Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
2008.11.15, 21:44                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve

Maradjunk annyiban, hogy – noha rendkívül ellentmondásosnak látszó körülmények között, és igaz az is, hogy megint Amerikából, de – napvilágra került Orbán Viktor hitelrontásának mesteri terve. Mert egyáltalában nem osztom azok véleményét, akik ezt a helyettes-államtitkári hivatalos papírra ráfényképezett irományt igyekeznek „elbagatellizálni”, és ócska amatőr próbálkozásnak állítják be. Persze ma még – az igazságot valószínűleg soha nem tudjuk meg! - az is kérdéses, hogy a hamisítványt fényképezték-e rá a helyettes-államtitkári papírra, vagy egy valódi hivatalos-irat mestertervét fényképezték-e le. A jpg-formátum így önmagában nem ad választ semmire. Az viszont gyanús, hogy hol jelent meg.

Angyaltűz és víruskartács

A Braunt komolyan „a gyanúkampányba” keverő szöveg ugyanis – „így írja az újság” – ugyanazon az amerikai „Angelfire” tartalom-szolgáltató portálon olvasható, ahol néhány hónappal ezelőtt az emlékezetes „szakerto-90”, echte baloldaliakat még mutatóba sem tartalmazó „ügynöklista” is leszerepelt. Cui prodest? Ez itt az igen súlyos kérdés. Ama listának a közlése nyilván baloldali érdektől vezérelve történt, ennek az „iratnak” a megjelentetése meg éppen ellenkezőleg? Hihető ez? Egy amerikai kommunikációs website direkt arra szakosodik, hogy gyanús kiadványok szellőztetésével keverje-kavarja a magyar politikai közélet fortyogó ganéját? Ha felmész az Interneten a megadott címre, furcsa-érthetetlen dolgok történnek veled: sehogy’ sem tudsz rámenni a szövegre, amit el akarsz olvasni, az egész képernyő vadul villódzik, már a mikroprocesszor is az utolsókat rúgja, viszont egyfolytában csak marasztalnak; elkérik az összes személyi adatodat, a lakcímedtől a személyi számodon át, a TB-azonosítódtól az adószámodig, ugyanis hízelegve közlik, hogy hurrá, nyertél egymillió dollárt, mert te vagy a negyven-ezredik látogató, amiből persze egy büdös szó sem igaz, mert itt mindenki a negyven-ezredik látogató, aki egyáltalán megpróbálkozik… Aztán a végeredmény? Egyik látogatónak teljesül a vágya – belőle „olvasó” lesz -, viszont a másik sehogy’ sem boldogul: emlékként csakis az elpazarolt Internet-idő „marad”, meg a kismillió rettenetes internetes vírus, amit egy víruságyúból, sorozatvetőből lőnek minden másként gondolkodó számító-gépére, aki kíváncsiskodni merészel, eme nem reá tartozó súlyos politikai kérdésekben…

Virtuális távvezérlés

Vajon lehetséges lenne, hogy immár a tízmillió magyar virtuális távvezérlése is közvetlenül Amerikából, a Föld legszabadabb és legdemokratikusabb országából történik; a magyar belpolitika két gigásza, az MSZP és a Fidesz az angyaltűzön keresztül vívja meg az internacionálé végső harcát, elektronikus csillagok háborúja formájában? Mindkét oldal „csatornát” bérelt volna – esetleg állampénzen – egymás lejáratására, a tengerentúli szép új világban? Mindenesetre - noha a konfliktus a „túlérettség” jegyeit mutatja - még sehol nem látszik az alagút vége…

