Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Orbán Viktor szupersztár
2008.11.17, 10:55                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Írói előszó, most, 2008-ban:

Írásomat 1996-ban „követtem el”, és egyrészt elküldtem Orbán Viktornak, más­­részt megjelent a Demokratában: „Orbán Viktor szupersztár” címmel, me­lyet Bencsik András „tett hozzá”, mintegy irónikusan. (Ez a cikk Bencsik; min­den más ott megjelent cikkem Csermely Péter tördelése.) Eleinte az egész jobboldali írói közvélemény egyöntetűen kinevetett, majd ami­kor Or­bán mi­niszterelnök lett, szinte kivétel nélkül, hanyatt-homlok rohantak – behódolni.

Nem véletlen, hogy most újból közreadom, mert „a mókuskerék” ma is ez…

Kérem kedves Olvasóimat, nézzék el nekem azokat a megfogalmazásaimat,

amelyek ma már politikai értelemben talán megmosolyogtatóak…

Tizenkét évvel később már könnyű okosabbnak lenni!

Jó olvasást!

*

Ugye, hogy „visszaolvasva” egyfelől torokszorongató, másfelől az embernek

ökölbe szorul a keze? Kinek-kinek vérmérséklete szerint…

Ugye, hogy mindez, utólag – milyen szomorú?

N y í l t l e v é l O r b á n V i k t o r h o z

a Demokratában 1996. május 2-ikán megjelent interjúhoz kapcsolódóan

"Minden népnek van valamifajta közös nevezője, a homo sapiens mint nevező pedig kevés, amikor van egy több mint ezeréves közös magyar történelmünk."

Mottó: "Egy ellenzéki összefogással meg lehetne fordítani az erőviszonyokat, enélkül azonban nehezen képzelhető el." (Idézet Orbán Viktortól)

Kedves Orbán Viktor!

A Varga Domokos György szerkesztésében a Demokratában közzétett interjúd új reményeket ébresztett bennem a magyar nemzet jövőjét illetően is.

A jelenségek az Univerzumban - a Földünkön is - egyetemes és kölcsönös össze-függésben, valamint meghatározottságban (!) állanak egymással. Érvényes ez a természeti és a társadalmi jelenségekre is, hiszen az ember a természet része.

Ray Bradbury novellájában "történik", hogy az időben évmilliókat visszautazó őslényvadász-expedíció vigyázatlan tagja letér a szigorúan kijelölt ösvényről, és akaratlanul, de eltapos egy lepkét. Amikor visszatérnek saját jelenjükbe, mindent változatlanul találnak - egyetlen kivétellel: a korábban lezajlott amerikai elnök-választás nem az általuk ismert, hanem ellentétes eredménnyel zárult. A lepke elpusztítása visszamenőleg megváltoztatta a múlt egészét, - a módosult emberi történelem pedig "egy kissé" megváltozott jelenhez vezetett!

Az elnökválasztáson a konkurens elnökjelölt győzött.

Lehetséges, hogy egy vigyázatlan időutazó (a Gondviselés katonája?) a kijelölt ösvényről letérve a múltban Magyarországon is eltaposott egy lepkét?!

Számodra "a választás" 1994-ben váratlan eredménnyel zárult. Bölccsé kellett válnod egy politikai szétválás, majd a választási vereség tanulságainak levonása által, - emellett hűnek kellett maradnod önmagadhoz.

A Janus-arcú szövetségesen, az "apa-komplexuson" sikerrel túlléptél. Az egykori kormánypárt széthullása óta a középen hatalmas űr tátong, amelyet betölteni ma könnyebb lehet. Nem terhel atyáid vétke; viszont tiéd az örökség, és a boldogabb jövő. Harmadszor már senki nem léphet semmilyen lepkére.

A potenciális miniszterelnök-jelöltek - a hatvanévesek - "amortizációja"

1996. február 29-ikén arról írtam a Demokratában, hogy Magyarország eljövendő miniszterelnökének a személyisége objektíve determinált. Indirekt szelekcióval próbáltam gondolatban kikövetkeztetni az új miniszterelnök lehetséges személyét. Sorba vettem a ‘jelölteket’, személyes tulajdonságaikat egybevetettem az általam körvonalazott etalonnal: és nem örültem az eredménynek. A mércém bizony túl szigorúnak bizonyult!

Később megértettem, hogy munka-hipotézisemben volt a hiba: februárban még a tökéletes miniszterelnököt kerestem, aki személyesen nem létezhet. Májusra - a Demokrata segítségével - megtaláltam a szükségszerű miniszterelnököt.

1998. új miniszterelnöke csak jelenleg is elismert politikus lehet. A hátralévő 2 év során a legprofibb párt sem lehet képes vadonatúj miniszterelnököt felépíteni, - így csak a meglévő "készletből" gazdálkodhatunk.

Februártól májusig sok mindennek kellett történnie ahhoz, hogy megvilágosodjék a jövő. Ahhoz, hogy a szilaj (nehézkes, de bátor és igazságszerető) magyarság a 24. órában mégis eszméletre térhessen, - a teljes történeti múltnak és az összes délibábszerű reménynek össze kellett omlania.

A reformkommunizmus bukása után milliók utolsó illúziójának bizonyult még az MSZP is, az SZDSZ pedig elveszítette ártatlanságát. Kimutatta a foga fehérjét, mert koalícióra lépett a volt kommunistákkal, majd azonnal az ujja köré csavarta őket. 1996-ban bekövetkezett az MDF felbomlása, majd kérészéletű média-siker után mintha elvirágzott volna a Kisgazdapárt is...

Az eszmék eróziója konkrét személyekben és konkrét személyek által zajlik. Az ellenfelek elfogyasztották egymást, eszméik pedig rendre lejáratódtak.

A "hatvanévesek" a kilencvenes években sorra amortizálódtak:

· Pozsgay Imrét, a nagy népi szocialistát végleg pályán kívülre lökte volt pártja, valamint a ‘négy-igenes’ szavazás, pedig jobb sorsra lett volna érdemes.

· Antall József, a rendszerváltás miniszterelnöke dolgavégezetlenül meghalt.

· Boross Péter, Für Lajos a választási vereség után megszenvedte még az MDF agóniáját, - a pártjuk mostanra mellékszereplővé vált.

· Szabó Iván ‘felfedezte’ magában a liberálist és Szabad Györggyel együtt létrehozta az azonosíthatatlan tömegbázisú és politikai töltésű MDNP-t.


