Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Rendszerváltás és globalizáció
2008.11.18, 09:13                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Rendszerváltás és globalizáció

Hogy 1990-ben ‘felszabadultunk’ a kommunizmus alól, és egyidejűleg ‘rendszert is váltottunk’, ez egy dolog, - hogy ‘globalizálnak minket’, az pedig egy másik. Nem kellett volna szükségszerűen ide jutnunk, ha nincs globalizáció. Azonban a világ gazdasági, pénzügyi, politikai és kultúrális egységesülési folyamatai nélkül sohasem szabadultunk volna fel ‘az effektív kommunista (a szovjet) megszállás’ igája alól. Így a globalizáció tette lehetővé és szükségszerűvé a magyar rendszer-váltást is. Azt kell tisztán látni, hogy 1950 óta a történelem csak látszólag mutatta az ádáz hidegháború képét két világhatalom (USA és SZU) és világrendszereik között; valójában a mélyben hosszú évtizedek óta a gyorsuló globalizáció, a világ eggyé válása (John Lennon: „and the world will be as one”) az uralkodó irányzat és folyamat. Mivel ez megcáfolhatatlan tény: csak az kérdés, hogy mindez vajon spontán történik-e vagy ‘tervszerűen’?! Más oldalról megközelítve: miközben mi, itt, Magyarországon a kommunizmus szerencsétlen áldozatainak hittük magunkat és Sándor András író váci börtönbeli szavaival élve: „Vártuk, hogy megjöjjenek a jenkik a csokoládéval!”; odakint a világ hatalmasat változott. Erről csak ‘utazó nagyköveteink’: a katonai hírszerzők, Aczél György és Soros György kineveltjei tudtak, kiket a 80-as években (direkt ezzel a céllal) már sűrűn kiengedtek-küldtek a vasfüggöny mögé, a szép új világrendre felkészülő reform-kommunistáink.

Az észrevétlen egységesülés (és egyesülés) a Nyugat és Kelet fokozatos egybe-olvadását, összefonódását eredményezte: a kapitalizmus és a ‘szocializmus’ közti különbségek és ellentmondások összemosódtak. A két ‘rendszer’ közötti alapvető ellentmondást Nyugaton a központi tervezés hiánya, - Keleten pedig a magántulajdon (és a pénz) szabadságának a hiánya jelentette. Miután fű alatt (titkos-szolgálataik egyeztetése révén) mindkét rendszer belátta ‘a másik igazát’ - megkezdődhetett a reálfolyamatok összehangolása. Ez a globalizáció lényege! Kelet lemondott ‘a szabadságjogok’, a tőke mozgásának korlátozásáról - Nyugat pedig megvalósította a magas fokú tervszerűséget. Ezután együtt hozzáláttak, hogy felszámolják a véletlent az egész világon. A koncentrált világhatalom legfőképpen a spontán meglepetéstől, a véletlentől irtózik. A kommunizmusból ‘kapitalizmus’ - a kapitalizmusból ‘kommunizmus’ lett... Jól megőrizték, és össze is házasították egymás rossz tulajdonságait. Nyugaton ettől csak egy ‘kicsivel’ lett rosszabb - ám nálunk: nagyon.

A ‘rendszerváltás’ Magyarországon 1982-ben, az ország tervszerű eladósításával kezdődött - eleve a későbbi atlanti globalizáció és az úniós integráció céljával...

De miért kellett ezt titokban tartani? Mért kellett a nyilvánosságot, a vitát kizárni?

Miért kellett a nemzetet elárulni, kamatrabszolga-sorba taszítani és kifosztani?

Mert itt nem a kellemest kötötték össze a hasznossal, hanem ezek ellenkezőjét...

1.

A multinacionális világtársaságok szupranacionális világuralma, - lásd: D. C. Korten idevágó alapművét. Idézem: „Bejegyzett kiváltságok terhe alatt nyögnek Britannia és más európai nemzetek népei.” (Thomas Earle pamfletíró, 1823.) És: „A mai gazdasági társaság mesterséges alkotás, amely nemcsak tulajdonosait és vezetőit, hanem önnön létét és kiváltságait is óvja. Akárhogy is legyen, ezen társaságoknak több törvényes joguk van, mint az embereknek - s ezen jogaikat a kormány fegyverekkel is szavatolja.” (Richard L. Grossman és Frank T. Adams).

