresztény vagy keresztyén’ - kinek-kinek tetszése szerint! - meggyőződését, ami többnyire csak hamis látszat...

Nem nagyon értem meg ezeket az embereket! Miféle ember az, aki belül egy cseppet sem hívő ugyan, mégis fontos számára a hit mímelése? Hol van a törvény, jogszabály, szokásjog, erkölcs vagy puszta beidegződés, - mely konkréten s effektíve előírná a keresztény hit társadalmi mimikrijét? Miért szükségszerű a hátsó szándékok Krisztus nevével való leplezése?

A bűnös szégyenkezik, így belső kényszerből Krisztussal álcázza magát?

Gyakran szoktuk mondani: „A pokol felé vezető út csupa jóindulattal van kikövezve.” Ám nem csupán a pokol felé vezető... Súlyos tévedés kvázi mechanikusan értelmezni Krisztus szeretet-törvényét; soha nem hirdette a mindenáron való békét, megbékélést vagy kiegyezést. Ellenkezőleg: az igazság ‘szószólójaként’, annak keresése, képviselete és érvényesítése a legteljesebb férfi-küldetés, feladat és megpróbáltatás volt, ami az Isten és az Ember Fiára várt, melyet be is teljesítve elvette a világ bűneit!

Természetesen senki nem várhatja el a felebarátjától, a másik embertől, bárki légyen is az, hogy az élet minden kritikus helyzetében rácáfoljon pl. Szent Péterre, a Kősziklára, az első pápára, aki (mint tudjuk) halász volt, majd Krisztus első tanítványa (később apostola) lett, s legvégül osztozott mestere sorsában - őt fejjel lefelé feszítették keresztre a rómaiak -; ámde a kritikus helyzetben: háromszor tagadta meg a Mestert, mielőtt a kakas kukorékolt. Az áruló Júdás - miután megkapta a 30 ezüstpénzt - ‘jelleme’ összeomlott, nem tudta a bűnét megbánni és feldolgozni, ezért felkötötte magát: öngyilkos lett. Júdás nyilván kárhozatra jutott, - Péternek azonban Krisztus megbocsátott, maga mellé emelte, s földi helytartójává tette...

Mert a Kősziklával még tervei voltak - reá építette a keresztény katolikus anyaszentegyházat -; megerősítette Pétert, aki megbánva bűnét szintén teljesíthette földi küldetését, amelyet kiszabott rá az Úr...

Ismétlem: senki emberfiától nem várhatjuk el, hogy világmegváltó tervei, jellemvonásai legyenek; s még azt sem (?!), hogy Szent Péter - vagy akár a többi apostol - nyomdokaiba lépjen. A világ nagyjából isten-tagadókkal, hitetlenekkel és látszat-keresztényekkel van tele, - nem beszélve azokról a milliárdokról, akik keresztény szemszögből tévelygőknek tekinthetők...

De más az embernek a másik ember iránti elvárása; és megint más, hogy Krisztus, az Isten Fia mit vár el földi követőitől, a keresztényektől!

Például azt, hogy ismerjük fel az igazságot, terjesszük el minél szélesebb körben, cselekedjünk az igazság szerint, - minden kritikus helyzetben!

Ugyanis Krisztus maga volt a földre szállt igazság!

A mai hamis, liberális próféták egészen másként, nagyon furcsán fogják fel az emberi történelmet. A történelmi események különböző ‘olvasatait’ narrációknak (elbeszéléseknek) nevezik; azt állítják, hogy minden olvasat kvázi egyenértékű, - vagyis hogy nincsen ‘abszolút’ igazság...

A keresztény ember arról ismerszik meg, hogy nem az eltérő narrációk részigazságában, hanem az abszolút igazságban, Krisztusban hisz. Így a keresztény nem köt elvtelen kompromisszumokat, nem is mindenáron a ‘békét’ keresi, hanem az igazat, mert tudja: csak az nyújt megnyugvást. A keresztény kritikus helyzetben akkor is kimondja a kendőzetlen igazat, ha ez minimum kényelmetlen, s maximum kirekesztés, vagy guillotine járhat érte. A keresztény nem földi, hanem égi karriert remél, ezért a tehetségét és a becsületét nem váltja multinacionális aprópénzre...