Három "hatvanas" még keményen tartja magát a ringben:

· Horn Gyula még javában uralkodik, - és "stabilizál".

· Csurka István keményen vádol és füstölög.

· Torgyán József is ereje teljében érvel, vitatkozik és pöröl.

A "hatvanasok" mindegyike rendelkezik kiváló személyes tulajdonságokkal, ezért mindegyiküknek jutott is valamilyen sajátos-fontos szerep a rendszerváltásban, Magyarország átalakulásában. De ugyanakkor - mint egy átmeneti kor átmeneti személyiségeinek - egyiküknek sem adatott meg az igazán nagy államférfi valamennyi jellemvonásának összessége. Egyikükből ez hiányzott, - a másikukból az. A hatvanasok egy rossz korszakban születtek, néhányan rossz lóra tettek egy mélységesen gonosz korban, - mások viszont úgy öregedtek meg, hogy sosem engedték őket a tűz közelébe. Életrajzukon imitt-amott gyanítható és/vagy valódi szeplők éktelenkednek, a fejükben zavar és bizonytalanság uralkodik, a lelkükben elkeseredés és bús önmarcangolás. Nem egy esetben ellentmondásos, köpönyeg-forgató életutak.

Ez egy komplett generáció, amely életének a legerősebb cselekvő évtizedeit egy örökké fennmaradónak látszó, ám mindenestül hazug rendszerben volt kénytelen leélni. Az álság és a képmutatás sajnos beleivódott még a legjobbakba is...

A "hatvanasok" sokszínű személyiségei fontosak mégis: a közvetlen előzményei lettek az oroszlánszívűnek, a valódi győzőnek.

A jövő nem a hatvanéveseké, - ezért is siettetik az eseményeket olyannyira. Ez az utolsó lehetőségük. 1998-ban azonban már győzhet az új generáció.

Az új miniszterelnök-jelölt nem vétkes a múltban, nem adósa senkinek, nem fut versenyt az idővel. Nem gyanúsítható semmivel, nincs bűntudata, - tehát nem kér, hanem egyszerűen elveszi, ami az övé.

Az élet választása az egyetlen racionális döntés

A nép a négy "szabad" év tapasztalatai alapján kiábrándult a kapitalizmusból, és újra csak olthatatlan vágyat érzett a háromhatvanas szilárd, valamint a három-kilencvenes folyékony kenyér iránt. 1994-ben a választók még visszaszavazták a hatalomba a szocialistákat: a kivétel válhatott látszólagos politológiai törvény-szerűséggé. Innen ered az uralkodó tévhit, miszerint Magyarországon a választók mindig a számukra szimpatikus párt(ok)ra szavaznak. Ez nem így van! Némelyik párt tudatában volt (mind pl. az MDF 1990-ben), vagy van (mint pl. a FIDESZ egyfolytában) annak, hogy az egyszerű választó a párt vezetőjével azonosítja a pártot. Ha sikerül rokonszenves arcú, jól fogyasztható (hiteles) beszédű, egyenes és tiszta tekintetű vezetőt (Antall József, Orbán Viktor) találni, - az önmagában fél győzelem. Mindegy ugyanis, hogy egy párt mit hirdet magáról, mit képvisel a valóságban, honnan jött és hová megy, vagy mit is akar egyáltalán, - perdöntő jelentőségű viszont, hogy a párt vezetőjeként milyen arc jelenik meg az út menti óriásplakátokon, de legfőképpen a televízióban és az újságokban.

Az emberek jól tudják, hogy a párt vezetője - a győzelme esetén - az ország első embere, a miniszterelnöke lesz. Ennek a mai Magyarországon majdnem akkora a jelentősége, mint volt valamikor - vagy van még ma is? - Oroszországban annak, hogy éppen ki a cár. A nép nem buta! Az ország is mindig kicsit olyanná válik, amilyen az aktuális miniszterelnök lelkivilága...

A politika a hatalom művészete. A reálpolitikus mindig a valóság talaján alkossa meg a saját koncepcióját (a hatalom megszerzésének stratégiáját, valamint meg-őrzésének taktikáját), - tehát sohasem a vágyaiból, vagy pláne az ábrándjaiból induljon ki, hanem mindig abból, hogy mi van, és valójában mi várható.

1990-ben az évtizedeken át elnyomott nép még szabadságról és függetlenségről ábrándozott, ezért győzhetett az MDF. 1994-ben a rohamosan szegényedő nép háromhatvanas kenyérről ábrándozott, ezért nyerhette a választásokat az MSZP. Az ‘ábrándozó’ nép kétszer is csúnyán tévedett, mert az ábrándokat sárba taposó amatőrök kezébe adta a hatalmat. 1990. óta a magyar politikában csak egyetlen professzionális szervezet működik - amelyik a hatalmat egyre növekvő mértékben birtokolja és koncentrálja -, az SZDSZ! A magyarázat: a profi politikus mindig pontosan tudja, mi a célja, - tudniillik: megszerezni és megtartani a hatalmat.

Az SZDSZ tudja, hogy az élet mindig a győztest igazolja, - ezért nem csinál(t) lelkiismereti problémát abból, hogy kivel és hogyan szerzi majd meg a hatalmat. Minden idegszálával csak arra koncentrál, hogy megtartsa azt, és kiépítse saját, maradandó infrastruktúráját.

Az élet azért igazolja mindig a győztest, mert a megnyert csaták után elsősorban a győztes marad ‘életben’, - a győztes párt tehát maga az élet, a jövő egyetlen letéteményese. Választani kizárólag csak a győztest, a virulót, az élőt lehet. Ki az a bolond, aki önként és dalolva inkább a politikai halált választaná?! A vereség választása az öngyilkossággal, vagyis az értelmetlen mártíromsággal egyenlő. Aki politizál, - bizonyos mértéken túl ne moralizáljon, de főképp ne ábrándozzék! A túl sok moralizálás a politikában azt jelenti: "bizonytalan vagyok abban, hogy valóban győzni akarok-e", - illetve: "nem is tudom, mit kezdenék a hatalommal?!"

Az ábrándozás főleg azt jelenti, hogy a politikus megvalósíthatónak vél valamit, aminek a véghezvitele lehetetlenség. Az élet könyörtelen: a túlzott moralizálást és/vagy az ábrándozást vereséggel, a politikai halállal bünteti...

Lehetőleg igyekezzünk életben maradni, - próbáljunk meg győzni.