S maga Korten: „Mára a tőkés társaságok váltak Földünk domináns kormányzó intézményeivé. Legnagyobbjaik gyakorlatilag minden országban jelen vannak, - méretük és hatalmuk a legtöbb kormányén túltesz. Egyre növekvő mértékben a tőkés társaságok, nem pedig az emberek érdekei határozzák meg az államok és nemzetközi testületek politikáját.Vass Csaba szociológus a ‘Világosság’ című folyóiratban írta: „Modern értelemben azokat a szervezeteket szokás gazdasági szervezeteknek nevezni, amelyek emberi fogyasztásra alkalmassá alakítják át a természeti javakat, - és ezt azzal a céllal teszik, hogy profitot szerezzenek. E vállalkozásoknak a profitszerzés a célja, és ezt a javak termelésével érik el. A globalizációs vállalkozások (értsd: multik) célja azonban már nem az, hogy az emberi igényekre gyártsanak, és nem is (csak) az, hogy a profitjukat növeljék. A globalizációs vállalkozások számára a növekedés már nem csupán azért fontos, hogy a (világ)gazdaság minél nagyobb szeletét mondhassák magukénak. Ezek a vállalkozások (határtalan) növekedésükkel kilépnek a gazdaságból, és a hatalom birodalmába kerülnek. Már nem egyszerűen tárgyi javakat, nem csak gazdasági profitot, hanem (nemzetközi, globalizációs) politikai hatalmat, vagyis a nemzeti kormányok feletti hatalmat termelnek.” Bogár László - aki a kialakuló világállam kutatásában a ‘90-es években együtt dolgozott Vass Csabával (mellesleg 1998-tól 2002-ig az Orbán-kormány miniszterelnöki hivatalának politikai államtitkára volt) - a minap megjelent „Új rendszerváltáshoz kell bizalmat szerezni” című írásában ezt mondja: „A tradicionális szakralitást leromboló western-modernitás az első néhány évszázada alatt nemcsak, hogy sikeres nem volt, de kis híján egész élő-helyét (Európát) reprodukciós katasztrófába hajszolta. Ettől csak az óvta meg, hogy agresszív expanzionizmusával - két évszázad alatt - lényegében brutálisan letarolta valamennyi rajta kívül létező civilizáció életterét, és azóta is csak az e terekből folyamatosan elszívott erőforrás segítségével képes fenntartani az egész világra kiterjedő és azt elpusztítással (!) fenyegető létagresszióját.(Akit a téma részletesen érdekel, olvassa el a szerző „Magyarország és a globalizáció” című könyvét is.)

2.

Az amerikai (FED) és az európai jegykibocsátó bankok (Frankfurt, Basel) ‘bankóprés’, hitel és kamatszedő ‘világ’-monopóliuma. Legelsőként is idézzünk Boros Béla (Sydney) a KAPU-ban megjelent írásából, amelyben ő is idéz, még-pedig Abraham Lincolnt, az USA egykori elnökét: „A pénz hatalma békeidőben ragadozó fenevadként, a háborúban összeesküvést szövő bűnszövetkezetként viszonyul a nemzethez, - s a pénzemberek hatalmi körei mindent elkövetnek majd, hogy az emberi elfogultságot kihasználva meghosszabbítsák uralmukat, míg végül a gazdaság néhány kézben összpontosul, a köztársaság összeomlik.”