A gyanúkampány fröccsöntői

Volt egyszer egy Braun Róbert, aki Medgyessy Péter miniszter-elnök tanácsadója lett, holott minden korábbi politikai és egyéb aktivitása csak az SZDSZ-hez kötötte. Igaz, magáról, Medgyessy Péterről is elterjedt még miniszterelnökké avanzsálásakor – elég emlékeznünk a Csurka által közzétett „nem hivatalos” életrajzára -, hogy valójában az SZDSZ gazdasági programját hajtja végre. De hát erre a teóriára később alaposan rácáfolt (?), hogy Medgyessyt nyilvánvalóan az SZDSZ buktatta meg. Az az SZDSZ, amely előbb új miniszterelnököt csinált, azután nemrég „úgy tett”, minthogyha az új köztársasági elnök megválasztásában nem lett volna szintén oroszlánrésze. Szóval ez a Braun hamarosan igen magasra vitte – előbb Ron Werber munkáltatója lett, majd a két shakespeare-i sír-ásó, Rosner és Silberstern is a keze alá dolgozott. Együtt szőtték egy újstílusú kampányterv selyemszálait, mely majd arra irányult volna (?), hogy Orbán Viktor polgári mezei hadait épp szórványos előfordulási területükön, az utcákon és a tereken verjék meg. Ám a történetnek hirtelen vége szakadt. Nemrégiben ez a Braun teret és kegyet is vesztett, mivel az SZDSZ-kreálta új miniszterelnök, a Gyurcsány, útilaput kötött a talpára, valami homályos álokokból, amelyeket nyilván – tekintettel az újsütetű magyar áldemokrácia valódi korlátaira – szintén sohasem fogunk megismerhetni. Tény, és ezt a minap a csigatévéből, a felejthetetlen Havas Henrik által menedzselt Braun-interjúból tudhattuk meg – Braun Róbert most önkényesen politikai parkoló pályára helyezte magát: átmenetileg nem ír és nem írat senkivel kampány-kommunikációsnak álcázott lélektani hadviselési tanulmányokat, mert legújabb üzleti ötletét, a palackozott fröccs gyártását és forgalmazását (eladását) valósítja meg. Ki érti ezt? Gurcsány „elkergeti” az elődje SZDSZ-es kommunikátorát, miközben például kinevezi a kultúrális örökség miniszterének Bozóki Andrást, aki eredendően az egész (nemcsak a politikai, de a politológusi szakmai) karrierjét éppúgy az SZDSZ-vezérelte Soros-alapítványnak köszönheti, mint Braun Róbert, sőt mint Orbán Viktor. (Kétségtelen, hogy a két B-betűs fiatalember témaválasztása merőben eltér egymásétól. Míg Braun Amerikában is jól ismert holokauszt-kutató, addig Bozóki fő szakterülete az anarchizmus.) Persze, ahogy így elgondolkodom, nagy esélye van annak, hogy amint kitelik az ideje, Gyurcsányt is az SZDSZ fogja – Isten adta, Isten elvette - eltávolítani, és akkor majd visszajöhet Braun, hogy egy palackból elővarázsolt hosszú lépéssel ünnepelje meg az Európai Únió első ultra-liberális (SZDSZ + Fidesz) nagy-koalícióját, mert 2006-tól várhatóan ez következik, Orbán nélkül, és helyette valaki mással…

Braun korábbi inkarnációi

Szóval, visszatérve Braun rejtélyes fel-és letűnéseire; most tehát a fröccs-öntéssel van elfoglalva, de lesz ez még jobb is. Az istenadta liberális őstehetsége biz nem kallódhat el holmi szeszes palackok között. Felmentem az Internetre – ezúttal nem az Angelfire-re -, hogy megnézzem, milyen a dinnyetermés a Braun Róbert varázs-jelige (Google) beírására. Megmutatom, mit találtam. Idősb Braun Róbert – nyilván csak névrokon – a közismerten szabadkőműves Nyugat publicistája volt az 1920-as években, két elgondolkodtató cikkét már le is töltöttem, és elolvastam. Az egyik: „Oligarchia a demokráciában” sokatmondó címet viseli. Ebből idézek most:

„Már Rousseau (szintén egy klasszikus zenész) is fölismerte, hogy a demokráciát képtelenség úgy értelmezni, mintha abban a vezetés szerepe egyaránt illetné meg a társadalom minden egyes tagját … A helyzet az, hogy nemcsak az autokráciákban (Németországban, Ausztriában, stb.), hanem a demokráciákban is (USA, Anglia és Franciaország) a vezetés oligarchia kezében van.” Tehát így volt ez már akkor is! Elég visszamennünk a ’20-as évekbe, és máris meg-értjük a mát. De nézzük csak tovább, mert érdemes: „A tömegek politikai szervezete a párt. A pártok harci szervezetek, amelyekben vezetésre és engedelmességre van szükség.” Braun nagyon okos: „A mindennapi élet eléggé mutatja, hogy a szervezetlen tömegeket (különösen a magyart!) milyen könnyű az érdekei ellen vezetni. De ennek megvan a határa. Mint Abraham Lincoln mondta: Lehet (el-) bolondítani kevés embert végtelen időig s lehet bolondítani végtelen embert kevés időig, de nem lehet bolondítani végtelen embert vég-telen időkig.” (Ezek szerint a 10 millió „kevés”-nek bizonyul…) De most jön a csattanó: „Nem hisszük, hogy akár csak oly országban is, ahol a demokrácia hagyományai olyannyira újak, mint Német-országban vagy Ausztriában, valami kedvező sanszai volnának a a nacionalista diktatúrának … De a proletárdiktatúra sanszai sem jobbak.” Idősebb Braun Róbert ezeket a meggondolatlan sorokat 1926-ban vetette papírra. Mert azután jött a nácizmus, a II. Világ-háború, s rögtön utána a kommunizmus… S végül: „A hatalom kézbekerítése csakis akkor következhetik be, ha a nép többsége a kommunisták mögött áll… De ha a nép többsége a párt mögött van, akkor mire való a diktatúra?” Nos, mire? De szintén a cikkben áll ennek magyarázata is: „Jó mester rossz szerszámmal is alkothat tökéletest, kontár kezében pedig a legjobb szerszám sem használ.”