A fentiek alapján a miniszterelnök-jelöltek többsége "könnyűnek találtatik", mert kiderül róluk: moralizálók vagy ábrándozók.

Horn Gyula nagy taktikus. Nincs sem jövőképe, sem bármilyen megvalósítható koncepciója, csupán szorgalmasan intézi a napi közügyeket. Azonban a hatalom megtartásában bizonyosan nagy mester! Az SZDSZ-nek viszont a hatalom és a vagyon egésze kell, tehát lesz itt még ingyen cirkusz!

Horn Gyula nagy ábrándozó! Arról ábrándozik, hogy:

n Kommunistából lett "szocialistaként" megvalósítja a szociális piacgazdaságot, az emberarcú kapitalizmust. (A "szociális"-ról már lemondott.) Ami helyette valójában épül: az állammonopolista feketegazdaság.

n Felvesznek bennünket az Európai Únióba, valamint a NATO-ba. Még nagyobb ábránd, hogy azt hiszi: a felvétel jó lenne nekünk. Naivitás azt képzelni, hogy NATO-felvételünket az oroszok eltűrnék. (Én voltam naív! - a szerző.)

n Az adósság-állomány növekedése, a nép további elnyomorodása, a gazdaság folyamatos zsugorodása a kormánya által hozott intézkedésekkel megállítható. Nem állítható meg. Az infláció nem csökken, a forint tovább romlik, a nemzeti vagyon elfogy, az árak az égig nőnek, a külföldi termelőtőke nem jön, a fizetési mérleg nem stabilizálódik. Minden "igyekezete" ellenére egyre terebélyesedik a feketegazdaság.

n Az SZDSZ kitart mellette, a nép az 1998-as választásokon újra az MSZP-re és reá szavaz, a külföldi kapcsolatok is segítenek majd megóvni hatalmát. Nem! Az SZDSZ le fog lépni a süllyedő hajóról, a nép többé nem szavaz az MSZP-re, a külföldi kapcsolatok pedig egy csapásra elenyésznek. (Tévedtem! - Cz. L.)

n Az MSZP egysége fennmarad és ez elég az SZDSZ "féken tartására", továbbá a nemzeti ellenzék sohasem áll össze egységes választási ellenféllé. Tévedés! Az MSZP a sokasodó kudarcok nyomán több részre fog szétesni, az SZDSZ sokkal erősebb és egységesebb az MSZP-nél, - a nemzeti ellenzék pedig majd az utolsó pillanatban mégiscsak összeszerveződik. (‘Fél’ siker! - Cz. L.)

Lezsák Sándor nagy moralizáló és ábrándozó, - mint politikus abszolút amatőr. A hatalom megszerzése és gyakorlása a számára a legnagyobb misztérium, más-részt súlyos személyes felelősségvállalási és etikai probléma. A költőt műveiből lehet megismerni. Az „Atilla, Isten kardja” rock-opera verseiből (a történelem-szemléletéből és jellemrajzaiból) mindez jól kiolvasható.

A Magyar Demokrata Fórum nevű ‘átmeneti politikai szerveződés’ sem volt több romantikus ‘össznemzeti ábrándnál’, amelyből mára csupán néhány szép emlék maradt, - ezeknek tétova politikai örököse Lezsák Sándor...

Giczy György a maga kereszténydemokrata mozgásterében reálpolitikus, - pártja lehetőségeit jól mérte fel, amikor úgy döntött, hogy elsődleges célja az egységes és önálló arculatú KDNP felépítése. A mai magyar politikában azonban farkas-törvények uralkodnak; - Magyarország hatalmi és vagyoni újrafelosztása pedig a legkülönfélébb ragadozók által folyamatosan zajlik, a Parlament éppúgy kicsinyes marakodások színtere, mint akármelyik még állami többségi tulajdonú bank (pl.: OKHB), vagy gazdálkodó részvénytársaság (pl.: MOL Rt., Hungarocamion Rt.). A kereszténydemokrácia nálunk a farkasok (s egyéb ragadozók) által szüntelenül üldözött és tizedelt jámbor-ájtatos bárányok naív ábrándja csupán...

Giczy György hivatalból moralista is. Krisztus mondta: "Az én országom nem e világról való". A földi-politikai hatalom egy valódi kereszténydemokrata kezében önmagában is súlyos morális dilemma.

Csurka István kiváló drámaíró (volt), a saját maga által felépített világban (ami a konstruktív fantázia és a valóság egy sajátos keveréke) reálpolitikus. Diplomáciai érzéke nincs, tehát kifejezetten rossz reálpolitikus. Született ábrándozó, amikor szentül hiszi, hogy a multinacionális és szupranacionális cégek magyarországi tér-hódítása visszafordítható, - mi több: Magyarország számára létezhet valamiféle egyezményes harmadik út.

Az átalakuló Magyarországra mindenfajta tőke egyformán rabolni jött, a nemzeti vagyon, a működő tőke a "privatizáció" során mindenestül odaveszett, - sőt, már a termőföld jó része is csak papíron a miénk. Ez a kapitalizmus. Csurka legfőbb tévedése, miszerint Magyarországot - e tekintetben most tök mindegy, hogy kik - épp’ napjainkban gyarmatosítják. Nem! Magyarország politikailag legalább 50, gazdasági szempontból meg legalább 15 éve gyarmat; kétségtelen viszont, hogy a multikultúra hatalomátvétele mindössze 6-8 éve kezdődött és még a mai napig is tart. Nemzeti vagyonunkat "elkobozták" a kommunista államadósság fejében, úgy, hogy a vagyon eltűnt, az adósság pedig közel megduplázódott. Vagyonunk, függetlenségünk ellopása után most likvidálják a nemzeti kultúránkat is. Mind-ennek az eredendő oka Magyarország tudatos eladósítása, amely folyamat lassan "eredményesen" lezárul... Ez már nem a csapda, hanem a végleges ketrec! Az a baj, hogy nincstelenek vagyunk, - az a bizonyos harmadik út pedig nem létezik. Össznépivé gerjesztett ábrándok kergetése morálisan is erősen kifogásolható.