Ilyen volt a pénz, és ilyenek voltak kizárólagos birtokosai már száz évvel ezelőtt is: „ragadozó fenevadak”, „összeesküvést szövő bűnszövetkezet” - vagyis profit-hajhász tőkekoncentráció térben és időben, a végtelenségig ‘feszítve a húrt’, a jó emberek türelmét. Az amerikai dollár (USD) a legelterjedtebb nemzetközi fizető-eszköz; - a világon mindenütt lehet vele fizetni, legújabban talán Castro Kubáját kivéve mindenhol elfogadják, korlátlan mennyiségben, pedig a 100 dolláros a leg-könnyebben hamisítható címlet. (Hamisítják is nyakló nélkül.) Az ún. „világpénz” funkciót tehát az USA-dollár látja el, szerte a nagyvilágon. Hogy ezt a kivételezett szerepét betölthesse, szinte korlátlan mennyiségben nyomják, teremtik papírpénz és bankszámlapénz formájában, hiszen nemcsak a belföldi és a világpiac valós kereskedelmi szükségletét, de a virtuális forgalom, a tőzsdei ügyletek, a tranzakciók, vagyis a pénz derivatíváinak mozgatásához, valamint a kiterjedt hitelnyújtáshoz (vö.: világbanki hitelek!) ‘szükséges’, nagyon is valós pénzigényt is ki kell elégíteniük; e ‘láthatatlan’ utóbbi pedig ráadásul a többszöröse a reális és legitim pénzforgalmi szükségletnek. Mindez az évtizedek hosszú során oda vezetett, hogy az USD korlátlan és ellenőriz(het)etlen kibocsátása („bankó-prés”) révén az USA egyfelől a világ legeladósodottabb országává, másfelől pedig a legnagyobb hitelezőjévé is vált egyszerre. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy az amerikai gazdaság képtelen termelékenységgel fedezni a piacon túl-keresletet gerjesztő dollárfelesleget, amiért gazdaságtalan importra kényszerül, ami fizetési mérlegét mind negatívabbá rontja. A dollár kizárólagos kibocsátója, a FED privát tulajdonban van; - a Wall Street tőzsdecápái pedig a profit-maximumban, és nem a fizetési mérleg egyensúlyában érdekeltek, éppúgy, mint a büdzsé deficitjét még tovább növelő fegyverkezés, vagyis a haditermelés állami felvásárlása, ami csak a ‘héják’ profitját növeli. Ugyanakkor ez a ‘dollárhitelező gólem’ a fedezet nélküli értéktelen papírpénzét - a híres bretton-woods-i egyezmény óta már a dollár sem váltható át aranyra, ergo fedezetlen pénz! - kölcsönzi ki uzsorakamatra, a szintén ‘leány-intézmény’ Világbankon keresztül, a szisztematikusan eladósított nemzet-államoknak és adósítja el azok elszegényedett lakosságát könnyített eljárás révén, de szintén uzsorakamatra nyújtott ‘lakossági’ személyi hiteleivel. Igen, jól értjük: az USA ‘hitelnyújtó bankjai’ szerte a világon olyan pénzhitelek kamatait szedik, amelyek teljességgel fedezetlenek, így a hitel-kihelyezésnek semmiféle kockázata nincsen, a költségek pedig nem nőnek túl a bankjegy-előállítás költségein.

A világ pénzügyi központja tehát egy hatalmas ‘dollár-buborék’, ami bármikor kipukkadhat, amitől szinte természeti kataklizma erejével robbanhat fel nagyjából a komplett világgazdaság...

3.

A pénzügyi hazárdjáték már a politikában is uralkodó szerepet játszik. Idézzük ismét Vass Csabát, aki a téma egyik legavatottabb szakértője: „... A pénz pénzt csinál. Amint a gazdái rájöttek, hogy a pénz nemcsak gazdasági, hanem politikai értékmérésre és politikai javak cseréjére, békekötésre (korrupció és paktum!) is alkalmas, hamar általánosították e képességét, s minden, a megvalósíthatóság magánbirodalmába tartozó jószág magánértékének a mérésére és a cseréjére is felhasználták. (...) Egyetlen problémája volt csupán ennek a sokfunkcióssá vált modern pénznek, hogy a különféle (gazdasági, politikai, szociális és kulturális) pénzek még korlátlanul cserélhetők voltak, s ez bárkinek lehetővé tette, hogy a pénz szabályozó, azaz hatalmi funkcióját gyakorolja. De a globalizáció ezen a nehézségen is úrrá lett; a modern alrendszerek között átjárást teremtő, s azok folyamatait szabályozó pénzt hierarchikusan széthasította. Ennek eredményeként alakult ki a parapénz, amelynek a gazdasághoz már semmi köze sincs. Ezzel azonban a pénz nem veszítette el önmagát, sőt, ekkor lépett igazán elemébe.

