Rovat: Czike László
Cikkek száma: 190
 
Tartalom:
Intelem a magyarokhoz a végidőkben
JOBBIK IGAZSÁGOK és HAMIS ILLÚZIÓK
Fekszem az ágyon
Levél Vona Gábornak
Kényszerpályák, tévutak
A betiltott esszé utóélete
Míg a Nobel...
A lányaimat
Rendszerváltó szabadkőművesek
Az eredeti bűn II.
A megkísértés lélektana
Mit kíván a magyar nemzet? (magyarázatokkal)
Tizenkét pont
Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
A meg nem alkuvók hite
Keresztények és demokraták
A pokol legmélyebb bugyra (könyv)
Szakértői jelentés az 1998. évi zárszámadásról
Államadósság és privatizáció összefüggései (könyv-2.)
A rendszerváltás politikai gazdaságtana (könyv-1.)
A szeretet törvénye (könyv)
Orbán Viktor újjászületése
Csillagközi mag a földi grálban (könyv)
Szállunk alá a poklokra (könyv)
Magyarország globalizációja (könyv)
Népi demokráciából részvényköztársaság
Átalakulás és rendszerváltás a Magyar Erdőben (állatmese)
A világállam gyarmati kasztrendszere
A jóléti rendszerváltás
A nem legitim hatalom
A magyar nép körkörös megvezetése
Népesedés és család
Magyarország újrafelosztása (könyv)
A Sátán füstje az Úr házában
Fityiszt a hebefrén hablatyolónak!
Ismeretterjesztés vagy dezinformáció?
A Magyar Televízió köszolgálatisága
Szelid identitás
A pánik és a remény világrendje
Jézus, mint esszénus beavatott
Modern Ábrahám és Izsák: A vírus
De vajon melyik róka farka?
Pénteken egésznapos BKV-sztrájk
Ki és mi jöhet még Gyurcsány után?
A templomosok története
Az utolsó idők prófétája
KARÁCSONYI IMÁDSÁG
A hamis rendszerváltás
Demiurgosz, a szabadkézműves
Krisztus meghamisítói
Kinek a bulija?
Istentelen karácsonyok évadján
Távol a medanszétól
A rajnai mormon
Az özvegy fia
Az Apokalipszis lovasai
Miért nem legitim a magyar állam?
A magyar jogállam és a globalizáció
A mérgezett egér
Digitális sarlóval, kalapáccsal az Európai Únióba!
A Frigyláda és a Szentkorona-tan
Gondolatok a Gondolából
A sumér Annunaki
Az Apokalipszis lovasai
Emmerich Katalin látomásai
Magyarország globalizációja
Mancika keresztje
Elitek milliárdokkal szemben
A húsosfazék népe
A szeretet (világ)egyetemessége
Az okkult apriori
Krisztus második eljövetele (könyv)
Szegény gazdagok
Az elbeszélő történelem
A szervezett aknamunka
A süllyedő hajóról
Liberális problémáim
A mesebeli királyfi legendája
Orbán Viktor aggodalmai
Az igazság az államadósság keletkezéséről
Alkotmányellenes privatizáció
Az ötvös tüze
A rómaikori főtér romjai
A gyári hibások rémuralma
A polgár hite
Pengeélen táncoló közszolgáltatások
Szabadkőműves hiszekegy
Templomosok és szabadkőművesek
Vérlázító tízparancsolat
Magyar Köztársaság Rt.
A gyűlöletbeszéd kibeszélése
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
A bolsevik semmi halott üressége
Rózsalevél és búzakenyér