Torgyán József dr. az átalakulás-korszak "fenegyereke", furcsa népies humorú és intelligenciájú, magányos politikusa. Csurka Istvánhoz hasonló annyiban, hogy szinte mindenkivel (Antalllal, Hornnal, stb.) állandó harcban áll(t), bírálja Orbán Viktort is. Sőt, - Csurkával is rivalizál. A személyisége nem tűr ellentmondást. A hatalom megszerzése és gyakorlása tekintetében nincsenek illúziói és skrupulusai. Nem ábrándozó típus: mint ilyen, Lezsák Sándor szöges ellentéte.

Torgyán József 1 álló órán át képes egyetlen összefüggő körmondatban beszélni, azután elkezdi önmagát sűrűn ismételni, majd "elveti a sulykot". Mostanáig bírta türelemmel, nemrégiben azonban kibuggyant belőle: "álliberális férgek". Ez a kijelentés reá és a pártjára egyaránt végzetesnek bizonyult. Azonnal besorolták őt "a szélsőjobb" képviselői közé, közvetlenül Csurka István mellé, - akivel viszont egyáltalán nem is szövetségesek! (Nem csoda ez, hisz Csurka egy science-fiction világ stratégája, - Torgyán pedig egy nagyon is földhözragadt világ, a kisgazdák szófacsaró ügyvédje.) Torgyánra igaz: a sajtó adta, - a sajtó elvette... A liberális újságírók olymértékben feldühödtek, hogy felhagytak a már korábban megkezdett sztárcsinálással, és legott új médium (Orbán Viktor) után néztek. Torgyán József és a Kisgazdapárt népszerűsége a legkülönbözőbb "Sanda Ipsék" szerint "visszacsökkent" a 6 évvel ezelőtti, 15 % körüli kiinduló szintre. A jó ég tudja, mi itt az igazság?!

Pető Iván Magyarország miniszterelnöke lehet, ha az SZDSZ megnyeri az 1998. évi választásokat. Ez akkor válhat lehetségessé, ha az MSZP-kormány - nem túl látványosan, de - megbukik, és az MSZP több részre szétesve hitelét veszíti. Az SZDSZ-nek tehát ki kellene lépnie a reménytelen jövőjű koalícióból. Másfelől az SZDSZ csak úgy nyerhetne, ha az egységes nemzeti ellenzék létrejöttét sikerül megakadályoznia. Ha az MSZP felbomlik, a nemzeti ellenzék pedig össze sem szerveződik, - az SZDSZ már 18-20 %-kal (ez mindenkori maximális lehetősége) is győztes lehet. Tekintettel arra, hogy "az MSZP vélhetőleg elintézi saját magát"; az SZDSZ minden erejét a két legerősebb potenciális ellenfél, a Kisgazdapárt és Orbán Viktor ellen összpontosíthatja. A nemzeti ellenzék eggyé szerveződésének egyik lehetséges centruma ugyanis a Kisgazdapárt, a maga várható 15-20 %-os szavazati arányával, vagy/és Orbán Viktor személyes vonzereje. Az már tragédia lenne az SZDSZ számára, ha a nemzeti ellenzék úgy állhatna össze a Kisgazdapárt és Orbán Viktor (mint egyezményes miniszterelnök-jelölt) vezényletével, hogy már a széteső MSZP népi-nemzeti szárnyát is maga mögött tudhatja. A játék nyilvánvalóan arra megy ki, hogy a nemzeti ellenzék semmilyen irányítással ne jöhessen létre, az MSZP pedig csak az utolsó pillanatban hulljon ‘eredeti össze-tevőire’ - mindez az SZDSZ prominens érdeke. Győzelmük esetén Pető már valószínűleg nem Kuncze Gábort jelölné miniszterelnöknek, hanem - a háttérből előléptetve - saját magát. Vagyis a ‘szürke eminenciás’ Pető nem moralizál és nem ábrándozik, - tehát komoly esélyes.

Németh Miklós vagy Nagy Sándor akkor jöhet szóba miniszterelnökként, ha az MSZP történetében a Horn-korszak netán a párt katasztrofális szétesése nélkül érne véget. Ez ugye előre megtervezett és következetesen végrehajtott generáció-váltást feltételez az MSZP vezetésében, ami valószínűtlen. Horn Gyula és Vitányi Iván önként nem adják át a hatalmat. Németh és Nagy - nagytapasztalatú köz-gazdászok. Viszont egyikük sem karizmatikus egyéniség, mindkettőjüket az egy-kori állampárt jogelőd (az MSZMP) nevelte ‘naggyá’. Az MSZP (mint szociális organizmus) esetleg ‘megérzi’ a széthullásának veszélyét, és ‘segítségért’ előbb-utóbb - mint a bomló pártot újra integrálni hivatott, népszerű személyiségekhez - Némethez és/vagy Nagyhoz fordul. Mivel egyikük sem kifejezetten moralizáló vagy ábrándozó típus, - a hívásnak eleget is tennének...

Orbán Viktor alkalmasságát, választási esélyeit - személyes tulajdonságait „az etalonnal” összevetve - saját kijelentéseiből próbálom megítélni. Orbán Viktor realista, nem kerget ábrándokat, - az erkölcsisége pedig minimum annyi, hogy hű lesz legbenső önmagához, ami egy politikus esetében nem kevés. Mármint hogy egyáltalán van - a politikai karrierétől független - legbenső önmaga...

Orbán Viktor miniszterelnöki alkalmassága az etalon 10 pontja alapján

1.

Önálló, új, átfogó gazdaságpolitikai koncepció megléte, kidolgoz(tat)ása

Orbán Viktor ügyvéd; a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdések lehetséges meg-oldásait alapvetően a FIDESZ szakértői révén ismeri. Szakértői azonban liberális beállítottságúak. Orbán lényeglátását dicséri, hogy a magyar gazdasági helyzet kulcsösszefüggésének a külső eladósodás kontra privatizáció kérdéskörét tekinti. Hátrányosnak tartja (hiányolja), hogy máig nem jött létre egy tőkeerős nemzeti burzsoázia, - így a külfölddel szembeni politikai kiszolgáltatottságunk is tovább nőtt. A külföldi nagytőke beavatkozása a magyar politikába elsősorban a tömeg-tájékoztatás birtoklásán keresztül valósul meg. "A világ eseményeinek történéseit különböző pénzügyi csoportok is befolyásolják." Magyarországnak nincs olyan ipar-és privatizációs politikája, amely biztosíthatná a nemzetállam önvédelmét a külső érdekű befolyással szemben.

Átfogó koncepcióra, nemzeti stratégiára lenne mielőbb szükségünk: "A nemzeti stratégia azért szükséges, hogy a nemzeti érdekeket érvényesíteni lehessen egy bonyolult, és valóban szűk csoportok által is jelentősen befolyásolt világban."