Olvassuk együtt egy kicsit Máté Evangéliumát (Mt.10), három tételben:

Az üldözések megjövendölése. Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok. Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak és zsinagógáikban megostoroznak titeket. Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. Mikor majd bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit is mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok. Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. Halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermek szülei ellen támad és megöleti őket. Miattam mindenki meggyűlöl titeket, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. Mikor pedig majd egyik városban üldöznek, meneküljetek a másikba. Bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.” Meggyőződésem, hogy Krisztus példabeszédei nem nosztalgikus zsolozsmázásra valók, hanem arra, hogy kiolvassuk belőlük: mit kell tennünk egy mai kritikus helyzetben. Attól örökérvényűek, hogy minden kor embere kihallja belőlük az aktuális útmutatást. Ennek az egyszerű magyarázata, hogy Krisztus bármely konkrét kritikus helyzetben alkalmazandó magatartás-mintákat ad, az örök igazság birtokában. Ezért most gyarló emberi magyarázatokat próbálok adni szent szavaihoz, mert hiszem, hogy azokat bármely korban esedékes okulásunkra mondta, és hogy azok bárki számára érthetők, aki tiszta szívvel közelít Krisztushoz...

n Apostolait ártatlan juhokként beküldte az ordas farkasok közé. Tudta hát, és előre számolt is vele, hogy az igazság hívei áldozati bárányok lesznek. A búza és a konkoly csak próbatétel révén választható külön.

n Kérte híveit, legyenek okos kígyók, valamint ártatlan galambok - egy-idejűleg. Legyenek óvatosak az átlag-emberekkel szemben, akik nem az igazság bajnokai, s gyávaságukban elárulják, feladják majd őket.

n Tisztában volt minden ember (beleértve a tisztákat is) gyarlóságával, és tudta, hogy a megszorított, megalázott, megkínzott ember tanácstalan, kicsinyhitű; esetleg meg is törik. Biztosította apostolait, hogy a kritikus pillanatban Atyáik Lelke, vagyis Isten (igazsága) szól majd belőlük.

n Tudta - és ez talán számunkra a legdöbbenetesebb tény! -, hogy ember embernek farkasa, aki vad s vak gyűlöletében saját véreit is megöleti, ha ezen múlik, hogy mentse a saját irháját. Csak az üdvözülhet, aki el-fogadja Krisztus megváltó áldozatát, vállalja érte az üldöztetéseket és a gyűlölködést, ami Krisztus, az abszolút igazság követőinek a sorsa. Az állhatatosokért, akik városról városra menekülnek; eljön az Emberfia.

Kérdezem: nem ez folyik-e ma is, magyar és globális szinten egyaránt?!

„Bátorság üldözés idején. Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint mestere és a szolga, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebubnak csúfolják, - mennyivel inkább a házanépét? Ne féljetek tőlük! Semmi nem marad el-rejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki ne tudódnék. Amit sötétben mondok nektek; mondjátok el fényes nappal, - és amit fülbe súgva hallotok, - hirdessétek a háztetőről. Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket, meg a testet is pokolba taszíthatja. Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok nélkül egy se’ esik földre. Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom a mennyei Atyám előtt. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” A példabeszéd a mának, értünk szól:

n Tanítvány és mester egyek, miként az úr is az ő házanépével.

n Ha az Urat keresztre feszítik, ez történik majd minden kereszténnyel.

n Legyünk nyugodtak, végül majd minden titokról lehull a lepel.

n Ne féljünk, hirdessük nyíltan az igazságot, a Megváltó igazságát.

n Félni nem a gyilkosoktól, hanem a lélek-elcsábító kísértéstől kell.

n Krisztus a követőit, Isten a híveit éberen őrzi, s nem veszíti szem elől.

n Aki részt vállal Krisztus küldetésében, s bátran megvallja őt: üdvözül.

n Aki hitet színlel, de a krízisben megtagadja Krisztust: elkárhozik.