A szeretet törvénye
Önvallomás és tanúságtétel
Karácsonyi gondolatok
A pénz, vagy az ember?
Vizitdíj a pokolba
A kommunizmus gyermekbetegsége
A hazugság atyja
A forradalom még ráér
Karácsony vagy forradalom?
A magyarországi szabadkőművesség
Gyümölcséről a fát
A megkísértés lélektana
A nemzetrontás stratégiája
A vörös cégér
Az összeesküvés elmélete és gyakorlata
Világ magyarjai, egyesüljetek!
Az Antikrisztus
A fény árnyékának őrzői
A fényhozó hatalmi piramis
Bitang, kinek hazája nincs!
Felszámolók és koporsók
Genezis és degeneráció
Hatalom és pénzmosás
Bazi nagy magyar lagzi
Kicsinyhitűeknek a kifürkészhetetlenről (könyv)
Rendszerváltás és visszarendeződés
Amazonas, Sargasso és Bermuda
A sivatagi hadművelet
Boldog jövőnk: a kamatrabszolgaság
Szállunk alá a poklokra
A korgó gyomrok forradalma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Lopózva jövök el, mint a tolvaj
Ki kit győz le?
Államadósság és privatizáció
Igazságszolgáltatás helyett jogszolgáltatás
Proletárszendvics
A hiteles magyar állam rendje és szervezete
A rendszerváltás utáni államrend kérdései
Kiáltvány a soronkívüli választásokért
Nettó hazaárulás
Visszatekintés - Botcsinálta közgazdászok
Visszatekintés: Magyarország gazdasági tényszámai 1996-ban
Orbán Viktor adósság-teóriája
A hasonmások
Rendszerváltás és globalizáció
Orbán Viktor szupersztár
Mítosz, legenda és a szomorú valóság
Maradandó és múló értékek
Kiáltvány - az államadósságról
Csillagközi mag a földi grálban
Éntőlem lett e dolog
Orbán Viktor hitelrontásának mesterterve
A legkisebb közös nemzeti rossz
Hány millió magyar miniszterelnöke Orbán Viktor?
Gyermekkori emlékeim 1956-ról
Sándor András, a szabadgondolkodó (könyv)
Mi a teendő?
Mi kell a forradalomhoz?
Imádkozzunk!
A Jezowski-testamentum
Az építési tervrajz
A spontán találkozó
Megbízás különleges feladatra
Az Arany Rózsakereszt (könyv)
A hepiend balladája
Rekviem az ügynök apákért
Verseim Boross Péter születésnapjára
A sokszereplős sakkjátszma
A miniszterelnök dán udvaroncai
Preventív levél a magyarokhoz
Államadósság és privatizáció
A magyar Agartha templomai
Magyarország esete 2000 éves papírusztekercsen
Sándor András próféciái
Petőfi Sándor magyar világszabadsága
Széchenyi, Kossuth, Petőfi és Deák
A rózsadombi paktum
Felzárkóztatás helyett kivéreztetés
A Drábik-egyenlet mélységei
Tönkretételünk története szakaszokban
Nemzeti katasztrófánk mozaikokban
Katolikus templomosok
Magyarország újrafelosztása
El Quro, az Antikrisztus apródja
A múlt hamis, a jövő bizonytalan
A szabadkőművesség és a francia forradalom
Családi coming out
A szigorúan titkos jegyzőkönyv
Áloé és mirha
Vérgőzös adózás
Álnevek és gúnynevek
Pályázati szemét
A klónozott madonna fia
Ellentámadás önvédelemből
Egy őrült napblogja