Node mi a kiszolgáltatottságunk oka, Viktor? Az adósság. Az adósnak nem lehet önálló véleménye, önvédelme, önérdekű politikája, és nem lehet szakértői vagy nemzeti öntudata sem! (Lásd pl.: a Demokrata április 4-iki számában megjelent írásomat: "Egy előre gyártott életforma" címmel.)

2.

A gazdaságpolitika megalkotásában legyen a legjobb szakértő

Az adósság kezelését illetően Orbán Viktor támaszkodik a FIDESZ szakértőinek számítási eredményeire, miszerint:

"Ma rendszeresen fizetni az adósságot; - több gazdasági haszonnal és kevesebb kárral jár, mint ezt megtagadni". Ez tévedés! 1982. óta a kamatokra vesszük fel az egyre újabb hiteleket, tehát nem is az adósságot fizetjük vissza, hanem annak nagykeservesen csak a kamatait. Kizárt dolog, hogy az adósság-kezelésnek ez a másfél évtizede "begyakorolt módja" számunkra kedvező lenne! Akkor ugyanis az adósság-állomány csökkent, a GDP pedig nőtt volna. Ha a hiteleket produktív beruházásokra fordítjuk, - a befektetések hozama a GDP-t növelte volna, amely növekményből az adósság egy részét mindig törleszthettük volna. Mindezeknek azonban már úgy 15 éve éppen az ellenkezője történik: a felvett hiteleknek nincs hozamuk, az adósság egyre nő; - 8-10 éve pedig már a GDP is folyamatosan csökken. Nem az a baj vajon, hogy a FIDESZ szakértői ugyanabból a restrikciós emlőből szívták magukba a pénzügyi ismereteket, mint az MSZP, vagy az SZDSZ szakértői?! A magyar adósság bizony régen túlnőtt az "egyszerű kezelgethetőség" határain, képtelenség azt állítani, hogy egyfajta operatív-preventív méricskéléssel a probléma megoldható! A növekvő, halmozódó adósság növekvő kamatfizetési kötelezettséget von maga után, amit csökkenő nemzetgazdasági teljesítmények (GDP) mellett csak újabb és újabb hitelek felvételével lehet áthidalni. A külföldi tőke elmúlt évekbeli fokozott beáramlása egyébként is döntően a privatizációs bevételekkel állt összefüggésben, amely forrás pedig hamarosan végleg elapad. Ráadásul, ha a beáramló készpénztőkét "egy az egyben" csak adósságszolgálatra fordítjuk, akkor elkótyavetyéljük a nemzeti vagyont, feléljük a jövőt, és igaz lehet ugyan, hogy az adott évi kamatfizetési problémát ‘megúszhatjuk’; - erőforrásaink, tartalékaink, lehetőségeink viszont tovább zsugorodnak. A szakértők álláspontja tehát kifejezetten cinikus...

Hajózni márpedig szükséges. (Navigare necesse est.) Országunk hajója állítólag megnyugtató sebességgel halad a viharos tengeren az Európai Únió nevű Kánaán-kontinens felé... Csakhogy egyre nő a ballaszt súlya, a felesleges (adósság-)teher, ami lassanként minden hasznos rakományt kiszorít a hajóról! A fedélzeten térdig áll a víz, a lakosság alkotó munka helyett öncélú vízmeregetéssel foglalkozik, a kormány(os) a ballaszt helyett a hasznos tárgyak (a hazai termékek) tömegét (=export), sőt már az arany-kincseket (=működő tőke) hajigálja kétségbeesetten a tengerbe az elmerülés közvetlen veszélyének elhárítása céljából. Az Európai Únió partja viszont ködbe vész (sokak szerint nem is arra van), az iránytűt már mások sem találják, - tehát lényegében találomra hajózunk.

Csupán három dolog kétséges: odaérünk-e még elmerülés előtt, hova érünk oda, - illetve kik, és hányan? Ami viszont bizonyos: mindannyian gatya nélkül...

Viktor!, - jégre visznek a szakértőid, mint Antall Józsefet, vagy Horn Gyulát!

3.

Legyen karizmatikus, tömegeket magával ragadó személyiség

Orbán Viktor karizmatikus személyiség. Már látható, milyen lesz 40-45 évesen. Tudatosan hű legbenső, magyar öntudatú, magyar önazonosságú önmagához... Kérdés, hogy a tömegeket képes-e magával ragadni, és mi vár bennünket vele az út legvégén? Nem tudható biztosan, hogy számára mennyire fontos a becsapott nép bizalmának újra elnyerése. A népet ő még (!) ugyan nem csapta be (kevés politikusunk dicsekedhet ezzel!), - de a tömegeket újra bízni valakiben neki kell megtanítania. Nagy kérdés Orbán Viktor egész politikai alapállása. Amennyiben azt képzeli, hogy semmi extra, ez itten egy hétköznapi közép-kelet európai poszt-kommunista jogállam, félúton az Únió felé, amelyben már természetes jogánál és ügyességénél fogva is ő és elit-csapata fog 1998-tól tökéletes euro-bürokráciát csinálni, - úgy nagyot téved! Ennél a magyar helyzet kicsit sokkal bonyolultabb. Nevezetesen: éppen hogy a széles tömegek, a nép - ironikusan: "kezelhetősége" - jelenti a legfontosabb politikai és gazdaságpolitikai problémát. Nem az itt ugyanis a legfőbb dilemma, hogy jó kormány vagy rossz kormány, jobbra-e vagy balra, itt a tőke, hol a tőke, magyar-e vagy más, - hanem az, hogy hamarosan az egész nép éhen hal vagy megfagy, hacsak nem tesz valaki gyorsan valami nagyon jót! A helyzet roppantul kényelmetlen, nép nélkül minden egyszerűbb lenne: fenyegetve nehéz politizálni...

Orbán Viktor egyre népszerűbb politikus. Az SZDSZ-es körök ma már kétkedve tekintenek rá - diktátornak, meggondolatlannak, köpönyegforgatónak, s újabban nem túl okosnak is nevezik -, ám a nép (és benne az értelmiség) 80 %-a számára azonban Orbán személye jelenti 6-7 éve az utolsó titkos reménységet.