Kérdezem: nem ez az ‘örök’ harc folyik-e mindmáig; az emberi lelkekért?!

„Jézussal vagy Jézus ellen. Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a Földre, hogy békét hozzak. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert az atyjával, a leányt az anyjával, és a menyet az anyósával. A saját házanépe lesz az ember ellensége. Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt; de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. Aki titeket befogad, engem fogad be, - aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, - a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, - az igaznak jutalmában részesül. Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom - bizony mondom nektek: nem marad el jutalma.”

Krisztus világosan megmondja: ahhoz, hogy Isten bárányaként magára vehesse a világ bűneit, hogy megválthassa bűneitől az esendő embert, - előbb meg kell határoznia a bűnt, el kell határolódnia tőle, szembe kell állítania egymással az ártatlanokat és a bűnösöket, a követőit és a megtagadóit; még akkor is, ha ezzel ‘békétlenséget szít’ akár még a családtagok között is. Az igazság kimondása, felvállalása és követése nélkül, a bűn felismerése, megvallása és megbánása nélkül - nincs bűn-bocsánat, megváltás és üdvözülés. A halhatatlan lelkünk csak úgy nyeri el az örök világosságot (a boldogságot), ha tiszta szívünkből Krisztus mellé állunk, nyilvánosan megvalljuk a hitünket, vállaljuk az Ő szenvedéseit, - vagyis kiállunk az abszolút igazság mellett, bármilyen kritikus helyzetben. Aki a krízisben az Istennel egy halhatatlan lelkére hallgat, a bajban meg-kérdi ‘a lelkiismeretét’, s az Atya hangja megmondja, hogyan is döntsön. Az igazság jelentős sorskérdéseiben az igazi keresztény nem köt ‘csak a békesség kedvéért’ elvtelen kompromisszumokat (paktumokat), hiszen ‘a saját keresztünk fölvétele’ saját harcaink megvívásával egyenlő. A béke mintegy önmagáért - nem krisztusi kategória; sokkal inkább olyan elvtelen politikusok taktikázgatása, akiknek az igazság amúgy nem jelent semmit.

Krisztus nem békét hozott a világra; hanem kardot, a szeretet kardját - a bűn gyökeres kiirtására. Hogy a tiszta búzát elválassza a konkolytól...

Az igaz keresztényt arról ismerni meg, hogy a világ minden erői üldözik, - mert ma is az egész világ, a hatalom Krisztus ellen dolgozik. A gonoszság legújabb trükkje - mint tudjuk: Belzebub a legnagyobb színész! -, amikor a Krisztust és a keresztényeket hivatalból üldözők egyszerre jámbor, ájtatos keresztényi ábrázatot, álruhát öltenek; meglátogatják Rómában a pápát, s a békejobb bűvész-mutatványaként egy oltárnál ‘mutatnak be’ áldozatot... Az igaz keresztény nem áll sem a jobb, sem a baloldalon, - csak mindig a nélkülözők, a szegények, a szenvedők és az üldözöttek oldalán. Az igazi keresztényt az jellemzi, hogy nem vállal fel - pogány kevélységből - isteni jogosítványokat, privilégiumokat. A keresztény szelíden vállalja önmaga gyarlóságát, esendőségét; sosem gyűlölködik, de a megbocsátást Istenre bízza. A keresztény Krisztus igazát hirdeti, ezért egyre mélyebbre alázzák. Ám mint Krisztus mondta: „Kit megaláznak, az felmagasztaltatik.”

Vác, 2003. január 22.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Magyarok Istene
Tiltott találmányok 6.
Csillagösvényen - Bulcsú hadjárata
Legfrissebb írások:
Áldás havának 22-ik napja a magyar diadalé!
A Nemzetegyesítő Mozgalomról mindenkinek
Levél Ausztráliától Kanadáig minden jó magyarnak
A 2018-as országgyűlési választás a nemzeti oldal nagy lehetősége
2017-06-27-én a Hősök terén beszéltem és....
2017-06-27-én VISSZHANG a 29 évvel ezelőtti tüntetésre!
Geri Tibor: Hogyan kezdődött? - c. írása a kiegészítéseimmel!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014