Vádirat a "tudásalapú" társadalom ellen
2009.01.26, 15:52                    Tartalomjegyzékhez               Egyszerű

Czike László

Vádirat az ún. „tudásalapú”
világnézet és társadalomépítés ellen

Dan Brown vitathatatlanul az új műfaj, a history-fiction legjobb, legnépszerűbb írója. Könyveit milliók és milliók olvassák szerte a világon; a vén Európában éppúgy, mint az Újvilágban, amely az Új Világrend „szülőhazája”. Igen, az Új Világrendé, melyet senki nem ismer, mégis mindenki épít. Az Illuminátusok „new world order”-ét, amely a hit helyett az ún. „tudásalapra” épül. Arra a tudásalapra, amelyet a magyar közéletben is egyre többet, egyre többen emlegetnek a parlamentben éppúgy, mint a televízióban. Az országgyűlési képviselők halandzsájának legsemmitmondóbb, de egyszer s mind leggyakrabban használt frázisává, sőt, mi több, napi kötelező „párt-imádságává”, szlogenjévé vált, különösképp, amióta a miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc is a zászlajára tűzte.

A history-fiction – mint irodalmi műfaj – a legeslegújabb szellemi termék; a modern kor és politika adekvát, korszerű leképezése. Aki olvassa Dan Brown regényeit, valósággal falja a cselekményt, amely elképesztő „történelmi” fordulataival elkápráztat, hiszen a régmúlt klasszikussá merevedett alakjait, eseményeit akár egy mai akciófilmben, úgy mutatja be, és ezáltal kettős, manipulatív hatást ér el. A történelem klasszikus alakjai új ruhába öltöznek és új típusú problémák megoldásáért, újszerű feladatokat is kapnak. Egyrészt lebilincselően elszórakoztatja a gyanútlan olvasót, más-részt ravasz árukapcsolással, a tudományosság látszatát keltve olyan „ismereteket” csöpögtet a mindenre nyitott hamis tudatába, amelyekkel alapvetően átírja, mintegy észrevétlenül felülírja az egész valós történelmet. Ez a technika az illuminátus „vetített, festett világ” koncepció szerves része. Igen: amit az emberek el akarnak hinni, azt el is hiszik. Miután a televízió már sikeresen átprogramozta az emberek zömének agyát – mert elhitette velük, hogy az a valódi világ, a valódi élet, amit a televízióban mutatnak nekik, amit az össztársadalmi valóságshow szereplői alakítanak -; jöhet az új tartalom: egy olyan, visszamenőleg újraírt történelem elfogadtatása, amely a ma szerves, hiteles előzményének tűnik.

A „jó” history-fiction regény – mint modern mese - boszorkányos ügyességgel keveri a kártyákat. Mesterien keveri össze a hiteles elemeket a légből kapottakkal, egy előre megírt új forgatókönyv útmutatásai szerint, melynek a titkos célja, hogy átprogramozza – most már nemcsak az emberek agyát, hanem – az egész emberi történelmet, egy visszamenőleg átírt múltból az illuminált jövő felé. Dan Brown regényei – ravasz apológiák. Egy manipulált jövő apológiái, amelyek egy meghamisított múltból eredeztetik a mai rettenetes, újravakolt jelent, hogy elfogadtassák, legitimálják a bekövetkező orwelli jövőt. A paranoiás skizofrének világa ez.

Azok szörnyű világa, akik kétségbeesett-görcsösen ragaszkodnak az egyszer orvul megszerzett hatalomhoz, hogy korlátlan személyi szabadsággal rendelkezzenek mások életével és munkájával. Azok vetített-festett alvilága, akik e rövidke kérészéletükben próbálnak leszakítani minden virágot és gyümölcsöt, mert odaát nem lesz rá már idejük. Mert csak itt akarnak élni, odaát nem. Mert gyűlölik Istent, aki a világmindenség teremtője és ura. Álcázásul tudás-alapúnak nevezték el rémséges világukat, melyből kizárták Istent, és a gondviselést a „tudománnyal” és a „szociálpolitikával” ígérik helyettesíteni, sikertelenül. A szeretetet és a hitet semmilyen földi hatalom vagy kormány nem pótolhatja. Gyurcsány, Pető, Kuncze s Hiller ostoba elképzeléseit maximum Rockefeller igazolja vissza.