Idősb Braun Róbert – a korai, méltó névrokon – másik megtalált írása „A liberalizmus jövője” címet viseli, és lényegében L. T. Hobhouse: „A liberalizmus” (1921.) című művének ismertetése.

Minden célzatosság (pl. nomen est omen) nélkül, találtam még egy Braun Róbertet – hogy is élhettek és élhetnek ennyire különböző identitású értelmiségiek azonos név alatt?! -, aki történetesen a Kun Béla kormánya nemzetiségi ügyekkel foglalkozó nép-biztosa volt az ún. Tanácsköztársaság alatt.

Kossuth apánk bal-belépése

Aztán – már kicsit elfáradva – kezdtem lemondani róla, hogy a mi Braun Róbertünkről is találok valamit, mikor a tekintetem meg-akadt egy feliraton. Tanúsága szerint Braun Róbert – végre igazi! – nemrég meglátogatta az USÁ-ban a detroiti Kossuth-egyletet, a társaság alapításának 20. évfordulóján, és meggyőződött róla, hogy az ott élő magyarok gazdasági, erkölcsi és politikai súlyának elismerése hosszútávon biztosított. Elgondolkodtam. A társaságot 20 éve, tehát 1983-1985. körül szervezhették, alapították. Akkor, amikor – Aczél (Appel) György jóvoltából – viharos gyorsasággal el-kezdtek a korábban „elaltatott” páholyok (40 éves kihagyás után) itthon, nálunk is újraszerveződni. Talán ez a detroiti is egy itthoni páholy „leányvállalata” lenne? Hiszen viszonylag közismert, hogy Kossuth Lajos az 1848-as forradalom és szabadságharc leverése utáni amerikai emigrációjában belépett a „Cincinnati” nevet viselő Grand Orient páholyba, méghozzá épp Detroitban. Megpróbáltam behívni magát, a cím által reprezentált beszámolót is, de minden kísérletem csődöt mondott. „Not found” – írta ki a program a 10. alkalommal is, lakonikus rövidséggel. Vaj a fejen – kitörölték…

A sorok között

Néztem tegnap éjjel 11-től a HÍR-tévén – bárcsak ne tettem volna! – a „Sorok között” című, legújabb képtelen, és megfejthetetlen koncepciójú beszélgetős műsort. Ezúttal a politikai marketing volt „terítéken”; - ennek ürügyén faggatta Hankiss Ágnes és Gíró-Szász politológus a „Braun-ügyről” Kiss Ulrich jezsuita szerzetes papot, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tudós professzora. Semmi újat nem sikerült megtudnom. A hit-tudomány, még mint elfuserált „politikai marketing” akciót sem értékelte, minősítette az esetet. A nézőnek be kellett érnie egy illatszer-szaktudományos megállapítással, miszerint egy üveg vizet maximum egyszer, vagy kétszer lehet alkoholként eladni: a nép hosszútávon nem vevő a hamisítványokra.

Csontváry titkos társulatai

Aztán ma délelőtt munka közben megint csak a HÍR-tévé szólt, - valamilyen furcsa, önsanyargatási „céllal” bekapcsolva hagytam. Amikor nem akarom, hogy új gondolatokkal zavarjanak – elég, ha elbírok a magaméival -, akkor bekapcsolom valamelyik televíziót, ami gondolatűzőnek tökéletes. Valami szintén cseppfolyós műsor arról szólt, hogy ketten, egyikük Alpári-Végh, publicista a MN-től – Csontváry Kosztka Tivadar festőművészi nagyságáról, majd írói nagyságáról elmélkedtek. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Alpári-Végh Csontváry egyik írásából idéz. Megdöbbentem: tőle eddig ilyeneket nem olvastam, igaz, most is „a másét” olvasta fel. Szó szerint nem jegyeztem meg, de arról szólt, hogy „és akkor titkos társulatokat alakítottak (az nem derült ki, hogy kik!) az égvilágon mindenféle anyagi termelő, kereskedelmi és egyéb „földhözragadt” tevékenységekre, hogy elpusztítsák, leöljék, megsemmisítsék – főleg valami mérgekkel – az emberiséget.”