Jó lenne bizonyosnak lenni abban, hogy számára a magyar nép épp olyan fontos, mint viszont. Ehhez áldozatkésznek is kell mutatkoznia, ki kell nyílnia, - vagyis személyesen egyre többet kell kockáztatnia. „Saját érdekében fel kell adnia a saját érdekét!” - amint ezt Sándor András író szellemesen megfogalmazta volt...

"A kormány politikájában nem érvényesül az a felismerés sem, hogy a magyar népességfogyás drámai méreteket öltött, és ha a folyamat nem áll meg, ennek súlyos gazdasági és társadalmi következményei lesznek. Ellenfeleinkről pedig akik "tudják, merik és teszik", akár dicsérőleg is megkockáztatom, hogy semmit nem tesznek megfontolatlanul."

4.

Áldozatkész, küldetéses, nagyformátumú embernek kell lennie

Orbán Viktor küldetéses ember, bár - ő maga mondta - még nem bizonyos ebben. Márpedig küldetéses, kit annak rendelt a Gondviselés. Orbán küldetéses mivoltát nagyjából mostantól kezdve lehet és kell is felismerni; legfőképpen abból, hogy a személyisége akarva-akaratlan politikai vonzáscentrummá vált, mert - miként a hatalmas kozmikus tömegek gravitációs erőterében görbül a téridő - határozottan gyorsulva görbül körülötte a társadalmi erőtér...

Mielőtt bárki azt hinné, hogy pl. Ezékiel próféta vagy Nostradamus nyomdokain haladva látomásaim támadtak; megmagyarázom, mire is gondolok. Orbán Viktor magára maradt, és ez nem lehet véletlen! („Saját társadalmi közegében sem kompatíbilis.” - mondta róla szintén Sándor András.) Egész eddigi szereplése egyfajta pozitív kiválasztódás története: Orbán Viktor személyisége folyamatosan tisztulva megszabadul sallangjaitól és a korábbi tévedéseitől, tehát exkluzivitása egyre fokozódik, - másfelől a társadalmi erőtér mintha kitárulkozna előtte, hogy azután a megfelelő időpontban pajzsként köré görbülve megóvja, majd felemelje őt. A történet fontosabb mérföldkövei az alábbiak:

n Orbán 1989-ben - Nagy Imre temetésén - elmondja híres-hírhedt beszédét.

n A liberális FIDESZ - "Listen to your heart!" - viszonylag jól szerepel az 1990-es választáson.

n "Hazudik a Kormány!" - kiáltja Orbán a Parlamentben Antall Józsefnek.

n Antall meghal, de politikai örökségét halálos ágyán Orbán Viktorra hagyja.

n Orbán belső ellenzéke (Fodor Gábor, Ungár Klára, stb.) távozik az SZDSZ-be; a FIDESZ leszakad az SZDSZ-ről és el is távolodik korábbi szövetségesétől.

n A FIDESZ a belső és külső irányváltás után alaposan "leszerepel" az 1994-es választáson (a volt liberális választói már, - a konzervatív nemzetiek még nem szavaztak rá).

n Orbán az MSZP-SZDSZ koalícióról: "Ami összetartozik, az most összenő.".

n A FIDESZ polgári szövetséget igyekszik összekovácsolni az MDF-fel és a KDNP-vel, - de a kísérletei (akkor még!) nem vezetnek átütő eredményre.

n Az MDF kettéválik, megalakul az MDNP - majdnem ez történik a KDNP-vel is -; a maradék MDF elhatárolódik az MDNP-től és a MIÉP-től, de nem keres kapcsolatot a Kisgazdapárttal sem.

n Az MDF egyre csak veszít fogyó jelentőségéből; majd ominózus március 14-iki beszédjét követően Torgyán József és a Kisgazdapárt népszerűsége mély-pontra zuhan.

n A FIDESZ népszerűsége újra felnövekvőben van; - Orbán "pengét vált" Horn Gyulával (farmer/pufajka), a sajtóban SZDSZ-ellenes kijelentéseket tesz, - az SZDSZ viszont hallgat.

Vegyük észre, hogy a "jobboldal" (MDF, MDNP, KDNP, FKgP, stb.) jelentősége folyamatosan zsugorodik, - e pártokat egyfolytában a szétesés és a politikai halál réme fenyegeti. Képtelenek a belső viszonyaikat rendezni, mint ahogy képtelenek egymással - beleértve: a Kisgazdapárttal, illetve a MIÉP-pel - összefogni is...

Nem lehet nem észrevennünk, hogy még ‘a népszerű’ Kisgazdapárt is kicsúszott egy banánhéjon a "jobbszélre", miközben a MIÉP-pel együtt egymást túlharsogva szidják úgy általában a liberálisokat, ám mégsincs közöttük egyetértés ezenkívül semmi másban.

Észre kell vennünk továbbá azt is, hogy miközben a "jobb-közép" reménytelenül szétmorzsolódott, a pártjai atomjaikra estek szét, és így a nemzeti gondolat ma látszólag megosztottabb, mint valaha volt; - Orbán Viktor és a nemzeti-liberális FIDESZ népszerűsége (az SZDSZ rémületére) csendesen-biztosan, állandóan nő. A szemfüles és pragmatikus Orbán Viktor azonnal észrevette, amint a társadalmi erőtér kinyílt előtte, és - mint egykor a FORMA 1-es autóversenyeken rendre, az utánozhatatlan Ayrton Senna - gondolkodás nélkül bebújt a résbe. Legalábbis elgondolkodtató, de még inkább döbbenetesen sorsszerű változat lenne, ha végül a liberális FIDESZ válhatna a nemzeti gondolat meghatározó vonzás-centrumává. Lehet, hogy Orbán Viktor válhat Deák Ferenc politikájának (kiegyezés) egyedüli letéteményesévé, örökösévé, - és ez esetleg történelmi szükségszerűség?!

Orbán Viktor áldozatkész, mert felvállalta "a résbe-bújás" személyes kockázatát. Nyilván elhivatott, mert különben inkább ügyvéd lenne, mintsem miniszterelnök-várományos. Hogy nagy formátumú-e? Majd kiderül 1998-tól. Biztosan tudjuk ellenben, hogy Orbán Viktor mentes a mindenfajta kisszerűségtől, illetve nincs kisebbségi komplexusa sem. Sikeres ember, aki ismeri és szereti a győzelmet. Ám megmutatta, hogy emelt fővel tud veszíteni is. Ma már talán azt is tudja, hogy akkor még korai lett volna győznie...

5.