Ebben a kegyetlen világban semmi nem az igazi. Kádár ezerszer különb volt náluk – sőt: „Come back, Medgyessy! -, mert az ő kis-szerű és kicsinyhitű világában legalább a krumplileves krumpli-leves volt, a Trabant meg Trabant. Gyurcsányék bilderbergi és monteriói világában egy dolog igazán „életszerű” és kézzelfogható: az intézményes hazudozás és konspiráció. Mindez az erőlködés arra, csakis arra irányul, hogyha kell, még falrengető hazugságok árán is, foggal-körömmel is, de megőrizzék a hatalmat, mert ezen a világon semmi máshoz nem értenek, csak a kizsákmányoláshoz. Ábel szántott-vetett, a földje dúsan termett. Tetszett is az Úrnak a munkája gyümölcse. Mert Ábel erősen hitt, és a munkája minden eredményét mindenható Istenének ajánlotta. Ámde akkor jött a tudásalapú Káin, aki nem szeretett, és nem is tudott dolgozni – sem vetni, sem aratni nem akart -, ehelyett csak azon járt az esze egyfolytában, miként is vehetné el Ábeltől, Istentől kapott-termett javait. Agyonadóztatta Ábelt, kiforgatta mindenéből, most még az utolsó rongyait – a társadalombiztosítását – is elveszi, száz apró tyúklépéssel, mert minek is legyen egészséges az, akinek úgysincs semmije. Az összetarhált adóbevételt aztán kivitték a K & H bank titkos trezorjából, a kihallgatási jegyzőkönyveket meg elégették…

Most tehát az irodalmi idézet következik Dan Brown „Angyalok és démonok” című bestselleréből, - mintegy bemutatandó a szupra-nacionális demagógia gyökereit, azt a hamis ideológiát, amelyből ez az egész rendszerváltó ügynök-hancúr kezdetektől táplálkozik:

„Az Illuminátusokhoz – mondta most mélyebb hangra váltva -, és azokhoz a tudósokhoz szólok, akiket illet. – Szünetet tartott.

Megnyertétek a háborút.

A kerekek már régóta mozgásba lendültek.

A győzelmetek elkerülhetetlen. Soha nem volt még ennyire világos ez, mint épp ebben a pillanatban. A tudomány az új Isten. Orvos-tudomány, elektronikus kommunikáció, űrutazás, génsebészet… ezek azok a csodák, amelyekről ma a gyerekeinknek mesélünk.

Ezek azok a csodák, amelyeket annak a bizonyságául hirdetünk, hogy a tudomány adja meg nekünk a válaszokat. A szeplőtelen fogantatásról, az égő csipkebokorról és a kettéváló tengerről szóló régi mesék már nem érvényesek. Az Isten kiment a divatból.

A tudomány megnyerte a csatát. Megadjuk magunkat.

De a tudomány győzelméért – tette hozzá a camarlingo erősebb hangon – mindannyiunknak fizetnünk kell. Súlyos lesz a fizetség. A tudomány enyhítheti ugyan a betegség s a lélekölő robot kínjait, elláthat bennünket a szórakozásunkat s a kényelmünket szolgáló megannyi kütyüvel, ámde egy olyan világba vet minket, amelyben már nincsenek csodák…

A naplemente hullámhosszakra és frekvenciákra zsugorodott.

A világegyetem bonyolult titkai pusztán a matematikai képletekre egyszerűsödtek. Saját emberi lényként birtokolt önértékelésünk is megsemmisült. A tudomány azt állítja, hogy a Földbolygó, minden lakójával csak jelentéktelen porszem a nagyszabású tervben.

Kozmikus véletlen.

A technológia, amelyről azt ígérték, hogy össze fog kötni, - inkább csak elválaszt bennünket. Immár valamennyien elektronikusan rá vagyunk csatlakozva a világra, mégis végtelenül egyedül vagyunk. Erőszak, megosztottság, megtévesztés és árulás zúdul ránk.

A szkepticizmus erény lett.

A cinizmus és a bizonyítékok követelése a felvilágosultság jele.

Csoda-e, hogy az emberek ma depressziósnak és vesztesnek érzik magukat, sokkal inkább, mint a történelem során bármikor? Van valami, ami szent a tudomány számára? A tudomány válaszokat keresve, a meg nem született magzatainkkal kísérletezik. Sőt, arra készül, hogy átrendezze bennünk a DNS-sorozatot. Egyre kisebb és kisebb darabokra hasítja az Isten világát, miközben az értelmét keresi…, de csak további kérdéseket talál.