Éljen a profitráta!

Hiányérzetem támadt, mikor hirtelen abbahagyta és megállt a kés a levegőben. És akkor eszembe jutott, mi is hiányzik a végéről, és rögtönözve a következő befejezést ötlöttem ki: „És akkor titkos társaságokat alakítottak – ezeket tudományos, művészeti, kulturális és környezetvédő társaságoknak álcázták -, hogy elhülyítsék, szellemileg is degenerálják az emberiséget, még mielőtt igavonó baromként közös karámba zárják őket, mert ez a megoldás minden önkormányzatnál és az autonómiánál is lényegesen olcsóbb, és akkor elvileg a csillagos égig nőhet a profitráta. Hogy elérjék minden idők legmagasabb profit-rátáját, vagyis a római birodalomét. A legolcsóbb munkaerő tehát a (kamat)rabszolga: termelékenysége a legmagasabb.”

A fejléces papírtolvaj

Mármost ami a „bizalmas munkaanyag” mibenlétét illeti, nem az a lényeg, hogy ki írta, meg merre, meddig, s egyáltalán. Az ilyen és hasonló irományok sorsa, hogy idő előtt kiderülnek – „amit fülbesúgva hallotok, a háztetőről hirdessétek!”, meg hát ugye „a hazug embert előbb utolérik, mint a sánta kutyát”, mert mindig akad egy titkár vagy titkárnő kéznél, hogy ha félrenézünk, ellopja a veretes papírunkat -, és akkor az olvasó versenyt futhat a titkok megvalósulásával. Nem az lényeg, hogy ki írta, hanem hogy pont így fog megvalósulni. A paktumoknak – lásd: néhány lapszámmal korábban -, meg a jegyzőkönyveknek (ne lásd sehol) és a lejárató kommunikációs tanulmányoknak az a „karmájuk”, hogy pontról pontra megvalósuljanak. Én Braun Róbert helyében drukkolnék, ne így valósuljon meg. De hát a „drukk” már csak következmény.

Az igazság pillanata

Ha a szekér látszólag jól szalad, közel lehet a vég.

Hogy mi lehet ennek a vége? Mi lesz Orbán Viktor és a nép sorsa? Talán ez már valahol-valamikor eldöntetett. A fák – az égig: nem…

1996. augusztusában a Demokrata hasábjain megjósoltam, hogy ő lesz Magyarország miniszterelnöke. Nem hitte – megírta nekem egy magánlevélben -; a komplett jobboldal körülröhögött, mondva: „Ez lehetetlen, mi jól tudjuk, kicsoda Orbán Viktor!”. Aztán mégis megtörtént. A dolgok kiszámíthatók… A korábbi kételkedők pedig azonnal rohantak nyalni – én maradtam a jövő fürkészésénél. Ez nem túl jövedelmező, viszont becsületes. Most mire tippelek? Hát a jezsuita atyának részben igaza van. Sokáig nem lehet két vasat mártani a tűzbe: senki nem lehet egyszerre a nép kedvence és hintapolitikusa. Nem szolgálhatsz két úrnak is egyszerre: vagy a Mammont választod, vagy Jézus Krisztust. A földi és az égi karrier „egyszerre abszolválása” csak hiú ábránd, eddig még senkinek se sikerült. Neki sem fog. Vagy a háttérhatalmat szolgálja, vagy ezt a szegény, kisemmizett magyar népet. Vagy szakrális királyfi ő, vagy szupranacionális hamiskártyás. Ha most a népet választja, biztos leváltják. Ha a globális karriert, úgy a nép váltja le. Ha vacillál, ez a „gyanúkampány” fogja minden maradék hitelét tönkretenni…

Most egyet tehet, a néphez fordul újabb hitelért. (Ezt is teszi.)

Ha nem kér elég hitelesen, - az sem segít rajta, ha kiderülne, hogy ő az Osztrák-Magyar Monarchia legitim trónörököse.

Igazi királynak kell lennie - különösen, mert recseg-ropog az Únió.

Ez az utolsó válaszútja, több már nem kínálkozik.

Vác, 2005. június 18.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Magyarok Istene
Velemér a fénybol épült templom 1. Szántai Lajos, Gondos Béla (Pap Gábor) (www.dobogommt.hu)
Ébredj magyar
Legfrissebb írások:
DE HÁT TUDTUK…Pár sor Bayer Zsoltról
2.cikk a relativizált gumicsont
ÖMP közlemény
A "demokratikus” kényszerítés nem megoldás
Bene Gábor: NE AGGÓDJUK?
"... egy nép azt mondta, elég volt!"
Magyar az, akinek fáj Trianon!
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014