Nemzeti öntudattal és plebejus beállítottsággal kell rendelkeznie

Orbán Viktor nemzeti öntudatról tesz tanúbizonyságot: "Megnézhetjük, hogy az SZDSZ kultúr-kormányzata mit is tett a magyar kultúrával, és hogyan próbálja elterelni a másság fedőnevű kampányával a figyelmünket mindazokról az igazi problémákról, amelyek a magyarság önismeretéhez és önazonosság-tudatához kapcsolódnak." Vagy: "Valamifajta magyarázatát kellene azért adni, hogy ha tudják, hogy mit tesznek, akkor miért merik megtenni." Szükségesnek tartja meg-jegyezni: "Elfogulatlan szemlélő soha nem vonhatta kétségbe a FIDESZ nemzeti elkötelezettségét." Tudja, hogy a hazai működő tőke tulajdonlási aránya politikai kulcskérdés lesz: "... A Magyarország gazdasági életét befolyásoló stratégiai döntések tekintélyes része a határon kívülre került... A kiszolgáltatottságunk ma nagyobb a kívánatosnál... Nem mindegy, hogy van-e az országnak olyan, a haza iránt elkötelezett, a gondjait megértő, átérző tőkeerős vállalkozói rétege, amely mozog ugyan a világpiacon, de a számára Magyarország nem csupán egy telep-hely lesz, hanem a hazája... Nagyon lényeges, hogy a Magyarország sorsát meg-határozó tulajdonosok között milyen számban találhatunk olyan gondolkodású tőkéseket, akik kötődnek is ehhez az országhoz... Egy nemzeti elkötelezettségű tulajdonos nem érzi úgy jól magát a saját országában, hogy neki jól megy, de az országnak egyre rosszabbul." Orbán Viktor plebejus beállítottságára is utal: "... Magyarországon sajnos nem az a demokrácia van kialakulóban, amit Nyugat-Európából megismertünk. A homlokzat ugyan demokratikus intézményrendszert mutat, ámde a homlokzat mögötti élet már merőben különbözik a nyugat-európai demokráciák működésétől. Ma nagyon komoly kérdés, hogy vajon egy maffia-gazdaság irányába mozdulunk-e el, vagy pedig egy nyugat-európai, a verseny áldásos hatásait is érvényesíteni tudó piacgazdaság irányába. Egyre erősödik a félelmem, hogy a maffia-gazdaság felé. Magyarországon a középréteg erőtlen, a mostani kormánypolitika pedig a további gyengítését tűzte ki célul. Vagyis a mai magyar politika nem a középréteg védelmét szolgálja a mindenkori nagytőkével, s annak terjeszkedésével szemben, hanem megfordítva: a magyar politikát egyre erőteljesebben kebelezi be a nagytőke." A nemzeti piac és a kultúrális értékek védelmében szól: "Ha megnézzük, hogy Magyarország a saját piacának védelme vagy a saját nemzeti gazdasági érdekeinek védelmében milyen lépéseket tesz, és ezt összevetjük a nyugati államok lépéseivel, akkor Magyarország nemhogy nem nacionalista, hanem egy önmagát egyenesen kiszolgáltató ország képét mutatja. Egyetlen európai integrációval foglalkozó tanácskozáson sem történik más, mint hogy a résztvevők az úniós együttműködés keretein belül különböző retorikákkal, de saját nemzeti érdekeiket képviselik... A világgazdaságba kétféle módon lehet integrálódni. Az egyik, hogy megpróbáljuk megőrizni önmagunkból mindazt, ami bennünket utánozhatatlanná tesz, tehát nemzeti karaktert ad nekünk. Miközben elfogadjuk azt a gazdasági parancsot, hogy integrálódni és együttműködni kell; keressük meg annak útját-módját, hogy közösségeinket, értékeinket, kultúránkat megőrizzük, valamint gazdasági érdekeinket érvényesítsük. Aztán van egy másik megközelítés, amely szerint ennek nincs jelentősége; - integrálódni kell, aztán lesz, ami lesz." A nép sorsa iránti aggodalmát fejezi ki: "Ha a rendszerváltásnak nem a politikai intézményi, hanem az emberi dimenzióját nézzük, akkor a mérleg rendkívül elkeserítő. Az igazán nagy bajaink nem feltétlenül a makrogazdasági mutatókban öltenek testet, hanem inkább az emberi élet alacsony minőségében... Drámai módon romlanak a népegészségügyi és a halálozási adataink; - és ezzel összefüggésben egyre súlyosbodik a népességfogyás régi problémája. Érdekes módon ennek megoldására a miniszterelnök úrnak még egy ötletre sem futotta."

6.

Egész nemzetben kell gondolkodnia, - legyen családszerető

Orbán Viktor egész nemzetben gondolkodik: "Szerintem a FIDESZ-ről s személy szerint rólam is lecsúsznak azok az ideológiai támadások, amelyek az MDF-et megfogták, ráragadtak, és amelyektől mind a mai napig nehezen tud szabadulni. A FIDESZ-re azt mondani, hogy antiszemita, vagy énrám azt mondani, hogy rasszista, ez a választópolgárok 95 %-ának az ajkára kétkedő mosolyt csalna. Mi mindig világossá tettük fenntartásainkat mindenfajta túlzó radikalizmussal szemben. Szinte bármilyen nyilvános szereplésünkben ezeket a kényes kérdéseket szokatlan őszinteséggel vethetjük fel, mert életkorunknál, élet-utunknál fogva, nyíltságunk és tényekhez való ragaszkodásunk miatt bennünket aligha lehet meg-bélyegezni." Orbán Viktor családpárti, és nem csupán azért, mert (ekkor még!) háromszoros gyakorló (és persze aggódó!) családapa: "Ez a gazdaságpolitika egyre kiszolgáltatottabbá teszi a magyar gazdaságot a külvilágnak. Az olyan hagyományos közösségeket, mint a család, gyengíti, szétveri... Hajlok arra az állításra, hogy az SZDSZ és részben az MSZP bizonyos vezetőrétegének fejében olyan társadalomkép él, melyben a hagyományos közösségeknek nincs szerepük. Sőt, tehertételt is jelentenek. Számukra egy modern társadalom a hagyományos közösségeitől megfosztott társadalmat is jelenti, és ezt kívánatosnak, vagy leg-alább is elfogadhatónak tartják. Egy ilyen társadalmat könnyebb manipulálni, könnyebb uralni... Az ember felteheti a kérdést, hogy az SZDSZ-ben és az MSZP egy részében vajon ugyanolyan fontosnak tartják-e a hagyományos közösségeket - pl. a felekezeteket, a családot és a nemzetet -, mint amilyen fontos szerepet mi tulajdonítunk ezeknek egy jövőbeli Magyarország víziójában? Csak az a válasz következtethető ki, hogy nem." Majd azután: "Ugyanakkor az SZDSZ és az MSZP közötti gazdaságpolitikai vitákban sem a társadalompolitikai kérdések játszanak szerepet, mint például a magyar családok jövője. Egy olyannyira veszélyeztetett közösségben, mint a magyarság, a gazdaságpolitikában érvényesíteni kellene a demográfiai megfontolásokat. A két kormányzó párt között ezzel szemben nem társadalompolitikai vagy ezzel összefüggő gazdaságpolitikai viták, hanem sokkal inkább csak érdekcsoportok közötti pozícióharcok folynak." A nemzet jövője védelmében: "A kormány politikájának nincs szellemi tartalma, következés-képpen jövőképe sem. Nem egyszerűen hiányzik, de büszkék is rá, hogy nincs... A politika nem más, mint egy meghatározott közösség, - ez esetben a magyarság érdekében és megbízásából végzett közszolgálat. Márpedig az, hogy ez a nép honnan jön, hol tart és merre megy - fontos kérdések. Szerintem nem lenne szabad úgy kormányozni, hogy a kormányzók nem tudják megmondani, mi az a szellemi tartalom, aminek jegyében kormányoznak, és mi az a jövő, amely felé irányítani szeretnék az ország hajóját."