A tudomány és a vallás között régóta folyó háború most véget ért. – mondta a camarlingo. Ti győztetek. De cseppet sem becsületes eszközökkel. Nem azzal, hogy megadtátok a válaszokat. Ti azzal győztetek, hogy radikálisan átállítottátok a társadalmat, mely már használhatatlanoknak tekinti a korábban sarokköveknek számító igazságokat.

A vallás nem bírja az iramot.

A tudomány exponenciálisan növekszik.

Úgy táplálja önmagát, mint egy vírus.

Minden új felfedezés kaput nyit egy következő felfedezésnek.

Az emberiségnek több ezer évébe került, hogy eljusson a keréktől az autóig. De az autótól eljutni a világűrbe, már csupán néhány évtizedbe telt. Manapság immár hetekben mérjük a tudományos haladást. Túl vagyunk pörögve. Egyre mélyül köztünk a szakadék s ahogy a vallás mind jobban lemarad, az emberek spirituálisan légüres térben érzik magukat. Az értelemért kiáltunk. Higgyék el nekem, valóban kiáltozunk. Ufókat látunk, egy más világgal, vagy szellemekkel keresünk kapcsolatot, testen kívüli élményekkel és agykontrollal kísérletezünk… mindezeken a hóbortos ötleteken ott van a tudományos máz, pedig gyalázatosan esztelenek.

A magányos, elkínzott modern lélek kétségbeesett kiáltásai ezek, a lelkünké, amelyet megnyomorít a saját felvilágosultsága és arra való képtelensége, hogy a technikán kívül bármi másban értelmet találjon.

A camarlingo most még erőteljesebben beszélt. –

Azt mondják, hogy a tudomány fog minket megmenteni.

Én azt mondom, a tudomány elpusztít bennünket.

Galilei kora óta az egyház megpróbálja lassítani a tudomány könyörtelen iramát, bár néha helytelen eszközökkel, de mindig a legjobb szándékoktól vezettetve. A kísértés azonban túlságosan nagy ahhoz, hogy az ember ellen tudjon állni…

Figyelmeztetlek benneteket, nézzetek szét magatok körül.

A tudomány nem tartotta be az ígéreteit. A hatékonyság és az egy-szerűség ígérete nem hozott mást, mint környezetszennyezést és káoszt. Megosztott és bolond faj vagyunk… - a pusztulás útján járunk.

Ki ez az Isten-tudomány?

Ki az az (új) Isten, aki hatalmat ad a népének, de nem ad hozzá erkölcsi kereteket, amelyek megszabhatnák, hogyan éljen ezzel a hatalommal? Miféle Isten az, aki megengedi egy gyermeknek, hogy játsszon a tűzzel, de nem figyelmezteti a veszélyekre? A tudomány nyelve nem nyújt támpontot a jóról és a rosszról. A tudományos könyvek elmondják nekünk, hogyan lehet beindítani a nukleáris reakciót, de egyetlen fejezetük sem tárgyalja azt a kérdést, hogy ez jó, vagy rossz elgondolás. Azt mondom a tudománynak: az egyház elfáradt. Kimerített minket az, hogy megpróbáltunk támpontokat adni. Felemésztettük forrásainkat a hadjáratban, amelynek során az egyensúlyt akartuk képviselni, míg ti vakon törtétek magatokat a még kisebb chipekért és még nagyobb profitért. Nem kérdezzük, miért nem szabályozzátok magatokat, hisz’ hogyan is tehetnétek? A világotok olyan gyorsan halad, hogy ha megállnátok akár csak egyetlen pillanatra is, hogy felmérjétek tetteitek következményeit, valaki, aki még hatékonyabb, azonnal elszáguldana mellettetek…

Tehát haladtok tovább.