Levetette gazdasági álruháját, és annak mutatja magát, ami. A pénz már nem a gazdasági folyamatok közvetítését és szabályozását szolgálja, megvált ezektől a funkcióktól, s ‘tiszta hatalompénzzé’ lett. A pénzcsinálás szenvedélye sem hunyt ki ezzel a változással, sőt, ekkor lángolt csak fel igazán: ettől kezdve a több pénz több hatalmat jelentett, és a hatalomból már semennyi sem elég. A piac csak a globalizációban szűnik meg. A globalizációs hatalompénz ugyanis tetszés szerint átváltható a modern gazdasági pénzre, ám ez fordítva nem működik: a nemzeti gazdasági pénz már nem váltható át a hierarchikusan magasabb szinten honos globalizációs hatalompénzre. A világpiac csak egy üres szólam a globalizáció korában. Itt már olyan hatalom létrejöttét kísérhetjük nyomon, amely nem az egynemű javak újraelosztását ragadja magához, hanem mélyebb szintre hatol, s ott erőszakkal alakítja a maga érdekei szerint a folyamatokat.

Az értékek meghatározására szerez hatalmat, és ha ezeket az értékeket össze-hasonlíthatatlanná teszi, azzal eléri célját: a kifosztás maximalizálását. Ennek megfelelően a globalizációban a piac helyére az értékmeghatározáson alapuló kifosztó hatalom lép. A globalizáció száműzte a költségkalkulációt és a profit-maximalizálást, velük együtt a gazdasági racionalitást is, és mindezt a hatalmi racionalitással helyettesítette. A globalizáció célja már nem egyszerűen csak a profit-maximalizálás, hanem - a kifosztással - a hatalom maximalizálása.

A globalizációs világtársadalomban már nem létezik gazdálkodás. A hatalmi racionalitásnak alávetett kifosztó mechanizmusok ugyanis eltérítik az értéktől a nemzetközi cserét, s a hatalmi racionalitásnak vetik alá. Ennek következtében az alávetett nemzeti társadalmakban sem klasszikus modern gazdálkodás folyik, hanem hatalommaximalizálás szempontjai szerint módosított nemzetközi csere-értékeknek akarják megfeleltetni a nemzeti gazdasági teljesítményeket. Így ezen nemzeti társadalmakban nem a nemzeti jövedelmeket maximalizálják, hanem a hatalmi racionalitásnak engedelmeskednek.

A modern piacgazdaságot legyőzte a globalizációs hatalomgazdaság.

A globalizációs világtársadalomban már nem létezik a szó modern értelmében vett politika. A globalizációs világtársadalom a nemzetállamok feletti hatalmát olyan intézmények révén gyakorolja, amelyeket a politika-tudomány nem szokott a politikai hatalom körébe sorolni. Ezek az intézmények a modern értelemben vett demokratikus intézményektől minden ízükben különböznek. Ez azonban nem változtat azon: rá tudják kényszeríteni másokra az akaratukat, azaz a modern értelemben is hatalmi intézmények.

Az értelemalkotás az a hatalmi tevékenység, amely túl van a puszta közvetítésen, túl van az erkölcsi kötelezésen is; - ez alkotja a valóságot, amelyben élünk: ha krisztusi szavaink vannak, akkor keresztény világ, ha pogány szavaink, akkor állam előtti világ, ha meg materialista szavaink, akkor modern vagy globalizált birodalmak lakói vagyunk.

A globalokrácia felismerte: a hatalmát csak akkor tarthatja meg, ha kiragadja a magánemberek hatalmából azt, hogy maguk értelmezhessék a mindennapjaik eseményeit.