Orbán Viktor ellenfelei bírálatával mondta el nekünk saját elvi álláspontját.

7.

Nyílt, nyitott és közvetlen személyiségnek kell lennie, akinek az alaptónusa a megengedés, és nem a tiltás

Orbán Viktort a közvélemény és közvetlen ismerősei, valamint a politikus-társai ilyen személyiségnek ismerik, - hiszen ő valóban szabadelvű. Minden reményünk meglehet rá, hogy megvalósítandó gazdaságpolitikájában is ‘liberális’ lesz, vagyis hagyja az embereket, a vállalkozókat dolgozni, termelni, kereskedni és élni...

8.

Fiatalnak, erősnek, tettre késznek, egészségesnek és bölcsnek kell lennie

Orbán Viktor a fentieknek megfelel. Bíznunk kell benne, hogy továbbra is bölcs marad. Reméljük, hogy majd okos, tisztességes és nyilvános megállapodásokat, egyezségeket, valamint nyíltan vállalható, megfontolt kompromisszumokat köt, - de titkos kényszer-paktumokat soha.

9.

Istenben, hazában, becsületben, az emberben és az élet értelmében mélyen hívő, erkölcsös embernek kell lennie

Az interjúból megismert Orbán Viktor épp ilyen. A lelke mélyén hagyományosan istenhívő, - legfeljebb mint liberális, különösképpen nem kérkedik ezzel...

10.

Látó embernek kell lennie, aki látja a jobb jövőt és vállalja a népvezér egy cseppet sem hálás szerepét

Orbán Viktor elég fantáziadús ember: minden probléma nélkül el tud képzelni a jelenleginél sokkal jobb magyar jövőt is, hiszen a mai magyar jelentől - velem és sokunkkal együtt - okkal-joggal irtózik. Hogy a népvezér szerepét mennyire kell vállalnia, - majd kiderül...

Az elemző esélylatolgatás rövid összegzése

Jelen tanulmányomban bizonyítani igyekeztem, hogy:

· Eddig még ismeretlen miniszterelnök-jelölt felbukkanása és/vagy felépítése az 1998-as választásokig már nem lehetséges, tehát:

· A már ismert potenciális jelöltek valamelyike lehet csak "a befutó".

· Generáció-váltás következik, tehát a hatvanévesek egyike sem győzhet.

· Marginalizálódó pártok középszerű-szürke vezéreiből nem lesz miniszterelnök.

· Horn Gyula vagy Torgyán József esetleges győzelme nem túl valószínű.

· A nemzeti oldal legfőbb vetélytársa Pető Iván és az SZDSZ.

· A nemzeti oldal legkésőbb az utolsó pillanatban mégis csak összeszerveződik.

· A nemzeti oldal szervezett vezető ereje vélhetőleg a Kisgazdapárt lehet.

· Az összevont nemzeti ellenzék elvileg megnyerheti a következő választást.

· A nemzeti oldal egyezményes miniszterelnök-jelöltje Orbán Viktor lehet, és:

· Orbán Viktor meg is felel a miniszterelnök-jelölti követelményeknek.

Orbán Viktorral szemben mindössze az alábbi kifogásokat támaszthattuk:

n Ügyvéd, nem közgazdász - így "kénytelen elfogadni" szakértőinek álláspontját, illetve saját koncepciót csak tanácsadói segítségével képes kialakítani.

n Szakértői több alapvető kérdésben (pl. adósság-kezelés) tévednek, így Orbán Viktor megfelelő nézeteinek egy része is téves.

n Noha Magyarország mai szomorú helyzetének a diagnózisát jól állítja fel, nincs komplett, rendszerszerűen is összefüggő, konzisztens elképzelése a javasolt terápiára - konkréten: még nincs véglegesen kidolgozott komplex gazdasági stratégiája.

n Gondolkodási alapállása nemzeti-liberális, ami bizonyos konzervatív körökben az önellentmondás gyanúját ébreszti, bizalmatlanságot kelt.

Orbán Viktor talán nem mindenben tökéletes, viszont ma az egyetlen lehetséges. Emellett tiszta és egyenes a tekintete.

Kedves Viktor!

Köszönöm, ha meghallgattál!

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Ostitkaink 2. (www.dunatv.hu)
Üzenet haza
Legfrissebb írások:
2017-09-12 Nyílt levél a gyűlölködő románoknak
Meghívó: Országos Kisgazda Egységesítő Küldöttgyűlésre
Egy korábbi iszlám invázióról Példa a magyar történelemből
BG/Geri: Hogyan kell ellökni a kinyújtott kezet....
AHOGY A FIA LÁTTA BARTÓKOT
FELHÍVÁS a 2017-es MAGYAR SZER résztvevőihez
Emlékeztető: Mit jelent augusztus 15. és 20. a történelmünkben
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014