Ti terjesztitek a tömegpusztító fegyvereket, de a pápa az, aki beutazza a világot, és könyörög a vezetőknek, hogy tanúsítsanak önmérsékletet.

Ti élőlényeket klónoztok, de az egyház az, amely emlékezetünkbe idézi cselekedeteink erkölcsi vonatkozásait.

Ti arra ösztönzitek az embereket: telefonon, képernyőn s számító-gépen kapcsolódjanak egymáshoz, de az egyház az, amely kitárja kapuit, és arra int, hogy személyes kapcsolatot keressünk, mivel arra teremtettek minket.

Ti - az életmentő kutatások nevében - képesek vagytok megölni a még meg nem született magzatot is. És megint csak az egy-ház az, amely rámutat ennek az érvelésnek a hamisságára. Ám ti tudatlannak nevezitek az egyházat. Ki hát a tudatlanabb?

Az az ember, aki nem ismeri a villámlás magyarázatát, vagy az, aki nem tiszteli a félelmetes erejét? Ez az egyház a kezét nyújtja felétek. Mindenki felé. És mégis, ti ellökitek ezt a felétek nyújtott kezet. Mutassatok bizonyítékot Isten létezésére, mondjátok.

Én meg azt mondom, használjátok távcsöveiteket, nézzetek rá az égboltra, és feleljetek: hát lehetséges az, hogy nincsen Isten?

Azt kérditek, hogy milyen az Isten.

Én azt kérdem, honnan való ez a kérdés?

A válasz egy és ugyanaz. Nem látjátok Istent a tudományotokban? Hogyan lehet Őt nem észrevenni?

Azt állítjátok, már a legkisebb változás a gravitáció nagyságában vagy egy atom súlyában elég lett volna, hogy a világegyetemünk holt-élettelen köddé váljon a mennyei égitestek csodálatos tengere helyett, és mégsem vagytok képesek meglátni ebben Isten kezét? Tényleg annyival könnyebb abban hinni, hogy egyszerűen csak jó lapot húztunk a milliárdos pakliból?

Olyan mély spirituális csődbe jutottatok, hogy komolyan inkább hisztek a matematikai lehetetlenben, mint egy nálunknál nagyobb hatalomban?

De akár hisztek Istenben, akár nem – mondta a camarlingo az elszántságtól csengő hangon -, ezt már el kell hinnetek. Amikor az emberi faj elveti magától a mi igazságunkat egy nálunk nagyobb hatalomról, akkor elveszítjük a számon kérhetőség tudatát. A hit… valamennyi hit… figyelmeztetés arra, hogy van valami, amit mi nem érthetünk, valami, ami előtt számot kell adnunk… A hittel számon kérhetők vagyunk mások s önmagunk előtt, egy magasabb igazság előtt. A vallás nem hibátlan, de csak azért nem, mert maga az ember sem hibátlan. Ha a külvilág úgy tudná látni ezt az egyházat, ahogyan én… ha túllátna ezen falak rituáléján… egy modern csodát látna… tökéletlen, egyszerű lelkek testvériségét, mely nem akar többet, mint a részvét hangján szólni egy túlpörgött világban.

Kimentünk a divatból? – tette fel a kérdést a camarlingo. – Ezek a férfiak (a bíborosok) itt dinozauruszok? Hát én?

Valóban nincs szüksége a világnak olyanokra, akik szót emelnek a szegényekért, a gyengékért, az elnyomottakért, vagy a meg nem született gyermekekért?

Valóban nincs szükségünk ezekre a lelkekre, akik ha tökéletlenek is, de arra szánják egész életüket, hogy rimánkodjanak nekünk: kövessük az erkölcs jelzőkaróit, hogy el ne tévedjünk?

Ma este egy meredély szélén gubbasztunk. Senki nem engedheti meg magának a közönyös beletörődés luxusát. Akár a Sátánnak, akár egyszerűen romlottságnak vagy erkölcstelenségnek tekintitek ezt a gonoszt… a sötét erő létezik, és napról napra hatalmasabb. Ne kicsinyeljétek le. Ez az erő, jóllehet óriási, nem legyőzhetetlen. Az isteni erő elbír vele. Hallgassatok a szívetekre. Hallgassatok – Istenre. Együtt elhátrálunk a szakadék széléről.