Az értelmezési erőszak - tiszta szimbolikus erőszak. A világ-televíziók, a világ-filmek, a mega-reklámok - mind az értelmezési erőszak nem legitim hatalmi intézményei - arra szolgálnak, hogy megkérdőjelezhetetlenül, sőt, szabadságunk mindenek feletti bizonyítékaként mindig azt a diktált valóságot építsék fel és építsék újjá, amely a szupranacionális globalokrácia belső harcai mindenkori állásának vagy épp pillanatnyi szeszélyének felel meg. Ezeknek a hatalmaknak a birtokosait és művelőit senki sem választotta, és bizonyosan állítható: nem is választaná meg arra, hogy a sorsát eldöntő határozatokat hozzon. Globalizációs értelemben attól váltak nem legitimmé ezek az erőszak-szervezetek, hogy meg-fordították a legitimációs viszonyt. Már nem foglalkoznak sem hihető ígéretek megfogalmazásával, sem az eltérések elfogadtatásával. Ehelyett egyfelől az ígéretekhez igazítják a valósággal ellentétes nyilvános értelmi létet, másfelől a választópolgárok szociális karakterét, azonosságát újra meg újra átépítik, hogy a maguk véleményeként vallják a beteljesületlen ígéretek és a deklarált értelmi valóság kényszerazonosságát. A globalizációs nem legitim hatalmaknak állami hatókörű jogosítványokra van szükségük. Ezek nélkül nem rendelkeznének azzal az erővel, amely felnyitja a nemzeti államok szuverenitás-védő hatalmát - ez a nyitott társadalom globalizációs jelentése. Ezen nem legitim globalizációs világ-hatalmak zavartalan működésének a nemzeti szuverenitás az egyetlen gátja. A nem legitim globalizációs erőszakszervezetek akkor tudják kifejteni hatásukat, ha ‘konszolidált’ belpolitikai állapotok vannak egy-egy nemzeti államon belül. Ehhez pedig arra van szükség, hogy a látványos, minden ígéretet megcáfoló kifosztást és azonosság-átalakítást a globalizációs világtársadalomnak alávetett nemzeti államok polgárai nagyobb zavargások nélkül viseljék el. (Vö. pl.: Antall József: ‘Tetszettek volna forradalmat csinálni!’ mondása áttételes jelentésével.)

Manapság a globalizáció elborzasztó sajatosságaként szembe kell néznünk egy, a test elpusztításánál is borzalmasabb fejleménnyel. A test elpusztítása meg-semmisítette, nullpontra taszította az egyes ember létét. A globalizáció viszont - puha világháborús érintkezési módja, kultúrája révén - még e látszólag felül-múlhatatlanul nagy ‘teljesítményen’ is túltesz, s megváltoztatja azt, amit eddig kultúrának neveztünk: egész nemzeti társadalmak, bennük számtalan ember létét negatív emberi létbe fordítja. Ravaszul kifejlesztették a pusztító rombolásnál ‘kifinomultabb’ módszereket is: a testet megőrizték, sőt feltáplálták, ám az egyes személy emberi azonosságát elpusztították. „De szörnyű sors várt arra, akit a zsuanzsuanok megtartottak a maguk foglyának, sirit húztak az áldozat fejére, levágtak egy jól megtermett tevét. Frissiben megnyúzták, s a legsúlyosabb, leg-szívósabb részét, a nyakbőrt választották le róla. Darabokra vágták, és még gőzölgő állapotban ráfeszítették a fogoly leborotvált fejére. Ez volt a siri. Aki ezen a procedúrán keresztülment, az vagy nem élte túl a kínzást, s meghalt, vagy egész életére elvesztette az emlékezetét - mankurt lett belőle. A mankurt nem tudta, ki ő, milyen törzsből-nemzetségből való, nem tudta a nevét, nem emlékezett a gyerekkorára, az apjára, anyjára: egyszóval többé nem ismerte fel magában az emberi lényt.”

A globalizáció íme ‘tökéletesítette’ a sirit: a puha erőszak és a puha erőszak-szervezetek révén fájdalommentesen, veszteségek nélkül, tömegeken viszi véghez a ‘mankurtosítást’. Sőt, olyan mankurtok lágy mechanizmusos tömeggyártására rendezkedett be, akiket nemcsak egyszer és egyetlen irányban romboltak le, ha-nem tetszés szerinti számban, előre programozottan újra meg újra, új meg új emberi azonosságok ‘beszélő szerszámaivá’ lehet tenni. A globalizációt jellemző dekonstrukciós kultúrának éppen ennek az emberi azonosság nélküli, negatív létű masszának a folyamatos, irányított újraépítése a magva. A globalizáció nemzetek feletti szerveződései alá-és fölérendeltséget teremtettek a globalizációs szupranáció és a modern polgári nemzet között: a szupranemzet anyanemzete fölé kerekedett.”

Vác, 2004. december 29.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Palotás
Bocskai katonáihoz
Három harang
Legfrissebb írások:
Devizahitelesek helyzetének végleges megoldási lehetőségei
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014