A camarlingo letérdelt az oltárnál. – Imádkozzatok velem.

A bíborosok kollégiuma térdre hullt, hogy csatlakozzon hozzá az imában. Odakint a Szent Péter téren és az egész földkerekségen… a megdöbbent világ együtt térdelt velük.”

Miért adott az Úr teljesen szabad akaratot az embernek, hogy egy kivétellel az Édenkert bármely, tetszőleges fájáról szakaszthasson gyümölcsöt? És miért csak egyetlen-egynek, épp a Tudás Fájának a gyümölcsétől, a tudás almájától tiltotta el? Mert az ősbűn, hogy az ember Isten akar lenni, a Sátán kísértése. A mindentudás joga egyedül a mindenható, teremtő, gondviselő Istené, s privilégiumát a Gonosz kétségbe vonja. Az egész történelem során visszatér az a vezérmotívum, hogy az ördög – millió kísértéssel – rá akarja venni az embert: segítsen neki „letaszítani az Istent” a világmindenség trónjáról, s „ő lehetővé teszi” a számára, hogy mindenható legyen.

A Sátán legnagyobb kísértése a „mindentudás almája: egyeteme”.

Az anyagi világban – itt, a Földön – épp a mindentudás lehetősége látszatának keltésével uralkodik. Erről szól a technikai fejlődés…

No de az ember nemcsak szabad akaratot kapott Istenétől, hanem intelligenciát is. Mi hívők, a gonosz kevélységével ellentétben más-képpen határozzuk meg. Mert mi is az emberi intelligencia? Nem a „tudás” maximuma vagy az információ monopóliuma. Egészen más: a saját kicsinységünk, porszem mivoltunk bölcs felismerése.

Képesség, hogy ráébredjünk: Isten nélkül semmik vagyunk.

A „tudás és a meggazdagodás” világával szemben a hitvallás és a hűség, az igazság és a becsület, a munka és az építés való világát kínáld az embereknek, Viktor, és akkor győzni fogsz! Ne a „tudás” és az önmagunk istenévé önfejlesztés aljas hazugságának egy másik, szelídebb, kevésbé kommunista és liberális változatát kínáld nekünk, hanem add vissza az intézményes istenhit igaz lehetőségét – országnak, népnek, személynek egyaránt.

Mutasd meg, hogy Te – nem vagy illuminátus!

Áldozd fel az érdekeidet a nemzet, a nép érdekeiért!

Egy egész ország fog követni Téged!

Vác, 2005. május 10.

Czike László

Most szólj hozzá!                    Válaszok itt


Rudi Tanya

StarBus 2000



Mag-art



Mátyás Vendégház



HUN TV

Attila Hotel

Kézi Malom az otthonában



Hargita Panzió



FELIRATKOZÁS
Világ Királnyője Kápolna
HUN TV
Nomád Étel

Locations of visitors to this page
Dokumentumfilm a világ legnagyobb hazugságáról 4.
Forr a dalom
Bob herceg - Bob úrfi bordala 4.
Legfrissebb írások:
Devizahitelesek helyzetének végleges megoldási lehetőségei
2018 Mátyás király emlékéve lesz!
KÖVETELEM AZ IGAZSÁGOT!
November 4. Az 1956-os szabadságharc hőseire kell emlékezünk
A ténytagadás, a zsidóellenesség aktív gerjesztése
Egy kapitány, aki nem hagyja el a süllyedő hajót
Mi minden vezetett '56 októberéhez? 70 éve zajlott a hírhedt "kékcédulás választás"
Tovább >>
Új hozzászólások:
Tovább >>
Társoldalak:
Égi Patróna
Magyarok Világszövetsége
Statisztika:

 
© Nemzeti Hírháló 2003-2014